Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

KÖSZÖNTJÜK MUNKASŐREINKET

Proletár államunk védelmében

i

'37 gy évvel ezelőtt új egyenruhás em- berek jelentek meg az utcákon. Ru ■ hájuh szerelőruhához hasonlított, oldalíücon pisztoly, karjukon vörös szalag, rajta felírás: Munkásőrség. Hordozóik nemcsak az egyenruhában különböztek más fegyveres szervektől. Ebben á testületben lehetett látni 18 éves fiatal elvtársakat és 60 éves öreg veteránokat is. Lehetett találkozni elvtársnőkkel és olyan emberekkel, akik betegségük ellenére fegyvert fogtak a proletár hatalom megvédésére. Az új egyenruhás elvtársak a legfiatalabb fegyveres testület, a Munkásőrség tagjai.

1957 februárjában a párt határozatára és a a kormány rendeletére kommunistáink legjobbjai a munkáshatalmat féltve, önként álltak a sorba, hogy megvédjék 12 év eredményeit. A megalakulás után sok rosszindulatú rágalom hangzott el az ellenség részéről, hogy ezek jó pénzért teljesítenek szolgálatot, s akik otl vannak, azok valamennyien »fejesek«. De az elmúlt egy esztendő igazolta, hogy ezek az elvtársak nem fizetett emberek és nem »fejesek«, hartem a párt becsületes, lángoló lelkű katonái, akik önként, szabad idejüket feláldozva tanulják a fegyverforgatást.

Nem könnyű a kiképzés. Nem könnyű különösen azoknak az elvtársaknak,- akik valamikor, nagyon régen, az osztrák—magyar monarchia idején töltötték le tényleges katonaidejüket. De nem könnyű azoknak az elvtársaknak sem, akik fiatalok és még nem ismerik a fegyveres kiképzés különböző formáit. Mégis ezek az elvtársak odaadóan és becsülettel vesznek részt a kiképzéseken. Emlélcezetűkben még élénken él az 1956-os események fasiszta terrorja, cumikor a vérgőzös ellenforradalmárok a kommunisták legjobbjait gyilkolták le csak azért, meri kommunisták, mert fegyvertelenek voltak.

Az a tény, hogy most a kommunisták kezében. van a fegyver, óriási erőt ad a becsületes embereknek a munkához, de figyelmeztető azok számára is, akik még mindig arról álmodoznak, hogy megfosszák népünket a hatalom gyakorlásától.

Igaz. hogy most nem a fegyveres harc van előtérben, hanem a békés gazdasági építőmunka. De ki hitte volna 1945—46-ban,

hogy Magyarországon felül fog kerekedni az ellenforradalom, a grófok, bárók hatalma. Megnyugtató, hogy most a kommunisták kezében van a fegyver, olyan kommunisták kezében, akik bármikor az életüket is- feláldozzák a proletátr hatalomért. A munkásőrség tagjai között vannak olyan kommunisták, mint Marcaliban Kulcsár elvtárs, Barcson Hemigl elvtárs, akik átélték az 1919-es forradalmat. Jól ismerik az ellenforradalom kegyetlenségeit és nem felejtenek. De nem felejtenek többi elvtársaink sem. Munkásőr egységeink névadójukként hatinka Sándort, Tóth hajóst és a többi mártírt választották, hogy ezek a nevek emlé- \ keztessék őket: A,z ellenforradalmárok kezétől soha nem számíthatnak kegyelemre.

Sokat mondanak a tények. Sokat mondanak, hogy a kiképzéseken ott találjuk egymás mellett Tabák elvtársat, a Cukorgyár igazgatóját a gyár fizikai dolgozóival. Kánai elvtársat a Siófoki Állami Gazdaság igazgatóját a gazdaság dolgozóival és általában vezető elvtársainkat is a gyár munkásaival. De fegyvert fogtak a termelőszövetkezeti tagok mellett az egyéni dolgozó parasztok is. Valamennyiüknek egy a célja. Ezek a tények igazolják a pártba tömörült kommunisták legteljesebb egységét.

Mi úgy beszélünk a munkásőrségről, hogy a párt legközvetlenebb fegyveres szerve. De mégsem egyedüli szerv a proletárdiktatúra megvédésére. Hiszen az ellenforradalom nemcsak nekünk szolgált tanulságot, hanem a hadsereg és a rendőrség tagjainak is. Ezért ezek az elvtársak szivükből üdvözölték a munkásőrség létrehozását és becsülettel segítették megerősödését is. A legteljesebb egységben, közös együttműködéssel kell hát készülnünk a proletárhatalom megvédésére, akár a külső, akár a belső ellenséggel szemben. Készülnünk kell, mert az ellenséget még nem semmisítettük meg, csak visszavonulásra kényszerítettük. És amikor megfelelő pillanatot éreznek. megkezdik újabb támadásukat ellenünk. Módszerük most nem a nyílt támadás, hanem a rágalom, egységünk megbontása. Csakhogy mi ismerjük ezt a módszert az 1956-os ellenforradalom előkészítésének időszakából. Akkor a legbecsületesebb pártmunkásokat is rágalmazták és kétségbe vonták néphez való hűségüket, hogy el tudják szigetelni a tömegektől.

Büszkék vagyunk arra, hogy a munkásőrség tagjai lehetünk. Büszkék vagyunk, mert soraink között olyan emberek vannak, a kiknek szíve együtt dobog a párttal, a néppel. Olyan elvtársak állnak a bástyákon, mint a barcsi Szili elvtárs, Nógel elvtárs Kaposvárról, Kocsis elvtárs Balatonkilitiből. vagy Csóra elvtársnő, akik a megalakulástól kezdve becsületesen hajtják végre feladatukat a munkásőrségben. Ki meri mondani ezekre az elvtársakra, hogy nem különös emberek. Mennyivel könnyebb lenne a nehéz munka után odahaza pihenni, vagy a családdal, gyerekekkel foglalkozni. De elvtársaink tudják, hogy családjuk boldogsága is a népi hatalom erősségétől függ. Ezért dolgoznak a kiképzés területén becsülettel, azért fogtak fegyvert a népi hatalom megvédésére.

'K' egyveres testületünk fennállásának első évfordulóján ehhez a munkához kívánok a Megyei Párt Végreha-jtóbizottság és a Munkásőrség Megyei Parancsnoksága nevében a megye összes munkásőrének erőt, egészséget a kiképzéshez, és sok sikert.

ORAVECZ FERENC, a munkásőrség megyei parancsnoka.

Alig csitult el a »épünket gáládul hátbatárnadó ellenforradalom fegyverropogósa, alig engedett fel a feszült, érzelmeket, idegeiket felkorbácsoló hangulat, amikor új fegyveres testület tagjainak csizmája megnyugtatóan kopogott végig Kaposvár utcakövein. 1957 áprilisának emlékeit idézi a kép. A felhők mögül napsugár tört elő, s a tavaszi szél vörös és nemzetiszínű lobogókat lengetett a magasban. Feledhetetlen nap volt április negyediké. Fel- szabadulásunk ünnepén hatalmas demonstratív felvonulásnak lehettek tanúi a sétáló emberek. De kinyíltak az ablakok

is, s a kapualjak megteltek- kitíáncsis- kodókkal. A menet iáién katoniazenekar játszott, s a szakaszok -mögött motor- zúgiás kísérte ' munkásőreink lépteit.

Az egység és erő kifejezése volt e nagyszerű felvonulás. Kérgeskezű munkás- emberek, fiatalok és öregek* szorították a fegyvert, s a muníkásőrsapka alól itt- ott női hajfürtök: libbentek elő.

Kommunisták, munkások menetelték végig Kaposvár utcáin, s megjelenésük örömet, megnyuvást varázsolt az igaz emberek szívébe, ! félelmet, rettegést azoknak, akik a nagy és nemes cél rosszindulatú ellenlábasai.

iVlunkásőreink feszes »ví- gyázz"-ban hálával adóznak a szovjet hősöknek a Szabadságparki emlékműnél rendezett {lálta elhatározás egy célt, egy koszorúzási ünnepségen. Bátor akaratot tükröz: megvédeni a tekintetük, fegyvert szorító proletárhatalmat! munkáskezük, s a szivük táp- I

Munkásőrségünk ünnepén köszöntjük e bátor, szerény elvtársunkaí, Keresztes Józsefet, a marcali önálló munkásőr század parancsnokát. Egy fegyveres testületet irányítani, vezetni nehéz, felelősségteljes és egyben magasztos feladat. Keresztes elvtárs tudatában van ennek, s kiváló szervezőképessége révén kifogástalanul vezeti egységét.

Személyében nemcsak a század parancsnokát, kiváló pártmunkást is üdvözölhetünk, hisz c kettő szinte elválaszthatatlan egymástól.

Harcostársaival, parancsnokaival együtt köszöntjük őt az első évfordulón és jő egészséget, kitartást, kívánunk további munkájához.

Nógeli -Imre az első század munlkásőre, 57 éves kora ellenére a fiatalokat is megszégyenítő szorgalommal és lelkesedéssel teljesíti a munkásőrséggel járó szolgálatot Egyike azoknak az öreg veteránoknak, akik az elsők között fogtak fegyvert, akik minden kiképzésen részt.vasznek. Nagy dolognak kelil közbejönni, hogy Nó- goU elytárs elmaradjon a munkásőrség foglalkozásáról. Fiatalos szorga lommal tanul, rendben tartja fegyverét és felszerelését. Jó eredményeket ér el a század lövészetén is. Nógeli elvtárs férfi a talpán munkai- helyén is, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, a hol a gondnoki teendőket látja el. Sok, harcos musfcásévet kívánjunk Nógeli elv,társnak, hogy még sok esztendőn át álljon őrt fegyveresen is a ni'Unkáshata- lom védelmében.

*

Csak a ruha színe más, a cél közös

A munkásőrök ás a rendőrök, ha más színű ruhát viselnek is, egyforma feladatokért állnak helyt: a nép békés építő munkájára és nyugalmára vigyáznak. Nagyon fontos a néphatalam összes védelfnezőinek fegyver,barátr sága, megértése. Itt a rendőrség és a munkásőrök között méginlkább szükséges az együttműködés, a bizalom. Nagyon szép példáját adták a bajtársiasságnak a kappsvá- ri munkásőrök zamárdiban. Itt ugyanis az történt, hogy az egyik szolgálatot teljesítő rendőrt huligánok megtámadták, mert figyelmeztette őket a rend megtartására. Az ott lévő munkásőrök a rendőr kérésére azonnal közbeléptek, segítségére siettek a bajbajutott fegyveres társuknak, s közreműködtek a rend teremtésében. Bajban ismerni meg igazán a barátot, a közmondás is ezt mondja. Az elmúlt idő jó bizonyság: e két fegyvernem tagjai megismerték, megszerették egymást, s a legdrágább áldozat árán is helyt állnak a nép békéjének, nyugalmának megóvásáért.

Hogy most béke van, nyugalom van, az annak köszönhető, hogy a dolgozók mindenütt nagy nagy szeretettel támogatják mindkét fegyvernemet

ina is erősítsék, szilárdítsak a fegyverbarátságot.

A rendőrség és a munkásőrség kapcsolata abban is kifejezésre jut, hogy közös terveket készítenék, a rendőrök, mint idősebb testvérek segítenek megtanítani a munkásőröket a fegyverforgatásra és mindarra, ami szükséges a szolgálat jó ellátásához. A munkásőrök pedig segítenek

tök végrehajtásában. így válnak hű szövetségeseikké, akik békében és viharban is helyt állnak és soha többé nem engedik meg senkinek a munkások, parasztok kezéből kicsavarni a hatalom zászlaját.

és azt kívánják tőlük, tovább- a rendőrség előtt álló felada-