Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-29 / 75. szám

■ti A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása álom? IKERTERHESSÉQ - IKERSZÜLÉS Mindem 80. szülésre egy ket­tős ikerszülés esik, amiig hár­mas ikrek kb. 8000 szülésből egyszer íordulnak elő. A né­gyes és ötös ikrek világraszó­ló ritkaságnak számítanak, az újságok is be szoktak számol­ni róluk. Eddig kb. 30 ötös és 3 hatos ikerszülésről van tudo­másunk. Néhány évvel ezelőtt a kaposvári kórház szülészeti osztályán is lezajlott egy né­gyes ikerszülés, a négy fiú életben maradt és országszerte mint kaposvári négyes ikrek ismereteseit. Megkülönböztetünk egy és kétpetéjű ikreket A kétpeté­jűeknél külön petesejt tüné­kenyül meg. A kétpetéjű ikrek nem feltétlenül hasonlítanak egymáshoz és külön ne­műek is lehetnek. Legtöbbször annyi a hason­lóság köztük, mint ugyanazon szülőknél két szülésből szár­mazó gyermekek között. Egy­petéjű ikrek egyetlen petesejt­nek a megtermékenyülése után létrejövő kétfelé oszlása útján keletkeznek. Ezek a gyermekek mind testi, mind szellemi tulajdonságaikban ha­sonlóak és mindig ugyanazon neműek. Az ikerterhesség felismerése orvosi feladat. Gyanút kelthet a haskörfogat feltűnő növéke- dése. Az anya nagyon sok magzatmozgást érez, a vizsgá­ló orvos sok magzati részt ta­pint és egymástól távollevő he­lyeken hall különböző magzati szívhangakat. Felismerésében az orvosnak biztos támpontot nyújt a röntgen-felvétel. Rönt­gen képen két, vagy több mag­zat csontrendszere látszik, ter­mészetesen csak a terhesség második felében. Közismert, hogy a terhesség a nő szerve­zetét fokozott mértékben igénybe veszi. Egészséges szervezet a meg­terhelést minden baj nélkül kiállja. Kóros jelenségek azon­ban nagyon könnyen létrejö­hetnek, főleg helytelen táplál­kozás, életmód következtében. A terhesgondozás feladata, hogy őrködjék a terhes anyák egészségére. Természetesen, hogy ikerterhesség esetén a szervezet megterbeltsége még nagyobb, amiből következik az is, hogy kóros jelenségek gyakrabban kísérik az ikerter­hességet. Gyakoribban az un. terhességi toxicosisok, mely alatt a szervezetnek a terhes­ség által kiváltott mérgezéses állapotát értjük. A végtagokon vizenyők jönnek létre, a vize­letben fehérje jelenik meg és emelkedik a vérnyomás. A ki­viselt ikermagzatok súlya ál­talában kisebb, mint a normá­lis újszülötté. Gyakori a kora- szülés, amiből az következik, hogy az ikermagzatok veszé­lyeztetettsége is nagyobb. Gyakoribb a magzatok fek­vési rendellenessége, ami ter­mészetesen gyakrabban tesz szükségessé műtéti beavatko­zást a szülés folyamán. Az ikerszülés levezetése is orvosi feladat. A szülés leg­többször a várt időnél koráb­ban következik be. Gyakori az időelőtti burokrepedés. A nagy­mértékben -kitágult méh össze­húzódó képessége gyengébb, ami szülés alatt az un. fájás­gyengeséget okozza. Ugyan­ezen okiból szülés után a méh nem tud kellő mértékben ösz- szehúzódm, a méh ellazulása, a ton iá ja jön létre, -ami erős vérzés folytán nagyfokú vér- veszteség okozója lehet. Az el­lazulást méhösszehúzó gyógy­szerekkel jól és gyorsan lehet befolyásolni és ezáltal a na­gyobb vérveszteség megaka­dályozható. Ha a vérveszteség a megengedettnél nagyobb, he­veny vérszegénység jön létre, ami vérátömlesztéssel jól le­küzdhető. A szülészeti intéz­mények, még a szülőotthonök is állandóan készenlétben áll­nak arra, hogy a szülő nő nagyfokú vérvesztesége ese­tén az elvesztett vért pótolni tudják. Nem ritka, hogy egy­két liter vért is pótolni kell sürgős és gyors vérátömlesz­tésekké]. Az egyszerű népek külö­nös istenáldásnak, mások a gonosz szellemek műkő­Meddig fari az élésének tartják az iker­terhesség létrejöttét. Érdekes megfigyelés, hogy a hidegebb éghajlat alatt élő nők között gyakoribb az iker­terhesség, mint a délieknél. Az ikerterhességre való haj­lam egyes családokon belül öröklődik. A balkezesség hat­szor gyakoribb ikreknél, mint egyes szülésből származó gyer­mekeknél. Németh Lajos adjunktus, a TTIT tagja. Javítsuk meg legelőinket Az álmunkban látott esemé­nyek ugyanolyan ütemben játszódnak le, mintha tényleg megtörténnének. A legújabb kísérleti álomkutatás oknak rendkívül meglepő megállapí­tása ez, amely teljesen ellen­tétben áll az eddigi feltétele­zésekkel. Ugyanis még a kö­zelmúltban is úgy vélekedtek, hogy az emberek csak egész rövid időn át, mégpedig az elalváskor és az ébredéskor szoktak álmodni és akkor né­hány másodperc alatt órákra terjedő eseményeket élnek át. A legújabb tapasztalatok sze­rint most ez az elmélet kér­désessé vált. Az álmok eddigi vizsgálatá­nak az volt a hibája, hogy nem volt módszer, amelynek segítségével tárgyilagosan és pontosan megállapíthatták X ERMELÖSZÖVETKEZETEINK fejlő- dő állattenyésztése, egyénileg dolgozó parasztságunk állattenyésztése megköveteli a legelők helyes kezelését és a korszerű legelő­gazdálkodást. Állataink részére a legelők nyújtják a leg­természetesebb takarmányt, mivel a fűfélesé- gek összetétele és a tápanyagok aránya a leg­megfelelőbb a legelők gyepezetében, továbbá vitaminokban gazdag takarmányhoz jutnak állataink. Legelőgazdálkodásunknak a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Az okszerű legelőgazdálkodás a tavaszi ápolással kezdő­dik. Távolítsunk el a legelőről minden idegen tárgyat, követ, téglát, cserepet, stb. Te­regessük el a vakondtúrásokat, adott esetben összetömődött talajon csuklós fogassal boro- náljunk, laza talajon és felfagyás esetén ne­héz, többtagú hengerrel hengerezzünk. Kihajtás előtt irtsuk iki a legelőn .található kártékony, mérgező gyomnövényeket. A gyepnövények sok nitrogént tudnak fel­használni, ezért a nagyadagú nitrogén műtrá­gyázás áll első helyen, megelőzve még az is­tállótrágyát is. Helyesen járunk el akkor, ha pétisóból évente kát. holdanként 100—150 kg- ot, szuperfoszfátból két-három évenként 100—150 kg-ot és kálisóból ugyancsak két-há­rom évenként 150—200 kg-ot adunk a legelő­nek. A legolcsóbb, de egyben eredményes trá- gyázási mód, a fektetéses trágyázás alkalma­zása. Egy számos szarvasmarhával a legelte­tési idény alatt egytized kát. hold legelő trá­gyázható le. Az eddigi megfigyelések szerint a fektetéses trágyázás után a fűtermés 4—5- szörösére emelkedik. A fektetéses trágyázás­nál vigyázzunk arra, hogy laza talajú legelőn 3—4, kötött talajú legelőn 6—7 napnál tovább ne fektessünk egy helyen, mert a hoszabb idejű fektetés a gyepszőnyeg kitiprásával jár­hat. A fektetéses trágyázás akkor lesz ered­ményes, ha lefektetett területen az állatok ál­tal elhullatott trágyát nem hagyjuk megszá­radni, hanem azt naponta vagy a fektetéses hely változtatása alkalmával láncboronával, vagy hátára fordított fogassal széthuzatjuk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a legelő humusztartalma lényegesen jobb a szántó­földénél és az elhalt gyökérzet bontását celu- lóze-bontó baktériumok végzik, ehhez pedig nitrogénre van szükség, úgy indokolt a na­gyobb mennyiségű nitrogén műtrágya alkal­mazása. Nitrogén hiánya esetén a humifiká- lódás megáll és az elhalt gyökérzet nemez­szerű képződést alkot. A gyep gyökérzete a nemez-szerű képződmény folytán nem tud mé­lyebbre hatolni és ennek következtében a nö­vényzet sínylődik, megérzi a szárazságot, majd kipusztulásnak indul és helyébe lépnek az értéktelen fűfélék és a mélyen gyökerező gyomnövények. A műtrágya kiszórását, amint az időjárás lehetővé teszi, azonnal végezzük el. Legelőink használata általában helytelen, mert az állatok az egész legelőterületen egy­szerre járják egész tavaszon, nyáron és őszön. Helyes és okszerű a szakaszos legeltetés be­vezetése, mert ezzel növelhetjük a fűhozamot, védjük a növényzetet az állandó tiprástól és rágástól. Szakaszos legeltetés alkalmazásánál az egyes szakaszok gyepnövényzete 2—3 hétig pihen és ezalatt az idő alatt felújul, ismét jó legelőt nyújt állataink számára. Af ÉG FEL KELL HÍVNI a figyelmet a ki- hajtás idejére. A legeltetést akkor sza­bad megkezdeni, amikor a talaj felszikkad, a gyepnövényzet fejlődése erőteljes és a fű ma­gassága legalább a 10 cm-t elérte. Legelőink felületének javítása csak akkor lesz eredmé­nyes, ha a munkák végzésénél következetesek leszünk és minden javítást együttesen eszköz­lünk. A korszerű belterjes mezőgazdaság fő letéteménye a korszerű legelőgazdálkodás. WÉBER ENDRE, a TTIT tagja EMBER A DÉLI-SARKON Az 1955-ben megindított nemzetközi geofizikai év egyik jelentős célkitűzése ha­todik földrészünknek, az Antarkt.isznak tudományos feldolgozása. 1955 óta világ­szerte gondos előkészületek történtek a munka felvételé­re. Az ostromot az Antarktisz ellen 36 nemzet indította meg. A munkálatok javában folynak és eddig már 30 ál­landó állomást létesítettek ott, ahol a tudósok serege — mintegy 3000 végzi tudomá­nyos megfigyeléseit. A Szovjetunió is méltókép­pen veszi ki részét ebből a nagy nemzetközi vállalkozás­ból. Ennek az az érdekessé­ge, hogy a Szovjetunió, illet­ve Oroszország Bellinghausen expedíciója (1819—21) óta, te­hát csaknem 140 év után most kapcsolódik be újra a déli-sarki kutató munkála­tokba. Általában a többi nagy sark-kutató nemzetek (angol, norvég, svéd, német, Egyesült Államok, stb.) figyelmét is régebben inkább az Északi­sarkvidék kötötte le és csak később fordult az érdeklődés az Antarktiszra, erre a jég­páncéllal borított hatalmas szárazulatra, amelynek nagy­sága jóval nagyobb Európá­nál (13 millió négyzetkilomé­ter). Erre a kontinensre, ahol hiába keresünk egy patakocs­kát, vagy legalább egy ta­vacskát, mert a jég és hó ott még a legmelegebb hónapban (december) sem enged fel. E kietlen némaságú jégszemfö­délből is csak helyenként emelkednek ki hómentes me­redek sziklacsúcsok, vagy a még most is működő Rrebusz ■tűzhányó 4023 méter magas, impozáns krátere. A jégtakaró vastagsága a kontinens belsejében a két kilömétert is meghaladja, de még sok helyen a tengernél is több száz méter vastagsá­gú. A jég nagy része a kon­tinens belsejéből igen lassan, néhol 200 kilométer hosszú és 30—40 kilométer szélességű jégár (gleccser) formájában folyik a tenger felé, ahol le­szakadva Gellérthegy nagy­ságú vagy még ennél is na­gyobb — valóságos úszó jég- szigetekként folytatják útju­kat észak felé, a tengeri hajó­sok nem kis rémületére. A kontinensen az életet csak a part mentén sétálgató pingvinek — ezek az értelmes és rendkívül kíváncsi mada­rák jelentik. Ezrei ellentétben a kontinenset körülvevő je­ges tengerben — az alacso­nyabb és magasabb fejlettsé­gű növények és állatok — köztük a sarkvidékre jellem­ző fókák és rozmárok — ha­da nyüzsög. Az Antarktisznak — a jég­nek, fagynak, a nálunk el­képzelhetetlen erejű hóviha­roknak — világát kutatják a nemzetközi geofizikai év ren­díthetetlen munkásai. Igaz, hogy elviselhetőbb körülmé­nyek között, mint nagynevű elődeik. Különleges traktoro­kon és szánokon teszik meg kutató útjaikat, ruhájuk elek­tromos fűtésű, repülőgépek köröznek felettük — telefon­összeköttetésben állnak bázi­saikkal, ahol saját erőmű­vük, legmodernebb konyha­helikopterek, sőt sebészeti műtőjük, megfelelő orvosi karral állnak rendelkezé­sükre. S míg elődeiknek évszáza­dunk elején a Déli-sark eléré­se igen nehéz probléma volt, ma ott az Egyesült Államok­nak állandó »szállásuk-« van és az 1000—1500 km távolság­ban lévő bázisaikkal szinte »légi hidat« tartanak fenn. Erre igen jellemző az újzé- landi Hillary expedíciójának az esete (alti egyébként Föl­dünk legmagasabb hegyének, a Mont Everestnek megmá­szásáról híres), miután a pó­lust elérte — kiinduló pontjá­ra az amerikaiak repülőgépé­vel tért vissza. Minden elismerés és dicsőség ezeknek a kuta­tóknak. Talán még nagyobb azoké, akik régebben összeha­sonlíthatatlanul nehezebb kö­rülmények között ostromolták az Antarktiszt. Ezek között is első helyen kell megemlí­teni Borchgrevink norvég mérnököt, aki 1895-ben tulaj­donképpen először lépett az Antarktisz földjére. Utána Európa-srerte tartott előadá­saival a sark-kutató nemzetek figyelmét ő fordította az An­tarktisz felé. Az 1899-ben tartott nemzet­közi berlini földrajzi kong­resszuson pedig már elhatá­rozták — a mostani geofizikai évhez hasonlóan —, hogy az Antarktisz ellen nemzetközi együttműködéssel indítanak támadást. Ezután a déli-sarki expedícióknak eredményekben gazdag sora indult meg. R. F. Scott angol kapitány első expedícióján (1901—1904) megállapítja, hogy a konti­nens belseje nagy magasságú fennsík. E. H. Schackleton, ugyancsak angol kutató már 100 kilométerre megközelíti a déli pólust 1909 januárjában és megállapítja, hogy a pólus is tökéletes fennsíkon (3127 m) fekszik, majd végre Scott második útján nagy nehézsé­gek között eléri 1912. január 18-án a Déli-sankot, de már ott találja Roald Amundsen norvég sarkkutatónak 1911. december 14-én oda kitűzött fekete zászlaját és okmányát. Scott négy társával együtt szomorúan tér vissza, de több hetes iszonyú hóviharok­kal, 30—40 fokos hideggel küszködve, miután már két társát útközben elvesztette, teljesen kimerülve, raktáruk­tól már csak 20 (kilométer tá­volságban, megmaradt két társával együtt az örök hó és jég birodalmában lelte halá­lát. Nyolc hónap múlva akadtak rá a három tetemre, Scott búcsúleveleire és naplójára, amelyet az utolsó pillanatig vezetett. Ő halt meg utoljára. Egyik társát, Wilson doktort karjával átölelve tartotta. Alig akad oly megrendítő és szívbemarkoló írás, mint Scott naplója és búcsúlevelei. A le­velek egyike Wilson feleségé­nek szólt, melyben többek kö­zött ezeket írja: »Két szemé­ből boldog remény suf árzik... önmagát a mindenható alko­tásának részéül tekinti... úgy halt meg, ahogyan élt, hősi, igaz emberként... legdere­kabb bajtárs és leghűségesebb jóbarátként«. Scott, Schack­leton, Amundsen, őket tartjuk a déli sarkvidék klasszikus kutatóinak. ö utánuk sem szűnt meg az expedíciók szép sora, de a vi­lág érdeklődését az Antark­tisz felé az az esemény for­dította újra, amikor R. E. Byrd egyesült államokbeli ka­pitány repülőgépével elérte a Déli-sarkot 1929. november 29-én. Útját a levegőben ugyanazon útvonalon tette meg, mint annak idején Amundsen a »földön« eszki­mó kutyákkal vont szánokon. Byrd expedíciója egyébként felkészültségiben már megkö­zelítette a mostaniakat. Kiin­dulópontján egy egész kis vá­roskát, »Little Amerika«-t (Kis Amerikát) létesített — kaszinókkal, raktárépületek­kel, villanyvilágítással, han­gárokkal stb. Ez az expedíció — amely egymillió dollárt emésztett fel — nem is any- nyira tudományos célt, mint inkább repülés echnikai kér­volna, mikor kezdődnek az ál­mok és meddig tartanak. Akármilyen különösen hang­zik is, az ember sremgolyója alvás közben mozog és ez a mozgás a lehunyt szemhéj mögött is megfigyelhető. Ugyanis valamennyi izomhoz hasonlóan a szemizom is mű­ködés közben, vagy akár már a fellépő izomfeszültség ese­tén is elektromos áramot ter­mel, úgynevezett akcióára­mokat, amelyek kivezethetek és megfelelő felerősítés után regisztrálhatók. így tehát ez­zel az eljárással figyelemmel kísérhetjük az alvó ember szemének mozgását. Elegendő, ha az alvó ember szemének környékére két, vagy három elektródát he­lyeznek és azoknak segítségé­vel feljegyzik a szem mozgását. Ha abból a feltevésből in­dulunk ki, hogy az álom köz­ben végzett szemmozgás meg­felel az álombéli benyomá­soknak, vagyis összefüggés­ben áll az eseményekkel, amelyeket az álmodó Iáit, úgy — és ez volt Kleitman legkö­zelebbi gondolata —. a szem­mozgás irányának is valami­lyen összefüggésben kell len­nie a látott álommal. Ezután a kísérleti személyeket akkor keltették fel, mikor többször egymás után függőleges irá­nyú szemmozgást tapasztal­tak náluk, s el kellett monda­ni álmuk tartalmát. Mindez amellett szól, hogy az ember álma fokozott szem­mozgással jár, s ezek a szem­mozgások ©gyes epizódoknál, periodikusan következnek egymásra. Egyelőre még nem lehet teljes biztonsággal meg­megmondani, hogy a közben­ső időben két ilyen epizód között álmodik-e az ember vagy sem, de minden jel — s köztük az elektroenoefalogra- fikus feljegyzések is — amel­lett szól, hogy csak a szem­aktivitás időszakában álmo­dik. déseket volt hivatva tisztázni. Kétségtelenül ezzel a »re­korddal« lépett be a repülő­gépek felhasználása az An- tarktisz-ku tat ások történeté­be. S most végül a nemzetközi geofizikai év folyamán egy újabb »rekordról« számolha­tunk be: Vivian Fuchs dr. cambridgei egyetemi tanár 16 tagú expedíciójával 2200 mér­föld utat megtéve, az Antark­tiszt a póluson keresztülha­ladva, egészében szelte át. Természetesen ennél a »re­kordnál« lényegesebbek lesz­nek azok a tudományos ered­mények, amelyeket Fuchs hosszú útja során szerzett. A geofizikai év munkálatai tovább folynak. A kutatók zöme a téli szállá­sokon (minthogy ott most kezdődik a »tél«) marad és végzi 40—50 fokos hidegek el­lenére a megfigyeléseit. A geofikizai év Antarktisz- kutatás híreit változatlan ér­deklődéssel várjuk. Megilletódéssel állunk a; emberi összefogás ily nagy szerű és felemelő megnyilvá nulása előtt és ugyanakko bizalommal várjuk azt az idő amikor az örök ember, a szép és magasztos eszmékért küz­dő ember rendíthetetlen hite és ereje győzedelmeskedik majd más vonatkozásokban is úgy, ahogyan az most az Antarktiszon történik. I)r. Erdődy Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents