Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-19 / 42. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1958. február 19. Szovjet államférfiak üdvözlő távirata a magyar államférfiakhoz OOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, OR. MÜNNICH FERENC elvtársnak, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány elnökének, Budapest. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulója alkalmából forró jókívánságainkat tolmácsoljuk személy szerint Önöknek és az egész magyar népnek. Ez a szerződés, akárcsak a Szov­jetunió és a Magyar Népköztársaság kormányának 1957. március 28-i nyilatkozata — amely összefoglalta és tovább­fejlesztette az 1948. február 18-i szerződés elveit — szilárd alapja népeink testvéri barátságának. A szovjet és a magyar nép barátsága az elmúlt években komoly megpróbáltatások közepette is helyt állt, megerősödött és széttéphetetlen, le­győzhetetlen erővé vált. A szovjet emberek őszinte szívvel kívánnak további si­kereket a magyar népnek a szocialista építésben, a népi ha­fialom erősítésében. Szilárd meggyőződésünk, hogy országaink testvéri kap­csolatai továbbra is sikeresen fejlődnek a béke és a szocia­lizmus érdekében. K. VOROSILOV, N. HRUSCSOV, : ; N. BULGANYIN. Gromiko üdvözlő távirata dr. Sik Endréhez OR. SÍK ENDRE elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Budapest. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés megkötésének 19. évfordulója alkalmából fogadja, mi­niszter elvtárs, szívélyes jókívánságaimat. További sikere­ket kívánok Önnek a Magyar Népköztársaság békeszerető külpolitikájának megvalósításában. A tíz esztendővel ezelőtt országaink között aláírt barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek létér­dekeit, a világbéke érdekeit szolgálja és fogja szolgálni. A. GROMIKO, a Szovjetunió külügyminisztere. Az Egyesült Államok és Anglia .a Biztonsági Tanács tuniszi vitájának elhalasztására törekszik London (AP). Jólérbesült dip­lomáciai körök szerint az Egyesült Államok és Anglia a színfalak mögött arra törek­szik, hogy elhalasszák a Biz­tonsági Tanácsban a francia— tuniszi viszállyal kapcsolatos vitát. Értesülések szerint Lon­doni és Washington felkérte Franciaországot és Tuniszt, hogy kérje a keddre kitűzött vitának meghatározatlan idő­re való elhalasztását. London­ban azt hiszik, 'hogy Franciaor­szág és Tunisz elhalasztása ké­relmet terjeszt majd a Bizton­sági Tanács e havi szovjet el­nöke, Arikagyáj Szoboljev elé Ha e 'törekvés kudarcot is váltaná, az Egyesült Államok és Anglia —• beavatottak érte­sülései szerint — bízik abban, hogy meg ltudja akadályozni a Biztonsági Tanács 'beavatko­zását. Beavatottak szerint a New York-i amerikai és brit ENSZ-fcüldöttségak már tudo­mást szereztek arról, hogy leg­alább hét ország képviselője hajlandó ellenezni a Biztonsági Tanácsban a kérdések jelenle­gi időpontban való megvitatá­sát. Nyugati megfigyelők a varsói kormány megegyezési törekvéseiről Varsó (AFP). Nyugati meg­figyelők szerint a lengyel em­lékiratban foglalt javaslatok a varsói kormánynak arról az őszinte óhajáról tanúskodnak, hogy kövessenek olyan meg­egyezést, amely csökkentené a nemzetközi feszültséget és elő­mozdíthatná a szélesebb kö­rű tárgyalást más nemzet­közi problémákról. Tekintve, hogy bizonyos nyugati politikai körökben élénk' érdeklődéssel fogadták a Rapaczki-tervet — fűzik hozzá — a lengyel kormány ez alkalommal figyelembe vette a nyugati ellenvetése­ket, hogy más híveket is megnyerjen az ügynek. így például a varsói kormány, amely tudja, hogy a nyugati hatalmak egyáltalán nem óhajtják elismerni a Német Demokratikus Köztársaságot, emlékiratában igen ügyesen azt írja, hogy »a nagyhatalmak közös okmány, vagy egyolda­lú nyilatkozatok formájában vállalhatnának az atommentes II szultáni helyzet Khartum (Reuter). Kedden Khartumban megkezdték a harcképes emberek öszeírását. Ugyanakkor Mahgub szuöáni külügyminiszter Kairóba re­pült, hogy tárgyaljon Nasz- szer elnökkel Egyiptomnak szudáni területre vonatkozó követeléséről. Egyiptom azt követelte, hogy Szudán engedje át neki a 22. szélességi körtől északra fekvő területet és csapatokat küldött erre a vidékre annak a népszavazásnak az ellen­őrzésére, amelyet az új egyip­tomi— szíriai szövetségről ren­deznek — jelentették hétfőn este Khartumban. A szudáni kormány közöl­te, hogy megvédi szuvereni­tását e terület felett, amely a Vörös-tenger mellett húzó­dik és elszórtan élnek rajta nomád törzsek. Az Umma-párt, a három pártból álló kormánykoalíció vezetője felszólította az ösz- szes pártokat, hogy együttes tüntetéseket szervezzenek az egyiptomi akció ellen. Szer­dára nagygyűlést hívtak ösz- sze a Khalifa-mecsetben. A pártokat felszólították, hogy adják be a hatóságoknak á katonai kiképzésben részesült tagok nevét, valamint az ösz- szes fiatalokét, akik hajlandók önkéntes katonai szolgálatot vállalni Szudán területének ■megvédésében. övezettel kapcsolatos kötele­zettségeket-«. Ez azt jelenti, — hangoztatják a nyugati megfigyelők — hogy minden kormány saját politikájának megfelelő álláspontra helyez­kedhet. Ezenkívül a »száraz­földi, vagy légi ellenőrzésről szóló javaslatok szintén nyitva hagyják az ajtót min­den más indítvány előtt, meri hiszen az emlékirat leszögezi, hogy az ellenőrzés módozatai­ról közös megegyezésben le­het majd megállapodni«. A szovjet írók szövetsége vezetőségi ülésének üzenete az SZKP Központi Bizottságához Moszkva (TASZSZ). A szov­jet irók szövetségének vezető­sége a napokban tartott teljes üléséről üzenetet intézett az SZKP Központi Bizottságához. Az üzenet hangsúlyozza a párt 'kimagasló szeretőét a szovjet irodalom fejlesztésében. Az a kulturális forradalom, szovjet irodalomnak. A párt nemzetiségi politikája irodal­mi életet ébresztett több tu­cat olyan népnél,' amelynek a forradalom előtt saját írásje­gyei sem voltak. Az üzenet rá­mutat arra, hogy a párt vezeté­se segítette az irodalom mun­kásainak eszmei szilárdságát, őkét a revizio­amelyet a Szovjetunió népei a j felfegyverezte kommunizmus építése során i . ° . , , .... . , * ! mzmus elleni harcra, a burzsoá vittek veghez — mondja a fel- j .........................’ h ívás — sok millió, ismeretek- j befolyás különböző megnyit vá­ben gazdag olvasót szerzett a nulásaimak leküzdésére. A MESTERSÉQES HOLDAK VERSENYE A nemzetközi geofizikai év keretében múlt év október 4-én a Szovjetunióban fellőt­ték a Föld’ első mesterséges holdját. A 83,6 kg súlyú »Szputnyik« a csillagászatban az Alfa 1957 nevet kapta. Rövid idő múlva — novem­ber 3-án — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának előestéjén a Szovjetunió tudósai útjára bo­csátották a több mint fél ton­nás (503 kg súlyú) egy kutyát is tartalmazó második szpuí- nyikot, a Beta 1957-et. Többszöri kudarcba fulladt kilövési kísérlet után 1958. február 1-én az Egyesült Ál­lamok Cape Canaveral-i ra­kéta kísérleti telepéről fel­lőtték a 8 kg súlyú, tehát a szovjet Beta 1957-es mester­séges holdnál 63-szor kisebb első amerikai mesterséges holdat, csillagászati nevén Alfa 1958-at. A szovjet mesterséges hol­dak pályája az Egyenlítővel 65 fokos szöget zárt be és ezért egy keskeny, déli-, illet­ve északi területi kivételével (térképünkön fekete terület) az egész Földön megfigyelhető. Az amerikai mesterséges hold az Egyenlítő síkjától 34 fokra eltérő pályán kering, tehát a szovjet holdak pá­lyájával ellentétben a Föld­nek csak kisebb területén fi­gyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy a szputnyik megjelenik Amerika fölött, míg az ame­rikai mesterséges hold nem juthat el a Szovjetunió terü­lete fölé. j MESTERSÉGES HOLDAK VERSENYE 1 ” HALHATATLANSÁGIG Tüneményes gyorsasággal maradt el a né­met városka, s annyi emlék vele. Elmaradt, ott maradt Diósy alezredes úr aggódó arca is, aki íme feláldozta magát a visszamardó szeren­csétlenek oltalmazására. Egy érzékenylelkű nagymama, miközben körmeit kenegette cinó­bervörösre, remegő hangon meg is jegyezte: — A próféták lelke és a mártírok szíve szo­rult abba az emberbe. Próféta nyavalya! — mordult fel ünnep- rontónak Köveskály. Leszerződött egy argen­tin hajóra hajóorvosnak, a mártír. Havi négy­száz dollárért. — Ne vicceljen, Kövikém — vetette magát a beszélgetésbe Hilda az ambulanciáról, hiszen Diósy nem orvos! — Orvosnak nem orvos, de indulás előtt leitatta Horváthot a nőgyógyász s ellopta or­vosi iratait. Nem orvos? Papírja van, pofája van, széltolónak is elég széltoló. Közben robog a vonat, suhannak a tájak. , Bertalan azon töri a fejét, hogy addig, míg 6 a háború nagy kalandjaiban sodródott, mint a vízre dobott parafa, vajon odahaza ki helyet­tesítette őt a pénztárnál. Még világosan a fe­jében van, hogy előző nap hatszázezer ötven­két pengővel zárta a pénztárt, s negyvenhét fillér feleslege volt, aminek okára háromszori számolásra sem tudott rájönni. Most eszébe jutóit. Papírt vesz elő, hogy számoljon. — Bercikém! Anyának érzem magam! Ezt az egyszerű mondatot az utazás máso­dik napján suttogta Bertalan fülébe Karola. Ki is ez a Karola? Általában úgy tudta min­denki, hogy Diósy Diós alezredes úr titkárnő­je volt, szerény és csendes kislány. Olyan volt mindig, mint a doromboló macska: kedveske, kényeske és igen szemérmes hajadon. ¥ 13. — Nézze kisasszony, én ebből a háborúból igen derekasan kivettem a részemet, ne sér­tődjön meg, de ezt nem vállalom! Bertalan megdöbbent. A vonat éppen Bruck táján vesztegelt és ez a közlés jobban megdöb­bentette, mintha az egész szerelvény kisiklá­sáról mesélt volna neki valaki. Hát, hogy a csudába nem, elvégre négygyerekes családapa. Éppen ez hiányozna. — Bercikém! Vállalnia kell. Én ismerem magái, egyetlen ember a mi brancsunkban, aki mindig mindent vállalt. Nem tagadhatja meg tőlem ezt a csekélységet! Ha hazaérünk, agyonver az uram! Mi minden derül ki az emberekről. Berta­lan eddig úgy tudta, hogy Karola egy kecske­méti malom és egy szeszgyár tulajdonosának a lánya, akit szülei a légitámadások idején küldtek ki Becsbe, Kinga nénihez. Kinga néni aztán hirtelen meghalt, a rokonság nélkül maradt kis árvát a bécsi konzulátusunk vette szerető gondjaiba. Itt kérték fel arra is, hogy Diósy mellett végezze az adminisztrációs ügyeket. Kisül, hogy ennek tizede sem igaz. Karolánk már két éve férjes asszony, az ura forgalmista a felpéci állomáson s az asszonyka a vasút révén került forgalomba egészen Be­csig. Időközben családfája átalakult, terebé­lyesedett és lombosodon, lám gyümölcsöt is hozott. — Kérem szépen nagyságos asszonyom! Ké­rem szépen, ne molesztáljon. Vannak itt olya­nok, akik megúszták ezeket a hónapokat gye­rek nélkül, pedig ugyancsak benn voltak a svungban. Ha már bizalmával megtisztelt, se­gítek valószínűségi számításokat végezni, ez félig-meddig a szakmámba is vág. Ez minden, amit tehetek, úgy is mint sorstárs, s úgy, is mint néhány gyerekes családapa. így Brucktól Wiener-Neustadtig meg is volt az útiprogram. Itt, közvetlenül a magyar határ közelében le is kellett napirendről ven­ni az ügyet, mert más, átfogóbb problémák kezdtek bokrosodni. Ezt Karola is megértette, utolsó kívánsága csupán az volt, hogy kapjon egy igazolást, melyben tanúk bizonyítják, hogy a megszállás napjainak esett áldozatul, ami ellen fogcsikorgatva tiltakozott s akkor is azt rebegte: — Szeretlek Jancsikám, szeretlek. Az igazolást aláírták Kovács Bertalan Har- caliból, Köveskály Illés Budapestről, Bech Ti­vadar Nagyváradról. A Karola-féle dolog gyors elintézésének ma­gyarázata, melyen mellesleg az egész szerel­vény röhögött, a következő volt: Alig vesztegelt a szerelvény a neustadti ál-' lomás külső perifériáján egy kurta órát, egy tucatnyi magyar menekülő — talán helyeseb­ben így, hogy visszamenekülő —, akik éppen az országúton meneteltek nyugat felé, a vesz­teglő szerelvény láttán megszakították lendü­letes útjukat s megkezdték a hazai viszonyok ismertetését a vagonok hazavágyó utasaival. — Az oroszok összeszedik az összes ötven éven aluli férfiakat és viszik Szibériába. Gya­log viszik . . . — Az összes tiszteket fülöncsípik és minden parádé nélkül aggatják őket az akácfákra. A törzstisztek lámpavasra kerülnek. — Az egész országban nincs fogpiszkálö ... — Bevezették a szabadszerelmet... — Az összes nagybirtokokat kiosztották a csepeli munkásoknak ... — Megszűnt a magánvagyon ... Elég nagy riadalom támadt. Néhány okos ember csendesen szitkozódva megkezdte a kipákoló.st a vagonból. Mások a végrendele­tük megfogalmazásába kezdtek. Voltaik olya­nok, akik imádkoztak, ismét mások, akik fejüket verték a vagonok oldalába, majd olyanok is, akik csak bambán bámultak a hazai tájak felé, közel járva a gutaütéshez. Általában a nők voltak a legnyugodtab- bak. Soknak a szabadszerelem egyenesen im­ponál. Természetes, hogy ezek után nem is lehet csodálkozni azon, amit Karola Ber­talannak mondott: — Bercikém, mégiscsak magát választom. — Ne idegesítsen az istenért, hallotta, hogy a tiszteket felakasztják! Szinte előre tudtam, hogy újabb skandalum következik, de erre nem számítottam. Antalics, a Pécsről szaladt illatszernagyke- reskedö, miután az első hírek iszonyata okozta rémület elült, egy teljes doboz kon- zervet kiválva fel az egyik hírmondónak, elég csendesen a következő kérdést tette fel: — Üzlet?... — Nincs üzlet. Budapesten az egész kör­úton nincs egy épkézláb kirakat.: A híres Váci utcán tökmagot árulnak... Ki gondolta volna, hogy erre Antalics, az örök jókedvű bácsi, ilyen dühös lesz: — Idefigyeljen, maga hibbant alak! Mi maga civilben? Ja, malomellenőr. Hát ide­figyeljen. Én nem azt kérdeztem, hogy mi van a pesti kirakatokban. Az snifli. Van-e üzleti élet? Adnak-e, vesznek-e az emberek? •Érti? — Egy százpengős annyi, mint a vécépa­pír. Nincs pénz, nincs vásárlás, csak csere­bere. Uram, egy csirke, egy télikabát. Egy marék aszalt szilva, egy Italucsni... Antalics felderült. — Jól van komám, ez az üzlet. A kövér ember elpöfögött a sínek mentén, s megkezdte vásárlási leörútját a szerelvény riadt utasai között. Aztán füttyentett a gőzös és gyászos csend­ben megindult a vonat a magyar határ felé. Vagy százan lemaradtak .Ismerőseink közül a Bech házaspár, Köveskálly Illés főrendi­házi tag, Meeker jószágkormányzó, tisztek, civilek, hozzátartozók vegyesen. Kovács Bertalan a tömegvonzás törvényé­nek értelmében a szerelvényen maradt. An- taliccsal, másodmagával lézengett a hirtelen megürült kocsiban. Hogy el ne unják magu­kat, találós kérdéseket adtak fel egymásnak. Később zálogost játszottak. (Folytatása következik.) i

Next

/
Thumbnails
Contents