Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-12 / 60. szám

SOMOGYI NÉPI,AP 4 Szerda, 1858. március IS. ÖRÖM ÜRÖMMEL Pusztakovácsi lakosai leplezhetetlen öröm­mel fogadták, hogy az autóbusz közlekedés­be bekapcsolták községüket. Legjobban a reg­geli járatnak örültek a munkába járó dolgo­zók, mivel így gyaloglás nélkül jutottak el öreglakra, ahonnan vonattal utazhattak to­vább Kaposvárra. A nagy örömbe azonban hamarosan üröm is vegyült. A busz reggelen­te Somogyfajszról indul 5 órakor. Somogyfajsz két kilométerre van Pusztakovácsitól, mégis megesik, hogy órák hosszat topognak az uta­sok, mégse jön a busz. Télen, amikor hideg van, nem a legkellemesebb a hóban vára­kozni. Többször előfordult már, hogy öt óra helyett hétkor pöfögött be a busz. Nem elég, hogy a hosszú várakozás alatt a szél agyon- fújja az utasokat, még a vonatot is lekésték. Hogyan járjanak be pontosan a pusztako­vácsiak munkahelyükre, ha a busz ilyen kés­ve érkezik. Ez így nesze semmi, fogd meg jól, van is busz, meg nincs is. Persze, előre senki se tudja, hogy mennyit késik a busz, mert különben gyalog vágna neki az útnak, mint a »■busznélküli« korszakban. Miért késnek a buszok? A kocsik Somogy- fajszon kint a szabad ég alatt várják a reg­geli indulást. Télen bizony sokszor előfordult, hogy a későn ébredő vezető órák hosszat baj­lódott a befagyott busszal. Persze, lehet segí­teni ezen is. Ha Somogyfajszon nincs is, Pusztakovácsiban van fedett hely, ahol az autóbusz éjszakára beállhat. A nőtanács nevében: KÁROLY ISTVÁNNÉ. MI LENNE, HA... A személyvonatokat vontató mozdonyok lihegve állnak meg az állomáson. Mindent el­söprő emberáradat ömlik szét az utcákon, egy-egy vonat megérkezése után. Mindenki siet a dolgára. A munkások az üzemekbe, a tisztviselők a hi­vatalokba, a vidékről jövő vé­kás asszonyok a piacra, ahol majd áruikat értékesítik. Piac után meg az áruházak ezernyi szépségében gyönyörködnek. Sokan kíváncsian teszik fel a kérdést, minek ezt leírni, hisz ez megszokott jelenség Kapos­várott. Igen, megszokott, de még sok mást is meg kellene szokni. Például azt, hogy nem szaladgálunk át az utcán olyan helyen, ahol tilos, mert köny- nyen áldozatai lehetünk egy száguldó gépkocsinak, vagy motorkerékpárnak. Igen, erre csak akkor gondol az ember, amikor már meglátja a bőrka­bátos rendőrt, vagy meghallja az éles sípszót. Az is előfordul, hogy csak a kórházi ágyon éb­red rá valaki arra, ej-ej mégis csak jó lett volna, ha ott lett volna egy rendőr, még a bün­tetést se bántam volna. Mi lenne, ha valamilyen cso­dálatos gép belenyúlna azok­nak a gyalogjáróknak a zsebé­be, akik a tilosba tévedtek és kivenne ötven forintot. Vagy, ha a gépkocsi fényjelzés nél­kül előzne, csak úgy menne to­vább, ha a sofőr egy százast dobna a kocsiban elhelyezett büntető kassaába. Arról már nem is írok, hogy mi lenne, ha a 'gépkocsivezetők szolgá­latban olyan műgégét használ­nának, amin szeszes ital nem szaladna le, csak víz és limo­nádé, amitől mindig józan ma­radna a volán kezelője. S ha a sofőr karambolt csinálna, a kocsi egyenesen a bíróság épü­letébe fuvarozná önműködően gazdáját. Dehát azt hiszem, nics is er­re szükség, ha betartjuk a közlekedési szabályokat. S mi lenne, ha munka után egy po­hár sör mellett melegen szorí­tanának kezet azzal a bőrka­bátos rendőrrel, aki megaka­dályozta egyik ‘ballépésünket, mosolygósán köszönthetnénk egymást a rendelőintézet előtt vagy az Ady Endre utcában. Semmi. Emberi közelségbe ke­rülnénk azzal, aki emberi kö­telességből oltalmazza életün­ket. Bíró István, Kaposvár Mikor lesz nyugalmas éjszakájuk? Sok levél érkezik szerkesztőségünkbe lakás­ügyekkel kapcsolatban. Ezekre a panaszokra általában nem tudunk kielégítő választ adni, intézkedni még úgyse. A következő levelet azért közöljük csak, mivel rendkívüli helyzet­ről szól. »Kérjük a szerkesztőséget, segítsen szörnyű helyzetünkön. Már mindenhova fordultunk se­gítségért, de ügyünk egy lépéssel se jutott előrébb. Mi a Széchenyi tér 2 b. számú ház romlakásaiban lakunk. Négy család, tizenhá­rom apró gyerekkel Egyetlen vágyunk, hogy emberhez méltó lakásban nevelhessük fel gyermekeinket. A lakások életveszélyesek, ha esik az eső, térdig érő viz van a szobákban. Egy időben már úgy volt, hogy megjavítják a lakásokat, de ezt is leállították, mondván, romlakásokra nem érdemes költeni. Ezekben a lakásokban mindenféle rovar megtalálható, éjjel nem merünk aludni, mert a patkányok seregestől járkálnak az ágyakon, reggelre kel­ve cafatokban találjuk a ruháinkat. A műsza­ki vezető azt mondta, hogy a lovát se kötné be ilyen helyre, mi pedig a gyermekeinket ne­veljük itt. A Széchenyi tér 2 b. számú ház lakói. * * 9 Szerkesztőségünk kéri a városi tanács lakás­gazdálkodási osztályát, vizsgálja felül a Szé­chenyi tér 2 b. számú ház lakóinak az ügyét s a lehetőségheemérten segítse őket soron kívül lakáshoz. Mikor kapjuk meg a bevonulási segélyt? Panasszal fordulok a szerkesztőséghez. Bátyám, Fa­zekas Gyula, a Marcali Terményforgalmi Vállalatnál dolgozott, míg 1957. november 12-én be nem vonult ka­tonának. Bátyám családfenntartó, munkakönyvé a válla­latnál maradt, leszerelés után oda akar visszamenni. Be­vonulási segélyét már több e cetben sürgettem személye­sen és telefonon, de még eddig semmi intézkedés nem történt, csak ígéretet kaptam. Édesanyám és beteg öcsém nem tud dolgozni. Én tartom el őket jelenleg úgy, ahogy tudom. Nagy szükségünk leime arra, hogy ezt a segélyt minél előbb megkapjuk. A marcali vállalat nem intézkedhet azonban addig, míg a kaposvári központtól utasítást nem kap. Fazekas Ilona Marcali, Dózsa György u. 82. A Somogy megyei Terményforgalnú Vállalat megke­resésünkre a következőt válaszolta: «■Fazekas Gyula ügyét megbízottunk Marcaliban ki­vizsgálta. A vizsgálat eredményét a katonai parancsnok­sággal is közölte. Vállalatunk Fazekas Gyulának 733,32 forintot számfejtett. Marcali telepünk március 12-én a munkabér kifizetés napján bocsátja ezt az összeget a fent nevezett rendelkezésére.« Válasz az ordacsehiek kérésére Újra válaszol a MÄLEV Lapunk hasábjain múlt hó­napban cikk jelent meg a Magyar Légiközlekedési Vál­lalatról. Szóvá «tettük, miért nem kapcsolják be újra Ka­posvárt a légiközlekedésbe. A MALÉV válaszában arra hivatkozott, hogy mivel nem gazdaságos ez a járat, azért nem indítják meg újra. La­punk javasolta a MALÉV- nek, hogy hívjon össze egy aruké tot Kaposvárott, ahol a vállalatok képviselői elmon­danák a személy-, s főleg az áruszállítással kapcsolatos problémájukat, hogy ennek fi­gyelembevételével alakítsa ki a MALÉV Kaposvár be­kapcsolását a légiforgalomba. Most újra válaszolt a MA­LÉV. »A javasolt ankét ősz- szehívását nem fogjuk elmu­lasztani, amint Kaposvárnak a légiforgalomba való bekap­csolása időszerűvé válik«. Ehhez csak annyi hozzáfűz­ni valónk van, hogy a kapos­váriak minél élőbb szeretné­nek ezen az ankéton részt venni. A mezőcsokonyaiak panasza Aki ismeri a mezőcsokonyai- akat, tudja jól, mennyire sze­retik az állattenyésztést. Azon­ban nagyban hátráltatja őket, hogy a legelőket elönti a víz. A baj onnan származik, hogy a Mezőcsokonya s Csom- bárd közötti patakon olyan alacsonyra építették a híd al­ját, hogy a víz nem tud ren­desen elfojni, kiönt. A mező- csokonyaiak kérik a Pécsi Vízügyi Igazgatóságot, küld­jön ki szakembert a helyszín­re és vizsgálja meg. át kell-e építeni a hidat, vagy nem. Ellenkező esetben segítse a mezőcsokonyaiakat szakfanács- csal. miként kell a híó’-árkol megfelelőképpen' tisztítani miként kerülhető el, hogy a legelők ne kerüljenek újra víz alá. A mezőcsokonyai gazdák Az ordacsehi édesanyák kérték szerkesztőségünket, te- igyük szóvá kérésüket, léte­sítsenek községükben óvodát, vagy napközi otthont. A lapunkban megjelent le­vélre a művelődésügyi minisz­térium a következő választ küldte hozzánk: »A Somogyi Néplap feb­ruár 19-i számában megje­lent «Óvodát kémek az orda­csehiek« c. közleményre a sajtócsoport felhívta a műve­lődésügyi minisztérium óvo­dai osztályának figyelmét. Az óvodai osztály felhívásunkra átírt a Somogy megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya vezetőjének, hogy a közle­mény alapján vizsgáltassa meg, indokolt-e az óvoda lé­tesítése, s ettől függően saját hatáskörében — a lehetősé­gekhez mérten — intézkedjék nyári idény napközi otthon lé­tesítéséről.« SEGÍTSEM, AKI TUD! Gömbölyű betűkkel írott levelet hozott a posta szer­kesztőségünkbe Polányból. Két fiatal fiú szeretne ipa­ri tanulónak elmenni. Vagy géplakatosnak, vagy eszter­gályosnak tanulnának ezek a polányi fiatalok. Kérjük a vállalatokat, hogy segítse­nek, ha tudnak, hadd való­suljon meg a polányi gyere­kek dédelgetett álma, hogy szakmunkások lehessenek. Segítsen, aki tud! Vagy a szerkesztőséget, vagy Orso- lits Józsefet és Hemecz Gyu­lát kérjük értesíteni Polány- ban. Mégis csend lesz a Finommechanikai Vállalat autójavító műhelyében Március 5-i számunkban közöltük a Május 1 utca 12. számú ház lakóinak panaszát, hogy a két műszakban dolgozó kovácsműhely miatt a környék lakói nem tudnak pihenni. A Fi­nommechanikai Vállalat igazgatója, Babodí István, megnyugtató választ adott a pa­naszra: «Autójavító részlegünk kovácsmuhelyenek két műszakos munkaidejét már a Somogyi Néplap első levelei, illetve cikkei előtt leállí­tottuk, mert mi is meggyőződtünk arról, hogy a két műszak zavarja a környék lakóit. Azonban a múlt hó utolsó dekádjában 3 na­pig vissza kellett állítanunk, hogy a beüte­mezett munkát be tudjuk fejezni. Azonban március 3-tól a kovácsműhely két műszakát nyújtott műszakra változtatta át végérvénye­sen és így a munka kezdete reggel 7 órától délután 4 óráig tart. Ez az intézkedés végle­ges és így a Somogyi Néplap cikkében meg­nyugtathatja a környék lakóit, hogy a ko­vácsműhely a reggeli és esti órákban nem fogja zavarni nyugalmukat.« Miért nincs szolgálati lakása Hoholka Istvánnak? A Somogy megyei Temetkezési Vállalat vá­laszolt Hoholka István panaszára, mely sze­rint ő, mint a vállalat sírásója, nem a teme­tőben lakik a szolgálati lakásban, mivel ott nem a vállalat dolgozói laknak. «Hoholka István panasza megfelel a való­ságnak, azonban meg kell mondani, hogy a sírásói lakásügyek a legnehezebb problémá­ink közé tartoznak. Nekünk is érdekünk, hogy minél előbb megoldjuk ezeket az ügye­ket. Az egyik sírásó lakásban épp Hohoika István apósa lakik. Már beszéltünk vele is. hogy cserélje el lakását vejével, de erre nem hajlandó, ugyanis nem egyenértékű a két la­kás. A cserére nem kötelezhetjük, ezt törvé­nyeink nem teszik lehetővé. Ebben az ügy­ben már eleget talpaltunk a városi és megyei tanácsnál, de eredményt nem tudtunk elérni. Az egyedüli megoldás: olyan lakásokat sze­rezni a sírásói lakásokban lakó nem vállalati dolgozóknak, amit el is fogadnak,« HOZZÁSZÓLÁS a Rendet a bizonylatok körül4* című cikkhez Jár-e prémium Füredi Lajosnak? »Kérem az újságot, vizs­gálja meg, jár-e prémium nekem, vagy nem. A So- mogyjádi Sertéstenyésztők galambosi telepért mint nö­vénytermelési brigádvezető dolgoztam 1956—1957 júniusá­ig. Ezenkívül én kezeltem a tehenészetet is. Tavaly má­jusban tejprémiumot, Icapott Galambos, kb. 1000 forintot. A prémiumon fizetésünk arányában megosztoztam a telepvezetővel. Később kide­rítették, hogy csak egy ré­sze az összegnek tejprémium. Nekem vissza kellett fizet­nem a prémiumként felvelt összeget. Vagy mindenkinek jár a jól végzett munlcáért prémium a tehenészetben, vagy indokolja meg a válla­lat, miért kérte vissza az egyszer már kiadott pénzt csak tőlem. Szerkesztőségünk, kéri a vállalatot, adjon választ Fü­redi Lajos ügyében. Olvastuk az 1958. február 26-i számukban megjelent »Rendelet a bizonylatok kö­rül« című cikküket, melynek tartalmával teljes mértékben egyetértünk. Egyben örömünket fejezzük ki azért, hogy újabban a bi­zonylatok körül nem tapasztal­hatók különösebb rendellenes­ségek. Legalábbis erre enged következtetni, hogy elrettentő példáiként olyan ügyet -hozott az újságcikk vállalatunkról, ami még az ellenforradalom idejéből származik. Ezek a té­telek különben is rendezést nyertek 1957 első félében. A felelősséggel kapcsolatban hoz­zátehetjük, hogy a vállalat fő­könyvelője a pénztári bizony­laton a bérjegyzék szerint számfejtett összeg kifizetését utalványozta, tehát felelőssé­get vállalt a bérjegyzékért, még akkor is, ha a bérjegyzé­ket nem írta alá. Hangsúlyozzuk, hogy a hi­ányosság tényét nem vitatjuk, mentegetőzni nem akarunk, azonban helyesnek tartottuk volna, ha a hónap megjelölé­se mellett az évszámot is fel­tüntették volna. Ebben az eset­ben nem érte volna a jelenlegi — ugyanebben a munkakör­ben dolgozó — új főkönyvelőt, aki az említett ügyben ártat­lan, sorozatos, gúnyos táma­dás. Hisszük, hogy cikküknek kellő hatása van egyéb vonat­kozásban, s ebben a remény­ben ‘kívánunk további munká­jukhoz sols sikert. Csurgói Faipari Vállalat * $ * (Megjegyzés. A cikkben fel­sorolt hibákat különböző vál­lalatoknál megtörtént esetek­kel illusztráltuk a megyei ta­nács pénzügyi osztályának se­gítségével. Egy esetiben se kö­zöltük a hibák elkövetésének Válaszol a Csillag pusztai Állami Gazdaság Lapunk március 5-i számá­ban közöltük Kiss József ba- latonboglári lakos levelét, »Miért váltottak le« címen. Mivel a levélben foglaltakkal nem tudtunk állást! foglalni, az állami gazdaság vezetőit kértük, indokolják meg, miért bocsátották el Kiss József munkavezetőt. Beck József, a Csillagpusz­tai Állami Gazdaság igazga­tója a következőket vála­szolta levelünkre: »Kiss József mint építésve­zető dolgozott gazdaságunk­ban. A rábízott feladatokat nem látta el megfelelően. Áz előző igazgató is leváltotta egy ízben ezért, csak később helyezte vissza ismeretlen okokból ebbe a munkakörbe. Az elmúlt esztendőben ki­sebb beruházási kerettel ren­delkeztünk, kevesebb1 volt a munka, Kiss József mégsem végezte el rendesen feladatát A Beruházási' Banknak el­küldött hiányjegyzőkönyv is tanúskodik arról, hogy Kiss nem végzett rendes munkát. Több esetben előfordult, hogy nem a valóságnak megfelelő­en számolta el a munkákat. Az is előfordult, hogy olyan munkalapot írt alá az itt dol­gozó fiának, ami a valóság­nak nem felelt meg. Ezeket az összegeket ki is fizettette a hamis munkalapok alapján. Erre a múlt hónapban egy fe­lülvizsgálás alkalmával jöt­tünk rá. Két fia ács a gazda­ságnál. Januárban 226 ledol­gozott óra helyett 456 órát akart elszámolni fiainak. A fenti okok miatt másod építésvezetői beosztásba akar­tam tenni. Megkértem, hogy ajánlatomra másnap feltét­len adja meg a választ. A válasz azonban elmaradt, mi­vel Kiss hirtelen beteget je­lentett. Másfél hónapig be­tegeskedett, s választ nem adott a hozzá küldött meg­bízottaknak sem. Nem tehet­tünk mást, mint azt, hogy másfél hónapja hozattunk egy agilis építésvezetőt. Egyébként Kiss József ügye kivizsgálás alatt van. Ha a vizsgálatok kellő eredmény- nyel járnak, akkor Kiss Jó­zsef az elkövetett visszaélése­kért fegyelmit kap.« Csak egy kis jóakarat kell és megoldódik a Léva útiak régi panasza, villanyt kapnak a kis házacskák. Kiss Andor 1938-ban költözött a Léva üt 26-ba. Azóta is hiába várják az áldásos villanyáram beveze­tését. Jelenleg is petróleum lámpával viiágolnak. De lígy világítanak a szomszédok is: Hómann György vasutas, aki­Nagy Boldizsár Balatonmá- ria. Panaszát kivizsgálás vé­gett továbbítottuk a posta il­letékes osztályára. Kocsándi Nándor Szöllösgyö- rök. Panaszát továbbítjuk a megyei tanács művelődésügyi osztályára. Horváth Györgyné Hencse. Gyermekét a kaposvári kór­ház gyermeklélefctani és ideg­gondozó rendelésére vigye el. (Bajcsy-Zsilínszky utca.) Hét­főn, szerdán és pénteken 3— 7 óráig állnak rendelkezésére a szakorvosok. Nagy István Kivadár. Szer­kesztőségünk azt javasolja a brigádnak, hogy az erdőben fo­gott nyestet ajánlja fel vagy a budapesti, vagy a satállnvá- rosi állatkertnek. idejét, mivel a cikk szempont­jából ez mellékes volt. Nem értünk egyet azzal a ’kitéte­lükkel, hogy »újabban a bi­zonylatok körül nem tapasz­talhatók (különösebb rendel­lenességek«. Cikkünkben a Csurgói Faipari Vállalat ber­keiből az ellenforradalom után történt bizonylati fegye­lem megszegést is tudtunk volna idézni. Az hiba volt ré­szünkről, hogy nem ellenőriz­tük, mikor történt ez a sza­bálytalan bérfizetés, de egyéb­ként az a véleményünk, hogy ez se változtat a cikk lénye­gén. Szerk.) nek három gyereke Is van, Pe- tőcz József nyugdíjas, s még sokan mások. Két új ház is épül a Lévai úton. Egyetlen villanyoszlopra lenne szükség, meg egy kis emberségre, hogy végre ide is eljusson a füs­tölgő, gyenge fényű petróleum lámpák helyébe a villany. A Lévai útiak nevében: KISS ANDOR özv. Szal-ai Ferencné Kapos­vár. A könnyűipari miniszté­rium 1129. III-P/1957. utasí­tásának 2. pontja szerint be­dolgozóknak természetbeni juttatás nem adható. Ugyan­csak a könnyűipari miniszté­rium rendelkezett 1957. Jú­nius 17-én kiadott kézikönyvé­ben arról, hogy a bedolgozó­kat szabadság, edédidő nem il­leti meg. A Rendeltszabóság •tehát helyesen, á rendeletek értelmében járt el ügyében. Császár István Iharosberény Pádpuszta. A Délsomogyi Ál­lami Erdőgazdaság panaszát kivizsgálta és megállapította, hogy a kérdéses erdőterületet nem áll módjában átengednie, mivel az állami erdő, melyet egyébként Is községhatár vá­laszt ól Iharo&berénytől, HÚSZ ÉVE VÁRNAK A VILLANYRA Szerkesztői üzenetek ........................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents