Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

Vasárnap, 1958. március 2. 3 «OMOOT1 NliPLAP A napokban beszélgettünk több járás;, *■ községi vezetővel. Ekkor egy kommu­nista tanácselnök elmondotta, a politikai, gaz­dasági konszolidáció, az emberek felvilágosí­tása sikerében nagy szerepet játszott a kom­munista helytállás, példamutatás, a meggyő­zés, a szó és a tett egysége. De... Ha a mate­rializmus és az idealizmus harcára kerül sor, a kommunistáik nem egyszer meghátrálnak, kitérnek. És számos konkrét példát sorolt fel. Vannak párttagok, akik egyházi szertartáso­kon vesznek részt, gyermekeik hittanra jár­nak, azt gondolják, hogy a materializmus és idealizmus jól megfér együtt Az ellenforradalom ellen vívott harc, a gaz­dasági, kulturális, egészségügyi feladatok nagymértékben lefoglalták erőinket. Közben az egyház befolyása bizonyos mér­tékig megnövekedett. A vallásos szülők, roko­nok és ismerősök szintén negatív irányban hatottak a kommunistákra. Vannak párttagok, akik nem értik a kiala­kult helyzetet. V"” iák, akik derekasan helyt­állnak, részt ve. St a mindennapos munká­ban, de amikor a dialektikus materializmus és az idealizmus harcára kerül sor, eszmei zsákutcába jutnak. A marcali tanácstitkár fe­lesége templomba jár. A kommunista férj azt mondja: «nem tehetek róla«. R. Lajos elv­társ, berzencei pártvezetőségi tag, csak saját magában bízik, de gyermekét hittanra járatja. Egyes helyeken a kommunisták tömegbefo­lyásukat féltve nem mernek fellépni az idea­lista nézetek ellen, s nem terjesztik a párt vi­lágnézetét. Az egyház azonban nem hallgatja el idealista érveit, sőt fokozza tevékenységét. Nem egyszer sikereket is ér el. Ä kaposvári járás egyik községének tanácselnöke — aki mellesleg pártvezetés égi tag is — a minap templomban esküdött örök hűséget Erre az idealizmus hívei úgy reagáltak: »lám, vannak esetek, amikor a kommunisták útja is az egy­házhoz vezet«. Az ilyenek cseppet sem növelik a kommunisták népszerűségét tömegbafolyá- aát. Az ilyen kommunistákra az emberek azt mondják: mást csinál, mint amit mond, vizet prédikál és bort iszik. Már megint kezdik? — ilyen haragok hallat­szanak ott ahol a dialektikus 'materializmus­ról nem hallgatnak. Mi erre azt válaszoljuk, hogy az idealizmus elleni harc nem Marx, Engels, Lenin, a kommunisták találmánya. Már az ókori filozófia materialista képvise­lői is elég határozottan felvették az idealiz­mus ellen a harcot. Ezt a harcot más felté­telek között, magasabb szinten folytatták és folytatják ma a kommunisták. Tehát aa idea­lizmus elleni harc nem újkeletű. A materialista elvet vallók nem tekinthetik magánügynek a vallást. Az ellenséges ideoló­giák elleni harcban nem lehet tűzszünet. Pár­tunk nem nézheti közömbösen, hogy tagjai Gondolatok a vallásosságról és a materializmusról milyen meggyőződést, milyen elveket valla­nak. Sőt, megköveteli tagjaitól, h -gy aktívan küzdjenek mindenfajta társadalmi és szelle­mi elnyomás ellen, harcoljanak minden el­maradott nézet, minden előítélet — köztük a vallásos előítéletek — ellen. A dialektikus ma­terializmus az egyetlen tudományos világné­zet. Ez a világnézet nem egyeztethető össze semmiféle szellemi és társadalmi elnyomással. A dialektikus materializmus mindig követke­zetesen és kérlelhetetlenül harcolt és harcol a jövőben is mindenfajta népbutítás és idealiz­mus ellen. Éppen a marxizmus—Leninizmus mutatta és mutatja meg az egyetlen és igazi utat az idealizmus és az idealizmust támogató kizsákmányoló rend teljes felszámolására, ö ártunk világnézete a dialektikus mate- a rializmus. Mint ilyen, kérlelhetetlen ellensége az idealizmusnak. Marx, Engels a tár­materialista bölcseletét a történelem és a sadalomtudomány területére alkalmazza. A dialektikus materializmus és idealizmus nem fór meg együtt. Harcolni kell az idealiz­mus ellen. De hogyan? Tegyük fal, az egyik párttag ma még nem materialista, inkább idealista, családjának tagjai vallásosak. Mit tegyünk vele? Zárjuk Id a pártból? Semmi esetre sem! A legnagyobb türelemmel, a dia­lektikus materializmus szellemében kell nö­velnünk. Türelem, meggyőzés, csak ez hozhat megfelelő eredményt. rendet. N. István elvtárs tanácselnök, a t*hl járási pártbizottság tagja, de gyermeke hit­tanra jár. Az ilyen esetben a gyermek mást lát és hall a családban, az iskolában, a hit­tanórán. Ez a kettősség törést okoz a gyermek lelki és értelmi fejlődésében. Nem tudja kinefi higgyen: a szülőknek, a tanítóknak, vagy a papnak. Gondolt-e erre N. elvtárs? Hogyan cselekedne, ha neki ilyen ügyben döntenie kellene más sorsáról? Vajon nyugodt lelkiis­merettel szavazna, vagy tartózkodna? Lenne-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy valaki felett pál­cát törjön? Eredményeink nagyon , sok Tk e más a helyzet a funkcionáriusok ese- tében. Természetesen, a funkcionáriu­sokat is keli nevelni. De tőlük elvárja az egész párttagság, hogy minden ingadozás nél­kül a dialektikus materializmus álláspontjára helyezkedjenek, hogy házuk táján csináljanak Beszédes szántok a kaposvári járás Ssz-einek életéből Egy esztendő alatt 19 lóval, 360 szarvasmarhával. 552 ser­téssel és 340 juhval nőtt a közö„ áHaitállamány. Az idén újabb 261 szarvasmarhát állítanak te­nyésztésbe, s ezen kívül 1761 mázsárayi hízómanhát értéke­sítenek. A tehenészetből más­fél millió liter tejet várnak. 165 vagon kenyérgabona 240 vagon takarmánygabona, 242 vagon burgonya, 268 vagon szé­na termelését tervezik a szö­vetkezetek ebben az esztendő­ben. A járás tsz-ei mindinkább a belterjesség irányába fordul­nak. Erről tanúskodik az a tény, hogy amíg a növényter­melésből mintegy 6,2 millió, addig az állattenyésztésből több mint 10 millió forint jövede­lemre számítanak — amint az kiderül a járási tanács mező­gazdasági osztályának összesí­tőjéből. SEGÍTSÜK MEGÉPÍTENI A DUNÁNTÚLISIKETNÉMÁK ÓVODÁJÁT A síketnémák kaposvári álla­mi tanintézetének igazgatója és 3 tantestülete régóta foglalkozik 5 azzal a gondolattal, hogy a 3 tanintézet mellett létre kell 3 hozni a »Dunántúli Siketné- 3 mák Központi Óvodáját«. He- 3 lyes-e ez a gondolat? Sziiksé- « ges-e a központi óvoda iétesí- * tése? — a napokban erről tár- j gyalt a Szakszervezetek So­2 mogy megyei Tanácsa is. A tanintézet igazgatójának és tantestületének érvei arról győztek meg bennünket, hogy aa óvoda létesítése nemcsak szükséges, de mélyen humanis­_ ta terv is. A siketnéma gyere- j kék nevelését, beszédre, jel- U beszédre való tanítását három J éves korban kellene kezdeni. 5 Ezért volna szükség a Punán­3 túli Siketnémák Központ? Óvo- 3 dijára. A központi óvoda nem­csak azt tenné lehetővé, hogy a 2—3 éves kis siketnéma gye­rekek miként közöljék vágyai­kat, élményeik sokaságából fel­tornyosult mondanivalójukat szüleikkel, gyermektársaikkal, a felnőttekkel, lehetővé tenné azt is, hogy azok a szülők, akik gyerekeik testi fogyatékossága miatt nem dolgozhatnak, be­kapcsolódjanak a termelőmun­kába, nem is beszélve arról, hogy a saját hibájukon kívül testi fogyatékosságban szenve­dő gyerekek a társadalom tel- ies értékű tagjává nevelődje­nek. Az állam pénzéből a Somogy, Zala és Tolna megyei tanácsok 900 000 forintot biztosítottak a központi óvoda megépítésére. Ahhoz azonban, hogy az óvoda szebb és korszerűbb legyen, né­mi társadalmi támogatásra is szükség volna. A Szakszervezetek Somogy 3 £sSa ^ idealizmust, megyei Tanácsa felkéri a szer- 3 embert meg­győznek a dialektikus materializmus igazáról De az idealizmus, vallási előítéletek évszáza­dos szokásokén alapulnak. Még ma is sok ösz- szeütközés, konfliktus és vívódás forrásai. Egyik vidéki útunk' alkalmával mondta el egy fiatal párttag, mennyit vivődött önmagá­val, míg így döntött: nem az oltár előtt eskü­dik. Nemcsak önmaga korábbi idealista néze­teit kellett legyőznie, de fel kellett világosí­tania menyasszonyát és annak szüleit is. Az élet alapjaiban megingatta és meggyön- gítette az idealizmust. A munkásosztály, a dol­gozó nép a kizsákmányolok elleni, a szebb és boldogabb élet megteremtéséért vívott harcár­ban a rabszolgáktól és jobbágy parasztoktól eltérően nem az idealizmusra támaszkodik, hanem a marxista-leninista tudományra. A munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai á békéért, a szocializmusért vívott harcukban nem a képzeletben! égi erők segítségében bfz- nak, hanem csakis saját erejükben — a nép­2 ben —, a tudományban, a- párt vezetésében.' 3 Az ipar technikai felszerelése, a mezőgaida- 3 ség évről évre növekvő gépesítése, az aszály 3 elleni harc, az agronómia, az agrobioüégia — 3 vagyis a tudomány alkalmazása a mezőgazda- 3 ságiban -, a természettudományos telfcdezé- 3 sek, a propaganda, mindez gyökerében alá­vezett dolgozókat, ők is tárna- 3 Nagyok az előttünk álló fel a a . gassák anyagilag a Dunántúli 3 filozófiai megalapozottság nélkül • semmifele Siketnémák Központi Övodá- 3 természettudomány, semmiféle materializmus nem állhat ja meg a helyét a burzsoá eszmék támadása és a burzsoá világszehrilélet vissza­állítása ellen folytatott harcban. A kommu­nistának, hogy helytállhasson, s harcát teljes sikerrel vívhassa meg, materialistának jónak megépítését. Nem kérünk sokat. Ha a Dunántúl szerve- - zeit dolgozói a heti cigaretta- * adagból 10 cigarettát megspó- < rolnak és ennek árát juttatják el a központi óvoda megépítő-\ sére, az már eiég. E csekély anyagi hozzájára lássál viszont a Dunántúl szer vezeti dolgozói olyan szol gála- 1 tot tesznek a társadalomnak, a testi fogvatékosságban szenve- 1 dó gyerekeknek, a szülőknek, melynek értéke felbecsülhetett j len. KÖRTÉS GABOR SZMT-elnök. kell lennie. A marxizmus—leninizmus, társadalmi ren­dünk vezető osztályának világnézete meghódította a nép legjobbjait. E világnézet térhódítása növekszik a jövőben is. Az idea­lizmus és dialektikus materializmus harcában az utóbbié a jövő. / SURI KÁROLY TffTWttlfITTTTfTTTffTTTTfTTTTTTmTTTTTffTTrTfTfTTfTTTffTTTTTfTyfVTYVy Vty- TTTVTTTTTfTTTTTTTTYTtfVTWTT9TTTTyVTTVTTTVTyTTTTTTV7ryTTTTyTTTTTVTVTTTTVTV ÍTmmmTmTTmmTTmmTmTWn Mikor a hold sápadni kez­dett és a kakasok elki áltat­ták az elsőt, az öreg Sántics megmozdult az ágyban. Az udvari folyosón aludt, mert az istálló tele volt ál­lattal. a szobába meg nem engedték be a fiatalok. Ilyenkor, nyár idején tu­lajdonképpen nem is volt sö­tét az éjszaka, s a zaj sem ült el teljesen, csak pár órára. Az utóbbi időben még ezt az időt is nyitott szemmel várta be. Az ágy régi volt, mindun­talan megnyikardult. Most is. Fülelt. A szobaabiak alatt volt az ágy, mintha suttogást hallott volna belülről. De azért felült. Még várt egy kicsit. Hosz- szú alsóján átszűrt az erős szagú lópokróc meg a daróe- takaró. Még lepedőt sem ad­nak ezek az istentelenek — gondolta. De ez is csak pillanatra öt­lött fel benne. Szédült és könnyűnek érezte magát. Tor­ka száraz volt. Most, most —« biztatta magát. Belecsúsztatta lábát a szal­mapapucsba. Néhány lépés­sé! elérte a konyhaajtót. A kilincs lenyomása után recs- csen-t a festett ajtó. Megrettent, tegnap is így volt. Félt rásondolni, hogy az megismétlődik... De csönd volt odabenn... Várt még, 6zinte guggolva ment. Aztán legörnyedt Már nyitotta volna a modern konyhaszekrény ajtaját, ami­kor valaki ráordított. — Ahá, megint próbálko­zik? — S a hátán és kezén is érezte a seprűnyél ütéseit. Mint tegnap. — Már megint pálinka kéne, ml? ... Feljajdult, de mór fel is faempergett. — Jaj, Maris, ne bánts.., — A vén taknyosát, azt hi­szi, hogy magának tartogat­juk azt a kevés italt? S mi lesz nekünk az aratásban? Vén hülye, majd adok én ma­gának ... — Csak egy kortyot, elepe- dek már... — Elmenjen innen, ma­ga ... os. Mert mindjárt ejtö­röm a 'karjait. . — A nő be­lerúgott az öregbe. Aztán nem is törődött vele. Begyújtott, megmártotta az arcát a la- vorbfen, aztán bekiáltott a szo­bába: — Kelj fel, Gyuri!... Dobj a lovaknak, eleget tetvész- kedtél már... Krákogás, ásítás volt a vá­lasz. Az öreg ezt már kívülről hallotta. Fiától jobban félt, mint a menyétől. Leült az ágy szélére. Nézett maga elé. Semmi nem volt a fejében, csak a pálinka. Már három hete megy így. S alig eszik. Elgyengült teljesen ... Lassan szürkült. A falu éb­redezett. Már kocsik zörgése, csikónyerítés is hallatszott. Sántics Mihály csak ült az ágyon. Gyuri elment előtte, hogy nem is köszönt. — Mit ül itt? — mordult rá. — Legalább vályúhoz me­hetne. Olyan, mint egy mos- datlan disznó... A vályú az udvar’végiben volt, mögötte egy dézsa. Ez volt a tükre. Itt szokta néze­getni magát, amíg száradt az arca a hűs reggeli levegőben. Most nem húzott vizet, csak odament. Szokásból. Pirkadt, de nagyon szürke arc nézett vissza rá, nagyon messziről és halványan. És minden ráncos volt rajta és beesett JJíillt CL Hirtelen összerándult a gyomra. Sült tojás és szalon­na illata terjengett felé. A konyhából. Meglódult. Nem is ő, hanem a természet vitte odáig. — Éhes vagyok, Maris — mondta a könyökig felgyűrt ruhájú asszonynak. — Na ne mondja... •— Az... Adj valamit. — Gyomra émelyegni kezdett. — Ott van a kamrában tú­ró, meg szalonna... Mihály ban valami dac éb­redt. Maga is meglepődött hangjára. — Tudod, hogy nincsenek már fogaim... — Az a maga baja, öre­gem ... Megjött a Gyuri is. A la­vórban lemosta kezeit, aztán az asztalhoz ült. — Mi a baj? — kérdezte. — A vén gatyásnak sült to­jás kéne... Nevettek mind a ketten. Gyuri kelletlenül, mert sava­nyú ember volt egyébként, Marison meg rengett a háj. Sántics Mihály nefoitámasz- kodott a konyha falának, az­tán legömyedt a kis sámlira, onnan nézte amazokat... Ereje végéhez ért, érezte, Már csak gyűlölni tudott .., — ördögök vagytok.., Saj­náljátok a falatot, akinek kö­szönhetitek ... Maris rögtön nekivágott: — És a tizenhárom hol­dam? ... — Azt hoztad .,. Azért az apád szenvedett, úgy, mint én a huszonkettőért.. < 19 cnlak Most már Gyuri is belevá­gott. — Maga? ... Meg a cselé­dek, meg a napszámosok... Az az öt-hat, ugyebár?.., Az öreg felhördült. — Mit? Te beszélsz? Hútul- gombolós voltál, amikor anyád a földön görnyedt, ve­lem együtt. Ezért szikkadtam össze, mint az ujjam ... Hogy nektek is legyen, meg nekem öregségemre. — Meg másokat is szik­kasztott, ugye, öregem? ... Pé'dául minket is. Emlékszik, mit mondott az ebédnél, ami­kor a Ferivel mi is kinn dol­goztunk, hogy »érdem szerint vegyetek a hosszú szilvából, vagy a rothadt almából« .;. 8 két-'három gombócot, meg paprikásfcrumplit, lebbencs- levest adott a napszámosok­nak? S nemcsak bennünket, őket is figyelmeztette, hogy érdem szerint vegyenek... — Te ördög... — lihegett az öreg. — Ha az vagyok, maga ta­nított rá ... — mondta, s jó- étvággyal evett tovább. De azért figyelt. Sántics Mihály most már leplezetlen gyűlölettel nézte. Ösztövér, sovány ember volt az is, lapát fogai kilátszottak szájából evés közben is. Hogy gyűlölte most ezt a családi vo­nást. — Én tanítottalak?.,. Aki megóvtalak és iskoláztattalak, mint édesapád, bántam veled, apád helyett apád voltam ... — Jó oka volt magának ar­ra, benősült a bátyjáéba, a készbe... Aztán, amikor én nősültem, vettünk még mal­mot, bagóért pusztát, a hozo­mányból .. Nem így volt? Hallgatás ült közéjük. Azok ettek. Az öreg szédült újra. Fel nyögött. — Föladlak.., Csörrent a kés..: — Micsoda? — Föladlak benneteket.,, — szólt rekedten az öreg. — Még ma elmegyek a tanács­ba... Értitek? — Micsoda? ... Maga? ... Maga fordul ezekhez? ... Aki még a cselédei asszonyait, gyerekeit is dolgoztatta? Aludttejért? Akinek szörnyet­halt a cselédje, mert nem vett új rudalóláncot és a betaka- rodásnál elszakadt, a rúd meg ledobta a kocsi tetejéről a Ja­nit? Aztán se OTI, se semmi? Az özvegyet meg jól kiját­szotta, mert virilista volt, és bejáratos a jegyző úrhoz? Ugyan, azt hiszi, ezek felej­tenek? Odaáilt elé. Az öreg érezte a veszélyt. Hallottá a raadrág- szíjkapcsolást. Behúzta nya­kát ... — Maga kulák!... Maga akar a tanácshoz fordulni? Elkísérem. Na, indulás! S leaf apóit a szíjjal.,» Ütött, ütött, amíg az öreg el nem nyúlt a kövön.., Az udvaron á farakáson ébredt... Melege volt. Fel­nyitotta szemeit».. A nap magasan járt... A házban csend volt. Az ajtók zárva. Baromfiak kapirgáltak lábai­nál ... ( K Nem bírt felállni. Igv még pihent egyet. Végignézett a házon. Mint egy villa, olyan bepueotatlanul is. Hová lettek volna nélkülem a hálátlanok, gondolta. S mit ér az egész? Oda’átott a kútágasig. Csak odajusson. Jó idő múlva feltápászko- dott. Elvánszorgott a vályúig, Meg akarta vizezni az arcát Aztán meglátta a dézsát. Rá- támaszkodött a szélére. Nézte macát. Mindene oly hosszú volt. A haja téglavörös E naotól, s mintha nem lett volna szeme és szempillájE sem. Aztán látta a korhadé fa oldatán a zöld moszatokat Alul minden olyan világosnak tűnt. Pár méterré volt az istálló Betotyogott a ru.daló kötélért Körülkötött egy nagy kövei vele. Innenső végére meg egy hurkot. '3 Aztán letérdelt a dézsa mel­lé. Még egyszer belenézett £ víztükörbe, s nyakába tette £ hurkot. A kő nehéz volt, egyszea leejtette, amíg végre sikerül! beleqspbbantani a vízbe. S akkor az húzta magáva a gyenge, erőtlen nyakát is Késő szürkületben, itatás­nál találtak rá. Egy téglái térdelt. S mintha levágták volna a.fejét. A dézsa tetejéről piciitj sávban szivárgott le a földrt a langyos, áporodott hordóviz , - V u - Csákvári János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents