Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-05 / 54. szám

Szerda, 1958. március 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Panaszuk orvoslásáí kérik ff» a törvényeink betűje csak papíron marad, vagy az írott szabályokat mel­lőzi, azzal szembe kerül egy- egy gyakorlati intézkedés — sérelem keletkezik. Mit csinál az az ember, akinek a vállát valamilyen panasznak a súlya nyomja? Igyekszik megszaba­dulni terhétől, s mint a beteg, gyógyírt keres sebére. A segít­ség kérő szóból nemcsak a baj, hanem a bizalom hangja is kicsesndül. Mindenki azért ké­ri a támogatást, mert bízik ab­ban, hogy meghallgatják őt és elintézik ügyes-bajos dolgait. Hz a remény hívogatott a so- mogyszentpáli tanácsházra a múlt hét szerdáján tartott kép­viselői fogadónapon mintegy tizenöt panaszost. Itt voltaik Dögéi Imre földművelésügyi miniszter mellett a megyei, já­rási szervek kiküldöttei is. A telekkönyvi elhúzódá­sát teszi szóvá Kovács Lajos dolgozó paraszt. A földügyek rendezése során tavaly öt hold csereingatlant kapott, használ­ja is a földet; de még nem ír­ták a nevére. Itt nyomban nem lehet a kérés jogosságát elbírálni, valódiságát megálla­pítani, még kevésbé van mód az igény azonnali kielégítésé­re. Kovács Lajos mégis meg­nyugodva távozik. Sási János megyei tanácséi nökhelyettes ígéri: két héten belül megjön a válasz a telekkönyvi ható­ságtól. Befce Vilmos hivatalos irat mutatásával erősíti meg, hegy apósát, Horváth Károlyt becsapta Holies József do­hányszerződtető. Hatszáz ö! »pipálni való" termelését vál­lalta a múlt évben Horváth bá­csi. Betegsége miatt nem bírt volna ekkora dohánytrülettel. Kérésére Holies József kijaví­totta négyszáz ölre a szerző­dést, de csak a termelő példá­nyát. A mulasztás akkor de­rült ki, amikor a termést el­szállították. A beváltónál ugyanis az eredeti megállapo­dásnak volt csak írásos nyoma, így Horváthék kevesebb pénzt kaptak, mint amennyi a dohá­nyukért járna. Adminisztrációs tévedés? Nemcsak az, mert a kétszáz ölet másik gazda szer­ződte le, pótlólag. Felelőtlen­ségről van szó! Ha a szerződ­tető szabályosan csinálta meg a területcsökkentést, akkor miért nem közölte ezt a Nagy­atádi Dohánybeváltóval is. Re­méljük, hogy az illetékesek vá­laszát hamarosan olvashatják Som o gyszentpálon. /f mondat második felét magában akarja tartani Hodorics Jenő. ötvenhat októ­bere nagyon megviselte. Be­gyűjtési megbízott volt. Meg­károsították az ellenforradal­márok. 'Betörtek a lakására, el­égették motorkerékpárját. A húszezer forintos számla ki- egyenlítéséhez viszont nem fű­lik a foguk. Bíróságra adta őket, s az ügyészség elejtette a vádat — bizonyíték hiányá­ban. Többen figyelték a «dí­szes galéria« garázdálkodását. A szemtanúk miért nem tesz­nek erről vallomást? Miért vál­nak bűnpártolókká hallgatá­sukkal? Miért nem állnak az igazság mellé? Kínzó kérdések, melyekre a megyei ügyészség keres majd feleletet. Kéthelyen ugyancsak számo­sán fordultak panaszukkal Dö- I dezte. Józsefné kéri, hogy 400 forin­tos havi részletekben törleszt- hesse a bontásból kapott épü­letanyagért járó 5500 forintot Látszik, jólesik hallania dr. László István megyei tanács­elnöktől, hogy tíz napon belül megkapja a választ. Hetven­nyolc éves néni panaszolja ke­servesen hadiözvegyi életét. Magatehetetlen, fiatal korában cselédeskedett ember tudakol­ja, hogyan kaphatna nyugdíjat, mert hálátlan gyermekei nem gondoskodnak róla. Család­fenntartó katonafia leszerelte- tésének mikéntje felől érdek­lődik a rokkant apa. Más pe­dig horgászni szeretne a csa­tornán. Egy árokmetsző pedig — délelőtt — egyenesen a mi­niszterhez jött a rétről: »Jár-e nekem gumicsizma?« — kér­Hatvannégyezer forintos a Csurgói Vasműszaki sikkasztás Boltban Szabó István 1953-ban bűn­pártolás miatt öt hónapi bör­tönbüntetést kapott, melyet le is töltött. Ennek ellenére Csur­gón bizalmat szavaztak számá­ra (?!), s a Vasműszaki Bolt ve­zetőjévé tették. Hogy ezt a bi­zalmat nem érdemelte meg, azt fényesen igazolja a rendőrség társadalmi tulajdonvédelmi osztálya által nemrég befeje­zett nyomozás. Két leltározás eredménye gei elvtárshoz. Egyikük itt is adókedvezményt kér a borjúra. Nem kaphat, mert késlekedett a bejelentéssel. Nemes Antal- né 47 forintról szóló fizetési meghagyást hoz. A biztosító vállalat kéri tőle a pénzt, pe­dig ő nem írta alá a biztosítási szerződést. (A járási elvtársak kérdőre vonják majd a marcali kirendeltség emberiét.) A termelőszövetkezet né­hány volt tagja elmondja: 11 ezer forintos kárt okoztak az eüenforradalmárok a tsz-nek: a szövetkezet 7300 forint érté­kű beruházást eszközölt a rna- lomópületen — el kellene in­tézni ezeket a pénzügyeket, amelyek kimaradtak a felszá­molási jegyzőkönyvből. Huszár A hány ember, annyi pa­nasz. Nem szabad a leg­parányibbnak tűnőt sem fi­gyelmen kívül hagyni, hiszen mindenki a maga fájdalmát ér­zi legjobban. Amint az orvos, ugyanúgy a köztisztségek vise­lői is törekedjenek a sérelem keletkezésének megelőzésére. A bajt pedig orvosolják. Ne feledjék, hogy minden panasz mögött egy-egy ember van. Ember, aki az őt közvetlenül érintő intézkedést érzi meg elő­ször. Erről, mint alsó lépcső­fokról indul el abba a magas­ságba, ahonnan szeme végig­pásztázza a nagy egészet: a szocialista társadalmi közéle­tet K. J. BELFÖLDI HÍREK fi örid eszmecseréből kitu- -**■ dódik, mi minden függ a kisbíró rátermettségétől. A hivatalsegéd dobszó útján köz­zé tette ugyan, hogy a borjú­nevelési adókedvezményt így és így kell kérni. Ám ő maga sem értette meg a szöveget, mert ő is a panaszosok közé került. Azok közé, akik késve kopogtattak ilyen igényükkel az adóügyi csoportvezetőnél. Mit mondhat a képviselő erre? Azt, hogy írjanak kérvényt a megyei pénzügyi osztálynak. A helyi tanács a javaslatot érvé­nyesítse hivatalos bélyegzővel. Szávics Józsefné gondja is enyhül néhány perces beszél­getés után. Házát tataroztatni akarja. A két és félezemyi te­tőcserép megszerzésében Fokt Gyula, a járási pártbizottság munkatársa ad segítséget. A tanácselnök ígérete szerint lesz fakitermelési engedély a hiányzó 6zalufák előteremtésé­hez. Lám, egy kevéske jóaka- ratú összefogás és máris köze­lebb jut a megvalósuláshoz egy hadiözvegy terve: nádfedeles helyett piros zsindelyes ház­ban lakhat majd. Több egykori tsz-tag a »ki­lépési költségből« próbál leal­kudni. Egyikük például ötven­háromig vott a szövetkezetben, s az ellenforradalom idején kőt kocsi szénát vitt haza a közös gazdaság kazlából — úgymond, a régi juss fejében. — Miért követelnek tőlem emiatt 700 forintot? — méltatlankodik. — Fizesse meg azt a pénzt, szom­széd — igazítja útba a minisz­ter. Rádó János ügye bonyo­lultabb. Úgy mondja, hogy az egyik tehenéért és a kocsijáért egy fillért sem kapott, amíg a szövetkezetben dolgozott. A járási mezőgazdasági osztály, meg a bankfiók kiküldöttei majd átlapozzék a nagyköny­vet. Ebben az évben jelentősen több cigaretta készül, mint ta­valy. A tervek szerint az első negyedévben mintegy 3,8 mil­liárd cigarettát gyártanak, s körülbelül ennyi készül majd a második negyedévben is. * * * A lottójátékok megindulásá­nak első évfordulója egybeesik a március 7-ón lezajló legkö­zelebbi jutalomsorsolással. A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság erre a sorsolásra új fő­nyereménnyel kedveskedik. Pestszentlőrincen kétlakásos családi ikerház égy-egy két- szoba összkomfortos öröklaká­sát nyeri a két legszerencsé­sebb fogadó. A lakásokhoz kert is tartozik. Ezúttal is sorsol­nak Wartburg autót, ezenkí­vül többek között 4 oldalkocsis Pannónia-motorkerékpár, 4 Moszkvics-mcrtorkerékpár, 14 szobabútor, számos rádió, 5 te­levízió, értékes fényképezőgé­pek, arany és króm svájci kar­órák, újtípusú szovjet mosó­gépek, porszívóké« hűtőszekré. nyék is lesznek a nyeremények között. A Lottó áruházban be­váltható utalványok száma je­lentősen megnövekedett. Ez­úttal összesen 371 nyereményt sorsolnak ki. Megélénkült az újító mozga­lom a Chinoinban, ahol a múlt évben 750 újításból 380-at ve­zettek be. Ezek az újítások tíz millió forint megtakarítást je­lentettek a gyárnak. Az januárban és februárban már 170 javaslat született. Ezekből csaknem százat valósítottak meg. 1957. január 3-tól január 11- ig leltározást tartottak a Sza­bó által vezetett vasműszaki boltban. A leltározás meglepő eredménnyel járt. Az összes felvett áruk kiszorzása, s az egyeztetés után 80 000 forint többlet mutatkozott Sok pénz ez, még olyan ha­talmas árukészlet boltban is, mint amit Szabó vezetett, s ezért az FJK, mivel a bolt hoz. zájuk tartozott, újabb leltáro­zást rendelt el 1957. február 11 és február 16-a között t?!), pon­tosan egy hónappal az előzőleg megtartott leltározás után. Itt már »pontosabb, alapo­sabb« munika folyt, mint egy hónappal előtte, s csak 5599,87 forint leltártöbbletet sikerült megállapítani. A később meg­tartott bírósági könyvszakértői vizsgálat téves számolást álla­pított meg, s azt, hogy Szabó István, bizonyos előleget vett fel, melyet vissza kell fizetnie. Ennek beszámítása folytán a másodszori leltár már 1757,33 forint hiányt (?!) mutatott ki. Ez nem is lenne sok, hiszen ennyit a különböző kálókra el lehetne számolni, ha közben egyéb visszaélések is nem de­rülnek kd. „önzetlen támogatás a rászorultaknak“ Amikor Marosi Zoltán, a MÉSZÖV revizora 1957. no­vember 27-én újabb leltárt akart tartani, Szabó István boltvezető közölte vele: »Hu­szonháromezer forint hitel kintlévősége van a «boltból el­TÉLI NAPOK KÖTCSÉN A téli napok és esték hasz­nos kihasználása érdekében a KISZ-szervezet a nőtanács- csal közösen szabás-varrás tanfolyamét indított. A köz­ségben nagy örömmel fo­gadták! ezt/ a kezdeménye­zést. A nagylétszámú jelent­kezőkre való tekintettel két csoportot kellett alakítani. A 35 lány és fiatalasszony keze nyomán szép vonalú ruhák készülnek. Hetenként három­szor négy órát tanulnak a tanfolyam részvevői. A fia­tal »varrónők« nagyon ké­szülnek a tanfolyam záró­ünnepélyére, amikor mind­nyájan abban a ruhában fognak megjelenni, melyet saját maguk készítettek. Be fogják mutatni és ki is állít­ják eddigi valamennyi ké­szítményeiket. vitt különböző áruk fejében A vizsgálat megállapította, hogy Szabó István 1957-ben fo­lyamatosan hitelezett ki külön­böző árukat, s erről könyvet vezetett, abban tartotta nyil­ván »üzletfeleit«. A kis füzet­ben 180 név szerepelt. Például Botika József, a vasműszaki bolt eladója 8800 forintos mo­torkerékpárt vett hitelbe. Ja- koda Béla a boltvezető ajánla­tára vásárolt 18 600 forintért egy Pannónia motorkerékpárt, melyre 8600 forint tartozása maradt vissza. Szabó jó össze­köttetései révén azt is elintéz­te, annak ellenére, hogy Jako- da hitelbe vásárolta a motort, hogy azt már Kaposváron, a nagykereskedelemnél. átvehes­se. Magánosok, kisiparosok, szövetkezetek, állami vállala­tok szerepeltek Szabó hitele-! zettjei között. A porrogi fmsz 323 forint, Tulipán Ferenc zá­kány! ktsz-dolgozó 389 forint, Szokola Károly csurgói lakos 1680 forint, a csurgói Faipari Vállalat 610 forinttal tartozott Szabónak. Peti Gyula, a berzencei fmsz italmérésének vezetője Is motort szeretett volna vásárol­ni, de kevés volt a pénze. Se­gített rajta Szabó. A Peti által fennmaradt 2800 forint tarto­zással a berzencei £msz-t ter­helték meg. Vajon hogyan könyvelték el ezt a berzencei- ek? Ha valamelyik maszek kis­iparosnak kevés volt a pénze, csak Szabóhoz kellett fordul-1 náa. Adott ő szívesen, hiszen nem a sajátját adta. így Hor­váth Elemér festő kisiparos,: 1957-ben 5200 forintért vett hi­telbe árut. Varsányi Mihály villanyszerelő pedig 7764,38 fo­rintért. De Horváth vallomása szerint már 1956-ban is vásá­rolt hitelben. A fizetés pedig úgy történt, ahogy az adósok anyagi helyzete éppen engedte. Hiszen nem sürgette őket sen­ki, az állam (vagy Szabó?) vár­hatott a pénzére. Szabó István vallomásában azt állítja, hogy ezt a hitele­zést nem nyerészkedési szán­dékkal, hanem »önzetlen támo­gatásként adta a rászorultak­nak«. Igen, ezt el is lehet hin­ni. Rászorult erre az FJK, a Faipari Vállalat, s rászorul­tak Horváth és Varsányi kis­iparosok. Különben is — mon­dotta Szabó — a hitelezésről tudomása volt Berkes Sándor régebbi, és Nagy István jelen- I légi ügyvezetőnek. így tehát I Szabó nyugodtan gazdálkodha­tott, s 1957-ben 64 000 forint értékű árut hitelezett ki. zítse a pótleltározást, s lep­lezze saját üzelmeit. Azt is megállapította a vizsgálat, hogy Szabó hiánycikkekre elő­legeket fogadott el, például a csurgói 1. sz. általános isko­lától 1860 forintot rádióra. De magánosoktól is < elfogadott tűzhelyre, lemezjátszókra, s más különböző' árura előle­get. Az is kiderült a vizsgálat során, a leltározást végző FJK dolgozók nem jártak el sza­bályosan, mert az üzletet lel­tározás közben többször el­hagyták. Így Szabó azt tehet­te az üzletben, amit akart. Eltüntethetett, vagy már fel­vett árukat ismét felvetethet­te a leltárba. Igaz, Szabó is hibát követett el, mert olyan leltáríveket is aláírt, amely­nek felvételénél nem volt je­len. De ezt csak olyan bolt­vezető teszi, aki valamilyen visszaélést akar leplezni. Már­pedig Szabónak volt mit ta­kargatnia. A felelősök „nem emlékeznek“ Kiterjesztik a szerződéskötéseket a felvásárlás területén uv eiőies folyó ratfv bizottság — a kormány vonatkozó határozatainak alap­ján megtárgyalta a szerződéses felvásárlási rendszer széleskö­rű kiterjesztését és erről a kö­vetkezőkben tájékoztatja a parasztságot. Az eddigi cikkek mellett az 1958. évre újabb cikkekre is kiterjesztik a szer ződéskötéseket, mint például kenyérgabonára, sörárpára napraforgómagra, továbbá ba­romfira. Kenyérgabonánál, sörárpáná' és napraforgómagnál mennyi­ségi szerződéseket kötnek. A szerződés kötésével egyidejű­leg a termelő kívánságára ke­nyérgabonánál mázsánként 60 forint, sörárpánál, illetve nap raforgónál 80 forint kamatmen­tes előleget fizet a szerződést kötő vállalat. Baromfinál többféle szerző­dés indul. A termelők köthet­nek csirkenevelési szerződést amelynek keretében a napos­csibét hitelbe kapják azzal, hogy száz darabonként leg­alább 25 kilogramm rántani- való csirkét kötelesek vissza­adni a megállapított szerződé­ses ár kifizetése mellett. Szer­ződést lehet kötni hízott libá­ra, illetve májaslibára, dara­bonként 50 forint, hízott ka­csára, illetve pulykára 30 fo-j sitésávaL Az új terményértékesítési illetve baromfi hízlalási és ne­velési szerződések kölését már cius hó folyamán — a tavaszi mezőgazdasági munkák sorár kezdik. A szőlő-, must- és bor­ra történő szerződéskötéseket ’egkesőbb április 1-ig ugyan csak megkezdik. Az újtípusú szerződéseknél — az előlegeken túlmenően — az állam általában a szabad­felvásárlási árakat meghaladó magasabb szerződéses árakat fizet. így sörárpánál a takar­mányárpa ér felett mázsán­ként 60 forintos felárat, nap­raforgómagból a mázsánként! 275 forintos szabadfelvásárlási árral szemben 283 forintos szerződéses árat. A baromfi szerződéseknél ugyancsak magasabb szerződé­ses árakat térítenek (például csirkenevelési szerződéseknél az átadás időpontjától és a súlytól függően az állami sza­badfelvásárlási árnál kilónként 2—6 forinttal magasabb ára­kat). Külön ki kell emelni, hogy az állam a jövőben biztonsá­got kíván teremteni a zöldség- termelés területén is — ahol bőséges termésű években a "elvásárlási árak egyes esetek­ben a termelés önköltsége alá •sólekentek —, azzal, hogy egyes zöldségfélékre előre úgy­nevezett védőárakat hirdet meg, amelynél kevesebbet a "elvásárló szervek bármilyen termés mellett sem fizethet­nek. A termelőszövetkezeteknél a szerződéskötéseket a növény- termelés, a szőlészet, a kerté­szet, valamint az állattenyész­tés csaknem valamennyi cikké­re kiterjesztik. A nagy meny- nyiségben és egyöntetű minő­ségben átadott órutételek után a termelőszövetkezetnek fize­tett úgynevezett mennyiségi felárat a jövőben minden cikk­re kiterjesztik, illetve indo­kolt esetekben megemelik. In­tézkedtek, a baromfinál az ed­digi kilónkénti 1 forint felárat 2 forintra, míg a szőlő-, must- és a bornál az eddig 3—5 szá­zalékig terjedő felárat 10 szá­zalékra emeljék. Az önköltség teljes betartá- lával kötött szerződések biz­tonságot jelentenék a paraszt­ság számára árufeleslegeinek értékesítésében, hosszabb idő­szakra irányi mutatnak a ter­melésben és mindezzel alátá­masztják a termelés biztonsá­gát. {Mit mond a bírósági könyvszakértő? Pintér József, a Mezőgazda- sági Technikum igazgatója, bí­rósági könyvszakértő, több na­pot töltött Csurgón, alaposan átvizsgálta a leltárokat, s a Szabó által elkövetett visszaé­léseket A vizsgálat alapján ki­derült, hogy 1957 januárjában 91101,67 forint leltártöbblet­nek kellett mutatkozni — leg- aiaoois az iratok tanulmányo­zása ezt mutatta. A vizsgálat azt Is megállapí­totta, hogy az FJK vezetői sza­bálytalanul jártak el, amiért egy hónappal később rendelték el a pótleltározást Ugyanis a szabályok kimondják, hogy a pótieltárt a boltvezetőnek kell három napon belül írásban kérnie, s azt a legsürgősebben végre kell hajtani a boltvezető költségére. Márpedig Szabó ezt írásban nem kérte, s az FJK-nál sem találni írásos bi­zonyítékot, hogy miért rendel­ték el a pótleltározást Az egy hónappal később el­rendelt pótleltározás csak arra volt jó, hogyha valóban volt többlet, azt Szabó minden ne­hézség nélkül eltüntethesse. Erre pedig igen jó alkalom volt a hitelezés. A könyvszakértői vizsgálat során kiderült, hogy Szabó Ist­ván, a berzencei fmsz bolt ve­zetőjével szabálytalan körül­mények között árut cserélt, nem hajtva végre az áiszállf- tózást, holott tudta, hogy ezt így nem szabad megcsinálni. Hogy mégis megtette, bizo­nyára azért, hogy megneha­A rendőrség kihallgatta Berkes Sándort, aki korábban volt ügyvezető a csurgói fmsz-nél, valamint Nagy Ist­ván jelenlegi ügyvezetőt, az FJK elnökét, Küher Jánost, valamint a kereskedelmi osz­tály vezetőjét, Francia Gézát. Arról, hogy Szabó István hi­telbe adott volna árut egyi­kük sem »tudott«. Pedig Sza­bó, a bolti eladók, s a hitelbe vásárlók vallomásaikban el­mondják, hogy a hitelezésről Berkesnek, majd Nagy István­nak is tudomása volt, s több esetben ők engedélyezték azt. Nagy Istvánnak később mégis csak eszébe jutott, hogy a Vasműszaki Bolt eladójának ő engedélyezte a motor hitelbe való eladását, de elmondotta, hogy »figyelmeztette Szabót, ő a bolt felelős vezetője, s ő nem vesz erről a hitelezésről tudomást«. Nagy tehát tudott a hitel­ről. de szemet húnyt felette. Jó embernek tetette magát, aki nem látja meg, mi történik szeme előtt. Berkes Sándor sem emlékszik semmire, pe­dig ő is szerepelt az adósok könyvében 112 forint tarto­zással. Küher János FJK elnök sem tud a hitelezésről, pedig az ő neve is szerepel az adósok könyvében 40,70 fo­rintos tartozással. De ók nem tudtak semmiről, nem hallották, amit egész Csurgó beszélt, hogyha va­lakinek hitel kell, Szabóhoz nyugodta« mehet. Nem tudtak erről, s egy hónap múlva el­rendelték a pótleltározást. Miért ilyen későn, s egyálta­lán miért tették? Azzal indo­kolják, Szabónak ennyi idő kellett annak bizonyítására, hogy az előző leltár szabály­talan volt. De ezt Szabó nem bizonyította, hiszen írásban egyáltalán nem is kérte a lel­tározást. Még azt is állítják az FJK vezetői, azért rendel­ték el a leltárt, hogyha Sza­bó gazemberséget követett el, s visszavitte az esetleg ello­pott árut, akkor most lelep­lezzék. (Szegény, naiv em­berek!) Szabó István visszaéléseivel súlyosan megkárosította a társadalmi tulajdont. Tettéből tanulni kell minden boltveze­tőnek, ne hitelezzenek, s csak készpénzért, a szabályokat be­tartva adjanak ld árut. De tanulni kell valamennyi FJK vezetőnek, szövetkezeti ügy­vezetőnek, hogy ne hányja­nak szemet az ilyen hitelezé­sek felett. Tanulni kell az állami vállalatoknak is, hogy az év végtag el nem költött pénzeket ne údják át szabály­talanul senkinek, s ne segít­sék ezzel elő a társadalmi tu­lajdon megkárosítását. De tanulni kell a bolti eladóknak is, hogy ne tűrjék a vezetők garázdálkodását. S hogy Sza­bó István ügyéből valóban ta­nuljanak, reméljük kellőkép­pen gondoskodik erről a bíró­ság (télét». SZALAI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents