Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

Vasárnap, 1958. már ei us 8. 5 SOMOGYI NÉPLAP Szemben a kényes kérdésekkel \/an az úgy néha, hogy * kétes értelmű szavak hihetőnek tűnnek, holott el­rugaszkodtak a tárgyilagos- súg talajától. Áll ez megfordít­va is. Az igazság és hamissá: soha nem nyújt békejobbo egymásnak. Hol nyíltan, hol burkoltan csapnak össze kard Jaik. Megannyi elszenvedett vereség ellenére is a becsüle tes ügy jut előnyhöz, a becsa i*ó szándék pedig leteszi a fegyvert. De csak akkor, ha haladás zászlóvivői a kudar­cok idején sem fújnak taka- rodót, hanem szívósan, kitar­tóan menetelnek előre. A szer­dán délután Kéthelyen szer s»tt tapasztalatok diktálják e sorokat. A földművelésügyi minisz­ter képviselői beszámolót mond a mintegy négyszáz főnyi hall­gatóság előtt. Éppen arról beszél, hogy íal-u mostani helyzetéből a ki- á- : a szövetkezeti gazdálko­dás megszervezése. Erre felug­rik az első széksorban egy pa­rasztember, mondván: »Vár­junk még evvel, Dögéi elv tára!« Nagy taps jelzi, hogy sokak szíve szerint beszélt közbeszóló. Pedig a saját, ed­dig még fel nem ismert érde­kűk tagadása ez a tetszésnyil­vánítás. Minden gazda a maga szemszögéből ítéli meg a dől gokat — a kormány tagjainak figyelme -viszont az ország ha­téráig —, sőt azon túl is ter­jed. Néhány jól gazdálkodó egyéni paraszt azt látja, hogy ő magasabb eredményeiket er «4, mint szomszédja. Nem ve sei észre, hogy parcellája bás tyafalán megtörik minden többre vágyó jószándéka. Az országvezetés a nép elé tárja a való helyzetet. A nem­zetek versenyében elvérez­nénk, ha a kisüzemek mellett maradnánk, mert mindenütt a nagybirtokok hódítanak teret A technika a cövekekkel szét Bem szabdalt földeken végzi a paraszt helyett a nehéz munkát, s a gépnek tágas ha tár kell, hogy olcsóbb, több terménnyel szolgáljon ben­sőnket. Jobb a máról és a holnapról nyíltan beszélni, mint elhallgatni. Az igazságot meg kell mondani, akkor is, fa* a* ma még sok parasztem- bsrnek nem tetszik. Az ország vezetői azért vannak, hogy megmutassák a jövő útját. A szövetkezést ellenző nézet erősen tartja magát a faluban Emiatt nem illetheti egyolda­li elmarasztalás a 'kéthelyi pa­rasztokat. A közsÄCTV’°-n koráb­ba a _ gyengén működött ter­melőszövetkezet érméké mé­lyen él az emberekben. Első­sorban ez riasztja el őket az összefogástól. De ők sem mondhatnak örökérvényű, megfellebbezhetetlen véle­ményt az egész tsz-mozgalom- »él egyetlen, a sok ajjal-bajjal küszködött helybeli közös gaz­daság példájából. Nézzenek körül a falu határán túl, a já­rásban, a megyében, az or­szágban. Látnak ott is tegnap még lábadozó, de ma már egy­re inkább erőre kaoó szövet­kezeteket. És láthatnak mind több kiváló közös gazdaságot ás. Gondolkodjanak el ezek si­kerein is, minden előítélet nél­kül. Az egyik középparaszt így * ' szőtte szavakká — nagy hatásra számítva — mondani­valóját: »-Biztosítson a kormány egyenlő gazdálkodási fettéte­leket az egyénieknek és a ter­melőszövetkezeteiknek a ver­senyben«. A tapsot megkapta, de a vá­laszt is! A kisparaszti gazda­ságok hosszú idő alatt alakul­tak ki, lényegesebb beruházá­sokra nincs szükségük. A szö­vetkezeteknek nincs nagy múltjuk. Most fáradoznak a nagyüzemi feltételek megte­remtésén. Saját anyagi erejű- kát meghaladja ez a roppant feladat. Ezért támogatja őket «* állam. Az országvezetés megnézi, hova adják a nép pénzét, A termelés fellendíté­sét szolgáló célra fordíthatja a szövetkezet a hitelt, s ezek a .forintok hosszabb-rövidabb időn felül bőven kamatoznak. Egységes, nagy tömegű, jó mi­nőségű terményt és állatot nem a kisparasztöktól, hanem a* állami gazdaságok mellett a termelőszövetkezetektől vár­hatunk. Kell nekünk a bősé­ges és olcsó mezőgazdasági áru hazai fogyasztásra is, meg kül­földi kivitelre is. Igazságtalan lenne, ha a tsz-eket e hivatá­suk teljesítéséhez nem segíte­né hozzá megkülönböztetett gonddal az állam. A való helyzetet tudatosan, vagy nem tudatosan félrenia- gyarázza a többi, szóhoz jutott ember is. Kósi György: » A miniszter úr ajándékozzon meg bennünket azzal a legelő­vel, amit az állami gazdaság eltagosított tőlünk. Több lesz a tej, több lesz a pénz, jobban udunk adót fizetni a hazának. A legelőt a miniszter úrról ne­veznénk el«. 'Lakatos János: -Támogatjuk a kormányt, ha az is támogat bennünket: en­gedjék el a fogatadót«. Mika József: »Az adóemeléssel a kormány elveszi a kedvünket a termeléstől«. Tüske Sándor: »Ne sinylőd- tessen bennünket, egyéni pa­rasztokat a kormány«. Termé­szetesen nem nélkülözte egyi­kük sem az elismerés dörgő :apsát, sőt egyikHmásikukat meg is éljenezték. Ám a kár felé hömpölygő árral 6zembe is lehet fordulni! Ami a legelőt illeti, arról Dögéi elvtárs ma is azt mond- ‘a, amit egy évvel ezelőtt Marcaliban a kéthelyi küldött­ség értésére adott: az állami gazdaságok betago6Ított táb­láihoz senki sem nyúlhat hoz­zá büntetlenül. Ami jövedel­met hoz ez a terület, annak nem csak egy részét, hanem azt teljesen egészében az or­szág élvezi. A párt és a kor­mány vezetői nem hiú embe­rek. Nem az tetszik nekik, hogy valamit elneveznek ró­luk. sőt ez ellen tiltakoznak is. Az elégíti ki őket, ha intézke­déseikkel a nép javát, a szoci­alizmus ügyét szolgálják... A lóadót meg kell fizetni. Ez nem is jelent különösebb meg­terhelést a parasztságnak, hi­szen a lóval nemcsak dolgozni, hanem fuvarozni is lehet. (Ezt a felszólaló maga is tapasztal­hatta, mert fogatával szép pénzt szokott keresni.) Az adó­emelésről, meg az úgynevezett ■sinvlődésről is szóljunk. Nem egyenes dolog a tényeket meg­hamisítani, a valóságot a han­gulatkeltés kedvéért eltorzíta­ná. A parasztság a kötelező be­szolgáltatás eltörlésével egy év alatt jelentős több’etjövede- ’ernhez jutott. A többletjöve­delemből valamicskét vissza­kérni az ország számára nem helytelen, hanem teljesen in­dokolt. Elfogadni a munkás­osztály küldte villanyáram ál­dásait, műtrágyát szórni a földre, amennyit csak megkí­ván egyik-másik növény, nem ismerni a fölösleges termény, vagy hízott állat értékesítésé­nek gondját, a fogatosmunka díjánál kisebb pénzért dolgoz­tatni az állaim traktoraival, vontatójával, a keszthelyi gim­názium padjaiba beültetni a család egyetlen sarját, stb. stb. — mindez nagyon jó. És az Is jó, hogy életben maradt az a rendszer, amely száműzte a falu oly sívár múltját is. A párt, a kormány örül annak, hogy könnyebb, szebb vidá­mabb leírt a paraszt élete, mint amilyen a régi világban volt. A jólét még magasabb csúcsaira akarja felvezetni a nép>et. Ehhez az ország össze­fogása kell. Mindezt végiggon­dolva biztosan nem úgy be­széltek volna a felszólalók, ahogyan beszéltek. Megdöbbentő feledékenység! A miniszter sorolja, mikor, mennyi kisparaszti gazdaság szűnt meg önálló egységként Létezni Németország kapitalis­ta felében. A hallgatóság két­kedő moraja hömpölyög végig a nagy kultúrtermen. Itt tán nem verették dobra negyvenöt előtt a bankárok a kisbirtokók egész sorát? Vagy ez már olyan régen volt, hogy nem Is illik rá emlékezni? ... A szocialista világrendszer technikai erejéről van szó. A szputnyik a békeharc fegyve­re. Éretlen nevetés fogadja a műhold orosz nevének kiejté­sét. Jobb kézben vélnék tud­ni a nevetgélők a földkerek­ség hátán élő emberek többsé­gének legféltettebb kincsét, a teremtő békét, ha az első mes­terséges bolygót — a katonai vonatkozású technikai fölény -agyogó bizonyítékát —• ott küldték volna fel elsőként, ahol a nap lenyugszik? Vagy a háború borzalmas élményeit is a feledés homálya fedi már? Elcsitult volna a hadiözve­gyek, hadiárvák segélykérő jajszava? Nem jelent memen- tót a falu népe számára több rokkant ember, köztük Vass Lajos bicegése, akinek akna­tépte lábát mankó helyettesí­ti? Megannyi kérdőjel, meg­annyi egyértelmű választ kö­vetelő kérdés — az élet nagy kérdései, amelyek elől nem le­het kitérni. Klem igaz az, hogy a falu ' v egész népének hangját hallatta néhány felszólaló. Itt, a gyűlés nyomába lépett kép­viselői fogadó-esten másfajta vélemény is előmerészkedik a másfajta emberekből. Egyi­kük magyarázólag előrebo­csátja: »Nem mertem a nagy­teremben szólni, mert lehur­rogtak volna a középparasz- tok«. Most beszél nyíltan, fe- szélytelenül... Szegényes volt a szövetkezeti élet, de még szegényebb a mostani —> a napszámos munkának, a bér- földek művelésének sovány a haszna. Szeretne ismét össze­fogni a magafajta sorstársak­kal ... Igen, támogatja az ál­lam az egyéni gazdákat is, hogy növeljék a termelést. De bátorítja a megélhetés gondjai­val küszködő falusi réteget, amely ma még itt-ott csendes­szerényen suttogja a szót: ►►se­gítsetek!« A mellékutcák, fa­luszélek kicsi házaiban lakó, az újságot a villany helyett petróleumlámpa mellett bön­gésző népmél talál leginkább visszhangra a párt útmutatá­sa. Vajh, ha már ott tarthat­nánk, hogy ez a visszhang túl­harsogná a falu közvélemé­nyét ma is uralkodó nagyhan- gúak hangoskodását. Kutas József AZ AGRONÓMUS TANÁCSA A gyümölcs f a-v édelemről Természeti adottságaink any- nyira kedveznek a gyümölcs- ermesztésnek, hogy a magyar gyümölcs íz- és zamatanyagait ekintve világviszonylatban az elsők között van. Szívesen vá­sárolnak tőlünk a környező lépi demokratikus államokon elvül «nyugati országok is. A keresletet azonban nem tudjuk delégíteni, mert a szállítmányt sok esetben a betegségek és kártevők ► annyira megfertőzik, kogy nem felel meg az export- követelményeknek. Pedig az exportképes gyümölcsért a ter­melő jóval magasabb árat kap. Try a védekezésre fordított összeg bőven megtérül. Különösen nagymértékű kárt akoznak a különféle pajzstetvek. \ házikertek gyümölcsöseiben "■zek a legveszedelmesebb kár­levők a molyokon kívül. Erő« 'ertőzés esetén a pajzstetű szí­vása következtében sz egész fa “Iszáradhat. Különösen a kali­forniai pajzstetű a veszélyes, mert ennek a károsítása a ►yümölcsön látható nyomot hagy — jellegzetes piros láz- ryűrűt —, ami az áru piaci ér­iékét erősen lerontja. A pajzstetvek elleni véde­kezés ezekben * napokban vá- 11k esedékessé, amikor a fagy­veszély már elmúlik, de még rügy pattan ás előtt van a fa. Ilyenkor öt. százalékos gyü­mölcsfaolajjal, vagy téli hígí- fású mészkénlével védekezünk ellene. A permetezés lemosás- ’zerű legyen és mindig a fa 1 • i t—­‘agafcb ágak és a törzs is ele­gendő permetlevet kapjon. Az olajos szerekkel történt perrne- ipzést három éven belül nem lehet megismételni, mert ká­ros élettani hatása van. Na­gyon fontos, hogy a permete­zést megelőzze a fa törzsének és vastagabb ágának a kéreg­kaparása és drótkefélése. Kü­lönösen elhanyagolt háziker­tekben elengedhetetlen a fák törzsének tisztogatása, mert a felrepedt kéreg alatt nagyon sok kártevő bújik meg. Kapa­rással lehetővé tesszük, hogy a permetlé a repedésekbe is bejusson és hatását ott is ki­fejtse. A lekapart kéregdara­bokat gondosan gyűjtsük ösz- sze és égessük el, mert ezálta1 a bene lévő kártevőket elpusz­títjuk. Védekezésünk csak ak­kor eredményes igazán, ha azt nemcsak egyenként végezzük hanem az egész községre ki­terjedően. így ugyanis nem áll fenn az a veszély, hogy a szomszéd gyümölcsösről újra megfertőződik a szakszerűen kezelt gyümölcsösünk. A közös védekezésnek szép példáját mutatják a szentgáloskéri gazdák 1 azzal, hogy megszervezték gyümölcs­fáik egészséges permetezéséi. A községi tanácson keresztül kérték a Növényvédő Állo­mást, hogy szakembere * gyü­mölcsfák védekezésével kap­csolatos tudnivalókról tartson a községben gazdagyűlés kere­tében előadást. Ezen, a film­vetítéssel egybekap>csolt gyű­lésen megbeszélték a védeke­zés módját. Megegyeztek abban, hogy közösen beszerzik a gaz­dák a szükséges kínpart, me- szet és a megfelelő időpont­ban a Növényvédő Állomás ■ zakómbere megfőzi a mész- kénlevet. Ahol a terepviszony engedi, ott motoros nagygép­pel elvégzi a Növényvédő Ál­omás a permetezést, kataszt- rális holdanként 160 forint munkadíj ellenében. Azokat a gyümölcsfákat pedig, amelye­ket nem lehet nagygéppel per­metezni, a Növényvédő Állo­más által rendelkezésre bocsá- ott magas nyomású háti gé­pekkel permetezik meg a dol­gozó parasztok. Rinyakovácsi községben is hasonló kezdeményezés indult izzal a különbséggel, hogy ott i gazdák alakítanak egy bri- ádot, amelyik a permetezést ■►lvégzi, a . Növényvédő Állo­mástól csak a mészkénlé meg- őzését kérték. Szívesen tesz eleget a Nö­vényvédő Állomás az ilyen irányú kéréseknek, mert ezzel ;egíti megyénk gyümölcsösei­nek a felvirágoztatását. A számok tükrében vizsgálva az ország jelenlegi i helyzetét, azt látjuk, hogy sok : tennivaló van még a védeke­zés terén. Ugyanis a statisafi- : kai adalok szerint az ország- j ban hétmillió almafa van, és ! ebből Szabolcs megyére egy- 1 millió esik. Mégis Szabok* I megye adja az ország almaex- , partjának nyolcvan százalékát, j A többi hatmillió almafáról ! p>edig mindössze húsz száza- ! lék exportképes almát tudunk i szedni. El kell érni, hogy a vé­dekezés fokozottabb végrehaj­tásával az egy fára eső átlag­termés is emelkedjék. Orszá­gosan huszonkét kilogramm termésátlag almafánként. Sza­bolcs megyében — a szakszerű védekezés következtében is — almafánként háromszáz kilo­gramm a termés. Érdemes ezékén az adato­kon elgondolkozni és számve­tést csinálni. Ha a kártevők elleni védekezést fokozzuk, emelkedik a hozam és ezáltal növekedik az exportlehetősé­günk. Ezt mutatja az a tény is, hogy amíg az 1948-49-es évek­ben 360 vagon volt az ország almakivitele, addig 1956-ban már 7000 vagon almát szállí­tottunk külföldre. Van lehe­tőség a továbbhaladásra. Bz nagyobb jövedelmet biztosít mind a termelőnek, mind az országnak. Csontos Lajos Lesz dolguk a tabi traktoroknak A kormány 3004-es rende­let* szerint újabb 15 száza­lékkal kevesebb bért fizet­nek a gépállomásoknak a tsz-ek. Ennek az a feltétele, hogy az alapvető, egész évi gépi munkákra március 15- ig megkössék a szerződést, s a szántóföld kát. holdjára 3 normálhold, vagy ennél több gépi munka jusson. Számos terme! ős zö vetke­zet él ezzel a lehetőséggel. Ez tapasztalható Tab köz­ség két közös gazdaságában is. Vidus Kálmán elnök ja­vaslatára a 141 hold szán­tón gazdálkodó szövetkezet 702 (normálholdnyi munkát kötött le a gépállomással. Az Uj Életnek több a földje, 150 hold a szántója, s jobban is igénybe veszi az állami gépek segítségét: 966 nor­málholdra tehető az a mun­ka. amelyet ebben az esz­tendőben elvégeztet a hely­beli gépállomással. Mada­rába István elnök aláírta már a szerződést. Ezt Bálint Miklós, agronómusból lett gépállomási vezető szorgal­mazta mindkét termelőszö­vetkezetnél. Az egyénieknél a földmű­vesszövetkezet keres mun­kát a gépállomás számára. A szerződtetést segítik a traktorosok is. Z. Kovács Nem várnak az időre Egészen a Dráváig lenyú­lik a ferenctelepi üzemegy­ség birtoka. A folyamon túl pirostetejű házak. — Azok már jugoszláviai otthonok — mutat a Dráva kékjén túlra Mezei Ferenc üzemegységvezető. A másik partról fejszecsattogás zaját hozza a szél. A ledöntött fa körül emberek sürgölődnek — ingujjban. Egy-egy erősebb »■hó« (rukk nélkül) kiállás még sokáig rezg a füzesek fö­lött. Az ottani embereket is kicsalta házaikból a jó idő... Nagyokat, de lassan lép­kedve haladunk a végtelen­nek tűnő árpaföldön. A dús, de még zsenge vetés bő ter­mést ígér. — Pedig nem is ez a leg­szebb, azért ebből is lehet ké­véket kötni majd a nyáron. A másik táblákon még csop- rosabb a búza, meg az árpa is — mondja kísérőm. — Erős és dús, olyan, mint a gyep ... Persze, az ősszel jól munkált és alaptrágyáwtt földbe ka­rült a mag. És ez sokat szá­mít ... Alaposan meg kell gondolni, hogy fejtrágyaként mennyit is kapjon a búza és a többi, ősszel vetett kalászos. A jóból is megárt a sok — tartja a közmondás ... Az idén a tavalyinál és a tervezettnél is nagyobb ho­zamra számítanak. Árpából 10 mázsa helyett 15 mázsár* és búzából is több ígérkezik, mint 1957-ben. — Nem sok ez? — Nem,. Pillangósok után vetettünk és átlagban egy hold föld — ősszel, tavasszal — 200 kg műtrágyát kap. Nem tétlenkedtünk, most sem vá­runk és talán nem is csaló­dunk ... Keskeny dűlőhöz érünk. Mellette simára hengerelt tábla nyújtózik. Tavasziak alá készítették elő. — DT, Univerzál traktor, Zetor, szinte állandó készült­ségben várják az igazi »beve­tést* — mondja Mezei Ferenc. Most is dolgoznak a gépek és az emberek (csak az a baj, hogy válogatni kell a terepet, nem lehet rámenni az 1500 holdas üzemegység minden táblájára). Vetik a koratava­szi takarmányborsót, szórják a műtrágyát, fogasolnak és javítják az utakat, de még­sem olyan pezsgő, biztos üte­mű és teljes a munka, mint amikor a naptár már jelzi a tavaszt. A Somogytamócai Állami Gazdaság eme elég sáros üzemegységében is többre, jobbra törekednek az embe­rek. A sok kézi munkát igénylő növények (főleg ka- pásolc) terméshozamát növel­ni — ez is cél. Hoznak-e a pil­langósok átlag 100 mázsás termést? Lesz-e elegendő tö- megtakarmány? Beválik-e c silókukorica? Ez mind gond. S nem az üzemegység külön ügye, dolga. Az itteni jó, vagy rossz munka Icedvezően, vagy rosszul, de valamilyen formában hat « gazdaság er­szényére. — Ott van a gyümölcsö­sünk, benne méhes — bök egy erdőnek tűnő parcella felé az üzemegység vezetője. 56-ban mindössze 46 mázsát termett a 27 holdas gyümöl­csös, de tavaly már három­szor annyit. Az idén még több lesz, használ neki majd a permetezés. Desztics Ferenc 110 méh­család »szorgalmáért« fe­lelős. — Van itt akácos? — Jó terep az 1000 holdas heresznyei erdő, a Dráva- mellék. meg a gyümölcsös. — Vándorolnak? — Mi nem, de a méhek igen (meg Desztics is)... — A jövedelem?... — Most már nem fizetünk rá... Felhő fut a nap elé. Mint­ha hűvösebben fújna a folyó­parti szél. Terhesek és söté­tek a felhők. Talán havat hoznak? liehet, hiszen a naptár szerint még tél van. (GŐBÖLÖS) Sándor traktorista Zala kéz­ségben lakik. Felkereste a gazdákat, s legutóbb Czabu- la Gyula 5 hold felszántásá­nak írt alá. Ezzel együtt ed­dig 32 hold szántanivalóra kötött szerződést a zalai trak­torvezető. Munkatársa, Kollár Ferenc pedig 23 hold szán­tásról szóló szerződést íra­tott alá a sérsekszöllösi egyéni parasztokkal. Felku­tatják a munkalehetőséget a tabiak, hogy a tavasztól késő őszig legyen hol dolgoz­ni a körmösökkel, vontatók­kal, vagy univerzél-trafcto- rokkal. Újra megnyílik március 5-én reggel 7 órakor Kaposvár legnagyobb fűszer­csemege boltja* a 201-es Ady Endre u. 2. szám alatt. Még nem tudja, & hogy nem gond már a Dangó segédmotor alkatrész be­szerzés! Vidéken a szaküz­letekben megfelelő választék áll a vásárlók rendelkezésé­re.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents