Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-29 / 75. szám

Szombat, 1958. március 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hetven igazgatósági határozat eredménye Könyvismertetés Küldött gyűlésre készül a kadarkúti föld­művesszövetkezet. Hét község szövetkezeti tagjainak küldöttei előtt számol majd be az évi munkáról Csernits István igazgatósági elnök. Ha bepillantunk az elnöki tájékoztatóba, a a számok elárulják, hogy 553 000 forint a szö­vetkezet tiszta nyeresége és ebből tagjainak 112 000 forintot térít vissza. Részben a befize­tett részjegyek után, részben pedig vásárlási és értékesítési visszatérítés címén. Csernits elvtárs szerint azért tudtak ilyen szép ered­ményt elérni, mert a szövetkezetnek szorgal­mas dolgozói vannak és nem utolsó sorban az igazgatóság is gazdája a szövetkezetnek. Ha­vonta rendszeresen megtartották az igazgató- sági üléseket, s az ott hozott mintegy 70 ha­tározat valóra váltása sem maradt el. Részben ez a siker titka Érvényesült a kollektív vezetés Kadarkűton. És könnyű is, ha a szövetkezetnek olyan igazgatósági tagjai vannak, mint Miklai Fe­renc Kadarkűton, Varga János Kőkúton vagy pl. a felügyelő bizottságból ifj. Farkas József Gigéről. A felügyelő bizottság jó munkáját dicséri, hogy beütemezés szerint megtartot­ták a leltárakat és kirívó leltárhiány csak egy esetben volt.. A szövetkezeti dolgozók többsége becsület­tel helytállt. így például Bukta József hedre- helyi, Jancsi Gyula hencsei boltvezető. Kiss László főkönyvelőnek is'része van a kollektíva jó munkájában. A könyvelés min­dig tükrözte a gazdálkodás helyzetét. A rend­szeresen ülésező szövetkezet igazgatósága így gyorsan tudott határozatot hozni a könyvelés mutatta hibák kijavítására. Az elért eredmé­nyek alapján a kaposvári járás egyik legjobb szövetkezete a kadarkúti. A szövetkezeti ta­gok nem is csalatkoztak, hisz jó munkájuk ju­talmául 100 forint vásárlásra, értékesítésre 10 forintot fizet vissza a szövetkezet. Igaz, a munka sem volt könnyű, mert a hét község közül csak kettőnek van vasútállomása s az áruszállítást gépkocsival és kocsival kellett lebonyolítani. A magas fuvarköltség ellené­re — az eredmények bizonyítják — jól gaz­dálkodtak a kadarkútiak. A szövetkezet jelen­leg 5 767 000 forint vagyonnal gazdálkodik s ebből saját vagyona 2 140 000 forintot ér. Milliós szövetkezet lett a kadarkúti. A kiskereskedelem 330 000 forintot, a ven­déglátóipar 219 000 forintot, az ipari üzem­ágak 14 000 forintot és a felvásárlás 5000 forin­tot hozott. De a termeltetési üzemág sem veszteséges, mint általában a többi földmű­vesszövetkezeteknél, mert 3000 forint a nyere­ség ott is. De gondol a szövetkezet a termeltetésre is. Segíti a szakcsoportjait. Felvilágosító mun­kája nyomán egyre többen vásárolnak műtrá­gyát. Termelési szerződéskötésben még a nor­mán is túlléptek. Jelenleg a gépi szántások megszervezésével foglalkoznak eredményesen. Reméljük, hogy a szövetkezet munkáját to­vábbra is a jó eredmények jellemzik. Az igaz­gatóság, a felügyelő bizottság és a szövetke­zet dolgozói egy emberként dolgoznak a jö­vőben is és gyarapítják millióikat. Dévai Zoltán. Bernáth Aurél: így éltünk Pannóniában. (2. kiadás). (Szépirodalmi). Kb 466 oldal, egészvászon-kötésben 53 fo­rint. Kép Bernátb Aurél: így éltank Pannóniában című kOtctból A nagysikerű emlékirat a három kötetre tervezett Kor és pálya című sorozat első része. Első kiadása rövid idő alatt elfogyott. CBizalmi Qő-ndjők A VASKOMBINÁTBAt — Hogyan dolgoznak a bizalmiak? — kérdeztük Právic József és Jakab István üzemi bizottsági tagoktól a kapos­vári Vaskomb máiban. — Foglalkoznak a segélyezéssel, a tagdíjfizetéssel, £ tagszervezéssel — mondja Právics. Elvégzik a munkájukat Vannak jól dolgozó bizalmik is, például Tóth József, ak: törődik a munkavédelemmel, s különböző ünnepségek szer­vezésével is. — A hizalmiak hogyan segítik a termelést? — Azt nem tudom. — Az üzemi bizottság hogyan segíti a bizalmiakat? — Meghívjuk őket az üb. ülésre. Egy alkalommal mái megtárgyaltuk munkájukat. — Milyen időközben tájékoztatják a bizalmiakat? Itt az üb-tagok tanácstalanul egymásra tekintenek, s így válaszolnak: — Azt nem tudjuk. — Az üb. hogyan veszd figyelembe a bizalmiak véle ményét a munkaügyi viták során? — Az elmúlt időszakban mintegy 10 munkaügyi vití volt — veszi át a szót Jakab. — Meghallgattuk a panaszo­sokat, a vállalat képviselőjét, ha kellett, akkor a tanúkat is — És a bizalmiakat? —1 Azokat nem hallgattuk meg, mert arra nem vol szükség. Volpert Antal bizalmi így nyilatkozik kérdéseinkre: — Hogy mikor volt bizalmi értekezlet, azt nem tudom Taggyűlés? Nagyon régen volt. Hogy mikor, azt sem tud­nám megmondani. Hasonlóképpen tanácstalanok Horváth János és Zsob rák János bizalmiak is. Gépállomást tanácskozás Kaposvárott A megye gépállomásainak igazgatói, párttitkárai, néhány tsz-elnök, a megyed és járási párt- és tanácsszervek mező- gazdasági osztályvezetői csü­törtökön Kaposvárott gépállo­mási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson megjelent Ná­das Gáspár, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Falusi Osz­tályának munkatársa, Szir­mai Jenő, a megyei pártbi­zottság első titkára, Hevesi János, a megyei pártbizottság titkára, Illés Dezső, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, és dr. László István, a megyei tanács vb- elnöke is. Illés Dezső elvtárs beszámo­lójában rövid áttekintést adott a gépállomások eddigi működéséről, majd teendőik közül a három legfontosabb­ról szólt részletesebben. 1. Időben és jó minőségben végzett gépi munkával segít­sék a tsz-ek gazdasági és po­litikai megerősödését. 2. Ad­janak segítséget a tsz-ek gaz­dálkodása minél magasabb fokú gépesítéséhez, a termelé­si költségek csökkentósóhez.1 3. Végezzenek politikai felvi­lágosításit a tsz-mozgalom fej­lesztése érdekében. Az előadó nyomatékosan emlékeztetett arra, hogy a gépállomások felelősek az egész mezőgazdaság hozamai­nak növeléséért, a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséért. Hangsúlyozta, hogy a gépállo­mások vannak a tsz-ekért és nem megfordítva. Beszélt a gépállomások) éá tsz-ek kap­csolatáról, s útmutatást adott e kapcsolat további erősítésé­hez. A vitában elsőként felszó­laló Csek József elvtárs, a ki­üti igazgató ismertette a ta­karékosságra irányuló tervei­YTTTVTTT'fYTYVYVTTYYTVffTTYT»* Autogram vadászok A napokban hallottuk, hogy egy1 'kölni iskolásfiú Európa leggyorsabb futójától, a német Manfred Germántól mindig újabb autogrammokat leérte ezírkef barátainak da­rabonként 70 pfennigért ad­ta el. Arról is van tudomá­sunk, hogy a francia Riviérán Picassot rendkívül felháborí­totta egy kislány viselkedése, aki először autogrammot kért tőle, azután megkérdezte, mi­lyen árat kérhet el az alá­írásáért. Amikor a festő meg­dorgálta, magabiztos hangon így felelt: »Én nem vagyok rossz leány, csak modern.« Nem újság, hogy a fiatalok autogram-tőzsdén cserélge­tik az aláírásokat és például isgy »Maria! Schsllért« ennyi meg ennyi kevésbé ismert filmsztár aláírását lehet meg- szereznii.'i jh. gyermekek kö­rében divatossá vált auto­gramüzlet jellemző a korra, amelyben a felnőttek jó pél­dával járnak elől, hiszen minden cselekedetüket kizá­rólag anyagi szempontok ve­zérlik. két. A gépállomás dolgozói pontosan megszabták: hogyan tudnak mintegy 130 ezer fo­rintot megtakarítaná. E moz­galom szélesítése érdekében versenyre szólította a megye legrégebbi gépállomásait: a nagybaj orrút, nagyatádit és a marcalit. Róka Gábor elvtárs, a tapsonyi igazgató elmondta: gépeik kijavítva várják a ta­vaszi munkákra alkalmas időt. Takács András elvtárs, a marcali igazgató arról be­szélt, hogy a 3004-es számú kormányhatározat óta mintegy kétszeresére nőtt a tsz-ek gépigénye. Szirmai Jenő elvtárs, a me­gyei pártbizottság dicséretét tolmácsolta a gépállomási dolgozóknak a tavalyi jó mun­kájukért. Az idén megnőttek feladataik. Ezeket csakis úgy lehet megoldaná, ha a gép­állomásokon kizárólag a szö­vetkezeti mozgalom hívei dolgoznak. Kiváló gazdasági munkát várunk ebben az év­ben a megye minden gép- állomásátói. Erősítsék a tsz- ekkel a politikai kapcsolatot is. Boszkovics János elvtárs, a somogyjádi Augusztus 20. Tsz elnöke elmondta: három ■traktoros dolgozik haluk, s közülük kettő tagja a terme­lőszövetkezetnek. Nem is saj­nálják tőlük a háztáji földet és a prémiumot, ha segítenek a tervezett hozamok túlszár­nyalásában. Dr. László István elvtárs, a kapcsolat kölcsö­nösségére hívta fel a figyel­met és arra, hogy a tervet ne Áttérnek a gépi fejésre Azt szokták mondani, hogy minden terv annyit ér, amennyit valóra váltanak belőle. Ez így igaz. De a szá- mítgatás, a készülődés — va­lami még eddig nem létező megvalósításához hozzáfogni, már magában is becsülendő dolog. A Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaság Imre-majori üzemegységében is — merő­ben nem új —, de lényegében mégis változást jelentő mun­kamódszert alkalmaznak az állattenyésztésben: ezután nem kézzel, hanem géppel fejik a teheneket. Látszólag nincs is olyan nagy jelentősége a dolognak. De ha figyelembe vesszük, hogy ez nemcsak a hagyomá­nyos módszerekkel való sza­kítást, hanem nagy-nagy könnyebbséget, kevesebb le­kötöttségei, több pénzt' is jelent az állatgondozóknak, akkor mégiscsak azt kell mondanunk, nem potyaság az Imre-majori reform. Mindig egyet lépni és előre! Ezt diktálja és köve­teli az élet. Mi előttünk meg éppen elég hosszú út all. Csupán csak a sarkában va­gyunk a többi államoknak, s egy csomó nehézséget le kell gyűrnünk a fölzárkózásig. A nagyberekiek léptek egyet. Áz Imre-majori üzem­egységben már a múlté a standfejés. A trágyát csillé­ken viszik ki, a takarmányt csilléken hozzák be. Május­tól pedig a kézfájdító fejési munkát is géppel végzik az üzem minden istállójában. Egy öttagú átszervező bi­zottság számba vett mindent. Időt és utat mértek. Egy ember mekkora távolságot tesz meg és mennyi idő alatt, hány mozdulatot végez fe­jeskor stb. Az összehasonlí­táskor aztán kid rült, hogy a gép a legjobb segítője az em­bernek még az állattenyész­tésben is. Miklósi Dezső állattenyész­tő vezető csak úgy hamar- jából jó ; érvet sorakoztat fel igazolt \ — Először is — kezdi — ember-megtakarítást jelent. Egy százas létszámú istálló­ban nem nyolcán, hanem hatan dolgoznak. Igazságo­sabb lesz a bérezés. Nem mondhatja légyig dolgozó sem, hogy társa csak a jó teheneket feji, neki rossz jut. A gépi-fejesre való át­térés véget vet minden ilyen torzsalkodásnak. Egy-tegy is­tállóban két fejőgép műkö­dik. Kézzel csak az igazán makacs teheneket fejjük. Az átszervezés után a hasonló tejelő képességű teheneket egy istállóba kötjük. A te­jet, mint régebben is, csil­lékre, szerelt tartályok vár­ják. — De mi lesz a gépekkel, ha nem lesz áram? — Nem ér bennünket meg­lepetés — mondja határozot­tan az állattenyésztés veze­tője. — Van agregátorunk és minden istállóhoz kompresz- szor. Lesz hajtóerő. A gépi-fejés egy másik és igen fontos előnye az, hogy nagymértékben csökken a fertőzés lehetősége. A tej nem szív magába idegen sza­got, s a fájok keze nem ér bele a tejbe. Szóval mindenképpen elő­nyös. Azon meg kár is úi- tázni, hogy géppel,, vagy kézzel jobb-e a fejes. — A bizottság — mondja Miklósi Dezső — húsvét után jön vissza, s akkor már a részletes kivitelezésre kerül a sor. Az adottságok és a fel­tételek. jók, igyekszünk mi­nél jobban kihasználni. Az állatgondozókat, hisz őket érinti legjobban — megnyer­tük az ügynek. S ha itt Imre- majorban beválik — bízunk benne —, akkor fokozatosan a itöbbi üzemegységben is áttérünk a gépi fejésre. Ered­ményt még nem tudunk mondani, csak »átállás« után. De az biztos, hogy kevesebb ideig dolgoznak, többet ke­resnek az emberek és nem lesz annyira fárasztó és el­lenszenves ez az ősi foglal­kozás. G. S. csak általában, hanem részle­teiben, kampányonként is teljesítsék a gépállomások. Torma István elvtárs, a tabi járási pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője egy veszélyre mutatott rá: a gép­állomások kiszámítják, meny­nyivel olcsóbban dolgoznak az idén a tsz-eknek, mint tavaly, de arra kevés gondót fordítanak, hogy a hozamok növeléséből gyarapodjon az állam árukészlete. Pedig a 3004-esnek ez a gerince: az árutermelés fokozása. Nádas Gáspár elvtárs a gépállomások szerepéről be­szélt az alacsonyabb fokú szö­vetkezés! formák létrehozásá­ban és fejlesztésében. Csön- dör Lajos elvtárs, a kaposvári Igazgató javasolta a gépállo­mása vezetőknek: segítsenek a tsz-elnököknek a traktorok irányításában, hiszen új fel­adatról van szó. Deák János elvtárs, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályvezetője a tavaszi munkáknál alkalma­zandó agrotechnikai szabá­lyokról szólt. A, tanácskozás Nagy Árpád elvtárs, a gép­állomások megyei igazgató­jának összefoglalójával ért véget. — Horváth János más hibát is említ. Nem megfelel« címleteikben kapják a bélyeget. Baj van a munkavédelem mel az ascrtalosműhelyben, ma sincs porelszívó készülék, £ munkások azt mondják: látod, nincs foganatja a te sza­vadnak. Pedig kevés jóakarattal lehetett volna segíten ezen. Az üzemi bizottság úgymond alig fejt ki munkává delmi propagandát. Ha a HVDSZ megyei bizottságától itt járnak a válla latnál, mindig csak a vezetőkkel beszélnek. A munkásai szava, véleménye, kívánsága nem érdekli őket. Pedig tud nának erről közvetíteni a szakszervezeti bizalmiak, feltéve ha meghallgatnák őket. Érdekes dolgokat tudtunk meg az öntödében. A szak szervezeti bizalmi kezdeményezésére itt többször rendez­nek újságfelolvasást és vitát. A munkások itt emberi kö zelségben élnek a bizalmival. Az eredmény: felügyelnek £ takarékosságra, nem égetik feleslegesen a villanyt. Amin’ körülnéztünk a műhelyben, látjuk, hogy a dolgozók szin­te kivétel nélkül használják a védőfelszereléseket. Büszkéi újságolják, hogy csoportjukban mindenki rendszeresen fi­zeti a tagdíjat, s egyetlen munkásnak sem üres a szak- szervezeti könyve. Ez, mint szerényen mondják, Tóth Jó­zsef érdeme is. Azt is tapasztaltuk a Vaskombinátban, hogy egyes embereket túlterhelnek munkával. Ágoston Lászlónak Horváth Jánosnak, Vétek Jánosnak két funkciója is van s nem csoda, ha a szakszervezeti bizalanisággal járó dolgát nem a legjobban tudja ellátni. Miért van ez így, talár nincs elég ember a Vaskombinátban ? A szakszervezeti bizalmiak örömei, gondjai iránt ér­deklődtünk a minap a kaposvári Vaskombinátbon. Bár a kép nem teljes, ám ebből is látszik, egyes helyeken nem látják, s természetesen nem is gyümölcsöztetik azt, amit a bizalmiak tudnának adni. Érdemes lesz meggondolni £ Vaskombinát szakszervezeti bizottságának: foglalikozzor tervszerűbben, s nagyobb ügybuzgalommal a bizalmiakkal Ne legyen bizalmatlanság a bizalmiak körül. (Suri)-»SDgMPi «4 Beteg ILfOduqvvo a szíve? Menjen a szívjavítóbal Irgalom atyja ne hagy el — mondanák nagyanyáink, olvasr vám és megértvén a hírt a tudomány fej­lődéséről — vetve sűrűn a kereszteket és ördögi praktikákat emlegetve. Hát szó, ami szó, a kisöregek riadalma nem is len­ne ok nélküli néha. Hiszen jómagunk is, akik izig-vérig e század gyermekei va­gyunk, hüledezünk, égnek meredő hajjal, örömmel vegyített borzongással vesszük tudomásul a tudo­mány előre és még előbbre haladását. szorgalmasan ellát­va életmentő fel­adatát, szívja és hajt­ja a vér piros áram­latát munkaképte­len szívtársa helyett. Egészen addig, míg­nem az orvosok túl­esnek a generálja­vítás eszeveszett műveletén. mester­Az vesse rám az első követ, aki maga nem ijedt volna meg az én helyemben. A minap azt olvastam egy kurta kis újság­cikkben, hogy a Szov­jetunióban már sok helyen alkalmazzák a mesterséges szívet. A hír megszeikesztő- je nem szolgált rész­letes magyarázattal, de úgy képzelem el, hogy kikapcsolják a beteggé lett szervet, az éltető vérkerin­gést áttereüik egy kis motorfélébe, amely Mondom, örömmel és borzongással töl­tött' el a hír. öröm­mel, mert kétségkí­vül nagy távlatot nyit a szívgyógyá­szatiban az az elmés kis gépezet, mely he­lyettesíteni képes egyelőre csak ideig­lenesen eredeti szí­vünket. Borzongok pedig azért, mert hátha oly hamar tökéletességre jut, hogy nemsokára többen szaladgál­nak mesterséges szív­vel a kebelükben, mint ma igazival. S hátha én sem ke­rülhetem el sorso­mat ! Maholnap de­fektst kap a szívem (mivel veszélyes idő­szak, tavasz követke­zik!), s kénytelen kelletlen alá kell vet­nem magamat a szívjavítók kedéseinek. El kell vinnem a szívemet a szív-javí­tóba, szakasztott úgy, ahogy a meg­hajszolt autók mo­torját elviszik, s míg meg nem repe- rálják, addig kényte­len leszek holmi mű­anyagból készült vi- cik-vacak műszív­vel élni. Pótmotorul. Bár nem sokat ér a fohász, azt mondom én is: irgalom atyja, ne hagyj el! Ugyan, kérlek szépen, tedd, hogy csak akikor le­gyen szükségem a szív-javításra, amikor a műszivek már el­érték tökéletességük legfelső fokát Azt mondják, hogy a szív, az eredeti, a jól kipróbált kis mo­tor — az érzelmek tanyája. De egyes nagyotmondásnól hí­res költők azt is hir­detik, hogy a szív a szerelem fészke. Elviselhetetlennek tartanám, 'ha valaki csak azért mondaná rólam, hogy jószívű vagyok, mert meg­nyertem korábban a lottó-főnyereményt és első osztályú mű' szivet vásárolhattam magiamnak. Az is kellemetler lenne, ha szívem súlyát megtudván egyesek azt kezde­nék rám pletykálni hogy »könnyű szívű­vagyok következés­képpen : szalmaláng mint a megbízhatat­lansággal, csélcsap- Sággal fémjelzet! költők. Arra már gondolni sem merek, mi less altkor, ha eleinte méregdrágán ke­rülnek forgalomba a mesterséges szívek legdrágább az lesz. amely érezni képes mindenféle haszon- talainságoíkat. amitől szebb ez az agyoncse- pült. de mégis gyö­nyörű élet?! Nem tudom, nem tudom. Nem is tö­röm rajita a fejemet. Egyszer úgyis meg­oldódik minden rej­tély. Az sem lehetet­len, hogy műszívem­mel elégedettebb le­szek, mint a mostani igazival. Mert az leg­alább majd nem fáj. — li —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents