Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

$$ reoDAiom-fn&íá^ntPmumtS; A Hazafias Népfront írócsoportjának és a Somogyi Néplap szerkesztőségének összeállítása A könyvtárak helyzetének országos szintű elemzése arra a megállapításra vezetett, hogy a magyar könyvtárkul­túrát ez idő szerint két alap­vető és első látszatra egymás­nak ellentmondó vonás jellem­zi. Az egyik, hogy könyvtári rendszerűink — és benne a közművelődési könyvtárháló zat is — számszerűen rendkí­vüli előrehaladást ért el és alapvető minőségi fejlődés'« ment át. A másik, hogy a ma­gyar könyvtáfrtaultúra a szo­cializmus útján haladó, mai magyar társadalom valóságos könyv és könyvtár iráni igé­nyeihez képest és kulturális életünk más fontos területei­hez (iskolázás, irodalom, mű­vész«!, tudományok, stb.) vi­szonyítva, támogatás, fejlesz­tés, ennek következtében ha­tásfok tekintetében még min­dig él van maradva. Vizsgáljuk meg, hogy e megállapítások hogyan érvé­nyesülnek Somogybám. Az első) megállapítás Igaz­ságának, somogyi helytállósá­gának érvei tudottak, kézen­fekvők. Az 1949-ben létreho­zott körzeti könyvtár, majd ennek utódaként 1952-ben megszervezett Megyei Könyv­tár olvasómozgalmi és könyv tári hagyományoktól meoí majdnem szűz területen kezd­te meg szervező tevékenvsé- gét Ma pedig megvénk tele­püléseinek könyvtári ellátott­sága majdnem teljes. A Me­gyei Könyvtár — bár központi épülete és fiókhálózata bőví­tésre szorul — 40 000 kö+etes feltárt állományával Kaposvár város olvas ói-o V c-v--»— remek, kutatóinak könyv igé­nyét korszerűen, teljes mér­tékben kielégíti. Minden járási székhelyün­kön járási könyvtár mű­ködik. 224 letéti könyvtá­runk majdnem egész me­gyei településhálózatunkat átfogja, s ha a ma még könyvtár nél­küli néhány községünk a mű­ködési feltételeket biztosítani tudja, telíessé tehetjük rövi­desén, falusi hálózatunkat. Nem kívánok sokat idézni szellemi felemelkedésünkef kétségtelenül igazoló statiszti­kái adatainkból, de nem hall­gathatjuk el. hogy a me"ye- könyvtár hálózat az utolsó 5 év alatt több mint 3 millió kötet könyvet kölcsönzött hogy a megvei könyvállomány 50 ezerről több mint 200 ezer­re emelkedett csak a Megye1 Könyvtár konyvtállománya 9 ezerről 40 ezerre nőtt, hogy Kaposvár város lakosságá­nak több mint 15 százalé­ka a Megyei Könyvtár ál­landó és rendszeres olva­sója, hogy az 1949-es 3 főnyi könyv táros személyzet helyett, ma 36 főhivatású, szakképzett és 234 tiszteletdíjas könyvtáros S2»lgálja a somogyi olvasó igé­nyeket. Nyugodt lelkiismeret- tél megállapíthatjuk tehát, hogy somogyi könyvtárhálóza­tunk új szervezeti kereteinek kialakításával, a könyvtári munka új tartalmának és idő­szerű módszereinek kimunká­lásával, az ötéves Megyei Könyvtár lényegében helvesen megalapozta a somogyi könyv­tárkultúra szocialista fejlődé sét. . Könyvtárhálózatunk ereiét, életrevalóságát bizonyítja hogy az ellenforradalom meg próh-íItatásait is szilárdan áll­ta. Ez a tény arra is enged következtetni, hogy somogyi népünk megszerette a köny­vet és a könyvtárakat és azo­kat válságos napokban is meg­becsüli. A viszonvlag kis számi! kár­tétel. amelyet a felizgatott, fe­lelőtlen csőcselék néhány fa­lusi könyvtárunkban elköve­tett, aligha mond ellent an­nak a megállapításnak, hogy a somogyi kö«wfárhálózat -tűzálló-« népművelési intéz­ményként került ki az ellen­forradalom megpróbáltatásai­ból és hogy a könyvtárak vi­harban is kénesek már a rá­juk bízott szellemi és anyagi értékeket megőrizni, átmente­ni. cÁ közit ui ne (mih i kö m/1) tárak helyzete Söinői/iffiait Ugyanakkor a második meg­állapítás igazságát is számos tény igazolja. A kétségtelenül hatalmas fejlődés ellenére sem ele­gendő és helyes összetéte­lű falusi könyvtáraink ál­lománya, elhelyezési kö­rülményeik, felszerelésük mostoha és szegényes, alig van helybenolvasásra al­kalmas falusi könyvtá­runk. A. leghevesebb kulturális igénnyel jelentkező pusztai te­lepülésekre alig kerültek könyvtárak. Járási könyvtára­ink szakmai felszerelése pót­lást igényel. A Megyei Könyv­tár, bár megyénk tudományos Gócává nőtt, technikai felsze­relése elmaradott, raktárai túl­zsúfoltak. Ezek és egyéb gátló körülmények feltétlenül közre­játszottak abban, hogy könyv­tárhálózatunk a társadalmi ne­velés fontos feladatát csali részben és nem olyan hatás ­fokkal végezte, mint amilyen­re képes lett volna kedvezőbb feltételek biztosítása mellett. Ezek után vizsgáljuk meg a somogyi könyvtárak helyzetét négy vizsgálati szerrmont: el­helyezés, felszerelés, könyv­állomány, könyvtárosok tekin­tetében. Rövidesen pedig egv másik cikkben foglalkozunk olvasómozgalmunk és irodalmi oropagandánk fejlődésével, helyzetével is. A könyvtárak elhelyezése és Fels^T<ralése, anyagi lehe­tőségek mellett nagy mérték­ben függ a fenntartó szervek­nek a könyvtárügyhöz való viszonyától. Ahol a fenntartó tanácsi szervekben él a művelő­désügy szeretet«, megbe­csülése, ott a könyvtárak működési feltételei a lehe­tőségekhez mérten biztosí­tottak. »A lehetőségekhez mérten«, 'Part érméi többet várni -hely­telen és igazságtalan igény 'enne. A magyei tanács végrehajtó bizottsága igazgatásilag és anyagi lehetőségeihez képest is támogatja a megyei könyv­tárhálózat munkáját. A ked­vező elhelyezés mellett, két­szer épületbővítéssel enyhítet­te á Megyei Könyvtár zsúfolt­ságát. 1957 nehéz esztendejé­ben költségvetésen felül 50 000 forintot folyósított könyvvá­sárlásra, 30 000 forintot felsze­relésre. Járási tanácsaink vi­szont a járási könyvtárak el­helyezésén túl nem sok gondot fordítottak a könyv tárakra, sőt a nagyatádi járási tanács még az elhelyezést is mostohán ol­dotta meg. Falusi tanácsaink egy része a népkönyvtárak működésének elemi feltételeit sem biztosítot­ta. Meg nem értésüket tükrö­zi az a sajnálatos tény is, hogy önerőből 1957-ben össze­sen 19 falusi könyvtár részére történt könyvvásárlás. A fo- nyódi és a nagyatádi járás egyetlen községében sem jutói oénz könyvvásárlásra. Elisme­rést érdemel Kaposvár város és Siófok tanácsa, mely évről évre anyagi támogatásban ré­szesíti könyvtárát. Az igazság kedvéért szívesen említem meg, hogy 1958-ra változás ígérkezik e téren, mert községeink nagy része ter­vezett kisebb nagyobb ösz- szeget a községfejlesztési alapból könyvtára állomá­nyának fejlesztésére. Falusi könyvtáraink elhelyezé­se sajnos -kedvezőtlen. Me­gyénkben összesen 9 olyan népkönyvtár van, mely olva­sószobájával helybenolvasási lehetőséget is nyújt. Ezek szá­mának emelése fontos lenne, mert ezekben nyílik a legtöbb lehetőség az újságok, szakla­pok, folyóiratok olvastatásá- nak propagandájára, ezek az olvasószobák nyújtanának mó­dot ahhoz, hogy a könyvtár — különösen a művelődési otthon nélküli falvakban — a falu kulturális életének eleven gó­ca legyen. 25 népkönyvtár mű­ködik önálló helyiségben, a legtöbb helyütt azonban az is­kolában, vagy a művelődési otthon alig fűthető nagytermé­ben, vagy a tanácsházban el­helyezett szekrény jelenti a könyvtárt. Ez az elhelyezés jelentette a helyi szerveknek a legkényelmesebb és legkézen­fekvőbb megoldást. Vannak örvendetes jelensé­gek is, pl. az újonnan épülő művelődési otthonokban könyvtári és olvasószobák is épülnek, mint Zákányban isi Somogydöröcskén alakítással önálló helyiséget adtak a könyvtárnak, Miklósiban olva­sóköri helyiséget terveznek létrehozni. Remélhető, hogy a jövőben nem fordul elő már olyan eset, mint a múlt év­ben, hogy jól működő könyv­tárt, indokolatlanul kedvezőt­lenebb körülmények közé he­lyezzenek a helyi szervek és működésüket lehetetlenné te­gyék. Az elhelyezésnél nem sokkal kedvezőbb a könyvtárak fel­szerelése. A járási könyvtárak feldolgozó munkájukat írógép htján kézzel végzik. A falusi könyvtárak legtöbbjének egy szekrény csak a felszerelése. Helvbenolvasási lehetőség, ba­rátságos, korszerű berendezés, mely vonzóvá, otthonossá ten­né a könyvtárt, sajnos, csak igen kevés helyütt van. Kedvezően alakult viszont az elmúlt év folyamán a könyvtárak könyvállomá­nya. A Megvei Könyvtár és a járá-i könyvtárak tervszerű állo­mány alakító munkájával a népkönyvtárak többségéből ki­vonták az elévült, érdektelen-, vagy agyon olvasott könyveket és helyükbe az olvasók i?é- nveit iobban kielégítő, korsze­rű műveket adtak, azonba" nem a szükség szerinti mennyi­ségben. Különösen érezhető, a kor szerű mezőgazdasági szakköny- vek, a tájanyag és az ifjúsági könyvek hiánva. A Megyei Könyvtár módszertani csoport ja a falusi könyvtárak minta- katalógusának összeállításán (SZÍN:, egyszerű, de előkelő szoba. Asztal, három szék. Falakon ősök képei.) SZEREPLŐK: Táncsics, Gróf, László, György úrfiak. (A két grófgyerek szótla­nul, mereven ül az asztal mellett. A semmibe néznek, várakoznak.) GRÖF: (Bejön a szomszéd szobából, házikabátban.) Még nincs itt a preceptor úr? KÉT FIÚ: (Egyszerre.) Még nincs itt, papa! (nyafka han­gon). GRÖF: Na, majd csak meg­jön. Nem szokott késni.... Le­gyetek csöndben... (el). FIUK: Igenis, papa! (Hosz- szú szünet.) TÁNCSICS: (Besiet.) Bocsá­natot kérek, egy kicsit meg­késtem. (Lerakja kalapját, felöltőjét.) FIUK: (Egyszerre feláll­nak.) Igenis, preceptor úr... TÁNCSICS- Egy régi isme­rősömmel találkoztam. Egy kicsit feltartott. FIUK: Igenis, preceptor úr. TÁNCSICS: (Leül.) Üljenek le... Megcsinálták a feladatot? FIUK: Igenis, preceptor úr. TÁNCSICS: Hadd látom... (Olvas.) Jó... jó... Ejnye, Lász­ló úrfi, ezt nem szabad... Ezt nem jól csinálta! Nézze, ezt nem így kell írni! Nem sza- baccság, két csévél, hanem György úrfi? GYÖRGY: Dé-vel:"szabad­ság! TÁNCSICS: Persze, hogy dével: Sza-bad-ság! A sza­badság a legnagyobb kincse az egyes embernek is, meg a nemzetnek is. Szabadság nél­kül az élet nem élet. Sza­badság az a léleknek, ami a víz a halnak, a levegő a ma­dárnak, napsugár a virág- nakl. Csak a szabadságban virul a gondolat, csak a sza­BORK\ GÉZ\: Táncsics nyelvet tanít bdságban halad előre a nem­zet, csak a szabadságban fej­lődik az emberiség... A sza­badságot szeretni kell, a sza­badságért harcolni kell, a szabadságért az életet is fel kell áldozni! Ezt a legszen­tebb szót nem szabad hibá­san írni. Értik? FIUK: Igenis, preceptor úr. TÁNCSICS: A mai órán az egyszerű mondatról beszélge­tünk. Figyeljenek jól ide. Ha valamiről valamit mondok, az mondat. Itt van például ez az asztal. Erről az asztalról mondok valamit: ez az asztal négyszögletes. Ez mondat. László úrfi, mondjon egy mondatot erről a füzetről! LÁSZLÓ: (Énekelve.) Ez a fú zet négyszögletes! TÁNCSICS: Jól van. Ez is mondat. György úrfi, mond­jon egy mondatot erről a szo­báról! GYÖRGY: Ez a szoba négyszögletes. TÁNCSICS: Helyes. Ez is egy mondat... Látom, értik. A mondat akkor jó, ha igaz. Rossz mondat lenne például, ha erről az asztalról azt mon­danám, hogy kerek. Ez ha­zugság lenne. Olyan monda­tot, amelyben hazugság van, soha ki ne mondjanak és so­ha le ne írjanak! A hazug mondat beszennyezi az em­ber száját. A mondat arra va­ló, hogy igazságot mondtunk vele. A mondat szive, lelke az igazság. A kimondott vagy leírt mondatban nem szabad másnak lenni, mint a tiszta igazságnak. A mondat arany­pohár, amelybe csak az igaz­ság égi borát szabad önteni! Aranypohárba nem öntünk moslékot, a hazugság mos­lékját. Soha, soha ki ne mondjanak, le ne írjanak hazug mondatot! FIUK: Igenis, preceptor úr. TÁNCSICS: Minél nagyobb igazságot mond ki a mondat, annál értékesebb. Nézzék pél­dául ezt a mondatot: Minden ember egyenlő. Micsoda nagy igazságot mond ez a mondat! Ez a mondat azt a gyönyörű igazságot mondja ki, hogy minden ember egyenlő jogok­kal jön a világra, mindenki­nek egyforma joga van az élethez, a művelődéshez, a jó­léthez, a munkához, a.', sza­badsághoz. De ez a mondat azt is mondja, hogy minden­kinek egyformán vannak kö­telességei is! ...Értik? ­FIUK: Igenis, preceptor úr. TÁNCSICS■ Vagy nézzük ezt a mondatot: A nép szava isten szári. Micsoda fölséqes igazság ez is! A nagy töme­gek, a nép, az embermilliók akarata az isten akarata! Nem helyes az, ha a kevés­számú hatalmasok nem hall­gatják meg a nép kívánsá­gait... Nem helyes, ha a nép szavát semmibe sem veszik, mert a nép ajkáról az igaz­ság beszél! Mondok még egy ilyen szép mondatot: A haza a dolgozó népé. Látják, ez a gyönyörű mondat is... GRÖF: (Belén.) Fiúk, men­jetek le a kertbe játszani. Vé­ge a tanórának! FIUK: (Felállnak.) Igenis papa! dolgozik. Ennek alapján terv­szerűbb lesz a falusi könyv­tárak állományalakítása, a já­rási könyvtárak letéti szerze ményezése. Remélhető, hogy a helyi erők ígért támogatásá­val, a korábbiaknál bősége­sebb lesz vételi lehetőségünk, ezáltal is és a járási könyvtá­rak cserealapjának kibővítésé­vel színesebbé, frissebbé és sokrétűvé tehetjük falusi olva­sószolgálatunkat. A helyes állománykialakl- táshoz azonban nem ele­gendő a könyvállomány bővítése, fontos annak megóvása, védelme is. A falusi könyvtári nyilvántar­tások felületes kezelése, az élénk könyvtáros csere miatt, továbbá mivel a falusi tanács- funkcionáriusok nem adták meg a könyvek visszaszerzésé­hez a szükséges igazgatási tá­mogatást, igen sok könyv ve­szett el -könyvtárainkból és ve­szik el falun ma is kártérítte- *,és nélkül. Számos községünk­ben még az ellenforradalmi kártevőkkel sem téríttették meg az elherdált könyveket. Sajnos, sok falusi könyvtáro­sunk és tanácsi dolgozónk megfeledkezik arról, hogy kö­zömbös ügykezelésük miatt nemcsak társadalmi tulajdont képező komoly anyagi érié­kek, hanem néha pótolhatat­lan szellemi kincsek mennek veszendőbe. Rendkívül -gyors n könyvek rongálódása, pisz- kolódása is. Ezért a Megyei Könyvtár rövidesen kidolgoz­za az állomány és a könyvek 'llaga védelmének gyakorlati módszereit.. Emellett hálózati instruáló munkánk során fo­kozott gondot kell fordíta­nunk a könyvállomány hatha­tósabb védelmére. »•A könyvtáros az ügy lelke- tanította Krupszkaja. E gon­dolat igazságát mindennapi könyvtári munkánk is igazol­ja. Ahol tevékeny, ügy szereié nevelő kezében van a- könyvtár ügye, ott hama­rabb, vagy később, de ked­vezően megoldódik 0) könyvtárhelyiség, felszere­lés, állomány és egyéb problémája és eleven az olvasómozgaktfr; mint pl. Hedrehelyen, Kőrös­hegyen, Kaposfőn. Ahol pedig a könyvtáros csak tessék-lás- sék vállalta tisztjét, ott ritkán nyílik a könyvtár ajtaja, mint jól. Szülőkön, Kapoöíüreöer. Könyvtáraink vezetését me­gyénk nagy részében már lel­kesen munkálkodó nevelők kezébe helyeztük, de tovább folytatjuk a rátermett népmű­velők felkutatását és a fanya­logva könyvtároskodók helyett rájuk bízzuk a somogyi fal­vak irodalmi ízlésének, szak­mai- ismereteinek, politikai tudatának formálását. Ahhoz tehát, hogy somogyi könyvtáraink az ellátandó tác- sadalmi igényeket és szükség­leteket kielégíthessék, hogy kulturális és világnézeti 'neve­lő hivatásukat társadalmunk: mai életéber. kielégítő hatás­fokkal betöltsék, hogy korsze­rű termelési ismeretek terjesz­tésével népgazdaságunk erősí­tését szolgálhassák. ahhoz: mind mennviség, mind. minő­ség tekintetében jókora továb­bi fejlődést kell megtenniük. Fenntartó tanácsszerveinknek. pedig érdemes a könyvtárak hasznos és közérdekű munká­ját több megértésben és haté­konyabb támogatásban, részja- íteniük. KELLNER BÉLA Az íróceoport elnökségének közleménye: Az írócsoport elnöksége közli a csoport tagjaival, közreműködő munkatársakkal, s az irodalmat pártol® közönséggel, hogy 1958. április 12—19-ig terjedő héten »Irodalmi hét Somogybán« címmel irodalmi előadásokat, vitaesteket rendez a Szakszervezetek Megyei Tanácsa- val és a TTIT-vel közösen. A rendezvényeken budapesti és somogyi írók tartanak előadásokat, illetőleg mutatkoz­nak be nyilvánosan a nagyközönség előtt. Kérjük az ér­deklődőket, hogy a plakátokat és a sajtó ezzel kapcsolatost, közleményeit kísérjék figyelemmel és minél nagyobb számban látogassák első nagyobb megnyilvánulásunkat. TÁNCSICS: De. gróf úr, hi­szen még alig tanultunk! GRÖF: Az órának vége! Menjetek! (Fiúk el. Illedel­mesen meghajtják inagukat.) Preceptor úr, kénytelen vol­tam megszakítani a tanulást, mert nem tűrhetem, hogy ön az én gyermekeim telkét efféle forradalmi eszmékkel megmételyezze! TÁNCSICS: (Fölkel.) De gróf úr! GRÓF: Én önt nem azért fizetem, hogy fiaimból jako­binusokat, szankülottokat ne­veljen! TÁNCSICS: Én csak jóra és igazra neveltem a gróf úr fiait! GRÖF: Én önt azért fo­gadtam fel preceptornak a fiaim mellé, hóig a helyes magyar beszédre oktassa őket. En végighallgattam a mai nyelvtanítást. Felháborí­tó, egyszerűen felháborító! Ön az egyszerű mondatokat tette a mai lecke anyagává... Ez helyes... De Ön, ahelyett, hogy ezt rendes, kifogástalan mondatokban gyakorolta vol­na, mint például, hogy a ku­tya ugat, vagy a macska nyá­vog, a ló nyerít, vagy hogy a kakas kukorékol és más ilyen igazán szép és egyszerű mondatokon, hiszen ezer meg ezer ilyen kedves mondat van, ön ehelyett forradalmi jelszavakat, revolucionárius frázisokat csepegtet fiaim fo­gékony lelkűidébe... Táncsics úr, én ezt nem engedhetem meg! Az én házamban, az én pénzemért az én gyermekeim ne tanulják azt, hogy minden ember egvenlő! TÁNCSICS: De mikor az!! GRÖF: De mikor nem az!!! ön szerint például én és — mondjuk — ön egyenlők va­gyunk? TÁNCSICS: Vagyonban nem, gróf úr, mórt az ön ősei az én őseimet erőszakkal ar­ra kényszerítették, hogy munkájukkal, verejtékükkel önöknek palotákat építsenek megtöltsék hombárjaikat, pénzesládáikat... Nem va­gyunk egyenlők, gróf úr, ha­talomban sem, mert önöké az ország ereje, a törvényeket önök gyártották érdekeik és kizsákmányoló rendszerűk védelmére és a nagy tömegek elnyomására. Nerrit •vagyunk egyenlők, gróf úr, talárt. szellemi tekintetben sem, mert én nehezen és keserves. lemondások árán tudok csak. hozzájutni a könyvekhez, a tudás kincsestárához... Do­ha most még nem is vagyunk egyenlők, gróf úr, el fog jön­ni az idő, amikor egyenlők leszünk!! GRÖF: Hallatlan imperti- nenciaü Es az ilyen ember szabadon jár!!! De majd én teszek róla, hogy ne j&rjon szabadon!!! TÁNCSICS: Gróf úr, en­gem lecsukathat, de az idők szellemét nem tudja börtön­be zárni!! Párizsban már fel­kelt a szabadság, egyenlőség és testvériség napja!! Hoz­zánk is el fog jutni a fé­nye!! Ha ma nem isK de el­jut holnap!! GRÖF: Itt a pénze... Töb­bet nem lépheti át a palo­tám küszöbét!! TÁNCSICS: (veszi a holmi­ját) Tegye el a pénzét, gróf úr! A mai órámért megkap­tam a jutalmat: azt, hogy ebben a házban kimondhat­tam az igazságot!! (El.) GRÖF: Veszedelmes frá­ter. .. Az ilyeneknek börtön­ben a helye! (Füaaönu.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents