Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

Os' tu < CA *V4posMÍ^ VJiAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Som fl 1 | W pia P AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P]A XV. évfolyam, 93. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. április 20. AZ ÉPÜLŐ, SZÉPÜLŐ VÁROS Kaposvár városrendezési terveiről Sok mindent találgatnak az emberek, mióta egyire több­ször hallanak a megyeszék­hely városrendezési terveiről. Hogy a találgatásaknak ele­jét vegyük, felkerestük Nagy­vára Jánost, a városi tanács főmérnökét, hogy nagy vona­lakban ismertesse a jelenlegi és a közeljövőben sorrakerü- lö építkezéseket. Kaposvár városrendezési tervének elkészítését még 1956-foam elvégezte a miniszté­rium, de azóta sok minden­ben felülmúlta az élet eze­ket a terveket. Ezért az idén új tervet készítenek a rende­zésre. Azonban ez nem jelenti, hogy ne induljanak meg nyom­ban az építkezések. A tűzoltólaktanya mellet most folyik három szekció felépítése, mely összesen 61 lakást jelent még az 1958-as esztendőben. A hároméves terv folyamán újabb szekciók építésére is sor kerül itt. Ebben az évben kezdenek hozzá a kórház ideg- gyógyászata mellett két 12—12 lakásos ház felépítéséhez és a Kossuth Lajos utcában a SZOT munkásotthon alapjai­nak lerakásához. E hatalmas épületben mozgalmi helyisé­gek, SZTK-szervek, mozi, szín­házterem és klubok találnak otthonra. A távolabbi jövőben egyedi tervezéssel megoldják a megyei tanács épülete előtt lé­tesítendő térség kialakítását is. Ez szintén lakóépület lesz, modem üzletportálokkal, de az OTP székházának lebontá­sáról szó sincs. Sor kerül majd az Április 4 utca és a Siketné­ma Intézet között egy lakóte­lep felépítésére is. A honvéd­ség is részt kér a városkép ki­alakításában, amikor a Sza­badságpark melletti üres tel­keken egyemeletes típusháza­kat építtet. A közelebbi megvalósulás útján van még jó néhány szép terv. A Siketnéma Intézet ze­neiskola felé eső részén a Dunántúl megyéinek összefogásából felépül a siketnéma gyermekek óvo­dája. Jelenleg folyik a Május 1 u. elején a Mezőgazdasági Tech­nikum homlokzatának felsza­badítása. Ez az 1832-ben épült, műemlékjellegű ház, a mellet­te lévő műemlék-épülettel, az úgy nevezett Dorottya-házzal együtt, szervesen hozzá tarto­zik Kaposvár városképéhez, te­hát mindkettőnek tatarozása feltétlenül szükséges. Ebben az évben oldódik meg a színház több éves problémája. Uj szárny épí­tésével itt kap majd helyet a díszletfestő- és asztalos­műhely, a raktár, a pró­baterem és a társalgó is. Még idén megkezdik a mun­kákat, akár a RÖVIKÖT Vál­lalatnál, ahol eddig 11 külön­böző helyen dolgoztak, s most a Jutái úton, a Textilművek mellett, másfél milliós költség­gel új raktárépületet hoznak tető alá, melyhez külön ipar­vágány járni. Sok fontos épület és helyiség felszabadulását jelentené a Vasnagykereskedelmi Vállalat új raktára is. A Vaskereske­delmi V. szintén nem keve­sebb, mint 12 helyen raktároz jelenleg, s a tervek szerint majd a RÖVIKÖT mellett kap új épületet. Megoldásra vár — a legsürgősebbek között — a mentőállomás kérdése, mely­nek új, korszerű elhelyezésre volna szüksége — fejezte be nyilatkozatát a városi tanács főmérnöke. (Fehér) Nagyatád késsül a munka ünnepére Megbeszélésre hívta össze a járási pártbizottság a járási operatív bizottságot, hogy már jóval május elseje előtt meg­beszéljék a tennivalókat az ün­neppel kapcsolatosan. Az ülé­sen Suri György, a járási 'párt- bizottság munkatársának veze­tésével a következő programot dolgozták ki: A munka ünnepén reggel zenés ébresztőre ébred a köz­ség lakossága. Kilenc órakor a vásártérről — ahol a gyüle­kező lesz — elindulnak a fel­vonulók a Baross, Kossuth La­jos, Árpád utcán át az ünnep­ség színhelyére, a sportpályá­ra. Az ünnepi felvonulást az egyenruhás úttörő pajtások nyitják majd meg, őket köve­tik a területi és a gimnáziumi KISZ-szervezet fiataljai, a községi nőtanács. Ezután az üzemek és intézmények dol­gozói vonulnak fel, különböző dekorációkkal, jelmondatok­kal. A május elsejei emlékbe­szédet Deli István, a Hazafias Népfront-bizottság községi el­nöke mondja. Délután atlétikai verseny és röplaibdamérkőzés lesz. Fél ötkor pedig labdarú­gó-mérkőzésen szórakozhatnak az ünneplők. Este a művelődé­si ház udvarán és a szövetke­zeti vendéglőkben táncmulat­ságot tartanak. Nyomós ok Masayama japán város vezető­sége hosszú és viharos viták után elhatározta, hogy lebontatja az Asaha-folyón átvezető régi fahi- dat és újat építtet. Az intézkedés­ben nincs semmi csodálatos, ha megnézzük a helyi statisztikát, amely szerint tavaly 42-en fullad­tak a folyóba, mert a régi híd ré­sein át a vízbe estek. A halottak között van a városi önkormányzat két tagja is. A városi népi ellenőrzési bizottság első ülése Már hírt adtunk arról, hogy a városi tanács megválasztotta a városi népi ellenőrzési bizottságot. A bizottság csütörtökön összeült, elkészítette munkatervét. Annál a kérdésnél, hogy kikre támaszkodjanak, a bizottság teljes egyetértésével találkozott az egyik elvtárs véleménye, hogy az em­berek többsége becsületes, gyűlöli a bűnt, ezért a népi ellenőrzési bi­zottság, a népi ellenőrök munkája akkor lesz eredményes, ha a dol­gozókra támaszkodnak. A bizottság ülésén részt vett Kiss József és Madarász András, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság két munkatársa is. AZ ÖREGLAKIAK portosan fizetik az adót Öreglakom a gazdák egyik szép, jellemző tulajdonsága a pontos adófizetés. Sem az el­múlt évbem, sem az idén nem kellett adótartozásért végre­hajtást eszközölni egyetlen gazdánál sem. Mindenki tud­ja, mikor, mennyi adót kell fizetnie. így tudták elérni, hogy 1958-ban az első negyed­évben az adófizetési tervet 116 százalékra teljesítették. D* most is állandóan túlhaladni a napi ütemtervet. Ez a pontos adófizetés egy részt a község gazdái felelős­ségérzetének, no meg a ta­nács 'pénzügyi állandó bizott­ságának érdeme, amely Kiss István 'irányításával rendsze­resen foglalkozik a 'gazdákkal, beszélgetnek arról, hogy a község mire kívánja fordítani az így befolyt pénzt. Elmondották, hogy a köz­ségfejlesztésből az öreglak- nagythegy és a Vasút utcát vil­lamosítják ebben az évben. Elérték, hogy a községfejlesz­tési hozzájárulás 60 százalékát a gazdák már be is fizették, s néhány hét alatt befizetésre kerül a még hiányzó összeg is. Mesterházi Lajos író előadása Pénteken este az SZMT kultúrházában került sor a somogyi irodalmi hét legszá­mottevőbb eseményére, Mes­terházi Lajos író előadására, melyet »Irodalmunk problé­mái-« címen tartott. Beilyei László, a Hazafias Népfront megyei írócsoportjá- naík elnöke üdvözölte beveze­tőjében az est előadóját és vi­tavezetőjét, Mesterházi Lajost, valámint Berkes András írót, majd Mesterházi Lajos vette át a szót. Beszélt a magyar dno- dolam két évszázad óta nö­vekvő jelentőségéről, európai és világirodalmi szerepéről, rendkívüli szellemességgel ve­zette végig a hallgatóságot iro­dalmunk, népünk történelmé­nek szakaszain. A világirodalom porond­jára akkor lépett a ma­gyar irodalom — mondot­ta —, amikor népünk oda sorakozott a szocializmust építő népek sorába, s népünk az egész emberiség szempontjából (nagy feladat megvalósításába kezdett. A felszabadulás nem találta a magyar irodalmat rossz hely­zetben. Kevés jelentős író gya- lázita meg tollát a Horthy-fa- sizmus éveiben. Az irodalmi élet képviselőinek zöme ellen­zéki pozíciót foglalt el már ko­rábban. Beleértve az egyes irányzatok között a legszámot­tevőbbeket, a népies írókat és a polgári radikálisokat is. Ez utóbbi két írói táborban néhá- nyan jelentős pozíciókat kaptak 1945 után, s noha nálunk a proletár irodalomnak ekkor már nagy hagyományai vol­tak, a kommunista írókat, akik eddig emigrációban éltek, csak úgy tekintették, mint politiku­sokat. Pedig a felszabadulás pillanatában már a szocialista realista irányzatnak — mely egyedüli kifejezője lehet an­nak a történaLemforimáló nagy munkának, amit népünk 1945- ben kezdett — jelentős képvi­selői álltak elő. Egészen 1948- ig nem volt határozott iroda­lompolitikánk, az irodalom spontán burjánzott a régi tör­zsön. A proletár irodalmat nem erősítettük. Rosszul értelmez­tük a proletárdiktatúrát, meg­osztottuk a hatalmat harma­dik utas írókkal az irodalom­politikában, anélkül, hogy szö­vetségükre, szövetséges! meg­nyerésükre törekedtünk volna. Az 1948-at követő években pedig túl korán kimondtuk a ma­gyar irodalom egységét, adminisztratív módon fel­számolva egyes írói tömö­rüléseket. Irodalompolitikánkban is a személyi diktatúra vívmánya érvényesült egyre jobban. AÍd- minisztratív rendszabályokkal intéztünk el irodalmi harco­kat. Az írószövetség pártszer­vezetét feltöltöttük nem oda­való szimpatizánsokkal, fél- tehetségű törtetőkkel, akik mintegy az »élkommunista írok«« mezében tetszelegtek és hódítottak. Egyszóval olyanok­kal, akik jó útitársak, szövet­ségesek lettek volna, öe akiket megbuktatott 1956 októbere. Ezek az írók egyre élesebb tá­madásokat intéztek a párt el­len, mely végső fokon a XX. kongresszus után maga muta­tott rá fényesen az 1953-tól el­követett politikai és gazdasági hibákra. Anélkül támadták a párt vezető szerepét, hogy szándékukban lett volna a né­ni hatalom megdöntése, s anél­kül, hogy tudták volna, hogy az ellenforradalom előkészítői­vé válnak. Kikezdték első fo- 'kon a párt vezető szerepét, az irodalomban a szocialista rea­lizmus létjogosultságát, fel­újult a harmadik utas polgári radikálisok nacionalizmusa. Visszatértek a polgári demok­rácia ideáljához. Ezek után Mesterházi Lajos részletesen elemezte az írók szerepét az ellenforradalomban és annak előkészítésében, majd beszélt az 1956. november 4-e utáni gazdasági, politikai és irodalompolitikái harcokról, melynek következményeként az ország közvéleménye el­fordult azoktól az íróktól, akik visszafordultak a fe­lelősségvállalás elől, a megszólalás elől, a tisztá­zás elől. A csaknem kétórás előadás befejezéseként pedig irodal­munk, irodalomoolitikánk so­ron következő föladatairól, te­endőiről beszélt Mesterházi Lajos. — Dolgozzunk! — mondot­ta. — Egyre többen ismerik fel, hogy szocialista irodalmat csak szocialista íróikkal lehet teremteni. Ezenkívül türelmet akarunk tanúsítani irodalmi | harcainkban, mert győztesek I vagyunk, erősék vagyunk. Tü­relmen természetesen aktív tü­relmet értek, tehát olyat, ami tanít, és nem szűnik meg vi­tázni; meggyőzni azokat az író­kat. akikben a mai szövetsége­seken túl a holnapi harcor,tár­sakat látjuk, s majd köszönt­hetjük. Mesterházi Lajos előadását két hozzászólás követte. Csák- vári János, az MSZMP városi bizottságának és a megye író- csoportjának titkára köszönte meg az előadó értékes tájé­koztatóját, Kellner Béla, a Me­gyei Könyvtár vezetője pedig új ifjúsági irodalmunk sze­génységéről beszélt. «zárnunk tartaimábál > Vasárnapi tárca Huss mázsa bőr a padlásén Lenin emlékére Irodalom, művészet, népművelés Szeles tavaszon Oly jó volna már kinn szaladgálni a napsütötte udvaron Fogócskázni, labdázni a zöld gyepen, és pipitért szakítani s tavasz illatát lehelő talajból. De az április most bolondo­sabb, mint valaha, s a marcali óvoda kicsinyei beszorultak > négy fal közé. Két kislány a mese birodalmában keres »vigasztalást«, a fiúk várat építenek kockából, s a másik sarokban kis asztalka körül lapozgatják képeskönyvüket az óvodások. PILLANATFELVÉTEL 1. Nyílik az eszpresszó ajtaja. Két középkorú, fekete fejkendős vidék: asszony lép be. Karjukon kosár. Vigyázva leteszik. »Két duplát, lelkem-« — mondja a soványabbik mosolygós-kedves arccal. A sarokban pocakos úr (leg­alábbis úrnak szólíttatja magát) terpeszkedik az apró széken,. Mel­lette agyondekorált papagáj. »Nézd csak, szivi, miből lesz a cserebogár!-« — veti oda gúnyosan pocakos barátjának. »Hát ez már több a soknál.. . Fizetni!-« — énekli magas hangon a hölgy. Amint a kávét kavargató pa­rasztasszonyok mellett elóvatos­kodnak, utolsó lesújtó pillantást vetnek asztalukra. A pocakos nem I állhatja meg szó nélkül, odaszi- ! szeg vérpiros ajkú kedvesének: ! »De büdös van!-« Az eddig nyugodtan ülő teste- ' sebb asszony nyugodtan néz, csak annyit jegyez meg csendesen: I »Túl sok parfőmöt használ a kis- I asszony!-« A kis asztalok beleremegnek a vendégek elemi erővel kirobbanó nevetésébe. A pocakos szemére húzza va­dászkalapját, s maga után rántva szűk szoknyás »koloncát-«, ami­lyen gyorsan csak lehet, kigurul a presszóból. 2. .4 vásznon feltűnik a »Szü­net« felírás. Többen hangosab­bakat cuppogtatnák a szájuk­ban lévő cukorral, mint a híradó alatt, a pereceket is nagyobb zajjal ropogtatják. Az erkélyen és egyik szélső pá­holyban két lány ül. Az »idő­szaki« világosságcrt »-terep­szemlére» használják fel. — Te, nézd azt a magas barna srácot, ugye csini ? — izeg-mozog a széken a kék kosztümös szöszt lány. — Mm — a szénfekete hajú barátnő válasza. — A Laci haverja, bemv- tas;táluk neki? — kérdi olyan hangon, amiből az cseng in­kább é n szeretnék vele meg­ismerkedni. A másik kukkot se szól. Bó> lint. — Nagyon megnézed ma­gadnak. .. őt — nyel nagyot o szöszi barátnője belefeledke­zésén. — Á! — Hát. Kitör erre már a feketéből is a nevetés. — A Zsókát nézem. — A Zsókát? — visszhang- zik a szőke megkönnyebbültén és csodálkozva. — Azt hát. ott ül a lovag* jelölted előtt. Képzeld, a tava> lyi kalapját hordja! U

Next

/
Thumbnails
Contents