Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-12 / 60. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1958. március 12. Megkezdődött SEATO mamim értekezlete Manila (MTI). Mint a Reu­ter jelenti, a fülöp-szigeti kül­ügyminisztérium zászlótermé­ben kedden reggel megkezdő­dött a SEATO országok kül­ügyminiszterei nek háromnapos értekezlete. Az érteikezletet Carlos Garcia, a Fülöp-szdge- tefc elnöke nyitotta meg. Az ülésszak elnökévé Beirtó Serrano fülöp-szigeti külügy­minisztert választották meg. Ezután Serrano a délkelet-eu­rópai térséget fenyegető »-kom­munista veszélyéről beszélt. John Foster Dulles amerikai külügyminiszter hasonlókép­pen azt hangsúlyozta, hogy »a kínai—szoyjet tömb még min­dig hatalmas erőfeszítéseket rész katonai erejének kiépíté­sére. Ipari ereje ugyancsak megnövekedett és veszélyes gazdasági és politikai offenzí- vákat folytat-«. Christian Pineau francia kül­ügyminiszter kijelentette: »A SEATO védelmének olyan erősnek kell lennie, hogy szembenézhessen a fenyegetés­sel-«. Selwyn Lloyd hangsúlyozta: »Bármikor és bármilyen szin­ten hajlandók vagyunk tárgya­lásokba bocsátkozni a Szovjet­unióval, ha azok eredménnyel kecsegtetnek. A tárgyalások kudarcától, vagy sikerétől azonban olyan nagy tét függ, hogy a józan ész azt követeli: megfelelően készítsük azokat elő«. Walter Nash újzélandi mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy országa leszerelést akar és meg kíván szabadulni a nukleáris megsemmisítés fe­nyegetésétől, Ehhez megfelelő biztosítékok szükségesek. Köz­ben a SEATO országoknak magasabb életszínvonal, gaz­dasági és szociális haladás el­érésére kell törekedniük. Richard Casey ausztráliai külügyminiszter állításait is­mételgette a SEATO-ról, mint a »kommunista veszély«-elhá- rító szervezetről. Hétfőn este egy fogadáson az amerikai, francia és brit külügyminiszterek nem hiva­talos megbeszélést folytattak. »ELEKTROMOS« ZENE Temraemvoksz, tíoííb. Mit je­lenítenek ezek a szavuk? Vad­állatokat, vagy saép virágo­kat? Egyiket sémái Mindkettő egy-egy zenei haugsaer neve, mégpedig nem is egyszerű, ha­nem »elektromos« hangszere­ké. Az első elektromos hang­szert Moszkvában 1921-ben készítették, amikor a Vili. iiéktrotachfiikfii kongresszu­son, a világon először, a Ter­men mérnök által szerkesztett elektromos hangszerem adtak hangversenyt. Innen ered a »Termenvofksz« elnevezés. Az egyik szovjet tudományos éutaíőintéz&tben ma is számos elektromos hangsáért készíte­nek. Megszerkesztették az úgy­nevezett h armóni um ot, amely egy olyan billentyűs, sok han- gú aeneszerszám, amelyen minden zongorista tud játsza­ni. Elkészítették az adapteres íartgszer terveit is, asaetyben >. meartanikus rezgések elekt­romos rezgésekké válnak. Nem­régiben készült el az egy- haiigszínű elektromos hangvil­lával rendelkező zongora is. E nangszer számára »Intermez- 50« néven külön zenedarabot srtak. A Szovjetunióban nagyon .•népszerű az az együttes, amelynek mindé» tagja elekt­romos harmóniumon, orgonán, le rmenvakszon, liárfíán, gitá­ron, zongorán, harmonikán és ■nagybőgőn játszanak. ■ Kaestner, Horn és társai az atomhalál ellen Bonn (DPA). Több mint negyven politikai, tudományos, gazdasági, művészeti és egy­házi személyiség Bonnban fel­hívást adott ki, amely harcra szólít fel az atomhalál ellen, és ugyanakkor további lépése­ket jelent be. A felhívás a többi között rá­mutat arra, hogy háború ese­tén a német népre az övezeti határok mindkét oldalán biz­tos atomhalál vár. Az atom­fegyverkezésben való részvé­tel és rakétakilövő támaszpon­toknak német területen való elhelyezése csak fokozhatja ezt a veszélyt. A német politika céljának — hangzik tovább a felhívás — a Kelet és Nyugat közötti eny­hülésre kell irányulnia. Csak az ilyen politika szolgálja a német' nép biztonságát. A felhívás aláírói a szövet­ségi gyűléshez és a szövetségi kormányhoz fordulnak, hogy ne vegyen részt az atomfegy- verkezési versenyben, hanem támogassa az atommentes öve­zet létrehozására irányuló fá­radozásokat. Az aláírók fel­szólítják a német népet, sze­güljön szembe az életét fenye­gető fegyverkezési politikával és helyette a békés politikáját követelje. A felhívást a többi között Max Born Nobel-díjas fizika- professzor, Walter tem publicisztikai intézetének igazgatója, Erich Kaestner író, Martin Niemöller, a hesseni evangélikus egyház elnöke. Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, Willi Richter, a Német Szak- szervezeti Szövetség elnöke, Carlo Schmid, a bonni szövet­ségi gyűlés alelnöke, Fritz Steinhoff, Észaikrajna-Vesztfá- lia miniszterelnöke, Ernst Wolf göttingai egyetemi tanár írta alá. „Kifelé az alom- és rakéta* fegyverekbe!!“ London (AFP). Azok az in­terkontinentális rakéták, amelyeket Nagy-Britanniában akarnak elhelyezni — ócska­vasból vannak — ezért ellen­zem, hogy azokat ideszállítsák — jelentette ki Geoffrey de Freitas, az angol munkáspárti ellenzék repülésügyi szó­vivője. A kilövőpályák tíz­millió fontba kerülnek az angol kormánynak, ami annál is inkább pocsékolás, mert azokat nem lehet használni olyan» ballisztikus rakéták ki­lövésére, amelyeket jelenleg Angliában gyártana.k. Ezeket ugyanis csak föld­alatti vagy tengeralatti kilö- víőhelyefcről lehet felbocsáta­ni — mondotta a továbbiak­ban a szónok. Freitas kijelen­tette, hogy az angol kormány­nak fel kell függesztenie a termonukleáris kísérleteket és meg kell várnia a csúcsérte­kezlet eredményeit, mielőtt a kilövőpályák építésébe kezd és meg kell tiltani, hogy a Nagy-Britanniában állomásozó repülőgépek őrjárataikra atombombákat vigyenek ma­gukkal. A munkáskonferen­cián a részvevők közös . hatá­rozatot fogadtak el. Ebben ki­tűzték a fő feladatokat: »Ki­felé az atom- és rakétafegy­verekkel Nyugat-Németor- szágból! Legyen mindkét né­met állam az európai atom­fegyver-mentes övezet tagja!« A Pravda közleménye a kommunista és munkáspártok folyóiratának kiadásáról Moszkva (TASZSZ). A Pravda legutóbbi számában az alábbi közlemény jelent meg a kommunista és munkás­pártok elméleti folyóiratának kiadásáról: A kommunista és munkás­pártok képviselői 1957 novem­berében tartott moszkvai ér­tekezletükön kifejezésre jut­tatták egy nemzetközi folyó­fejlődés | irat kiadására irányuló kí­vánságukat. E kívánságoknak megfelelően néhány kommu- Hageman I nista és munkáspárt képvlse­professzor, a münsteri egye- »lői március 7-én és 8-án ta­lálkoztak Prágában. A találkozó részvevői egy­hangúlag elhatározták, -hogy rövid időn belül megkezdik Prágában egy elméleti és tá­jékoztató havi folyóirat közös kiadását. A pártok képviselői, a fo­lyóirat alapítói kijelentették, hogy mindazok a testvérpár­tok, amelyek az adott érte­kezleten nem vettek részt, ! azonos jogokkal csatlakozhat- I nak hozzájuk, vagy bármilyen, számukra alkalmas formában részt vehetnek a folyóirat kiadásában és munkájában. PÁRIZS (MTI). Vasárnap a Párizs »melletti Montrouge-ban köz- igazgatási választásokat tar­tottak. Az új városi tanácsban a kommunisták kapták a leg­több helyet, s 12 mandátumot szereztek meg. A választók 35,7 százaléka kommunista jelöltekre adta szavazatát. A párt 5,4 százalékkal növelte szavazatainak arányát és egy tanácsosi hellyel többet ka­pott. A Romillyben vasárnap megtartott közigazgatási vá­lasztásokon is a kommunista párt került az élre, a szava­zatok 48 százalékát kapta. A város 27 tanácsosa közül 13 kommunista. TITOGRAD (Tanjug). A nagy havazás miatt Montenegróban úgyszól­ván teljesen megbénult az országúti közlekedés. Az autó­busz járatok a legtöbb vona­lon beszüntették a forgalmat', mert az utakat egy méternél magasabb hó borítja. NEW YORK (AFP) Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének főtitkára a szovjet kormány meghívására pénte­ken repülőgépen Moszkvába utazik. BERLIN (MTI) Lipcsében megrendez­ték a munkásfunkcionáriusok össznémet értekezletét. A kon­ferencián, amelyen mintegy 1300 funkcionárius vett részt Németország mindkét részé­ből, Hermann Mátéra, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a népi kamara alelnöke mon­dott beszédet, s hangoztatta, hogy közös akciókkal meg kell akadályozni a nyugat-németor­szági atomfegyverkezést és síkra kell szállni az atomfegy­vermentes európai övezet lét- rehozásáért. Politikánk — mondotta —, amely azt hir­deti, hogy Németország békés újraegyesítése a németek ügye, s épp>en ezért a két né­met állam konföderációja, az újraegyesítés egyetlen járható útja, érvényesülni fog. COLOMBO (MTI) A TASZSZ jelentése szerint Colombóban ünnepélye­sen átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíjat U. Saranan- kara There ceyloni buddhista lelkésznek. Az ünnepségen be­szédet mondott TyihÖnov szov­jet író és Pritt angol közéleti személyiség. TOKIO (TASZSZ) A SEATO küszö­bönálló ülésszaka alkalmából közölt TASZSZ nyilatkozat széleskörű visszhangra leit a japán közvéleményben és a sajtóban. »Teremtsük meg az atommentes övezetet! Váljék Ázsia békeövezetté!« —■ A ja­pán lapok ilyen címek alatt kommentálják a nyilatkozatot. 0 kereskedelmi és vendéglátóipar! tanulófelvétel tudaivaiói A Belkereskedelmi Miniszté­rium korábban közölte, hogy az új iskolai évre 21 kereskedelmi szakmáiba jelentkezhetnek fiata­lok tanulónak. Ezzel kapcsolatban a minisztérium oktatási osztálya az alábbi tájékoztatást adta: Az eqyes szakmákra a követ­kező módon lehet jelentkezni: az általános iskola vaqy qimnázium utolsó öves tanulói úqynevezett továbbtanulási lapot kapnak. Ezen kell feltüntetni, hoqy a ke­reskedelem melyik áqában sze­retnének elhelyezkedni. A iskola iqazqatója a jelentkező-lapokat továbbítja a leqközelebbi keres­kedelmi tanuló iskolának, amely szerint meqtartják a felvételiket. A felvételi vizsqák június utolsó napjaiban lesznek. A felvételi vizsqa sikere alapján dönt az is­kola és a szakmai vezetőség. A tanulókat júliusban vaqy augusz­tusban négyhetes próbaidőre hív­ják be és ezután kötik meg a végleges szerződést. Azoknak a fiataloknak, akik az iskolát korábban fejezték be — egy-két éve —, régi iskolájukban hasonló módon kell jeler.tkezniök. Tájékoztatásul még közük, hogy a cipő, papír, írószer, sport, já­tékcikk szakágakra ebben az év­ben csak Budapesten lesz kép­zés. így csak azok jelentkezze­nek akik gondoskodni tudnak bu­dapesti szállásukról. Ugyanez vo­natkozik az óra-ékszer szakágak­ra is. f*»t . V- I'7VY»lY5'* fYV?T?Y»'l’*»*YY»»Y?»YTy?»'VY»YYyYY*YTYY»TV*VTVV»»¥TTYYYYV» 7WYV?»YYy»V?YYYVYTVTYYTYYYV»yY»TYYYYYVTY»YYTYYYVYYYYYYYYVYYYrYTYYYyVYYYYYrYTYVYYYTYY»TYYYTVYI YYYYYYTY'VTTVYYYYYYTY» HMCfiLITÓL I rta: cser pál A HÁLHAlÁTLANSAGIG Úgy látszik azonban, hogy ebben i nevelésben is voltak hiányosságok, mert imint az esti lámpák fényében vizsgálgatta szeretett városát, egyszer csak megroggyant mindkét lába s mint egy tehetetlen Izrumplis- tsák, szinte élettelenül roskadt le egy villany- jszlop tövébe.-Istenem, ne hagyj el! — nyögte, fohász- twdta a havas mindenségbe. Megtörölgette szemüvegét, hogy jobban lás­son.- Úgy látszik ez sem használt, mert elfogta i keserves zokogás. Mi történt? Elmondom Az összecsuklás előtti pillanatokban ért ré- ji hivatala, a Méh Románca Takarékpénztár gallérstílusú, mitológiai alakokkal cizellált, emeletes épülete elé. Az épület homlokzatán azonban nem ragyogott az aranybetűs, valódi jót irásművészettel megfabrikált cégjelzés, ha­nem helyette neoncsövekből eszkábált felírás piros és kék ködfényekkel ragyogta az esti homályba: Demokratikus Táncfőiskola és Kultúrcsúcs. Az ablakokból nem a régi hivatal diszkrét fénye sütött ki az úttestre, hanem 'affinalt színek világa tetszett át a csipkefüg­gönyök csipetnyi résein. A nagy pénztárte­remből, ahol annyi éven át szorgoskodott, jazz muzsika őrült lüktetése hangzott. A méltó­ságteljes, márványlépcsős kapualjból valami idétlen alak még idétlenebb fiityölése szaggat­ta a havas este békés csendjét. Csak ez történt, semmi más. Hogy emiatt Bertalan összecsuklott? Más időkben, mond­juk a régi világ hamis polgári viszonyai kö- sött mind az író, mind az olvasó meditálhatna afölött, vajon egy régi porceláncsésze eltűré­se, a családi örökségként őrzött pianínó vala­melyik húrjának elpattanésa milyen lelki megrázkódtatást vált ki az érdekeltekből, de a mai versenymozgalmas viszonyok között erre nincs idő, amint arra sincs, hogy Bertalan ér­zelmeivel bíbelődhessünk. Elég, ha annyit mondok, hogy Bertalan, amikor kisírta és ki- vívéjdta magát, lassan feltápászkodott s a há­zak fekete árnyékait keresve, mint a tetten ért tolvaj, surrant otthona felé. Hazaérkezésének ez a parányi epizódja * 29. azonban eléggé kihatott életére, sorsának to­vábbi sodródására is. Érthető, állás nélkül, hi­vatal, kenyérkereset nélkül maradt. Valaki azt mondta egyszer, hogy a tojásból napfényre került pulykacsemete a leggyámol­talanabb lény a világon. Még enni sem tud a szerencsétlen. Ne szóljuk le kérem ezeket a kis pulykákat. A leggyámoltalanabb lény a hivatalnok, mert ha az egyszer kibukik az iroda falai jelképezte tojáshéjból, hát rádől az egész világ. Az első napokban Bertalan talán vem érez­te ezt, mert a házi munka idejét is, meg fi­gyelmét is lekötötte. Tudniillik távollétében a családi fészekben történt egy és más. Először is anyósa férjhez ment egy becsületes kőfa­ragóhoz. — Hidd el, Berci, olyan boldogok, hogy az kész gyönyörűség — lelkendezett a feleség. — Csiszlik úr, akit azonban majd papuskának kell szólítanod, mondom, a papuska valóság­gal o. tenyerén hordja a mamácskát. Nem is beszélnek másként, mint szivecském, meg cukrosom. Szóval tanulhatnál te ott tisztessé­ges házastársi viselkedést. S tudod milyen gyerekes a papuska? Hát én mondom, hogy egyenesen kirakatba való. A mamát elküldte már a város minden nőgyógyászához. Bizony, gyereket akarnak. Hát ezen kissé összevesztek, mert Bertalan számadatokkal bizonygatta, hogy ez lehetet­lenség. Linácska fölfortyant: — Az ószövetségből huszonöt példát tudok neked felsorolni, hogy nem lehetetlenség. Vagy gondolj a koros szent Erzsébetre, keresz­telő szent János anyjára. S ha akkor lehetett, úgy a mai fejlett technikai viszonyok között méginkább lehetséges. Mit lehet ilyenkor a családiason felingerelt feleségnek mondani? A másik meglepetés pedig az volt, hogy Bertalan távolléte alatt nagyapa lett. — Hát tudod, Berci, ezzel levettek a lábam­ról. Bármennyire is küszködtem magammal, de amikor Máté beállított a hírrel és még hoz­zá tette, hogy a gyönyörűséges porontyot én utánam Linának akarják kereszteltetni, nem tudtam ellenállni. Én szakítottam a te ósdi el­veiddel, megbocsátottam a fiataloknak. Te, az Aranka olyan helyes, kedves asszonyka, hogy első látásra szívből megszerettem. Na és a ki­csi? Magamat látom benne. így tehát anyós nem volt, a feleség minden reggel és este unokáját járt fürdetni, Bertalan nyakába szakadt az összes házi gond. Takarí­tott, főzött, sütött, mosogatott, szerényen és álhatatosan. Természetesen egyszer a jövő teendőit is meg kellett beszélni, mert ugye a karaván ha­lad és hosszabb a nap a kolbásznál. Egy ba­rátságos vasárnap délután, kibővített családi körben kezdték meg a tervezést. Ezen a meg­beszélésen részt vett a Kovács házaspáron kívül a