Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-19 / 92. szám
A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása A történetkutatók és a helyi levéltárak írta: Dr. KANYAR JÓZSEF A Kaposvári Állami Levéltárban évről évre növekszik a kutatók száma. Egyre többen keresik fel a »múlt tárházát«, megyénk »■becses kincsének« lelőhelyét, hogy egyrészről az országos problémák helyi történelmi forrásait, másrészrő' pedig a helyi és tájtörténef témák egyedüli adattárában nyomozzanak a kutatók Egyetemeink és országos rangú tudományos intézeteink kutatói mellett a helyi kutatók száma is örvendetesen megnövekedett, különösen nagy érdeklődéssel vetették rá magukat a levéltárra az országos tanulmányi versenyeken szereplő utolsó éves középiskolás tanulók. Mit vár a kutatók serege a levéltártól? Mindenekelőtt azt, hogy a helyi anyagban jártas levéltáros azt az anyagot adja a kutató kezébe, mely a legrövidebb időn belül célhoz és eredményhez vezeti. Levéltárunk részletes alapleltárai igen jó tájékozódást nyújtanak kutatóink számára. Az iratok hátterének tanulmányozásához azonban alaposan ismerni kell mindazokat a publikált műveket, tanulmányokat és cikkeket, amelyek a kutatás témájával összefüggésben vannak. Levéltárunkban évek óta az a gyakorlat, hogy az újonnan jelentkező kutatónak felhívjuk a figyelmét a témájával összefüggő irodalomra. Bár ez elsőrendűen nem a levéltáros feladata, hanem a kutatót elindító professzoré —, mégis meetesz- szük, mert ezzel rendkívül sok időt takarítunk meg nemcsak a kutató, hanem a levéltár számára is. Mit várhat a levéltár a kutatótól? A vidéki levéltárak kutatói és a levéltárosok között sokkal meghitteb és fesztelenebb a légkör, mint a nagy nemzeti levéltárakban. Ez a tény azonban veszedelmet is rejthet magában. Ha a levéltáros nem lesz elég óvatos, akkor a kutatók önkéntes asszisztensévé válhat. Már pedig az ilyen állapot sokszor igen károsan befolyásolja és hátráltatja a levéltári munkálatokat. Milyen felkészültséggel jöjjenek a fiatal kutatók a levéltárakba? E helyütt arra kérem az egyetemi, főiskolai és középiskolai tanárokat, hogy ne általános elvekkel és jegyzetkönyvekk°l ellátva küldjék növendékeiket a levéltárba: egyedül a levéltárostól várva, hogy vezesse minden felmerülő részlet-nroblé- mán és akadályon át őket. Az irányítást, a források problémáját a tanárnak és a diáknak egymás között kell megtárgyalnia, mielőtt a diák-kutató a levéltárba Indul. Sok időt takaríthat meg a kutató, ha tárgykörére vonatkozólag előzőén (tanulmányozta a levéltár leltárait, különféle útmutatóit, segédleteit, a helyi monográfiákat, kiadványokat. Csak ezek után az előtanulmányok után lépjen a kutató a levéltárba, és kérje a levéltáros tanácsait és útmutatásait, alti a helytörténet finomabb részleteinek is a birtokában van. Ez az egyedül okosan járható út, amely igen sok tövistől, felesleges munkától és időpazarlástól kímél meg mindnyájunkat. Igen hasznos volna, ha e kérdéseket a levéltárosok, iskolaigazgatók és történelemprofesz- szorok időnként megbeszélhetnék egymással. Mivel igen sok kutatás anyaga — a dolog természeténél fogva — nem kerül önálló művekben a könyvpiacra, hanem különféle folyóiratokban, újságokban lát napvilágot, a legtöbb pedv gépelt értekezés formájában marad csak hátra — hasznos lenne, ha a kutatók tanulmányaik gépelt másod- példányait elhelyeznék a levéltár könyvtárának kézirattárában. Ezek az írások a ké- ’vőbbi évek folyamán emlékezetnének bennünket arra hogy megyénk történetének égjük részletkérdéséről már tanulmányt írtak, figyelmeztetve a jövő nemzedéket arra, hogy annak tanulmányozásával egy csomó felesleges kutatást és sok-sok drága időt megtakaríthatnak a magok számára. Még egy jelentős körülmény, amire szeretnék rámutatni. Hatóságaink; párt- és állami szervek, szakszervezetek és társadalmi szervek időmként különféle kiállításokat rendeznek sok-sok energiával, levéltári kutatómunkával, s jelentős költségekkel. A kiállítások értékes és drága anyagai — azok lebontása után —. a legtöbb esetben gazdátlanná válva elkallódnak és elpusztulnak. Igen hasznos volna, ha e kiállítások anyagai a nagyabb és tárolásra nem alkalmas tablók kivételével — amelyekről a lebontás előtt mikrofilmeket készítenének —, a filmfelvételekkel együtt a levéltárba kerülnének. így nagyon sók energiát, időt, nem utolsó sorban jelentős anyagi eszközöket is megtakaríthatnánk, arról nem is beszélve, hogy a következő kiállításoknál bőségesem kamatoztathatnánk a kiállításon szerzett tapasztalatokat. Levéltárunk az államosítás után hatalmas mértékben megnövekedett anyagában Kétszeresére bővült. Ma több mint 4000 iratfolyómé'e» alnyagunk csaknem 500 ferndot képez, azaz félezer alapleltározott regisztraturát és gyűjteményt. A százados megyeház! falak már nem tudják magukba zárni a rohamosan növekvő anyagot — új raktárhelyiségeket kellett biztosítani irataink számára. Nyilvántartott és ellenőrzött irattermelő szerverük száma megyénk területén: 3500. Hatóságaink, intézményeink, üzemeink, vállalataink irattáraik lelkiismeretesebb gondozásával, alkalmasabb irattári helyiségek biztosításával, hozzáértő és lelkiismeretes irattárosok alkalmazásával, szakszerű selejtezéssel, jól kutatható és minta irattári rend kialakításával, jól használható irattári segédletek: iktatók, mutatók, lajstromok precíz vezetésével, a járási központi irattárak (tanácsok) minél előbbi felállításával, az irattárak nedvességmentes és tűzbiztos őrizetével — gondoljanak arra, hogy az irattárak védelme és szakszerű kezelése nem a tévesen és vulgárisán értelmezett bürokrácia védelmét és elősegítését, hanem új korszakunk történelmi dokumentumainak őrzésé1 és védelmét szolgálja, azoknak az iratoknak szakszerű kezelését és biztonságát, amelyeknek alapján kutatóink megírhatják majd népünk és nemzetünk történelmét! M ikor IBŐL HOGYAN V kdjdkdzeJt cl (öld! élei? Az élet keletkezésének mikéntje a legősibb kérdések egyike. Amikor az ember arra a szellemi magaslatra emelkedett, hogy önmagáról gondolkodni kezdett, már érdekelte ez a probléma. A Földet ma benépesítő valamennyi élőlény hasonlótól származik. így volt-e ez mindig, vagy az élet keletkezésének más módja is lehetett? A tudomány, a vallás és más bölcseleti rendszerek már régen igyekeztek erre feleletet adni. Bármilyen volt is azonban. a felelet, a történelem folyamán ezen a területen mindig két ellentétes világnézet — az idealizmus és materializmus csatázott egymással. Előbbi szerint valamilyen »szellem sugárzott életet az anyagba és így jött létre az élő, míg a természettudományos szemlélet az anyag legmaga- sabbfokű fejlődésének eredményét látta és látja az élőben. HOGYAN ?| Lássuk ezután azt, hogyan válaszolgattak régebben az élettudománynak erre a sarkalatos problémájára, majd végül ismerjük meg az erre vonatkozó természettudományos alapon álló modern magyarázatot, amely természetesen még nem ad végső feleletet, de mégis a legjobban közelít a megoldás felé. A kétezer évvel ezelőtt élt görög filozófusok az élet önmagától való keletkezését vallották. (ősnemzés elmélete.) Arisztotelész (i. e. 384— 322) azt tanította, hogy a növények a földből származnak, a férgek, rovarok, halak és békák pedig iszapból, fából és mindenféle hulladékból. Arisztotelész nézete szerint valamennyi élő test a benne rejtőző »lélek« hatására él. Ez a babonás elképzelés úgyszólván változatlanul ment át a középkor tudományába is. Sőt, Paracelsus receptet adott arra, hogyan le hét búzaszemekből egeret é" folyadékokból emberkét nyerni. Hédi olasz orvos csak a XVII. században bízón jutotta be, hogy az állatok a különböző rothadó anyagokban nem ősnemzés útján jelennek meg, hanem az odarakott petékből kelnek ki. A XIX. század második felében új elmélet született. Ennek alaptételét úgy fogalmazták meg, hogy az élet öröktől Való. 1939-ben még a szovjet Wernadszkij is így nyilatkozott Nem tarthatta magát azonban ez az elmélet sem sokáig, hiszen nyilvánvaló, hogy Földünk sincs öröktől fogva, tehát a földi életnek is volt kezdete. Ennek az akadálynak a leküzdésére azonban hamarosan jelentkezett egy újabh feltevés, amely szerint az élet más bolygóról a világűrön keresztül került a Földre. (Richter, 1865.) Ez a magyarázat egyébkén* is csak megkerüli a kérdést, mert ha az élet máshonnan került volna a Földre, valahol mégiscsak keletkeznie kellett. Az is bebizonvosodott. hogy a világűrben lévő ibolyántúli sugarak pusztító hatása miatt élőlények onnan nem kerülhettek hozzánk. Mindebből tehát az követI» A HOLD SZEREPE A NAP- ÉS HOLDFOGYATKOZÁSOKBAN A Holdnak mint égitestnek jelentős szerepe van a nap- és holdfogyatkozások jelenségében, A napfogyatkozásoknál a Hold a Föld és a Nap közé kerülve részben vagy egészben eltakarja a Napot. Napfogyatkozás csak újholukor lehetséges, mert ekkor kerülhet a Hold a Nap és a föld közé. Holdfogyatkozás esetében a Föld kerül a Nap és a Hold közé, s ilyenkor a tőid csaknem egymillió km hosszú árnyékkúpja részben vagy egészben beárnyékolja a Holdat. Hogy miért nincs minden újholdkor napfogyatkozás és minden holdtöltekor holdfogyatkozás, annak az a magyarázata, hogy a Hold pályasíkja és a Föld páiyasíkja nem esik egybe, hanem egymással 5 fokos szöget zárnak be. Ha ez az eltérés nem volna, akkor minden egyes holdtölte alkalmával holdfogyatkozás, minden újholdkor napfogyatkozás állna elő. Amikor a Hold keringése során a Föld pályasíkját az úgynevezett csomóponton átlépi, a Nap, a Föld és a Hold egyvonal- ba esnek, előáll a holdfogyatkozás. Ez a helyzet egy év folyamán csak két esetben lehetséges. Az említett csomópont nem fix pont, hanem maga is a Nappal egyirányban keringő képzeletbeli pont. Ez a pont útját 6588 nap alatt (18 év és 11 nap) teszi meg, így a fogyatkozások pontos idejét előre lii lehet számítani, sőt erről már az ókori csillagászok is tudomással bírtak. A holdfogyatkozást a Föld mindazon helyén egyidőben látják, ahol a Hold a látóhatár felett van. A napfogyatkozásnál már nem ez a helyzet. A Hold ugyanis lényegesen kisebb, mint a Eöld, így a napfogyatkozás alkalmával a Holdnak a Földre eső árnyékkúpja nem foghatja egyszerre körül a Földet. Legkedvezőbb esetben 309 km átmérőjű köralakú területen lehet teljes napfogyatkozást egyidőben látni, e körön kívül a napfogyatkozás cca 5000 km távolságig részleges, azontúl pedig a fogyatkozásból semmi sem látható. Előfordulhat gyűrűs napfogyatkozás is, amikor a Hold nem egészen takarja el a Napot, hanem egy gyűrű alakú rész látható marad. Ez akkor áll elő, ha a Hold a Földtől közepesnél nagyobb távolságra van. t Napfogyatkozás minden évben legalább kétszer, legfeljebb ötször, holdfogyatkozás legfeljebb két esetben, egészen kivételesen háromszor fordulhat elő. Teljes napfogyatkozás az említett csomópont miatt ritka jelenség, és csak 18 évenként Ismétlődik. Még ritkábban észlelhető a Föld azonos területein, mert az észlelő hely a folytonos forgásban lévő Föld más és más területére esik. Magyarországon legutóbb 1842-ben volt teljes napfogyatkozás, amikor az ég nappal annyira elsötétült, hogy a csillagokat szabadszemmel lehetett látni. Ebben az évszázadban teljes napfogyatkozás nálunk 1999. augusztus 11-én lesz látható. LEIDECKER JENŐ, a csillagászati szakosztály tagja cA kejwki owf Kevesen tudják, hol van. Még a somogyiak sem igen ismerik. Pedig kedvelt kirándulóhelye a Balaton- földvárt felkeresőknek. Héit kilométerre van Földvártól, 4 kilométerre a boráról, műemléki templomáról híres Kőröshegytől. Hegytetőn épült, pazar kilátást engedve nemcsak a Balatonra, de Somogy e részének erdős, dombos vidékére is. Alig 500 méterre van a Földvárról Kaposvárra vezető kövesúttól. Romjai kikandikálnák u fák közül, és rálátnak az alatta elterülő hasonnevű falucskára. Valaha főurak lakóhelye 1volt. De történetét nagyrészt még homály fedi. Felderítéséhez intenzív levéltári kutatások, régészeti ásatások lennének szükségesek. A XVIII.—XIX. században ‘■'■Katonavár-« volt a neve. Történészeink azonban azonosítják a török idők előtt e környéken szereplő Fejér kő várával. Erről a Fejérkő váráról tudjuk, hogy a XIV. században már állt. Falai között nemrégiben Anjou-kori pénzt találták. A legrégibb előkerült adat róla 1336-ból való. Ekkor Czikó, a későbbi híres tárnokmester volt a várnagya. 1396-ban >*Feyerk-’.u«-nek írták, királyi vár volt, melyet Zsigmond a Somogy megyében egyébként is nagybirtokos Marczali Miklósnak adományozott. 1442-ben és 1446-ban Vítyai Mihály fia, Sárközy, másképpen Kis László volt a várnagya. A Marczáliak kezéről, egy 1474-ben kötött kölcsönös örökösödési szerződés alapján, a velük rokon Báthoriák birtokába került a XV. század végén a vár, a hozzátartozó Kőrösheggyel együtt. Ettől kezdve nem tudunk sorsáról. A török időkben már nem szerepelt. Valószínűleg akkor pusztult el, amidőn 1540 körül e terület a kezükre került. Hatalmas romjai azonban állják a századok viharát. Magas téglafalai, hatalmas völgy támasztó-pillérei, többszörös gyűrűként körbefutó mély árkai sejtetik egykori nagyságát. A törmelékek több méter vastagságban fedik területét, eltemetve sok értékes renaíssance- részletet, falat, helyiséget, ajtó- és ablaknyílást, amelyekből ma alig egy-egy látszik ki. Feltárásával, festői erdei környékének rendezésével Somogy megyei viszonylatban egyedülálló értékű, építészeti emlékhez jutnánk, amelynek jelentőségét nagyban emeli az, hogy egyik legszebb balatoni fürdőhelyünk kirándulási övezetébe esik. A Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának műemléki programjában szerepel, s hozzá Földvárról, Szárszóról, Szántódról, Zamárdiról máris jelzett turistautak vezetnek. MÓRICZ BÉLA kezik, hogy a földi élet eredetét nekünk itt, a Földön kell keresnünk. MIKOR? Erre a kérdésre két tudományág összekapcsolódó kutatása eredményeinek alapján ma már választ tudunk adni. A két tudományág: a geológia (földtan), és az ősélettan (paleobioílógiia). A geológia, mint a Föld történetével foglalkozó tudomány, gyakorlata során a mélyebb rétegekben régi élő szervezetek maradványait is felfedezte.. Az üledékes kőzetekben található ősmaradvány-társulások, valamint egykori betemetkezésd környezetük megmutatják a kutatónak az illető földtörténeti réteg ki- alakulási módját és körülményeit. Ezenkívül az őslénytani kutatás igen szoros kapcsolatban áll a mai élők világával foglalkozó biológiai tudománnyal is. Az ősmaradványok ugyanis megalapozzák az egész élő világ fejlődésének tanulmányait. Ebből az következik, ha a földtani korban fiatalabb üledékes kőzetektől az idősebbek felé (felülről lefelé) haladunk, akkor az előkerülő ősmaradvány-társulások révén egyre jobban behatolunk a Föld életviszonyainak múltjába. Végül elérkezünk olyan határra, ahol utoljára találunk meghatározható ősmaradványokat. Ez a legidősebb, legmélyebb és ősmaradványokkal még jól jellemezhető földtani réteg a kambriumi képződmény. Ennek kora a tudományos számítások alapján fcb. ötszázmillió esztendő, de ekkor már az összes gerinctelen állat- <» csoportok éltek, ami elég ma- dgas fejlettségű és differemciá- i1 lódott élőlényeket jelent. Ami pedig az élet történetében ezt a legidősebb ismert élőlénybe s-oportot megelőzte, abból a i1 Föld kérgét összetevő kőzetekében nyom úgyszólván alig maradt fenn. A kamlbrium rétegében található magas fejlettségű szerezetek kialakulására mai elképzelésünk szerint legalább ötszázmillió esztendőre volt szükség, Ez pedig azt jelenti, hogy kb. egymilliárd évvel (i ezelőtt történt meg az a lé- .(oés, amelynek következménye az élet megjelenése volt. Földünknek öt-Jhétmilliárd (i esztendős korát tehát egvmil- (i liárd éve jellemzi az élők jeli lenléte. Ennek az életnek az 11 eredete természetesen a ma il emberét is foglalkoztatja, és nem térhet ki a problémával 11 kapcsolatos két legnehezebb í kérdés elől: miből és hogyan? HORVÁTH ZOLTÁN, a TTIT tagja. (Folytatjuk.) Hajót vontató helikopter Ismeretes, hogy a helikoptert i la. legkülönbözőbb célokra, például növényvédőszerek szét- í permetezésére, tengeri aknák 11 felszedésére és sok más, egyéb d dologra használják. Az Ameri- dkai Egyesült Államok hadi ten - 11 gerészete legújabban hadihajók irányának gyors megvál- r toztatására is igénybe kívánja ívenni a helikoptereket. Az f ilyen irányú kísérletek során f kitűnt, hogy egy 1425 lóerős í helikopter a saját súlyát hét- *1 szeresen meghaladó súlyú f hajót is meg tud mozgatni. A fhajó és a helikopter közötti ' kapcsolatot egyetlen kábellel teremtik meg.
