Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-03 / 79. szám
Csütörtök, 1958. április 3. Ember, emlékezz! 3 SOMOGYI NÉPLAP-■ | Az asronómus tanácsa: B PART BGRáRPOLITIXBJBNBK VÉGREHAJTASS KÖZBE Felszabadulás - Mitói szabadultál meg, világ! f EGY ERŐS, ne félj, anya szülte ezeket ^ is, gyermekeik vannak, ők is emberek! t- Ezt kiabálta felém az édesanyám 1944. július 8-án az auschwitzi rakodón, amikor a kis húgommal együtt utolsó útjára indult. Még ma is hallom hangját, amely még akkor is, ott is az emberiességbe, az emberbe vetett hit hangja volt. Igen, mi akkor még hittünk az emberségben, abban, hogy a fasizmus barbárságának is van határa. Mert másképp hogyan tudtunk volna alig pár száz méternyire a krematóriumok füstöt okádó, szörnyű bűzt terjesztő kéményeitől nyugodtan ülni és arról álmodozni, mi lenne, ha találnánk itt egy üveg ásítány- vizet? Nem volt gyanús nekünk, hogy a gyermekek és idősebbek közül egyetlen egyet sem láttunk közöttünk? Nem, nem volt gyanús. Mint ahogy nem volt gyanús az sem, amikor megérkezésünk éjjelén, a vagonokból kiszállva nagy tüzeket láttunk lobogni a távolban. Hát biztosan valamit égetnek, vagy talán erdőtűz van.... Es amikor egyszer frissen szántott földet láttunk mozogni, meg voltunk győződve arról, hogy kisebb földrengés tanúi vagyunk, néhányan még érezni is véltük a föld mozgását. Hát mindannyian ilyen buták voltunk? Nem. Csakhogy mi még emberekként érkeztünk oda. És vajon melyik anyaszülte, egészséges ösztönű ember gondol arra — még a fasiszták karmaiban is, hogy a nap nap után felvillanó hatalmas tüzek emberek, húsból, vérből való ártatlan emberek ezreinek a máglyái? Vagy milyen őrült agynak kellene ahhoz lenni, aki a mozgó földre nézve arra gondol, itt biztosan elevenen földeltek el apró gyerekeket, csecsemőket. Vagy az állandóan füstös, szörnyű illatú levegőt szíva, ne vegyi- anyaggyárra, hanem embermilliók kiirtására épült gyárra gondolnának? Amikor például egy augusztusi délutánon a barakkunk tetején dolgozó régi fogoly leszólt hozzánk, hogy este viszik a cigányokat, meg sem kérdeztük, hogy hova. Mert ugyan hova is vihetnének embereket? Nyilván munkára. És este, amikor távolról ordítást, sírást hallottunk, még fel is háborodtunk. Nahát, hogy ezek a cigányok mennyire félnek a munkától! Később vidám zeneszó nyomta el a kiáltozást. Katonazenekar kísérte a szerencsétleneket »munkára«, az egyik magas kéményű, gyár formájú épülethez, amelyet azóta már IJ számú krematórium néven ismer a történelem. Sokszor gondolkodtam már azon, vajon érző és értelemmel rendelkező emberek voltunk mi akkor? Vajon a fasizmus állatiassága, emberi méltóságot, kultúrát megcsúfoló módszere bennünket is eltompított, érzéketlenné tett? Emlékszem, esős időben éjszakákon át mint álltunk a barakkokban egymást átfogva, szorosan egymáshoz simulva. A rossz tetőn keresztül patakokban ömlött ránk a víz. Egy szál ruhánkat időnként lehúztuk, kicsavartuk, azután ismét magunkra vettük. Hány éjszaka és hány nappal tett el így állva, alvás nélkül, idegtépő csendben az esőcseppek monoton zúgásától kísérve! És azok a forró nappalok, amikor napkeltétől napnyugtáig álltunk kopasz fejünkkel a tűző napon. Víz pedig sehol nem volt. Láztól cserepes szájjal, tikkadtan sóvárogtunk egy korty ital után. '. Mi az éhség a szomjazáshoz képest. Nem is érzed az éhezést, ha a szomjúság kínoz. Csak inni, inni és inni kivánszt Később azután már vizet látsz mindenütt. Vizet ott melletted a puszta földön és vizet a messze tárlóiban. Inni pedig naponta egyszer ihatsz, hajnali 5 órakor, pár korttyal abból a zavaros, büdös löttyből, amit a birkenaui Ili. magyar női táborban feketének neveznek. Utána ismét állhatsz a tűző napon és amíg a napszúrástól össze nem rogysz, addig képzeleted állandóan a víz körül csapong.yCsak egy pohárral. .. egy fazékkal... egy egész hordóval ... azután... Azután meghalni. Meghalni a víztől! Álmaim netovábbja volt ez akkor. * * * J^GY-EGY POFONT, korbácsütést kapni Birkenauban — nem ment eseményszámba. Rendszerint azt sem tudtuk, miért kaptuk. Egyszer, mert a köves úton mertünk menni, máskor mert nem álltunk egyenesen, vagy mert a kimerültségtől, napszúrástól ösz- szeestünk. Mikor milyen volt a tisztségviselők hangulata. Az pedig sohasem volt jó'. Egy korbácsütésre azonban a mai napig is tisztán emlékszem. Ez wlt talán az első olyan esemény, amely már akkor, ott a nyomorúságos körülmények között is gondolkodásra késztetett. Egy lengyel felügyelő egyszer valamiért lengyelül. ordított reám. Én magyarul feleltem, hogy nem értem. — Mi vagy te, milyen nemzetiségű? — kérdezte most már németül. — Magyar — felettem. — Magyar vagy? — taj- tékozta. — Még most is magyar? — Azzal szembeköpött. Ekkor odajött a jelenetet végignéző SS-ka- tona. — Ez hülye — jelentette ki rólam kate- górikusan. — Dicsekszik azzal, hogy magyar, mikor a magyar Európa legbarbárabb népe. Éljen a dicső magyar nép! — ordította gúnyosan, azzal teljes erővel végigvágott rajtam ostorával. Még elmentében is azt kiabálta ez a »felsőbbrendű ember«. »A magyar mind cigány.« Én meg eközben arra a záptojásra gondoltam, ami három héttel ezelőtt az én becsületes, munkában megöszült jó apám fején loccsant Kaposvárott, a gettóból az állomásra vezető úton, miközben sihederek kiabálták: így jár az, aki nem magyar! * 5» * Szinte hihetetlen, hogyan tudtunk mi, akik pár héttel azelőtt még kultúr emberek voltunk, olvastunk, fürödtünk, ágyban aludtunk és evőeszközzel ettünk, máról holnapra a sárban henteregni, földön aludni. Hogyan tudtunk anyaszült meztelenen napjában akár többször is elvonulni az SS-legények előtt, hogyan tudtuk megenni az undorító, főzeléknek csúfolt valamit ugyanabból az edényből, amit igen sokan éjjeli edénynek használtak. Mert a mi táborunkban 10 000 nőnek nem volt WC-je, még latrinája sem. 10—15 vödör állt az udvarban erre a célra. Oda ment azokra a vödrökre az a sok ezer fiatal lány, tisztes édesanya, közvetlenül az SS-őr szeme előtt. A vödrök persze ötpercenként tettek, ilyenkor mindig a soron következőnek kellett azt elvinnie. így nyomtak az én kezembe is egy esős, szeles délutánon két teli vödröt. A vödrök nehezek voltak, én gyenge, az út síkos, csúszós Lábaimon magassarkú, sötétkék körömcipc díszelgett. (Rózsaszín kombiném — teljes öltözékem. — díszes kiegészítőjeként.) Elindultam. Láttál égő gyerektestemre csuromvizesen tapadt egyetlen ruhadarabom: a vállpán- tos kombiné. Csonttá soványodott kezeimmel görcsösen szorítottam a vödröket. A szél orromba csapta undorító bűzüket. De én mentem, mennem kellett. Lépésről lépésre von szóltam magamat, lábam mindig meg-meg- csúszott. Aztán nem bírtam tovább. Elestem. Velem együtt dőlt a két vödör. Szörnyű tartalmukkal szinte eltemettek. Fejemen, hátamon, karjaimon vastagon folyt az emberi ürülék. Én meg ott feküdtem a sárban, öklendezve, halálra- készen. Később — nem tudom percek, vagy órák múlva — odébbmásztam. Lehúztam magamról a szennyes kombinát, egy tócsába dobtam. Utána belefeküdtem a sárba, o'.t próbáltam tisztára mosni magam. Azután felkeltem és elindultam visszafelé. Üres vödrökkel, anyaszült meztelenen, tetőtől talpig sárosán. Nem messze tőlem hangosan röhögött két SS. * * * MAJDNEM TIZENNÉGY ÉV tett el az óta. Tizennégy évesek lennének már az akkori csecsemők, boldog, vidám fiatalok a néhai gyerekek, nagymamák az édesanyák, ha akkor, ott az auschwitzi rakodón nem tévedett volna az anyám ... KEPES LÍVIA Korai cukorrepa-vetést Ha az éjszakad fagyok elmúltak, a talaj kellőképpen pirult, sürgősen kezdjük meg a cukorrépa vetését. A rossz időjárás miatt elveszített napokat szorgos munkával pótoljuk, mert a korai vetés nagyon fontos feltétele a jó cukorrépatermésnek. E gyökgumós növény tesnyészideje hosz- szú — körülbelül 190 nap — és ha korán vetjük, van ideje a bogár »foga« alól kinőni. Ha a talaj kissé gyomos lenne, ekét semmi esetre se használjunk, hanem a gyomokat nehéz fogassal, vagy kultivá- torral tépessük ki. Bármilyen sekélyen szántjuk is tavasszal az őszi szántást, a nyirkos alsóbb réteget felszínre hozza az eke, a talaj üregessé válik és szinte készakarva párologtatjuk el a tél csapadékát. Répaföldümket simítózzuk le. Szórjuk ki az alapműtrágyát, kát. holdanként szuperfoszfátból 160, kálisóból 80, pétisóból 50 kilogrammot és a lehető legmélyebbre fogassal dolgozzuk a talajba. A jó magágy elkészítésére nagyon ügyeljünk, mert a cukorrépa igényes növény, ker- tileg megmunkált talajt kíván. Ezt a fogas és henger váltakozó járatásával érjük el. Vetőgép előtt a pirult talajt hengerezzük le. A gépet 40 cm-es sortávolságra, a vetőkanalakat pedig kát. holdanként 14—16 kg mag elvetésére állítsuk be. Nedvesebb időjárás mellett elegendő 2 cm-es, szárazabb időjárásban ajánlatosabb a 3—4 cm-es vetési mélység. Ha kombinált vetőgép áll rendelkezésre és a műtrágyát még nem szórtuk ki, úgy a vetéssel egyidőben adagoljuk a szuperfoszfátot és a pétdsót. A kálit jobb vetés előtt kiszórni, mert vetésikor adagolva ronthatja a mag csírázóképességét. A vetőgép után menjen a könnyű magtakaró, hogy a ve- tőcsoroszlya által nem elég mélven letett magra is kellő mennyiségű földtakaró kerüljön. A talaj pirultával a vetést hengerezzük le. A korán vetett cukorrépa a kukoricakapálás előtt már egyelhető, sőt az első mélykapálás is elvégezhető. így a tavasa kézi munkák torlódását elkerülhetjük. Erre különösen az idén van szükség az eddigi rendkívüli időjárás miatt. *T*TTT»TVTTVT»VTTTTT*TT»TTTT> Könyvismertetés Csikós-Nagy Béla: Árpolitika az átmeneti gazdaságban. Kb 510 oldal, ára kötve kb. 50 forint, A kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak árpolitikáját tárgyalja, annak főként magyar vonatkozásait. Ezenkívül ösz- szefogilalja a Szovjetunióban és más népi demokratikus országokban nemrégiben lefolytatott tudományos vitákat. A MEGSZILÁRDÍTÁS ESZTEiNDElE A mezőgazdaság irányításában dolgozó egyik járási pártmunkás azt mondta a minap: »Legfőbb feladatunknak tekintjük minél több termelő- szövetkezet létrehozását.« Másutt is tartja magát olyan nézet, amely arról tanúskodik, hogy nem beszélünk mindnyájan egy nyelven a párt agrárpolitikáját illetően. A terméshozamok növelése, a termelési költségek csökkentése — az Ismert okok tanúsítják — csakis a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben válik lehetségessé. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány alakulása után azonnal félreérthetetlenül megmondta: nem mondunk le a szocializmus építéséről a falun sem. Elvetjük a korábban helyenként alkalmazott, helytelen, a párt politikájától idegen tsz-szer- vezési módszereket, s maradéktalanul érvényt szerzünk a lenini szövetkezetpolitika elvi útmutatásainak. A meggyőzés és a meggyőződés — ez az a módszer, amely a dolgozó parasztok tömegeit a szövetkezeti útra vezeti. A parasztság (megnyerésében, belépési elhatározásuk meg- érlelésében döntő szerepe van a meglévő termelőszövetkezetek jó példamutatásának. Az elmúlt évben termelő- szövetkezeteinkre nem tudtak ujjal mutogatni a kívülállók, mondván: »ez a gazos föld a tsz-é!« Szorgalmas szövetkezeti tagságunk — a gépek segítségével — birtoka gondos gazdájának bizonyult. Búzából átlagosan 11 mázsát termeltek, szemben az egyéniek 8,5 mázsás holdanként! átlagával. Az itt kiharcolt elsőbbséget megtartani, a gazdálkodás egyéb ágait eredményesebbé tenni, az árutermelést magasabb szintre juttatni, s ezzel együtt a tagok részesedését az egyéni parasztság jövedelme fölé emelni — ez a közvetlen teendő vár szövetkezeteinkre. Azt várjuk tőlük, hogy bebizonyítsák a közös gazdálkodás fölényét a kisparaszti gazdálkodással szemben. E történelmi küldetésük betöltése csakis úgy lehetséges, hogy politikailag, gazdaságilag megszilárdítjuk megyénk minden termelőszövetkezetét. A 3004-es számú kormány- határozat tág lehetőséget ad a tsz-ek gazdálkodásának rendbehozásához, javításához. Párt- és állami szerveink kötelessége, hogy e lehetőségeket segítsenek valóra váltani. Megyénk tsz-eiben 109 hold szántóra jelenleg 16,2 darab számosállat jut. A tervek szerint az év végére 24,5-re növekszik a 100 holdra jutó állatlétszám. Tudvalevő, hogy állattenyésztés nélkül sántikál a gazdaság — az egyéni is, meg a közös is. Most 20 termelőszövetkezetünknél hiányzik a közös szarvasmarhaállomány. Egyéb nehézségek is akadnak, amelyek felszámolása sürget ber nünket. Van tehát bőven ten nivaló a szövetkezetekné Ezért a legnagyobb erőfeszi tést a meglévő termelősze vetkezetek segítésére, gazdái kodásuk példássá formálásá ra kell fordítani. Ez az év tsz-ek megszilárdításának esz tendeje. Az erős, jól jövedel mező közös gazdaságok meg teremtése egyben a mozga lom továbbfejlesztése egyil fontos feltételének biztosítá sát is jelenti. A pártnak ezt az útmutatá sát nem szabad mereven ér telmezni. Ahol adva vannal a feltételek — közös épület táblás föld, s főleg pedig : dolgozó parasztok meggyő ződtek a szövetkezés előnyei ről olyannyira, hogy má: most tsz-t akarnak létrehoz ni — ott támogatni kell eze két a kezdeményezéseket Helytelen azonban arra tőre kedni, hogy újabb és újaöl 80—100 holdas, 8—10 csalá dot számláló tsz-ek alakulja nak. Csak a statisztika kedvéért dolgozni — nem szükséges. Semmi baj nem származik abból, ha a gazdaság év végén ugyanannyi szövetkezetünk lesz, mint most Be azok mind jó példát mutassanak. A Megyei Pártbizottság álláspontja szerint helyesebb, ha kicsiny, új tsz-ek létrehozása helyett a meglévő, elsősorban a kisebb termelőszövetkezetek gyarapítják taglétszámukat. Ha minden tsz-ünk ebben az évben legalább átlagosan két-két családot felvesz, akkor mintegy 250 családdal nő a tsz-tagok száma a megyében. Ez biztatóbb lehetőség, mintha 20—25 apró szövetkezet jönne létre. A falusi kommunistáknak, a termelőszövetkezeti parasztoknak kell először megérteniük a párt helyes politikai irányvonalát. így nyílik mód a bezárt kapuk kinyitására, s újabb családoknak a bevonására a meglévő tsz-ekbe. Mindenütt a közgyűlésé a döntő szó. A termelőszövetkezet vezetői, kommunistái érveljenek, s győzzék meg a párt politikájának helyességéről a szövetkezeti tagokat az újabb családok felvételét és a gazdálkodás javítását illetően is. Barátkozzanak a kilépettekkel, hívják őket visz- sza maguk közé. Pártmunkásaink pedig szakadatlanul foglalkozzanak azokkal a dolgozó parasztokkal, főleg agrárproletárokkal, akik az ősszel akarnak szövetkezetei alakítani. Használjuk ki ezt az évet soraink rendezésére, erőgyűjtésre, a parasztság minél szélesebb rétegeinek folyamatos meggyőzésére. Meglátjuk. hogy nem kerül sor visz- szakanyarodásra, mert a szövetkezetiek tábora egységbe kovácsolódik. És mind nagyobb vonzóerőt sugároz ki magából, amelynek ha nem is ma, de holnap biztosan érezzük a hasznát. 1 ? 4 \ v -• • KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL v-T -"" IP* f'- 'áxMí ...... ifi ((|PH „ OMJ* *«' ** } fi :<• d: f. * «** »" ■ *< • “** \ Az Ukrajna turistahajó a krimi partoknál. A Kaukázusi Riviéra üdülő strandja Szocsiban. VTTTTTTTTfTTTTTTTTTfTTTTTTTTfTVTTTTTTVTTT¥¥¥¥▼¥¥¥▼> TTTTTTTVT» TT77TYTTTTTTVVVTT»7TYTTTTTTYVTTTfTTTTTTYTT %
