Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-18 / 41. szám
Kedd, 1958. február 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Megtartotta első ülését a Balatoni Halászati Vállalat üzemi tanácsa A Balatoni Halászati Vállalat 21 tagú üzemi tanácsának első ülésén 20-an jelentek meg, ahol több nagyfontosságú kérdésről tárgyaltak. Kiss László, a vállalat egyik legrégibb dolgozója, a tanács elnöke ismertette az üzemi tanácsok jogairól és kötelességeiről szóló törvényerejű rendeletet. Ezután Szalontai Elek adott tájékoztatót a vállalat miúltévi mérlegéről, amely többek között azt mutatja, hogy több mint egymillió forintos megtakarítás volt a múlt évben az üzemnél. Természetes, hogy ennek megfelelően jól alakult a vállalati nyereség is. A tervezettnél körülbelül 600 000 forinttal több pénz van a vállalat nyereség- számláján. Legalább 120 ezer forintot tesz ki az az összeg, amelyet ebből nyereségrészesedésként a halászat dolgozóinak kifizetnek majd. Az üzemi tanács első értekezletén elvi döntést hozott a nyereségrészesedés szétosztásáról. Eszerint ki-ki a végzett munkája arányában részesül majd a nyereségrészesedésből. Több nagyfontosságú kérdés került még pénteken este napirendre. Az előjelekből arra lehet következtetni, hogy a halászati vállalatnál jó kezekbe kerül az üzemi tanács vezetése. A szabályok szerint »Ez a legfontosabb. A szabályok szerint kell minden járműnek mindenkor közlekednie és akkor nem lesz közlekedési baleset, senkinek nem kell elvenni vezetői igazolványát.« Hányszor hangzott már el ez a mond>at az utóbbi hónapokban a megye legkülönbözőbb részeiben; Balatonmári- án,- Nagyatádon, Balatonkili- tin, vagy Kaposváron. Autóbusz-, kis, vagy nagy motor- vezetők, vontatósck, különböző vállalatok, állami gazdaságok, gépállomások gépjárművezető. dolgozói hallgatták mindenütt nagy figyelemmel a közlekedési rendről előadást tartó rendőrt. Nagy szükség van ezekre az előadásokra. Ez kitűnik az K' A TAGSÁGON MÚLIK A kisipari termelőszövetkezetek dolgozói egyre többet beszélnek arról, mi is a véleményük a szövetkezet vezetőiről. Latolgatják az eddigi munka alapján, hogy bízhatnak-e továbbra is a régi vezetőikben, megfelelnek-e azok a hivatásuknak, szívükön viselték-e a szövetkezet bajait-gondjait az elmúlt esztendőben. A vezetőségválasztó közgyűlések ideje egyre közeledik. El kell hát döntenie mindenkinek, meg- érdemli-e a vezetőség, hogy újra rászavazzanak, vagy pedig váltsák le és válasszanak új; életképes vezetőséget a régi helyébe. Hogy jól dolgozott-e a vezetőség, az sok mindenen lemérhető. Csak azt kell megnézni, gyarapodott-e a szövetkezet vagyona, mennyi nyereségrészesedést osztottak ki a tagoknak, legjavát adta-e tudásának, amikor a tervek betartásáról, teljesítéséről volt szó, megóvták-e a szövetkezet vagyonát az ellenforradalom viharában. Minden szövetkezeti tagnak A tomegsaerveseti élet —----HÍREI — A naptár szerint meg tél Van, de a természet jóságosabb hozzánk, mint más években, más februárokban. így hát érthető, hogy mozgalmas étet folyik város- és faluszerte, a kellemes idő nemcsak bálokra ösztönzi az embereket, a munka is vidámabban halad. Pezsgő élet zajlik a pártszervezetekben is. Ad bőven tennivalót a téli program végrehajtása. Mit csinálnak most a kommunisták? Egyen törik a fejüket a bö- hönyei téglagyár kommunistái és a gazdasági vezetők: miként tudnának ebben az esztendőben egy millió hétszázezer téglát égetni. Majdnem negyedmillióval adnak többet, a tavalyinál és ugyanennyivel akarják túlteljesíteni az emeli tervet. A tégLavetéshez szükséges földet két héten belül előkészítik, kijavították a kemencéket, május 10-én megkezdik az égetést. A kommunisták éppen a napokban Jri- számtíották: a jelenlegi kemencékben három millióval több téglát adhatnának az építőknek, ha gépesítenék az üzemet. A közelmúltban 20 fiatal megalakította a kaposvári Háziipari Termelőszövetkezet KlSZ-szervezetét. Ennek az a körülmény ad különös jelentőséget, hogy a szövetkezetben az ifjúságnak még nem volt összefogó szerve. A másik pedig az, .hogy a legkiválóbb fiatalok léptek a KISZ-be, olyanok mint Erős István bútorkészítő, Vámosi Erzsébet, Molnár Mária kosárfonó, Teplán Emőné varrónő. A fiatalok első taggyűlésükön elhatározták, munkaversenyit kezdeményeznek az anyagta- karék osságért, a jobb minőségért. Tíz fiatal benevezett a KISZÖV-nél alakuló énekkarba. * * * Egész évre szóló munkatervet állítottak össze a mosdós! nőtanács asszonyai. Szerepel benne: hogyan szervezzék meg ' ' —— — *1.1. — M./uwyiailr. napot, a pedagógusnapot. 'A közeljövőben két orvosi és három pedagógiai előadást tartanak asszonyoknak. Kultúr- csoportjuk színdarabot tanul. A nyáron idényjellegű napközi otthon felállítását tervezik. Azt is elhatározták, hogy rendszeresen ellenőrzik a község italboltjait, nem szolgálnak-e ki fiatalkorúakat. Alig két hete alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség 14 taggal Nikién. Ma már 22-en vannak a fiatalok, s előreláthatólag hamarosan megduplázódik a létszám. A fiataloknak Kővári Ferenc, az iskola igazgatója tart téli esti előadásokat a szocialista erkölcstan címen. Borzasztó az, ha az embernek olyanban kell csalódnia, akiben hitt, bízott, akit tisztelt, szeretett. S. Józsefre így néztem fel. Pár esztendővel, volt csak valamivel előrébb nálam, de talán nem is a korkülönbség emelte benszámot kell vetnie azzal, hogy az elkövetkezendő időben még nagyobb, még jelentősebb feladatokat kell megoldania a szövetkezeteknek, a lakosságot fokozottab mértékben kell kiszolgálniuk, ezért olyan vezetőkre van szükség, akik erős és biztos kézzel vezetik a szövetkezetét. Ahol eddig is jó munkát végeztek a vezetők, mint például a Kaposvári Szabó KTSZ-ben, nem fér hozzá kétség, hogy továbbra is a régi vezetőket tünteti ki bizalmával a tagság. Természetesen, akad olyan szövetkezet is, ahol a rossz eredményekért főként a vezetőséget terheli a felelősség. így például a Mezőcsokonyai és Babócsai Vegyesipari KTSZ- ben. A vezetőségválasztó közgyűlések már megkezdődtek. Egyedül a tagságtól függ most már, milyen vezetőséget választ. S ha jól, megfontoltan választanaik, a szövetkezet további jó munkáját is biztosították egyben. Lantos Lajos Darvas József: Tiszántúl A »falukutató irodalom« legnemesebb veretű termékeit találjuk meg ebben a kötetben. »A legnagyobb magyar falu« és az »Egy parasztcsalád1 története« című írások még 1937-ben, illetve 1938-ban jelentek meg, s igazmondásukkal, a magyar szegényparasztság keserves sorsának reális ábrázolásával érthető megdöbbenést és mély hatást keltettek. A kötetet bezáró »Tiszántúli utazás« című beszámoló viszont a tiszántúli parasztság 1957. évi helyzetét mutatja be. elmúlt esztendő baleseti statisztikájából, de a közelmúlt hetek szerencsétlenségeinek jegyzőkönyveiből is. Egy szabálytalan kanyar, a megengedettnél nagyobb sebesség, két nagyfröccs, vagy két féldeci és máris ott lebeg a vezető, az utasok, de még a gyanútlan gyalogos feje felett is a szerencsétlenség veszélye. Nemrégen két teherautó egymásba szaladt. Az eredmény »mindössze« öt sebesült. Az ok a szabálytalan közlekedés. Tudják jól a gépjárművek vezetői, hogy ha a KRESZ előírásait betartják, nem lehet hiba. Mégsem úgy hajtanak. S ha megtörténik a baj, ha ők a hibásak, még arra is képesek, hogy áldozatukat, a szerencsétlenség színhelyét ott hagyják és még nagyobb sebességű futásban keressenek menedéket, szerezzenek előnyt — hátha a rendőrség nem akad nyutnukra. így tett az a tehergépkocsi vezető is, aki a közelmúltban otthagyta halálra gázolt áldozatát az úton. Csakhogy a gépkocsi keréktömlői sokszor árulkodni tudnak. A rendőrséget is a keréknyom vezette egészen a garázsig, ahol rövid idő alatt ráakadtak a tettesre. Mennyivel könnyebb 'és szebb lenne a közlekedési rendőrök munkája, ha jegyzőkönyvezés és bírságolás helyett mindig csak oktatással foglalkozhatnának. Ezeken az előadásokon azonban kitűnik, hogy sok gépjárművezető ma még a legegyszerűbb szabályokkal sincs tisztában. Nem ismerik a jelző, figyelmeztető, tiltó utasítást adó táblákat, amelyek szinte alapjai a köz- lekedásrendnek. Az oktató előadások egyikén, amikor a rendőr feltette a kérdést: milyen az elsőrendű főútvonal jelzőtáblája, valaki ezt válaszolta: — Egy piros háromszög, amin át lehet látni... Ilyen jezőtábla valójában nincs is. Sok tennivalójuk lesz tehát még a jövőben a rendőröknek, mindaddig, amíg a megye gépjárművezetői meg nem ismerik, el nem sajátítják e szabályokat. Éppen ezért rendeznek február és március folyamán minden olyan helyen előadást, ahol gépjárművekkel dolgoznak. — ger A barátság tíz éve J\/T a tíz éve, 1948. február 18-án Moszkvában történelmi jelentőségű okmányt írtaik ala: a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös _ segélynyújtási szerződést. Tíz éve hivatalosan is szövetségesünkké lett a világ első ^ munkás-paraszt hatalma, a kétszázmilliós Szovjetunió. Oltalmába vett, függetlenségünk őrzését, szavatolását vállalta magára a Szovjetunió, amelynek katonái tengernyi szenvedés, kín és áldozatok arán kiűzték hazánkból a német bitorlókat, s végre szabaddá tették Dózsa, Kossuth népét. A mi barátságunk vérrel szentelt, vérrel megpecsételt barátság. Most a magyar— szovjet barátsági, együttműködési, kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének tizedik évfordulóján arra is gondolunk, hogy a Szovjetek Vég- rehajtó Bizottsága táviratban üdvözölte 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság megalakulását, s arra is emlékszünk, hogy a Szovjetunió volt az az ország, amely a fehérterror idején otthont, menedéket nyújtott népünk azon legjobbjainak, akiket elüldözött hazájukból a dühöngő fasizmus. A felszabaduló után, amikor országunk ott állt 'kifosztva, lerombolva a pusztúlás szélén, ugyancsak a Szovjetunióból jöttek az élelemmel tol t vonatom, a szovjet nép kenyeret küldött a bilincseit hagyott népnek, s gépeket a fasiszta hordák által leszerelt gyárakba üzemekbe. Az 1948. február 18-i szerződéskötésünk tehát folyamata, megpecsételése volt a Szovjetunió által irányunkban tanúsított baráti érzelmeinek. Közhelyként hangzik már- már az a tény, hogy a Szovjetunió baráti segítsége nélkül nem érhettünk volna el olyan: eredményeket, amikre joggal büszkék vagyunk. Amikor aj Nyugat blokád alá vette a népi demokráciákat, köztük hazánkat is, a Szovjetunió korlá-í tozás nélkül küldött előnyös feltételekkel számunkra fontos nyersanyagot, gépet, felszerelést, s jelentős piaca lett készítményeinknek is. Ki feledhetné, hogy a Szovjetunió minden esetben kiállt mellettünk a nemzetközi küzdőtéren, megvédte hazánk, népünk becsületét, nagy része volt abban, hogy Majgyaror- szág elfoglalhatta helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Nem lehetünk eléggé hálásak a Szovjetuniónak azért sem, hogy amikor népünkre ismét súlyos veszedelem zúdult,, s úgy látszott, hogy a kapitalizmus súlyos jármát öltik népünkre, a Szovjetunió teljesítve a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérését, internacionalista kötelességéhez, s a negyvennyolcban megkötött barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéshez híven, fegyveres segítséget nyújtott népünknek, elhárította fejünk fölül a fasizmus visszatérésének, a polgárháború kirobbanásának veszélyét. Az elmúlt tíz esztendő óriási hatást gyakorolt kultúránk fejlődésére is. Magyarországon járt szovjet írók, művészek serege. Tizenkét év alatt nálunk 7500 szovjet nyelvű művet fordítottak, s jelentettünk meg magyarul, körülbelül 50 millió példányban. Ä Szovjetunióban pedig kiadták a magyar irodalom számos remekét: Petőfi, Mikszáth, Móricz műveit Filmszínházainkban a fel- szabadulás óta többszáz szovjet filmből ismerhette meg népünk a szovjet nép életét, s az utóbbi időben is egyre jobban -terebélyesedik a magyar es a szovjet nép kulturális együttműködése. A z 1956 októberében a népi hatalmunk megdöntésére kirobbant ellenforradalmi felkelés súlyos gazdasági helyzetbe zúdította népünket. A Szovjetunió önzetlen és nagyértékű támogatás! kellett ahhoz is, hogy kilábal1 junk a bajokból. Nemrégibe) pedig több évre szóló gazdasá gi segítségnyújtási egyezmény kötöttünk a szocialista nagy hatalommal, amelynek alapja) anyagi lehetőséget kiapunk ah hoz, hogy megváltoztassuk a ipar szerkezetét, felújítsuk t régi gépparkot, egyes üzemeik ben rekonstrukciót hajtsunk végre. Szovjetunió nemcsak hi telt ad, hanem berendezéseké is és rendelkezésünkre bocsái ja a szovjet szakemberek áltó az ipari termelés terén legt j abban végzett sikeres kutató sainak értékes eredményei önzetlenül, baráti alapon. Akarat kell hozzá dottabb parasztember számára is érthetővé tette a párt politikáját. Nem az ő módszerei közé tartozott, hogy hatalmát, tudását fitogtassa, nem rangját, tekinté- szerénynek akart lát- lyét, hanem az a tér- szani, mindig nagyon mészetéból fakadó embersége, amely uralta egész lényét, kísérte minden tettét. Szerette, becsülte az embereket, s viszonzásképpen ő is ezt kapta. Tudott örülni az emberekkel, s ha valami nyomta a szívüket, humoros bemondásaival kedvre derítette a csüggedőket, de úgy, hogy érezhették: övék a bánatban is. S. Józsefről tudtuk, hogy fiatalon, még húszesztendős sem volt, amikor a kommunisták csapatába állt, s a földosztástól a termelőszövetkezetek szervezéséig minden csatában az első vonalban küzdött. Milyen hévvel, lelkesedéssel dolgozott, nem járt a fellegekben, ha a helyzet úgy vigyázott, nehogy valaki is azt gondolja róla, elfelejtette, honnan származott. Hányszor hallottuk tőle, hogy felemlítette apja pusztai sorsát és keserves kimúlását. És tiszteltük, szeretettel vettük körül nemcsak mi kommunisták, hanem a pártonkívüliek is, mert tudtuk, nála a szó és cselekedet elválaszthatatlan egységet képez, amit mond, az szilárd belső meggyőződése. Sokat tanultunk tőle, s ő is -tanult. Ahogy mindani szokás, jó feje volt. Iskolára küldték, s felelősségteljes funkcióba helyezték. Őszintén kívántunk neki sok sikert. Tehetségére alapoztunk. Az idő közben tóÁVA.lfíO nem hallottunk hírt egymásról. Csak egyszer. Vasúton utaztam egy vidéki városba. Dombóváron új utazókkal gyarapodott a fülke, ahol én is voltam. Hogy az időt agyonüssük, beszédbe elegyedtünk. Először csak kérdezgettünk, tudakozódtunk egymástól. Hogyan, hogyan sem. S. József neve is szóba került. Merthogy az egyik útitársam ismerte, ott dolgozott, ahol S. József volt a vezető. — Nagyon rendes ember S. elvtárs, örülhetnek, hogy ilyen vezetőjük van — mondtam. Először oly mélyen hallgatott beszélő partnerem, hogy szinte gyanús lett nekem, kérdezgelőd- tem, talán tévedek, de mondják el, ha más véleményük van róla. Majd csak ösz- szeegyezkedünk. — Hát ami azt. illeti — kezdte teltarcú, nyílttekintetű partnerem — jó ideig mi is ííav vélekedtünk róla. Jó ember lenne, de egy idő óta feltűnően sűrűn nézeget a pohár fenekére. Gyakorta megesik, hogy hajnalban, amikor munkába megyünk, még mindig ott találjuk a vendéglőben, ahol este megkezdte a mulatozást. A munkások nyíltan, titokban folyton arról beszélnek, hogy meri a mi vezetőnk számonkér- ni, ha valamelyikünk 15 percet késik, amikor ő sokszor egész napszámra sem jelenik meg a munkahelyén. Ilyenkor azt mondja: beteg. — Mert mi, tudja — rám emeli okos, kék szemét — szeretünk mulatni, szórakozni, amikor ennek az ideje van, de ha dolgozni kell, akkor dolgozunk. Ez , a munkásbecsület. Különben papolhatnánk a szocializmus felépítéséről, mi haszon származik az üres szavakból. Üres szavak... És ezt pont őrá mond- iák. aki kerülte a még volna frázisokat — gondolkodtam tovább is, de mintha észre vette volna ezt útitársam, folytatta az előbbi gondolatsort. — Mi nem szeretjük a részeg embereket. Higgye el, én az egész fizetésemet hazaadom a családnak, anélkül, hogy egy pohár sört vagy egy nagy fröccsöt meginnék. Szerintem az, aki ivásra adja fejét, s nem tud parancsolni önmagának, nem tudja mennyi elég, az nem becsületes ember. Az egy akaratnélküli báb, akit ki lehet használni, le lehet venni a lábáról s úgy lehet hajtogatni, ahogy éppen akarom. Mert nézzük csak meg, S. elvtárs olyan beosztásban van, ahol bizonyos titkokat kell őrizni. De kérdem, mi a biztosíték. hogyha egyszer rossz társaságba keveredik — pedig az ilyen életmód ezzel jár — és annyit iszik, hogy szinte öntudatlan állapotba kerül, nem fecseg-e ki illetékteleneknek párt- kezdte és államtitkokat» Itt van egy másik dolog. A tiszta családi élet. Hát S. elvtárshoz én nem mennék példáért. Két szép fia van, szemre- való, ügyes felesége, de törődik-e velük? Édes-keveset. A fizetésének nagy részét italra költi. Hogyan beszélhet ő beosztot- rancsolni magamna tarnak az erkölcsös Ha az első pohárn: szomorkása. Kicsit eltávolodtál tőletek, az ivásra a< tam a fejemet, s lejtőn mindig lejjel csúsztam, nem vo megállás. Amikor í gyelmeztettek, m; késő volt, nem bí tam ellenállni vágynak, húzott társaság, csalt a ve: déglő. Nem bírok p családi életről. Sehogy, nem is mer. Utitársam szedelőá- ködni kezdett, célba érkezett, én egyedül maradtam a kupéban. Sokat törtem a fejem, hogyan lehet az, hogyan süllyedhetett idáig S. József, akit tiszteltünk, becsültünk, akiért rajongtunk. Sok-sok kérdőjel sorakozott előttem. Nemrégiben összehozott a sors S. Józseffel. Lehajtott fő- vet ment az utcán. Szemében korántsem láttam a régi fényeket, hiányzott arcáról a vígság, szemei gödrökben ültek, arca kicsit sápadt volt és összeaszott. Mintha nem is_ a régi S. elvtárs állna előttem. — Tudom, biztos hallottál már rólam, ellenállnék, tale másként volna... I nem tudom megt lálni a régi utat. L tóm, ferde szemm néznek rám az emb rek, azok, akik az < kezem alatt dolg.c tak. Nem bízni bennem azok se: akik kiemeltek, ak neveltek. Elhagyt; a jóbarátok. Mc csak vesződöm eg magamban. Fázósan összéb húzta magán a kafc tot, s éreztem, te. letet vár tőlem. IV mondhattam neü hogy felegyenese jen, s felkeljen, a hoz elsősorban al rat kell, önfegyele mint hosszú évefcl ezelőtt. A mi segít: gümk azt az égj nem pótolhatja. Varga Józs
