Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

SOMOGYI NÉPLAP ÚJJÁSZÜLETETT A FONYÓDI » Lidé >> re Sodcan, akik Fonyódon a -Lidérc« italboltba benyitnak, már fordulnának is ki »ejnye, hát eltévedtem« — felkiáltás­sal, mivel az egykor köpködő­nek csúfolt helyiség olyannyi­ra megszépült,, megcsinoso- dott, hogy még az sem ismer rá, aki gyakorta be-betér egy­két pohár sörre. Minden nap fogadja itt valami meglepetés a vendégeket. Legjobb lesz azonban a folyton mosolygó, barátságos üzletvezetőtől ér­deklődni, bár nehéz megszó­lítani, mert épp egy vidám történettel szórakoztatja a frissen jött »kuncsaftokat«. Amíg beszél, keze boszorká­nyos ügyességgel jár. Pillana­tok alatt mindenki megkapja a maga fröccsét, sörét, féldeci kevertjét, kiflijét, illetve rán­tott halát. Végre egy szusszanatnyi pi­henőt engedhet magjának Fá­bián István. Odaül mellénk, de félszeme állandóan az aj­tón van, hogy azonnal pattan­hasson, amikor vendég köze­ledik. — Miinek köszönhető az üz­let barátságosabbá, szebbé té­tele? Szemében öröm villan a kér­désre, már ömlik is szájá­ból a szó: — Április elseje óta a So­mogy megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében van az italbolt, s elmondhatom, nincs olyan kérésiünk, amit ne tel­jesítenének. Amíg az Orszá­gos Üdülő-VendégLátóipari Vállalathoz tartozott, a »Li- dérc«, addig valahogy elha- nyagaítebb, rendezetlenebb volt. Rámutat az ízléses szek­rényre, melyen ürmös, szent- györgyhegyi rizlimg, ezerjó, s ki tudja felsorolni, mi min­denféle ital sorakozik literes palackokban. — Ez is elseje óta ilyen. Ugye szép? üzletet. Legfontosabb szá­munkra, hogy megépül a rak­tárhelyiség, ahol majd ká­nikula idején a sört tárolhat­juk. A kerthelyiség elé ki­Szombat, 1958. április 19. Erre csak egyértelmű igen­nel válaszolhatunk. (A képről az olvasó is meggyőződhet er­ről.) — Az üzletet áruval is sok­kal jolbbam ellátja az új »gaz­da«. A héten kifestik a helyi­séget, képekeit is kapunk. Azt hiszem, nem mindegy, hogy a Balaton partján, szemben az állomással csinos italbolt, vagy köpködő fogadja a ven­dégeket, a betérő külföldie­ket. — Hogyan készülnek az idényre? —• Az előbb mór beszéltem a csinosításról, most inkább azt említeném meg, hogyan fejleszti tovább a vállalat az „Tiszta Somogy ért" a marcali járásban 32 községben, a hozzájuk tar­tozó pusztákon, üzemekben, gaöaságcieban, iskolákban verseny folyik a legtisztább község, üzem, iskola cím el­nyeréséért. A cigánytelepek is belekapcsolódtak egyimásközti versenyben ebbe a mozgalom­ba. A legtisztább telep szap­pant, tisztítószerekéi kap ju­talmul. Nap nap után feltűnik az egészségügyi ellenőrző re- pülSbrigád, mely áll egy or­vos, egy egészségügyi szak- szervtezeti tag, egy VK-tag és egy tanácstagból. A brigád az észlelt (hibák kijavítására ha­táridőt ad, ki nem javítás esetén a járási eü.-csoportja útján a mulasztót megbünte­tik. Van olyan község, ahol 87 százalékban végeztek eddig meszelést. Az Orvos Egészség- ír "i Szakszervezet, a Vörös­kereszt fáradságot nem is­merve kapcsolódik bele ebbe a fontos munkába. Nagy se­gítséget nyújtanak a pedagó­gusok és a tanulók. Helyes lenne, ha ez a mozgalom nem­csak áprilisra korlátozódna, hanem éveken át tartana. Ez, közegészségügyünk fejlődésé­nek egyik igen fontos ténye­zője lenne. Kucsera Ernő Háromhónapos munka­terv a marcali járásban Az alapszervezetek segítésére a napokban bizottság alakult a marcali járási párt- és tömegszer­vezetek osztálya mellett. A bizott­ság máris elkészítette háromhóna­pos munkatervét. Jelentős szere­pet szánnak ebben az úgynevezett bázis-községek pártszervezeteinek. A bizottság havonta ülésezik, s ekkor összegezik tapasztalataikat az instruktorokkal. setabfajta árusító pavilont ka­punk. Vendég nyit be. Fábián Ist­ván már pattan is, megy a pult mögé, s nyájasan tuda­kolja a betérő vasutastól, hogy tisztán kéri-e a két de­ci bort. Fél óra is beletelik, mire sikerül újra elszabadul­nia néhány pillanatra a pult mögül. — Örülök annak, hogy a So­mogy megyei Vendéglátóipari Vállalat törődik a bolttal. Ne­kem az a véleményem, hogy csak akkor megy simán, döc- cenő nélkül a munka, amikor mindent, a legapróbb dolgot is megkapunk, amire szüksé­günk van. Itt van például a szivacs. Igazán apróság, de mégis kell ahhoz, hogy rend­ben tarthassuk a pult bádog­lapját. Az Üdülő-Vendéglátó­nak eszébe se jutott soha, hogy adjon, kérni is hiába kértük. Az új »gazdánk« ki­utalt azonnal egyet kérés nél­kül, mondván, hogy enélkül nem lehet dolgozni. — Felkészülten várja a »Lidérc« a szezont? — Igen. Bor bőven van, rö­vid ital is. Legtöbben azon­ban majd a sört keresik. Meg­nyugtathatok mindenkit, eb­ből se lesz hiány. Most már egy kell: jó idő, sok vendég és minél több nyaraló. Fábián István újra beáll a pult mögé, mert csúcsforga­lom van, pillanatonként nyit be valaki az ajtón. Sok a ven­dég, mégse kell várakoznia senkinek sem, villámgyorsan kiszolgál mindenkit. A meg­szokott köszönés helyett bú­csúzunk tőle azzal: jó időt, nagy forgalmat és tovább is ilyen lelkes munkát! Lajos Géza yyyyytVVVVVVVVTTYVYVVVYTTYTYVVVVVVTVVYTVVVVVYYVVV Inks, Táska, Bony- nya — ez olvasható o. kocsi táblákon, tehát messzire eljutott a -kaposi« vásár vonzó hatása. ötven és hatvan közlcliti parasztem­ber nézegeti tüzete­sen az állatokat. Amint tekintete megakad egy másfél­éves kancacsikón,, tüstént oda irányítja lépteit. Elkésett. Mast számolják, le az érte járó, kialkudott árat: negyvennyolc százast. — Ej, de jó lett volna nekünk! — fordul sóvárogva a feleségéhez. Egyébként komoly revőszándék haj­totta ide. Ennek a látható bizonyítéka a hóna alatt szoronga­tott kantár. Igaz, hogy a csintalan ló vezetésének eme fon­tos kelléke sokalcat megtéveszt. A har­madik faluból egyik smerőiét is. — Látom, maga már eladott — Szó! az ismerős. — El bizony, Ikét hó­nappal ezelőtt, in- T’j.én. A dögtemető vette meg az egyik lovamat — feleli olyan Vásáron csengésű hangon, amelyből kiérzík: nagy veszteség 'érte, hasztalan már azon tépelödni, inkább má-sik jószágot kell odakötni a jászolhoz. Érzi, tapasztalja: nagy érvágás az egyéni parasztnak, ha elpusztul az iga­vonója -.4 kár a nagy ki'zösségben is kár, de 'könnyebben kiheverhető, inert több ember vállára nehezedik annak sú­lya. öt, a magán­gazdái rviszomit ala­posan visszavetette ez a csapás. Leg­alább biztosította volna be a lovat, most kapna Izártérí- tést, s enyhülne a gond. Persze, utólag könnyű okosnak Ión­ná. Nincs más hátra, mint az, hogy egye­dül vonszolja a ká­rosodás terhét, mivel még nem jutott el az összefogó s gondolatá­val való megbarát- kozásig... — Nézd ezt a de­res csikót, anyjuk! — mutatja feleségének, a szemrevaló jószá­got. Aztán ezt is itt hagyják, mert hiába tetszetős, de kicsiny, nagyon fiatal, most egy éves. Ez bizony az idén még nem so­kat tudna segíteni a Csillagnak, a tizenöt hold pedig nem ko- csikázó, hanem a terhet »megfogó«iga­vonókat követel. Talán majd a lo­vak között akad Iced- v éve való. — Mit kérnek ezért a sárgáért? — kérdi egy idősebb asz- szonytól, aki kitérő választ ad: — Vegye meg. Jó­szándékú állat. Nem csapódik be vele, és nem szid meg érte bennünket. Hatezer­éri odaadjuk. Ezt sem kantároz- hrltja fel, . mert nincs több pénze, mint négyezeröt­száz forint.. De még csak azt sem remél­heti, hogy lesz mi­SPORT Gondolatok az országos egyéni ökölvívó- bajnokság után bői előteremteni a hiányzó összeget. Az üszőt már eladta (pedig de kellett volna- még egy te­hén a Himes mel­lé), s a süldőket vi­szont csak az ősszel tudja pénzzé tenni. — Nem megun> jószág (a vásáron egy sem az!) — di- csórged sötét pej­kancáját egy gazda. — Szelíd, mint a ke­zes bárány, ezt ga­rantálom — teszi hozzá, miközben igazgatja rajta a pokrócot. Erre a pej- kó olyant rúg, mint­ha megértette volna gazdája füllentését, kötelességének tar­taná a tiltakozást ekáppen kifejezésre juttatni. — Ha ingyen ad­nák, se kellene — né- hányán így summáz­zák enyhén túlzó vé­leményüket. Megkondul a déb harangszó, bomlik a vásár. Emberünk is indul hazafelé azzal a reménnyel, hogy majd a legközelebbi vásáron sikerül a vé­tel. K. J. Annak idején, amikor befejező­dött az ökölvívó csapatbajnokság, véleményem szerint joggal élt a bírálat fegyverével a Somogyi Néplap, amelynek a MÖSZ-höz címzett írása sokak körében meg­értésre talált. A MÖSZ-nél azon­ban nyilván nem, mert tudomá­som szerint a MÖSZ nem vála­szolt á Somogyi Néplap hivatko­zott cikkére. (Valóban nem. Szerk.) A válasz elmaradása szerintem még a kisebb hiba, bár ez is ért­hetetlen. Nagyobbik baj az, hogy a feli árt hibákból azóta sem vonta le a következtetést a magyar ökölvívás legfőbb szerve. Leg­alábbis ezt bizonyítja a mostani egyéni bajnokság, melynek során újabb »MÖSZ csodabogarakkal« találkoztunk. Ismeretes a versenykiírás, mely­nek értelmében minden súlycso­portban jogosult volt indulni a Budapest és vidék bajnokság 1-3. helyezettje. Ehhez a hat verseny­zőhöz a szövetségnek jogában állt a számításba jöhető versenyzők közül még két személyt »meghí­vottként« besorolni. A versenyki­írás szellemében tehát minden súlycsoportban nyolc versenyző léphetett volna a kötelek közé. Úgy látszik azonban, a MÖSZ- nél nem azért van a versenyki­írás, hogy megtartsák. A MÖSZ következetes maradt önmagához, az eddig már sok­szor tapasztalt, kapkodó, ön­kényeskedő magatartásához. Nyilván ezért alakították ki az egyes súlycsoportokban úgy az indulók mezőnyét, ahogy éppen nekik tetszett. így történt meg, hogy például a kisváltósúlyúak versenyében nem kevesebb, mint 12 ökölvívó lépett a kötelek közé. Volt más súlycsoport is, ahol át­hágva a verseny szabályait, nyolc­nál többen indultak. Indokolttá tette valami az egyes súlycsoportokban a létszámeme­lést? Véleményem szerint nem. De ha már mindenképpen emelni kel­lett, akkor mit kívánt volna a jó­zan ész? Azt, hogy a jogot nem szerzett versenyzők például se­lejtező mérkőzést vívjanak, hogy eldöntsék, ki jogosult valóban a meghívottak két üres helyére. Ám úgy látszik, ez túl logikus volna így, mert a MÖSZ mást gondolt. »Selejtezőt« kellett vívnia például a Budapest-bajnok Pálnak az or­szágos vidéki bajnok Füzesivel. A két bajnok igen szép és színvona­las küzdelméből az egyiknek el kellett véreznle. Tehát a. MÖSZ el­ütötte a megszerzett jogától jelen esetben Füzesit, a vidéki bajno­kot. ugyanakkor a meghívottak közül - állítom, hogy Füzesinél gyengébb képességű versenyzők - bejuthattak a legjobb nyolc közé. Hogy miért volt az efajta »selej­tezőre« szükség, azt senki sem tudná megmondani. Egyébként nyilván ugyanilyen fontos »célt« szolgált az egyesületi edzők és képviselők kizárásával elkészített zártkörű mérlegelés és sorsolás is. A bajnokság eredményei isme­retesek. A napilapok, továbbá a szaksajtó: a Képes Sport és a Népsport, de nem utolsó sorban a Sportcsarnokot zsúfolásig megtöl­tő — áUítom, szakértő — szurkoló- tábor kifejtette véleményét e baj­nokságról. Valamennyi sajtóorgá­num megegyezett abban, amit a i közönség a helyszínen kifejezésre juttatott, hogy pontozóbíráink — enyhén szól­va - erősen kifogásolható mó­don működtek. De nagyjából áll et a vezetőbírák- ra is. Szerintem e tényben az a legmegdöbben'őbb, hogy a gyenge működés nem hozzá nem értésből, hanem az elfogultságból, az ezt ' tápláló klubsovinizmusból, tudatos | »elnézésből« származik. Lehet, i merő véletlen is csupán — de ez | nem valószínű —, 'hogy a legkiál- : tóbb igazságtalanságok, pontozói ' tévedések a vidéki ökölvívókat | sújtották. Ilyen volt a Forró—Cson­ka, Vona—Tóbi, Czabajszki—Budai, Szénási-Tatár mérkőzés, ahol - de különösen az első három eset­ben - a vesztesként megjelölt vi­déki ökölvívók vitathatatla­nul nyertek. Feltehető a kérdés, meddig tű­rik mindezeket a MÖSZ vezetői? Mikor születik már végre hathatós és célravezető intézkedés? Vagy ha már nem intézkedik a MÖSZ, miért tűri a MÖSZ önkényeskedé­seit a legfőbb sporthatóság? Vagy senki nem kíván ezeken változtat­ni? Reméljük, nem így van. Még valamit ezzel kapcsolatban. Tény, hogy a Magyar ökölvívó Szövetség most a május 28-án Lon­donban sorrakerülő magyar—angol válogatott mérkőzés lázában ég. Ez maga nem volna hiba. Az azon­ban, hogy a szövetségi vezetők és a bírák nagy része ma már nem lát maga előtt más célt, mint azt, hogy miként juthatna el London­ba, már annál súlyosabb. Most, amikor napvilágot látott a MÖSZ vezetőségének döntése, me* | lyet Bártfai Béla szövetségi kapi­tány közölt a sajtóval, hogy ti. hazánk színeit Londonban tíz baj­nokunk képviseli, furcsa érzése tá­madhat sokunknak, akik láttuk az egyéni bajnokság lefolyását. Ne­kem például az az érzésem tá­madt, hogy a »tévedések« talán nem is vé­letlenek voltak, hanem azok a szövetség tagjainak, a ver­senyzőknek és egyes bíráknak az érdekében történtek. E szemüvegen át olyaténképp ‘ fesi a helyzet, mintha már a magyar bajnokság előtt kialakult volna a válogatottak névsora, s ezekre kel­lett - mint például Vona esetében Is (Vonát nemcsak a kaposvári Tóbi győzte le az elődöntőben, ha­nem a döntőben vereséget szenve­dett, legalábbis a látottak alapján, a vidéki bajnok Szerémitől Is. Szerk.) — vigyázni, nehogy vesz­tesként hagyják el a szorítót. Szeretném azt hinni, ijogy érzé­seim csalnak, bár a tapasztalat szerint ennek kevés a valószínű­sége. Miután azonban e kételyek nem cupán az enyémek, helyesen tenné a MÖSZ, ha tisztázná eze­ket a kérdéseket. Dr. Gebhardt József „FEKETE VASÁRNAP“ leselkedik a somogyi NB-s labdarúgócsapatokra Azt írtuk, hogy megtorpant a Somogy megyei labdarúgás. Leg­jobb csapataink, az NB Il-es és NB Iii-as együttesek bizony nem tudják azt nyújtani, amit tőlük joggal várt el a sport valamennyi barátja megyeszerte. Bizony csak­hogy nem rendszeresíthetjük ál­landóként a vasárnapi mérkőzés­beszámolók után a »-Fekete vasár­nap« címet. Pedig most is előre­veti árnyékát a »fekete vasárnap«. Elég csak egy pillantást vetni a soronkövetkező mérkőzésekre, s kitűnik állításunknak igaza. A K. KINIZSI— SZÉKESFEHÉRVÁR mérkőzésen bizony nem lehet esé­lyesként kikiáltani a Kinizsi csa­patét, még akkor sem, ha külön­böző totó-tanácsadók szinte biztos egyesre javasolják a mérkőzést. Tudjuk, hogy a Kinizsi hetek óta hullámvölgyben van, és nem tud­ni, hogy hamarosan ki fog-e ebből a csapat kászálódni, összeállítási gondok is vannak a Kinizsinél. Különösen a támadósor összetétele bizonytalan. Csaknem bizonyos az, hogy a Nagykanizsán gyengén szerepelt Horváth kimarad ~a csa­patból, viszont a Kinizsinél számí­tanak most már Tóth játékára. Miután Stadler sérülése még min­dig nem jött rendbe, így előrelát­hatólag a következő 11 lép pályá­ra a Székesfehérvári Vasas ellen: Rapp — Szigeti, Szili, Pálfalvai — Gergely (Barna), Márkus — Tóth, Szentgróti, Mózsi, Várvizi, Acs. Miután a Székesfehérvári Vasas­nál is van egy bizonyos mérvű megtorpanás, a találkozó amo­lyan döntetlenhez közelálló ered­ményt ígér. Mi természetesen azt szeretnénk, hogy a mérleg nyelve a Kinizsi javára billenjen. GYŐRI VASAS ETO-KMTE mérkőzésre kerül sor vasárnap délután Győrben. Ha nem láttuk volna hétközben Budapesten a magyar válogatott ellen játszani a kitűnő győri csapatot, akkor is azt mondanánk, hogy a KMTL telje­sen esélytelen a győri találkozón. Mivel láttuk remekelni a győri csatárokat, ezért bizony rossz sej­telmek közepette várjuk a vasár­napi győri mérkőzést. A KMTE játékosai egyébként szerdán megtekintették a Magyar válogatott-Gyóri Vasas 7:3 arány­ban végződött mérkőzést, majd a Vasas—Real Madrid EK találkozót, s a csapat már nem is jött haza Kaposvárra, a fővárosból egyene­sen Győrbe utazik. Csütörtökön a Csömöri úton tartett könnyű ed­zést Zádori edző a KMTE-vei. A csapat összeállításában némi vál­tozás lesz. A gyenge formában lé­vő Torok kimarad a csapatból. Va­lószínűleg Vajda lesz majd a hát­védsor harmadik tagja. A múlt vasárnap kiállított Zsoldost nein tiltották el, csak megdorgálták, így játszhat. A KMTE-vezelők ma­gukkal vitték Győrbe Szilit, Szva- thot és Vighet is. A gyón csapat láttán Androsits Imre úgy nyilat­kozott, hogyha három-négygólos Győrben, akkor elégedett lesz. Ez a mi véleményünk is. AZ NB III-BAN is nehéz napjuk lesz csapataink­nak. Négy csapatunk közül három játszik idegenben. Közülük legne­hezebb dolga kétségkívül a Nagy­atádnak lesz, amelynek Baján kel­lene helytállnia. Atádon abban bíz­nak, hogy talán egy pontot sike­rül szerezni Baján is. Csurgó a se­reghajtó Moháccsal mérkőzik Mo­hácson. A csurgóiak is bíznak a döntetlenben, bár Mohácson ezt nehéz lesz elérni. A K. Dózsa gól­képtelen támadósora miatt szintén esélytelen Pécsett a Bőrgyár el­lenében. A K. Textilesnek itthon le kellene győznie a Tolnai SE Csapatát. A tolnaiak a múlt vasár­nap 4:0-ra győzték le a PBTC-t. A MEGYEI BAJNOKSÁGBAN a Balatonlelle-Tab mérkőzés ígé­ri a legnagyobb küzdelmet. Köny- nyen elképzelhető, hogy a tavasz- szal jól szereplő lelleiek megkese­rítik a tabiak életét is. A többi találkozón aligha születik majd különösebb meglepetés. Pályabotrány tört ki vasárnap Somogysárdon a Haposfüred—Somogysárd megyei n. osztályú labdarúgó bajnoki mérkőzés után. Néhány ittas és magáról megfeledkezett szurkoló, no meg pár labdarúgó játékos a somogysárdi csapatot ért vélt sé­relmet azon nyomban igyekezett megtorolni. Mit szaporítsuk a szót. A mérkőzés játékvezetőjét bizony alaposan helybenhagyták. Pedig & megállapítás szerint Huber nem is vezette rosszul a mérkőzést. A SLASZ szigorú vizsgálatot rendelt el a somogysárdi pálya­botrány kivizsgálására. Addig Is azonban, amíg a sárdi sportköri vezetők és a bíróverésben részt vett játékosok a fegyelmi bizott­ság előtt felelnek tetteikért, fel­függesztették Krisics Dezső, Kri- sics Gyula és Göndöcz Gyula so- mogysárdi, valamint Vörös Béla kaposfüredi labdarúgó játékjogát. Ugyancsak felfüggesztette a fe­gyelmi bizottság a somogysárdiak pábaválasztó jogát is, és elren­delte, hogy a most vasárnap so­ronkövetkező Somogysárd—Iga! megyei II. osztályú labdarúgó mér­kőzés színhelye Kaposvárott a Hunyadi Vasutas Cseri úti pályá­ja kell legyen. A szombat—vasárnap sportműsora SZOMBAT: Teke: NB II.: K. Spartacus-Pécsi VSK, Spartacus-pálya, 14 ó. Jv: Hor- váthné. Területi bajnokság: K. Petőfi- Pecsl Előre, Petőfi-pálya, 16 ó. Jv: Kapitány. Torna: Középiskolás tornász egyéni és csapatbajnokság női versenyei 15 órakor a Leánygimnáziumban, férfi versenyek ugyanakkor a Tán­csics gimnáziumban. VASÁRNAP: Teke: Területi bajnokság: K. Fáklya- Pécsi Bőrgyár, Petőfi-pálya, 8 ó. Jv: Demeter. Az NB I-es K. Építők Pécsett a Szikra ellen, az NB Il-es KMTE pedig Székesfehérvárott szombaton az Sz. Szikra, vasárnap pedig az Sz. MÁV csapata ellen lép pályára. Torna: Középiskolás tornász csapatbaj­nokság döntő küzdelmei. Női ver­senyek délelőtt 8 órakor a Leány- gimnáziumban, férfi versenyek ugyanebben az időpontban a Tán­csics gimnáziumban. Kerékpár: A Somogy megyei Kerékpáros Alszövetség területi Béke Kupa bajnoki, háztömbkörüli versenye a szokásos útvonalon. A versenyen Pécs, Szekszard, Nagykanizsa és Kapovár versenyzői állnak rajthoz. Rajt és cél a Béke Szálló előtt. A verseny kezdete 3 ó. Labdarúgás: NB II.: K. Kinizsi-Székesfehérvári Va­sas, Kaposvár, Kinizsi-pálya, 16.30 órakor. Győri Vasas ETO-KMTE, Győr, vereséggel megússza csapati6.30 ó. NB Ili.: Bajai Bacska-Nagyatád, Baja, 16 ó. Mohácsi TE-Csurgó, Mohács, 16 6. K. Textiles—Tolnai SE, Kapos­vár, Kinizsi-pálya, 10 ó. Pécsi BTC-K. Dózsa, Pécs, 10-30 o. Megyei I. osztály: Fonyód—Siófok, Fonyód, 16 ő. Jv: Váradl., Somogyszob—Böhönye, So- mogyszob, 15.45 ó. Jv: Csizi. Za- márdl-Marcali, Zamárdi, 16 6. Jv: Nyári. Balatonlelle—Tab, Balaton- lelle, 16.30 ó. Jv: Varga. Bares—K. Kinizsi II., Barcs, 15.30 6, Jv: Nagykanizsáról. Nagybajom-Gyé- kényes, Nagybajom, 15 ó. Jv: Pusztai dr. Lengyeltóti-Taszár, Lengyeltóti, 15 ó. Jv: Temesi. K. Hunyadi Vasutas—Balatonboglár, Kaposvár, Cseri-pálya, 10 ó. Jv: Isztl. Megyei n. osztály: Balatonszemes-Nagybcrek (Ki- szelák). Balatonszentgyörgy—Tás­ka (Keszi helyről), Somogy vár- KMTE II. (Nagy n. J.), Karád-Bu- zsák (Horváth G.), Kéthely-öreg- lak (Dombrovszki), Tapsony-Köt- cse (Csökli), Somodor—K. Tégla­gyár (Bosnyák). Mezöcsokonyá— Somogy szil (Koller), Felsőmocso- Iád—Zics (Gáspár), Ecseny-Gázlő- Fonó (Borsi), Nagytoldipuszta-Ka- posfüred (Antal). Somogysárd-Igal (Vida), K. Honvéd-Nagyberki (Ka­nizsai). Somogytarnóca—Berzence (Ifi), Csurgó ÍI.-Heresznye (Bö- röcz), Kaposmérő-Háromfá (Hu­ber), Babócsa—Lábod (Nagykanizsá­ról), Ka darkút—Felsőbogát (Kosa­ras). Ipari tanuló országos bajnokság: 503. ITSK Kaposvár-11. XTSK Bu­dapest országos csapatbajnoki kö­zépdöntő, Dózsa-pálya, 10.30 ó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents