Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-23 / 95. szám
M wioim xr^AP 3 Szerda, 1958. április 33. AZ A GH ONOMUS TAS ÁCS 4 Még egyszer a gyümölcsfák gondozásáról A permetezés napjaiban vagyunk. Ezt a munkát azonban feltétlenül meg kell előznie a gyümölcsfák nyesésének, tisztogatásának. Ügyeljünk azonban arra, hegy a fa vessző- állományának egyötödénél többet el ne távolítsunk egy-egy alkalommal, nehogy megbontsuk a termőegyensúlyt. A vastagabb ágakat először alulról fűrészeljük be néhány ujjnyira, és csak utána ffírészlejük le felülről. A cseresznye- és diófák koronaritkítására nincs nagy szükség. Ha mégis le kell vágni néhány ágat, akkor azt a diófáról a nyár közepén — júliusban —, a cseresznyefáról pedig augusztus végén, szeptember elején vágjuk le. A kajszi- és mandulafák koronaritkításának ideje ugyancsak a nyár végére tehető. Ha most fűrészelünk le ágakat, akkor hagyjunk csonkot, melyet a nyár végén tőben vágjunk le. A fák nyesésénél, ritkításánál keletkezett sebet a be- forradás siettetése végett ápolni kell. A fűrészelt sebhelyek szélét éles késsel simítsuk le. A nagyobb sebeket — de nem a kérget és az alatta lévő tény ész-szövetet — valamilyen vízhatlan anyaggal (oltóviasz, földfesték stb.) vonjuk be. Erre a célra kátrányt használni sohasem szabad. A mély, odvas sebek korhadt részét tisztítsuk ki, belső falait kenjük be sebkezelővel, azután tömjük be az üreget cementhabarccsal. A gyümölcsfák tisztításához tartozik a hemyófészkck- nek, pilletojások leszedése is. A fán maradt száraz levélcso- mókban apró hernyók teleltek át. Ezeket, s az aszott gyümölcsöket, meg a gyapjaspille tűzitaplóra emlékeztető, sárga, szőrrel fedett tojáscsomóit is szedjük le és égessük el. A kártevők említett telepeit a földre leszómi nem szabad, hanem azokat köténybe vagy zsákba kell gyűjteni. A permetezés csak akkor válhat hatásossá, ha a fákról előzőleg eltávolítottak a vastagabb ágak könnyen leváló, repedezett, elhalt kérgét, a mohát és a zuzmót, s a beléjük fészkelt pajzstetveket. A gyümölcsfák táplálkozását trágyázással segítjük elő. Szervestrágyával javítjuk a talaj szerkezetét, és gyarapítjuk a humusztartalmat. Zöldtrágyázáshoz pillangós növényeket használjunk a nitrogén szaporítása céljából. A mélyre hatoló gyökérzetű pillangós növény ugyanis humuszt rak a talajba, a kálium- és foszfor vegyületeket leviszi a fák gyökereihez, a meszet pedig felhozza a felszínre. A szervestrágyák hatását kiegészítik a műtrágyák, amelyekkel a három legfontosabb elemet — a nitrogént, a káliumot és a foszfort — juttatjuk a földbe. A nitrogén szabályozza a fák növekedését — ezt az elemet a pétisó tartalmazza. Virágzás előtt és terméskötés után két részletben célszerű adagolni, mégpedig sekélyen bedolgozni a talajba. A szuperfoszfáttal a talajba juttatott foszfor előmozdítja a fa fejlődését, a gyümölcs beérését, a gyökérzet növekedését. Gyümölcsfáink — főleg a csonthéjasok — mészlgényét mészporral, szénsavas mésszel vagy cukor gyári mésziszappal elégíthetjük ki. A szerves és szervetlen trágyát nemcsak a fák tövéhez, hanem az egész gyümölcsösbe kell szétszórni, mivel a fák gyökerei szétágaznak. KÜLÖNÍTS JÓZSEF, körzeti agronómus .4 tanács funkcionáriusok országos értekezletérőlj tartott Sasvári Ferenc beszámolót Zákányban volt vissza más, csak az ál- domájs... Az alku, fiam, a modern kereskedelem életadó lelke. Nem ám a szabott árak, amikkel úgy csapják be ctz embert, ahogy akarják... Alku, az alku... majd ha, gye- rököm, olyan vásárok lesznek, ahol alkudni lehet, akkor elmegyek. .. De addig nem. Nem és nem! A fiú arca egy szempillantás alatt felderült. — Akkor ebbe a vásárba el kell jönnie, mert itt alkudni is lehet. Az öreg meghökkent. Megállt. A fiúra bámult, mint egy csodára. — Mi... mit mondasz? — Láttam, hogy alkudnak. — Engedett az eladó? — Engedett, persze, hogy engedett. — Igen, igen: nem alku az alku, ha nines engedmény. Igazat beszélsz, te gyerek? — Tiszta igazat. — Jól van. Akkor megnézem ezt a vásárt. De ha becsaptál!. .. megkeseriüöd nagyon, ha becsaptál... E lőbb hazamentek pénzért. A felélénkült nagyapó élfecsegte, hogy András-napra (Andris volt a fiú neve) biciklit vettek volna ajándékba. Már vitte volna is a rávaló pénzt, mivel ő nem szokott vásárolni, a fiú édesapjának, de most megveszik a vásárban. — De ha nem lehet alkudni, vöt, nincs bicikli, megértetted? A fiú most jött rá, , hogy meggondolatlan vállalkozásba kezdett. Nagy voltba tét, de vissza már nem léphetett. — Hijnye! Fene azt az alkut. Fene azt az András-napot, hogy pont most kell annak is jönnie! Elmerültek a vásár forgatagában. A zsívajgás. a környék fiépének színpompás, vidám sokasága magával ragadta az öreget is. — Nicsak, nicsak: mennyi sok szép cipő. Régen csak csizmát láttam a vásárokban, meg zsíros bakancsot... Ejnye, na! Nézd csak, mennyi könyv. Mondd te, az mind kalendárium?... Nem?... Mi a szösz? Régen csak kalendárm- mot lehetett kapni... S milyen szépen meg van terítve a lacikonyhánál. Fehér abrosz, az asztalon, székek, evőeszköz. .. Azelőtt a gyöpre tett füstös, kormos lábasból mártogatta az ember a szaftot a bicskára szúrt kenyérrel. .. a cigánypecsenye szaftját. .. Hej, édes istenem, a mi időnkbe... A kerékpár árusító sátorhoz értek. Az öreg hunyorogva, félhangon betűzte a feliratot: — KE-RA-VILL... ilyen nevű zsidóval sem találkoztam még, pedig hetvenhárom tavaszt láttam. Dél felé közelgett az__ . idő. A vendéglők szívták fel a népet, az üzletes sátraknál egykét kíváncsi lézengett. Hogy az öreg az unokájával egyenest a pult felé tartott, egy fehér kabátos kiszolgáló udvariasan fordult feléjük: — Mit adjak, bácsikéin? — Csak nézegetünk, nézegetünk. — Talán egy szép kerékpárt a fiatalembernek — ajánlotta. — Van is maguknak jó, meg szép biciklijük — mondta az öreg közönyösséget színlelve, s fejével az áru felé biccentett. — Azok ott tragacsok. A boltvezető — mert az állt a pult mögött — előzékenyen meghajolt. — Fáradjanak közelebb. Keresünk olyant, ami biztosan megfelel. Az öreg az unokáját kereste tekintetével. Rákacsintott félszemmel, aztán az eladóhoz fordult: — Az én unokámnak nem ilyen-olyan bicikli kellene, hanem különleges bicikli. Ugye, fiam? A zuhogó eső ellenére is megtelt a zálcányi iskola nagyterme arra a hírre, hogy Sasvári Ferenc megyei tanácstag beszámolót tart. Sasvári elvtárs bevezetőben elmondta, hogy a párt és a kormány Contos célkitűzése, hogy jobban dolgozzanak a tanácsok. — Megállapítást nyert — folytatta —, hogy a tanácsok hűek maradtak 1956 őszén a dolgozó néphez, végrehajtották a konszolidálás nehéz munkáját. A sok eredmény mellett azonban — főleg gazdasági vonatkozásban — hiányosságok is vámnál!;. A költségvetés új módszereket követel. Az adófizetés ütemterve is helyes irányba fejlődik, iha minden község túlteljesíti az első félévben előirányzott összeget. Sasvári elvtárs ezután a takarékosságról beszélt. Eddig a Szpvjetunió és a többi baráti állam segítségével gazdálkodtunk, most már saját lábunkra kell állni. Meglazult a költségvetési fegyelem, sokan hanyagul kezelik a közpénzt. A ■artalékföldeik hasznosítása körül is sok a lazaság. Használják a földéket, de bért nem fizetnek. Ezért fokozni kell az ellenőrzést, és felelősségre kell vonni azokat, akik az ellenőrzést elmulasztják. Be kell vonni goi az ügyek a lakossá- intézésébe — mondotta. A végrehajtó bizottságok sok esetben nem veszik figyelembe a község lakóinak kívánságait, egy-két ember intézi csupán a község ügyeit. A helyes községpolitika kialakításában nagy szerepe van a népfront bizottságainak. A jó községfejlesztés megváltoztatja a falu arculatát: útak, járdák, kultúrott- honok, pedagógus-lakások épülnek. Jó, ha minden községben 2—3 éves községfejlesztési terv készül, amelyet a A tanácsok mezőgazdasági feladataival kapcsolatban Sasvári elvtárs hangsúlyozta, hogy törődni kell a mezőgaz- dasagcal, elő kell segíteni a termelés növekedését, nemcsak a termelőszövetkezeteknél, de a magán gazdaságoknál is. Nagy a termelési költség, ennek oka pedig a kisüzemi termelés. Utalt az MSZMP agrártéziseire, amelyek szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem öncél, hanem ,a jólét növelésének forrása. Régebben a begyűjtés volt a legfontosabb feladat, ebben az időszakban a munka ibürokra- tikussá vált. Most viszont elszürkültek a tanácsülések, lassanként elmaradnak a tanácstagi beszámolók. Ezért emelni kell a tanácsülések színvonalát, és főleg a lakosság ügyeit kell tárgyalni. A végrehajtó bizottságok vonják be az állandó bizottságokat a fontos kérdések megvitatásába (gyógyszerellátás, kórházi költség elengedése vagy részletfizetése, közséigfejlesz- tési tervek elkészítése). A tanácstagi fogadóórák helyett pedig helyesebb a családlátogatások bevezetése. Sasvári elvtárs figyelmeztetett az osztályellensék elleni harcra is. Ne feledjük el, hogy a kulákság is talpraálit 1956 őszén. Az ellenséges elemek most is itt vannak közöttünk. Legyen békesség, éljenek, dolgozzanak nyugodtan, de le kell csapni rájuk, ha a szocialista állam ellen vétenek. A szocialista kultúra irányítása fontos feladat. Az általános iskoláknál ug}ran vannak eredmények a beiskolázásnál, de még mindig sok az indokolatlan mulasztás', a bukás, a lemorzsolódás. Elő kell .segíteni a KISZ és a nőtanács munkáját is. Az értékes beszámolót termékeny vita követte. A vitában sok helyi problémát vetettek fel. Horváth István kijelentette, hogy Zákányban nem fejlődhet az állattenyésztés, mert nincs legelő. — A gyűlés végeztével megalakult az ötös bizottság, hogy Sasvári elvtárs támogatása mellett elintézze Zákány község legelő-problémáját. Nagy Ar»ád iskolaigazgató állami támogatást kért a kultúrház építéséhez, mert a társadalmi munkán kívül szakmunka is kell. Erdélyi József vasutas a zákánytelepa iskola utcájának | megjavítását kérte. Bognár X János postamester szerint en-1 nek az utcának a rendbeho-1 zatala előbhrevaló a kultúr- | ház építésénél. Varga László I és Bóha László párttitkár azon-1 ban megmagyarázták, hogy a * jSzóra sem érdemes hisz lehet, hogy máskor is így csinálta. En azonban inkább úgy gondolom, hogy a népi ellenőrzés elterjedésének köszönhetem. No, nem nagy dolog az egész, fillérekben is alig kifejezhető. Az történt ugyanis, hogy a kaposvári szövetkezeti népbüfében fél deci likőrt kértem. A kiszolgáló gyakorlott mozdulattal töltött a pohárkába, éppen annyit, mint máskor. Amikor azonban az üveget letette, valami belső sugalmazásra újra megemelte, és a poliárkába még löttyintett egy keveset. így annyi likőrt tett elém, amennyit én sem effajta, sem másmilyen szeszes italból fél deci gyanánt soha nem ittam. Bosszankodtam, de jóleső öröm is átjárta tudatomat. Az előbbit azért tettem, mert ha összeadnák azt a poharanként! négy-öt mil- liméternyi . különbözőfajta szeszes italt, amennyivel csak egy ilyen vendéglőben egyetlen nap alatt megkárosították a vásárlókat, bizony nem kis összeget kapnánk, örömöm pedig abból fakadt, hogv következtettem a jelenből a jövőre: ha mindenütt ilyen javulás mutatkozik, bizony egyenletesebben gazdagodunk, mint eddig.- pl kultúrház mégis csak fontosabb. Ekkor a zákánytelepiek nagyértékű társadalmi munkát ajánlottak fel, hogy a vitatott utcát saját erejükből rendbehozzák. Dolonecz István vb-elnök hozzászólásában bejelentette, hogy miután Gyékényes vasútállomás 1938 óta Zákány község területéhez tartozik, az illetékes szerveket kérni fogják, vagy változtassák a vasútállomás nevét Zákányra, vagy csatolják visz- sza Gyékényes községhez. Sz. I. Már ©sok ÄKÖV intézkedésén múlik Már közöltük a fonóiak panaszát, melyben arra kérték az érdekelt szerveket, intézzék el, hogy vasár- és ünnepnap is megérkezzenek az újságok a községbe. A Pécsi Postaigazgatóság a következő választ adta a fo- nóiak panaszára: »Fonó, Gölile, Büssü, Kazsok és Somogyszil postahivatalok munkanapokon a Kaposvár— Igái—Somogyszil 2575/422. sz. ÄKÖV gépkocsi járattal kapják meg postájukat. Ez a gépkocsi járat munkaszünetes napokon nem közlekedik, azért Somogyszil postáját és hírlapját is a naponta közlekedő Kaposvár—Magyaratád—Igái— Somogyszil 25-75/62., 2570., lakosság is ismer. — Igen — felelt gyorsan a kérdezett. -- Különleges. Olyan különleges, amire alkudni lehet. S most ő kacsintott esengve a' boltvezetőre. A boltvezető elértette a néma üzenetet. Ráállt a játékra, annál is inkább, mert fűért, és mert — mint vásárban szokás — kíváncsiak serege gyűlt a sátor elé. Megérezte, hogy a szocialista kereskedelem próbatételéről is szó lesz egy kicsit. S a próbát állni kell. — Pont jó helyre jöttek. Itt nem ilyen-olyan áruk vannak, hanem különlegesek. Tessék megnézni. Ennek kerek ezer forint az ára. Annak a pirosnak? Ezerkettőszáz. Ezt az ezerkettőszázast ajánlom a fiatalúrnak. Nem drága és éppen nekivaló. Szíveskedjék megtekinteni. Erős váz, cseng, mint az üveg — megkopogtatta egy villáskulccsal. — Gumipedál, nem szaggatja a cipőt. .. Könnyű, mint a fosztott tollpihe, szalad, mint a csikó. — Nono — mustrálgatta az 'öreg. Fazék acélból készült az. Nézd csak, olyan piros, mint a lekvárfőző nagylábasunk. A párbeszéd élénkebbé vált, de a tulajdonképpeni mérkőzés még nem kezdődött el. így méregetik egymás erejét a bokszolok az első menet elején. Tapogatnak, topognak, kerülgetik egymást, farkasszemet néznek előbb, végre egymásnak rontanak. Hosszas köntörfalazás után a vevő a tárgyra tér. Foghegyről vetette oda: — Ott a sarokban, azt a nik- kelezett abroncsát hogy vesztegetik? — Melyiket? — vakarta meg fejét a boltvezető, pedig jól tudta, hogy miről van szó. — Ö, azt nem ajánlom, kérem. Kár strapára az ilyen portéka. Ez csak Pestre való meg sima aszfaltra, Különben is nagy az ára annak. — Mondja már! — türelmetlenkedett az öreg. — Hiszen mondom, hogy nem idevaló ez, nem.., — Az árát mondja! — Nagy ára van! — Pöngőben? — Ezerötszáz forint. — Hű, a kirelájszumát! Ez a végső ára? No, gyerek, azt hiszem, gyalog mész haza a vásárból ... — Megint a boltoshoz fordult: — Aztán hogy gondolják maguk? Lopjuk mink a pénzt? E-zer-öt-száz! összecsaptak. A boltvezető állta a sarat. Ügyesen tért ki a támadások elől. Óvatosan vágott vissza, nehogy megsértse a Szent Vevőt. Az öreg nem tágított a nikkelezett mellől, és hatszázat ígért. E két pontról, az ezerötszázról és a hatszázról indult el az alkudozás. Hatszázra ígérgetett a vevő, az ezerötszázból engedett az eladó. Először nagyokat haraptak, mint az éhes ember. Százakat faltak fel. Aztán ínyencként rágódtak, nyalakodtak a tízeseken. A boltvezető emlékezetébe erőltette a régi szokvány-érveket. — Nekem is többe van. Nézze, kérem, itt vannak a gyári számlák. Méltóztassék megnézni: ezerháromszáz a végső ára, s ehhez még szállítási költség is jön, helypénzt is kellett fizetni... Ráfizetek, bizony isten ráfizetek, de nekem megéri, mert megismerhettem egy igaz magyar embert. A fizetésemből teszek rá, mert maga az első vevőm Ezerkettőszáz a végső ára. Az öreg elemében volt. Játszadozott. Kézenfogta unokáját, mintha indulnának, ha nem adja nyolcszázért. El is ment egy darabig, de aztán csak visszajött. Verejtékezett, becsmérelte az árut. Szidta a kereskedelmet, úgy általánosságban le is gazémberezte őket. — Na, legyen nyócötven, de ennél egy lyukas hatossal sem adok többet. Egy félórás alkudozás után ezerhatvan forintban egyeztek meg. Egymás markába csaptak. Az üzletkötés törvényerejűvé vált. Míg az öreg előnyalazta tárcájából az ezerhatvan forintot, a ; boltvezető elkészítette a számlát. — Tessék, fiam, erre megkapod a rendőrségen az igazolványt. A fiú átvette az összehajtogatott papírokat. Vastag csomag volt. De mit törődött ő niost az iratokkal. Belegyűrte kabátzsebébe a számlát, másik kezével már a kerékpár kormányát markolta. Iramodott ki a tömegből a kocsiút- ra. Nagyapja hadvezéri büszkeséggel nézett utána. A boltvezető előjött a pult mögül. Átölelte félkarral az öreg vállát. — Jó vásárt csinált bátyám. Az a gyerek száz évig se szaggatja el azt a biciklit. Jó gép, szép gép, mert a mi iparunk csinálta... Menjünk, igyuk meg az áldomást. Az öreg nem csodálkozott, hisz természetes dolog, hogy az alkut üzlet, az üzletkötést pedig áldomás követi. A szó- ládi vörös kortyolgatása közben felcsillant a szeme, a kőröshegyi fehérnél rácsapott a boltvezető vállára: — Idefigyeljen, fiam! (Már ugye nem haragszik, ha így szólítom). Én nem is értem, mért rágalm.azzák magukat. Mert rágalmazzák. Higgye el, amit mondok: rágalmazzák, szidják magukat. Csak azt tudnám, hogy mért? Hiszen nem akarják maguk becsapni, senki felebarátjukat. Rendes emberek maguk.... A boldog kerékpártulajdonos nem hallotta a beszélgetést, mégis tudta, hogy nagyapja igazat mondott. Amikór szétnyitotta a számlát, egy százforintos, egy öt- venforintos és két húszforintos hullott a lába elé. A kerékpár ára nyolcszázhetven forint volt. Ekkora összegről szólt a számla. Ezt az árat alkudta fel nagyapja derék igyekezettel ezerhatvan forintra. Felült hát a kerékpárra, és hálája jeléül vásárolt a nagypapának egy Kincses Kalendáriumot — alku nélkül. 477. számú AKÖV gópkocsijá- rat szállítja munkaszünetes napoíkop. Az elmúlt év nyári menetrendjében a kaposvári 23. számú AKÖV Kaposvár—Magyaratád—Igái útvonalon a 2575/ 512 a. számú járatában tartott fenn munkaszünetes napokon járatot, amellyel továbbítani lehetett Igáiig, Fonó, Büssü, Gölte és Kazsok postáját is. Igáitól az Iga!—Fonó—Kaposvár 2570/427/a. számú gépkocsijárattal kerültek az újságok rendeltetési helyükre, az említett járatot azonban, az ottani AKÖV beszüntette, ennélfogva a jól bevált továbbítási lehetőség megszűnt, ugyanis a Kaposvár—Magyaratád—Igái 2575/62. sz. járat csak 11 óra 02 perckor érkezik Igalba. így nem éri el az Igái—Fonó— Kaposvár 2570/427/a. sz. járatot. Mindaddig, amíg a 23. sz. AKÖV a volt 2575/512/a. számú járatot vissza nem állítja, az ismertetett továbbításra lehetőség nem nyílik, és az említett helyek csak másnáp kaphatják meg a vasár- és ünnepnap megjelenő hírlapokat. Garamvölgyi Miklós, az igazgatóság vezetője (Most már csak az AKÖV- ön múlik, hegy megoldódik-e a fonóiak, gbileiek, büssüiek Pimasza. Reméljük, hogy az AKÖV vezetői, mérlegelve a körülményeket, gyorsan és helyesen intézkednek. Szerk.) Űj somogyi vállalat A Közlekedési és Postaügyi Miniszter a közutak hálózatának továbbfejlesztése érdekében átszervezte a Közúti Igazgatóságot, illetve a minisztérium alá tartozó útfenntartó iparágat. Az Útfenntartó Vállalat, mely eddig a meglévő utak javításával, karbantartásával és új utak építésével is foglalkozott, a jövőben csak az új utak építésével törődik, mint a KPM Közúti Üzemi Vállalata. A már megépített utak fenntartását, javítását a jövőben a KPM Közúti Igazgatósága látja el. Ezt az igazgatóságot a közlekedési és postaügyi miniszter az előbbi Útfenntartó Vállalat szétválasztásával már Somogy megyében is létrehozta. Az új vállalat a KPM Közúti Igazgatósága élére Bogiári József elvtársat, az Útfenntartó Vállalat volt műszaki osztályának vezetőjét nevezték ki. A Közúti Üzemi Vállalat élére Cellár László elvtárs került, aki az Útfenntartó Vállalatnak volt az igazgatója.
