Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1958. április 27. Hogy míg erősebbé válhasson a magyaraiádi pártszervezet Ez év elején négy tagjelöltet vettek maguk közé a magyar- atádi kommunisták: Orsós Istvánt, Mayer Jánost, Somo­gyi Jánost, ifj. Stickel Jánost. Mind munkásemberek, olya­nók, akiknek vagyonuk ugyan nincs, de van két dolgos ke­zük, s akiknek tekintélyük van a faluban. Ezek az elv­társak az ellenforradalom előtt nem voltak párttagok. Mi késztette őket arra, hogy most odaálljanak a legjobbak közé, a küzdők soraiba? Ezért léptek a pártba... — Régen sok hiba volt a pártszervezetnél. Nem volt nagy tekintélyük a párttagok­nak. Ha a (tanács vlalamit rosszul csinált, a helyi kom munisták hallgattak. Most jó az országos, de a helyi poli­tika is. Olyan, amelyért érde­mi PÁRTMUNKÁSOKÉ A SZÓ A tömegek megnyerése és mozgósítása Az MSZMP az elmúlt évek során elkövetett hibák és az ellenforradalom tapasztalatainak tanulságából levonta a helyes marxista—leninista következtetéseket: a pártszerve­zetek legfontosabb feladata a tömegek megnyerése. A szak- szervezet a proletárhatalom legszilárdabb osztálybázisa, amely a kultúrán, sporton, a társadalombiztosításon és a munkavédelmen keresztül a b írből és fizetésből élő dolgozók nagy tömegeit irányítja. Ezért nem lényegtelen a pártalap- szervezetek számára a szakszervezet helyes irányítása. A szakszervezetek a marxizmus—leninizmus talaján dol­goznak, nem mondhatnak le arról, hogy a munkásosztály pártjának vezetésével folytassák tevékenységüket. A szak- szervezetekben lévő kommunisták nem feledhetik el, hogy akkor dolgoznak jól, ha munkájuk a meggyőzés módszerén alapszik. A szakszervezetben dolgozó kommunisták felelősek azért is, hogy a szakszervezet segítse a termelést, ugyanak­kor arra is ügyelniük kell, h jgy a szakszervezet ténylege­sen lássa el a dolgozók helyes és közvetlen érdekvédelmét. A szocialista építéshez szükség van a munkaversenyre, mert ez­zel nő a termelékenység és a dolgozók keresete is. A kom­munistáknak, a szakszervezet vezetőinek feladata, hogy a szocialista munkaversenyt megtisztítsák az egészségtelen je­lenségektől. A dolgozók ne csak a mennyiségi növelésre töre­kedjenek; a verseny elsősorban a selejt és az önköltség csökkentésére, az anyagtakaré'cosságra ösztönözze őket. Az ellenforradalom sok fiatalnak megzavarta a fejét, és közülük sokat, saját céljaira is fel tudott használni. De so­kan voltak olyan fiatalok, aki; bátran kiálltak a népi hata­lom megvédéséért, a szoeializ nus vívmányaiért. Ezek a fia­talok sürgették az ellenforrad ilom leverése után az úi ifjú­sági szervezet, a KISZ létrehozását is... A KISZ tevékeny­ségét csak akkor koronázhatja siker, ha érvényesül benne a párt vezető szerepe. Nagyon h lyes, ha a KISZ alapszerveze­tekbe idősebb kommunista elv ‘ársakat küldünk, segítségük­kel megismertetjük a fiatalokat a magyar munkásosztály történetével, s hazaszeretetre, az idősebb emberek megbecsü­lésére neveljük őket. Ifjúságu -k nemigen tudja, hogy milyen sorsa volt a magyar fiatahágn k a felszabadulás előtt. Gon­dos munkával el kell kerülnün ; a régi hibákat, a parancsol­gatást, a gyámkodást, hogy ne helyettük dolgozzunk, mert ez csak kárára van az ifjúsági szervezetnek. CSONKA ISTVÁN, a Ruhaüzem párttitkára. mes egész szívvel, lendülettel dolgozni. Hát azért kértem felvételemet... — mondja Stickel János. A legutóbbi taggyűlésen ugyancsak tagjelölt felvételről kellett dönteniük az alapszer­vezet tagjainak. Most vették fel a pártba Pintér Lajost, a KISZ-szervezet titkárát. A magyaratádi elvtársak­nak csak dicséret jár, hogy a falu legjobbjaival erősítik a kommunisták táborát, de az már nem válik dicséretükre, hogy a pártszervezetnek nincs egyetlen nő tagja sem. S ami a foglalkoztatást illeti, itt sincs minden rendben. Az országos pártértekezlet határozata hangsúlyozza, hogy a párt további erősítése cél­jából mindenekelőtt a párt­tagok marxista-leninista ne­velésére és a pártmunkába való bevonására kell töreked­ni. Ezt a fontos elvet bizony nem vették figyelembe a ma- gyaratádiak. Nevelni a tagsá­got, pártmegbízatást minden tagnak és tagjelöltnek! Lehetséges-e ez? Feltétlenül. Ugyanakkor szükséges is. A tagok és tag­jelöltek tudják, hogy a párt nem a passzív emberek, a totlenkedők, hanem a cselek­vőképes emberek harci szer­vezete. Különösen fontos a tagjelöl­tekkel való foglalkozás. Szer­vezeti szabályzatunk szerint a tagjelölteiig rendeltetése, hogy a tagjelölt megismerkedjék a párt céljaival, politikájával, szervezeti szabályzatával, s hogy a párt meggyőződjék a jelöltnek a párt iránti hűsé­géről. Ha a pártvezetőség ne­veli a tagjelölteket, megbíza­tást ad számukra, akkor a tagjelöltek fejlődnek és neve lödnek. így a tagjelölt al­kalmat kap arra. hogy bébi zonyítsa: méltó a párttagság­ra. Úgy fiánkkor 4 páHveze tőség meggyőződhet a jelölt állhatatosságáról, a párt és nép iránti áldozatkészségéről hűségéről. Ha a pártvezéré nem ad megbízatást a tagje­löltnek, akkor késlelteti a je­löltek fejlődését. Ezt az utat nem járhatják Magyaratádom MUNKÁS ÖT HÓNAP Hogyan valósították meg a téli programot a kaposvári járásban pajtásom volt a könyvelő. Is­mertem gyengéjét. »Véletle­nül« találkoztam vele, meghív­tam hozzánk. Mivel jó bort tettem az asztalra, és felesé­gem néhányszor szépen és so- katmondóan belenézett a sze­mébe (persze erre én előzőleg figyelmeztettem az asszonyt) — már meg is volt a felvéte­lem. Hogy aztán később mi történt, nem tudom, mert ez­után tudtommal csak néhány­szor keresett fel bennünket jó kartársam, a könyvelő, elég az hozzá, hogy szép lassan emel­kedni kezdtem. Előbb kis iro­dakukac, majd bérelszámoló lettem, aztán csoportvezető, később osztályvezetőnek ne­veztek ki. Természetesen tudtam, mindez viszontszolgálatot kö­vetel meg tőlem, illetve hall­gatást, ha hallgatni kell, sú­gást, ha súgni kell, szemhu- nyást, ha vaknak kell lenni. Önöknek, tisztelettel, őszintén bevallom, néha magam is cso­dálkoztam sikereimen. A sze­mébe a világért senkinek nem mondtam semmit, de a háta mögött annál többet. És soha senki nem tudta, hogy tőlem erednek a dolgok. Persze, c könyv 16 kartársam az más, az jól tudta a dolgot, de hát sok mindennel ő bízott meg. Pél­dául nekem kellett vizsgálnom a férfiak és nők kapcsolatait, hogy aztán ő kézben tarthassa azokat, akik kiléptek a hám­ból, ha esetleg valamikor ke­nyértörésre kerülne a sor köz­te és az igazi kommunisták között. így a csendes fojtoaatás d'- vat lett nálunk. A kommunis­ták szemmel akartak tartani mindent, ellenőrizni, amit csak lehet, de mi oly ügyesek voltunk, hogy mindig össze­kevertük a dolgokat, új és új személyi ügyeket dobtunk előtérbe, eltereltük a figyel­met a »nehéz« esetekről, nem engedtünk beletekinteni a pénzügyi elszámolásba, a pré­mium alapokba. Nagyon jó volt a munkamegosztásunk. Én például a párttaggyűlé­sen szenvedélyesen ostoroz­tam a hibákat, téptem a szá­mat, adtam a kétségbeesettet, őrködtem az erkölcsökön, szigorú vizsgálatot kértem egyes esetekre vonatkozóan, könyvelő kartársam alátá­masztott, egyben óvott min­denkit a túlzott gyanakvások­tól, az örökös intrikától és egyebektől. Emellett persze támogattunk mi mindent mindenki ellen. Az egyik gyű­lésen ezt amaz, a másikon azt amaz ellen. pGYEBKENT AKKOR. 56 táján, még könnyebb volt a dolgunk. Valami már lógott a levegőben, és az én orrom sose szokott csalni. Mondtam is magamban, most valami új dolog jön, vigyázz, lassan át kell nyergelni. Most így visszagondolva a dologra, művészet volt, aho­gyan azokban a napokban dolgoztam. Itt volt például a Rajk-temetés. Előtte napokig komoran jártam, szótlanul, gyászosan. Még fel is 'tűnt ez néhány kollégámnak. Mondtam nekik: »Csalódtam öregem, csalódtam...« Lát­tam, velem éreznek. A teme­tés napján elégettem a párt­tagsági könyvemet. Mikor megtudták tőlem, néhányan már] óvatosan körülsündörög- tek, egypáran férfias kemény­séggel klezet is szorítottak. vorrt minden. Huszonnyolca- iikán nagy beszédet mond­tam a régmúlt dicsőségről, néhány nap múlva követeltem a közös magyar-japán határt, a mindentől független min- ievséget, a kommunisták ki­űzését a paradicsomból, s mi­kor feltámadt halóporaiból a Büdobics, én vezettem a nagy Kígyó térre a vállalatom 50 fős tömegét, s rekedtre ordí­toztam magami. Olyan nagy sikerem volt, hogy akkor mindenki rólam beszélt. Még a vállukra is akartak venni, de én szerényen elhárítottam magamról mindent, és agyon­sanyargatott népem példájára hivatkoztam, mint olyanra, amely visszahozott engem az igazság szűzmáriás lobogója alá. Persze, kérem tisztelettel, azt azért mégsem felejtettem el, hogy két vasat kell lehe­tőleg egyszerre a tűzben tar­tani és legalább két ajtót nyit­va hagyni, ha az ember érvé­nyesülni akar, és nem akar­ja, hogy egyszer kicsavarják a nyakát. A gyűlés után en­nek okáért bementem az igazgatóhoz, és biztosítottam, hogy mindenről értesíteni fo­gom, és ne féljen, amíg en­gem lát azok között, meri én csak beépítettem magam oda, hogy megmentsem az olyan derék és becsületes kommunistákat, mint ami­lyen ő. Aztán ugyancsak, ami­kor Máriássyné mindenféle árulónak lehordott, annak meg azt mondtam, nem iga­zán ítél, mert hisz két gyer­mek apja vagyok, akik tőlem várják holnap is a falatot, és vérzik szvvejn, és hogy az igazgató titkos megbízatása alapján csinálom az egészet stb. Akkor egészen megválto­zott ez a liba is. £> ZOVAL AZOK VOL­^ TAK a szép napok, jaj csak még egyszer vissza­jönnénekf Ne méltóztassanak hinni, hogy csak azért, mert művészetem további virág­zását akp/mám bizonyítani. hanem mr’rt ezután sanyarú idő kezdődött számomra. Vé­ge lett mindennek, de hirte­len meleg lett körülöttem. El ment az igazgató, az új meg nem volt hajlandó elismerni érdemeimet. Bár azonnal be­léptem a pártba, ott is görbe Az ember mindig a múlthoz, a régihez méri a jelent. Az idő, a mérleg serpenyője, mindig megmutatja a változást, a fej­lődést. S jelzi az időközben ej­tett hibákat, tévedéseket is. Az idő, ha nem fecséreljük eO tét- lenkedéssel, orvosságot jelent a korábbi sebekre, téveszmé­ket dönt meg, rádöbbent ko­rábbi esetleges hibás állásfog­lalásunkra, elvezet az igazság­hoz. Mert vajh, nem estek-e át sokan hasonló krízisen ezerki- lencszázötvenhat óta? Hány megtévedt emberrel volt dol­gunk akkoriban és azóta! Há­nyán fogadták kétkedéssel és kételyekkel a régi hibáktól, té­vedésektől besavanyodott, rossz vezetési módszerektől megtisz­tult pártunk szavát? S hányán váltak a kétkedőkből magabiz­tos, szilárd hitű harcostársak­ká, bajtársakká? Megszámlál­hatatlan ezeknek a száma. Ha nem így lett volna, ma nem állnánk ott, ahol vagyunk. Ma minden önhittség és túl­zás nélkül elmondhatjuk or­szág-világnak: népi hatalmunk szilárdabb, pártunk befolyása a néptömegekre nagyobb, mint valaha is volt. Jó volt a villában vigyázni A kaposvári járási pártvég­rehajtó bizottság egyik ülésén, ahol a téli program megvalósí­tásának tapasztalatait vitatták, az előadó szájából hallottam elmondani egy érdekes epizó­dot. Egy községi pártitkárról mondta el, aki korábban any- nyira hadilábon állt a terme- 1 őszövetkezeti mozgalommal, hogy valahányszor szóba hoz­nák neki, azzal tért ki: a sző yetkezetet ajánlják olyanok­nak, akik egyénileg nem tud­nak mebírkózni a gazdálkodás­sal. Ez az elvtárs kommunista volt, méghozzá nem is akár­milyen, a legfejlettebbek közé tartozott abban a községben, ahol lakott. Képzelhető, ho­gyan vélekedtek ott a sorkato­nák, az egyszerű kommunis­ták. A járási pártbizottságnak talán könnyebb lett volna ad­szemmel. néztek rám ezek a meglovasodott kommunisták. Na, mondom, itt tenni kell valamit, mert különben vég­leg eláztatnak. Észrevettem, hogy az igazgató meg a fő­könyvelő kartárs összerúgták a patkót, és az igazgató az erősebb. Jobban fekszik oda- fönn, a pártvonalon. Lecsat­lakoztam. Hordtam a híreket neki, hogy így a munkafegyel­me a főkönyvelő kartársam­nak, meg úgy a nőügyei, stb. stb. A főkönyvelőhöz is men­tem, neki is hordtam az igaz­gatóról. Egy dologgal nem számoltam. S ez volt az a bizonyos narancshéj. Az igaz­gató egyenes ember volt. Le­ült a főkönyvelővel, és ráol­vasott mindent, amit én szál­lítottam neki. Persze több sem kellett a kartársamnak, az meg kipakolt mindent ró­lam. De ez mind semmi. Jöttek vizsgálni ügyemet a párttól is. S mit méltóztatnak gondolni, kihez mentek? Hát a főköny­velő kartársamhoz... Az per­sze jól leszedte rólam a ke­resztvizet, amit abból gondol­tam, hogy a megyei fegyelmi tárgyaláson hiába sírtam, jaj­gattam., hiába csúsztam-mász- tam előttük, mégis kizártak a pártból. Most aztán megnézhetem magmi. Már egy fokkal ala­csonyabb munkakörbe n va­gyok, csökkent a munkabé­rem, és mindenki köp egyet, ha rám gondol a vállalatnál Persze mindenki másért, de a lényeg ugye mégis <t köpés ami nem valami kellemes do­log ugyebár. Ezzel, kéremalássan, be is fejeztem volna önvallomáso­mat, amit farizeus testvéreim okulására írtam. f^SAK AZ A KONYVE- Lő kartársam lebukna még. Ez az utolsó kívánságom. Akármi lesz is, kivárom...! CSAKVÁRI JÁNOS minisztratív rendszahályozás- sal véget vetni az ilyenfajta ferde nézeteknek. De mégsem ezt tették. Türelmesek marad­tak, és biztosak voltak a 'hit­ben, hogy egy frontkatonát si­kerül visszatéríteniük a helyes útra. Időt adtak neki a gyógyu­láshoz. S lám, milyen ‘hasznos kísérni, vigyázni az embere­ket viharban is! Az eredmény most sem maradt el. Elküldték a kéthetes pártáitkár-tóvább- kópző tanfolyamra, ahol ta­nulmányozták a párt politiká­ját, s a megye vezetői két hé­ten át magyarázták, hogyan lehet, hogyan kell ezt a politi­kát aprópénzre váltani, gya­korlati valósággá tenni a leg­kisebb faluban is. A tanfo­lyamról új ember, edzettebb és felvilágosultabb kommunista tért haza Somogyjádra — mi­velhogy onnan való a példa. Az említett párttitkár odahaza anélkül, hogy erre külön kér­ték volna, a falu kommunistái előtt nagyon őszintén megval­lotta: milyen helytelen és ok­talan volt korábbi viselkedése í termelőszövetkezettel kap­csolatban, elvetette saját ma­ga alkotta ferde nézeteit. 3 azután, hogy a kommunisták hangot váltottak, megváltozott e kérdésben a pártonkívüli dolgozó parasztok véleménye is. öt hónappal ezelőtt a járási párt-, tanácsi és tömegszerve- zetek azt a célt tűzték maguk síé, hogv megértessék a párt programját, határozatait első­sorban a kommunistákkal, maid a pártonkívüli dolgozók­kal. A téli esték lehető leghasz­nosabb kihasználása a tudás­szomj kielégítése, s a tervsze­rűbb munka meghonosítása volt a cél. Nos, amit tavaly té­len elterveztek, azt nagyjából véghez is vitték. Mint példáz­tuk is, a pártszervezetek, a kommunisták megtanultak egy nyel­ven beszélni a párt politikáját illetően, öt- venhétben még többféle elmé­letet kovácsoltak a kommunis­ták az ellenforradalom kiváltó okairól, szép számmal akad­tak elvtársak, akik szépíteni, kissebbíteni igyekeztek a régi, káros vezetés szülte hibákat; mások nem értettek meg, hogy a baloldali szektás hibák, módszerek ugyanolyan ve­szélyt hárítanak a párt, és a népi demokrácia fejlődésének útjába, mint a jobboldali, re­vizionista nézetek és elhajlá­sok. Zűrzavar, tanácstalanság volt sok kommunista fejében a vallásos ideológiával kapcso­latban is — sajnos e téren még ma sincs rendben a szénánk —, és sole helyütt a kommu­nisták, mivel 1956-ban meg­szüntettük a kuláklistát, úgy gondolták, a falun lényegében általános osztálybéke honol. Az elvi tisztánlátást jelentő­sen elősegítette, hogy a járás párttitkárainak 60 százalékét többhetes intézményes pártok­tatásba vonták be — más évek­ben mindössze öt százalék volt ez az arány. A tervszerű párt- építő munka következtében csaknem felére csökkent a tíz főt számláló pártszervezetek száma, öt hónap alatt mintegy 200 elvtársat — 90 százalék­ban munkást és parasztot — vettek fel a pártba. Míg pél­dául a múlt esztendő utolsó negyedében a termelőszövet­kezetekből 1 tag lépett a párt­ba, a téli program végrehajtá­si időszakában 22 tsz-paraszt kérte felvételét. Az üzemekben megalakultak a pártosopartok, rendszeressé váltak a párttit­kári értekezletek, nyolcvan idősebb kommunistát küldtek a KISZ-szervezetek segítésé­re, közben 28 ifjúsági szervezet alakult, s ma a 96 KlSZ-szer- vezetbe 2300 ifjú kommunista tartozik. Erősödött a kommu­nisták tomegka ocsolata is, hi­szen minden községben meg­alakult a népfront-bizottság, 30 községben alakult nőtanócs ez idő alatt. Beszélő számok A járási és községi szerveik nemcsak tanulmányozták, ha­nem munkájuk alapjává is tették az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának tavaly szeptemberi határozatát, amely elemezte megyénk me­zőgazdaságának helyzetét és megszabta fejlődésének továb­bi iránvát. Az okos befolyáso­lás eredményeként növekedett a pillangósok és takarmánynö­vények vetésterülete, töreked­tek a tájjelleg kialakítására és megtartására: az előző évi­nél négyszerié nagyobb terüle­tet vontak talajjavítás alá. Igáiból indult el ►►minden gaz­dától két kocsi trágyát a lege­lőre« mozgalom. Nagy figyel­met fordítottak a termelőszö­vetkezetek megszilárdítására. Ott voltak a járási vezetőszer­vek tervkészítésnél, a zár­számadások készítésénél. Mindennél többet mond a szám, hogy a szövetkezetek minden hold szántójukra 130 kiló műtrágyát terveztek. A járási szervek 22 üzemet kér­tek fel a gyengébb tsz-ek pat- ronálására. öt hónap alatt 65 darabbal növekedett a szövet­kezetek szarvasmarhaállomá­nya, 1320 holddal a földjük, 145-tel pedig a családok száma. Ez idő alatt 3 új tsz alakult. A járási pártbizottság be­szélgetésre hívta össze a volt ász-elnököket, találkozókat szervezett égvén! és tsz-pa- rasztok között, számtalan elő­adást tartottak a párt agrár­téziseiről, agronómusokat küldtek a tsz-ékbe, - minde­zek esvüttesen az eredményez­ték, hogy a falun sarokba szo­rultak a tsz-ellenes elemek, a parasztok tudják, hogy a jövő a nagyüzemeké. Rendet teremtettek a terme­lői szakcsoportok és társulások dolgában is. A felülvizsgálás után mindazon községekben, ahol szakcsoportok alapsza- bályellenesen működtek, ahol tisztességtelen szándékot ta­kart a társulás, az engedélyt megvonták. Jelenleg 13 szak­csoport működik a járásban, öt pedig most van alakulóban. Emelkedett az általános műveltség A téli programnak célja volt a kulturális forradalom ki­bontakoztatása, a falusi lakos­ság és az if júság megmozgatá­sa is. A különböző társadalmi szervek jó munkáját dicséri, hogy a járásban 28 sütő-föző tanfolyam, 15 ezüstkalászos tanfolyami működött, s a kü­lönböző szakmai, irodalmi, po­litikai előadásokat több mint 30 ezer ember hallgatta meg. Mindezek a tények feljogosí­tanak arra, hogy elmondhas­suk: a télen emelkedett a la­kosság általános műveltsége, nőtt politikai aktivitása, s job­ban meg tudják becsülni ered­ményeinket. Tudják, mit miért teszünk. Bár ez a téli program a fel­szabadulás után az első kez­deményezés volt, mégis el­mondhatjuk: annak ellenére, hogy sokat markoltak, többet, mint amennyit a reális lehető­ség megengedett volna, e prog­ram mégis hasznos volt, s a lakosság öntevékeny összefo­gása révén sikeresen megvaló­sult. •­Varga József LAVSZÁN — AZ UJ SZOVJET MÜROST Lavszannak hívják azt az új mű rostot, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia egyik laboratóriumában állítottak elő. Az új műrost ötszörié erősebb, mint a gyapjú. Gyártási anyagalapját a kőszén és az olaj feldolgozása sorén kelet­kező melléktermékből kapják. Az új műrost ellenáll a savak hatásának, s nem tesz benne kárt sem a meleg, sem pedig a napfény. A Szovjetunió tex­tilipari üzemeiben már hozzér láttak a textilanyagok gyártá­sához a Lavszan nevű mű rost­ból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents