Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

SOMOGYI NÉPLAP

4

Vasárnap, 1958. március Z.

MEGJEGYZÉSEK

a Somogyi Néplap 1957—58. évadban megjelent színház-kritikái cikkeihez

felen cikkünkben nem kívánjuk részletesen elemezni a arabéin megjelölt színházi kri- , .Ilkákat, s nem lépünk fel az- 'sal az igénnyel, hogy örök dőtre megszabjuk a színházi bírálatok útját, csak némely oyugtalanító jelenség láttán íszerefeóük megjegyzést fűzni tozzá.

Ahhoz, hogy tárgyilagosak maradjunk, először is a kriti- xa célját kell megvizsgálnunk is ebből levezetni, hogy a kérdéses színházi kritikák — feloményüak szerint — halban töltötték be feladatukat. \ kritika oélja ebben az esetben: a színház munkájának segítése. Ez a segítés két ágra oszlik.

Az egyik. és a legfontosabb íz, hogy reális értékeléssel mutassa meg egy-egy produkció lényegét, pozitív oldalait, i elismerésével ösztönzőleg ■.msi&om a további még jobb munkára, de emellett világítsa meg az előadás halvány- tógait, gyengéit, hogy az együttesnek legyen módja kijavítaná az értékroató hibákat.

A kritika második feladata 4! közönség színházi műveltségének, művészi igényének, ílelyes művészi ítéletének ki- Ttaldtása, állandó növelése és fiükófetesltése. Ez közvetve vá-ntán segíti a színház fejődését, mert a közönség igé- lye, véleménye alaki télag hat i színház életére. Az pedig leim közömbös, hogy ez a ráhatás Milyen irányú, s ezért lem iahet közömbös az sem, hogy a közönség ízlésének alakulása hogyan halad.

A színházi kritika — mint

.minden kritika — erősen szubjektív jellegű, de akkor áll ■egközeiébb az igazsághoz, ha ■a szakembereik és az átlagon felüli nézők többségének véleményével megegyezik a lényegiben. Ez természetesen tóövevényesen bonyolult feladat és a teljességre törekvő kritikustól azt követeli, hogy állandó élő kapcsolatban teafán sehrházaal és közönség- jel egyaránt,

’Az eköondottakbéi kiindulja az a véleményünk, hogy a SÖmogyi Néplap színházi kritikái az alapvető követelményeknek megfelelnek és nem értünk egyet azokkal, akik •t kritikában kétségtelenül meglévő tévedéseket ki ragad- ák és csak ezeket vizsgálják i teljes cikkek helyett, s azt állítják, hogy a Somogyi Néplap nem használ, tonnára árt » bírálatokkal .

Az' a tény, hegy a sajtó rzínihádkritikai munkássága ífl vonásaiban betölti hivatását, részleteibe* több problémát Vet fel, amelyeknek megoldása feltétlenül szükséges, mert meglétük tompítja, csökkenti a megjelent kritikai cikkek igazi momdanivalójá- céak érvényesülését és segítő izándékáit.

Äz első, amely a cikkek olvasásakor szembetűnik, a téktikus .szemlélet-mód hiányos1 alkalmazása és bizonyos fcövettseeetlensógek időegy- •atásutánban megjelent cikkekben. így van ez például László Ibolya két kritikájában: A «Mákviirágoik«-ról, és it «Dohányon vett kapitány«- «SI ütött kritikákban is. A nyitó előadásról írt cikkben íeltötleaül szólni kellett volán a színház ama nagy erőfeszítéseiről, amelyeket a rendkívül nehéz viszonyok között h sikeases megnyitás érdekében kifejtett, s ennek tükrében megmutatni, hogy min- .ÍQri rosszindulatú híresztelés allen éré van színház Kaposvárott, és ha a sorok még nem eléggé rendezettek is, az új' vezetőség irányításával a látottak alapján meg van a remény a még jobb színház kiépítésére. Ehelyett kevés tájékozódás után — a színház életéből kiszakítva próbálta értékelni az előadást. Ebből ^következik, hogy több szakisai tévedés is ijecsúsaott cikkébe. (Erről később szólunk^ A fel zúdult színházi vélemény hatására aztán a «Dohányon vélt kapitány*-ról már majdhogynem eUantétos végletben

írt, hisz végigdicsért mindenkit — csak itt-ott bírált ege egy alakítást — s ez fev nem

találkozhatott a közvélemény zömének helyeslésével, és tápot adott a színészek egy részének elbizakodásához, vagy legalábbis olyan nézet kialakulásához a • színészek között, hogy ez az igazi kritika, s ha valaki másképp ír, az nem ért hozzá.

A dialektikus szemlélet hiánya érződik Jávori Béla féléves értékelésében is, aki a januári állapotok alapján ítéli meg az elmúlt év augusztusának helyzetét és elmarasztalja a színházat a «Mákvirá- gok.«-ért. Ez egyben következetlenség is, mert a lap korábban egyetértett a «Mákvirágok« műsorra tűzésével és az előadásról írott kritika sem kifogásolta azt. Az ilyen ellentmondások nem szerencsések.

A kritikák második hiányossága abban áll, hogy több esetben hibás megállapításokat tartalmaznak egy-egy szakmai kérdés felvetésében. Ilyen pL a pozitív hős értelmezése László Ibolya részéről a «Mákvirágok«-ban, amikor pozitív hősnek nevezi a két fiatal szerelmest: Irént és Darvas Károlyt.

Ugyanilyen hiba a «Mákvi- rágok«-ról írt értékelés azon kitétele, mely epizódistáknak nevezi a darab jelentős szereplőit.

Az ilyenfajta pontatlanságok veszélyeztetik a kritika hatását, téves meghatározásban tálalnak fontos szakmai fogalmakat a közönség elé és a hozzáértők körében visszatetszést váltanak ki. Ezért javasoljuk, hogy a kritikus a jövőbe* nagyobb körültekintéssel fogalmazza meg a szakmai kérdésekben elfoglalt álláspontját. Helyeseljük a lap eddigi gyakorlatát abban, hogy a cikkek megírása előtt kiküldi munkatársait a bemutatásra kerülő darabok tanulmányozására. Ehhez csak azt tesszük hozzá, hogy a kivetkezőkbe* — a lehetőség szerint — még több időt fordítsanak erre, s lehetőleg több szakemberrel konzultáljon a kritikus a darabról és a bemutató előadásra már kiforrott elképzeléssel üljön le, s ennek alapján bírálja meg az előadást. Ezt követően érdemes lenne egy későbbi előadásról is írni és számbaven- si a fejlődést.

A kritikák harmadik gyengéje a felesleges szakmai tanácsadás. Ez nem vonatkozik a cikkek többségére, inkább csak Jávori Béla legutóbbi írásaira. Szükségtelen ugyanis receptet adni a feltárt hibák kijavítására, mert ez nem vezet jóra, hisz a gyengébb részek kijavítására sok módozat van, ezért a művészetben az individuumnak sokkal nagyobb teret kell biztosítani. Nyilván visszafelé sül el Jávori Béla «Víg özvegy«-ről írt bírálatában a rendezőnek adott tanács, amely arra int, hogy a gyengébben alakító színészek legalább a rendező lemásolt mozdulatait adják vissza.

Ezek helyett mi azt javasoljuk, hogy továbbra is mutassák meg az előadások erényeit és hibáit, az ok és okozati összefüggéseket, de a hibák kijavításának módját bízzák a rendezőre és az illetékes művészekre. A rendezőnek és a színészeknek művészi kötelességük, hogy a megokolt hiányosságokat a művészi színvonal emelése érdekében elfogadják és törekedjenek azok kijavítására. Sajnos erre az elmúlt időszakban nőm sok jó példát tapasztaltunk.

A negyedik hiányosság a lesutóbbi cikkek erős, néhol- néhol eétrő hangja. Nem közömbös, hogy a kritikus milyen formába öltözteti mondanivalóját. Az a véleményünk, ha a «Víg özvegy« kritikája mellőzte volna az ilyen erős * kifejezéseket, mint «... hern szívből fakadó játéka«, «... a szívhez szóló

dallamok együgyű, kifejezéstelen sorait«, «... szögletes, groteszk mozdulatai«, stb.. akkor hatása nagyobb lett volna, mint így. Miért? Azért, mert az idézett kifejezések sértőek és nem tudják minimális tárgyilagosságra sem bírni a megbírált művészt. Ezek a momentumok aztán lerontják a cikk hatóerejét és a valódi mondanivaló, a felidézett zavaró körülmények következtében, ha teljesen el nem is sikkad, de csak rész- ben éri el célját. Ehhez megjegyezzük azt is, hogy a szívtelennek minősített játék nem felel meg a valóságnak, mert a kérdéses alakítás halovány- sága nem ebből adódik.

Nem akarjuk, hogy elvtelen dicsérgetéssel, választékos, ködös megfogalmazásokkal cseréljék fel az eddigi gyakorlatot, de a mondanivaló lényegének teljesebb kibontásához szükségesnek tartjuk a sértő kifejezések elhagyását.

összegezve okfejtéseinket: megjegyzéseinkben az a szándék vezetett bennünket, hogy segítsünk a sajtónak és a szánháznak, s ezzel előbbre vigyük a színház ügyét. Ismételten kijelentjük, hogy a felsorolt hiányosságok ellenére megfelelőnek tartjuk a Somogyi Néplap színházi kritikáit a lényeget illetően és arra kérjük a szerkesztőséget, hogy a jövőben sokkal több melegséggel, segítőkészséggel bírálja a színház előadásait.

A színház vezetőitől, rendezőitől és művészeitől pedig azt kérjük, hogy a bírálatokban fellelhető hibákat a jövőben ne nagyítsák fel és ne csak azoknak az alapján értékeljék a színházi kritikákat, hanem művészi szerénységgel és igényességgel vonják le a maguk számára is a tanulságokat és igyekezzenek magas művészi játékkal a színpadon bizonyítani a maguk igazát.

Meggyőződésünk; ha a sajtó és a színház is figyelembe veszi a fentieket, akkor nagyobb léptekkel haladhat előre a színházkuUflra Somogybán.

HONFI ISTVÁN

KÁNYA JÁNOS

• * •

«Ha a kritikus hangja nem mindig tökéletes, ha néha dadog, túl éles, akkor is bizonyos: a kritika szerves része a színházi életnek. A színház színésznek és kritikusnak egyformán ügye. Barátok és harcostársak vagyunk. S az ügynek árt az, aki eleve rosszindulattal gyanúsítja harcostársát«.

(Kárpáti Aurél)

Korunkban, a szocializmus építésének idején, nem elégséges a kritika meghatározását csupán két funkció között megosztani: a színház segítésére és a közönség művészi igényének nevelésére. Feltétlen szükséges a harmadik funkció, a közönség világnézeti, szocialista szellemben való irányítása. Ezért emeltük fel szavunkat annak idején pl. a Mágnás Miska népszínmű figurái ellen. A nevelés, irányítás kérdése szorosan összefügg a kritika jellegével, ugyanis nagy színházkultúrával rendelkező közönség esetében ez természetszerűleg megegyezik a közízléssel, viszont egyébként — éppen a közönség érdekében — szemben is állhat. Ez a kritika dialektikus értelmezése és ezért nem lehet a kritika funkcióét állandó jelleggel megszabni.

Gyakorlati munkánk terén nem róható fel hibául, hogy a «Mákvirágok« kritikájában nem beszéltünk a színház új vezetésének és művészgárdájának erőfeszítéseiről. Ezt ugyanis különböző — azt megelőző — színházi cikkeinkben, riportjainkban megtettük.

Szakmai és egyéb tévedések természetszerűleg előfordulhatnak. Ami a «Mákvirágok« Irénjét és Darvas Ká- rolyát illeti. Hegedűs Géza: Csiky Gergely c. tanulmányában sem restellette pozitív hősöknek nevezni őket. A

a szovjet kormány emlékiratot intézett az Egyesült fl.ioiiiokiioz

Washington (AFP). Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken este az alábbi közleményt olvasta fel a sajtó képviselőinek: «Pénteken, moszkvai időszámítás szerint reggel 9 órakor a szovjet külügyminisztériumba hivatták Llevelyn Thompson nagykövetet. Gro- miko szovjet külügyminiszter

l emlékiratot adott át neki az I esetleges csúcsértekezlet elé- j készítő eljárásainak kérdé- I seiről.

Elhatározták, hogy az emlékiratot egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Ezért az amerikai kormány ezidősaerint nem kíván semmiféle felvilágosítást sem adni tartalmáról.«

Tüntető felvonulások Angliában a raketaíamaszpontok ellen

RENDŐRTERROR A NYUGATNÉMET

SZTRÁJKOLOK ELLEN

Berlin (MTI). Nyugat-Né- metország különböző vidékein nár hat hete sztrájkolnak a éxtdlipari munkások tízezrei. A vállalkozók az utóbbi napokban terrorintézkedéseket foganatosítottak. A munkások egy részének fenyegető levelet írtak és ebben közölték, amennyiben nem állnak munkába, elbocsátják őket. A fenyegetés hatására több munkás vállalkozott arra, hogy munkába áll. A vállalkozók autóbuszokat küldtek a környékbeli dolgozókért, a sztrájkőrségek azonban valóságos barikádokat emeltek az autóbuszok útjába. így a sztrájktörés nem sikerült. A rendőrség a vállalkozók megbízásából több sztrájkőrt őrizetbe viett »a közrend megzavarása« címén.

London (MTI). Szombaton tüntető felvonulásokat rendeztek az Egyesült Államok angliai bombavető támaszpontjai és az Angliában fel állítani tervezett rakétatámaszpontok ellen. A tűn tété seket a kommunista párt szervezte. A fő tüntetés színhelye a London közelében lé vő Ruislip (Middlex megye)

volt, az Egyesült Államok lég ih aiderej ének főhadiszállása. Itt az amerikai légihadsereg 36 000 katonája és tisztje állomásozik körülbelül ugyanennyi családtaggal és állítólag 100—135 amerikai nehéz bombavető. A gyűlésen Joha Gollan, a kommunista párt főtitkára beszédet mondott.

Sajtó értekesiet Prágában as angol kémssolgálat volt őrnagyával

Prága (MTI). Fratisek Havelka, az angol kémszolgálat volt őrnagya február 28-án a Csehszlovák Újságíró Szövetségben megtartott sajtóértekezleten a nyugati hírszerző szervezeteknek a Csehszlovák Köztársaság és a többi szocialista ország elleni tevékenységéről nyilatkozott.

A háború előtt a csehszlovák agrárpárt funkcionáriusa, a felszabadulás után pedig a Cseh Nemzeti Szocialista Párt értelmiségi klubjának titkára volt. 1954-ben disszidált és az angol kémszolgálat ügynöke, majd őrnagyi rangban a cseh szlovák ügyek egyik szakértője lett. Az újságírók kérdéseire részletesen ismertette az áruló emigráció tevékenységét, a kémszervezetek irodáit, fedőszervezeteit, kiképző iskoláit és a külföldre utazó csehszlovák állampolgárok megnyerésére irányuló teiBécs (MTI). Az osztrák közvélemény elkésve, de annál nagyobb megrökönyödéssel értesült róla, hogy a nürnbergi nemzetközi törvényszék által 1947-ben rendkívül súlyos háborús bűncselekmények miatt kötél általi halálra ítélt Franz Böhme náci tábornokot, néhány héttel ezelőtt Grácban katonai gyászpompával, a hadsereg hivatalos részvételével temették el.

A gráci származású Böhme annak idején, kegyelmi kérvényének elutasítása után,

Párizs (AP). A francia kormány pénteken közölte, lemond arról a követelésről, hogy feltétlenül külügyminiszteri értekezletet hívjanak ösz- sze, ha a kelet—nyugati csúcsHamburg (DPA). Pénteikien Szaud-Arábia tárgyalásokat kezdett Bahrednnel és Kuvait- tal egy új arab államszöveí- ség létrehozásáról.

Mint a bahreini uralkodó együk tanácsadója pénteken közölte, a sejk Szaud-Arábiá- ba utazott, hogy tanácskoz»Mákvirágok« értékelése a félévi mérlegben azért nem egyezhetett meg a korábbival, hiszen hat hónap távlatából a nézőpontok jobban kikristályosodhattak, s a tények alapján valósággá váltak. A fenti Cilik elmarasztalóan nyilatkozik a kritika azon irányáról, mely igyekszik a

vékenységet. Elmondotta, hogy a NATO-tagallamok kémszervezetei rendszeres értekezleteken egyeztetik; össze a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni tevékenységüket. Az értekezleteket Gedye, az amerikai kémszervezetek bécsi megbízottja hívja össze a Szabad Európa rádió bécsi Linden- gassei fiókjába, amely a Russel I. Hill kereskedelmi vállalat leple alatt működik.

A Magyar Távirati Iroda prágai tudósítójának kérdésére Havelka elmondotta, hogy tanúja volt az 1953 októberi magyarországi ellenforradalmi események előkészítésének. Találkozott az ellenforradalom előkészítésére Becsbe érkezett Nagy Ferenccel, akivel dr. Ábrányi, Nagy Ferenc ausztriai kísérője hozta össze. Havelka egy Matát- kó nevű, ny^ik! csehszlovák

öngyilkosságot követett el, hogy legalább az akasztástól

megmeneküljön. Exhumált holttestét nemrégiben G rácba szállították. A temetésen az osztrák díszszázadon kívül az osztrák és a nyugatnémet haderő tiszti küldöttséggel képviseltette magát. A temetésről semmit sem közöltek a nyilvánossággal. Tisztában voltak vele, hogy ez nem egyeztethető össze az Osztrák Köztársaság törvényeivel és érdekeivel

értekezletet «más eszközökkel is kielégítően elő lehet készíteni«. Ez azt jelenti, hogy a francia kormány rugalmasabb álláspontot foglalt el a csúcsértekezlet tekintetében.

zék Szaud királlyal. A tanácskozás célja az új államszövetség megteremtése, amely «hozzájárulna a Közel-Kelet békéjének és nyugalmának megszilárdításához.«

Szaud-Arábia, Kuvait és Bahrein a világ legfontosabb olajtermelő országai.

produkció hibájának orvoslását is megkeresni. Pedig a kritika nyomban elveszti létjogosultságát, mihelyt e kötelességét elhanyagolja. A kritika éppúgy felelős a színmű színészi megoldásáért, fejlődéséért, akár a rendező, vagy művész.

A szerkesztőség fogyatcszármazású angol ügynökkel együtt többször kint járt a schwechati repülőtéren, amikor Vöröskereszt-küldeméay- nek álcázott fegyverszállítmányok érkeztek Angliából Bécsbe, s ahonnan a fegyvereket Magyarországra továbbították. Az tellen£orrada3.0üw leverése után Havelka utasítást kapott az angol kémközponttól, hogy keresse meg a menekültek között a szervezet négy magyarországi ügynökét, vagy szerezzen értesülést sorsukról.

Havelka felismerte, hogy a talaját vesztett áruló emigráció csak a háború kirobbantásában lát kiutat siralmas helyzetéből, végül is arra az elhatározásra jutott, hogy nem folytatja hazaáruló tevékenységét és önként hazatért.

Jelenleg vizsgálati fogságban várja ügyének tárgyalását.

TÜNTETÉSEK ÉS ÖSSZETŰZÉSEK BAGDADBAN

London (Reuter). A kairói rádió arab nyelvű adásában pénteken jelentette, hogy ösz- szetűzésekre került sor Bagdadban biztonsági közegek és polgári személyik között. Több mint ötvenen megsebesültek. A rádió szerint országszerte tüntetéseken követelték «Iraknak az Egyesült Arab Köztársasághoz való csatlakozását*1. Két iraki iskola tanulói szerdán és csütörtökön tüntettek Bagdadban, Közülük többet letartóztattak.

A kairói rádió különböző hírekre hivatkozva jelenti, hogy Bagdad ma hatalmas táborhoz hasonlítható. Az iraki hatóságok csapatokat vontak össze a fontosabb tereken és útkereszteződéseken, hogy elejét vegyék a tüntetéseknek. Az öse- szetűzések a biztonsági közegekkel azonban még tartanak.

A kairói rádió szerint «nagy tüntetés zajlott le az angol nagykövetség előtt egy iraki és egy algériai csapat labdarúgó mérkőzése után«. Több ezer Iraki éltette Nasszer elnököt.

—i--------------------------------------- ■ S

zünet állt be a tuniszi «jószolgálati« tárgyalásokban

Párizs (MTI). A pénteki párizsi esti lapok Szerint most szünet állt be a tuniszi «jószolgálati« tárgyalásokban, amint a Monde írja: «most van a felvonáshoz«. A tudósító szerint Tunisz álláspontja az országban állomásozó francia katonaságot illetően nem változott. Bizerta tekintetében pedig a határidő egy év is lehet.

kosságának ismeri el, hogy a színházi bírálatokban sokszor kihasználatlanul hagyta a szocialista-realista kritika nagyobb lehetőségeit, valamint kijavítandó hibának tartja azt is, hogy nem épített ki kellő elvtársi kapcsolatot a színház vezetőivel.

SZERKESZTŐSÉG

Náci háború* bűnris dísstemetése

A francia kormány lemond a külügyminiszteri értekezlet követeléséről

Tervbe vették Szaud-Arábia, Bahrein és Kuvait egyesülését