Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
SOMOGYI HSPfcAS» 7 Vasárnap, 1958. április 20. Egy kisfiú találkozása Izcnlniiel Részlet A. Kononov: Történetek Leninről című könyvéből A kisfiú, karján üres kosárral, Jam faluból indult *1. Magabiztosan halad az úton, hisz tudta jól, merre kell mennie. A szántóföldek után egy kis folyó következik, amelynek hídjától ösvény vezet az alacsony domb te nem is tudnál megkülönböztetni bennünket«. »Micsoda gondolat... Nem tudnálak megkülönböztetni benneteket«. A férfi hangosan felnevetett, majd a fiúhoz fordult: »Tehát úgy gondolod, felé. A dombon, nagy fák ár- hogy nem hasonlítok hoz- nyékában fehéroszlopos ház zá?« áll. Nem messze ettől a házból a fiú egy kékinges, pa- pucsos férfit látott. Amikor a fiú a férfi mellé ért, így szólt: »Tudod ki lakik ott?... Lenin!« A férfi feltolta sapkáját magas homlokára, és a tűző napban kissé hunyorgatva nézett a fiúra. »Biztos a városból jött« — gondolta a fiú, majd hangosan megjegyezte: »Ez egy híres hely. A városból gyakran jönnek ide látogatóba«. »Szép hely« — helyeselt a kékinges férfi. Egymás mellett sétálva folytatták útjukat. A fiú válaszképpen végignézett a férfi kék ingén és papucsán. »Gondolod, hogy Lenin kék ingben sétálgatna? Biztosan fekete zsakettet, vagy szmokingot visel... Beszélgetés közben hamarosan elérkeztek a fehéroszlopos házhoz. A férfi itt megállt. »Mi a neved, barátom?« — kérdezte. »S hová igyekszel?« »Misának hívnak. Az állami gazdaságba megyek káposztáért.« »Hát akkor menj csak egyenesen tovább, én pedig itt befordulok. Viszontlátásra, Misa«. A fiú továbbindult. Az 'Egri Béla: Dolgoskezű jó anyám Pár esztendő elrepült azóta, ’ Hogy bölcsőmet ringatta jó anyám I És, ha sírtam, mint tudatlan gyermek, ! Vigasztalást találtam ajakán. A mohó föld munkára hívta őt: Gyomlálni a pusztító gazokat. Elvitt magával szépen akkor Is, Füvekből rakta puha ágyamat. Munka előtt ügyes mozdulattal A tarka réten virágot szedett, A virágok selymes illatában Álmodtam édes álomképeket. Míg az álom tündér-otthonában Fogva voltam gyémánthegyek mögött, Hol zsongó habokba vitt csónakom, — A légben álomszellő röpködött. Szegény anyám a végtelen mezőn Ezalatt hajlítgatta derekát És szorította kérges tenyerén A napsugárban csillogó kapát. Hátranézett vidáman, boldogan, Verejték fénylett sima homlokán. Kis parcellákon elszáradt a gyom Kapája és kérges keze nyomán. Néhány percnyi hallgatás “ton> hem messze a káposz 4itán a fiú megszólalt: »De szeretném látni Lenint!« »Miért?« »Milyen kérdés ez? Miért?! Természetesen azért, hogy smegtudjam, milyen ember.« semmi különös sincs «rajta. Azt mondják, hasonlít hozzám. Ami azt illeti, taföldektől egy asszonnyal találkozott. Amikor a fiú közelebb ért, az asszony megszólította: Lc»Miről beszélgettél ninnel?« A kisfiú ledobta a kosarat és visszafelé futott. De Lenin már bement a házba. p i í l ff r r* ► r ► ► i »■ r?T?TTT77VV KULTURÁLIS HlREK Martha Doddl-Stem ameri- ikai írónő, akit demokratikus szemléletéért kiüldöztek az ^Egyesült Államokból, néhány hónap óta Prágában él. Az írónő jelenleg új regényén dolgozik, amely egy haladó amerikai életútját rajzolja meg. • * * Indiában megjelent Puskin Cigányok című elbeszélő költeménye, egy orosz népköltészeti-válogatás, valamint az -orosz—hindu szótár, Nehru előszavával. Valamennyi kiadványt Vir Radzsemdr Risi fordította eredetiből. A kiváló műfordító jelenleg Tolsztoj Háború és béke című regényének hindu nyelvű átültetésén dolgozik. Vörösmarty és Gárdonyi kötet jelent meg románul. A Vörösmarty versek fordítója Veronica Porumbacu, Gárdonyi Egri csillagok című regé- nyét_ Emil Giurgiuca ültette át román nyelvre. Veronica Po- ; rumbacu most Juhász Gyula, ' Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső költeményeiből készít | elő egy kötetre valót. Kelemen Ferenc: Égi pályán... Volt már részem sok élményben, földi s égi tüneményben, hulló csillag játékában fogyó Nap s Hold árnyékában, Üstököst is láttam régen fenyegető «-Halley-« néven, meteor is hullt e földre, mély krátert szűrt tundrán körbe, de amit ma a Tóparton holdas őszi alkonyaton, méla séttán andalogva — Badacsonyról kanyarodva — Észak-kelet irányában láttam szállni pompájában, különb volt minden csodánál, igézőbb a «-való« Holdnál... Vörös csillag szállt az égen, milljók lesték ... lesik régen, Égi pályán erre tévedt, Vénusznál is szebben fényiét... Méltósággal haladt útján új vendég a «Hadak utján«. Alkotó Ész remekműve, Ember küldte világűrbe, hogy hirdesse csillagoknak, pattant zára nagy titkoknak, mit a «-tévtan« ködbe burkolt megoldotta a «Baby Hold«. Volt már részem sok élményben; ily fenséges tüneményben részes csak e kornak fia, ki a titkok ... titkát bírja ... A balatoni könyvtárakról A mai ember számára aligha képzelhető el üdülés az olvasás gyönyörűsége nélkül. Ezért napjainkban, amikor a Balaton mellett száz- és százezer dolgozó tölti szabadságát, feltétlenül az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk az üdülőhelyi könyvtárak korszerűsítésére. A 8ala- tonpart önálló tanáccsal rendelkező 14 községének mindu egyikében működik népkönyvtár. Fonyódon és Siófokon járási könyvtár. Ezeken kívül működik még két települési fiókkönyvtár. Milyen korszerűsítésre van szükség? A könyvtárak a Balaton melletti falvak állandó lakóinak éves könyvellátása céljából létesültek, és általában teljesítették is hivatásukat. Rendszeres támogatás mellett képesek funkcionálni a jövőben is. De az egyre nagyobb számban üdülő dolgozók szervezett könyvellátására a könyvtárak ezidelg képtelenek voltak, és jelenlegi körülményeik mellett a jövőben is alkalmatlanok lennének. Ha mégis végeztek egyes népkönyvtárak ilyen irányú tevékenységet is, az a könyvtáros ügybuzgalmán 'kívül inkább az igények mérvére és fejlesztést követelő nyomásra mutat. A balatonparti közművelődési könyvtárak könyvállománya az állandó olvasók eBátá- sára is alig elegendő, különösen, ha figyelembe vesszük az állomány kedvezőtlen összetételét, kiolvasottságát, valamint azt a körülményt, hogy az évek során éppen a legkeresettebb könyvek használódtak el, illetve vesztek el. E könyvtárak állományát — naás népkönyvtárakat megelőzve — soron kívül kerek gyűjteményekké kellene kiképezni, hogy a ba- latonparti falvak lakóinak kulturális fejlődését ütemesebben szolgálhassák. Különösen fontos lenne ezekben a könyvtárakban a balatoni tájrésiaieg kiépítése mellett a somogyi tájegység ismeretével foglalkozó művek beszerzése. A balatonparti közművelődési könyvtárak többségiének elhelyezése sem kielégítő. Korszerű felszerelésről a járási könyvtárakon kívijl alig lehet beszélni. A fonyódi, a siófoki járasd könyvtáron 'kívül olvasóteremmel rendelkező, tehát helybeli olvasásra is alkalmas könyvtár egyetlenegy sincs foalatonpartunkon, részben helyiség, részben felszerelési hiányok miatt. A népkönyvtárak fejlesztésére, a fentebb leírt hiányosságok megszüntetésére a köz- művelődési hálózat irányító könyvtárai már számos kísérletet, erőfeszítést tettek, sajnos csak jelentéktelen eredménnyel, részben anyagi fe» dezet hiánya, részben a helyi szervek érdektelensége miatt. A balatonparti községek könyvtári életének fejlesztése elsősorban szervezeti feladatok megoldását teszi szükségessé. Először is a parti települések mindegyikébe könyvtárt kellene telepíteni. Ez gyakorlatban tizenegy új könyvtár szervezését jelenti. A megszervezendő és a már működő könyvtárak .részére korszerű elhelyezést, egységes típusfelszerelést, egyöntetű címtábiát (esetleg speciális balatoni könyvtári jelvénnyel), legalább 600—1000 kötetes kerek gyűjteményt kellene biztosítani. Ki kellene alakítani az új kiadású balatoni, somogyi, veszprémi könyvekből minden üdülőhelyi könyvtárban egy »balatoni gyűjtemény«-!. Mindehhez anyagi fedezetet a községi tanácsokon befolyó jelentős összeget kitevő üdülőhelyi díjakból kellene biztosítani. A SZOT Siófokon, Balaton- földváron, Balatonlellén tart fenn könyvtárakat az egész éven át üzemeltetett üdülőikben. Ezeknek a könyvtáraknak a könyvállománya kedvezőbb összetételű, mint a népV V ÍVVVWTTTI'f IfTTTTTTTTTTTTTTT» N emsokára Lidocskától megérkezett a levél, aztán a másik, és ezután mindennap jöttek a levelek. Ha tudnád, milyen levelek! ügy páriám őket, mint az ünnepet, és amikor nem jött Lidocskától semmi, nem találtam a helyem. Egyszer nagy fájdalom ért. El is felejtettem neked mondani, hogy miután megérkeztem a csapathoz, az egyik tüzérszakasz parancsnolcságával bíztftk meg. Így aztán májusban, mikor vége volt az esőzésnek és a ködnek, csapatunk iőgyakorlatalcra ment. Katonáim tüzelőállást ástak a fegyvereknek, beépítették a védelmet, szóval mindent, ahogy kell. Az üiegparancsnok az NP álláson előrejött, mi behúzódtunk, vártuk a parancsot. Még egyszer ellenőriztem a tájSkozódási pontok térképét, a Köpet-Dag-hegység felé nézegettem, mely a kékes füstön át odaderengett. Csend volt. Eközben csak ar*a gondoltam, hogy visszatérünk a lövészetről, és már várnak Lida lenelei. Vártál-e már valami szépet, boldogítót? Ilyen hangulatban szinte ég a munka a kezedben, és olyan erőt • érzel magadban, hogy hegyeket bírnál mozgatni. — így mondják, igaz? Hej, hogy lőttünk mi akkor! Szóval, győztesként tértem haza, megyek a szobába, az asztalon egyetlen levélke fekszik. Kézbevettem, gondolkoztam, felbontsam vagy sem? Megnéztem a bélyegzőt, a levél az elutazásom utáni napon érkezett. Utána már nem jött semmi. Hirtelen megrémültem. Csak nem történt valami baj Lidocská- val?! Felnyitottam a borítékot, elolvastam a levelet, és nem hittem a szemeimnek. Azt írta, ■nincs jogában életét az enyémhez kötni, és bár mindenkinél jobbani szeret, kér, felejtsem •el. Mit válaszoltam erre. nem emlékszem, szinte álomködben éltem. Két hétig a legszerencsétlenebb embernek éreztem magam a földön. Még az ütegparancsnok, Prosin százados is megkérdezte egyszer: — Mi van magával, hadnagy elvtárs? Olyan szomorúan jár- kel. Nem tartottam fontosnak magyarázkodni, rosszullétet mondtam, és végre levelet fcaptam Lidától. »Misenyka kedves! Hibás voltam veled szemben. Nem mondtam el mindent magamról. Ha megjössz, majd beszélünk erről, de ez egészen más dolog, mint amire Te gondolsz. Szeretlek téged és csak téged ...« — és így tovább. Megint minden rendbe jött, mintha nem is lett volna ez a két hét. Már alig vártam a szabadságot. Az utazásról nem beszélek. Számoltam a napokat, kilométereidet, és mikor Odesz- száig már egy óm út maradi, mikor feltűntek a városmellé- ki állomások — Jeremejetika,. Vigoda, Dacsnaja —, türelmem már a végsőkig feszült. Fogtam a bőröndöt, szorosabbra húztam fejembe a sapkát, és kiálltam a peronlépcsőre, mintha ezzel egy perccel élőbb érkezne be a vonat. É s itt volt megint Odesz- sza! Lidocska nem messze lakott az állomástól, a Pesztyel utcában egy öreg, kétemeletes szürke házban. Az egyik levelében még útirajzot is készített, hogy el ne tévedjek. Megtaláltam a házat, belépek a kapun, és hirtelen hallom: — Misa, Misenyka! Megfordultam — Lida futott felém. Hogyan kerültem a szobájába, nem emlékszem, azt hiszem, karomon vittem fel a lépcsőn. Volt csók, ölelés, könny — Lidocska sírt. 'Megkérdeztem, honnan jött, elmondta, hogy már harmadik napja kijárt az állomásra, várt engem, de ma éppen elkésett. Valahogy furcsán ment a társalgás, azt hiszem, többet hallgattunk mint beszéltünk. Hirtelen Lidának eszébe jutott, hogy nem ért rá reggel kenyeret venni. Azt mondta, hogy lefut az üzletbe. Egyedül maradtam. Szétnéztem a szobában. Lidocska szobája tetszett, nem nagy, de kényelmés, mindenütt rend. Figyelmemet az íróasztalon lévő bekeretezett fénykép keltette fel. Odamentem, megnéztem, bajuszos fiatalember volt. Visszahelyeztem a képet a helyére, különböző orvosi szakkönyveket, füzeteket kezdtem lapozni. Es rábukkantam egy levélre. Nekem volt címezve. »Misenyka, kedves!...*! Lida minden levelét így kezdte. Vajon mért nem küldte el? Olvasni kezdtem. Válaszlevél volt arra, amelyikről már beszéltem. Úgy a fejemben maradt ez a levél, hogy szinte szóról szóra tudom idézni. »Misenyka, kedves! — írta Láda. — Szemrehányásaidnak nincs alapja, mégis hibás vagyok, mert nem volt elég bátorságom már az elején megmondani neked az igazat. De meg kell hogy érts: mikor megismerkedtünk, nem volt értelme erről beszélni, mikor már megszerettelek, féltem-, hogy elveszítlek. Úgy éreztem, hogyha megtudod az igazat, nem aliarod majd összekötni a sorsodat az enyémmel1 Most már látom, hogy tovább nem lehet titkolni. Kedvesem, tudd meg, beteg vagyok, tüdőbajos ...« Elolvastam eddig, megint elkezdtem, és mikor már harmadszor olvastam, csak akkor értettem meg. Ültem a díványon, fogtam a halántékomat. Milyen szerencsétlenségJ Mi lesz tovább?... Na és aztán? Hisz én szeretem őt.. De a tüdővész!... G ondolataim összekeveredtek, semmi okosat nem tudtam kigondolni. Mikor Lida visszajött, és mintha semmi sem lenne, vacsorát készített, hirtelen eszembe villant: »Miért hallgat? Miért akar továbbra is félrevezetni?« Lida persze észrevette a hangulatváltozást, megkérdezte: — Mi van veled, Misenyka? És én ahelyett, hogy őszintén elmondtam volna, mi bánt, először és utoljára hazudtam neki. Azt mondtam, hogy elfáradtam az úton. Különböző semmiségekről beszélgettünk, azt is megkérdeztem, ki az a bajuszos fiatalember. Emlékszem, Lida nevetni lcezdett, mellém ülti átölelt: — Ó, te csacsi — mondta emiatt lettél ideges? Hiszen ez az apám. Fiatal korában kulá- kok ölték meg, még a kollektivizálás idején. így nem is tudta meg, hogy elolvastam a levelét. Másnap, mikor Lida elment az egyetemre, én is elmentem, és többet nem tértem vissza. Úgy határoztam, hogy visszamegyek a csapathoz, mindent meggondolok, aztán írok Lidának. Gyávaság volt tőlem, s rögtön megértettem ezt, amint a vonat megindult, de nem tudtam másra szánni magam. Hol azt gondoltam, hogy helyesen cselekedtem, és bárhogy fáj is, szakítanom kell ládával, ha ő félrevezetett, eltitkolta a betegségét, hol pedig védtem őt, és szidtam magam, mert olyan gyáván, szó nélkül elmentem. Egész éjszaka alig aludtam, időnként elelszunnyadtam a sarokban, reggelfelé elhatároztam, hogy visszamegyek hozzá. Már nem is értettem, hogyan tudtam még gondolni is arra, hogy otthagyom Lidát, az én Li- docslcámat! Hisz szerettem> Délelőtt 11 óra felé a vonat Predgorodnaja állomáshoz ért. Ezt az állomást sohasem felejtem el. A peronra mentem, hogy jegyet váltsak visszafelé Odesszába, és látom, nagy tömeg áll, nincs a szokásos zaj, lárma, mindenki komoly, feszülten figyel. Közelebb mentem, figyeltem, mit moncú a hangszóró. És a készülék recsegésén, lármáján át megértettem néhány szót: »Bombázták ... Szevasztopolt, Odesz- szát... a Vörös Hadsereg gyalogos csapataival ütköztek meg...« Kitört a háború! Mit tehettem? Hat nap múlva csapatomnál voltam, rá egy hétre már a frontra mentünk. Természetesen később írtam neki, a tájékoztató iroda út ján is kerestem, figyeltem a menekültek névsorát, írtam a bátyjának... Mindhiába. Ma sem tudom, merre van Lida, mi lett vele ... H át ez a történetem. A többiről ítélj magad. Tudom, írogatsz, felhasználhatod, nem bánom, csak a ne veket ne írd ki. Hadd tudja meg mindenki: a gyávaság s a gazemberség mindig együtt jár. Hogy teljes legyen a kép, az igazság kedvéért még elmondom: 1941-ben, Kievnél kereszttűzbe kerültünk — c egész ütegből csak két hetvenhat milliméteres löveg maradi, a lövegkezelők fele elesett, a német tankok pedig csak jöttek, jöttek... Átvillant fejemen a gondolat: futni, futni ebből a pokolból. Es felragyogtak előttem Lida szemei. Ezután őrültnél£ neveztek a katonáim, mert már nem vigyáztam az, élet- temre. Egyébként... Bocsáss mea. Lehet, hogy számodra semmit sem jelent ez a törtévet, ahogy mondják, te majd levonod az erkölcsi tanulságot. Fordította: SOMOGYI ERZSÉBET könyvtáraké, de mennyiségileg nem elégíti ki az igényeket, és fejlesztésük sem elég ütemes. Siófokon 800, Balaton- földváron 500, Balatoniellen 700 kötet áll az üdülők rendelkezésére. Az üdülöházakban működő kisebb könyvtárak könyvállományát többnyire évek óta elfekvő, de frissített, az olvasni kívánó üdü{ők által aligha igenyelt könyvek képezik. Ezekben a kis''•-könyvtárakban a kölcsönzés nem folyik szakszerűen, legfeljebb a jelentkező igényeket egyeztetik a lehetőségekkel. Az állandó jellegű gyermek- üdülóházak 150—250 kötetes könyvtárait is a SZOT tartja fenn és fejleszti. Megoldatlan azonban az úttörőtáborok és a KISZ-táborofcban üdülő fiatalok könyvellátása. Eddig ezeknek a területileg illetékes megyei könyvtárak adtak kisebb könyvtárakat a ' nép- Könyvtáraktól elvont könyvanyagból. A szakszervezet feladata nem lehet több, mint az üdülőházak könyvtárainak fenntartása és korszerű íej- fesztése. Az üdülőtelepek könyvtári ellátása legyen tuuacai feladat! A lakosság és az üdülők Könyvtári ellátására területi jellegű könyvtarakat, olvasó- szooakat kell létrehozni. Ez a feladat helyenként megoldható a jelenlegi népkönyvtár bővítésével, kedvezoob elhelyezésével, korszerűbb feiszere- lesevel, az üdülési évadban mindennap kölcsönző, megfelelően képzett, művelt könyvtárosok 'beállításával. Emellett Kívánatos lenne nenány jelentősebb üdülonelyen, Balatonr oogláron, Balatosüellén, Bala- tunxöldváron legalább két ne- lyisógDÖl álló, saját olvasóteremmel, idegen nyelvű könyv-, folyóirat- és hírlap anyaggal illátott könyvtárak létesítése. Fontos lenne az is, hogy a fonyódi és siófoki járási könyvtár idegen nyelvű olvasók kiszolgálására szervezettebben felkészüljön. Az egész éven át üzemeltetett üdülőhelyeken januártól decemberig, egyéb üdülőhelyeken május 1-tól szeptember 30-ig a könyvtáraknak és olvasótermeiknek naponta kellene nyitva tartaniuk. Ehhez biztosítani kellene megfelelő ösz- szegű tiszteletdíjat a könyvtárosoknak. A könyvtárak létesítésének, felszerelésének, könyvellátása- nak, működési költségeinek és a könyvtárosok tiszteletdíjának fedezetéül a tanácsok által kezelt üdülőhelyi díjak szolgálhatnának. A könyvtárak szakmai felügyelete és irányítása a területileg illetékes megyei, illetve járási könyvtárak feladata maradna, úgyszintén a könyvtárosok kiválasztása, szakmai továbbképzése, a könyv- és folyóirat- beszerzés irányítása. Korszerű lenne siófoki vagy fonyódi járási könyvtárban balatoni központi táj könyvtár létesítése. E könyvtárak a létesítendő balatoni különgyűjte- ményekből könyvtárközi kölcsönzés keretében ellátnák tájanyaggal az üdülőhelyi könyvtárakat. Az úttörő-, KISZ-, munkás- őr-táborok letéti könyvellátá- sára, valamint idegen nyelvű részlegek kialakítására helyes lenne a kaposvári megyei könyvtárban 2000—2000 kötetes letéti könyvalap létesítése Az előbbiekben ismertetett helyzetképet és javaslatainká a BIB vezetősége elé terjesztettük. Értesülésünk szerixv már 1959-ben intézkedéseke foganatosítanak a balaton könyvtárak fejlesztésére.
