Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

Péntek, 1958. marcián 7. 5 SOMOGYI NÉPLAP A járási titkár szobájában Ne keress táblát, mely tudtodra adná, met- tél meddig van félfogadás. Benyithatsz ebbe az irodába, bármikor, ha itt éred Kővágó Gyula járási párttitkárt. Most éppen Farkai Dezső tengődi tsz-elnök szavára figyel. Für- / osa dolgokat hall tőle. Tóth Jenő, a kányái ügyvezető írásban sürget, hogy a párttagok jelentsék neki, hogyan viselkedett az ellen- forradalom alatt a tengődi földművesszövet­kezet egyik alkalmazottja. A levél hangja in­kább követelőző, mint kérő: — Majd mi in­tézkedünk — mondja Kővágó elvtárs. — A helyi kommunisták, a falu népének vélemé­nye szerint mlegadjuk a felvilágosítást eb­ben a személyi ügyben. , Másfelől is érdeklődik a tsz-elnök. Uj szö­vetkezetük pénz nélkül nem tud megindulni. Tíz hold étkezési borsót vetnek majd — eh* ben megállapodtak a vállalattal. Kaphatnak-e hitelt a papír alapján a várható termés egy része értékének erejéig? Alig ér véget az útbaigazítás, amikor belép Csizmadia Gábor, ■a bedegkéri vb-elnök. Hogy mi járatban van? Kérdés nélkül is elmondja. Ma vizsgá­zott a járás vezetői előtt a tanácstörvényből. Örömmel dicsekszik, hogy nem vallott szé­gyent. De nem azért jött be a pártbizottság­ra, hogy csak erről adjon hírt. — Itt az űrlap — veszi elő belső zsebéből és mutatja a még kitöltetlen tsz alakulási jegyzőkönyvet. — Viszem haza — folytatja. — Tizenhárom aláíró van eddig. A napokban összehívjuk az alakuló közgyűlést. Szeretném, ha kijönnének hozzánk az elvtársak,.. — Ott leszünk — ígéri Kővágó Gyula. A bedegkéri tanácselnök még időzik itt egy ki* csit. Nagy Dezső, a zicsi párttitkár egészen otthonosan nyitja be az ajtót. Valójában a piac kedvéért szekerezett be a járási szék­helyre, ,5 ha már itt van Tabon, akkor a pártbizottságra is benéz. Amíg ezt megtud­juk tőle, kétszer is letekint az utcára, mert hátha elragadják a feleségét a rebbegős fu- tálovák. — Hány, ember kell a termelőszövetkezet megalakításához? — erre kíváncsi először. — Legalább tíz család. akarják. Lesz még arra módom, hogy jobbat, nagyobbat vegyek helyette. A süldőimre nem tehetik rá a kezűket, mert leszerződtem mindet. Ä lovaimat sem árverezhetik el, hiszen kell a fogat a föld megmunkálásához. A rádió miatt meg nem fáj a fejem — ismétli inkább a maga, mint a jelenlévők megnyugtatására. Mégsem nyug­szik meg. Erre vallanak további szavai: Meg sem tudok moccanni. Gondoltam, kicserélem a két lovat egy erős egyesre. A pénzből fizetnék az adósságba, aztán ruha kellene nekem is, meg a gyerekeknek is, aki ipari tanuló Pesten. De nem lehet, mert a passzusra ráírják a tartozást. — Az államnak is kell az a néhány ezres — veti közbe a járási titkár. — Tudomásom szerint, a tsz-tagoknak a kilépési tartozását felfüggesztik, ha újra be­állnak a szövetkezetbe. Na már most, hi én aláírom a belépési nyilatkozatot, akkor ter­melőszövetkezeti tagnak számítok — szedi sorba gondolatait Nagy Dezső. — Nem örülünk annak, hogy valaki csak az adósság elől megy a közösbe, meggyőződés nélkül. — Én tudom, hogy az egyéni sorsnál jobb a szövetkezet, hiszen voltam benne. Most is azért akarok újból beállni, hogy ne legyek örökké szegényember. Kérem, hogy a meg­alakulás előtt se kelljen fizetnem. — Ilyen ígéretet tőlünk ne várjon. Nem kivételezhetünk senkivel sem. A törvényhez mindenáron igazodunk — magyarázza Kővá­gó elvtárs. — Hát az jobb lesz, ha mindenemet meg­eszi az adósság, aztán a végén üres kézzel lépek a szövetkezetbe? Mert az út oda vezet, a közösbe. — A vagyohhiányból adódó tartozás fel­függesztésének meg van a törvényes módja. Alakítsunk újból szövetkezetei — javasolja a járási titkár. — Ez nehezen megy, de azért megpróbál­juk. Belépési nyilatkozatokat már kaptam a tanácstól — mondja Nagy Dezső. ATLÉTA ÖRÖMÖK — ATLÉTA GONDOK Úgy mondják. valamennyi sportágnak az alapja az atlétika. És ez így is van. Nem képzel­hető sl jó labdarúgó, ökölvívó, kerékpáros, birkózó, vaqv asz­taliteniszező, de egyik sportág versenyzője sem anélkül, hogy ne legyen birtokában atléta eré­nyeknek. Ez a klasszikus sport­ág azonban manapság még min­dig mostohagyerek egyik-másik sportkörünknél. Néhol még csak megtűrik az atlétikát, mint szük­séges rosszat. Másutt még mos­tohagyerek-sors sem jut az atlé­táknak, egyszerűen azért, mert száműzték őket. Például milyen sietve mondotta ki az atlétikai szakosztály megszűnését annak idején a Kaposvári Kinizsi, a m e legnzcyobb sportköre. Azóta még csak lépés sem tör­tént a Kinizsi vezetők részéről, hogy ezt a korábbi helytelen dön­tést felülvizsgálták es az elköve­tett hibát kijavítsák. Persze, nem­csak a kinizsinél nem találnak otthonra az atléták. Az N’ labdarúqó csapattal rendelkező Csurgói Petőfi is könnyű szív.el eresztette szélnek a korábban jól működő atlétikai szakosztályát, mert kellett a pénz az NB lll-as labdarúgóknak. A Nagyatádi Ki­nizsinél sincs atlétikai élet. A Kaposvári Textilesnél, ahol pe­dig véleményünk szerint a me­gye női atlétikája bölcsőjének kellene ringania, szó sincs atlé­tikáról. ilyen előzmények után csoda-e, ha az elmúlt esztendő eredmé­nyeiről szóló beszámoló elég ke­serű volt? Hogy nehéz esztendőt zárt az elmúlt ívben az atléti­ka? Az nem kétséges. Annak ide­)é,n amikor értékeltük a múltat, kifejtettük mi is véleményünket, s elmondottuk azt is, hogy a hiá­nyosságok ís a nehézségek el­lenére is atléta vezetőink meg­birkóztak a múlt év gondjaival, bajaival. A múlton nem keseregtek so­kat az egybegyűlt atléta vezetők sem. Set örvendeztek afelett, hogy egy olyan kis sportkör, mint a K. Hunyadi Vasutas, a kaposvári atléták segítségére sie­tett. A vasutasoknak nagy érde­mük az, hogy pozitívan értékel­hető az elmúlt esztendő Kapos­várott. Persze a K. Hunyadi Vas­utas segítsége csak egy csepp a tengerben. Segítséget jelent ugyan a vasutas sportkör a jövő esztendőt illetően is. csakhogy ez a segítség egymagában kevés. — Mit remélhetünk az idei esztendőtől? Továbbra is szűkös anyagiakat — mondotta az egyik felszólaló. És nem emiatt volt elsősorban mégis keserű a hang. Azt, hogy ez évben sem szórhat­ják két marokkal a pénzt spor­tolóink, az atléta vezetők éppúgy természetesnek tartják, mint az ünnepélyes megbeszélésen jelen­lévő versenyzők. Azzal azonban sehogysem békültek ki az atlé­ták, hogy ők továbbra Is kegye­lemkenyéren élnek. Nekik iéfor- mán csak morzsa jut a kenyér­ből. Való igaz, a tanácskozás nap­ján még mindössze a Kaposvári Dózsánál tudták az atléták, hogy hányadán állnak az anyagiakkal. — Hétezer forintunk van erre az esztendőre és ezzel kell é,s fo­gunk is gazdálkodni — jelentet­te be a Dózsa atlétikai vezetője. A K. Hunyadi Vasutasnál pénz ezidén sincs. És nem is igen le­het erre számítani. — Ez sem tragédia, mi elutazunk zsíroske­nyéren is, ha kell, mert mi nem vagyunk focisták — jegyezte meg az egyik versenyző. Persze ez sincs egészen így rendjén. Ez a ml véleményünk. A legerősebb kaposvári atlétikai szakosztály, a K. Petőfi ügye csak azóta ren­deződött. A Petőfi, amely megte­remtette cs felkarolta Kaposvá­rott az atlétikai szakosztályt, or mén a jó szón kívül mást ígérni nem tudott atlétáinak 1958-ra. Azóta részben tisztázó­dott a Petőfi ügye is, ahol Ta­kács Béla szakszervezeti elnök a sportkör jelenlegi pénzéből kb. E000 forintot biztosított az atlé- ' aknák azzal, hogy ehhez az ösz- szeghez az idei költségvetésből is még hozzájön valami. Ez a rövid kis feljegyzés, mely az évzáró —évnyitó tanácskozás jegyzeteiből készült, híven tük­rözi, hogy ma még elég kevés öröm, annál több gond Jut osz­tályrészül azoknak, akik a ne­hézségek ellenére is ott állnak *!"k mellett. Ahogy azonban elnéztük az ismerős arcokat. Bo- r,osi Mi'-álvt. Kovács Ernőt. Stett- ner Miklóst, Schützenhoffer Fmilt, Naszlady Sándort meg a többieket — atlétáink vezetőit, a jelenlévő versenyzőgárdánk szi- ne-'avát, Mészárost, Bukovlcsot, Groszt, Kamarellt, Dani Máriát, akkor arra gondoltunk, hogy ta­lán nem is olyan reménytelen az. atlétáink előtt álló új versenyév. Kovács Sándor — Az már baj. Hatan-heten lennénk, de ezek szerint az kevés. Hát akkor fizessem ki a tartozásomat, pedig tsz-tag akarok lenni? Vissza vagyok még hatezerrel. A minap jöt­tek a zálogolók, lefoglalták a rádiómat. Én meg oda se neki. Gondoltam, vigyék, ha — Nálunk sem volt könnyű a szervezés — így sűríti tapasztalatait a tengődi tsz-elnök. Bizony mindenütt szívós felvilágosítás szül új közös gazdaságokat. E munka nem hoz máról holnapra gyümölcsöt.- kj ­rrejyrryrrrrrfrrjTf i TI. ajrmi Wllúziók, szép álmok vi- ■* lága a színház. Ezt lát­ja belőle a néző, csupán a fe- léje fordított valóságot látja: erdei tisztást, amelyen túl megszűnik az erdő és díszte­len sötét térbe torkollik. Szo­bát Lát, vagy lovagtermet, amelynek kertre, vagy völgy­re nyíló ablaka csupán poros vászonfalakra néz. Lentről, V? széksorokból minden igazi­nak tűnik, mert a holt díszlet, szövetkezve a művésszel, já­tékra bírja a néző képzeletét, elhiteti magát. Noha belülről nézve nyoma sincé az illú­ziónak. A meseragyogásnak. A színfalak mögött, elrejtve a nézők szeme elől, csak mű­vészetté, hivatássá nemese­dett munka van, ez szépíti valóság-ízűvé ezt az enyvsza- gú világot. A színészi munka éltető ele­me a nyilvánosság. Ez ád jogot a színésznek arra, hogy ezerszer haljon 'meg és szü­lessen újjá, szimbolizálja hi­vatása gyalcorlásával a szün­telen újjászületést; az életet. Mégis, nem. tud a néző a szín­házról semmit. Talán jobb, ha nem tud, talán nem is alzar tudni, mert félti az illú­zióit, zavartalanul akar gyö­nyörködni a gondolatok, érzé­sek lélekben nyomot hagyó délibábjaiban. Nem is kicsit; önző a néző! Mert nem érdek­li. hogy kedves művészein kí­vül kiknek, még hány, meg hány embernek köszönheti cgy-egy színházi előadás él­ményét. Pedig a színpadon látható «•viilág« megérdemli, hogy életrekeltőit is szeres­se és becsülje a néző. Azo- Icat, akiknek neve soha nem szerepel a színlapokon, de akik nélkül nincs színház: a műszaki dolgozókat! Tartunk tőle, hogy e hosz- szú bevezetés immár kizárja a riportot. Ne vegye rossznéven az olvasó. A színház szin- falakTmögötti illúzió-rontó valóságának is meg van a maga költészete. Ide idegennek, szigorú szín­házi törvényéig szerint tilos (LöláS (l i a bejövetel. Tudtuk belépé­sünk első percében is, de mert igazságtalannak tartot­tuk, hogy a műszakiak örök névtelenségre vannak kárhoz­tatva — bemerészkedtünk. Nem büntetlenül. A színpad már készen állt a Vízkereszt második felvonásának kezdé­sére, amikor a mindenre ki­terjedő figyelmű ügyelő, Sóly­most Zoltán észrevett bennün­ket. Már éppen fel akarta ad­ni a jelzést a világítótorony­ban székelő fővilágosítónak, Hasznosi Zoltánnakj amikor tekintete ránk akadt a fél­homályban. Menten ott ter­mett mellettünk, mint valami haragos arkangyal. De nála a paradicsomból való örök ki­űzés kellékét, a lángpallost, csak egy papírlap helyettesí­tette. Ezért is, no meg azért is, hogy segítségünkre sietett Ruttkai igazgató; meg Papp György színpadmester, aki kalauzolásunkra is vállalko­zott — maradhattunk. Solymosi bácsi megenyhül­ve lépett vissza »parancsnoki hídjára«, az ügyelő-pulthoz és máris indult a második fel­vonás. /ß gyors változásokra, mely a Vízkereszt elő­adásainál ugyancsak igénybe veszi a műszakot, készen áll­tak a díszletezők. Meglepetés­sel lophattuk, és hallottuk, hogy azt a »csodát«, amit a pillanatnyi sötétség után új szín jelent a következő jele­netekhez, mindössze öt dísz­letmunkás csinálja. Szó, ami szó, nem sok idejük van pi­henni az előadás alatt. Arról nem is beszélve, hogy gene­rál sötétben dolgoznak. Gyor­san, de láthatatlanul. Kalauzunk néhány percre magunkra hagyott bennün­ket. Kezében egy mikrofon­nal jelzést adott: — Háttérhez odaállni! Hm. Bizony eltéved az ember magyarázatok nélkül. Ami a nézőtérről világos és érthető, itt úgy hat, hogy se- füle-farka beszéd csak. Pe­dig a színpadmester most a zsinórpadlásra adott le figyel­meztetést, a csigasor kezelő­jének, hogy változás követke­zik, még néhány perc és új háttérfalat kell villámgyorsan leeresztenie. Míg lent a színpadon Böf- fen Tóbiás, Keszeg András, lovag Fábiánnal, a kertésszel a »puszpán bokrok« mögül lesték a közönség derültségé­re, mint csinál Malvolioból az elhullajtott szerelmes levélke pujkakakast, addig megláto­gattuk Kollár Imrét is a zsi­nórpadlás első emeletén. Ta­lán innen lenézve látszik leg­kevésbé illúzió-keltőnek a színpad. Itt függnek egymás mellett a csigasor tartó kötélen a díszletek. Az egyemeletnyi magasságból is szédül az em­ber,, ha flenéz, minden dísz­let, jelzés oly kicsinynek tű­nik, mint a gyermekjáték. Pedig a nézőtérről betölti mind a színpadot. Mi van még itt? A szélgép, ami oly kísértetiesen zúg, susog, ha megindítják, mint a valóságos szélvihar. A ».zsinóros« tiszte a mennydörgés is. Míg a vil­lámlás, a reggel, a dél, az al­kony és éjszaka a világosítóké. Mindenkinek a helyén kell lennie. Az ügyelő-pulttól érke­ző fényjelek és hangszórón fel­hangzó figyelmeztetések, hí­vások, ha nem találnak kit- kit a maga munkaterületén, meghal az előadás, tönkre­megy a színész munkája. Esetleg nevetésbe fullad az előadás. Bizony nem túlzás, de azt kell mondanunk, hogy a színházban műszaki dolgozó egyszerűen nem lehet olyan ember, aki munkáját vem hi­vatásnak tekinti. Epzért hát. becsüljük meg az illúziók, álmok vi­lágának lelkes teremtőit, ' a névtelen műszakiakat, akik­nek nem jut semmi a népsze­rűségből, sokszor a tapsokból sem, pedig munkájukkal rá­szolgálnak bőven! aat'jt'i - a ­Sportlevelezőivk fóruma EGYRE TÖBBEK VAGYUKÉ Az utóbbi napokban megsok­szorozódott a sportrovatunkhoz érkező levelek száma. Szerkesz­tőségünk kérő szóval fordult vi­déki sportbarátainkhoz, hogy ad­janak hírt községük sportéleté­ről, s az elmúlt egy hét alatt sok ilyen levél érkezett be hoz­zánk. Többek, között Palacskó László (Táska). Garamvölqyi Béla (Balatonszemes), Horváth Endre (öreglak), Slnon Lajos (Somogy- szll),' Gazda András (Felsőmocso- lád). Francz Ferenc (Mezőcsoko- nva), Egyed La’os (Zics). Scm- lyai Gyula (Kaposfüred), Tarafás (Lábod). Szabó Gyula (Feísőbo- gát), Simon Vilmos (Somogytar- nóca) és Gelencsér József (He resznye) jelentette be, hogy szí­vesen lesz állandó levelezőnk r ad rendszeresen számot községé­nek scorteseménveiről. Jóleső ó-zéssel nyugtázzuk e leveleket. Köszöntjük új levele­zőinket azzal a tudattal, hog' velük együtt még erősebbek le­szünk. Leveleik nyomán mén többrétű lesz soortrovatunk, s ez a rovat méginkább be tudja tö! teni hivatását, azt hogy nevel­jen, tanítson és megyénk sport­lyai u yuia v«;, ■ — j — ■ ■ * --­I stván (Berzence), Balaskó István krónikása legyen. öreglak labdarúgói már felkészültek A mi községünk sportibarátai nem voltak elégedettek labdarú­gó csapatunk őszi szerepléséve' A készülődés is annak a jegyé­ben folyik, hogy a tavaszi for­dulóban ne legyenek olyan zök kenők, mint az ősszel voltai Labdarúgóink Nagy István já­tékos-edző vezetésével szorgal­masan készülnek a tavaszra. Elő­készületi eredményeik biztatóak. Szeretnénk a labdarúgás mel­lett felkarolni a többi sportága­kat is. hogy sportolóink jól sze­-i.netlenek majd a falusi spar- takiádon. Ehhez azonban az vol­na szükséges, hogy valamennyi sportvezető olyan lelkesedéssel dolgozzon, mint Erdélyi József ntéző, oki nem ismer fáradsá­got akkor, ha a község sportjá­ról van szó. Vegyenek példát a többi sportvezetők is Erdélyi Jó­zsefről. Az esetben jövőben még szebb eredményeket’ ér el öreg­lak sportja. Horváth Endre, öreglak. RSgi problémáink a somogwári sportolónak a sportpálya ügye Egv réei, fájó problémáról sze­retnék szólni. A Somogyi Néplap már évekkel ezelőtt felvetette ,azt hogy miért nem lehet meg­oldást találni Somogyváron _ a sportpálya ügyében. Most úgy fest a helyzet, hogy egyet mégis­csak léptünk előre. Egyik leg­utóbbi községi tanácsülésen részt vettek a sportkör vezetői is és a tanács határozatot hozott, hogy kapunk három holdnyi területet benn a faluban, ahol megépíthet­jük sportpályánkat. Ml, sporto­lók azt reméljük, hogy a sport Somogy vári barátai nemcsak az eddigi harcban voltak egyek, ha­nem a kivitelezésben is odaáll- nak mellénk és megépíthetjük új pálvánkat. De nemcsak a pályaépítkezés ró nagy feladatokat sportolóink­ra, hanem a tavaszi idény is. Megszületett az első magyar siker az asztalitenisz Európabajnokságon Budapesten vasárnap óta foly­nak az asztalitenisz Európa-baj- 'nokság küzdelmei. Először a csa­patversenyeket bonyolították le. s az angol válogatott női együt­tes legyőzve a középdöntőben Magyarország csapatát, majd a döntőben a román együttest, megszerezte az első Európa-baJ- nokságot. Férfi versenyzőink sikereseb­ben szerepeltek, mint a nők. Igaz, hogy a középdöntőben ép­pen csak hajszálon múlt, hogy legyőztük a románokat, a dön- töbon viszont csapatunk biztosan nyert Csehszlovákia ellen és ez­zel Európa-bajnok lett. A versenyt az egyéni számok­kal folvtatiák amikor nemcsak labdarúgóinknak kell helytállniuk, hanem mlkent •a sportköri vezetőség terve azi megszabja, időben meg kell kez­denünk a felkészülést a falus: dolgozók spartakládjára is Vissza akarjuk szerezni a ko­rábbi járási elsőséget, ugyanis tavatv mindkét csapatunk csax második lett. , Tamásovics József, Somogyvár. A felsőbogátpusztaiak készülődéséről Labdarúgó csapatunk még Ja­nuár hónapban tornateremben megkezdte a felkészülést. Azóta már természetes rég kint va­gyunk a szabadban és két ba­rátságos mérkőzést is játszot- nmk. Hogy fiaink komolyan ké­szülődnek a tavaszra, azt bizo­nyltja, hogy a megyei I. osztá­lyú Qyékényesi Vasutas csapatát is cu.-pr,",it 3:2-re legyőznünk. Asztaliteniszezőink is állandó edzésben vannak. Részt vettek e nagyatádi járási SDartakládon. ahol azonban meg kellett hajol­niuk az azóta spartakiád győz­tes nagyatádi asztali teniszezők előtt. Nőt röplabdázólnk már egy hónapja rendszeresen készülőd­nek és várják a bajnoki idényt. Nagy a fogadkozás, hogy női röp- labdázóink ezidén megszerzik a megyei elsőséget. Szabó Gyula, Felsöbogátpuszta. Lábadon is készülnek Nekünk nincs tornatermünk, így bizony sportolóink csak ak­kor tudtak hozzálátni a felkészü­léshez, amikor az idő már le­hetővé tette, hogy szabadban dolgozzunk. Most már túl va­gyunk az erőnléti edzéseken és két esetben már kétkapuztak is a fiúk, akik nagy játékkedvröl tettek tanúbizonyságot. Újság még a Lábodi MEDOSZ sportkör nél. hogy a téli idényben két ha­zatért játékost sikerült leigazol­nunk, akikkel csapatunk határo­zottan erősödött. örvendetes, hogy igen sok a fiatal labdarúgó, akik közül néhányan hamarosan helyet kaphatnak a csapatban. Balaskó István, Lábod. Marcali birkózói nagy fölénnyel nyerték a MEDOSZ országos birkózó versenyéf Marcaliban került sorra a MEDOSZ országos ifjúsági kö­töttfogású birkózó bajnoksága. A község kultúrotthonát már a dél­előtti selejtezők alkalmával is zsúfolásig töltötték meg az ér­deklődők. A délutáni döntőkön igen sokan kinnrekedtek. Ez a tény is bizonyítja, hogy érde­mes volt a verseny színhelyének Marcalit választani. Kilenc egyesület negyven ver­senyzője lépett szőnyegre. A verseny mindvégig 9zép és iz­galmas küzdelmekben bővelke­dett és nagy marcali sikert ho­zott. öt bajnoki cím jutott a mar­óan birkózóknak, s ezzel nagy fölénnyel nyerte meg Marcali csapata ismét az egyesületi pont­versenyt. Részletes eredmények: 50 kg: 1. Rábai (Marcali-), 2. Soós (Kaposvár), 3. P. Nagy (Karcag). , „ s’ Ugr l. Kriska (Szarvas). 2. Nyitrai (Türkeve). 3. Gerencsér (Marcali). 56 kg: 1. Joó (Marcali), 2 Győrfl (Túrkeve). 3. Homcgjár (Szarvas). 59 kg: 1. Vörös (Marcali), 2. T> A Pi /Tk7,o rrvrVvQ trvm ^ 62 kg: 1. Szűcs (Baja), 2. Cson­tos (Túrkeve). 3. Kismihály (Mar­cal i). 66 kg: 1. Kovács A. (Marcali). 2. Aradi (Bajai, 3. Polli (Kapos­vári. 70 kg: 1. Jádi (Marcali). 2. Márfl (Túrkeve), 3. Szecsődi (Mar­cali). 74 kg: 1. Széplaki (Kaba), 2. Nagy (Gyöngyös), 3. Nádasd! (Karcag). 79 kg: 1. Vlda (Kaposvár), 2. Lajtos (Túrkeve). 3. Györkös (Nagybajom). Az egyesületi pontverseny vég eredménye: 1 Marcali 28 pont. 2. Túrkeve 12 pont. 3—4. Ka­posvár és Baja 9 pont, 5. Szarvas 6 ront, 6. Kaba 5 pont. 7. Nagy­bajom 4 pont, 3. Gyöngyös 3 pont, 9. Karcag 2 pont. A kitűnően sikerült versenyen kidomborodott a somogyi birkó­zók fölénye. 26 helyezés közül 13 jutott a Somogy megyei spor­tolóknak. A versenyen különösen kiemelkedett Kovács és Aradi küzdelme. Tetszetős volt Rábai. Vörös és Vida jó formája Is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents