Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

J ŰZETEK JOGOS BÜSZKESÉG Nagykorpádon a fiókból elő­kerülnek a könyvek. Lapjaik­ról árulkodó számok bukkan­nak elő. Az első tétel nyom­ban az, hogy 60 000 forint volt a múlt esztendőben a tiszta nyereség. S mindehhez csak ketten dolgoznak az irodában. Mégis jól megy minden. — Szeretnek bennünket a faluban — mondják. S ebben nincs semmi nagy­képűség. Ez így igaz. Szeretik a földmű vessző vetkező tét. Meg­érdemli. Megérdemli, mert minden olyan árucikket igyek­szik beszerezni, ami a falu la­kosságának kell. Hiánycikk­ről van szó. Főként élelmiszer­ről. Ha valamit a megye túl3Ó végéről kell elhozni, nem saj­nálják a fáradtságot. Nem is éri szó a házuk táját. Simonka Sándor, a földművesszövetke­zet elnöke vezetésével tehát jól dolgoznak. Bizonyítja ezt a részjegy­jegyzés is. — 307 százalékra teljesítet­tük — büszkélkednek. Azt jelenti ez, hogy átlago­san az egy főre eső részjegy­jegyzés 97 forint. Büszkeségre jogosító ered­mény. Még valamit el kell monda­ni: a nagykorpádi földműves­szövetkezet könyvelője, vala­mint a kutasi földművesszö- vetkezet elnöke férj és feleség. Az asszony azt mondja: — Reggel, ha kijövünk a kapun, és megyek erre Nagy­korpád felé), a férjem meg ar­ra (Kutas felé). Ott elválunk. Az ilyen elválásból még nincs hiba. További jó munkát mind­kettőjüknek. A vásárlási könyv titka Az asztalon a nagykorpádi földművesszövetkezet irodájá­ban ott fekszik vagy 30 vásár­lási könyv. Fellapozom. Az el­ső oldalon egy sereg kitöltött rubrika ötlik a szemembe. A végösszeget nézem: 3192 forint. Ennyi pénz erejéig vásárolt Szentgyörgyi József földmű­vesszövetkezeti tag. S a végén a könyvnek, mi áll? Körülbe­lül 6000 forint erejéig el is adott árut a földművesszövet­kezetnek Volt miből vásárol­ni. De akármelyik könyvet la­pozza fel az ember, hasonló adatokkal találkozik. A föld­művesszövetkezet tehát hasz­nos és előnyös mindenki szá­mára. Siixakodó hangulatban Marcaliban a földművesszövetkezeteik já­rási központjában bizakodó a hangulat. Amíg másutt a megyében több helyen csüggednek a földművesszövetkezetek dolgozói a gépállomá­sokkal talajmunkára és egyébre kötendő szer­ződés miatt, addig itt más a helyzet. — Teljesítjük a tervet — mondja ki a scntenciáit Garai elvtárs a szövetkezed politi­kai előadó. A terv viszont tekintélyes. A következő a helyzet: A marcali Gépállomás körzetében összesen 19 490 normálholdra kell szerződést kötni. Ebből talajmunka 10 855 normálhold. A szállításra kötendő szerződés 8640 normál- holdra rúg. A Tapsonyi Gépállomáson így osz­lik meg a terv: talajmunka 8765 normálhold, szállítás 10 370 normálhold. S még valami: kombájnnal való aratás 232 hold. A hiba és a húzódás oka nem is ott van a megyében, hogy nem tudják teljesíteni a tervet, hanem ott, hogy nem értik a rendele­tet. Abban ez áll: — ... a termelői szakcsoportok, szakszö­vetkezetek és mezőgazdasági társulások, az állami gazdaságok, vállalatok, intézmények és más közületek, valamint egyéni termelők ré­szére végzendő mezőgazdasági munkára és szállításokra a gépállomásokkal a szerződést a földművesszövetkezetek kötik meg, 'kivéve be összes cséplési munkákat. A gépállomások és földművesszövetkeze­tek ezt a szerződést együttes felelősséggel, leg­később 1958. március 15-ig bezárólag tartoz­nak megkötni egymással. Eddig a rendelkezés. Aki figyelmesen el­olvassa, nem lehet kétsége afelől, hogy a ter­vek reálisak és minden részletében teljesít­hetők is. Még valamit hadd írjak ide. Garai elv­társról, a szövetkezet political előadójáról van szó. Arról ugyanis, hogy sok a megterhe­lés, a gond, a felelősség a vállán. Előadói be­osztása mellett még felvásárlási felügyelő is. Nem sok ez egy 'kicsit? De bizony az. »TTTTVVTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT’fTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTVrrTTTTTTTTTTTTl TTTTTTTTT* TTTTYTfrrt'.TTTTTTT’rVTTTTTTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT' YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYY „SZÍVES" VENDÉGLÁTÁS... Somogyszob kacifántos egy hely. E megállapításhoz mél­tóan fogadtak is. Főként Csicskár elvtársnő, a főköny­velő. Ha valamiben titkolózni lehet, ő azt csinálta. Szinte ha­rapófogóval kellett kihúzni be­lőle a szót. S milyen hangon buggyant az elő? Már csak a vállrándítás hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a kép. őszintén szólva erre meg­tet felértékeltek, s azt az ösz- szeget a földművesszövetkezet javára írták. Furcsa egy köny­velés és nyereségkimutatás. őszintén szólva a somogy- jzobiaknak van bajuk, problé­májuk elég. Reméljük, sikerrel ;últeszik magukat ezen, s egye­nes kerékvágásba lendülnek toben az esztendőben. „Varrni akarok tanulni' Az újságíró tolla, hadd árulkodjon még valamiről. Alig ülünk a nagykorpádi földművesszövetkezet irodá­jában 15 percet, nyílik az aj­tó. Árvái Lászlóné lép be. — Be akarok iratkozni — szól szerényen. — Hová, asszonyom? — Hát a varrótanfolyamra. A ceruza máris szántja a papírt, s neve odakerült a lis­tára. Elmenőben még visszaszól. — Ha megtanulok varrni, nem kell másnak fizetni, ha a gyereknek, vagy magamnak is kell valami ruhadarab, örülünk annak, hogy a szö­vetkezet ránk, asszonyokra is gondol és indít szabó-varró tanfolyamot. Felöltözött Marcali központja Marcaliban a földművesszö­vetkezet egységei vannak a község központjában. Az üzletek 'portáljad sok kí­vánnivalót hagytak maguk után az elmúlt években. Örömmel 'állapíthatjuk meg, hogy két hét óta felöltözött a községnek ez a része, korsze­rű cégtáblák és bejáratok mel­letti oldaltáblák hirdetik a szövetkezeti egységeket. A Csaknem százezer FI tiszta nyereség Cipősdobozokért 3000 forint táblákat, portálokat a kapos­vári földművesszövetkezet de­korációs részlege és címfestői készítették, Szabados János részlegvezető irányításával. Aki csak megnézte a felsze­relt cégtábláikat, elismeréssel nyilatkozott a kaposváriak munkájáról. Valóban városias külsőt adott az elkészített munka a marcali földműves­szövetkezetek egységeinek. Most már csak azt kérjük a marcali földrnűvesezövetkezert vezetőitől, hogy viseljék gond­ját a körzetükhöz tartozó ki­sebb községek boltjai cégtáb­volt minden oka. Miről van szó? Nem másról, mint arról, hogy a földművesszövetkezet­ben nem dicsekedhetnek vala­mi jó munkával. Amíg 1956- j ban 126 000 forint volt a tiszta I nyereség, addig a múlt eszten­dőben csak 50 300 forint. De ez se tiszta munka. Effektiv jö­vedelem nincs. Ez az összeg is úgy adódott, hogy egy épüle­öreglakon a földművesszövetkezet dolgozói közül azt mondja Szabó Lajosné, az adminisztrátor: — Nagy szánk van. Nem hagyjuk magunkat. Nem is fogjuk. Spórolunk. A szövetkezetnek. Nem mondom, fá­zunk attól, ha pénzt leéli kifizetni. Mi tagadás, a szövetkezet jól gazdálkodott A múlt évi tiszta hasznuk 98 080 forintra rúg. Arról is szólni kell, hogy a részjegyzés se akármi­lyen. ötezer forint helyett 12 000 forintot adtak a közös kasszába a dolgozó parasztok. Ebből építettek egy jég­vermet, amiben 130 kocsi jé g vár a jobb sorsára. Ami igaz, igaz: öreglakon az emberek a nyáron csak hideg, jéghideg sört, fröccsöt, vagy egyebet isznak majd. A lengyeltóti földművesszö- vetikezet textil-ruházati szak­üzletében évente nagyon sóik cipőt adnak él. Bánhegyi Ferencnek, a szak­üzlet vezetőjének javaslatára a cipővel együtt nem adták a vásárlóknak a cipős dobozo­kat, mert azokra úgy sincs a vevőknek szükségük, azt leg­több esetben eldobálják, nem hasznosítják. A bolt dolgozói az elmúlt év­ben összegyűjtötték ezeket a HOGYAN OLCSÓBB ? All az utcán az autó. Csönd mindenütt. Az emberek dol­guk után mennek. Siet a nép. Autó tülköl az utcán, gyerek kiált: »gyere játszani«, s ami­kor elhangzik a szó, már hem­peregnek is a pázsiton, a por­ban. Ráöntik a kocsi motorhá­zára. Elnézést az olvasótól, de z nevet nem árulom el. Az il­lető kérte. Szeretek eleget ten­ni az ígéretemnek. A lényeg nem is ez. A lényeg az, hogy Nagyba­jomban működik egy igen jó akarékszövetkezet. Az elnök izavahihető ember. Olyan va- aki, aki ha valamit mond, azt cészpénznek vesszük. Ennek löszönhetö, hogy a takarék- izövetkezet 263 taggal indult, : ma már 360-an t'annak. A yetét se kutya, összesen 156 000 örinttal rendelkeznek, amiből 00 000 forintot kölcsönként úadtak. A takarékszövetkezet iránt gén nagy az érdeklődés. A lolgozó parasztok tudják, logyha beadják pénzüket a ta­karékszövetkezetbe, nem te­zik rossz helyre. Tudják, hogy !zzel dolgozó társaikon segíte­tek Aki kölcsönt kér a szövet­kezettől, a legnagyobb összeg 5000 forint lehet, amit egy évi visszafizetésre adnak. Jó dolog ez. Emberi összefo­gást jelent, s jelenti, hogy aki tud, segít a másikon azzal, hogy felesleges pénzét a szö­vetkezetben őrzi. A nagybajomi földművesszö­vetkezet élenjár ebben. Dicsé­ret érte. A vadonatúj kultúrház ud­varán pipázó, cigarettázó em­berek állnak. Az idő kitűnő. Jobban esik a szabad levegőn egy szippantás, mint odabenn. Igaz. Igazgatósági ülés van itt. Éppen szünetet tartanak. Az első ember, akibe ütközöm, Balogh István igazgatósági tag Rinyaszentkirályról. Nem ker­tel. Azt mondja: — Nekem nincs szükségem a gépállomással kötendő gépi munkára. Fiat holdam és két lovam van. Saját erőből is bí­rom. Majd, amikor nagyokat hall­gatok szavaira, így folytatja: — De azért segítek a szerző­déskötésben. Mi meg azt mondjuk: — Számolja 'ki, mennyivel olcsóbb és könnyebb, ha azt a hat holdat is géppel műveli és művelteti meg. Ellenőrizni nem könnyű dolog A kutasd fmsz jó példája annak, ho­gyan kell ellenőrizni. Ez alkalommal egy leltári elszámolásnál 4000 forint volt a hi­ány. A kár okozója Lantosi István. So­káig titkolták ügyét. Végül is kiderült. Nem sokkal később azután Szabáson 2600 forint többlet ugrott ki. Ebből 1000 forin­tot valamiképpen el- suspitoltak. De ho­gyan? Ez már a ME- SZÖV-re tartozik. Meg kell jegyezni, hogy az ügy a bírósá­gon van. Persze, ezt is hozzá kell tenni: a jó ellen­kínnM«ri44n hogy idejében, idő­ben leleplezték az ügyet. — Most én kérdez­nék valamit — mond­ja az ügyvezető, Al- secz János. — Hogyan lehetne megoldani, hogy itt nálunk, külön kul- túrcsoport ne alakul­jon. Belegben van le­hetőség arra, hogy ezzel ne legyen baj. Csupán egy pedagó­gust kell megnyer­nünk, aki ezt elvál­lalja. Nyerjék meg. — Színjátszó- és tánccsoportot aka­runk itt szervezni. t'™». — —'. i j— * földművesszövetkeze­ten áll minden. Nagy problémát okoz most a gépállo­mással kötendő szer­ződés. Azt helyeslik, hogy a gépeket kihe­lyezik egy-egy kör­zetbe, de attól már fáznak, hogy Kuta­son 1200 normálhol­dat kell szántásra le­kötni. — Ezt teljesíteni nem tudjuk — mond­ják. Egy dolog érthetet­len csupán. Az erről tanácskozó megyei értekezleten ők is ott voltak, s ellenvetést nem tettek. Nem arról van szó, rosszat írjak. Amiről alább szó lesz, az kellemetlen, de a szövetkezet vezetői egyelőre nem tehet­nek róla. A helyzet ugyanis az, hogy a konzervgyári növé­nyekkel baj van. Ed­dig 1 a forintforgalom után fizettek jutalé­kot, 4,5 százalékot. Most mázsánként akarják ezt. — Ez nem jó, mi ráfizetünk — mondja Alsecz elvtárs. az el­nök. így van-e, nem-e, elsősorban rájuk tar­tozik, de a MESZÖV­dobozokat és visszaküldték a cipőgyárnak, ahol igen nagy örömmel fogadtok a lengyeltó­ti bolt takarékossági akcióját, mert ők is nehezen tudják be­szerezni a cipős dobozokat, s ezért 3000 forint ellenértéket fizettek a használt dobozokért. Dicsérendő a lengyeltóti ru­házati szaküzlet dolgozódnak ez a kezdeményezése, nevezzük akár újításnak, vagy takaré­kosságnak, mert ezzel hozzá­járultok a népgazdaságban ál­talánossá vált takarékossági akcióhoz, örülnénk, ha me­gyénk többi földművesszövet- kezeti boltjai — ahol cipőket árusítanak — követnék a len­gyeltóti ' szaküzlet dolgozóinak példáját, D. Z. Iáinak is. A kivadári nőbizottság kezdeményezése A Nagyatádhoz tartozó Kivadár földművesszövetkezeti nőblzott- sága szabó-varró tanfolyamot rendezett. A tanfolyamnak 30 hallgatója van, akik megfelelő szakember irányításával sajátít­ják el a szabás-varrás tudomá­nyát. A részvevők kérték a föld­művesszövetkezet vezetőségét, hogy Ismeretterjesztő előadásokat is tartsanak számukra a tanfo­lyam ideje alatt. A kivadári példa Nagyatádon ragadós lett, mert ugyancsak a nagyatádi földművesszövetkezet­hez tartozó Rinyaszentkirály köz­ségben szintén szabó-varró tan­folyam indult be a nőbizottság kezdeményezésére. Szabályozták a részesedés és visszatérítés kifizetését A SZÖVOSZ elnökének utasítása értelmében a föld­művesszövetkezet tagját a földművesszövetkezetnél tör­tént vásárlások, illetve a földművesszövetkezet részére történt értékesítések után — ideértve az előzetes érté­kesítési megállapodást, továb­bá a szerződés alapján át­adott terményeket is — visz- szatérítés illeti meg. Visszatérítésben azonban csak azok a tagol: részesíthe­tők, akik a részjegyek ősz- szegét teljes egészében be­fizették. A visszatérítés ki­számítása a tagoktól besze­dett vásárlási könyv alap­ján történik. A visszatérítés címén kifizethető összeget a tiszta felesleg felosztásakor a földművesszövetkezet köz­gyűlése állapítja meg. Visszatérítés és részesedés címén a tiszta felesleg leg­feljebb 20 százaléka osztha­felosztásra kerülő összeget az egyes tagok között a vásár­lási könyvekben bejegyzett forgalmak arányában kell felosztani. Az egy tag részére kifizethető visszatérítés nem haladhatja meg a vásárlási könyvbe bejegyzett összeg 3 százalékát. A vásárlási és értékesítési visszatérítést, valamint a részjegyek utáni részesedést a tagoknak vásárlási utal­vány formájában adják ki. A részesedés, illetve a visz- szatérités összegéből a tagok — amennyiben ezt kívánják — további részjegyeket is je­gyezhetnek. A tagok felaján­lása alapján pedig a közgyű­lés a részesedés, illetve a visszatérítés összegét a ta­gok által meghatározott célú beruházásokra is fordíthatja. Az utasítás1 rendelkezéseit már az 1957. évi visszatérí­tések elszámolása során is

Next

/
Thumbnails
Contents