Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

Kedd, 1958. március 4, 3 SOMOGYI NÉPLAP A Magyar—Szovjet Barátsági Diákhét programjából A március 3-tól 13-ig tartó magyar—szovjet diákhét min­den középiskolában gazdag programot tartogat a tanulók számára. A leánygimnázium a KISZ-szervezettel együtt nagy­gyűlést tart. Tárgya: Az em­beri haladás, s a Szovjetunió­hoz való viszony. Ezenkívül ünnepi ülést tart az irodalmi és fizikai szakkör, melyeken az önképzőkörben dolgozó fiata­lok verseket szavalnak, majd a szovjet mesterséges holdról tartanak előadást. A leánygim­náziumban ezenkívül Horváth László, a megyei művelődés- ügyi osztály vezetője tart a szovjetunióbeli útjáról ŐM ménybeszámolót. A Táncsics gimnáziumban ugyancsak ünnepi önképzőkö- ri ülés lesz, melyen az orosz fordító kör tagjai számolnak be munkásságukról, s élmény- beszámolót tart Duráczky Jó­zsef, a Süketnéma Intézet igaz­gatója. A Közgazdasági Tech­nikum programjában ugyan­csak ifjúsági önképzőkör! ülés szerepel. A matematika és ké­miai, valamint a statisztika- számvitel-tervezés szakkör megemlékezik a szovjet tudo­mány eredményeiről, s a ha­zánknak adott szovjet gazda­sági segítségről. Az iskolán be­lül irodalmi pályázatot hirdet­nek, s a nyerteseket jutalmaz­zák. Az Édesipari Technikumban azt beszélik meg egy meghí­vott szakemberrel, hogy mi­lyen segítséget kaptunk a cu­koripar területén a Szovjetu­niótól, s hogyan hasznosítjuk a tapasztalatot. Az Édesipari, a Mezőgazdasági és Közgazda- sági technikum közös rendezé­sében élménybeszámolót tart szovjetunlóbell útjáról Steiner Mátyás, a Tanítóképző igazga­tója . A Tanító- és Óvónőképző­ben a pedagógiai szakkör tag­jai a következő témát dolgoz­zák fel: Makarenko, a szocia­lista pedagógia elméletének és gyakorlatának kiváló művelő­je. Ezenkívül pályatétclt írnak ki a növendékeknek: Makaren­ko pedagógiai optimizmusa. Az elmélet és a gyakorlat kap­csolata Makarenko pedagógiai rendszerében; a távlatok rend­szere Makarenko nevelésében; Mit használok fel a gyakorlat­ban Makarenko életműyéből. A barátsági diákhét befeje­zésekor, március 13-án: Maka­renko emlékest lesz a város pedagógusai és pedagógus-je­löltjei számára. Erre központi előadót hívtak meg, műsort adnak a Csiky Gergely Szín­ház művészei és a város peda­gógusai HALÁLGYÁR A mi sirunkon nem állnak keresztek, nem fekszenek nagy kőlapok, nincs vasrács, koszorú-levél se' reszket, nem görnyednek kőangyalok, aranycslllag nincs, fűzfaág rá nem csüng, nem gyújtanak gyertyákat, meszcsgödörben bomlik szét a testünk, csontunkon szélvész vágtat. (Ismeretlen költőnő verséből.) Halálgyár. Megdermed a szív, a lélek, megérthetetlen és lebírhatatlan érzés szorongatja az embert. A halálgyárban já­rok. A halálgyárban, ahol em­berek módszeres irtására ren­dezkedtek be. Birkenau, Ausch­witz. Maga a kín, a borzalom, a pokol, minden emberi kép­zeletet felülmúló gonoszságá­val Nyolcmillió ember lelte szomorú kínhalálát koncentrá­ciós táborokban, hozzávetőlege­sen ennyi embert gyilkoltak meg kegyetlen módszerekkel a náci fasiszták. Birkenau, Auschwitz — a fasizmus va­lódi arcképe. Koncentrációs tá­borok tízezrek »átnevelésére«. Gestapo, besúgó hálózat, ter­ror, így készült Hitler a hata­lom erőszakos megragadása után Európa leigázására. Az emberirtást féktelen antisze­mitizmus szításával, a zsidók halálba küldésével kezdték, mert kellett valami, amivel el­tudják terelni az emberek fi­gyelmét a fasizmus igazi cél­jairól. Ki kellett gyártani a fajel­méletet, mely szerint az embe­riség két csoportra, úgyneve­zett »felsőbbrendű« és »al­sóbbrendű« fajokra oszlik, me­lyek közül az elsőnek hatal­mába kell hajtani a világot, az utóbbinak viszont menthetet­lenül el kell pusztulnia. Erre kellett a halálgyár. Bir­kenau Auschwitziéi két kilo­méterre terült el. Itt követték el az emberiség ellen a törté­nelem legnagyobb gaztettét: itt pusztítottak el gázkamrában három és félmillió embert. A birkenaui tábor mocsaras te­rületen épült, gyilkos éghaj­latú vidéken, ahol a levegőből, a földből és a vízből egyaránt a halál leselkedett az ember­re. A tábor lakói között vol­tak lengyel, német, magyar, görög, orosz és sok más nem­zetiségűek; zsidók, politikai foglyok, illegális tevékenység­gel gyanúsítottak, túszok, ha­zaárulók, hivatásos bűnözők, deportáltak, ‘bibliamagyarázók (akik megtagadták a fegyver­viselést). A táborba hurcolta- kat először kegyetlenül dol­goztatták, s amikor legyengül­tek — akkor szelekcióval gon­doskodtak a gázkamrák és krematóriumok »üzemeltetésé­ről«. Teherautók, vonatok hordták a becsapott, szerencsétlen em­berek ezreit és tízezreit Bir- kenauba, a halálgyárba, mert még utoljára is azt mondták nekik, »üdülni viszik őket«. A gázkamrák, égő kemencék falták áldozataikat Hiába vet­ték körül kétszeres magasfe­szültségű árammal telített ke­rítéssel a táborokat, hiába pró­bálták a gyilkosságot titkolni, maradtak szemtanúk, akik vá­dolva hírül adták a nagy gaz­tettet. Két életben maradt csehszlovák lakatos: Otto Kraus és Erich Kulka, akik megjárták a poklok poklát, könyvet írtak, tanúvallomást tettek a hátborzongató náci ke­gyetlenségekről. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvas­ni, hogy lássa, mivé vetemed­tek emberek. A halottak és az élők vádolnak és figyelmeztet­nek bennünket: vigyázzunk, ne engedjük még egyszer ha­talomra kerülni a fasizmust. (A könyvet a Kossuth Kiadó adta ki, kapható a pártszervezetek­nél.) Jó vizet a balatonszentgyörgyi állomásra! A Hazafias Népfront fo- nyódi járási elnökségének szociális és egészségügyi szakbizottsága megvizsgálta a balatonszentgyörgyi ál­lomás kútjának állapotát és ‘megállapította, hogy a kút vize nem iható. Ezideig ez­zel a szennyezett vízzel lát­ták el az ál-lomás épületét, valamint a utasellátót. A tömegfertőzés elkerülése ér­dekében a bizottság az ál­lomás MSZMP alapszerveze- tévtel egyetértésben levelet intézett a pécsi vasútigazga- tósághoz és kérte, hogy old­ja meg a balatonszentgyör­gyi állomás sürgető ivóvíz­problémáját. NÉHÁNY QONDOLAT AZ ISMERETTERJESZTÉSRŐL A MŰVELŐDÉSÜGYI MUNKATERVEK első része az ismeretterjesztési programmal foglalkozik. Ez a népművelési munka gerince. Következik abból az ideológiai tételből, hogy a szocializmus építéséhez művelt ember el ere van szükség. A program gyakorlati végrehajtásánál azon­ban nem mindig ez a sorrend. A tervek egy része »papíron marad«, az eredmények szépí­tett, látszat- és féleredmények. Főleg a »vi­déki« ismeretterjesztésre értem az elmondot­takat, hozzáfűzve azonban az igazság kedvé­ért azt, hogy lelkiismeretes erőfeszítéseknek és szép — bár nem kielégítő — eredmények­nek is lehetünk szemtanúi. Egyidőben az ismeretterjesztés »válságá­ról és reménytelenségéről« lehetett hallani. Részben hamis, részben találó diagnózisát ad­ták a tüneteknek: a tematika sematizálódása, a nívótlanság, a jól-rosszul felolvasott elő­adás olyan témákról, amelyekről az előadó még annyit sem tudott, mint a kezében tar­tott brosúra, stb. Ezekben az időikben vált divattá a »csalogató műsorok« alkalmazása: harminc iskolás gyerek ‘kísérő műsort szol­gáltat a színpadon, s a nézőtéren hatvan szü­lő azért vár az előadás befejezésére, hogy ké­ső este hazakísérje a gyerekét. Az utóbbi idő­ben egyesek a népművelés reneszánszáról beszélnek. Van ennek igazsága. A helyes és eredményes politikai és gazdasági vonalveze­tésnek egyik kiáltó bizonyítéka a bizalom megszilárdulása, a hit a holnapban, a tanu­lási, művelődési, szórakozási igények növeke­dése. A népművelésnek nincs más tennivalója, mint követni a politikai vezetés irányvonalát és alkalmazni annak módszereit: felhasznál­ni az elmúlt időszakot és a kikísérletezett hi­bákat megszüntetni, s ugyanakkor merészen új utakat keresni. Nem szabad lebecsülni a hallgatóságot! A tizenkét év nem tűnt el nyomtalanul senki feje felett. Fucskár Pál lakócsal dolgozó pa­raszt, egy hajnalig tartó beszélgetés során méltó csevegő-partnerének bizonyult a pesti író számára is. Egy alkalommal Karinthy Frigyes került szóba, és Fucskár Pál emléke­zett a svéd orvosprofesszor nevére, aki Ka- rinitkyn/ az »Irodalomtörténeti« agyműtétet végrehajtotta. Nem ritkaság Simon József, barcsi dolgozó paraszt esete, aki a tanácsiilé- si hozzászólását József Attila idézettel tá­masztja alá. A hasonló példák tömegét lehet­ne elsorolná. Pedig a »válság időszakában« ezek az em­berek távol maradtak az előadásokról. De a talpuk alatt és a körülöttük változó világ ha­tásai volt a tudatukra. Régen fehér holló volt a falusi parasztgyerek a polgári iskolában, ma mind nyolc osztályt végez, s a nyolcadik osztályos könyvbe belelapoz a szülő is. Már nem az újságolvasó ember megy ritkaság­számba, s akad olyan község, ahol a házak 90 százalékában rádió szól. Más nép, és ez más közönség! Ez a nép éhes a tudományra, és ez a tipi­kus, mégha egyes helyeken statisztikai átlag­gal az ellenkezőjét is próbálják bizonyítani... Véleményem szerint nincs ás más tennivaló az ismeretterjesztés terén, mint megbecsülve ezt a közönséget — tudományt kell neki vin­ni, de nem elefántcsonttornyos nagyképűség, sem felkészületlen zagyvaság formájában, önmagunk ámítására kitalált mese, hogy a falvak lakossága »irtózik a politikától«. A problémát helyesebb lenne úgy felvetni: ka­pott-e már a kérdéses falu népe jó politikai előadást? Példák bizonyítják, hogy az úgyne­vezett válság időszakában érdeklődéssel és fi­gyelemmel hallgattak végig nem egy helyen nemzetközi beszámolót — ezt az előadást követő másfél órás vita és a kérdések özöne bizonyít­ja. Igaz, hogy az előadó háta mögött világat­lasz függött a falon, s amikor teszem fel, Szu­ez és Egyiptom került szóba, altkor a térké­pen megjelölésen kívül, lexikonszerű adato­kat is felsorolt az ország földrajzi helyzetéről, történelméről. Nincs szükség csalogató műsorokra sem. Szemléltetésre van szükség, amelynek tudo­mányos, vagy művészi rangja van, s amely- lyel az előadó elsősorban1 a hallgatóságot, de önmagát is becsüli meg. A tavaszi növény- ápolásról tartott előadáshoz egyáltalán nem vág a János vitéz diafilm. Vajon, a jól végzett munka tudatával távozik-e innen az előadó, és a rendezőség biztos abban, hogy az elő­adásra jött el a közönség? Arról nem is be­szélve, hogy a nyolcvan főnyi hallgatóság kö­zött hatvan iskolásgyerek. Vagy kielégítő a statisztikai eredmény és lényeg az előadá­sért járó harminc forint? MI IIÄT A TEENDŐ? Recept nincs a biz­tos sikerre. Csak igény van. hol kisebb, hol nagyobb. Igény van, felfokozott és válság- mentes, valami reneszánsz-szerű és csodála­tos. Nem a sznobokról van szó, sem az ön telt kispolgárokról, hanem a falvak egyszerű em­bereiről, a peremvidékről, a kétkezi munká­sokról, azokról, akiknek előőrsei 12—20 fős létszámmal jelenleg népfőiskolákba, gazda­sági tanfolyamokra járnak, mert a többi még régi tapasztalatok alapján nem bízott ezek­ben a beinduló tanfolyamokban ... Róluk van szó. Az új társadalomról, amelyhez művelt emberekre van szükség. Lényegében erről van szó! Vértes György Új teleppel gazdagodott Kefeanyagkikészítő Vállalat Gyönyörű épületet kapott a Kefeanyagkikészítő Vál­lalat Szantborbáson. Az épület két szárnyában 10—ló te­rem áll a vállalat rendelkezésére. Ha minden jól megy, márciusban meg is indul a munka. Príma vesszőkosa­rak készülnek majd az új telepen. Amikor a katonaság kivonult, leszerelte a villanyt és a szivattyút, ablakok is hiányoztak. 24 000 forintot kapott a vállalat az épület fel­újítására. Egyelőre három brigád, összesen ‘tizennyolc ember fonja majd a kosarakat az új telepen. Sajnos, na­gyon messze van ide Szentborbás, 90 kilométer, ebből az okból kifolyólag nem találtak ide munkavezetőt. Pedig a i nyersanyagod Is biztosították már: tíz vagon vessző vár szállításra. Távolabbi tervek: a vesszőkosarak foná­sán kívül seprű készítéssel és szőrkikészítéssel is akar­nak foglalkozni. Mint hírlik, még földet Is kapnak a te­lep mellett. A Dráva-völgye megfelelő lévén, vesszőt akarnak Itt termelni. Persze legalább két év kell ahhoz, hogy saját termésű vesszőből fonhassák a kosarakat Tervbe vették azt is, hogy apróbb bútorokat is készíte­nek. A munkaerőt helyileg meg lehet oldani, anyagot is remélhetőleg tudnak biztosi tani. A szentborbási telep jövőre már teljes üzemmel dolgozik. | Irodalmi-est Tabon ▼TTTTTTTTTf FTVT?TTTTTTTTm**MTTTT*TftTTTTrfTTTTTTTTTTTTMT»TrrrTTTTV’TTTI TTVTTTTTTTT »TTTTT1 Éjszaka volt. Viharos vagy sem, erről nem szól a krónika. Talán Kutnyák Mihály vízvá­ri gazda sem tudja pontosan. De arra emlékszik, hogy éj­szakáról virradóra nem is egy, hanem két kerékszöggel lett szegényebb. Bosszankodott? Ez csak természetes ... — De ki vihette el az any- nyira nélkülözhetetlen alkat­részeket? — Nem hagyta nyugton ez a gondolat... örök titok a mód. A lényeg az, hogy Kutnyák Mihály egy szép napon ráakadt eltűnt kerékszögeire. De nem az ud­var sarából kotorta elő, nem! Varga Jenő kocsijának kere­keit óvták a kieséstől. Szó szót követett.. — Az enyémek ezek a szö­gek — jelentette let határozot­tan Kutnyák Mihály. — Nem a! Magának ehhez semmi köze. Ezt a kovács csi­nálta nekem — így beszélt Varga Jenő. Két kerék — Nem igaz, én megisme­rem a magamét. — Én is tudom, mi az enyém. Gyerünk a kovácshoz, majd az... — védekezett a gyanúsított. — Hát menjünk! — És föl­keresték Konkili Márton ko­vácsot. A falu kovácsa levette lá­bát a fújtatóról és a vitatko­zó felekhez lépett, hogy ki­mondja visszavonhatatlan vé­leményét: — Ezeket a szögeket nem én csináltam. Puff neki. ** Na, Jenő? Kinek van iga­za? Itt már a gondolkodást idő sem segített. A tény az tény, még Vízváron is. — Kár ezért veszekedni, Mi­hály bácsi. Semmi nyugtalan­ság, csináltatok én új kerék­szögeket magának is, meg ne­kem is és rendben lesz a do­log — mondta Varga Jenő. így egyeztek. Kutnyák Mi­hály mégsem kapott új kerék­szögeket, sőt a régiek sem kerültek vissza hozzá. Varga Jenő — csak így történhetett — nem nyugodott bele a ko­vács döntésébe. — Eh! Mit nekem a kovács! Hátha nem jó a memóriája. Meg hát ki látott messze azon az éjszakán? Sötét volt, nem kecmergett senki a faluban. Majd teszek én igazságot — így érvelt magában Varga Jenő, és felkereste a barcsi járásbíróságot. — Kutnyák Mihály megsér­tett becsületemben. Igazságot követelek. A károsított sem hagyta< annyiban a dolgot. < *- Ha per lesz, hát legyen per! 1 A tanú tisztjét pedig senkii más, mint Konkoli Márton 1 kovács tölti be... 1 Eddig a történet. A bírósági talán már döntött is a vízvári« kerékszögek ügyében. Igazán j jó lenne tudni, kinek adtak 1 igazat... * A fenti történet nagyon ta-3 nulságos. Áthajló faág, üstök-« csöpögés, kerékszög — ilyent »bonyolult« ügyekben legjobb j a bírósághoz fordulni. (?) Té-* len úgysincs más lekötöttsége l a falusi embereknek. Idő, meg 1 pénz van bőven az utazásra. 1 Es többet ér, hosszabb életű 1 a kerékszög, ha százasokbal kerül. Meg hát Kutnyák Mi-'* hály, Varga Jenő kiváncsi rá,5 hogy tulajdonképpen.kinek isi fütyül a madár?... ! a s.i Meleg hangulatú irodalmi est zajlott le február 22-én este a tabl Műszaki KTSZ kultúrtermében. A fergeteges időjárás ellenére nagyszámú közönség töltötte meg a ter­met. A jegyek már elővétel­ben elkeltek, de az érdeklő­dés akkora volt, hogy a zsú­folásig megtelt terembe még közvetlenül az est meg­kezdése előtt is sokan sze­rettek volna bejutni. Az est műsorán Jankovich Ferenc Kossuth-díjas költő, az Élet és Irodalom szer­kesztőbizottságának tagja és Takáts Gyula költő és Ka­nyar József, a levéltár veze­tője szerepelt. A közönség érdeklődését fokozta az a tény is, hogy Takáts Gyula, községünk szülötte, először tartott szü­lőfaluja közönségének elő­adást. Régi gyermekkori ba­rátok és ismerősök keresték f el a költőt már az előadás előtt és az előadás után is, hogy felelevenítsék régi em­lékeiket Az előadás kielégítette az igényeket. A közönség so­raiban sok hallgató könnye­zett, amikor Jankovich Fe­renc édesanyja emlékezetét idézte fel a Megszentelt ke­nyér című versében. A tabi lankák és dombok szelíd han­gulatát idézték Takáts Gyu­la költeményei, melyeket a közönség lelkes tapssal ju­talmazott. A műsort Kanyar József Szabó Lőrincről szóló tanulmánya egészítette ki. A tanulmány nagy mértékben hozzájárult az oly soká mél­tatlanul ‘háttérbe szorított költő megismertetéséhez. És most valamit el kel! mondani a közönségről is. A község dolgozóinak minden rétege megjelent az esten. Munkások, parasztok, értel­miségiek jöttek el, hogy is­merkedjenek az irodalom­mal, hogy két órán át hall­gassák a költők ajkáról az igazat és szépet. Ez az est bizonyítja, hogy mennyire megnőtt a kultúrigény a dolgozó tömegekben a felsza­badulás óta. Ma már a leg­kisebb községbe is eljut a »szellem napvilága«. Nem­csak Tab, de a környező fal­vak, Zala, Torvaj, Lulla dolgozói közül is sokan el­jöttek az estre, dacolva a rossz időjárással. Bizonyság volt ez az irodalmi est arra is, hogy a kultúrát terjeszte­ni, az irodalmat és művésze­tet ápolni a legkisebb köz­ségben is lehet, csak széles­körű összefogás, lelkesedés kell hozzá és ismerni kell a dolgozók igényeit. Az irodalmi esttel egybe­kötve képkiállítás is volt, melyen a közönség Jakus Sándor akvarelljeit tekintet­te meg. A világos tónusú képek nemcsak hangulatos tájrészeket ábrázoltak, de a dolgozók mindennapi éle­tét, s hazánk munkás hétköz­napjait is megörökítették. Az est sikeréért nagy el­ismerés illeti a Műszaki KTSZ dolgozóit és Futó Ti­bor elnököt, akik lelkesedés­sel és hozzáértéssel végezték a kultúr bizottsággal együtt a szervezési munkát. Könyvismertetés Stromfeld Aurél arckép* Hegedűs Géza: fcA hadvezér" elad küuy vébSl | Hegedűs Géza: A hadvezér. (Móra Ferenc). Kb, 48 oldal, fűzve 1 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents