Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-03 / 79. szám
' & IFJÚ FIGYELŐ & ☆ JCi cl baját? — JüilgjLi az. LljmzI bwáimQ? VITATKOZZUNK! Milyen az igazi barátság, ki az igazi barát, erről írt yelct három hete Patkó Lajos hedrehelyi KlSZ-titkár- <z címezve Kasza Istvánná, az ifjúsági szövetség megyei ankatársa. A lapban napvilágot látott levél, mint azt előre látni Itük, igen sok fiatalt, de még öreg embereket is meg- gadott. Erről tanúskodnak a szerkesztőséghez beérkező oelek, hozzászólások. Megírják véleményüket, nézetüket levélben említett két barát cselekedetéről és állást glalnak ellenük, vagy mellettük. Mások saját életükből ■Idálóznaikj Az érdeklődésre való tekintettel elhatároz- k, lehetővé tesszük, hogy a hozzászólók levelei, vélemé- ei napvilágot lássanak, hogy segítsünk a fiatalokat észséges életerkölcsökkel felruházni. Most egy pedagógus lány, egy öreg agronómus és y fiatalember levelének adunk helyet, de módot adunk fiataloknak, felnőtteknek is, hogy kifejtsék a barátság- l kapcsolatos véleményüket. Természetesen, mivel vi- ról van szó, nem bizonyos, hogy a hozzászólók minden zete helyes lesz — ezt nem is igényelhetjük bizonyak vagyunk afelől, hogy a vrtázók helyrebillentik, kija- tják a hibás felfogásokat. Szeretnénk, ha minél többen ■Hatnák véleményüket, s bekapcsolódnának a széleskövitába. Az Ifjú Figyelő szerkesztői várják a további veteket. A kor iránti tisztelet — Hozzászólás — „Joli, nem érdekelsz!" — Hozzászólás — Az öregkorról csak öregember hat legjobb tapasztalatokat, üelőtt élettapasztalataimat le- •om, előre kell bocsátanom, ogy a legtöbb író, érthetetlenül, üntha antipáiiával viselkedne z öregkorral szemben, szinte gyefogyott, szellemileg meg- jkkant, tehetetlenekről ír az regekről. Sokszor így véleked- ek rólunk a fiatalok is. Ez énéin roppantul tud bántani. Akaratlanul is az a kérdés terül fel az öregeknél, vajon z ilyen ember nem tudja el- épzelni, hogy egyszer ő is meg- regszik? Nagy tévedés azt gon- olni, hogy az aggastyán korral ir az általános, szellemi gyen- eség és tehetetlenség. Igaz - fizikailag természetes úlyoa nehézségekkel küzd az regember, hiszen minden, a leg- rősebb acél is elhasználódik. ie szellemileg, lelkileg nem. ‘ud gondolkodni, érezni az öreg ppúgy, mint a fiatal. Igaz, a ondolkodás alapjai a tapaszta- at pillérein nyugszanak. Azaz aeggondoltabb módon cselekszik ■s gondolkodik. A szellemileg p, egészséges öregnek nagy éleset a zene, neki is épp oly zép a szép, mint a fiatalnak, természetes is. A virág az öreg- lek nem nyílik? Annak az öregnek, aki szelle- oileg is elöregszik, valóban nem övezet a szép zene, inkább ne- íéz. Nem látja a szép virágot, lem lelkesíti a haladás vivmA- íya, mert beteg. A lelkileg, szel- emileg ép aggastyánban fiatal tz a tűz, amely az embert em- ierré teszi. Kár lebecsülni, kár esajnálni, kár az értéket semmibe venni, mert az élet lefolyásának gyökereit az öregek élete idta a fiatalságnak. A fent leírt, Öregekről szóló panaszomra egy nyílt levél adta meg az impulzust. Illés Dezső leAz Ifjú Figyelő egy olyan irdékes témát vitt az olvasó ;ié megvitatás céljából, mint tz igazi, tiszta érzésen alapu- ó barátság kérdése. E gondolat nem idegen tő- ünk, hiszen mindannyiunk- aak szüksége van jó barátja, akivel megosztjuk bá- íatunkat, s örömünket. Enél- dil az élet nem is lenne szép. Sota Rustaville, a grúz lép nagy költőjének sokat- nondó figyelmeztetése is nagyszerűen aláhúzza mondanivalómat: »Aki nem köt aarátságot az emberekkel, az inmagának esküdt ellensége.« Mennyire így van ez! Egy jó barát szeretetét élvezve derűsebb az élet, könnyebb a munka. De ki a jó barát? — teszi fel a kérdést Kasza elvtársnő! Ha erre választ akarok adni, kény+elen vagyok vállalni a döntőbíró szerepét. Tanulmányozni a régi és új barátaim jellemét, és általában a hozzám, mint baráthoz való viszonyukat. Voltak, akik napfényes időben szerettek, s ha az életem egy pillanatra kátyúba jutott, még jobban ragaszkodtak hozzám. Vigasztaltak és jó tanáccsal láttak el. Voltak, akik csak akkor értéveiének tartalma nemcsak a nagyszakácsiaknak szólt, hanem édes mindnyájunknak. Véleményem szerint nem a gépkocsiban ülő személyeknek szólt a bántó viselkedés, hanem azoknak az embereknek, akik gépkocsin utaznak. Nem disztingvál a gyermek, még az elmúlt 13 év sem volt. nem lehet elég ahhoz, hogy beleélje magát a nép leikébe az a valóság, hogy örökre elmúlt a nemzetes, méltóságos, nagyméltóságú és kegyelmes urak kora. Szerintem a tanítás módszerében van a hiba. Már az óvodában be kellene vezetni a legkomolyabb tárgyként a kor iránti tisztelet tanitását. Igen, a kertész a csemetét ahogy kezeli, ápolja, úgy fejlődik széppé, hasznossá. Márpedig az ember- palánták csemeték, s kertészeik az óvónők. Egy magasztos, végtelen nehéz, igazán lelkes, hivatástudó embert igénylő foglalkozás az óvónőé. Ott kellene a sok mese, mesés versek keretében beleültetni a kicsik leikébe a kor Iránti tiszteletet. Természetesen a többi iskolások tantárgyaként is tovább kel.ene nevelni ezt az érzést. A nagyszakácsi eset inkább abban kulminál, bogy a fiatalok képtelenek a kor iránti tisztelet kötelességének megismerésére. Sajnos, mi öregek nagyon sokszor felnőtt, diplomás emberekkel is, akik hihetetlen könnyelműséggel, nem tudnak a jövőbe nézni. Ha tudna távolabbi perspektívákkal foglalkozni, el tudná képzelni, hogy ő Is megöregszik. Ki tudja, lelkileg nem-e. Nem katekizmus-tanftás, a kul- túrvilág parancsa: »tiszteld a kort«. keltek, amikor vártak tőlem valamit és kaptak is. Akik személyemet ilyen, olyan szempontból maguk céljaira használták fel. Most már tudom, hogy az utóbbiak nem voltak barátaim, bár akkor azt hittem. Egy barátot kiválasztani, legalább olyan körültekintéssel kell, mint a feleséget. S egy jó barát majdnem felér egy jó feleséggel. Kasza elvtársnő két kérdésben kér választ az olvasóktól. Egyik: Egy üzemi munkásfiatal üzeméből deszkát lopott. Barátja, tettét »elárulja«. Másik: egy ^középiskolái tanuló gúnyverset ír tanóráról. A legjobb barátja árulja el, hogy ő a versíró. Mindkét esetnek barát a főszereplője. Szerintem nem cselekedtek helyesen, amikor barátaikat elárulták!! Nem lett volna szabad. Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy a barátok cinkostársak legyenek. A barátoknak ismerniük kell egymást. Nem ez az első momentum, ami megnyilvánult náluk, valószínűnek tartom. Akkor miért nem figyelmezHa már a barátságról van szó, engedjék meg, hogy elmondjak egy esetet, ami talán tanulságul szolgálhat másoknak is. Mielőtt hozzáfognék, megmondom azt is, hogy mint pedagógust is nagyon érdekel a téma, szívesen hallgatom meg a különböző véleményeket Az igazi barátság jelentőségét fejtegetve én magam is vitatkozom, ha alkalom van rá és igyekszem tanítványaimban is kinevelni ezt az érzést. Ezúttal most nem olyan megfigyeléseimet mondom el, miket gyerekek között szereztem, hanem amit egy felnőtt kartársamnál tapasztalt barátságról szereztem. Lassan egy éve lesz annak, hogy idekerült az iskolánkhoz egy fiatal tanítónő. Egy idősebb fcartársam, aki bemutatott bennünket egymásnak (ő előbb találkozott vele), azt mondja: »Maguk egész biztos hogy összebarátkoznak majd, mert csaknem hasonló a természetük, mindketten természetesek, kedves, csacsogó lányok, azzal a különbséggel, hogy egyőjüknek már van négytette, miért nem intette a jóra, miért nem nevelte. Miért engedte addig süllyedni barátját, ameddig süly- lyedt. Tehát ezért ő is felelős. Spicli nem volt, mint ahogy az elárult barátja nevezte. Csak barát nem volt. Barát az félti, óvja a barátját. Mint munkatárs a kötelességét teljesítette, amikor a társadalmi tulajdon védelmére sietett. S az osztálytárs az osztály becsületét nem hagyta, amikor a gúny- vers írót leleplezte. Ott követték el a hibát. hogy túl korán használták a baját szót. Mielőtt használták volna, nem voltak tisztában azzal, hogy kötelezettséget is vállalnak e.gyidőben. S nem egészítették ki azt. ami a társuknál hiányzott: a becsületességet. Ha mégis megtörtént a dolog, akkor a lelkére beszélek és meggyőzöm arról, hogy a deszkát vigye vissza, vagy a tanárnak jelentse, hogy a verset ő írta. Ezzel igaz, hogy vállalja az esetleéves tapasztalata.« Ritkán szokott csalni az emberismeretem, na de majd meglátjuk. Kezdetben bennem (a négyéves gyakorlattal rendelkező pedagógusban) alakult ki olyan nézet, hogyan lesz barátom, hiszen jóval fiatalabb nálam és különben is annyira gyerekes viselkedésű még. Segíteni akaró voltam vele szemben, de különösképpen neon érdeklődtem személyisége iránt és mégis egymáshoz sodródtunk a közös gondokban, problémákban. Soha még csak nem is említettük ezt a szót, hogy barátság, nem ömlengtünk szép szavakat, hogy te az én barátom vagy, minden titkomat csak neked mondom el stb. Van valami közös, ami összekovácsol bennünket. Mi ez a kd nem mondott szó? A (barátság. Pedig nekünk is voltak rossz napjaink, amikor erélyesebb hangot használt a nevezett kartársnőm, de én szép finoman megmondtam: (beszélj velem emberibb hangon, mert különben nem hallgatták meg. Kis csacsogó kartársnőm néha ges felelősségre vonást, de egy gerinces ember a tettéért mindig felel. Ha ezt teszi, az üzem dolgozói, valamint az osztálytársak becsületén nem esik szenny- folt. S azt is valószínűnek tartom, hogy a vállalat igazgatója, valamint az iskolai tanár előtt megbocsátást nyernek. Sőt becsületes és egyenes jellemű embernek tartották volna őket. A barát legyen barát, jóban és rosszban tartsanak ki egymás mellett. Tanítsák meg egymást embertársainkat szeretni, s a nép vagyonát, a közös vagyont megóvni, a szocialista törvényeket tisztelni. Ha ez nem hiányzik, s mindenben megértik egymást, akkor nemes talajba vert gyökeret barátságuk. Szeretni kell egymást a barátoknak és minden embernek, hiszen a mi eszménktől nem idegen. A mi életünk már új tartalommal van telítve. Az igazi barátságnak nálunk van igazi talaja. A közös munka, a közös cél, a szocializmus felépíelfélejtkezik magáról, nem tudja, hogyan viselkedjen a felnőttekkel szemben, diákos, de néha még bafcfisosnak is beillő modort tanúsát, és hagy őszintébb legyek, néha még a nyelvét sem fékezi. Egyik este vacsorázás közben (mert együtt szoktuk ezt is elfogyasztani) mondom én a kartársnőmnek: — Te Erzsi, olyan erélyes hangot használtál a Jolival szemben. — Mikor? — vág bele szavamba. — Nem emlékszel? Akkor majd elismétlem. »Nem érdekelsz, Joli, hagyj békén, jobb, ha nem is szólsz hozzám.« Már emlékszel? — De ekkor már én folytattam tovább: — A Joli nem szolt, de a lelke mélyén biztos ezt érezte: nahát, ezek a mai fiatalok mennyire neveletlenek. Igaza is volt. Szólni kellett volna. Erzsikéin, gondolj arra, hogy ő nálad jóval idősebb (majdnem 13 évvel), nem beszélhetsz vele úgy, mint egy osztálytársaddal. — Átsegítettek téged minden nehézségen, ők nem ezt érdemelték (itt már többes száimba beszélek), hiszien a Klárival sem beszélsz mindig... — de azt már nem tudtam befejezni. — Unom már az egészet, nem érdekéi a makarenkód módszered, alkalmazd inkább a gyerekeiden. Jól megkaptam — volt az első gondolatom, de mire felocsúdtam volna, bevágódótt az ajtó. Sokáig gondolkodtam az esemény fölött, de érdekes, nem tudtam haragudni rá, sőt amikor vőlegényem azt ajánlotta, hogy hagyjam abba az egészet, hogy nem vagyok én rászorulva az Erzsi barátságára, nem vagyok köteles eltűrni szeszélyeit, még ón védelmeztem őt... — Nem rossz lány az Erzsi, hidd el nekem, csak szemtelen és nem tud uralkodni magán. Meg kell nevelni. — De látod, hogy beszélt veled is, pedig állítólag terád hallgat csak... (de volt ebben már egy kis gúny is). — Igenis hallgat — Hágtam vissza határozottan —, csak tudni kell vele hánmí és a többieknek sem szabad elnézőkinek lenni. Tanulja meg az Értése célja minden fiúnak, lánynak egyaránt. Az »őszinteségen, nyíltságon, egymás megbecsülésén alapuló érzés a barátság alapja A szocializmusban a fiatalok gazdasági körülményei nincsenek gátolva. Nem kell becstelen dolgot elkövetni, hogy a szombat esti bálra méglegyen a pénze, mint . v. jilamjkor. Meg van teremtve az alap ahhoz, hogy minden'fci becsületesen, becsületes, tiszta lelkiismeretű barátokkal, igazi barátságot kössön. Nem szabad elhaagiályosíta- ni a baráti szónak atz évszázadokon át tündöklő (szépségét. Igazán jó barátnak tenni nagy dolog. Olyan az, mint a mélyvizű tenger, itnelyan a legnagyobb csatahajó sem kavarja fel az isZcgpot. Szeretném, ha ehhez a vitához más is toiHat ragadni, hogy beleszór, jón, nézetét, nem magas igényt, vagy éppen értékeltem-e eléggé a barátság szikrázó gyémántját. Gyergyáitesz Jánps, Kaposvár zsi, hogy már nem diák, komoly, felelősségteljes munkát végez, s ha nem hasiznál a szép szó, a jótanácsot nem fogadja el, ám vessen magára. Majd ha magára marad, akkor észhez tér, de nem lehet azt csinálni, hogy mindjárt az első botladozásmá! félreálljak, hiszen ha most cserben hagyjuk, nem biztos, hogy ettől megváltozik. — Te sem mondtál le rólam ilyen könnyedén — kacsintok feléje, mire ő js mosolyog már —, miért mondjak én le Erzsiről? Nehezen várom a vasárnapot. Amikor bejött az iskolába, lehangoltan köszönt, én úgymond közömbösen fogadtam el. Később egész különösen viselkedett. Láttam, hogy készülődik odajönni hozzám, talán mondani akart valamit, de valahányszor elsétált mellettem, mindig visszament. Én lopva figyeltem és jólesett az a tudat, hogy eljutott idáig, viaskodik önmagával. Menjek, ne menjek... az itt most a kérdés. És jött Nekem órám volt a tornateremben, észre sem vettem, mikor bejött, háttal álltam az ajtónak. Egyszer csak érzem, valaki megfogja a kezem és halkan súgja: Margit, ne haragudj rám, hogy zavarlak, de kellett, hogy eljöjjek. Bánom, hogy csúnyán viselkedtem veled szemben, ne haragudj rám — és bűnbánóan fordította felém tekintetét. — Nem haragszom rád, de ezután élni fogok jó tanácsoddal, makarenkód módszereimet inkább a gyerekeken alkalmazom, ők talán hálásak is lesznek érte egypár óv múlva. Igazad volt, butaság volt tőlem azokat a dolgokat neked megmondani, vedd úgy, hogy visz- szavontam. — Nem, nem akarom. — Úgy látszik megértette az utóbbi szavak gúnyos értelmét —, nekem szükségem van arra, hogy te továbbra ds törődj velem, meglátod, majd igyekezni fogok. Ugye törődsz velem továbbra is? — könyör- gött zsarnoki hangon és ón nem tudtam már haragudni rá. Ugylátszdk, nem volt elég megnyugtató a válaszom, mert este, amikor táncpróbára mentünk, addig nem engedett be a Scultűrház ajtaján, míg egy puszival meg nem pecsételtük további barátságunkat. Eddig a történet. A hitelességét mi ketten — ő bűnbánóan, én pedig örömmel — igazolni tudjuk. Nevem azért nem írom alá, hátha zokon venné kis kartársnőm, én pedig nem szeretem a nyilvánosságot.. »Egy barát« A KISZ-ÉLET HÍREI A Mértékutáni Szabóságnál és a Patyolat Vállalatnál megalakult a KISZ-szervezet. Ifjúsági titkár Szombathelyi Irén, illetve Farkas József lett * * * A Somogy megyei Téglagyári Egyesülés KlSZ-szervezete a legutóbbi taggyűlésen megtárgyalta a termelés és a kulturális munka problémáit. Határozatot hoztak, hogy a kuitúrcsaport próbáit ezután a vállalat központjában tartják meg. * * * Az MSZMP megyei bizottságának és a KISZ megyei bii keivel Somogy megye fásításával kapcsolatban. Elhatározták, hogy felhívják a fiatalok figyelmét: vegyenek részt a fásításban. A facsemetéket az erdőgazdaságok Ingyen adják. XDOOOí3O0GXiX3OOOOOGGKlXDOOOG>G>OOOGO©O(DOO©OOv,Xí> FALUSI TÉLI ESTE R. N., egy nyugdíjas agronómus. Vidáman telnek a téli esték a szennai Kommunista Ifjúsági Szövetség által szervezett szabó-varró tanfolyamon. Sok leány gyűlt össze esténként az ifjúsági szövetségben, hogy megtanulják anyáik mellékfoglalkozását, tudjanak szép falvédőket varrni, asztalterítőt horgolni, egy- egy meleg ruhadarabot kötni. A hasznos foglalkozások bizonyára ösztönzőek lesznek a jövő télen is. Már akik el nem válnak leánypajtásaiktól. VÉLEMÉNYEM — A BARÁTSÁGRÓL elmondja zottságának képviselői tanács- támaisztottam-e ( kozást tartottak az erdőigazdaságok igazgatóival és mémö-
