Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-11 / 59. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap-'1 Mai ‘irániunk tartalmából> Képek a tavasat váró tahi járásból AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 59. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1958. március 11. Javul-e a kenyér minősége? A vasárnap sportja Ünnepi önképzőköri ülés a leánygimnáziumban A Magyar—Szovjet Barát­sági Diákhét során a leány­gimnázium tanulói ünnepi ön­képzőköri ülést tartottak. Ez az ülés eltérő volt a többiek­től. A tornaterem zsúfolásig megtelt. Az első sorokban ta­nárok, vendégek, közöttük szovjet komszomolisták, hátul pedig a tanulók. Kedves, bar­na hajú leány lép elő, köszön­ti a megjelenteket, magyarul, majd oroszul is. Kicsit aka­dozik, kicsit izgatott, de a vendégek megértik szavait, s hatalmas tapssal jutalmazzák. Ezt az önképzőköri ülést műsorral tették színessé. Elő­ször az énekkar szerepelt, két ' Kodály és egy Bárdos dallal. Majd szavalat következik. Pákh Gabriella Puskin: A fo­goly című versét szavalta oro­szul. »Rakéták és mesterséges holdak« címmel Brolly Mária, a fizika szakkör tagja tart igen értékes előadást. Lövey Judit és Lövey Andrea egy orosz népdalt és egy orosz út­törő dalt énekelnek oroszul. Lucz Ilona ugyancsak oro­szul az interkontinentális bal­lisztikus rakétáról tart elő­adást. Tóid Éva pedig nagy átérzéssel egy Chopin-keringőt ad elő zongorán. Lermontov: Vitorlás-át Sipos Éva adja elő oroszul. József Attila: Hazám című versét Vörös Márta mély ^térzéssel adja elő. Szólni kell a műsorban közreműködő Horváth Valéria tanárnőről is, aM az ének­kart vezényelte, s az ének­számokat kísérte zongorán... Azután felhangzott a DÍVSZ induló. Magyarul, oroszul szálltak a hangok. Egy a jel- szónk a béke... Hiszen ezt akarja mindem jelenlévő. A növendékek ma még csak ál­maikat szövögetik. Egyikük fizikus, másikuk orosz nyelv- Itanámő, a harmadik zongora- művésznő, a negyedik ének- művésznő, az ötödik talán mérnök szeretne lenni. De hogy terveik, céljaik megvalósulhassanak, ahhoz béke szükséges. Váriált a balatonparli épitkeziket a balatonszemesi földművess zövetkezeti építőanyagtele­pen. A vasútállomás közelében lévő tárolóhelyen már most nagy halmokat alkot a tégla, a beton, födémgeren- da, a raktárban elegendő mennyiségű cement, mész, s a különböző faáru. — Az elmúlt egy esztendő alatt csak erről az egy telepről annyi téglát vásároltak, amennyi 32—34 családi­ház felépítéséhez elegendő. Ezek nagy részét a Balaton partjára szállították — mondja Ágh Pál, a telep vezetője. — Ebben az évben ismét szüliség lesz ennyi építő­anyagra? — Hogyne. Téglából már meg is rendeltük a hozzávetőlegesen szükséges mennyiséget. Körülbelül annyi építkezőre számítunk most is, mint 1957-ben. — Ha ilyen előreláthatóan gondoskodnak a különbö­ző építőanyagokról, feltehető, hogy nem lesz semmiben hiány. így is lesz? — Sajnos, nem válaszolhatok határozott igennel. A ta­pasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a tetőfedő cserép és általában a tetőfedő anyagok, valamint néhány épü­leti a-íajta ellátottság az idén sem lesz zavartalan. Mi azonban igyekszünk mindenképpen enyhíteni a hiányt. Talán találunk megoldást. Egyszóval várjuk a balaton- parti építkezőket, s reméljük, nem lesz okuk a panasz­21 közlekedés és posta- üsvi minisztérium útügyi osztálya intézkedett, hogy gyors ütemben megin­duljon a télen megrongálódott utak rendbehozatala. Elsősor­ban a felfagyások következté­ben sérült utakat javítják ki, s betömik a vízmosások okoz­ta gödröket. A munkákon or­szágszerte több mint 14 000 munkás dolgozik. Húsvéti sonka vásár Lényegesen több sonkát, császárhúst, füstölt sonkát, tarját és karajt készítenek, mint az elmúlt évek. bármelyi­kében. A választékra sem lehet panasz, mert a több éves tapasztalat alapján a leg­inkább keresett árukból, mint például kötözött sonkából többet készítenek a szokásos­nál. II magyar ás jugoszláv kormányt ütdiltség átvette a ssjtöri transzformátor állomást A Varasd és Söjtör között épített villamostávvezeték átadása során a szombati va- rasdi ünnepség után vasár­nap sor került a söjtöri transzformátor állomás átvé­telére. Marin Cetinics, a Horvát Népköztársaság végrehajtó ta­nácsa tagjának vezetésével jugoszláv kormányküldöttség érkezett a Zala megyei Söj- törre. Ott volt Csenterics Sándor nehézipari miniszter­helyettes vezetésével a magyar kormányküldöttség. Regős Alajos, az Országos Villamos Távvezeték Válla­Megírják a földmunkás és szegényparaszti mozgalmak történetét Vasárnap délelőtt a ME- DOSZ székhazában negyven tagú országos bizottság ala­kult a földmunkás és szegény­paraszti mozgalmak emlékei­nek összegyűjtésére. A bizott­ság tagjai veteránok, kivétel nélkül olyanok, akik maguk is tevékenyen részt vettek az elmúlt öt évtized arató-moz­galmaiban, kubikos-sztrájkjai­ban és egyéb megmozdulásai­ban. Cél az, hogy napvilágra ke­rüljenek a kallódó, pusztuló emlékek, másrészt az esemé­nyek részesei maguk írják le élményeiket, hiszen vannak olyan megmozdulások, ame­lyekről csak igen szegényes feljegyzések vannak. Az ország területén eddig több mint kétszázötven olyan idős embert nyertek meg a kö­zös nagy történetírás ügyének, akik új adatokat tudnak szol­gáltatni. Az anyaggyűjtést még az idén be akarják fe­jezni és ennek alapján készült történeti munkát 1963 nyarán kívánják közzétenni. Az or­szágos bizottság tagjai felhív­ják mindazokat, akik a föld­munkás-mozgalomban részt vettek, hogy emlékeik, élmé­nyeik leírásává! segítsék elő az új módon készülő történeti munka hitelességét. lat igazgatója üdvözölte a két kormányküldöttséget. — Hisszük — mondotta töb­bek között —, hogy ez a vil­lamos energiaszolgáltatási együttműködés újabb lépést jelent a két ország barátsá­gának, együttműködésének to­vábbi elmélyítése útján. Rövid ünnepség után a ven­dégek megtekintették a transz­formátor állomást, majd ellá­togattak Hévízre és Bada­csonyba. Köasös er (ívet Az and öcsi tanács közel múltban tartóid 'gyűlésén szó ba került a ménistálió kérdé se is. Sérelmezték a gazdái hogy miért nincs megfelelő le deatető állomás a faluba? Sok vélemény hangzott el e2 zel kapcsolatban, végül a gaa dák azt határozták eü, bog összefognak, s közös erővé építésiek egy megfelelő mén istállót. Horváth István, a Fedeztet Állomás vezetője vállalta J ménistálló feláoítését, csak az kérte a gazdáktól, hogy a tég lát és a szükséges egyéb épí ■ttósi anyagot .fuvarozzák el Ezt valamennyi gazda öröm mól vállalta, s most már hoz zó is fogtak az építéshez Szabadtéri ms ovi lábon Sokai panaszkodtak a tá­blák a jelenlegi mozijukra. Egy-egy film megtekintését 204 férőhelyes mozi bizony nem tette lehetővé. A sok lemaradó bizony gyakran és jogosan panaszkodott, amiért nem sikerült jegyet kapnia. Nyáron ehhez még a hőség is hozzájárult. Az alacsony helyiségben szinte kínlódás volt a mozi hívei­nek egy-egy előadást végig­nézni. Most «21 szeretnék a kai ség vezetői, hogy legalább i nyárra megoldódjon ez t probléma. A gépálloor.á: alatti parkban szabadtér mozi. létesítését határozták el Itt jó idő esetén, 650 embs‘ nézheti végig egy-egy film levetítését. Most folynak c tárgyalások, melyek bízó• nyara eredménnyel járnál majd, a tahitik nagy örö­mére. MAGI MUNKÁBAN vannak most a siófoki járás földművesszö­vetkezetei. Minden községben, a gépállomá­sokkal vialó szerződéskötésekkel vannak el­foglalva, hogy a tavaszi, nyári munkák ide­jén elegendő gépi erő álljon a falu dolgozó parasztjai rendelkezésére a földek megmun­kálásához. A szerződéskötések lebonyolítása új feladatot jelent a földművesszövetkezetek- nek, éppen ezért nem érdektelen meghall­gatni, mit mond erről Hedd János, a járási központ elnöke. — A földművesszövetkezeteknek a gép­állomásokkal való szerződéskötés alapján 11 800 hold talajmunkához 1000 hold külön­böző más munkákhoz és nagymennyiségű szállításhoz kell gépeket biztosítani. A fel­adatoknak ezzél a részével már csaknem el­készültünk, majdnem mindenütt megkötöttük a szerződéseket, s ezek biztosítani látszanak minden igény kielégítését. A nehezebbje azonban még csak ezután jön: a szerződés­kötés a gazdálkodók «és a földművesszövet­kezetek között. Itt kétféle módszert alkalma­zunk majd. Először a lakosságot értesítjük arról: szerződést a mi boltjainkban, irodá­inkban köthetnek, mert már nagyon hozzá­szoktak ahhoz, «hogyha géppel akarnak dol­goztatni, egyenesen a gépállomáshoz kell for­dulniuk. Utána pedig a szerződések meg­kötésénél a gépállomások eddigi tapasztala-j taifcra támaszkodva végezzük munkánkat, se­gítséget kérünk tőlük, hogy senkinek s* lehessen panasza, kifogása tevekenykédésíink: ellen. — Meg lehet-e akadályozni az esetlege» »fekete« munkákat, ha a földművesszövet­kezet köti a dolgozó parasztsággal a gép! munkára szóló szerződéseket? — Igen«. A szerződéskötő fél ugyanis pos­tai befizetési lapot kap tőlünk, amelyen feladja az elvégzendő naunka díját. A gép­állomás dolgozója meg csak akkor kezdhet el dotóozmi a földön, ha a gazda előzőleg be­mutatja neM a befizetési lap lebélyegzett él- ismervényét. Készpénzt egyetlen gépállomás! dolgozó sem fogadhat eh Ha pedig valaki mégis megkísérelne haket« munkát végezni... reméljük, hamarosan megtudjuk. Kezdődhet hát a tavaszi munka. A siófoki járás földművesszövetkezetei biztosították minden községben a «megfelelő mennyiségű gépierőt azok számára, akik velük akarják megműveltetni földjeiket. ra. 3©0OOO0OO©O©OOOOO©O0OO©OQOOOéXSOOOGOOeXDGOOOOOÓOO©OO)O0OOOOOG©©OQOO©0OO©OOOOOOOO0OOOO©OO©eOOe'ŰOOGGo©©GQGGQQOOGX5GOéXOG©CDOÖOGXhQC)G)GG Szombat esíe Barcson LANKAD A SZETFRÖCS­CSEi. SÄR sugara, a gépko­csi lámpája végigpásztázza az utcát. Megérkeztünk. Mint «is­meretlen idegemsóg nyújtózik körülöttünk a járásig székhely: Barcs. Nem város még, de miár nem is. falu. A kettő keveré­ke. Megtalálni «benne a vaisalt- nadrágos hivatalnokot, a mes­terembert. a munkást, de a többségében lévő, így ta­vasztájt dolmányát már sutba- dosbó parasztembert is, aM... .. .Tyűhaj! A vonó a leve­gőbe süvít. Csak vonó. A ro­pogós tánc egyelőre elmarad, mert éppen most lépnek be a szövetkezeti vendéglő naigy- tesfmének ajtaján a bar­csi parasztok, oldalukon kesz- kenős asszonyaikkal. Egy-egy csinos, érdeklődő Mslány is felbukkan és helyet keres magának a mintegy négy-ötszáz szék között. Olyan gyűlés lesz itt, ame­lyen az elnökség az összegyűl­teikből kerül az ünnepi asztal köré. úgy. ahogy a szövetkeze­ti demokrácia nagy szabály- könyve előírja. A szövetkezet elnöke ott áll az elnökség kö­zepén. kezében tartva beszá­molóját, hogy megnyissa az ülést. Mielőtt képzeletben aláhúz­nék elvárét mondatot ebből a beszámolóból, hadd mondjam el, hogy a földművesszövatlke- zeti évi közgyűléseket előké­szítő egyik tagértekezleten va- «gyunk, amelyen a szövetkezet tagsága megválasztja majd a közgyűlés küldötteit, a bolt termelési tagbizottságókat. Nemcsak az évi ió mérlegered­ményeikről, a társadalmi tu­lajdon védelmének a,laposab­bá tételéről, sikkasztok elíté­léséről, hanem a paraszts«ág termelési munkájának mag­könnyítéséről is szó esik. És biztos, hogy nemcsak javaslat marad a kisgépekkel jól fel­szerelt új mezőgazdasági szak- üzlet közeli megnyitása, kise­gítő üzemek, darálók, magtisz­títók fokozottabb bekapcso­lása a munkába, hanem meg is valósul, «hiszen a tagság egyet ért vele. Az asztalnál ülők magam is, szembenézek a keszkenők, bundasapkák alól ügyelő ar­cokkal. Szívják magukba a szavakat. Nem tudom, meddig, hallgatnák mindazt, ami az ország jövője, a mezőgazda- sás? fellendítése, a saját érde­kükben i*tt elhangzik. Én csak a célért lelkesedni tudó őszin­te tekintetűiket őriztem meg magamban, meg ezt a néhány So. . .. * * * A MALOM, AMELYNEK UDVARÄN megállunk. magá­baroskadva hallgat, mint a drávamenti néma erdő. Azt várná az ember, how az ide- «gen láttán megelevenednek a malom mesebeli szellemei, hogy fejét vegvék a «betolako­dónak ... Eh, furcsa ez az esti képzelet — Ott ni! Belépők a kivilágított modem udvari épület lépcsőházába fel az emele«tre, le az emeletiről. Va­lahonnan morajlás hangja üti meg a fülemet. Találomra be­nyitok az egyik ajtón. Száz arc néz rám egyszerre. Nem tudom ellensúlyozni a szem- rehártvó tekinteteket, mert a színpad reflektorfénye vala­hogy éppen az arcomra esik Ropog rajc a tánc. Odalopód- zom ahol hátul a nézőtéren, két legénv közt egy cifra ru­hás csinos lány üldögél. Ugv- látszik az ő számukról már el­késtem. Azt azonban élújsé»-' iák. hogy a pesti Villany- Gép­es Kábelgyár kultúregyüttesé- mek tagjai. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek buszke patronáló! a a Siemens gvár és hát... Igen. igen a többi az igaz barátság dolga, amely itt a tsz «kultúrtermé­ben ölt testet. Most egyébként a szövetke­zet fiataljai ropják a táncot, mert az esti produkció közös, rersze a tánoversenyben egy a döntő: kié a legszebb— És annyira megérteim azt az öreg tsz-tagot, aki, amikor felcsat­tan a taps, határtalan örömé­nek ad kifejezést. Mert ugye ha csak egy ici-picit is, azért ez szebb volt, mint a pesti... * * * ALIG MÚLT 9 ÓRA, amikor már szinte egyedüli utcai poTOSzkálófcnak számítunk. A szövetkezeti étteremben, ahol a jóhírű Balo«gh János és ze­nekara muzsikál — holt sze­zon van. Nemigen akad ven­dé« A teteiében felmondóle­velüket vonójuk végére kép­zelve játszanak a cigányok. N-mrég más vidéket hagytak ott a barcsi vendéglátóipar kérésiéire, ahol akár öt évre is ígérték nekik a szerződést és most a holtszezon alatt n«em hajlandó tovább tartani őket a szövetkezet, mert úgy­mond. ráfizetéses az étterem. Rersze, .nemigen lehet csodál- , kozni, amikor a hideg miatt nem kívánkozik le rólunk a ‘élikabát. De hagyjuk most a technikai elemzést. Eszembe jut az az erőfeszítés, amelyet évekkel evjelőtit a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV a szövetkezeti né­pi zenekarok összeverbuválá­sáért kifejtett. Vajon érdemes lenne-e egy-két hónapos holt­szezon miatt szélnek ereszteni őket? — Sokáig hallom az utcán a prímás színvonalas játékát. Most mintha érezném, hogy járási székhelyen va­gyok. Csak ha mér ez az egyetlen népi zenekar is hiányzik, nem tudom hová megyek el megpihenni, ha majd egyszer itt járok. * * * ___ VIL ÁGOS ABLAK! Pedig ritkaságszámba megy a tyú­kokkal fekvő falun. Bezér­go tünk. S. I. kisiparos papucs­ban vigyázza, hogy felesége a lépcsőmosásnál elvégezze az utolsó simításokat. Ai rádió hangja halkan Mszűrődik, a jó estétre betessékelnek. Kér- désözönöm lenne a barcsi em­berhez, hogyan él este, miért nem látogatja az utcát, a ba­rátot, a szórakozóhelvet? De mert S. I. siet megnyugtatni, hogy magának vialó ember, és csak azért megy néha kocs­mába, hogy kuncsaftokat sze- j rezzen, egyetlen kérdésre kor­látozom az érdeklődést: mit csinál itthon? — A hadifog­ságnál kezdi a mesét. De az­tán csak kiderül, hogy néha dolgozik késő estig, és ha ezt nem, akkor papucsba bújik és meri gyerek nincs, felkéri a feleségét: táncolni, Há ezt sem, hát akkor bevágja magát a fotelbe és nézi a padlás- deszkát. De S. I. akkor Sem fog utcára, szórakozóhelyre* vagy uramibocsá, valami falu­si tömegszervezeti megmozdu­lásra elmenni. Mert ő visz- szahtfizódó, maigának élő, ap­ró problémáitól körülzümmő- gött kispolgár típusa. — Persze, egészíti M a be­szélgetést — olcsó és nekünk való szórakozást ritkán biz­tosítanak a faluban és főkéül keveset szórakoztatjuk mi ön­magunkat. Milyen röviden megmondta, hogy nincsenek Barcson. jó, öntevékeny kultűrcsoportok. Ezért kell noha Babócsáról, meg mit tudom én honnan mutatóba hozni őket. Hát erre az utóbbira én. is röviden válaszolok: Igaz SOKKAL TÖBB szombat esti eseményről szerettem vol­na hírt adni. De ha már el­aludt a falu, mit lehet mást tenni, mint hazaindulni, azzal a megnyugtató gondolattal, hogy az élettől parázsló es­téket meghozza majd a ta­vasz, meg a nyár, amely nők szele időnként fel-felbodvoz- za már a Dráva vizét. (Szegedi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents