Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
gWK&ttVI WßPfcAP 2 Péntek, 1958. április 4. Pártjával és kormányával egybeforrott ünnepli hazánkban április 4-ét nép Dúzönnepség ax Operaháziján hazánk felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából Hazánknak a szovjet hadsereg által történt jfelszabadítása 13. évfordulója alkalmából a 'Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormányba Hazaf ias Népfront Országos Tanácsa Vah. , vezeték Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az 1 , Operaházban. Az Gpercház gyönyörűen feldíszített színpadán az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Ap- rp,Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, ,fíádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosan György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, omócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. AA elnökségben helyet foglaltak a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai: N. Sz. Hruscsov., a Szovjetunió Kommunista Pártja ., Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszteranácsának elnöke, a küldöttség-vezetője és a küldöttség tagjai. Az elnökségben foglaltak helyet még a magyar társadalmi, politikai, gazdasági élet számos vezetője, a honvédség, a tömegszervezetek képviselői, pártmunkások, üzemi dolgozók, a munkásmozgalom több régi harcosa. A díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és az Elnöki Tanács számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyiségé. Jelen volt a budapesti dJ-nirmác-ai képviseletek számos vezetője és tagja, valamint Saillant, az SZVSZ fö-'itkára. Dobi István megnyitója után dr. Münnich Ferenc miniszterelnök emelkedett szólásra. Dr. Münnich Ferenc nagy lelkesedéssel fogadott szavai után N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. N. Sz. Hruscsov beszédének elhangzása után az Internacionaléval ért véget az operaházi ünnepség első része. Az ünnepség második részében művészi műsor következett. Bz elnyomott ongysr milliók mindig szeretettel és bizalommal tekintettek a megvalósult monkáshatalom országa feló Dr. Münnich Ferenc elvtrírs beszéde Mi tudjuk, megmondtuk, s ma is megmondjuk, hogy az előző párt- és kormányvezetés súlyos hibák egész sorozatát követte el mind a politikai rüunkában. mind pedig a gazdasági építést szervező és irányító munkában. Mi változatlanul arra törekszünk, hogy ezeken a hibákon okulva, fel- Vtjeóül elkerüljük megismétlődésüket. Ugyanakkor viszont a tények tömésé támasztja alá azt a megállapítást. hogy a felszabadulást követő 13 esztendőt elsősorban a kivívott 'hatalmas sikerek, a nagyszerű eredmények jellemzik. Népünk egész történetének nem volt még egyetlen olyan időszaka, amelyben alig több, mint egy évtized alatt az ország olyan mélyreható társadalmi, politikai és gazdasági változáson ment volna keresztül, mint aminő változásokat dolgozó tömegeink a felszabadulás után pártunk vezetésével létrehoztak. • t o Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársi; k! ..•rí Szeretett vendégeink! 13 esztendővel ezelőtt, 1945. • április 4-én adta hírül «.Szovjetunió népeinek és az egész , világnak a szovjet hadsereg ■ főparancsnoksága, hogy Ma- , gyajroiszág területéről kiverték , ,az utolsó hitlerista és magyar . ■ fasiszta csapatokat. Tizenhár- , madszor ünnepeljük most áp- 4-énék évfordulóját, a magyar nép legnagyobb ünnepét. .Legnagyobb ünnepünk ez, mert ,4prilis 4-nek, felszabadulásunk- . iák köszönhető, hogy sok év• •! százados belső és idegen elnyomatás után Magyarország . ismét független állam lett, le- : hétévé vált, hogy a magyar áojgozó nép visszatérjen arra ■az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elindult, folytassa, Binit; a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi gyűlésünk fé- ayé£ emeli, hogy körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormány- 1 küldöttségét, s a küldöttség vezetőjét, Hruscsov eívtársat, a Szovjetunió ■Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. Ezen a napon emlékeznünk sell a múltra, mert sok em- ] ’bfeítel van úgy, hogy a régi ecteszról, .bajról hamar elfeledkezik és mert a ma fiataljai ; személyes tapasztalatból semmit'sem tudhatnak, például az 1919-es forradalmat követő s?öniyű ellénforradalomról, de még ttó 1930-as évek pusztító világgazdasági válságáról sem. Márpedig helyesen megítélni, hogy mennyit haladtunk előre, , milyen magasra érkeztünk, ; csak akkor lehet, ha van , biztos viszonyítási alap, ha számbavesszük, hogy honnan indultunk el. A felszabadulás előtt Magyarország Európa egyik elei átadott területe volt. A magyar nép kettős elnyomatás: a magyar földesúri-kapitalista, valamint a Habsbur g-hatalom, később pedig a nácizmus igájában -sínylődött. Ennek következménye volt a dolgozó tömegek telj« politikai jogfosz- tottaágá ;és : a mélységes gazdásági nyomor. Magyarország sem polite- • kaiíag, sem gazdaságilag ....ifiem volt független. Félgyarmati függőségére jelig^;«), ,számadat, hogy az ipari <|s, :a 'bányászati részvénytársa- .sagok részvényeinek mintegy fhuáz '^tázaléíca, a ■ . pénzintézet tek részvényeinek mintegy ’ t&ihiihiC’ százaléka külföldi tőkéseit kezében Volt. , A magyar Uralkodó osztályok . hazánk legősibb ellenségeivel tó' öészepaktáltak. elárulták az ország fe a nép érdekeit, hogy védjék és megőrizzék a ki- osákmányolás lehetőségeit. Az ország legnépesebb társadalmi osztályai: az ipari és a mezőgazdasági proletariátus a lakosságnak több mint 43 százalékát tette ki, de az ösz- szes jövedelemnek kevesebb, mint 23 százalékát kapta meg. Ugyanakkor a tőkések és a földbirtokosok, valamint nagy jövedelmű alkalmazottaik, a hajcsárok, az összes egyéni jövedelem harminc százalékát élvezték, holott arányszámuk a lakosság egészében még a kilenc százalékot sem érte el. Ha a régi újságok lapjait forgatjuk, még az akkori — zömében kapitalista — sajtó híradásaiból is elénk tárul a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség helyzete. A munkások életét akikor a létbizonytalanság jellemezte. Robotoltak a munkások, de munkájuk eredménye a tőkés zsebébe vándorolt. S még boldognak mondták magukat azok, akik robotolhattak. Filléres és kétfilléres béremelésekért folytak az elszánt sztrájkharcok, de akik szót emeltek a nyílt és durva kizsákmányolás ellen, jobb esetben egyhamar a gyárkapun kívül, az utcán találták, magukat, de azzal is számolnák kellett, hogy a kizsákmányoló uralkodó osztály rájuk uszítja pribékjeit és börtönbe hurcolja őket. Nem egy híradást olvashattunk akkor arról, hogy munkások és kisgyermekükkel ivarjukon munkásasszonyok, hogyan menekültek tömegesen az öngyilkosságba, a kibírhatatlanul szörnyű élet szenvedései elől. S nem egy híradás jelent meg akkor, hogy a végrehajtás helyett a halált választották néhány holdas kis- parasztok. Az egyházi és a világi főurak, földbirtokosok százezer holdjain szinte az állatokkal egy sorban tengődtök a parasztok milliói. Robotoltak, de az aratásból nekik csak a végtelen fáradság és a család kenyerére rendszerint kevés, néhány kereszt búza jutott. Aratott akkor bőven a halál. Magyarország szomorú rekord birtokosa volt a múltban. Az európai átlagnál jóval magasabb volt a gyermekhalandóság. Szedte áldozatait a «morbus hungaricus«, a «-magyar betegség«, a tüdővész, amely hamar leverte lábáról az összezsúfolt kunyhókban sínylődő, rosszul táplálkozó, dolgozó emberek tíz- és százezreit. Az idősebbek emlékeznek még az Állástalan Diplomások Országos Bizottságára, amely tevékenységét sikeresnek mondhatta, ha mérnökök és más diplomás emberek számára sikerült egy-egy villa- moskóasivezétői, kalauzi állást kijárnia. Akiinek ez sem jutott, a hólapátolásnál találkozott ássze volt egyetemi évfolyam- társaival. A Horthy-fasizmus a maga rendszerét hazafias rendszernek akarta feltüntetni. Terjesztette a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust, gyűlöletre izgatta a magyar dolgozókat más népek dolgozóival szemben, az országon belül még a katolikusokat és a protestánsokat is szembe akarta fordítani egymással, hogy megossza az erőket, a nép ereje az egymás közti Villongásban merüljön ki, ne egyesülhessen az uralkodóosztály megdöntésére, a nép hatalmának megteremtésére irányuló forradalmi harcban A Horthy-fasizmus kiszámított tervszerűséggel állandóan rágalmazta az 1919-es Magyar Tanács- köztársaságot, de emlékét soha nem tudta kiölni a dolgozó emberek szívéből. Rágalmazta a Szovjetuniót, áz elnyomott magyar milliók mégis mindig szeretettel, reménykedéssel és bizalommal tekintettek a megvalósult munkáshatalom országa felé. A munkásosztály, a kommunisták által vezetett függetlenségi és felszabadulási harchoz csatlakoztak más haladó erők is, mert egyre inkább megértették, hogy a kommunisták az igaz hazafiak, akik harcra akarják mozgósítani népüket azzal a rendszerrel szemben, amely az ország és a nép sorsát a legreakció'- sabb, nyílt fasiszta diktatúrákhoz, Hitler Németországához és Mussolini Olaszországéhoz kötötte. A magyar kommunistáik, a magyar nép legjobbjainak ereje azonban kevésnek bizonyult a szabadság és a függetlenség kivívásához. Dolgozó népünk 1919 után akkor lett ismét szabad, amikor a szovjet hadsereg szétverte Hitler rablóhadseregét. Ezért fogadták felszabadító barátokként, ezért üdvözölték meleg szeretettél hazánk földjén a Szovjetunió katonáit a mamagyar munkások és dolgozó parasztok, a haladás hívei. A második világháború dú- iásaival tetézett, átkos örökséget vett át az űri Magyarországtól a dolgozó nép, amikor végre elindulhatott a maga útján és a kommunisták vezetésével megvívott politikai harcok eredményeként megszerezte a hatalmat. Az imperialisták által 1956 őszén kirobbantott ellenforradalmat megelőző időszakban sok vita folyt a felszabadulás óta eltelt esztendők eredményeinek és hibáinak értékelésére, s ma is vannak még — igaz egyre szűkülő — rétegek, amelyek nem tudnak egyértelmű, világos értékelést kialakítani. Ma, felszabadulásunk 13. évfordulóján jogosain állapíthatjuk meg, hogy a magyar dolgozó tömegek soha nem éltek olyan jól, mint napjainkban, örömmel mondhatjuk el, hogy népünk műveltebb és egészségesebb, mint bármikor azelőtt. Nem tartom szükségesnek, hogy számadatok hosszú sorával bizonyítsam ennek a megállapításniaik igazát, jellemzésül azonban mégis megemlítek néhány tényt, hogy amikor Visszatekintünk a mögöttünk hagyott útra, lássuk, hogy érdemes volt dolgozni, s az eredményekből további erőt merítsünk a még előttünk álló feladatok megoldásához. Ipari termelésünk növekedéséinek üteme hatszor 'gyorsabbá vált, mint Horthy-Ma- gyarországon. Ennek nyomán az mari munkások száma az 1938-as 712 000-ről 1955-ben 1 280 000-re emelkedett. Megszüntettük a dolgozó embereket fenyegető létbizonytalanságot, a munkanélküliséget, sőt a családok jókora részében több kereső is van, ami szintén hozzájárul a családok jövedelmének emelkedéséhez életszínvonaluk megnövekedéséhez. A magyar dolgozók jobban táplálkoznak, több élelmiszert fogyasztanak, több iparcikket vásárolnak, mint valaha, is annak előtte. Az összehasonlító statisztika adatai ma már arról adnak hírt, hogy egy-egy lakos napi kalória és fehérje fogyasztása nemcsak a második világháború előtti hazai szintet haladta jelentősen túl, hanem már magasabb is, mint jó- néhány fejlett kapitalista országban. Valóságos kulturális forradalom ment végbe hazánkban — akkor is így van ez, ha a közelmúlt esztendők kultúrpolitikájának néhány intézkedését jogosan lehet bírálni. Kötelezővé tettük az általános iskolai oktatást, a közép- iskolás diákok száma a háború előttihez képest megháromszorozódott, az egyetemi és. főiskolai hallgatók száma pedig a négyszeresére emelkedett. S ami számunkra különösen, fontos: ma már többségben van az egyetemeken és a főiskolákon a munkás-, vagy paraszt származású fiatal. Megnyitottuk a művelődés, a kulturálódás minden lehetőségét a legszélesebb dolgozó tömegek előtt. A 'kiadott könyvek száma 1938- hoz viszonyítva kétszeresénél is magasabbra emelkedett, a rádió előfizetők száma ped'ig csaknem négyszerese a réginek. 1938-ban kétmillió-nyolcszázezer ember, az össznépes- ség harmincegy százaléka volt jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, de emlékszünk, hogy ennek költségeit felerészben a dolgozóknak kellett fizetniük. 1957- ben a társadalombiztosításba bevontak létszáma már hatmillió-százezerre emelkedett, s ez az ország lakosságának hatvankettő százaléka! Büszkén elmondhatjuk, hogy a társadalombiztosítás, a nép egészségügyi szolgálata egyike azoknak a területeknek, amelyeken már messze megelőztük azokat a kapitalista országokat, melyek a felszabadulást megelőzőleg, előttünk jártak. A magyar társadalombiztosítás kiadásai 1949-ben nem egészen kettő milliárd . forintot tettek ki, ez az összeg 1957^ben meghaladta a hét- milliárdot. Nálunk, a dolgozó nép hazájában ezeket a kiadásokat a közösség, a nép állama viseli —, a kapitalista országok legtöbbjében teljes tönkremenést, szinte a végleges nyomort jeleníti, ha a családot eltartó kereső huzamosabb ideig betegeskedik. Emelkedett nálunk a lakosság szolgálatára álló orvosok, a betegek rendelkezésére álló kórházi ágyak száma, a további törekvésünk az, hogy mindenkori lehetősógeinknek megfelelően ebben a vonatkozásban is újabb előrehaladást érjünk el. Kedves elvtársak! Mint ahogyan a magyar nép erői annak idején kevésnek bizonyultak hazánk szabadságának kivívásához, éppen úgy elégtelenek lettek volna a gazdaisági felemelkedéshez is. A felszabadulás óta ezen a téren elért eredmények megteremtéséhez is rendszeres és állandó, önzetlen, baráti segítségnyújtást és támogatást kaptunk nagy barátunktól, a Szovjetuniótól. A maigyar és a szovjet népek barátsága értékes történelmi hagyományokból táplálkozik és mély gyökerei vannak. A magyar munkások és parasztok^ a j 1905-ös orosz forradalom eszméin lelkesedve indultak harcba az uralkodó földbirtokos-kapitalista osztályok és a Habsburgok ellen. Még nagyobb hatást gyakoroltak országunk legjobbjaira a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hírei, a laninizmus termékenyítő eszméi. A magyar nép fiai ezerszámra áldozták életüket, amikor az intervenciósok, a szövetkezett kapitalista hatalmak meg akarták fojtani a világ első szocialista országát. A testvériség szoros kötelékei a szovjet és a magyar nép között akkor fonódtak, amikor népünk öntudatos harcosai a szovjet nép fiaival együtt halált megvető bátorsággal küzdöttek a betolakodó tőkések és fehértiszti árulók ellen. Tovább mélyült a szovjet—magyar barátság 1919-ben, amikor Tanácsköztársaságunk a minden oldalról megtámadt szovjetország első szövetségesévé lett. A szovjet—magyar barátság történetének további dicsőséges lapjai 1945-ben, s az utána, következő esztendőkben íródtak. A magyar történelem számos olyan eseményt jegyzett fel, amikor idegein hadsereg azért vonult be az országba, hogy győzelmének eredményeként rabságba taszítsa, tartományává, vagy gyarmatává tegye Magyarországot. Példa nélkül áll a magyar történelemben — de bízvást hozzátehetjük, hogy a múltban nem, volt erre eset az egész emberiség történelmében sem —, hogy hadsereg azzal a szándékkal érkezzék az ország te rületére, azért folytasson ot harcot, azért áldozza fiáinál vérét és életét, hogy a győ zelem eredményeként az a: ország a népé legyen, az az or szag független és szabad le gyen. A történelemben elősző, a szovjet hadsereg, a Szovjet unió művelte ezt, mert ; Szovjetunió politikája a leni nizrrvus tanításain, a proletá) internacionalizmuson, a más országok népeivel épülő szó ros barátságon, más országon szuverenitásának tiszteletben- tartásán, a teljes egyenjogúságon épül. Ezek az elvek ha tároztálk meg mindig alapvetően a szovjet és a magyar néj kapcsolatát. A testvéri barátság, a segítségnyújtás nagyszerű bizonysága volt, hogy a Szovjetemé — kóréhünkre — 1956 novemberében segítségit nyújtott a forradalom magyarországi erőinek, támogatta a Magyar Sacialista Munkáspárt és ; magyar forradalmi mu kás-paraszt kormány átal tömörített tömegeket abban, hogy fegyvereen leverjék az imperialiták által szervezett, pnzzel és fegyverrel elüáttt, uszító propagandával támogatott cl- lemrradalmat. A vészéiben forgó népha- talom mevédéséért vívott harcunkbanerkölcsi, politikai és anyagi elvei is oldalunkon állt a Szovtfcunió és vele együtt a szcialista tábor valamennyi ojzága. Kedves eltársák! Tizenhárom esztendvel ezelőtt nyertük vissza iggetlensétgüniket és szaibadságnkat, s a mai évfordulón elmondhatjuk, megvan mijein biztosítéka annak, hogy zt a függetlenséget és szabságot megvédelmezzük, sohítöbbé el ne veszítsük. Biztítéka ennek az, hogy a párt,i kormány, a dolgozó nép vonta és helyesen alkalmaz a tizenhárom esztendő tamágait. Pártunk erős és egysés, s mind szorosabbá váló :apcsolatok fűzik össze a íagyar dolgozó néppel, A Myar Népköztársaság, a prolárdiktatúra állama erős, üárdabb mint volt. A dolgozók akaratának megfelelően vagyunk szánva arra, hogy nem tűrünk el sírniféle kísérletet, ame. a néphata- lom gyengítére, aláásá- sára i»yul. .Az elleníorralom nagy tanulságot jelent a dolgozó tömegek számú A magyar munkások, dolgó parasztok, a nép ügyéértevékenykedő értelmiségiek m kívánják vissza a kapitata múltat, s 1956 őszén látta hogy a függetlenség, a szadság, a szocializmus főre veszélyben. A kilgáltatottsúg és a kákmányolás visszaállítása két akkor napirendre. A poliai porondra lépett sötét erőaz imperialisták szolgálatát azt akarták elérni, hogy nép ismét elveszítse jogait,; ország ismét elveszítse tétlenségét, és újból az impilisták vadászterületévé é;ya.nmatává váljék. Ezért pmoznak fel most mind nagjo számban a munkásokon i a dolgozó parasztokon kívuz értelmiségi dolgozók is lárt és a kormány helyesm bizonyult, a gyakorlat próbé kiállt-politikája mellett, nunkájuk- kal is tanúbizonyot tesznek arról, hogy a szoízmust választották, hívek, szocializmus ügyéhez, a ét választották és ímegteí kötelességüket a béke elmében. Biztos alapokoryuigsziik a mi függetlenségüris szabadságunk azért is, n- a szocialista tábor egyengú és egyenjogú tagjai yunk, ahhoz a testvéri köztghez tar(Folytatás a 3.iaion.)
