Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
r 0 UVtltS; A Hazafias Népfront irócsoportjónok és a Somogyi Néplap szerkesztőségének összeállítása TVf /íz irodalmi melléklet verseiről » ... Magyar költő, bár félholtan is költsön: Hátha a magyar jövő szebben épül. Ha szivünk vérét vakolatul venné: Elénk bús szimbólummá ekként szépül A balladás Kömives Kelemenné.« hivatást szán a költőnek s azt mondja: Ha nem tudsz mást. mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed. Nincs rád szüksége a világnak. Ezért a szent fát félretedd. A roncsolt tüdejű, tragikus sorsú magyar poétának, Tóth Árpádnak a szavai kísértenek, amikor összefoglaló képet szeretnék alkotni a Somogyi Néplap irodalmi mellékletének negyedévi versterméséről. A költéssel nincs is baj, hiszen a lektorátus alig győzi a kéziratok olvasását, két vaskos kötetbe már nem férne bele az a tömérdek vers, amely elárasztotta a szerkesztőséget az elmúlt 3—4 hónap alatt. Van ebben a bőségben valami biztató: egyre többen vannak, akik belső Icényszerítést éreznek a Versírásra. Ami hajdan egyesek, kevesek kiváltsága volt: a papoké, főrangú katonáké, polgárosuló nemeseké, ma mindenkié, mintha érvénnyé vált volna József Attila meglátása: »papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hú meghallói a törvényeknek«, hiszen a beérkezett versek szerzői a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből valók Nem is a termés bőségével, hanem talán inkább az írás indító okaival tton baj. Vajon azért készült-e ez a rengeleg vers, hogy a magyar jövő szebben épüljön, vajon a mi újuló életünk, világunk ösztönözte-e versíróinkat, hogy szituik vérét adják vakolatul a jövő építéséhez? Vajon az új élet csodái láttán forrósodott meg a somogyi költőkben a szív s ezt a kibírhatatlan erősségű élményt öntötték-e a versek formáiba, hogy ezrek szivébe oltsák azt át? A verseket olvasgatva sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az esetek többségében szó sincs ilyen élményről. Ehelyett van tájkép melankóliával és anélkül, vagy harangzúgás ürügyén: szonett az őszről, vers az ősz virágairól, a vízparti őszi estékről, a holdsugárról, virágcsokorról, alkonyról, a szélsodorta kalapról, a búsúló fűzfáról, a vanitatum vanitas új fogalmazásban, lemondás, csűggedés, boldogtalanság érzelemmel és kevésbé érzelmesen. Távol van tőlem az, hogy kétségbe vonjam az Ilyen témák Icöltőietlenségét, csak az élmény-intenzitást érzem erőtlennek, fakónak s a megfogalmazást időtlennek. Petőfi is írt a téli pusztáról gyönyörű, leiró verset (hangsúlyozom: leíró verset), de a képei, amellyel szemléletesen lerajzolja azt, egyben saját kora látásmódját is elárulják. Elég, ha a lemenő nap hasonlatra utalok. Azt sem vitatom, hogy valaki nem lehet bárul, tos, pesszimista és hogy erről nem lehet verset írni, lehet, de ezt úgy kell kifejezni, hogy hasonló állapotú ember érezze: helyette, róla beszél a vers. Azt pedig, hogy a szerelmi érzést is össze lehet, kapcsolni a mával, az élet teljességével, Petőfi, Ady, József Attila, Tóth Árpád és a többiek már elégszer és eléggé bebizonyították. Azt lehet tehát kifogó solni a mi verseinknél, hegy nem tudták a megragadott témát a mai élet közelségébe hozni. Hiszen ha ez megtörtént volna, nem lehetne a keményebb és túlzottabb köva- telmémiekkel előhozakodni. De elő kell, már csak azért is, mert az új magyar jövő építésének kezdetén vagyunk s ez fokozottabban kötelezi a költőt, hogy szíve vérét adja a jövő építésének vakolatába. A Petőfiék nemzedéke is ezt kívánta a költőtől. Eötvös arról beszél, hogy a költészet kedves játékká aljasul, ha nem .1 hibák kijavítására és az érzelmek nemesítésére törekszik, s »kit nem hevít korának érze- ménye, szakítsa ketté lantja húrjait«. Hatvan évvel később Ady a szabadító és szabad dalról beszél, a vers cifra szolgai voltáról, a láz ifjú seregéről. József Attila a harmóniát akarja megszerkeszteni költészetével, úgy ahogy a munkásosztály a társadalomban megszerkeszti, s harcosként küldi a verset a társadalmi küzdelembe. Nem arról van szó, hogy most minden vers csak aktuális politikai kérdésekkel foglalkozzék, de arról igenis szó van, hogy a verset ma is az élet közelségébe kell hozni, legalább képeiben, kifejezéseiben hordozza a mát. Hiszen »Jelennek írunk... és tán a jövőnek« s nem az időtlen időről az időtlen időnek. Az majd az idő dolga, hogy időtlenséggel ruházza fel az időben keletkezettet. Arany szerint »Jelennek ír. ki a jelenben él«. Még ha általános emberi is a vers tartalma, akkor is a jelen adja az ízét. fűszerét a versnek. Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban c. verse igazán egyetemes emberi problémát akar megoldani s mennyi kép, mennyi célzás kapcsolja oda a múlt század negyvenes éveinek forgataoá hoz. Mindenki a szűk-határú lét má-iában él. nem az időtlenségben, minden ma a holnapért küzd, harcol aggódik, lelkesedik, miért nem ez tükröződik Somogy mai költészetében. Nem. is beszélve arról, hogy minden irodalmi alkotásnak egyben állásfoglalásnak is kellene lennie a ma felvetődő kérdéseivel szemben. /I Prológ is arra hívta a somogyi költőket, hogy Konok sziklákkal vljj győztes tusát, S harsogva zengd a holnap Himnuszát. Ez a himnusz a közel 60 versből csak 10—12-ben zeng. Minthogy a menjelent verjek lírai költemények, tehát leqlényegüket tekintve élményeket tartalmaznak, az a kérdés merül fel, hogy vajon nem az élmény sekélyességével függ-e össze a versek formai fogyaté kossá na. Ildomtalan lenne a költők előtt köTé- szettani ismer»*«7-«! boncolgatni, de eaynéhány dolnot. me a kell említenünk Előre bocsátom, hogy személy szerint senkit bántani, oktatni nem. .akarok, de kénytelen vagyok a megjelent versekből venni a példákat. A versművészet sz.e- retete vezet, s az aggódás Somogy költészetének holnapjáért. A verset verssé a ritmus teszi. I,egyen az kötött >xigy szabad form,a, a ri-tm.us nem. hiányozhat a versből. Amikor a ritmus botladozik, amikor nines szimmetria az élmény elrendezésében, amikor a vers fölösleges bőbeszédű, részekkel megnyúlik, akkor haj van a ritmussal, Rögtön sietek hozzátenni. hogy a botladozó ritmus miatt a vers *ar‘ilmflao nem romlik el. de feltétlenül elereszti művészi hatását. Mint "\zr.s ohmsó mondom, ha. tecr>\ vers ritmusában állandó a változás, az nanyon hamar kifárasztja a figyelmünket, s hajlamosak vágnunk abbn- hanuní az olvasást. Hány tar- taXm'laa jő vers. a máról, és má.enk szóló v«rs a ritm.usta- lansáoon bukott, meg. Gondolok itt a Nanuanúm. Visegrád, pét-őt a világnak című versekre. Azt. hogy a költő milyen ritmust használ, a megfogalmazandó élmény dönti el. ügy érzem pl., hogy a »Társadalmi tolvaj« c. vers ritmusa és tartalma disszonáns, mert a nagyon komoly, súlyos mondanivalót hordozó gondolathoz nem illik ez a könnyed, kissé összhang van az Altatódal tartalma és formája között, a ritmus visszaadja a bölcső, a gyermekkocsi ringását. A rím nem feltétlen tartozéka a versnek, s ha már nem az, akkor inkább ne, legyen, mintsem ragrímek rontsák a művészi hatást, mint pl. szárnya—ár nya, széllel—képpel, jókkal— csókkal, fényben—éjben stb. A magyar nyelv állítólag rímsze gény nyelv, de ezen úgy segítettek nagy költőink, hogy asszonáncokat alkalmaztak Arany azt mondja »És holmi rissz rímnél becsesb zománc A versen a szép csengő asszo nánc«. A magyar vers nem szereti a sok-ütemszámú verssorokat, s a költők a rövid sor-egészhez úgy is igazodnak, hogy egy-egy gondolat is befejeződik a sorral. Arany azt írja az ez ellen vétőknek: Midőn te így írsz: »A lányka hőn Fohászkodék, is sírva a mezőn Bolyongva, fürti közt lebegve méla Szellő susog, és zengő Philoméla Éneke szói...« S a többi — ez neked jó, meghiszem, De mintha sással metszenéd fülem. A vers formai értéke nagyban függ a képek és szavak jó megválogatásától. Mily nagyszerű képek sorozata a »Lénye sugárzott« című vers (amely egyben a mesteri szerkesztés remekműve is!), de mennyire homályos például a »Visegrád« első képe, mert a második rész a hasonló az első részben ha- sonlítotthoz. amely még ráadásul egy többszörösen mellé és alárendelt mondat. Hogyan lehet tanúsítani a Duna népi és nemzetközi voltát? Milyen hamis egy másik versben az a kép: »A régi az újnak sírját ássa«. Általában az új szokta a régi sírját ásni, az újnak hiába ássák a sírt, mert ha orvul ledöfik is, ezt nem lehet sírba temetni, mert az új éppen azért, mert új, győz és sír- bafekteti a régit. A vers további része maga is rácáfol a képre egy másikkal: ►KEGYETLEN« JELIGE: GÖBÖLÖS SÁNDOR: Balatoni hajnal ŐRTŰZNÉL Siklik a gőzös a hajnali ködben. Füstje az égre vígan tekereg, Nézem a tájat messzi merengve, Állok az ablak előtt teveled. Látod? A nap ragyogó hidat épít Hosszú a tó aranyos tükörén. Ébred a nádas ezernyi lakója, Serken a szárcsa, a gólya, a gém. Békésen ring a lomb fölöttem, a mély áknú éj most eltakar. Alszik a tábor, néma csönd van — őrtűz parázsa néha lobban, szerelmet, vágyat fölkavar. Érzed? Az élet szép, gyönyörű szépi Tartsd1 a kezedben az én kezemet! Bárcsak örökre ilyen gyöngyfényű Hajnalokon járnék teveled! Pályázatunkon III. díjat nyert. Helyembe lépő boldogabbnak több tudsz-e lenni, mint barát? Két csék között száll most a sóhaj, s valakinek az éjszakát széppé teszi ajkad parázsa SOMOGYI PÁL: Szellő száll borzolni őrtüzeim, ne mondd, hogy nem volt semmi köztünk, ez fájna még ... most pernye száll, éled, lángol a múlt mögöttünk. VIRRADAT DRUZSIN FERENC Mint -gyermek, gyönyörrel néztem A lángoló -tüzet, fényt zúdító napot, Opál szemű hajnalt, vérző alkonyaiét, A sötéttől féltem. Falusi*este-Engem, a félénk, gyenge gyermeket Mint részeg, durva apa, A sors, az élet éjjelébe taszított. Rongy ruhában, éhezve, fázva Kutattam meleget, menedéket, Midőn lecsapott hajnal-szele A testvérlelkek szent viharának, S a vágy vaskarja vezetett, Amíg felcsillant nagy rőt tüze, Én kiegyenesedtem mellette... A tűzet most szakadatlan szítom, szítom. S győzve, mint űzi a Sötétet látva Kiáltok bele a viharba, A viharba, mely bűnférges Os törzseket gyújt, döntöget. Mint sebzett fenevad Hörög, roskad az Éj, S diadalmas, új emberként Születik már a Reggel. A téli este oly korán jön, Megáll, dermedten néz körül Falunk felett, s erőszakosan A háztetőkre települ. Végig suhan a sötét utcán Az est metsző, fagyos szele, S a sötétbe bújt kéményekből Fázósan hangzik éneke. Bernt a házban villany villan, A kályha dúdol csendesein. Ez álmos, fáradt, öreg dalos —» De nem hallgatja senki sem. Az esti falut új dal járjál Uj kar fújja az új zenét, S ha éjszakába nyúlt az este, A szél szárnyán száll szerteszét FEHÉR KÁLMÁN: FINTOROK TÖRÖK ZSÓFI: Hontalan virágok ILLEMTAN Mégis mire ősz lett és szánthat Fagytól féltett virág gyümölcse csüng A fán: érett almák csilingelnek. Nem lehet olyan tulajdonságokkal a megszemélyesített tárgyat felruházni, amely nem illik hozzá. Ha a Hold mosolyog, eltakarja az arcát, nagyon szép szemléletes kép, de hogy a Hold megkönnyezi az embert, ezt a könnyezést nem érzem művészinek. Az egyik vers a szeleburdi hónapról beszél az első sorokban. Az ember azzal a gondolattal olvassa a verset, hogy nyilván április ez a hónap, s a végén kiderül, hogy az Öreg, nyugodt, cammogó december szeleburdiskoTapossa a lábam s pimasz, flegma hangon sziszegi fülembe: ah, semmi baj, pardon. Illemre tanítom nyomban ezt a lábat! Rálépek szelíden így szólva: bocsánat. URI NÖ Filigrán, szolid úri nő, a legfinomabb társasághoz szokott Bocsánat, uraim, de minap kőbe botolva — cifrán káromkodott MŰ-ZSENI Zseni vagy, nem -bánom, költőzseni, művész hajad, úgy bizony, Isteni! Ragad a nyakadra, mint a rizsnyák. Ilyenek nálunk a Ablakomból kis citromfa bámul. Vézna, soványka, furcsa idegen. Nézi a kertet, amit kajánul Szabdal az ősz, mert nincsen kegyelem. Nézi az ágat, mely hadonászva, Sziszegve kapkod lomb-éke után, S az álarcos ég miként darálja Cseppé a felhőt a Bánat torán. S, jaj, sír az üveg és sír a fácska! Tudja: gyümölcsöt nem szül sohasem! Konok a föld itt, s a napsugárka Bágyadt szemében nem -gyűl szerelem. Bár nyusziad a törzs, de satnyán libeg A sok kedvetlen, fázós, bús levél. Virulni nem fog, mégha friss vizet Kortyol is földje ... tavaszt nem remél! Élni fog majd tán hosszú évekig Otthontalan, — mert itt nem lelt hazái, Mint kis virág, ha innen felszedik, S messze siratja árvult önmagát. déli izzás mindig-ünnepén kékharisnyák: Magyar növényke bágyadt, félhalott, Kis citromunk felnvög: — Én Bánatra nemzett, fásult rab vagyok. De álmodnak ők! — Ábrándos arccal Utaznak akkor, —- táltosuk a szél! S ujjongva száguld, -kacagva nyargal Egyik délnek, — a másik visszatér! doit, mint eny rakoncátlan AAiUlUU kölyök. Egyébként egy igen 3 hangulatos, jó vers, de ez az 3 egyetlen rossz helyen alkalma- 3 zott jelző kesernyés szájízt5 DULOUTON hagy maaa után. A Naay vi-3i A nap már -maga- zek pariján c. versben 14-szer3san járt, de melegét fordul elő a »csuda« szó. Ma- «fukaron árasztotta ga az ismétlés is eauhannú 'úí «széjjel. Nem csoda, teszi a verset, de még sokkal < hiszen az őszutót si- nagvobb baj az, hogy nem«ratgatták a mező mindenütt illik a gondolathoz, 3 Jrastag harmatcseppmert ígérni lehet csodát, de 3 j®'1 s húsúivá ültek 3 fűre, bokorra, fara. nem csudát, mert az mast je- « A kukoricás száraz lent. A két szó között hangú- 3 levelei is meglágyul- lati különbség van: nem min-^tnk, s engedtek ropo- den csoda csuda, mert az zizegésükből kiszi csuda, az a csudajó. 1 \z asszonv seré_ E megjegyzéseimmel - meg3nyen hajladozott, egyszer hangsúlyozom — néni «sarlóiéval ügyesen bántani akartam, hanem azt ^vagdalta a szárat. szeretném, éppúgy mint a lap 3 Tú’<óra darabon úgy 3fekuc?tek a kewk- olmasói, hogy az irodalmi mcl-szá:nt csomók, léklet eszmei és művészi szín- «mint a lövésre kéemelkedjék. Legyen 3 szülő bakák. Megnő na la szabad remélnünk egyik vers így ígér: azt, amit*™* botlott egy-e-zy «zölden erőlködő tök ◄ ?rviáj*T>^ die Az érlelő nyár... 3le a dolgot tovább, szavától szavam teltebb, izesebb ^Mintha valaki haju,üleSZ’ í'zo'ta volna. A nénimkor kalászok zizzenő haját « , . ,. , kévébe kötni jövök én s a kedves. Jka csak minőig olvan jdirgős. Fe! egyeneseken tes se s megigazítsa álla alatt a fekete kendőt. Aztán körülnézett kicsit. Tekintetének setnmi sem állta útját. Minden mozdulatlannak lát- szott, s mésis mintha szeme látására igazodott, alakult volna mint egy nagytakarításból születő, megnyugtató rend. Legtöbb helyen] már a kukoricaszárak összerakott ktinjai, s a dű- lőiU mellett hatalmas tábla szépen boronáit puha göröngyök, alatta a negvapas!- kod’ó élet... Ha jól megnézi. — apró zöld füJeoskéikkel már belehallgatóznak ide a naay csendbe. Mert csend van körülötte. És benne is. Mé-ais kenyerére hullottak a könnyei, mikor evett. az özvegyasszony-lyet, ennyi fárasztó munka terhével a vállán. Aztán az adó. Otthon a két magával is tehetetlen öreg. S a gyerek, -- aki iskolás csak még. , Uffv úsztak utána ezek a gondolatok, mint az ökörnyál elmaradhatatlan tapadó szálai. Hogyan is igazítsa el a sorsát, töprengett ha.jladozás közben, hiszen a föld nem maradhat bitang. Azt gondozni kell. Igaz, hogy kérték feléből, meg bérbe de az csak a másiknak lenne jó. A Balázs Daninak döbbent rá, mert jó emlékezett. milyen furfangos ajánlatot teH, Azon vette magát észre, hogy a nao már a segescíi domb , felől nagyon kipirulva integet felé, amikor valami anró, tompa nesz ütötte meg fülét. Énpen a tábla széléhez ért, lőút végéig. A kezét is a homloka fölé emelte, mert éppé» szemébe sütött a nap. Kocsi közeledett. Lassan, döcögősen tapogatták a kerekek a csapást. A Balázs Dani lovai, állapította meg nézelődés közben az asszony. Bekötözött egynéhány kévét, aztán újból csak a tábla széléhez állt. Mit kereshet ilvenkor erre? Tűnődött,. amint mégoil- lantotta a közelgő szekéren Danit. Úgy ült erős, nagy teste a deszkán, mint egy chTt.Asre hajlott zsák. Sötét szerveiben valami bosszúság látszott, / fájdalom meg-meéránduló arcán. / — Ággyon Isten — köszönt az asszonynak. s ráfelelt cső« dálkozva az is. A lovak a zöld gyepbe haraptak, Dani meg a gveolőt igazgatta a 1 rÁ/oe Vi ^'7 A v
