Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
Vasárnap, 1958. április 27. t SOMOGYI NÉPLAP Képek i ■. a Barcsi Építő Ipari KTSZ életéből Az irodában j Az elnököt keressük, de kint van valamelyik műhelyben. A szövetkezet főkönyvelőjét faggatjuk a ktsk múltjáról, jelenéről. és jövőjéről. Noteszünkben már sok, értékes adat halmozódott fel: a KISZÖV értékelése szerint a Barcsi Építőipari Ktsz elnyerte a »Kiváló kisipari szövetkezet« kitüntető címet. A verseny alapja az 1957. II. félévben végzett munka volt. Az Építőipari Ktsz jó munkát végzett, megérdemelten lett első a versenyben. 145,8 százalékra teljesítette a második félévi tervét; 119,4 százalék volt az egy főre és egy. napra eső anyagnélküli termelés értéke; 6 százalékkal csökkentették a dolgozók az önköltséget; 130,3 százalékra teljesítették javító és szolgáltató tervüket, és még sorolni lehetne az eredményeket. — Van-e elegendő munkája a szövetkezetnek? — tesszük fel a kérdést. — Hát, nem panaszkodhatunk... Van munka bőven. Legnagyobb építkezésünk jelenleg a jéggyár. A földművesszövetkezetnek készítjük. Május 15-re kell átadnunk, de igyekszünk, hogy előbb elkészüljünk az építkezéssel. — Mekkora összeggel épült a jéggyár? l6i ezer forintos beruházással. Az FJK-nak 91 ezer forintos beruházással raktárakat építünk. Erre az évre 2 300 000 forint az építési keretszámunk. Büszkén mondhatjuk, hogy ebből 800 ezer forintot már előre le is kötöttek. — Hány tagja van a Írisznek? — Jelenleg 47 állandó és 8 alkalmi dolgozónk van. — Mennyi nyereséget osztott a szövetkezet? — 155 ezer forint tiszta nyereségünk volt. Ebből 57 700 forintot osztottunk szét. — Milyen tervei vannak a szövetkezetnek ? — Idén okvetlenül megépítjük mázolóműhelyünket, bővítjük lakatosműhelyünket, s raktárt, hulladéktárolót is létesítünk. — Milyen arányban végez a szövetkezet szolgáltatást? :— Munkánk túlnyomó részé — mondhatjuk — szolgáltatás. 70—75 százalékban végzünk apró javításokat és egyéb szolgáltatásokat a lakosságnak. Megérkezik a szövetkezet elnöke, Kémes József is. Tőle először is a takarékosságról érdeklődünk. — Hogy mást he mondjak: az asztalosműhelyben megoldottuk a bútorhajlífást egy gőzölőgéppel, így rengeteg munkát takarítunk meg. A takarékosságot szolgálja . az is, hogy műhelyenként egy ember szabja állandóan az anyagot. Sok forintot takarítunk meg azzal is, hogy megvásároljuk a helyi elfekvő anyagokat. Tavaly a fűrészüzemtől is vettünk egy Vagon faanyagot, amit mi nagyszerűen fel tudunk hasz- hálni. A lakatosok a nagyobb szabások maradékanyagából francia-könyököket, az asztalosok a lehulló faanyagból apró bútorokat készítenek. Abbahagyjuk a tájékozódást. Kémes elvtárs kalauzolásával egy lris körútra indulunk a szövetkezet szertefekvő birodalmában. Persze mindent megnézni nem tudunk, hisz 13 iparágat ölel fel a szövetkezet s bizony egy nap is kevés lenne arra, mire mindet végigvizitál- nánk. i kárpitosműhelyben | Csak a segéd Tornai Ferenc munkálkodik borzas hajjal egy sezlon rugózatán. Nemsokára azonban megérkezik a részleg vezetője, Klánovics Géza is. — Elmondhatom önnek — mondja —, régen negyedannyi munkánk sem volt, mint most. Pedig én tudom, mert alapító tag vagyok. Tavaly 169 ezer forintos forgalma volt műhelyünknek. Hogy csak egy-két dolgot mondjak, 76 új sezlon, 31 ágybetét, 13 rekamié, 48 fotel, 91 kárpitozott szék készült nálunk. Tudja kérem, én azon mérem az életszínvonal emelkedését, hogy amikor 1952-ben megalakult a szövetkezet, egy év, alatt nem volt annyi rendelésünk, mint most egy hónapban. Az asztalosmühelybeu | Ismerik és szeretik a szövetkezet asztalosainak munkáját, hisz Miskolcról, Pécsről, Nagykanizsáról járnak ide bútorért. A szövetkezet vezetősége a lehetőségekhez képest igyekszik is fejleszteni az asztalosrészleget. Tavaly modern csiszológépet kapott a műhely 41 000 forintért. Régi és szép terve a vezetőségnek, hogy szalagcsítja az asztalosrészleget. Megoldja a teljes gépesítést. Az eddig használt gyalugépnek kicsi a késtengelye, nem felel már meg a növekvő követelményeknek. Már meg is rendelték az »utódját«. — Van munkája bőven az asztalosműhelynek, hisz a legkisebb javítást sem utasítjuk vissza. Például behozta valaki ezt a szekrényt. Annak idején, amikor vette, nem volt pénze a párjára ... Most elkészítjük neki. Átalakítunk például egy régi szekrényt háromajtósra. Szóval minden munkaalkalmat megragadunk — magyarázza az asztalosműhely vezetője — azonban el kell mondanunk azt is, hogy a lakosság igénye növekszik, egyre jobb munkát kíván tőlünk. Épp ezért növelni kellene a szakmunkás gárdánkat. A szövetkezet elnöke veszi Papírt gyűjtenek az úttörők és a KISZ-fiatalok A KISZ megyei bizottság ócskább, a gyűrött a látszólag kezdemenyezésére fiataljaink a sző szoros értelmében összekötötték a kellemest a hasznossal. Kellemes az a tisztasági verseny, amely megye- szerte széles tömegek bevonásával folyik. Főként a fiatalok a kezdeményezők, ők üzentek hadat az üzemekben, az iskolákban, otthon, a lakás tájékán a rendetlenségnek. Az, hogy mindenütt rendet Igyekezünk teremteni, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a külcsínre, az már magábanvéve hasznos. ltjaink azonban még ennél hasznosabbat is kitaláltak. Azt mondták: a tisztasággal jól járunk mi magunk, de (ha a rendcsinálás közben összegyűjtjük az elheverő, vagy feleslegessé vált papírhulladékot, újságpapírt, betelt füzeteket, könyveket, akkor a népgazdaság is jól jár. Ez így is igaz. Mert a legsemmitérő papírból is űj papír készül. Azt ma már a legkisebb úttörő is tudja, hogy a papírgyűjtéssel tekintélyes összegű valutát takarítunk meg. Arról nem is beszélve, hogv egy-egy megye papírgyűjtése sokezer szál fa, több hold erdő megmentését jelenti. Mert elegendő hulladékpapír esetén nincs szükség fából előállítani a papírt. Csak helyeselni lehet a a KISZ Somogy megyei bizottságának kezdeményezését, a papírgyűjtő heteket. Kíváncsian várjuk, hagy az úttörő- pajtások, valamint a KlSZ-fia- talok milyen eredményeket érnek el a papírgyűjtésben. Sikerül-e a somogyi ifjaknak — mint a múltban már két ízben is — elsőknek lenniük az országos papírgyűjtési versenyben. át a szót, — Na, itt az a gőzhajlító, amelyről már beszéltem az irodában. 1800 forintba került az elkészítése. Hogy mennyi munkát, anyagot takarítunk meg segítségével, el sem tudjuk mondani. Nem beszélve arról, hogy minőségileg is jobb árut készítünk így. A fotelek és székek karfáját egy darabból készítjük, és géppel hajlítjuk a kívánt alakra. Máshol két darabból készítik, de az eresztékek miatt gyengébb, több munka is van vele. Például, hogy csak egyet említsek, nem lehet olyan szépen csiszolni a karfát, ha két darabból készül. Mi előbb csiszoljuk, aztán hajlítjuk. A lakatosműhelyben | Bizony ráfér a műhelyre a bővítés. A sok gép miatt alig férnek el az apró helyiségben. Elég baj van a sötétség miatt is. Egész nap villanyt kell égetni, de ez csak a szemet rontja. — A múltkoriban egy tartályt csináltunk, hát ki kellett bontani az ablakot, ott tudtuk csak kivinni. Még amikor jó idő van, .nincs is semmi baj, eldolgozgatunk az udvaron, de télen csak behajt a műhelybe a hideg. Reméljük azonban, hogy idén télre már a kibővített műhelyben dolgozhatunk — mondja a lakatosműhely vezetője. Már indulnánk is haza, amikor a szövetkezet elnöke behív az egyik szobába. Itt látható Dobor Gyula másodéves asztalostanuló remek bekészüli modernvonalú sakkasztala. A kisipari szövetkezetek ipari tanulóinak kiállítására készítette. A másik sarokban 50 hokedli látható. Ezt is a tanulók készítették, méghozzá hulladékból. Sok mindent láttunk a Barcsi Építőipari Ktsz életéből (bár ez még mindig kevés), amiből méltán állapíthattuk meg, nem került rossz helyre a »Kiváló kisipari szövetkezet« cím. Lajos Géza —] Pillanatfelvétel rút p.ü Rá- K A Körút és Rákóczi út sarkán az Éjjel-nappal Közért előtt összetalálkozik két jó barát. Az egyikből híres tudós, a másikból gazdasági ellenőr lett. A szokásos üdvözlések és kérdések után szinte egyszerre pillantanak órájuk gyorsan haladó mutatójára. — Hová sietsz? — érdeklődik a gazdasági ellenőr tudós barátjától. — Rohanok kérlek, a ferihegyi repülőtérre. .. Hatkor indul a gépem Moszkvába. Kilenckor már egy fogadáson kell részt vennem. — TU 104-essel mész? — Igen. Bocsáss meg, s te hová igyekszel? — Ide megyek Ka- lapfalvára... Reggelre, ha minden jól megy, értem ez alatt, ha nem késik a vicinális, meg is érkezem. — Na, akkor nem is tartóztatlak. — Szervusz! — Szervusz! LlI hagy dicsérjem, — kész zseni. Olyan ügyesen válogatja meg az értelmetlen, de zeneileg csodásán hangzó alliterá- ló szavadat, hogy csak na. Hja, kérem, úgy látszik egy dekadens költő veszett el benne. ! A kisfiam gügyög. »Ez is valami, kérem« — mondhatná erre bánki. Ilyen csoda más családiban is megesett már. Ez azonban rosszindulatú vélemény, melyre igazán nem érdemes hallgatni. Gügyögés és gügyögés között igenis határozott különbség van. Az én fiam — nem azért, LlI Megyek a parkon keresztül. A nap, mint a halálraítélt a börtön falára, utolsó véres üzenetet kapar az égre. Lassan lépkedek az üres sétányon. Gondolataimba merülök, há- nyom-vetem magamban gondjaim. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy hangosan hümmögök. Ejnye, kapom fel a fejem megriadva. De senki se figyel rám. Néhány lépésnyire piros pad húzódik meg szerényen a pázsit szélén. Ha lehet, még szerényebben egy gimnazista lány, s egy magas szőke fiú húzódik meg a pádon, igyekeznek függetleníteni magukat tértől és időtől. Restellkedve kapom el tekintetem a csókolódzó párról. Megyorsítom lépteim, a világért sem néznék hátra. Végül azonban valami belső kényszer határira csak hátra kacsintok. Még mindig átölelve tartják egymást. Elmosolyodom. Még nevetek is egyet, hosszat, felszabadultat. Hiába no, ez a legmegc&folhatatl a- nabb prognózis: végre itt a tavasz. L. g. flktivaültst tart az HSZBT A Magyar—Szovjet Baráti Társaság május 3-án délelőtt 9 irakor aktívaülést tart Kaposvárott a Helyőrségi Tiszti Klubban. Az országos központ határozata alapján ennek a megbeszélésnek munkaértekezlet jellege lesz, ahol nemcsak az eddig elért eredmé- íyeket ismertetik, hanem a tapasztalatok, módszerek közre- ■dásával a legközelebbi fel- xdatokat is. Ezért ült össze a napokban i megyei elnökség, s részletesen megbeszélte a titkári beszámoló tartalmát. Feladatul szabták meg a titkár számára, hagy baráti találkozók, élménybeszámolók, a szakosztályok működésének ismertetésén kívül ismertesse azt is, milyen munkát végeztek a munkásság, parasztság, az értelmiség soraiban, valamint milyen a kapcsolat a párt- és tömegszervezetekkel.-e£t A Till IRODALMI SZÍ SPADAS A TTIT Irodalmi Színpada második előadását tartja meg április 28-án, hétfőn este 7 órakor a TTIT helyiségében (Bajcsy-Zsilinsziky u. 19.) Az első, a megnyitó előadás iránt megmutatkozott nagy érdeklődés arra kötelezi a TTIT-t, hogy ezen az újabb rendezvényen további fejlődést mutasson fel, mind tartalmilag, mind rendezés tekintetében. Biztató előjele ennek a napokban megtartott Lenin-emLék- est, amelyre valóban az értelmiség tömegei vonultak fel, s amely színvonalában, külsőségeiben is méltó volt Lenin elv- társ amlékéhéz. Most újabb ilyen jelentős témához nyúl a TTIT Irodalmi és Művészeti Szakosztálya az Irodalmi Színpadon: Juhász Gyula-est-et rendez a munkásosztályhoz, a haladó eszmékhez az üldözés éveiben is hűséges nagy költő, a tiszai tájak, az egyszerű emberek, a művészi zenéjű versek poétája tiszteletére. Az irodalom kedvelőinek figyelmét nem kerülte el, hogy az utóbbi hónapokban Juhász Gyula élete intimitásai körül zajlás támadt; Fája Géza cikke, Eörsi Júlia könyve és az azokra adott válaszok egész kis vitát váltottak ki az irodalmi indiszkréció, a költők, írók magánéletében való vájkálós jogossága vagy helytelensége kérdésében. A Juhász Gyulát méltató előadás, melyet Boros Dezső szakfelügyelő fog megtartani, bizonyára állást foglal majd ebben a kérdésben is. Juhász Gyula verseiből Veszeley Mária, Sárközy Zoltán, Tallós Endre színművészek, a Csiky Gergely Színház tagjai adnak elő. Az estre, meíyen a belépődíj 3 forint, minden dolgozót szeretettel vár a rendező TTIT. VASÁRNAPI TÁRCA A FARIZEUS ÖN VALLOMÁSAI MMERT KÉREMALÁSSAN, tetszik tudni, sokan azt gondolják, hogy olyan fcöny- nyű farizeussá válni, megmaradni annak, és becsületben farizeusként megőszülni, anélkül, hogy le ne lepleződnék az ember, vagy mint a bibliában volt, korbáccsal ki ne űzetnék abból a bizonyos zsinagógából. Kérném Önöket tisztelettel, én ezennel a magam szerény kis példájával szeretném bebizonyítani e tévhit ellenkezőjét, ha lennének olyan kegyesek meghallgatni. Egyébként, oppardon bocsánat, még be sem mutatkoztam: Béndekfalvy Tóbiás vagyok, a ' jobb családokból, amelyek sajnos, kiveszőfélben találtatnak mostanában kies kis országunkban, pedig valaha a legnagyobb dicsőségeket szerezték neki, s a legtöbbet is fölözték le azért maguknak. Na, de hagyjuk azt a kaca- gányos, darutollas és dörgőléptű világot, térjünk rá az én esetemre, kérném tisztelettel, ha megengednék. Szóval azzal akarom kezdeni, hogy senki sem született farizeusnak, csak azzá lasz idővel, ha olyan hatások érik. Az én apám, szegény, engem például állandóan arra tanított, hogy alkalmazkodjak mindig oda, ahol a hatalmat és, a hatalmasokat látom, és akkor semmi bajom nem történik. Én aztán így is cselekedtem. Mivel jó apám, úgy harminc felé, elitta utolsó roncsait a nemesi kisbirtoknák és halála előtt ünnepélyesen rámhagyatékozta a kutyabőrt az összes kacagányokkal egyetemben, számomra nem maradt más hátra, mint előre: valami jólfizetett hivatal vagy állami állás felé való törte- tés. Persze gondolható, hogy e törekvés nemcsak részemről irányult oda, hanem abban az időben — a »havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viecel« világban — úgy nézett ki, hogy mindenki villamoskalauz, rendőr vagy hivatalnok akart lenni. Mennyivel van nekem kevesebb jogom nyugdíjas állásra, mint ezeknek a falusi bugrisoknak, gondoltam magamban, és atyai nagybátyám segítségével bejutottam egy falusi jegyzői hivatalba ... á\LY BOLDOG VOLTAM én akkor, hogy el sem lehet mondani. Ezt minduntalan kifejezésre is juttattam, s a főjegyző úr elégedett volt velem, mert látta, hogy a feleket csak három lépésre engedtem közel az íróasztalhoz, és mert megmondtam, hogy nem szeretem a szagukat. Azonban, mit tesz Isten, jött a főispán úrnak egy közeli rokona, nekem meg mennem kellett. De hogy befogják a számat, a rendőrségi segédhivatalba dugtak. Természetesen gondolhatják, kérem tisztelettel, hogy nekem — aki ez- idöre teljesen kicsiszolódtam, tökéletesen adtam a gavallért a kaszinóban, sima modort vettem föl és a legjobb táncos fiú hírében álltam — szóval gondolhatják, hogy nekem derogált ez a hely. Szerencsémre jött a nyilas mákony, kicsit bevettem belőle, jól kinyitottam a számat, hogy »életteret a németeknek meg a becsületes magyaroknak« minden rendbejött rögtön. A segédhivatalból kiemeltek (már akkor is volt ilyen dolog), és tábori csendőrt csináltak belőlem. Jó dolgom volt akkoriban, hej, de szomorúan gondolok most arra az időre! Katonaszökevényekre vadásztunk, meg a lányokkal ci- cáztunk, amíg a többiek a messzi frontokon véreztek. Persze, amikor meleg lett a dolog odakinn, beteg lettem hirtelen és visszahozattam magam egy másik nagybátyámmal. |TT ÚJRA ■* lett az életem. KÖNNYEBB Mint frontot járt ember, meg a nyilas szavalás segúett rajtam. A rendőrkapitány mindenben kikérte a véleményemet, rámbízta az őrség és egyebek ösz- szeállítását, a politikai foglyok kísérését. Ez jó volt, meri sok lóvé esett le a hozzátartozóktól, amiért nem kellett mást tennem, mint azt mondani amikor elszállították őket, hogy odaadtam az ajándékot, es nagyon megköszönték a családnak. Mikor nagyon meleg lett itt belül is, mert szaladtak a nácik, egyre többször műveltem ezt, s egyre nevesebb pénzt szedtem érte. Lassan leeresztettem a zöldet dicsérő hangomat, és kezdtem rózsaszínűvé válni. Még a kapitány is megcsóválta a fejéi néha és dohogott egyet, hóyy ez mégis csak hallatlan, de én akkor megnyugtattam, hogy egy Béndekházy Tóbiás sohase lesz ezeknek a vörösöknek a talpnyalója, csak azért van az egész, hogy kiugrassa a nyülat a bokorból. Erre ö megnyugodott, én pedig nyugodtam készülhettem ezek előtt a bükkfafejű, még megmaradt komcsik előtt a fordulatra. A fordulat gyorsan bekövet- kezelt, a kapitány élszeleit, én meg valóságos nemzeti hőssé váltam ott. Elgondolhatják, olyan helyzet állt elő, hogy én vehettem át a kapitányság vezetését. Persze csak eqy darabig, de az is elég volt sok mindenre, például arra, hogy néhány jó emberemet mellém ültethessem. Mi döntöttünk, kit fogunk le, kit eresztünk ki. így újra folyt a pénz, csak másik oldalról persze, a mi zsebünkbe. Jól ment a dolgom, akkor szedtem össze magam igazán, és akkor nősültem is. Nem tudom, de úgy érzem valahogy, apám vére bennem is dúl, mert úgy ragaszkodom a földhöz, hogy nahát. Feleségem nem volt szép, de vagy negyven holdjuk volt egészben, aztán meg ő mégis egy volt nemeshez jött, én meg beolthattam magam újra egy kis népi származással. Persze idővel ebből baj lett volna, mármint a földből, azért gyorsan eladtunk belőle vagy húszat. lEgy bizonyos idő után azonban mindennek ellenére kezdtem észrevenni, hogy üt a rendőrségnél nagyon meleg van, sok az irigy ember, suttognak körülöttem és szimatolnak is. É ' YORS VÁLTÁS követ- kezett, beléptem a pártba, beszereztem a papírokat, mint volt ellenálló (egyébként meglepően kevés pénzbe került), és egy darabig megint nyugton voltam. De kerestem a rést, hogyan tudnék kitörni innen, mielőtt o nyakam beletöme. Egyszer aztán alacsonyabb munkakörbe akartak sorolni, mire sértődötten elvonultam. Egy propaganda irodában helyezkedtem el, ahol a puszi-