Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

Kedd, 1958. április 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Három vezető a takarékossági mozgalomról Egy hete, hogy megjelent a magyar forradalmi mimíkás- paraszt kormánynak a taka­rékosságra szóló felhívása. Lapunk munkatársa felkere­sett egy vállalati igazgatót, egy szakszervez siti vezetőt és egy párbtitkárt, mondják el véleményüket. Az első meg­kérdezett BENE NÁNDOR, A MEZŐGAZDASÁGI GÉP­JAVÍTÓ V. IGAZGATÓJA SelejtKiáüítást rendezünk _ A takarékosságra szóló felhívást a vezetőség megbe­szélte a pártszervezet titkárá­val az üb elnökével. Ezt kö­vetően termelési tanácskozást hívtunk egybe, melyen a dol­gozók sok értékes javaslatot tettek, főleg a hüLlaoekanyag csökkentésére, hasznosítására. Célunk az anyagnormákon belüli gazdálkodás. Ezt lehe­tővé teszi az, hogy minden gyártmányra reális anyag normát, dolgoztunk ki. Szem- előtt tartjuk azt a fontos el vet, hogy a költségek csök­kentése, az anya gtakarekos- ság nem vonhatja maga után a “termékek minőségének rom­lását, a választék szűkülését. Negyedévenként felmerjük az anyagszükségletet és az anyagkészletet. A felesleges anyagot hasznosítás végett átadjuk a helybeli vallalatok­n£A múltban elég gyakoriak voltak nálunk a szerszámtore- sek Ezért rövidesen meghatá­rozzuk a szerszámok elhaszná­lódási idejét. A selejtes gy-f*-' mányokból kiállítást r^. zünk Minden egyes selejt darabon feltüntetjük, mi a selejt oka, ki erte a felelő , mit kellett volna tenni, ho=y a selejt ne következzen be. Vállalatunknál az összes ta­karékossági intézkedés meg­valósítása előreláthatólag mintegy 15C ezer forintot fo0 eredményezni. dékánt ferenc, AZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI V. ÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE Mindenki a maga portáján — Gyakran a szállítómunká­sok dobálják az anyagot Vannak építkezésem*, ahol az előírtnál több cementet__ hasz­nálnak fel. Egyes kőművesek nem szívesen építik be a da- ipabtéglát a falba. A fenyő- fűrészáru 89 százalékát im­portáljuk, s mégis egyes ácsok csak új deszkából sze­retnek dolgozni. Olyan eset­ben is új anyagot hasznainak fel amikor a 'hulladékanyagot is nagyon jó lehetne hasznosí­tani. Üzemi lopások is fordul­nak elő. Ezt nem egy esetben hanyagság, gondatlanság, fe­lelőtlenség idézi elő. Ma meg gyakran nem kielégítő a munka megszervezése, a munkaidő kihasználása. Főleg az időszaki munkások sértik meg a munkafegyelmet. Szép­számúiul fordulnak elő iga­zolatlan hiányzások is. A vál­lalat vezetősége az elmúlt év­ben 32 esetben hozott kárté­rítési határozatot. Lengyel Jánosnét 700 forint. Adorján Ferenc brigádvezetőt es Zsinkai Lajos, valamint Ma- gastoldi István rakodómunká­sokat 1836 forint kártérítésre kötelezte a társadalmi tulaj­don hanyag kezelése miatt. 23 esetben fegyelmi vétség miatt folytattak le vizsgala­tot. Az üzemi bizottság es az üzemi tanács fontos feladatá­nak tartja az említett hibák felszámolását. A legutóbbi napokban megtartott termelé­si tanácskozáson a legszigo­rúbb takarékosságra hívtuk fel a dolgozók figyelmet. Ar­ra neveljük a vállalat dol­gozóit, hogy mindenki taka­rékoskodjék a maga por­táján és sajátjaként, féltve vigyázza és óvja a nép vn- igyonát. Arra töre'rszünk, bőgy a vállalat tevékenységét áthassa a takarékosság szel­leme. De a legszigorúbb ta­karékosság sem mehet a dol­gozók rovására. CSONDOR SÁNDOR, A MÉLYFÚRÓ VÁLLALAT PÁRTTITKÁRA [Nem egyedül... — örvendetes tény, hogy a vállalat öntudatos dolgozói is védüc a nép vagyonát. Nem olyan 'égen, a szerelőműhely­ben Bürocz Sándor észrevet­te, hogy a javításhoz felesle­ges alkatrészt vettek ki a dolgozók. Azonnal szóvátette az esetei. Lengyel József szereid egy 800 forintos új fogaskereket mentett, meg, amit ismeretlen személyek az ócskavas közé csempészve akartak kivinni az üzemből. E példák azt mutatják, hogy egyre nő azoknak a tábora, akik sziv- vel-lélekkel védelmezik, óv­ják és gyarapítják a társa­dalmi tulajdont. A legutóbbi párttaggyűlé­sen napirendre tűztük a tár­sadalmi tulajdon védelmének problémáját. Azok a dolgozók, akik valamilyen formában megkárosították a szociálissá tulajdont, kevesebb összeget kaptak a nyereségrészesedés­ből, viszont azokat, akik pél­damutató munkát végeztek ebben is, mintegy 5000 forint- ital jutalmaztuk. Az elkövet­kezendő időben még foko­zottabb mértékben védelmez­zük a, nép vagyonát, harco­lunk a tékozlás, pazarlás minden formája ellen. A kommunisták példamutatásá­val tömegmozgalommá fej­lesztjük a takarékosságot. Függetlenségünk záloga... Á lomnak, vívnál Bafatonparti vendéglők, cukrászdák a Kaposvári Vendéglátóipar! Vállalat kezelésében Április 1-én megváltozik a Kaposvári Vendóglá tóipari Vállalat neve: Somogy megyei Vendéglátóipart Vállalattá alakul át. Ezzel egyidőben a Balaton partján több vendég­látó egységet — amelyek fe­lett eddig az Országos Üdülő­ellátó Vállalat 'gyakorolta a felügyeletet — vesz kezelésbe a vállalat. Ezek közé tarto­zik a fonyódi Rianás, a Li- dérc, a Volga és a Nefelejcs cukrászda, valamint a béla- telepi Sirály étterem és szálló. A vállalat vezetői úgy ter­veznek, 'hogy mind'en körül­mények között biztosítják a nyári szezonban a nagyforgal­mú helyeken a közönség igé­nyeinek kielégítését. Amíg a nyaralási időszak be nem kö­szönt, rendbeteszák, csinosít­ják azokat a helyeket, ahol erre szükség van. így példá­ul megnagyobbítják a Rianás .kerthelyiségét, ami az el­múlt évben bizony sokszor ki­csinek} bizonyult. Rendbehoz­zák, kicsinosítják a Volga cukrászda kertjét is. Másutt kisebb átalakításokra kerül sor. A bélatelepi Sirályban ol­csó házikonyhát működtetnek majd és az az elképzelés, hogy a szállóban biztosítják az egyes, balatonparti üdülővel nem rendelkező kaposvári üzemek, vállalatok, intézmé­nyek dolgozóinak kényelmes pihenését is. A várható nagy forgalomra való tekintettel a nyáron a vállalat nyolc-tíz mozgóárus segítségévéi is biztosítja Fo­nyódon a fagylalt-árusítás za- vtartalanságát. A különböző egységek a szükséges árukat egyébként a helyi, vagy köze­li nagykereskedelmi vállala­toktól szerzik majd be. A cukrászsütemények biztosítá­sáról — okulva az elmúlt évek tapasztalataiból, amikor ezen -a téren sok zavar mutatko­zott — a megyeszékhelyen a vállalat cukrászműhelyében gondoskodnak oly módon, hogy félkész állapotban küldik ki a Balaton partra a tortákat, különböző édességeket úgy, hogy azokat a helyszínen már csak tölteni kell. elérhetetlen vágynak tűnt népünk számára az elmúlt évszázadok során a független, szabad Ma­gyarország megteremtése. Év­századok során harcolt né­pünk a tatár, a török és a né­met .ellen, hogy függetlensé­get, szabadságot vívjon ki magának. Másfél évszázadon ült nya­kunkon a török, 400 évig a né­met, s ez idő alatt nemcsak a rabságba hurcolt, messzi ide­genbe katonának elvittek, ha­nem az itthon maradottak aj­káról is sokszor elhangzott a kétségbeesett, síié 'kiáltás a független, szabad ország után. Akadtak szép számmal olya­nok is, népünk leghaladóbban gondolkodó férfiad között, akik nemcsak szavakkal, hanem fegyverrel is harcoltak a tö­rök rabszolgaság, a német el­nyomás megszüntetéséért. Azonban nem érhettek el ered­ményt, mert az ország vezetői, a főurak és a főnemesek kö­zött széthúzás uralkodott. So­kan nem az ország gondját, baját, hanem csak saját hasz­nukat nézték, s inkább meg­egyeztek az ellenséggel, mint­hogy a nemzeten segítsenek. De azért sem érhettek él eredményt, mert a független­ségért harcolók többsége nem támaszkodott a nép százezres tömegeire, nem mertek fegy­vert adni a 'kisemmizett, meg­vetett jobbágy kezébe. Pedig ezek az emberek, mint ahogy a történelem tanúsága is bi­zonyítja, vérük hullatásával, életük feláldozásával is ké­szek lettek volna az ország függetlenségének kivívásáért harcolni. A török és a német elnyomók ki akarták ölni népünkből a magyarságot, azt akarták, hogy népünk még a magyar szót is elfelejtse. Hatalmas adó, el­nyomás, a megszálló katonaság állandó zsákmányolása, ke­gyetlensége, ez lett osztályrésze a függetlenségét elvesztett magyar nemzetnek. Sok harc, függetlenségi moz­galom indult el a feudális Magyarországon. A független­Op,«zágo§ ifjúsági háoyásztanácskoxás Siófokon Több mint 240 bányászfia­tal és 60 tapasztalt bányász tanácskozása kezdődött meg Siófokon március 29-én, hogy két napon keresztül megbe­széljék az előttük álló felada­tokat, melyeket a múlt év ok­tóberében Lipcsében megren­dezett Világ Ifjúsági Kong­resszus tűzött eléjük. Ez a ta­nácskozás a Prágában, július 14—20-ig megrendezésre kerü­lő Dolgozó Ifjúság I. Szakszer­vezeti Konferenciára való fel­készülés jegyében zajlik le. Ahogy megtudtuk, a tanács­kozásnak három fő gondolata, illetve célja van. Először meg­világítani a nemzetközi mun­kásmozgalom harcát, amely a kapitalista országokban azo­kért folyik, amelyele hazánk­ban már természetesek. Má­sodszor a szakszervezet fela­data az ifjúság között, a KISZ- szel való közös akcióegység megteremtése, harmadszor pe­dig az anyagtakarékossággal a termelékenység növekedé­séért indított mozgalom szélesítése, az anyagmentő brigádok megszervezése, az ifjúsági brigádok versenye és a munkaversenyek tömegbázi­sainak kiépítése. A Bányász Szakszervezet ezzel is be 'kí­vánta (bizonyítani, hogy foko­zott gondot fordít az ifjúság nevelésére és a KISZ-szel a legteljesebb együttműködés­ben kíván dolgozni. ségi harcokban az ország fő- urai, főnemesei is szép szám­mal részt vettek. Hunyadi Já­nos, aki azért válhatott hadve­zérré, mert fegyvert mert ad­ni jobbágyainak kezébe, Thö­köly Imre, Ráikóczi Ferenc, Kossuth Lajos, akinek seregei­ben egyszerű emberek is ma­gas tisztséget érhettek el. Sok hősi tett született ezekben a harcokban, amelyek örökre beíródtak a magyar nép tör­ténetébe, bizonyítva, hogy nem volt hiábavaló a kiöntött vér, mert megmutatta, hogy népünkben az elnyomás elle­nére is él a függetlenség és a szabadság utáni vágy. De megmutatták a függet­lenségi harcok azt is, hogy végső eredményt azért nem ér­hettünk el, mert nem volt a nemzeten belül egy olyan osz­tály, olyan erő, amely össze­fogta volna a függetlenségért harcolókat, s meg tudta volna értetni mindenkivel, hogy a haza sorsa mindennél fonto­sabb. Ü j tartalmat a független Magyarországért folyó harc csak később, a magyar munkásosztály kialakulásával kapott. A magyar munkásság látta, érezte, ha változtatni akar sorsán, először független­né kell tennie az országot, el­szakadni a Habsburg uralom­tól, s úgy megteremteni a munkásság hatalmát. Erre fi­gyelmeztetett az első világhá­ború is, ahol tízezerszámra hulltak a magyar (katonák, itt­hon pedig éheztek, nyomorog­tak családjaik. Osztrák érdekekért, a ma­gyar főurak kiváltságaiért hullott a frontokon a magyar vér. Itt érlelődött meg a vég­ső elhatározás: véget vetni a háborúnak, elszakadni a mo­narchiától, független állammá válni, s kivívni a munkások hatalmát. Az 1918 őszén lezajlott pol­gári demokratikus forradalom eredményeként országunk el­szakadt az osztrák monarchiá­tól. 1919^ben pedig a Tanács­köztársaság megteremtésével a magyar munkásság hozzá­kezdett a független, szabad Magyarország megteremtésé­hez. Az árulás és a külső túl­erő következtében ez nem si­került. Az ország élére a nagy­hatalmak .által odaállított Horthy nem tanult az elmúlt évszázadok so­rán elszenvedett nemze­ti elnyomásból. Hogy biztosít­sa hatalmát, eladta független­ségünket az angol, amerikai imperialistáknak. Külföldi tő­kések építettek .gyárakat, üze­meket az országban. A magyar népre nemcsak Horthy fehér­terrorista bandájának elnyo­mása, hanem az idegen és a hazai tőkések elnyomása is nehezedett. Hiába szűnt meg tehát az osztrák—magyar mo­A „KULÁKLISTA“MARGÓJÁRA NÉHÁNY BATÉI EM­BERREL folytatott eszme­cserét a minap este a járási pártbizottság munkatársa. Legtöbb szó a parasztpoliti­káról, a falu jövőjéről, a gaz­dálkodásról esett. Meglepő dolgot kérdezett az egyik részvevő: »-Igaz, hogy újra felfektetik a kuláklistát?... És valóban ráírják minden tizenkét holdon felüli paraszt nevét?« A türelmes, sokolda­lúan érvelő válasz megnyug­vással töltötte el mindnyáju­kat. Feleljünk a kérdésre nyilvánosan is! A Magyar Dolgozók Pártja történelmi érdemeivel szem­ben ott vannak azok a hibák is, — amelyeket főleg az öt­venes években — a paraszt- politikában elkövetett. Ab­ból a helyes tételből kiin­dulva, hogy a szocializmus építése a volt kizsákmányolok érdekeivel összeütközik, olyan téves nézet és gyakor­lat származott, amely a ku- láksá,g jelentős részének gaz­dasági felszámolásához veze­tett a politikai és gazdasági korlátozás helyett. A kulák- határ mechanikus megszabá­sa, a szőlő- és gyümölcsös­terület felszorzása számos középparasztot is — helytele­nül — a kizsákmányolok kö­zé sorolt. Mondjuk meg nyíl­tan: az ilyen túlkapások ár­tottak a párt tömegkapcsO'la- tának, lazították a munkás- paraszt szövetséget, mert a méltánytalan elbánásban ré­szesített dolgozó parasztokat rokonaikkal együtt elriasztot­ták a népi demokráciától. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy az MDP jóvátette ez utóbbi hibáját. A Magyar Szocialista Munkáspárt — csaknem más­fél év tapasztalata tanú rá — következetes, elvi agrár- politikát folytat. Dolgozó em­bereket nem nyilvánít ki- zsákmányolóknak és nem is tű­ri el a parasztpolitika ilyen irányú eltorzítását sem. A báliéi híresztelés tehát minden va­lós alapot nélkülöz. Pártunk a 'középparasztságot a mun­kásosztály szövetségesének és nem ellenségének tekinti. Sokat fáradozik e réteg fel­világosításán, megnyerésén, mert nem annak akarata el­lenére, hanem vele egyetér­tésben, őt meggyőzve tudjuk felépíteni a falun is a szocia­lizmust. Erősítsük, szilárdít­suk kapcsolatainkat a közép- paraszttal, még azzal is, aki időnként idegen munkaerőt alkalmaz, de gazdasági mun­kájának zömét ő és családja végzi el. A KULÁKSÁGGAL SZEM­BEN — függetlenül, hogy ma mekkora a birtoka - gazda­sági és politikai korlátozás politikája érvényesül. Azokat a nagygazdákat számítjuk ebbe a kategóriába, akik jö­vedelmüket elsősorban má­sok kizsákmányolásából szer­zik, vagy szerezték. Akár meg van a régi birtoka, vagy annak egy része, akár nincs­telenné vált — kizsákmányo- lónak tartjuk, de emberi méltóságában nem alázzuk meg. Osztályérdeke a népi államéval ellentétes. Ezért nem engedjük politikai hata­lommal járó tisztséghez jut­ni — a közfunkciókat a mun­kás-paraszt állam híveire bízza népünk. A politikai korlátozás nem azt jelenti, hogy a párt élezi az ellenté­teket a kuláksággal, hanem azt jelenti, hogy minden erő­vel megakadályozzuk e réteg ellenséges tevékenységét. Ha ártalmas rémhíreket terjesz­tenek, leplezzük le őket, s ha törvényeinket megszegik, a bűnüldöző szerveink hatá­rozottan járjanak el velük szemben. A kulákoknak lehetővé kell tenni, hogy meglévő földjeiken termeljenek. Al­kalmazhatnak idegen munka­erőt ideiglenesen, sőt rend­szeresen is, amiért természe­tesen külön adót fizetnek. Persze korántsem nyugtathat meg bennünket, hogy az ag­rárproletárok a kuláknál cse- iédeskednek, vagy napszám­ért dolgoznak. Világosít­suk fel a szegényparasztot a közös gazdálkodás előnyeiről, tömörítsük, szervezzük őket termelőszövetkezetbe. Ezl a meggyőző-szervező munka is része az osztályharcnak, mert a dolgozó parasztság át­vezetése a szocializmus út­jára — ellenkezik a kizsák­mányolok érdekével. A KULÁK AZ KULÁK volt és az marad listával is, meg lista nélkül is. Az osz­tályharcnak — népi demokrá­ciánk jelenlegi szakaszában a korlátozó politikának — nem elmaradhatatlan fegy­vere a kuláklista. Az éber­ségről nem mondhatunk le, tartsuk szemmel a kulákokat, s a múlt levitézlett kizsák- mányolóit. Ne engedjünk te­ret káros tevékenységüknek. A hatéi és az ahhoz hasonló rémhírekre figjtóljünk fel, cáfoljuk meg azokat és ránt­suk le az ismeretlenség lep­lét terjesztőikről. Bárhonnan fúj is a rosszhiszemű félre­vezetés szele, védekezzünk, küzdjünk ellene. Juttassuk el a párt igaz szavát minden dolgozó paraszthoz, hogy a kölcsönös bizalom tudatában foghasson hozzá egész évi munkájához ezen a kései ta­vaszon is. narchia, ismét kettős jélnyor más nehezedett a magyar nép­re. Horthyék még ennél is to­vább metnek. Amikor a né­met fasizmus Iángbaboritóttá a világot, s amikor arról kel­lett dönteni, hogy országunk független marad-e, vagy pe­dig elvérzik egy újabb eszte­len világháborúban, ők a há­ború mellett szavaztak. Pedig a Szovjetunió — amely már születésétől kezd­ve őszinte barátként állt a magyar nép mellett, s harcolt minden nép függetlenségéért, megmentette a magyar nem­zet függetlenségéért harcoló kommunistáikat a fasizmus karjaiból, cseréibe adván értük az 1848-as szabadságharc Szov­jetunióban lévő zászlóit — idő­ben figyelmeztetett. Figyelmeztette Magyaror­szág akkori vezetőit a moszkvai követen keresztül, hova fog vezetni, s mi lesz a következménye a fasizmus ol­dalára való állásnak. De a fi­gyelmeztetés nem használt S ezért kellett újra elpusztulni sok százezer magyarnak a fa­sizmus oldalán való hiábavaló harcban. A Szovjetunió a háború ” alatt sem szűnt meg fi­gyelmeztetni a magyar állam vezetőit. Egymásután hang­zottak el a Szovjetunió és az ott 'tartózkodó magyar kom­munisták részéről a rádiófel­hívások Horthyék felé, hogy lépjenek ki a háborúból, for­duljanak szembe a fasizmus­sal. Horthyék nem hallgattak a jótanácsra, hanem az utolsó pillanatig 'kitartottak a fasiz­mus oldalán. S ezért a Szov­jetuniónak hadviselő félként kellett 'bevonulnia abba az or­szágba, melynek népével szem­ben már hosszú évek óta ba­rátként viselkedett. De a Szovjetunió az első pillanattól kezdve nem miint megszálló, hanem mint felsza­badító jött országunkba. S a felszabadított, független or­szág vezetését a magyar nép kezébe adták. Segített az or­szág helyreállításában, mellet­tünk állt az ország 'politikai, gazdasági helyzetének megszi­lárdításában, élelemmel, gé­pekkel, tapasztalataival, köl­csönökkel segített bennünket, hogy megőrizhessük független­ségünket. 1956 októbere fényesen bizo­nyította, hogy a Szovjetunió . mennyire szívén viseli a ma­gyar nép függetlenségének sorsát. Amikor arról volt szó, hogy Magyarország ismét a régi urak, s idegen országok tőkéseinek kizsákmányoltja lesz-e, akkor a Szovjetunió fegyverrel segített, hogy orszá­gunk megőrizhesse független­ségét, hogy a nép maradhas­son hatalmon. így adta vissza a szovjet nép azt a fegyveres segítséget, amelyet 1917—13-ban százezer magyar katona nyújtott a fia­tal szovjet államnak a függet­lensége kivívásához, az inter­venció elleni harchoz. Ebben van. a proletár inter- nacionalizmius igazi megnyil­vánulása. Nemcsak szavakban elismerni egy baráti ország, egy proletár hatalom függet­lenségét, hanem fegyverrel se­gíteni annak függetlensége megőrzését. Jogos volt 1917— 13-ban a százezer magyar ka­tona segítsége, s ugyanolyan jogos volt az a fegyveres segít­ség 1956«ban a Szovjetunió ré­széről is. Bátran mondhatjuk azt, hogy függetlenségünk záloga a Szovjetunióval való őszinte, megbonthatatlan barátság. Ezek a barátok, a szocialista tábor vezető országának kor­mányküldöttsége látogat el ha­zánkba, hogy egyenrangú fél­ként tárgyaljon a magyar nép vezetőivel. E zért fogadja népünk őszinte, baráti szeretet­tel a Szovjetunió kormánykül­döttségét, annak a népnek a vezetőit, akik segítettek ben­nünket, hogy évszázadok óta folyó függetlenségi harcunk győzedelmeskedjen. Segítettek bennünket és segítenek ma is, hogy ezt a függetlenséget megőrizhessük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents