Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

Népművészei- az otthonban és a dival-ban

A magyar népművészét intézményes felkarolása előtt falvakban élő alakban, s a mú- zéumokban mint őrzött kincsekkel találkoztunk a népművészeti alkotásokkal. Az otthonokban kézimunkázni szerető szorgalmas asz- stönyok és lányok sok fáradsággal hímezték a lakást díszítő párnákat, térítőkét, fal védőkét.

cv.

■S ma? Jólesik látni a feledéstől féltett nép- művészeti értékeket a lakásokban, sőt a ruházati, használati és divatcikkek között is. Különböző- szőttes és hímzett térítők, párnák, alátétek, falvédők, szőnyegek, függönyök, vázák, használati és dísztárgyak bizonyítják a háziasszonyok jó ízlését. De a ruhatárban is megtaláljuk a háziszőttes szoknyákat, ruhákat, vagy népi hímzéssel díszített blúzokat. Sőt a hölgyek divatkosarai is a divatos népművészeti fonott kosárkák. Mindezt ma már nemcsak a háziasszony hosszú, nehéz munkája nyomán, hanem a népművészeti boltok gazdag készleteiből összeválogatva.

összefér-e a modern városi lakás, vagy a legújabb divat és a népművészet? Élhet-e tovább a népművészet ilyen alakban? Rögtön felelhetünk is rá. A népművészetből csak úgy nem lesz múzeális tárgy, ha mai időknek megfelelően használjuk elemeit, s ha megtartva eredeti sajátosságait, új, korszerű formában használjuk fel.

Hogyan használjuk jel a népművészeti alkotásokat otthonunk díszítésére? 7|ennészétes, hogy egy modern szobaberen- dfezfsben elhelyezett egyetlen, vagy néhány népművészeti tárgy elszigetelődik, s hatását elveszti. Ehelyett rendezzük be a szoba egy- egy sarkát népművészeti alkotások felhasználásával. Izlés«s pihenősarkot varázsolhatunk például, há egy heverőre népművészeti párnákat rakunk, fölötte a falra hímzet falvédőt, s a heverő elé szőnyege* mellé faragott virágállványon népművészeti alátétre helyezett virágvázába virágot állítunk. Vagy a dolgozófMiCßM-sJä

CSILLAGOS TERlTÖ

szoba egyik sarkát nem túl modern íróasztal köré csoportosítva rendezzük be térítőkkel, kit rádióasztallal, faragott tintatartóval, papírvágókéssel és könyvespolccal. A könyvespolc függönnyel, s a könyvek között elhelyezett népművészeti tárgyakkal tehető színessé Egész szoba berendezése már nehezebb és költségesebb. Sokkal könnyebb az előszoba vagy hall berendezése, ahol a bútorok stílusával jobban összeegyeztethető az említett térítők, használati és dísztárgyak alkalmazása. Az így berendezett előszobában ízléses a szép mintájú háziszőttes szőnyeg használata.

Az ilyen lakás korszerűsége mellett megmaradt otthonosnak, barátságosnak. S benne elhelyezett népművészeti tárgyak csak emelik a szoba szépségét és értékét. Gyermekeink megismerkednek saját otthonunkban ezekkel a páratlan értékű kincsekkel, s jobban értékelni tudják azokat felnőtt korukban is.

Még egy utolsó tanács.

A népművészeti tárgyakkal díszített szoba vagy sarok darabjai is bizonyos összhangban legyenek.

Bármilyen nagy is a választék a boltokban, csináljunk gyűjteményt például vázákból a nádudvaritól a sárköziig, s hímzésből a nyírségitől a mezőkövesdiig. Az elhelyezett tárgyak ízléses összeválogatása is tükrözze a háziasszony választékosságát.

Hosszú volna elsorolni, hogy a divat milyen mértékben használja fel a textiliák díszítésére a népművészeti elemeket. Elégedjünk most meg annjdval, hogy jólesően tudomásul vesz- szük;

a legmodernebb divat is felhasználja a népművészet díszítő elemeit. így kap teret a magyar népművészet az otthonokban, a divatban, s mindenütt, ahol alkalmazni lehet Hisszük, hogy a felhasználás mértéke évről évre terjedni fog, s a magyar népművészet azoknak is érthetővé válik, akik eddig nem értették és nem szerették.

, " ‘ ÄHDgbgr

2ő lyukba 1 NP, 5 L, I KP, a

/-csap. , középső piktójába 5 L, 1 NP, a következő lyukba 1 L, 1 NP, a következő lyukba 5 L, X KP, a középső pi- kóba, 5 L, 1 NP, a következő lyukba, stb., így végig a csil- 'ag utolsó lyukáig, a másik csillaghoz L -nélkül lépünk át, gy körül a térítőn.

Miért hazudik a gyermek ?

2. sor: Minden lyukba 2 NP, közben L-mel. A csil- 'agok között L nélkül lépünk át. A sarkon pedig 5 L-et készítünk 2 helyett.

Egyesek azt mondják, hogy akkor hazudik a gyermek, ha nem mond igazat. Nem ilyen egyszerű a dolog. 3—6 éves gyermek a maga életének problémáit átvetíti a környezetre. Képzelete életet varázsol a megkopott rongybabába és amit kepzelete varázs-vila- gában átél, azt valóságnak hiszi, valóságnak érzi! Ez hazugság? Hazugság a János vitéz tündérországa? A Hüvelyk Matyi, a Hófehérke, a Hét törpe? Nyilván nemi Az életet szépítő képzelet csodavilága és mivel ebben az országban ó a főszereplő, mindaz, ami ebben a csodavilágban történik, vele történik. Hagyjuk hát, aogy a gyermek élje a maga csodavilágát. Hadd mesélje, hagy mi történt vele a nap folyamán.. Ne torkolljuk le a szerencsétlen kisgyermeket azzal, nogy hallgass, ne hazudozz, ne döntsük össze idő előtt az álomvilágát, hiszen ez a mesevilág 5—6 éves korában úgyis magától összeomlik. De még egyszer visszatér fantáziából származó mesélő kedve a 12—16 éves kamasz és balkfiskorban. Ki ne ismémé a kamaszdiákók nagjyot-mondá- sait? Hazugságok ezek? Nem! Egyszerűen a gyermek életkori sajátosságaiból fakadó felfokozott fantáziájának, alkotó erőinek termékei. Ezért letorkollni a gyermeket, ezért büntetni éppen olyan lelíketlenség, mint megbüntetni azért, mert nem jön a foga.

Hány szülő vadította el egy életre gyermekét magától azzal, hogy kamaszos nagyot- mondásaiért megbüntette, vagy nevetségessé tette!

Dehát akkor

találni. De azt ne felejtsék el a vallató apák, hogy könnyű kiverni a gyermekből az igazságot, de veréssel nein egy életre kiverik a gyermekből a szülők iránti szeretetet is. A gyermeki hazugság elbírálásánál tehát azt kell megnézni, hogy igazat mondott-e a gyermek vagy sem. Tudatosan vezet-e félre, vagy csak rosszul tudja az esetet.

mi a hazugság?

3. sor: Ugyanaz, mint a 2. ■or, csak a sarkoknál az 5 b-es lyukba 2—2 NP van.

4. sor: Ugyanaz, -mint a 3. ■or, csak közben 3 L-et készítünk.

5. sor: Ugyanúgy, mint í. sor.

Kétféle formában is elké- títhétő. "Négyszögletesre, ak- :or összekötő kiscsillagokat is részltünk, a szélére csipkét s tehetünk. Készülhet hat- zögletes formában, akkor a sillagok egymással lesznek •sszekapcsolva. 8 levegőszem- lől karikát képezünk.

1. sor: 6 NP-t teszünk a vukba,'közben 5 levegőszem- ael.

2. sor: Minden pálca fölé KP-t teszünk és minden 5

bv. szemes lyukba 2 P, 2 NP, HRP, 2 NP, 2 P (ívecskék), zt 6-szor.

3. sor: KP-kal a 2. P-a teljéről ' Indulva 5 levegősze- >et öltünk le RP-val a HEP jtejére, 5. lev. szemet öltünk í az ívecske másik oldalán evő első P-a tetejére, 5 L- íel ismét a következő ívecs- e 2 P-nak tetejére, majd kö- épre 5 L-mel és így végig

soron.

4. sor: KP-val a lyuk köze- óre megyünk, onnan kiin- ulva minden lyukba 6 L-t ltunk le RP-val.

5. sor: Ugyanaz, csak 7 le- egőszemmel.

6. sor: KP-val a lyuk köméből indulva minden lyuicba

NP, 2 L, 2 NP-t teszünk, őzben 3 levegőszemet készí- ink.

7. sor: A 2 L-es lyukakba, NP, 2 L, 2 NP kerül, pálca- oportok közé 4 L-et teszünk. S. sor: KP-val a pálcaescport

teszünk 1—1 pikóval (ossz. 3 pikó), 4 L-et 1 KP-val leöltünk a 4 L-et átfogva, 4 L után ismét a következő pálcacsoport 2 L-es lyukába 4 NP, közöttük 1—1 pikó stb. végig a soron és ezzel be is fejezzük.

Ha köralakú térítőt készítünk, úgy a csillagokat egymással úgy kapcsoljuk össze, aogy- 3—3 pálcacsoport 3-as pikójának középsőjét fogjuk össze. (Egy csillag köré 6 csillag csoportosul). Ha szögletes térítőt készítünk, akkor a 18 P-csoportot úgy osszuk cl a csillagok összekapcsolá- .ánál, hogy 2 szemben lévő ildalon 3, és az átló-irányú ücfalon 2 P-csoportot kapcsolunk össze. A csillagok kö- tott üresen maradt 4-szer 2 P-csoportot a következő kis csillaggal fogjuk össze:

Kiscsillag:

15 L-ből karikát képezünk.

) L-et a P-csop. középső pi- kójához öltünk, 9 L-mel visszalépünk a karikához, 1 <P-val még 2 KP, (ossz. 3 .LP) 9 L-mel a következő P- csoport középső pikójához öltve, 9 L-mel vissza a karijához, stb. így végig, amíg a 8 P-csoportot összefogtuk. Az így összeállított csillagok szélére egyszerű csipkét horgolunk. Az összekapcsolt csillag összekapcsolása melletti első lyukkal kezdjük el a csipkét.

1. sor: 8 L (ebből 5, 1 NP6.-7. sor: Ugyanaz, mint az 5. sor, csak közben 4 L-et készítünk.

8. sor: Ugyanaz, mint a 7., de most minden 2—2 NP között 1 pikót teszünk. így végig a soron a térítőt befejezzük.

A hazugság hamis kijelentés, a megcsalás szándéka. íme néhány példa: «-megtanultad a leckét-«, kérdezi a szülő és a gyermek habozás nélkül rávágja: »igen, ma nagyon kevés leckét kaptunk“. Ilyenkor tudatosan hazudik, hogy megszabaduljon a tanulás kötöttségétől. Másik eset: a kisebb- nagyobb lányika kidauero.lt hajjal megy haza. »Ki készítette a hajadat“ kérdezi az édesanyja. »Az egyik barátnőm, nagyon ügyes, másoknak is megcsinálja“ — hadarja a lány, amíg a mama meg nem unja. Ilyenkor a lány tudatos félrevezetési szándékból nem mond igazat, mert a füzetre, a körzőre kapott pénzt hajbodorításra költötte.

Az is előfordul, hogy konokul és kitartóan hazudik a gyermek. Még akkor is, amikor világosan rábizonyul, hogy hazugsága csődöt mondott. Miért? Valami csodában hisz, valami csodát vár, amely a szorongatott helyzetéből kiszabadítja. Sok szülő mondja: »konok a fiam, a lányom«, ha agyonverem, akkor is kitart a hazugsága mellett«. Nem azért tart ki az egyszer kitalált hazugság mellett, hogy a szülőt, a nevelőt bosszantsa, nem konok, nem makacs, hanem megrémült a gyermek. Azért tart ki a hazugság mellett, mert nem tud jobbat hirtele- nében, rémült helyzetében ki

A hazugság elbírálásánál

különbséget lehet és kell tennünk az egyes hazugságok között. Másképpen kell büntetnünk az olyan hazugságot, amely abból származik, hogy a gyermek azért hazudott, hogy kirántson valamit a bajból és másképpen, ha a hazugság önző érdeket szolgáL íme né- nány példa a különböző hazugságokról.

Az egyik iskolában az egyik osztály röntgenvizsgálatra ment. Amíg a vizsgálatra vá- í akoztak, addig néhány tanulónak megtetszett a szomszéd kertben lévő szilvafa és annak termése. Azok is magúikra vállalták a szilva eltulajdonítását, akik ott se voltak és az igazgató nem nézett jobban utána a dolgoknak és intésben részesítette valamennyi tanú lóját. Az volt az indok, hogy miért nem mondták meg, hogy kik voltak a tettesek. Hazud- tak? _ Kétségtelenül. Azonban nézzük csak meg jobban a dolgokat. Mihez kellett több hősiesség? Szótlanul vállalni a személyi igazgatói büntetést, vagy nagy fennen kiállni és rámutatni, ezek voltak a tettesek? Nyilván az előbbihez több hősiesség kellett. Hányszor megtörténik, hogy többgyermekes családokban a gyermekek összetörnek valamit, arnikoris a -’kisebbik lányka, vagy fiú ri- manikodi/k a többieknek, a nagyobbaknak, hogy ne mondjak meg anyukának, hogy törte össze a csuprot, vagy a Poharat. És ilyenkor mindig aaad a testvérek között, aki a xeielosségrevonásfcor kijelenti: »fin voltam, én tettem«. Hazudott. Miért, hogy a kisebb testvért, a gyengébbet, az ügyetlenebbet megmentse a testi fenyítéstől. Hányszor akad az iskolában, hogy egy keményebb kötésű gyerek magara vállalja a fegyelemsértést, hogy mentesítse barátját cimboráját, vagy, hogy megmutassa, hogy ő milyen vagány gyerek.

Nyilvánvaló hazugságok ezek. De azt is érzi az ember, hogy az ilyen hazugságot elkövető gyermekek lesznek az áldozatkész emberek. Az következik ebből, hogy a mások éraekében elkövetett hazugságot ne büntessük? Errő szó sem lehet. Hiszen a gyermekek hamarosan arra a meggondolásra jutnának, bogy miért ne hazudhatnék ő abban az esetben is, ha abból neki haszna, esetleg másoknak kára származnék. Ezek a hazudozások súlyosabb elbírálás alá esnek. Ezek olyan hazugságok, amelyek nem használnak a -testvérnek, barátnak és az ilyenfajta hazugságra az a jellemző, hogy a gyermek a hazugság

dDSOgojptűzénél igyekszik megsütni a maga kis pecsenyéjét. Az iskolában talán éppen a legtöbb ilyen természetű hazugság hangzik el. Hazudik a gyermek, hogy mi mindent összeolvasott azért, hogy egy kicsit jobb irányba hangolja a magyar tanárt. Az otthoni hazugság is ilyen, amikor hamisan kér pénzt füzetre, körzőre. Az önzés, a törtetés húzódik meg az ilyen hazugság mögött. A gyermek így próbál becsületes küzdelem nélkül jogtalan előnyökhöz jutni. Azt hiszi, hogy így juthat nagyobb darab vajaskenyérhez, vagy nagyobb almához, jobb bizonyítványhoz, szebb ruhához, mindenhez, amit a szeme-szája megkíván. Ez a hazugságtípus elöbb-utóbb kinövi magát, szörnnyé duzzad és menthetetlenül elvezet a mások életét, boldogságát tönkretevő mindenfajta közösségellenes hazugsághoz. De nemcsak ilyesmiről van szó. Milyen hamar elhangzik a tanulóknál egymás között: »vigyázzatok, ez spicli«, • és a szerencsétlen gyermek nem érti, hogy máért hallgatnak el -társai, ha ő a közelükbe ér. Minden iskolában van olyan gyermek, akinek nincs barátja, akit nem választanak be a játékba, ha utánanézünk, mindegyik esetben szinte az az ok, hogy valaki — nem egy esetben felnőtt az illető —, valami rágalmazó, gonosz szóval egy életre elidegenítette a szerencsétlen gyermeket az emberektől.

Ezek után az a kérdés, hogy

mit nem szabad tennünk,

TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL

(LETT NÉPMESE.)

Kiment egyszer a paraszt az erdőre. Amint megy, mendegél az erdőben, elétalál egy óriási farkast.

Ütött a halálod órája, hamm bekaplak! — mondta a farkas.- Mit vétettem én ellened? Miért társz az életemre? — kérdi a paraszt.- Meg kérdezed ... hát nem tudod?- Nem én. Szépen kérlek, mondd el tüstént!- Nem hagytál a borókabokorban aludnom ma reggel. Most is zug meg a fejem az átkozott

trombitálásodtól!- Ne hamarkodd el a dolgot. Miféle trombitálást emlegetsz? Csak az orrom fújtam ki,, ha erre gondolsz.- Akárhogy is volt, most már minuegy, n.egeszlek és kész!- Aki erősebb, annak van igaza. Nem bánom, egyél meg, csak annyit engedj meg, hogy lemossam a patakban magamról a piszkot és a port.- Kendben van, mosakodj meg - egyezett bele a farkas. Leült tisztes távolban és vart. A paraszt odament a patakhoz, lehajolt, mintha mosdana, KözDen észrevétlen egy vastag borókaágat tőrt le.- Kész vagy-e már? - türelmetlenkedett a farkas.- Kész én - felelte a paraszt.

Odamegy a farkashoz, bal kézzel elkapja a farkát, jobbjával pedig csihi-puhi, üti, ahol éri.

Erősebb vagy, mint én,

de

nekem több eszem van. Eléseb

mis hájjal kenték a bölcsőmet. .Jól jegyezd meg: többet ésszel, mint erővel.

Azzal ügy elpáholta a farkast, hogy annyi ép bőr se maradt az oldalán, mint egy babszem.

A farkas szabadulni akart s addig-addig ficánkolt, míg az egyik nekirugaszkodása után ott maradt a farka a paraszt kezében. Usgyi neki, vesd el magad, futott a farkas, amerre látott.

A paraszt fogta a lompos farkat, belerakta a tarisznyájába s mosolyogva folytatta az útját.

A farkas futott egy darabig, aztán megpihent. Mikor magához tért, nosza uvölteni kezdett, ahogy a torkán kifért, hadd gyűljenek oda a többi farkasok Is

Összeverődtek a farkasok, annyi volt, mint a rosta lika

Üldözőbe vették a parasztot.

Az, amint meghallotta az üvöltést, zajt, tudta, mi vár rá. Sokat nem teketóriázott, usgyi fel a legmagasabb fenyőfa legfelső ágára. Onnan kémlelt lefelé, ugyan jönnek-e az üldözők.

Nem sokat kellett várnia, előbukkantak a farkasok. Úgy kerülgették a fenyőfát, mint az éhes ökör a gezemicével körülrakott boglyát.- Le kell onnan cibálni!- Igen ám, de hogyan?

Rengeteget töprengtek a farkasok, mitévők legyenek. Nagysokára megszólalt a legöregebb farkas:- Valamelyikünk a fa alá áll,

onnalr o J;*- “

de

harmadikra a negyedik s Így tovább, míg csak az utolsó el nem éri az ágat, amin az ember kuporog .. . Akkor aztán lerángatjuk!

Tetszett a többieknek, amit a legöregebb farkas mondott, de legjobban a csonka farkas örült

a javaslatnak.

Kögvest oda is állt a fa alá s biztatta a többieket is, hogy kapaszkodjanak a hátára.

— Csak érjük el a gazembert, darabokra szaggatjuk! — mondta nagy dérrel-durral.

Ahogy egymás hátára kapaszkodtak a farkasok, egyre magasabb lett a »létra«.

Nekirugaszkodott az utolsó farkas is, már készülődött, hogy az embert lerántsa.

Látja a paraszt, hogy rosszul áll a szénája, de helyén volt az esze, előrántotta a farkat s a földre dobta.- Hé, te csonka! Ott a farkad! Kapd el, hátha visszaragaszthatod még!

örömében csapot-papot hagyoti a farkas, loholt a farka után. A többiek meg a földre pottyantak úgy, hogy a nagy eséstől majd nyakukat szegték! Dühükben éktelen üvöltéssel a csonka farkas után vetették magukat, hogy elverjék rajta a port, amiért igi meghiúsította tervüket.

A paraszt meg lemászott a tárói és hazament anélkül, hogy baja szála meggörbült volna.

Fordította:

ha azt alkarjuk, hogy gyermekeink ne hazudjanak. Mindenesetre nem ügy kell kezdeni, mint egyes apák, akik a nad- lagszijat rojtosra verik a gye- reken, mert hazudott a gyermek Az egyik ilyen apátod megkérdezték, hogy miért ver- te meg először a gyermekét, az apa ezt válaszolta i »a gyer- mek hazajött az iskolától és oevalatta, hogy verekedés közben elszakadt a kabátja« amikor megkérdezték ettől az apától, hogy vajon megverte-e volna gyermekét, ha a gyermek azt mondja, hogy a padiéi1“0110 szög szakította el a kabátját, az apa (meglepetten ezt válaszolta: »hát kérem, csak nem verem meg a fiamat egy véletlen miatt«. Kiderült, hogy a gyermek még néhányszor bevallotta hibáját,

. amikor látta, hogy nadrág- szíí, jár az őszinte beszédért, áttol kezdve rendszeresen hazudott. Hazugságra neveli te- , t gyermekét az a szülő, aki ug> osztja a pofont, mint édesanya szokta a mindennapi kenyeret. Ha nem akarjuk, hogy hazudjon a gyermek, akikor te- Syük számára lehetővé, hogy élhesse a maga életét. Ne te- leped jen a szülő a gyermekre annyira, hogy az mozdulni se tudjon. Éppen azokban a családokban hazudnak a 'gyermekek a legtöbbet, ahol szinte minden lépésüket tilalomfákkal veszik körül. Ahol úgy hullik az örökös ne tedd ezt, ne tedd azt, ezt nem lehet, azt nem lehet, hogy az ember azt hiszi, hogy a szülő szinte szenvedélyesen vadászik arra, hogy valami rendellenességein, kihágáson kapja gyermekét.

Nem arról van szó, hogy hagyjuk mágiára a gyermeket, de arról igenis szó van, hogy ne nyomorítsuk agyon. Aztán a család erkölcsi állapota is kedvezhet a hazugságnak. Ahol a gyermek látja, hogy a szülő arcpirulás nélkül hazudik, ahol a szülő igazol minden nemlé- tező betegséget, ott kifejlődik a 'gyermekben a hazugság. A ársadalom is meghatározza hogy a felnövő gyermek az igazmondás, vagy a hazugság nellé köti-e le magát.

Kétségtelen, hogy a legideá- isabb az, ha a 'gyermek nem .anul. meg hazudni. Olyan helyieteket kell teremtenünk, 10‘gy ne is legyen szüksége a hazugságra. Mi magunk se hatod junk a gyermekeknek. Ne együk 'gyermekeinket hazug- ;águnk cinkosaivá. Ha magának a családi otthonnak a levegője az igazságot leheli, ha i gyermek odahaza azt tapasztalja, hogy ott minden kimondott szó az igazságból születik, akikor egészen biztos, hogy sokkal kevesebb lehetőCI n.crr n ^