Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-25 / 97. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. április S3. A* agronómus tanáeaa viqyAzzunk A CUKORRÉPÁRA Az elmúlt enyhe telet a cukorrépa kártevői könnyen vészelték át, és a tavalyi répa- táblákon máris igen nagy tömegben bújnak elő a répabarkók. A cukorrépa óriási érték mind a népgazdaság, mind az egyén szempontjából, ezért minden erőnket megfeszítve meg kell védenünk répánkat. A múlt évi répatáblákat szórjuk be holdanként 6—8 kg HCH-val vagy DDT-vel. Kisebb területet teljesen, míg a 20—30 holdas táblák szegélyét 8—10 ölnyi szélességben háromszoros porozószer adagolással ajánlatos beszórni. Az új, nagyobb répatáblákat szintén a tavalyi táblákhoz hasonlóan, a kis területeket pedig teljesen porozzuk le. Ha a répa sora látható, azonnal permetezzünk 1 százalékos Darsinnal, holdanként 300 liter permetlét számítva. A Darsinos permet- lét állandóan keverjük, mert az arzén hatóanyaga nem oldódik, hanem csak lebeg a vízben. Sok répabolha is várható az előrejelzés szerint. Amennyiben a cukorrépánkon észrevettük — kártétele a levélen kis fehér pontként jelentkezik —, azonnal porozzunk, mert órák alatt tönkreteheti kikelt répánkat. Védőszerek a földművesszövetkezetnél rendelkezésre állanak, mind a tsz-ek, mind az egyéni cukorrépa termelők részére. V. A. Gazdag és színes anyaggal vesznek részt a baráti államok az Ipari Vásáron Alig néhány hét már, s ismét megnyílnak a látogatók százezrei előtt a vásár kapui. A legnagyobb erőfeszítéssel folynak a munkálatok, hogy a megnyitás napjára az előkészületek befejeződjenek, s a látogatók valóban kellemes, hasznos és értékes benyomásokkal gazdagodva hagyhassák el a vásár színhelyét. Biztosítva van újra az utazások tekintélyes kedvezménye a vidéki látogatók részére. Értékes főnyereményekkel, nagy és kis nyereményekkel járó tárgysorsjáték: várja a látogatókat. Gondoskodás történik a különféle szórakozásokról is; divatbemutatók, televíziós felvételek, repülőgép-séták, városnéző autóbuszjáratok is rendelkezésre állnak majd a látogatóknak. A hazai nagyipar, a szövetkezeti, tanácsi vállalatok és kisipari készítmények szokatlan gazdagsággal vonulnak fel az idei vásáron. Gazdag és színes anyagot juttatnak el a vásárra a részvevő baráti államok, a Szovjetunió, Kína, Lengyelország, a Német ’Demokratikus Köztársaság és Románia. Gondoskodás történik a zsúfoltság enyhítésére is, amennyiben a vásár esti 10 óráig ragyogó fényárban tartja nyitva kapuit, s a járművek nagy sokasága várja majd a látogatókat záróra után. A vásár területén külön pihenők és ízléses, bő választékú, mérsékelt áru étkezőhelyiségek, bárok, kávéházak várnak a vendégekre. A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal gondoskodik a vidéki vendégek megfelelő elhelyezéséről ESZMEI - POLITIKAI EGYSÉGET A NEVELŐTESTÜLETBEN — Siófoki tanulságok — Fodrászok vizsgáztak Izgatottan fénylő szemek tekintenek a fehér papírszalagokra, melyek a sötétvörös drapériával bevont asztalokon hevernek. Na, de az vesse rájuk az első követ, aki vizsga előtt még sohasem izgult. A terem tele van emberekkel. A parafenilindiamin festékanyaggal dolgozó fodrászok vizsgáznak Kaposvárott a KISZÖV helyiségében. Pedig igazán semmi ok- sincs az izgalomra, mert a hallgatók szépen, szabatosan felelnek a kihúzott és feltett kérdésekre. Az OKISZ képviseletében megjelent Róder Miklós és őri Béla főként a gyakorlati részből kérdeznek: — Hogyan kerüljük el a parafenilindiamin bejutását a szervezetbe? — hangzik a kérdés. Compó Márta válaszol: — A fejbőr felpuhulásának veszélyére hívjuk fel a vendég figyelmét. Minél sötétébb színt festünk, annál több az U'R- SOL jelenléte a festékben, tehát annál veszélyesebb, azért ezeknél a színeknél kell a legjobban vigyázni. Az Egészségügyi MinisztériJál választották meg küldöttüket a nagyatádi ktss-asztalosok Barátságos arcú, őszülő ember áll velem szemben a Nagyatádi Mezőgazdasági KTSZ asztalos-üzemében. Teleki Pál alapító taggal beszélgetek, akit küldöttnek választott meg a szövetkezet tagsága a megyei küldöttgyűlésre. Az idős ember gyors keze alatt szépülnék a bútorok. A szövetkezet alapításáról, a kezdeti lépésekről, majd a szövetkezet gazdasági tevékenységéről beszélgetünk. — Hogyan látja a szövetkezet működését? — Anyag és munka van, főleg a lakosság számára termelünk. Igyekszünk a vállalt munkákat pontosan, határidőre leszállítani. — Milyen terveik vannak? — Szeretnénk homokbányát vásárolni. Körülbelül hatezer forintba kerülne, ezzel az anyagköltséget jóval csökkenteni tudnánk. A fiatalok képzésére terelődik a beszéd. — Jobban kellene törődni fiataljainkkal — mondja elgondolkodva —, mert a tagság csaknem háromnegyed része, mint jó magam, idősebb ember, pár év múlva már nyugdíjba megyünk, és kevés az utánpótlás. Egy ipari tanuló jön, Pali bácsitól kérdez valamit. Ö készségesen, szeretettel magyaráz, látszik, hogy szívesen osztja meg szakmai tudását. Amikor visszajön, mosolyogva mondja: — Sokan azt mondják, hogy rosszak a fiatalok, én azt mondom, hogy nem rosszak a mi tanulóink, csak sokkal többet kellene velük foglalkozni. — Van-e munkaverseny? — Igen, Versenyben vagyunk. Nézze cs ak meg, ki i s vannak függesztve a verseny- feltételek — mutat a falon lévő papírlapra. — A verseny kezdete óta nagyon sokat javult a munkafegyelem, mert ez is bent van a feltételek között. Még sokat beszélgettünk Pali bácsival. Helyes elgondolásai, javaslatai arra engednek következtetni, hogy jól cselekedett a szövetkezet tagsága, amikor őt is küldöttnek választotta meg. Méltóképpen fogja majd képviselni szövetkezetét a megyei küldöttgyűlésen. .. Szakács Erzsébet ura 2/1957. számú rendeletét is ismerik a fodrászok, amely kimondja, hogy a parafenilindiamin festékkel dolgozóknak szakvizsgát kell tenniük, és csak bőrpróba után festhetnek. Dr. Marton Sándor orvos igen hasznos tanácsokkal látr ja el útravalóul a vizsgázókat. Elmondja, hogy ha bőrpróba esetén a festékkel bekent fejrészen pirosló foltok jelennek meg, az érzékenységre enged következtetni, és még a vendég kérésére sem sza-bad elvégezni a festést. Mint a reggeli köd, lassan szétoszlott a hallgatók félelme is. A vizsga befejezése után az új, modem frizurákról, a legyezőszerű hajvágásról érdeklődtek. A vizsgabizottság tagjai — kiváló szakemberek -i pedig fáradhatatlanul magyaráztak a fodrászszakma szépségeiről, titkairól. A hallgatók a jól végzett munka örömével hagyták el a termet, hiszen sok tapasztalattal lettek ismét gazdagabbak. Sz. E. Nagyon érdekes, sok új vonást tartalmazó értekezletet hallgattunk végig Siófokon. A Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya a végrehajtó bizottság határozata nyomán kéthetes vizsgálatot tartott a siófoki általános iskolában, s ezúttal a tapasztalatok összességét tárták a nevelőtestület, a környező falvak meghívott iskolaigazgatói elé. Jószándékú, segíteni akaró, de kemény értéke'és volt ez, talán az első olyan pedagógus értekezlet, mely mérföldes előrejutás reményét kelti. Az utóbbi időben helytelen szemlélet alakult ki Siófokon csakúgy, mint egyik-másik járási székhely iskolájában. A régi oktatási osztály' érthetetlen belenyugvással kezelte a nagyobb iskolák ügyét. Siófokról is megállapították, hogy kitűnő nevelőtestület van együtt, jól képzett szakemberek tanítanak, így hát felesleges az ellenőrzés. Az osztály 1952-ben(!) vizsgálta utoljára az iskolai munkát. Nem kétséges, hogy az elvtelen megelégedettség és helytelen szemlélet a különben kitűnő munkát végző pedagógusokra is rossz hatást gyakorolt, s valami „nálunk minden rendben van“ elmélet alakult ki, melynek következményei a mostani vizsgálat után már nyilvánvalóak. A március 17—29 közötti vizsgálat az oktató-nevelő munka helyzetén kívül kiterjedt az iskola általános rendjére, anyagi ellátottságára, az iskolavezetés irányító, ellenőrző munkájára és az ifjúsági szervezet helyzetére is. Négy és fél órán át hallgattuk a részletes, megalapozott, oéldákkal illusztrált beszámolót, s megállapításai megdöbbentettek. Nem azért, mintha általában égbekiáltó, javíthatatlan hibákról volna szó. Arról azonban meggyőződhettünk, hogy a siófoki pedagógusoknak még nagyon sok tennivalójuk akad, ha azt akarják, hogy minden rendben legyen náluk. Miként tölti be az iskola az általános iskolák alapvető feladatát: a tanulók kommunista nevelését? Erre kerestek választ a szakfelügyelők. A TSZ té MEZŐGAZDÁSZA A SOMOGY SZENTPALI " községi tanácsház egyik szobájából hangos férfibeszéd, •vitatkozás szűrődik ki. A vele szemben lévő ajtó viszont, amelyen a »Tsz-iroda« felírás díszeleg, nem enged a nyomásnak. Mint néhány pillanattal később kiderül, érthető is, hiszen az elnökön kívül csaknem minden vezető ember a vitatkozók között található. A téma természetesen a tavaszi munka. Lőrincz István agronómust alig lehet néhány percre kivonni a társalgásból, mert szakmájába, foglalkozásába vág minden, amiről itt szó esik. Látható öröm fut végig ráncoktól barázdált, széltől bronzpirosra mart arcán, amikor a tavaszi munlcátk állásáról érdeklődünk. Már sorolja is, mintegy 300 holdnyi szántóterületükön mennyi minden terem majd ebben az évben. Van ebben kenyérgabona, szerződéses növény, meg takarmánynak való is bőségesen. Nézem ezt az embert, aki fiatalságát uradalmakban kemény munkával töltötte, majd most évekig hasznos tagja volt a Marcali Gépállomásnak, hogy milyen nagy szeretettel tud beszélni a termelőszövetkezetről, a tagság tevékenységéről, az itt ráháruló munkáról. Mintha éveket töltött volna ezek között az emberek között, mintha számtalanszor bejárta volna a közös gazdaság földjét. Pedig a könyvelőhöz kell fordulnia, mikor arról kérdezzük, mióta dolgozik itt. — Mióta is? Azt hiszem, nyolcadik, vagy kilencedik napja.., — Igen, Pista bácsi — helyesel a könyvelő. C MÉGIS. E néhány nap ^ alatt is így megszerette a somogyszentpáli tsz-tagokat. Igaz, régi már ez az ismeretség. Még a gépállomáson dolgozott, amikor hivatalból többször járt a közös gazdaságban. A tagok, az elnök nemrégiben hinták: jöjjön közéjük, segítsen munkájukban. Nem sokat töprengett, s már itt is van. Csak azt nem tudja még biztosan, vajon végleg elengedi-e a gépállomás. Mert nagyon szeretne itt maradni. A hideg, goromba áprilisi szél Uégigseper a falu utcáin. Lőrincz István azonban abban a pillanatban, amikor azt javasolja, nézzük meg a tehenészetet és a sertésállományt, erre nem gondol. Már kapja is magára a kabátot, indul, vezet. Kinn az istállóknál a goromba szél nagy halom szalmát terít elénk szőnyegül. A kazal oldalából kapta le. Egy pillanat múlva ismét gondol egyet, s a már úgyis összetört alomnak valót az istálló felé kergeti. Lőrincz István agronó- ; mus ezt észre sem veszi. Csak ’ mondja, hogy: május elején 25 tehenet vesznek, hogy teljesen ■ benépesüljön az istálló. De I nem ám holmi gyenge állatokat, hanem legalább olyan jókat, mint azok, amelyek már hosszabb idő óta állnak az istállóban. ENN A JÁSZLAK MELLETT az agronómus megint elemében van. Mutogatja a jól tejelő jószágolcat, aztán iramodik egyet, siet kedvenceihez a sertésólba. 150 vidám, turcsiorrú, fehérszőrű kis jószág fickándozik a kerítések mögött. Mind jól táplált, országos vágy megyei törzskönyvezett apától, anyától származik. — Ezeknek már van gazdájuk — mondja Lőrincz István —, nemsokára el is viszik valamennyit. Utánpótlás tekintetében azonban nincs hiba — vezet az egészen apró, már szépen fejlődő malacok felé, amelyekből felnevelésük után ismét szép jövedelemre tesz szert a tsz. Érthető hát, miért kell körültekintően gondoskodni So- mogyszentpálon a takarmánynövények termeléséről. Ezek miatt a sok pénzt hozó, de jó táplálékot kérő jószágok miatt. S amikor a terméskilátásokról esik szó, Lőrincz István töprengeni kezd. Addig nem szól, amíg tanácsot nem kér »mellékes« tudományától, az időjárás megállapítástól. CZ RÉGI SZENVEDÉ*- LYEI közé tartozik. A mezőgazdasági szakemberek foglalkozásuk miatt is kénytelenek figyelni az évszakok szeszélyeit, de nála ez még tovább fokozódott. Néhány esztendővel ezelőtt egy héthelyi méhészembertől több évtizedre visszamenő meteorológiai feljegyzéseket kapott. Ezeket most a legújabbakkal egészíti ki, s igy állapítja meg, milyen idő várható néhány héttel, de hónappal később. Most néhány percnyi hallgatás után így nyilatkozott: — Az igazi tavaszra még várni kell, a nyár erősen csapadékos lesz, de termésben nem lesz hiány. (Weidinger) A beszámoló a nevelőtestület munkájának számtalan eredményét sorolta fel, de inkább szigorúan, minden kendőzés nélkül — a hibákról beszélt, megjelölve a kijavítás módját. Figyeltük az arcokat: sértődöttség jeleivel találkoztunk. Hallgattuk szünetben a beszélgetéseket, s a megbíráltak arról szónokoltak, hogy inkább kapálni mennek, mintsem elfogadják a rájuk zúduló kritikát. Pedig ez a kritika nem zúdult senkire, nem tört életpályára, hivatásra és megélhetésre, csak segíteni akart. És segített. Lehetetlen összefoglalni a beszámoló tartalmát. Nem is célunk. Csak kiragadott példákat említünk, amelyek jellemzők, melyeket a leghamarabb kell kijavítani. Az új iskola udvara rendetlen, szeméthalmokkal teli. A melléképületek roskadoznak, s a kerítés nélküli udvart háziállatok népesítik be. Az ifjúsági könyvek száma rendkívül szegényes az iskola létszámához viszonyítva. Ráadásul 1956. december 31-től egyetlen kötettel sem gyarapították. Hibák a dokumentációban A vizsgálatot végzők temérdek hibát találtak a dokumentációkban, a naplók, jegyzőkönyvek vezetésében. Leragasztott naplólapon átírt — s így hitelét vesztett — osztályzatok, felületes feljegyzésekéi tartalmazó jegyzőkönyvek; nincs jóváhagyott órarend, tantárgyfelosztás, órarendi kimutatás. A haladási és osztályozási naplók vezetése hiányos. Az iskola tamiilólétszámát — a kimutatások különbözősége folytán — nem lehet megállapítani. A mulasztások összesítése körül is baj van. Röviden — ahogy a beszámoló megállapította — az iskolavezetésnek több határozottsággal kellene megkövetelni a dokumentációk pontos vezetését. Baj van az iskoláztatás körül is. Két éve nem írták össze Siófokon a tanköteleseket. Felelőtlenül lemondanak a túlkoros vagy erkölcstelen körülmények között élő gyermekek neveléséről. Igaz, hogy ezek beírása veszélyeztetné a többiek munkáját, nevelését, de valamilyen módon gondoskodni kellene róluk. {Állami gondo- zásbavétel stb.) Az iskolavezetés nem tesz feljelentést a huzamos, igazolatlan mulasztások ellen. Rendszerint cigánygyerekekről van szó, de velük szemben is lehetne eredményt elérni. Bátran, segíteni akarón hangzott a bírálat, s félrehúzott szájak, halk morajlás jelezte: sok ez így egyszerre, nagyon sok, váratlanul jött. De igaz! A tanulmányi helyzet értékelését tantárgyanként végezték. A nevelők felkészülésének hibáiról, a módszerekről, a tapasztalt eredményekről, vagy eredménytelenségről beszélt az előadó, s megállapította: a nevelőtestületnek a tanulmányi színvonal emelése céljából kifejtett munkája nem elég tudatos, célratörő és hatékony. Ez a felmérő dolgozatokból csakúgy .kitűnt, mint a szóbeli számonkérésekből. Többet vártunk, többre képesek a siófoki pedagógusok... Van tehát javítanivaló az iskola életében, a nevelők szakmai vonatkozású munkájában. Világnézeti összevisszaság A nevelők egyenként kitűnő pedagógusok. Kollektívájukból mint nevelőtestületből azonban hiányzik az eszmei, politikai egység. A tanulók politikai, erkölcsi, világnézeti, hazafias nevelése nem elég tudatos, pedagógiailag nem megalapozott. A pedagógusok keveset törődnek a témákhoz kapcsolódó világnézeti vonatkozásokkal, nem kerestetik az összefüggéseket, mert a döntő cél kizárólagosan a tantervi anyag elsajátítása. S az oktatás mögött háttérbe szorul, másodrendű helyet kap a nevelés. Ennek következtében csak spontán, ötletszerű nevelői ráhatások érik a tanulókat. Súlyos szavalt ezek, de a hozzászólók szerint is igazak. Es itt a hibák eredője: a világnézeti összevisszaság! ►►Szeretnénk, ha a nevelőtestület valamennyi tagja megértené: társadalmunk megköveteli, hogy az általános iskolák maradéktalanul betöltsék a szocialista nevelés célkitűzéseit. Aki ezt az ügyet nem tudja vagy nem akarja szolgálni, azt előbb vagy utóbb, de alkalmatlannak találja társadalmunk a legnemesebb feladat, a gyermeknevelés ellátására.« így fejeződött be az értékelés. Határozottan, iránymuta- tóan, most már követelőn. Döbbenetes csend és sértődés volt a válasz. Nem marasztaljuk el ezért a siófoki pedagógusokat. Elszoktak már az ellenőrzéstől, a kemény szótól. (Nem az ő ►►bűnük«.) De mi a jobb? Elvtelenül hallgatni, elnézni a hibákat, s aztán «-suba alatt« intézkedéseket foganatosítani, vagy szemtől szembe megmondaná az igazat? Nem kétséges: az utóbbi. S ez a határozott hang, ez a bátor fellépés volt legnagyobb értéke a tanácskozásnak. Hozzászólások következtek. Bánatos, helyenként elkeseredett hangok. A hibákat .mindenki elismerte: megcáfolhatatlanok. De miért csak a negatívumokat mondták el (az eredményekről személyesen beszámoltak a felügyelők); miért volt feszült a hangulat a felügyelőik és helyi nevelők között (ez is beigazolódott, mert félremagyarázták a vizsgálat célját), és ilyen sértődés, megbántott hangok mindenfelől. Ugyan miért? Emberek vagyunk és tévedünk, dolgozunk, és hibákat követünk el. Csak nem baj az, ha jóakaratú, szakképzett emberek segítenek, hogy még jobb, még tartalmasabb legyen a munka?! A vizsgálat híre bejárta a járást. Ott is rendet teremtettek, ahol nem járt felügyelő. Nagyon kellett ez már — hat év után! Valaki azt mondta hozzászólásában; »Akárhogy is legyen, bármennyire igaz az értékelés, ez a látogatás azért nyomot hagyott a tantestületben ...« Arra gondoltunk: az a jó benne! Az, hogy nyomot hagyott az emberekben, az, hogy az elmondott hibák igondolko- dásra és cselekedetre késztetik a siófoki iskola pedagógusait. Szocialista szellemben csak szocialista világnézettel lehet nevelni az ifjúságot, s amíg csaknem ötven pedagógus kollektívájából hiányzik az eszmei-politikai egység: nem várhatunk szembetűnő fejlődést. Az értékelés nyílegyenes utat mutatott. Csak követni kell hivatásból, szeretettel, meggyőződéssel... Termeljünk több komlót! A sörgyártás nélkülözhetetlen nyersanyagát, a komlót jelenleg 400 holdon termesztik hazánkban, ebből körülbelül 150 hold fordult máris termőre. Évente eddig körülbelül 30 millió forintot adtunk a külföldről behozott komlóért. Az Élelmezésügyi Minisztérium Söripari Igazgatósága a behozatal csökkentése céljából most újabb ezer hold komlótelep létesítését határozta el. Még az idén mintegy 150 holddal növelik a meglévő komlótermő területet. 1964-től kezdve előreláthatólag már az egész komlószükségletet fedezni tudjuk hazai termésből.