mézeshetes Csiszlik-pár, Márk, a má­sodik számú csemete, valamint Vágó, városi fő-villanyleolvasó. — Mihez értesz, te fiam? — adta fel az első, de igen gyakorlatias kérdést a papuska. — Berci elsőrendű pénztáros. S tiszta kezű, ami a fő — lelkesedett Lina asszony. — Ebben az országban nincs szükség pénz­tárosokra — hangoskodott Vágó. A mi népünk a nagy építkezések gigantikus korszakát éli, nem vacakolhatunk pénztárosokkal. Ahogy már több szakszervezeti gyűlésen is kifejtet­tem, a vasipar áll az élet homlokterében. Vasművet Hortobágyra, Bugacra, Harcaliba. Erőműveket Somogyba, Zalába, Bácskába. Vágó fellengzős, de igen meggyőző felszó­lalása után egy kis vita alakult ki inég a mezőgazdaság jövendő útjáról és a külpoliti­káról. Amikor ezekben a kérdésekben nem tudtak kiegyezni, rátértek ismét Bertalan ügyére. — Gyere, apa, hozzánk a gyárba — indítvá­nyozta Márk. Mint segédmunkást holtbiztos, hogy felvesznek. Nyolcszáz forintot feltétlenül zsebre vághatsz havonta. Aztán, ha ügyes le­szel, majd kialakul... Erre a gyerekes elképzelésre az anyós fel- fortyant, abbahagyta férje kezének simoga- tását. — Nem szégyelled magad, te taknyós? Apád diplomás ember, aki kis híján két évtizedet húzott ki az íróasztal mellett, a nagy páncél- szekrény mellett s te gyári söprögetőnek invi­tálod? Az ilyen ember tudományára, mint a te szerencsétlen apád, még minden hivatalnak szüksége lehet. Hiszen lassan annyi a hivatal, mint a nyű s ott Kovács Bertalan eszére még nagy feladatok várnak. Ezzel le is zárult a családi tanácskozás érde­mi része. Bertalannak úgy sem igen adtak szót, véleményére se reflektáltak. Szegény, amikor saját sorsát szerettei olyan pucérra vetkeztették, mély letargiába esett, amiből a késő estig tartó ultipartiban sem tudott teljes egészében kilábolni. A következő napok, mondhatni majdnem az egész tavasz, a céltalan lézengés időszakát je­lentette számára. Sürgött-forgott a városka társadalmi, politikai és kulturális porondjain, de mindebből semmiféle anyagi haszon nem származott. L,egalább is egyelőre nem. Már­ciusban akadt valami látszólagos keresete, de csak látszólagos volt ez is. Ekkor történt ugyanis, hogy apósa, Csiszlik kőfaragó mester a temetőben régi sírköveket vásárolt. Mert ugyebár a régi, bessüppedt hantok felett nincs szükség feltámadást hirdető márvány- és grá­nit kövekre. A város eladta, Csiszlik megvette. Mind a két fél jól járt. Az egyik pénzt ka­pott, a másik pedig potom áron köveket, me­lyeket csekélyke fáradsággal vadonatújra le­hetett csiszolni, majd megint eladni, az újon­nan elhalálozottak hiú hozzátartozóinak. Hát ebben a sírkőszállításban segített Bertalan. Nem mondom, kicsit viszolygott eleinte a háta ettől a munkától, de csak beletörődött, mint ez életében általában történni szokott. — A keresetedet beleszámítom a sírköved­be — fizette ki Csiszlik a vejét. — A legszebb gránitot kapod, erre már ezután gondod ne legyen. Minden esetre a sírköves munkával szem­ben a gyűlések, értekezletek, különféle meg­beszélések sokkal szimpatikusabbak voltak. Itt csak kezdetben jött zavarba, amikor ilye­neket kérdeztek tőle: — Az elvtárs kit képvisel? Mivel sem üzemhez, sem szakszervezethez, párthoz, egyesülethez nem tartozott, keser­vesen nyögte ki, a hirtelen kitalált szót: — A társadalmi munkásokat. Valamikor el sem tudta képzelni, hogy ilyen naiv kijelentésért megtapsolhatják. Lám most megesett vele. Kezdetben, ugyancsak kínos volt, amikor egy-egy előadás után a vitavezelő hozzáfor­dult: — S az elvtársnak mi a véleménye? — Még nem összegeztem a dolgokat, éppen most emésztem — leplezte zavarát. Amikor azután gondolkodott a dolgon, szólásra je­lentkezett: — Mindenben egyetértek az előadó elvtárs­sal. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents