Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
Vasárnap, 1958. március 16. 3 .SOMOGYI NÉPLAP facta í Ez Is a pártira!a része „Megmozdult Kaposvár szervezett munkássága, hatalmas9 fönséges és méltóságteljes volt.. .66 |Dáí' nap múlva ünnepel- " jiik történelmünk kiemelkedő eseményét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39, évfordulóját. Az akkori forradalmi idő előszele vág arcunkba, amikor a korabeli sajtó már sárguló lapjait forgatjuk. Az akkori megyei lap, a Somogy vármegye (továbbiakban SV) »-Béke és drágaság« című cikkében az akkori általános helyzetről, a kapitalizmus lel- ketlenségéről ezeket írja: »A kapitalizmus ahelyett, hogy szocializálódott volna, ellenkezőleg még inkább önző, rideg, szeretet nélkülivé, kapzsi és kizsákraányolévá vált, mint a békeidőkben...* A városi közgyűlés megtárgyalta a közélelmezés helyzetét. Az előterjesztett beszámoló kénytelen volt megállapítani: a cukorfejadagot csökkentették, a városban nincs hüvelyes főzelék, állandóan kevés a petróleum. Ugyanakkor a »városi közgyűlés elhatározta, hogy felemeli a villanyáram díját, a magánfogyasztóknál 50, az ipari áramot 33 százalékkal.* (SV 1918. jan. 26.) Ezt követőleg a lap munkatársa »Útban a kukoricakenyér* címmel emlékezik meg a közellátás helyzetéről. Arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy hivatalos körökben felvetődött az a gondolat, hogy, a gabona kiőrlési százalékát az eddigi 80 százalék helyett 88 százalékban kellene megállapítani. 25 százalék legyen a kukoricaliszt pótlás. Azok a dolgozók, akik annak idején éltek, nagyon jól tudják, hogy a munkások, cselédek már ezt megelőzően kukoricás kenyeret ettek, s örültek annak, ha ilyent is ehettek. A tisztviselők helyzetéről is ír a megyei lap: »A cipőről, raftáról, fehérneműről már régen le kellett mondaniuk. A húst is jóformán csak hírből ismerik már, de most a főzelék, krumpli, bab is ágy megdrágult, hogy lehetetlen megszerezniük. A tisztviselő lemondott a kultúráról... Most már le kell mondani a mindennapi kenyérről, mert a fizetéséből nem képes megszerezni.* (SV 1918. ápr. 12.) A parasztságot is sújtotta a háború, hiszen a férfiak legtöbb helyütt bevonultak, sújtotta őket a mai?ps adó, a rek- virálás, az ábandó zaklatás. Az uralkodó osztályoknak eszük áfában sem volt befejezni a háborút; kivívni az ország függetlenségét, jo«ot adni a népnek, földet a parasztnak. A meevei lap hírül adta a menyei állandó választmány ülésezését. He kik ve+tek azon részt? Széchenyi Aladár gróf főispán, Kacskovms Lajos alispán, Hovos Miksa gróf Sornsieh László gróf. Tapko- vios .Tános malomtidaidőrés faliján Hönes báró. Kladnioo Alajos rokorévári főigazgató aki szintén a roeoyp egyik naevobb adé-fízetőie volt. Heveden munkás, paraszt, kls- omber sem vett részt a meevoí állandó választmány ülésén Hz is bizonyítja a nép jcgfosz- tottsá«át: 1918. elején a kaposvári munkásság tüntetett a bők» mellett, válaszul a rendőrség három szervezett munkást letartóztatott. De a szervezed munkásság is megmozdult. A rendőrség a három szervezett munkást kénytelen volt szabadlábra helyezni. ■f 919 e’ső napjaiban mé? inkább fokozódott a dolgozó nép harci szervezkedése. A kaposvári főgimnázium tornatermében megalakult a pedagógus szakszervezet. Az alakuló ülésen Latinka Sándor, a Somogy megyei földmunkások megyei titkára mondott nagyhatású beszédei Sikraszállt az őszirózsás forradalom vívmányainak védelm és továbbfejlesztése mellett. A munka jobb megszervezésért február végén megalakult e szakszervezeti tanács, amely 11 tagú vezető, ércből és 5 tagú ellenőrző bizo. bél állt. Az 1918 őszén mega'.nkult munkástanács lefogta;: ■, a Somogyi Hírlapot, s a szociáldemokrata párt rendelkezésére bocsátotta. Február 25-én több nagyjelentőségű határozatot hozott. A. határozat kimondja, hogy a MTR birtokában lévő 44 009 holdas birtokot termelőszövetkezetek céljaira birtokba kell venni. »A toponári gróf uradalmában a gazdasági cselédek drágaság! pótlékot kertelt. A gróf beszaladt a kormánybiztoshoz is katonai segítséget kért a cselédek ellen. A nemzetőrség parancsnoka, Győri századom a kormánybiztos rendeletére 18 embert ki is küldött. A munkástanács vezetősége erről értesülve, azonnal intézkedett Széchenyi Aladár kor- nánybiztcsnál, ki a karhatalmat vissza is rendelte. (SV 1919. febr. 20.) Kiemelkedő volt a kaposvári munkások megmozdulása az ellenforradalom ellen. »Megmozdult Kaposvár szervezett munkássága, hatalmas, fölséges, de nyugodt, s méltóságteljes volt az, s lenyűgözött, lebilincselt mindenkit, akik eddig kételkedtek i munkásság hatalmas erejében.* (SV. 1919. február 11.) A Kossuth' téren volt 8 munkások nagygyűlése, amelyen kb. 8—10 ezer ember “vett részt. La tinika Sándor szólt a néphez. Megbélyegezte az uralkodó osztályok politikáját, s az ellenforradalom elleni harcra hívta fel a munkások figyelmét. Schneller Béla pedig követelte a reakciós személyeknek a közigazgatásból való eltávolítását. Gróf Széchenyi Aladár főispán úr ezt nem bírta ideiekkel, s lemondott. Utóda Veubauer Ferenc, kaposvári ügyvéd lett. A munkástanács, a szervezett munkásság tiltakozott Neubauer kinevezése ellen. Követelték az új főispán eltávolítását, s helyette szocialista főispán beállítását. »Kezdődik a rend és a munka, elkergettük a ’irályt, kihirdettük a köztársaságot. Megszüntettük a háborút. Földet szereztünk a népnek. Szabadság, népuralom, béke, föld! Ízt hozta a forradalom. Minién! elértünk amit akartunk! — hazudták. Ennek ellenére a tömegek forradalmi harcát az uralkodó osztályok nem tudták meggátolni. S ezért még jobban fokozták ideológiai tevékenységüket. A kommunizmus című vezércikk azzal a kérdéssel toglalkozik, hogy mi a különbig a kommunizmus és a szo- liáldemokratizmus között. Hiába írták, hogy »A polgárság, munkásság és a föld iépe van most a kormányban képviselve. A polgárság, a munkásság és a föld népe adton erőt és súlyt ennek a kormánynak. hogy . beválthassa programját.* (SV 1919. jan. 24.) S hiába rimánkodott »Pro- ’etár testvéreinkhez* című ve- tórcikkbén Győri Jenő százados a munkásakhoz, hogy adják fel a proletárdiktatúra kivívására irányuló küzdelmüket, a munkások forradalmi hangulatát nem lehetett leszerelni. Természetes, az uralkodó osztályok nemcsak a szellemi megtévesztéshez, hanem a terror eszközéhez is nyúltak. A megyei lap szerint 102 csendőr érkezett Kaposvárra, a Ba- t'oss-1 akt a ny á ba. A sajtó előre jelzi, hogy a közeli napokban további 60 csendőr érkezik a megyébe karhatalmi szolgálatra. A csendőrök annak idején bizonyos ideig állták a sarat, mindenütt ott voltak, amikor a nép mozgalmának leveréséről volt SZÓc A kárhogyan is mesterkedtek az uralkodó oszitáh’ ! megyei képviselői, nem tudták megakadályozni 1919. március 21-et Somogybán sem. S. K. Egy kimutatásféle fekszik az asztalon. a Kossuth Könyvkiadóé. Holt szám oszlopait vannak rajta, de ezek a számok most élővé váltak f és beszélnek, tanúskodnak egyes elvtársak szorgalmáról, mások hanyagságáról. Arról, hogy pártszervezeteink közül egyik-másik nem valami nagy barátja a könyvnek, az írásos agitáció és szépirodalom terjesztésének. Akaratlanul is egy nemrég olvasott történet jut az ember eszébe, amely arról szól, hogy a Horthy-fasizmus idején, amikor a kommunisták csak titokban szervezkedhettek, akkor is terjesztették a párt szavát, nemcsak élőszóval,, hanem, ami ennél nehezebb, bonyolultabb és veszélyesebb volt, írásos módon is. Gondoljunk csak vissza: a pártmun’ca rangsorában a legelsőként azok dolgoztak, akik erre a legalkalmasabbak voltak. Milyen nagy szó volt akkor a vártnak egy újságját, egy röplapját becsempészni, bejuttatni az üzembe, a munkások közé, úgy, hogy ne lehessen áruló jel. S az embernek egy kicsit elszorul a szíve, amikor a hajmást párttitkár elvtárs levelét olvassa, amellyel felbontatlanul visz- szaküldte a megyei pártkiadóhoz a párt szavát vivő, tolmácsoló könyveket, amelyek úgy hozzátartoznak a napi élethez, mint a só, meg a víz. »Van nekem más gondom is, nem érek rá ezzel foglalkozni (mármint a könyvek terjesztésével), nem is lehet eladni*. Nehezen fogható fel, hogyan gondolkozhat így napjaink párrttitkára, amikor lépten-nyómon tapasztaljuk, hogy az emberek vá.gynak az igaz, őszinte szó után, kíváncsiak a kor eseményeire: tudni akarják, milyen a nemzetközi és a belpolitikai helyzet, milyen jövő vár rájuk. Suiyor Lajos elvtárs, a Tengődi Állami Gazdaság helyettes párttitkára is azt tudatja levelében, hogy: »...címünkre a jövőben semmiféle könyvet, folyóiratot és propcu panda anyagot ne szállítsanak, mert e levél megküldése után a címűnkre feladott anyagokért felelősséget nem vállalunk.. .* Vajon miért nincs szükségük propagandaanyagra, s folyóiratra. Nem. akarnak tanulni a kommunisták? Ez nem lehet igaz. A Kossuth Kiadó a párt vállalata, a párt sajtótermékeinek kiadója. Fő hivatása a párt tagjait ellátni marxista --leninista szellemű írásokkal, a Pártélettel, a Belpolitikai Szemlével és Társadalmi Szemlével, a pártoktatások anyagával. A kommunistákat hozzá akarja segíteni ahhozi hogy napjaink kérdéseiben eligazodva választ tudjanak adni a pártonkívülieknek, nevelhessék őket, A Kossuth Kiadó olyan népszerű nyelven megírt kiadványokat is eljuttat a párt- szervezetekhez, amelyek nemcsak a párttagoknak szólnak, hanem a pártonkímilí- eknek is hasznos, értékes olvasmányt ’jelentenek. A télen például a pártszervezetek ilyen módon juthattak hozzá széles nőréteget érdeklő szakács-, kötés-, hornolás-, szabás-varrás könyvekhez. Az már más kérdés, hogy jól sáfárkodtak-e ezekkel a pártszervezetek. Sajnos, mint a cikk elején is írtuk, sok helyről nem a legjobb jelentések érkeznek ezzel kaocsolatban. Csupán a nagyatádi járás vártszervezeteinél több mint 12 ezer forint értékű kiadvány vesztegel. A Háromfai, Ku+asi és Nagybaráti Állami. Gazdaságban van a legtöbb adósság. A somogvszobi vasutas várt- szervezettől felbontatlanul visszaérkeztek a küldemények. Sok pártszervezet vezetőségének bizony érdemes volna elgondolkozni a. leírtakon. S a bíráló sorokat nem követheti más, mint hogy a pártmunka méltó Heinére a!« litják a pártsajtó termékednek terjesztését. Varga József. vasárnapi tárca Fenn és lenn Vízkefeti kinyitotta a pár- nás igazgatói ajtót és beszólt rajta: — Hát akkor mehetünk, igazgató elvtárs, kérlek?... Zentai Imre, a fiatal igazgató felnézett az iratokból és félig bosszúsan, félig szabadkozva szólt vissza: — Nem violna jobb, ha te egyedül?... Hiszen te vagy a műszaki vezető?. — A másik benn volt az ajtón. Zentai megfigyelte. hogy szinte libben, lábujjhegyen állva jer. — Nem, nem kérlek, ezt neked is látni kell. Majd meglátod hogvan is lehet herdálni a nép vartvonát, kérlek. Mert ez az... Ez tipikusan az az eset. hogy a te meg az én zsebemből hogyan lopják ki a forintokat. Ez.ek is szakemberek? Hát, kérlek. egv falat ferdén felhúzni. ez mégis csak 50k!. . . Nem gondolod, kérlek szépen?. .. Már hozta is a kabátot és felsegítette az igazgatóra. Zcrrtai megadta magát... Tudto ennek a szokását... Addig nem megy le a nyakúról, amíg nem megy vele... Útközben egy kevéssé elgondolkodott a viszonyukon, és haragudott e^v kii- magára. Hem tudort védekezni ez ellen az ember ellen... Visszaemlékezett össze- tegeződésüfcne. Félévre az ellenforradalom utón e^v üzemi bálon egyszereseik nd* ült mellé... »Végre egy kis alkalom, hogy mint emberek is közelebb kerüljünk egymáshoz* — mondta, Ö helyeselt neki, mire Vizkeleti neki- bátorodva, egymásnak koccintotta poharaikat. »Most már három éve, hogy együtt dolgozunk, s oly sokszor a nyelvemen volt, de nem mertem szó1 ni, pedig tudom, nem haragudott volna, hisz ismerem jól nemes szívét az igazgató elvtársnrk Szóval én vagyok az idősebb, ha megengeded: — szervusz*. És egyhajtósra kiitta poharát... Ö maga aztán erezi p arcán a kényszeredett mosolyt, de jó képet váeott a dologhoz. Mit is tehetett volna? Vizkeleti most is fecsegett, ami csak eszébe jutott. Többször megismételte ugyanazt a mondatot, nagyokat nevetett saját viccein, s kellő tisztelettel várta be az igazgató megjegyzéseit. Az fürkészte őt. Kék isváiri sapkái a. kihangsúlyozott' munkásöltözéke nem illett a sima modorhoz, a biztos fellépéshez. Azt hiszem, az a bajom, hogy mindenkinek mindent megbocsátok — gondolta magában. — Ennek például azt kellene mondanom, miért játssza a paprikajancsit, hisz anélkül is elismerik öt az emberek. De nem szólt semmit-. Az irodában járt az esze. Fázósan összehúzta magát*. Hideg volt ez a tavaszelő. Dobos Mihály a fűszerüzlet udvarában éppen a maltert kavarta, amikor megpillantotta őket. Ujjait csípte a hideg, amint le-föl huzigálta a ládában a mésszel-vízzel kevert homokot. Ismerte jól Vizkeletit, tudta, mi következik. S csakugyan, a műszaki elemében volt. Szinte röpült előre, mint aki otthon érzi magát. Nem köszönt senkinek, csak odabökött a svájci sapka széléhez. — Na, hol van ez a híres Vonok? — kérdezte Mihály- tól. Az sző nélkül, odaíbökött a raktárból átalakított lakás ajtajához. Nem szívelte ezt az embert, nem tehetett róla. Érezte, hogy átnéz a feje fölött. Azért, mert én segédmunkás vagyok? — gondolta sokszor. — Le van ejtve ... Vizkeleti kicsapta az ajtót. — Na, Vonok, mutassa csak art a falat az igazgató elv- társnak. Vonek öreg kőműves volt, rési bútordarab a vállalatnál. Zentai kedvelte őt, szorgalmas volt az öreg és pontos a munkában, meg tisztelettudó. Sohase tudta megelőzni a köszönésben. Most is előbb köszönt, csali aztán akart válaszolni. De Vizkeleti eltolta az útból és már vonta is maga után az igazgatót. Egy falat kellett Vonekéknak majdnem alapig lebontani és helyette újat felhúzni. — Látod, kérlek? Ez egy munka ... Szemmértékkel is legalább két-három centiméter a különbség. Hát mondja, Vonek, maga öreg csataló — fordult mtod-n átmenet nélkül a másikhöz —, hogy lehet ilyet csinálni... De levonom a fizetéséből, megértette? Az öreg csak tipródott, de szólni nem tudott. A műszaki ide-oda hívta, közben tárgyalt vele. Az igazgató meghagyta nekik, hosy nézzék meg jól, nem lehet-e valamit segíteni, aztán kiment az udvarra. Dobos Mihály lassan elfcé szült a malterrel. Már híean lötyögött a sötétszürke anj^ag a ládában, Zentai odament hozzá. Egy darabig nézte a nagy darab embert, mint dolgozik, aztán megszólalt: — Mondja, Mihály, mi történt itt? — Hát nem sok, igazgató elvtárs... A Vizkeleti mondta, hogy nem kell lemenni az alapig ... Pedig mi mondtuk, hogy nem lesz az jól. t. Fölegyenesedett. Az igazgató nem szólt, kivette cigarettatárcáját és megkínálta a segédmunkást is. Kéznél • volt a gyufa, Mihály azzal meggyújtotta Zentai cigarettáját. Pár pillanatig hallgattak, aztán a segédmunkás törte meg a csendet. — Azért mondanék valamit, igazgató elvtárs ... — Tessék, mondja ..; — Tudja, az ember néha elgondolkodik, hogy változik a: világ, meg nem is .,, — Hogy-hogy, ezt nem értem .. : — Nézze, maga úriember, mégsem látja kivel van körülvéve ... A reakciós világban ilyenek kellettek. De ma? ... Mondja, ha valaki felkerül, mindjárt jobban megbocsát, vagy vakká váliik? Zentai elpirúlit, érezte... — Nem vagyok én úriember ... — Na jó, ne haragudjon, én sem így gondoltam ... Csak hát mi ígv mondjuk alul, magunk között. Szóval azt alkarom mondani, hogy maga nem tudja, ki ez a manus ... *— Kicsoda? —■ Manus. Szóval pacák... így már érti? Nézze, én nem vagyok kommunista, de azért van szemem és eszem Is ... Mit gondol, mit csinált ez a manus az ellenforradalom- bam? Masa csak azt tudta, hagy a volt fasisztáik, nagykereskedőik, meg az a kelekótya bárónő zavarták el magát. Hát tudja meg, ez volt az a fő iómadár, a méregkeverő ... Mikor a maga felesé-, ge sírva jött ki az irodából, és kérdezte tőlem, Mihálv. mi lesz az urammal, én akikor már tudtam, hogy ez a fő- vipéc kimondta az ultimét... Sajnáltam én szegénykét, de- hát nem akartam elkeseríteni. Aztán maga másnap mehetett, igaz? Zentaihan forrt a düh, de türtőztette magát. — Mondja, ez igaz? —' Igaz, igaz... Magúk ott fönt mindig kétszer kérdezik, ha mi mondunk valamit, de ha ez a Viakéleti hízeleg, akkor mindjárt készpénznek veszik a dolgot. Nem beszélhettek tovább, a műszaki odalépett hozzájuk. Kiadta az utasítást, hogy bontsák alapig a falat, aztán hívta haza az igazgatót. Az kézfogáskor szembenézett a segédmunkással. — Ha arra jár, nézzen be hozzám — mondta neki. — Jól van, igazgató elvtérs, de akkor sem tudok többet mondani. Elmentek. Az öreg dörmö- gött, hagyhat mégis disznó- ság így helyben hagyni az embert. — Maga is akikor beszel, ha nincs valami fejes a közelben — mondta néki Mihály. — Hát mit csináljak most, mondd meg. Még öt hónapom van a nyugdíjig... Mit húzzak ujjat ezzel a vadállattal Hisz látom, mióta itt vagyok és ő a vezető, hányán törték ki a nyakukat. Hisz ez ' úgy dobálja az embereket, mint te nekem a téglákat... — Ez a maguk baja, öreg, megaikusznák mindennel... Azt hiszik, még mindig kapitalista világ van, hogy mehetnek a köpködőbe, ha nem tetszik a képük valamelyik úrnak... — Jó, jó, gyerek, azért ma sem mindegy, hány beírás van a munkakönyvben... Na, nem? így aztán neklfehászkodtak a munkának. Úgy délután felé egyszer csak megjelent az ajtóban Vizkeleti. Sümdör- gött egy darabig, aztán azt mondja: — Mihálv. mondott maga valamit az igazgatónak? Az fölegyenesedett. Leverte kezéről a téglaoort. — Beszélgettünk, persze, hogy mondtam — szólt némi éllel. — De, miért kérdezi Vizkeleti úr? Semmi, semmi, ósafe ha1 zafelé azt kérdezte tőlem, mit csináltam akkor októberben. És aztán, hát most azt akarom mondani, hogy próbáltak engem már nagyobb emberek is eláztatni, de éti .maradtam, azok meg mentek. Érti? Mihály kezéből kiesett a tégla. Ä vér a fejébe szállt... Szembenézett a svájcisapkással... — Idefigyeljen* maga ma- nus ... Tudja 'kit fenyegessen? A jó édes gráci nagynénikéjét... Azt... Érti? Azt hiszi maga, hogy mindenkit a maga lába kapcájából rángatott ki? Hogy mindenki megijed a maga nagy összeköttetésedtől. Nana, tisztelt Vizks- teti úr, mi azért emlékezünk még, hogy maga maszek korában is jól tudott egrecéroz- tatni, meg kidobálni onnan, aki nem tetszett magának... Maga még most is azt hiszi, hogy ugyanazokkal a bárgyú birkákkal áll szemben, mint akkor .., Hát én gyorsan kiábrándítom magát... Azt hiszi, mi itt nem látjuk, mire megy ez a maga nagy sündörgése, mag mászexolása? Hogy csak a felszínen maradhasson ... Maga egyedül a fontos. A többi? ... Ugyan ... Megmutatta a karját, ökölbeszorított kezeit... — Látja ezt itt, maga manus? Kapott már maga la- páttenyértől pofonokat? Hát most megkaphatja, érti? ... Aztán nem bánom, akár mi lesz, küjdi-e a munkakönyvét, Magy... Na mart már dogozni akarok ... Viszontlátásra, maga szemétláda ... Még állt egy pillanatig... Vi 7,keleti sápadtan indult kifelé ... Kis ideig csönd vol t... Akikor az öreg leszólt az állásról. • — Ez jó volt, Miska.,. Csak ne legyein baj belőle. Dobos Mihály felnevetett. — Baj? Ugyan... Nem élünk már a középkorban ... Csákvár! Jánas
