Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
„ äs« ta k « w&smh’js js nmm • ib A Hazafias Népfront írócsopcrtjának és a Somogyi Népiap szerkesztőségének összeállítása í III I•8 & fiwj&AtWjmT I>»7r;ív>T»V'»TV7y»VÍ1'f?VVTTT'fVTTTrTTTT'r»7fTVTT?H'VTrfTTT,»'*VTtTTY’ír?yTTTTTV7TT'»yV7TrT77' |i'yTVVy r-?n?7»r/T7V7VTT'»7TTVT7'?»V'f7V'ÍT7TTTT7TVTV\'V*»VVT,ÍT?7?TVT'('TTTTT7vVTT?VVTTTVVTfVy'ii Megjegyzések egy kiállításról Vasárnap zárult a Balaton- boglári J(írási Művelődési Házban a népművészen és képző- művészeti kiállítás, melyet a Művelődési Ház rendezett a Hazafias népfront járási titkárságának és a járási művelődésügyii felügyelőségnek a gyűjtéséből. A kiállítás elrendezése, külső képe magán viseli a sietség nyomait. A képek és faragások alatt hevenyészett cédulákon oljxishatjuk az alkotó nevét és a mű címét. Bármennyire is sietett a művelődési ház, hogy április 4-re megnyithassa kapuit a kiállítás, mégis illett volna az ily 11 apróságokra, mint feliratok, a kiállítás anyagának elrendezése, nagyobb gondot fordítani. Reméljük, a következő kiállítást sokkal gondosabban rendezi meg a kultúrház. A kiállítás népművészeti anyagát másutt is ki kellene állítani. Különféle, fafaragások, szarvak csontból készített tárgyak és hímzett vánkosok, térítők bizonyították be a népművészek tehetségét, fantáziáját. Nagyon szépek a buzsáki var- rottasok. Mézes Ernőné, Kondor Jánosné, Skrinyár Ignác- né vézása a minták és színek egyszerűségével ragadja meg az embert. A buzsáki általános isltola II. Rákóczi Ferenc úttörő csapatának zászlaja arról tanúskodik, hogy a népi motívumaidat igen helyesen tovább lehet fejleszteni, hogy a népi hímzésnek létjogosultsága van ma is. Erről beszélnek a szebbnél szebb zsúrteritők is, melyek a színek modernségével és az ősi motívumok továbbfejlesztésével a legkifinomultabb ízlésűeket is ki tudják elégíteni. A kiállítás legszebb darabjai közé tartozik a faragott sakk, mely a brüsszeli világ- kiállításra készült, K,Ipolyi Antal Kossuth-díjas népművész faragott tülke, Jancsikity János spanyolozott kürtje. Igen szépek és ízlésesek a különböző faragott botok, furulyák, szipkáit és cigaretta- dobozok. Itt kell megjegyeznünk, hogy a népművészeink munkáit nem terjesztjük kellőképpen, nem használjuk ki a lehetőségeket. Pedig milyen jó lenne, ha ilyen faragott cigarettadobozokat vásárolnának a különböző szervek reprezentációs alkalmakra. Külföldre ajándéknak szintén i legjobban megfelelnek ezek a népművészeti kincsek. A kiállított tárgyakat meg is lehetett vásárolni, de sajnos, 1 igen kevés kelt el belőlük. Ez \ azzal is magyarázható, hogy a kiállítás nem idény idején nyílt meg. A kiállítás képzőművészeti része már nem olyan sikerült, mint a népművészeti. A bala- tonberényi Nyers és a bogiári Sztankó Tibor nem használja ki eléggé a benne lévő szín érzéket, technikát, illetve kizárólag reprodukálásra pazarolja. Sokkal helyesebb lenne, ha mai témákat keresnének és azokat örökítenék meg vásznukon. Azonban mégis érdemes megjegyezni, Sztankó Tibor egyik reprodukcióját, amit W einträger Egon »Vaskúti utcarészlet« című képéről készített. Színben, hangulatban olyan tökéletes, hogy mondhatjuk, az eredetinél Is jobban sikerült. Gáts Tiborné balatonberényi festőnő képeiből igazi »női« líra árad. »Balatoni vízpart« című képe igen hangulatos, »Erdőrészlet« című képe színeivel kap meg. Gáts Tibor: »Balatoni táj« című képe fényhatásával ragadja meg a szemlélőt, a balatonboglárí Vaszary: »Faluvége« és »Szárvágók:k című képe pedig jő Izompozíciójával. A képzőművészetit kiállítás legtehetségesebb festője a huszonöt éves balatonboglárí tanár, Bagó Bertalan. »Csendélet«-e mo- iernségével, harsogóan merész színeivel csodálatba ejti az embert. Annyi melegség, annyi élet van a virágokban, hogy szinte moccanni érzi a szirmokat, mintha a szél fújná őket. »Fej, vagy írás« című olajfestménye a gyermekietek ismeretéről tanúskodik, három szénrajza tehetségét, fejlett technikáját bizonyltja. »Balatoni táj«-án színvételben és vonalvezetésben is — jó értelemben véve — Egri József hatása érződik. Bagó Bertalanról semmi esetre sem szabad megfeledkezni, számon kell őt to.rtani, ha tárlat lesz Kaposvárott a megyei festők műveiből, akkor előkelő helyet kell biztosítani neki. Összefoglalva: jó volt ez a kiállítás, bár nagyobb sikerrel zárta volna kapuit, ha májusban, vagy júniusban rendezik meg. LAJOS GÉZA A Galambos korsó BALATONBOGLÁRON Nehéz volna meghatározni műfaji hovatartozását Hunya- dy József és Volly István Galambos korsó című — a plakáton zenés népszínműnek nevezett darabjának, amelynek ősbemutatóját tartották a minap a balatonboglárí járási művelődési házban. A Déryné Színház (Állami Faluszínház) dicséretére legyen mondva — minden lehetőt megtett és megadott — díszletektől leezdve a rendelkezésre álló legmegfelelőbb szereplőkig —, hogy a darabot sikerre vigye. Mert sikert jelent a Galambos korsó, nem éppen legjobban sikerült címe és műfaji megjelölése ellenére is. A bemutatót Sallós Gábor Átlátszik, zörög, de nem úgy, mint ősszel. Játszik a lüget fátyolos felhővel. Nem is felhővel. Árammal és fénnyel. Vagy, mint a vegyészek, tudás erejével. Szárak és ágak csöves vezetéke villámot úsztat anyagba és égbe. Robbant... Világít! Omlik és tárol. Műhely és bánya zümmög már a fákból, s mint omló fátyol, a zöldes áram pelyhes szikráival __________ ___ folyik szét a tájban. • mfTirnmtmmWmtnmt’nfmrTmTTTfmrmfrfmmm 'wrv'rcTyrvvTvrv jvrvvTív».»« vtvvvvvtttvvt*'» — a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője, mint vendég — vitte színre, frissen, ötletesen, stílusosan. A Galambos korsó — úgy érezzük — az új magyar zenés-darab kérdés egyik eddig talán legjobban sikerült eredménye. Irodalmi értékű, értékes mondanivalót tartalmaz, üde levegőt árasztó szövegkönyve, jól csengő versekkel és — végre! — értékes, szép magyar zenével. Szeretnénk hinni, hogy — a külföld érdeklődése után — a magyar színházdirekciók is felfigyelnek jövő évi műsortervük összeállításánál a Galambos korsóra. Hock János TAKÁTS GYULA: hatalammal rtiai> Tibor: A 2C;i eves Városliget című Könyv Ulusztróciójft . Apácák szántója, rákosi országgyűlések színhelye, Mátyás király vadaskertje, Dózsa népének gyülekezőhelye... — így kezdődik a pestiek kedves szórakozóhelyének, a Városligetnek története, melyet érdekesen, színesen, szórakoztatóan tár az olvasó elé ez a könyv. KÖNYVEKRŐL HALÁLGYÁR Óta Kraus—Erich Kulka könyvének olvasásakor — Őrület... őrület... ] S a német hivatásos bűnözökEgy pedagógus Ismerősömmel ! bői kiválogatott felügyelők halállapozgatunk a két cseh lakatos ra verik a beteg foglyokat, pros- könyvében. Auschwitz titka, a tituált felügyelőnők éles kavics- hitleri Németország aljassága, em- j törmelékre térdepelteinek egy bcrlelenscge tárulkozik elénk a egész női tábort. Herr Moll, a kre- maga meztelenségében, mint a matőriumok parancsnoka elevenen krematóriumokba hajtott foglyok, dobja tűzbe vagy forró csnber- Nera találunk szavakat. A döb- j zsírba az alig néhány hetes cse- bent csendben csak ismerősöm , csemőket. őrület... suttogja néha rekedten: őrület... I a »felsöbbrendü« faj tankjai ez- őrület... I alatt országokon dübörögnek át, Mi csak olvassuk az eseménye- ; hogy a »barbár« Kelet-Európába két, de mit érezhették azok, akik a »civilizációt« elvigyék, ott voltak 1 Akiknek hátán véresre szakadt a bőr az SS-hóhérok korbácsa alatt, akiké) négv-öt napig szállítottak éllen-szomjan, ösz- szezsúfolva marhavagonokban. Akiknek beteg apja, anyja az úton elájult, s hogy nagyobb helyük legyen, a többiek rájuk tapostak. Egy család tagjai, akiket a haláltáborba érkezésükkor elszakítottak egymástól, s többet Művészi fényképekkel, régi ! nera is hallva szeretteikről, Ausch- , , . , , , , , , ■ I witz, Birkenau kamráiban döbbentei' képOkikel, oícmányokkal bl- tek rá, hogy a sűrű drótrács mözonyítja minden épület, fasor történetét. gül a cyklonkristályból a halál kúszik feléjük, alattomosan. Őrület... RUDIN: Tiszta szívvel (Elbeszélés) Ü dvözöllek, kedves barátom! Már egy hete vagyok itt, az új helyen és nem is sajnálom, hogy a Távol-Keletre kértem magam, szép itt minden. De a vidék szépségéről majd máskor írok, most beszélgetni szeretnék a mi utolsó moszkvai találkozásunkról. Emlékszel? Te megkérdezted, hogyan történt, hogy én komoly, harmincöt éves alezredes létemre még mindig agglegényként járom a világot. Akkor tréfával ütöttem el a dolgot, de kérdésed feltépte a régi sebet, felborult a lelki egyensúlyom, és elhatároztam, elmondom most, hogy is történt ez. Tudod, volt egy rossz tulajdonságom, a határozatlanság: így is jó, úgy sem rossz. De melyik megoldás a helyes? Magam sem tudtam. Szóval pipogya ember voltam. Abban reménykedtem, hogy elvégzem a tiszti iskolát, a vállapokra csillagok kerülnek, és egyszerre más emberré válók. Csakhogy ilyen csodák nincsenek. És így történt, hogy határozatlanságom miatt életemben egyszer gazember voltam. 1940-ben elvégeztem az odesszai tűzértiszti iskolát. Ashabadba kaptam a kinevezésemet, és úgy határoztam, nem várom meg a többieket, egyedül utazom. Semmi sem tartott Odesszában; szüleim nem voltak, nevelőotthonban nevelkedtem, és valahogy barátaim sem akadtak. A négy évi tanulás idején még egy lánnyal sem ismerkedtem meg. Mindenki »Szentéletű Miskának« hívott. Emlékszel? S zóval, a papírok a kezemben voltak, és ahelyett, hogy Odesszában tölt- sern a szabadságot, jegyért mentem az állomásra. A pályaudvaron mindenütt lárma, tülekedés fogadott. Megvettem a jegyet, kifelé igyekeztem a pénztártól, s ekkor megláttam egy lányt. A falnál állt,, kis bőrönddel a kezében. Fejét félrehajtotta, haja hullámosán simult vállára, valakit keresett a tömegben. Véletlenül rám nézett. Milyen szemek! Feketék, mintha tűzben égnének, és a szempillája is fekete. Nem volt magas, karcsú, arányos volt, szóval én sem addig, sem azóta olyan lánnyal nem találkoztam. Vonatom másnap ment. És bevallom neked, hogy egészen az elutazásig nem találtam a helyem. Ahogy ezekre a szemekre gondoltam, szinte sajgott a szívem. Csak még egyszer láthatnám — gondoltam. Kijártam az állomásra, hisz ez minden valószínűség szerint egy esély volt a találkozásra. Vonatom éjszaka ment As- habadba. Elhelyezkedve a kupéban csakhamar elnyomott az álom. Nem tudom, meddig aludtam, gyereksírásra ébredtem. Fejemre húztam a takarót, tenyeremmel befogtam a fülem — minden hiába. Fész- kelődtem, forgolódtam, nem tudtam elaludni. Sírt, ordított a gyerek. Felkeltem, kimentem a folyosóra egy cigarettára, és látom: az ablaknál ott áll a lány, hullámos, fekete a haja, mint annak. Elállt a lélegzetem, a szívem pedig hangosan vert, szinte hallani leheteti. Birkenau B—II. c. barakkjában 1941-ben 2SG0 magyar, nö zsúfolódik, fölöttük éjjel-nappal magasra csap a négy krematórium kéményéből a láng. S doktor Men- gele a nők »sterilizálásával«, meddővé tételével kísérletezik. A holtak combjáról leoperált húst használják fel baktérium-táptalajnak. Lóhúst is használhatnának, de így »olcsóbb« — mondja egy SS-legény. Igen. Auschwitz táboraiban nem emberek voltak, csak a bal alsó karra tetovált számok, s a »fel- sóbbrendü * faj« orvosai a szívbe Még felocsúdni sem tudtam, a lány hátranézett. Ö volt! Bizonyára nagyon sután viselkedtem, de úgy örültem, és önkéntelenül köszöntem neki: — Üdvözlöm! Meglepődve nézett rám: — Hiszen mi nem ismerjük egymást! — Dehogynem — mondtam —, hisz tegnap láttam az állomáson. A falnál állt kis bőrönddel a kezében, igaz? Onnan ismerem. — Igaz, a lányoklcal voltunk ott, hogyan ismert rám? — Hogyan?... Egyszerűen megtetszett... — Értem! Egyenesen katonásan, egy, kettő, és megtetszettem. Zavarba jöttem, az arcom, fülem, nyakam szinte égett. Ő rögtön kedvesebb lett. — Ne sértődjön meg, csak tréfáltam. Messzire utazik? De ha ez katonai titok, nem kell megmondani. — Ugyan! Ashabadba. — Igazán? Ragyogó! Szóval egész úton lesz útitársam. — Maga is Ashabadba utazik? — és akaratom ellenére boldogan mosolyogtam. M egindult a beszélgetés, egész hajnali ötig csevegtünk. Lidának hívták, Odesszában tanult, az orvosi egyetem IV. évfolyamán, és nekem szinte furcsának tűnt, hogy ennyi év alatt egyszer sem találkoztunk, bár többször jártunk ugyanazon a helyeken. Most a szünidőre bátyjához utazott Ashabadba, aki valamelyik klinikán dolgozott. így kezdődött az ismeretségünk, és mire odaértünk, beleszerettem Lidába, mint egy kölyök, amilyen valóban akkor voltam, 15 évvel ezelőtt. Egy lépésre sem tágítottam Liádtól, szomorúan gondoltam arra, hogy megérkezünk Ashabadba, és véget ér boldogságom. Kivételesen minden sikefecskendezett fenol-injekcióval törölték ezeket a számokat a kartotékokról. Sztálingrád után sokan még reméltek: »Még nincs vége a háborúnak«. Van olyan nap, amíkoi több mint ezer gyermek elégetésével kászitik elő a fasizmus új »életterét«. S Berlinben egy őrült meg mindig lánctalpas német világtájakról álmodik. Ma megint viselhetik Nyugat- Némeíországban Hitler kitüntetéseit. Adenauer úr atomfegyverekkel fegyverzi fel az új Wehr- machtot, s Auschwitz hóhérai közül néhányan még most is szabadon járnak a világban. Romain Rolland-t egy német életrajz írója Európa lelkiismere- tének tartotta. Ha Adenauer életrajzát megírná valaki, Herr Ade- nauert Európa rossz szellemének nevezhetné. S ma minden becsületes embernek Európa, a világ ielkiismeretének keil lennie, hogy lefoghassuk Hitler őrület-ködeiben botorkáló utódainak új háborút, új Auschwitzot előkészítő gyilkos kezét. Sodrán a madár kitárja szárnyát. Csattog, forgatja tollas vitorláját. Zümmög a liget milliárd motorja. A sötét szervetlent kék azúrba nyomja^ s mint pillangó nyitja rügyből a szárnyát. Ihleti zölddel megtért csalogányát. Szilt rázik ... Zümmög.„ Nem halkul, mint ősszel Fátyolos a liget áramos esőkkel. A sejtek tócsáin ibolya-virág hajózik, és kiköt nemsokára már. S mit a nagyítók rendszere se láthat, készen toppan elő lénye a szabálynak. Tüdőfű, hóvirág, kék, fehér ábra telepszik a pázsit déli oldalára. Maga az egyetlen életté válva, a nap folyik széjjel a csöves világba. Szerény hatalommai sejli-vizekből koszorús tavasz lépked a ligetből. VIHAR BÉLA: A SZERELEM SZÜLETÉS« (Szépirodalmi) Két és fél évtized terméséiből válogatta össze verseit a szerző. Amenyire a magányt és az elhagyatottságot tükrözik korai versei, annyira a megerősödést és a közös építő sorsot találjuk a felszabadulás utáni dalaiban. E dalokban valóban a szív hangjai szólalnak meg hol ritkuióbban, _ hol erősebben, mint az embert ! szívdobbanás. rült. Mielőtt bátyja elvitte volna őt autóján. Lida az ülésre dobta holmiját, odafutott hozzám: — Legyen szíves, jöjjön el hozzánk! Eljön? A hetedik mennyországban éreztem magam. Elővettem a noteszt, beírtam Lida címét, és ő, mint egy szitakötő, vissza- röppsnt az autóhoz. Mielőtt kinyitotta az ajtót, megfordult, és felém kiáltott: , — Mikorra várjuk vendégségbe? »Akár ma« — futott át az agyamon, de úgy gondoltam, ez nem illik. Két napi várakozást adtam magamnak, és szombatra ígérkeztem. Lida bátyját nem tudtam megfigyelni. Csak a szemüveg és a kis szakáll maradt az emlékezetemben. M egértesz, ügye? Alig vártam már a szombatot, utána már nem is váltunk el egymástól. A két hét elmúlt, mint egy nap, tele boldogsággal. Szabadságom a végéhez közeledett, Lidocskának is már készülni kellett vissza, én meg sehogy sem tudtam rászánni magam arra, hogy a legfontosabbról beszéljek vele, Igaz, egyszer kezdtem neki beszélni a nősülésről, de Lida tréfált, nevetett, így végződött a beszélgetés. Mikor eljött az utolsó nap — másnap már Lidának utaznia kellett —, elhatároztam, hogy egyszer az életben én is bátor leszek. Este moziban voltunk, valami pilótákról szóló filmet láttunk. Hazafelé ballagtunk, szívemen bánat ült... Ekkor karoltam először LIdába. Keskeny, finom keze a kezemben volt, alig észrevehetően megszorítottam, válaszul gyengén megszorította ő is az enyémet. És ettől a gyengédségtől az előttünk álló elválás olyan hihetetlennek, olyan feleslegesnek tűnt. Lidáék házához értünk, búcsúzni kellett. Leültem a kispadra, ő is leült mellém. Hallottam a lélegzetét , láttam szomorú, elgondolkozó arcát és határoztam. — Lidocska — mondtam — nem tudok nélküled élni. Nem akarom, hogy elutazz. Maradji itt, összeházasodunk... Hiszen tudod, nagyon, 'nagyon szeretlek téged... Amint ezt kimondtam, éreztem, hogy elsápadok az izgalomtól. Lida hallgatott, kezével a padba kapaszkodott, lehajtotta fejét, és haja a vállára simult, mint akkor az állomáson. Óvatosan átöleltem a vállát, magam felé akartam fordítani, a szemébe nézni, de ő hirtelen a vállamra borult, és keserűen felzokogott. Zavarba jöttem. Nagyon sajnáltam, és semmit nem értettem. Simogattam a fejét, a vállát, valami zagyvaságot dadogtam, hogy nem kell elkeserednie, nincs miért sírni, és ha nem. szeret — hát ez az ő dolga... — Ó, hogyha tudnád... — mondta hirtelen Lida könnyein át. Semmit nem értesz, Misa. Hát nem látod, milyen drága vagy nekem!? De most — érted? Most semmiképp sem lehet... És el kell végeznem az egyetemet. Kár lenne eljönni a.z utolsó évről... Azután pedig... — Hát természetes, hisz én nem mondom, hogy már holnap menjünk az anyalzönyv- vezetőhöz! — helyeseltem, é& boldogság öntött el: Lida nem utasít vissza, csak arra kér, várják. Megbeszéltük, hogy R jövő év nyarán, szabadságom idején utazom hozzá, és akkor megesküszünk. Másnap bátyjával kikísértük Lidát oe állomásra, két nap múlva lejárt e. szabadságom, szolgálatba léptem, és repülni kezdtek a napok, egyik a másik után.
