Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-11 / 34. szám

I TI NlPKAP 2 Kedd, 1958. február 11. Ä Szakiét—Szidi—Jusszef-i Súlyos incidens Franciaország és Tunisz (MTI). Az AFP be­számol arról az igen súlyos in­cidensről, amely Franciaország és Tunisz között szombaton történt. Mint mértékadó tuni­szi forrásból közölték, francia repülőgépek bombázták az al­gériai határ közvetlen szom­szédságában lévő Szalciet-Szi- di-Jusszef tuniszi falut. Francia forrásból viszont azt állították, hogy szombaton reg­gel Tunisz területéről légelhá­rító ütegek tüzet nyitottak egy francia felderítő repülőgépre. Mint mondják, már előző nap, azaz pénteken is történt ha­sonló incidens. Ezért francia részről légi hadműveletet indí­tottak azok ellen a pontok el­len, amelyekről a francia re­pülőgépre lőttek. Burgiba rádióbeszéde Burgiba tuniszi köztársasági elnök szombaiton, közvetlenül á minisztertanács után rövid rádiónyilatkozatban fordult a tuniszi néphez. Bejelentette, tekintve, hogy a francia légi­erő bombázta Szakiet-Szidi- Jusszef falut és e bombázás igen sok áldozatot követelt, el­határozta, hogy hazarendeli Tunisz párizsi nagykövetét. A francia csapatoknak megtiltot­ták, hogy a tuniszi kormány külön engedélye nélkül változ­tassák helyüket Tunisz terüle­tén. A kormány egyébként ha­ladéktalanul kéri a francia csa­patok kivonását Tunisz egész területéről, beleértve Bizettát is és szükség esetén az ENSZ elé terjeszti az ügyet. Burgiba felkérte a tuniszi népet, hogy őrizze meg nyu­galmát. »Kérem önöket, ne fe­ledkezzenek meg arról, hogy valamennyien felelősek va­gyunk a hazánkban tartózko­dó franciák életéért és tulaj­donaiért — mondotta. — Fran­ciaországgal és a francia had­sereggel, nem pedig a fran­ciákkal támadt ellentétünk. Bár a mai agresszió valójában ellenségeskedések kezdetét jel­zi, nem tekinthetjük magunkat hadiállapotban Franciaország­gal. Továbbra is a béke mel­lett kell kiállnunk, hinnünk kell a békében és meg kell vé­denünk azt, nehogy lassan, észrevétlenül fellángoljon a háború«. Szakiet-Szidi-Jusszefben és környékén kimenőtilalmat ren­deltek el. A tilalom este 20 órá­tól reggel 6 óráig tart. A bombatámadás halálos áldozatainak száma 72-re emelkedett Tuniszi forrásból közölték, hogy szombaton éjfélig 72 fő­re emelkedett a Szakiet-Szidi- Jusszef-i bombatámadás halá­los áldozatainak száma. A ha­lottak között van 9 nő és .12 gyermek is. A sebesültek szá­ma 87 fő. Szádok Makkadem tuniszi külügyi államtitkár szombaton este külön-külön fogadta a kül­Eltemették a francia Tunisz (Reuter). Öt minisz­ter és ezer főnyi gyászoló tö­meg vett részt vasárnap Sza- kiet-Szidi-Jusszef határmenti tuijjszi faluban a francia bom­bázók és vadászgépek szombati légitámadása áldozatainak te­metésén. 80 sebesültet kórházban ápolnak, közülük néhánynak az állapota súlyos. Baihi Ladgham államtitkár gyászbeszédében azt mondotta, hogy a légitámadás »olyan bar­bár cselekedet volt, amilyenre napjainkban még nem volt példa-*, s követelte, hogy va­lamennyi francia katona tá­vozzék Tuniszból. Kijelentette, hogy a faluba ellátogató kül­földi újságírók maguk fogják földi diplomáciai missziók ve­zetőit és tájékoztatta őket a bombatám adásról. Mongi Szlim, Tunisz wash­ingtoni nagykövete szombaton kormányának utasítására fel­hívta az amerikai kormány fi­gyelmét az algériai—tiniszi ha­táron történt súlyos incidens­re. légitámadás áldozatait megcáfolni azokat a francia nyilatkozatokat, amelyek sze­rint a támadás kizárólag kato­nai célpontok ellen irányult. A támadás során csupán pol­gári épületekre dobtak bombát, az előretolt katonai állásokat nem támadták. Kairó (MTI). A1 Tajeb Alsa- bani, Tunisz kairói nagykövete vasárnap kijelentette, hogy Tunisz »nem fogja eltűrni« a franciák támadásait és »megte­szi a szükséges lépéseket« ezek megszüntetése érdekében. A francia légihaderők szombati bombatámadásával kapcsolat­ban kijelentette a nagykövet, hogy »Franciaországot kétség- beesett algériai helyzete vezeti ilyen lépésekre«. Tunisz hozott Az egyiptomi kormány felajánlotta segítségét Tunéziának Macmillan válasza Bulganyin miniszterelnök levelére A bombatámadás újabb fejleményei Washington (MTI). Az ame­rikai külügyminisztérium va­sárnap este az alábbi hivatalos közleményt adta ki Dulles kül­ügyminiszter és Hervé Alphand francia nagykövet megbeszélé­séről: »Az Egyesült Államok kor­mányát mélységesen aggaszt­ják a február 8-i Szakiet-Szi- di-Jusszef-i incidensről érke­zett jelentések. Az Egyesült Államok nyug­talankodik a következmények miatt, amelyeket ez az ese­mény az Egyesült Államokkal baráti viszonyban álló két or­szág kapcsolatában • maga után vonhat. Az Egyesült Államok továbbra is reméli, hogy a két ország az észak-afrikai békés fejlődés érdekében megtalálja az ellentét rendezésének mód­ját. Az amerikai külügyminisz­ter felkérte Alphand nagykö­vetet, keresse fel őt vasárnap délután, hogy közölhesse vele az amerikai kormány aggodal­mát és további felvilágosításo­kat kérhessen tőle az incidens­ről«. Tunisz londoni nagykövetsé­ge hivatalos közleményt adott ki, amelyben tiltakozott a fran­cia hadseregnek Szaikiet-Szidi- Jusszef tuniszi falu ellen elkö­vetett »jelentős támadó cselek­ménye« miatt. »Franciaország és Tunisz vi­szonyára még sohasem mértek ily súlyos csapást, mint most — hangoztatja a közlemény. — A franciák nyilvánvalóan el­határozták, hogy á tettek me­zejére lépnek, miután megfé­lemlítő hadjáratot folytattak és nyomást gyakoroltak a tu­niszi kormányra avégett, hogy az szakítson az algériai test­vérek iránt tanúsított szolidá­ris magatartásával. A franciák erőszakos cselekményt, kato­nai támadást követtek el«. A közlemény ezt követően rámutat, hogy »a tuniszi kor­mány máris komoly intézkedé­seket foganatosított a lakos­ság védelmére« és »minden ál­dozatot meg fog hozni területe sérthetetlenségének megőrzé­sére«. »E szerencsétlen támadó cse­lekmény távolról sem tartja vissza Tuniszt attól, hogy to­vábbra is fenntartás nélkül támogassa az algériai ügyet, ellenkezőleg, még inkább meg­szilárdítja magatartását. Tu­nisz még fokozottabb rokon- szenwel fog viseltetni az al­gériai nép iránt. Kairo (Reuter). Az egyiptomi kormány felajánlotta, hogy »mindenfajta segítséget megad Tunéziának« a jelenlegi vál­ságban —■ közölték hivatalosan Kairóban. Ali Szabii miniszter később kijelentette, hogy »Tunézia és Egyiptom kapcsolatiban áll egymással ebben az ügyben«. »Egyiptom teljes mértékben támogatja Tunéziát és elítéli a brutális támadást. Az egyip­tomi kormány kész megadni mindenfajta segítséget, amit Tunézia esetleg kér tőle« — mondotta Ali Szabni. (MTI.) Szoboljev a Biztonsági Tanács e havi elnöke New York (AP). Az ENSZ- ben közölték, hogy februárban Arkadij Szoboljev, a Szovjet­unió képviselője a Biztonsági Tanács elnöke. (MTI.) Hét nap egy szekrényben San Antonio (AP). A texa­si San Antonio-i kutatóinté­zet, amelyben a repüléssel összefüggő biológiai kérdése­ket tanulmányozzák, elfogad­ta Donald Gerald Farrel ne­vű irodai alkalmazottjának, egy 23 éves, mind testileg, mind pedig szellemileg telje­sen ép fiatalembernek ajánl- kozását és elhatározta, hogy elsőízben vizsgálja meg, ho­gyan tudja elviselni az em­beri szervezet a világűrben fennálló viszonyokat. A kísérlet vasárnap kezdő­dött. Farrel elhelyezkedett egy 3x5 láb (91x152 cm) mé­retű kis szekrényben, ahol hét teljes napot tölt majd, mert a becslések szerint eny- nyi időre van szüksége a ra­kétalövedéknek ahhoz, hogy eljusson a Holdig és vissza­térjen a Földre. A szekrénykébe zárt Far­rel a hét nap alatt nem hall­hat semmiféle külső hangot, de észleléseit elmondhatja az őt figyelő tudósoknak. (MTI.) Landern (AP). Macmillan mi­niszterelnök levelet intézett Bulganyin szovjet miniszterel­nökhöz. (A levelet Moszkvába^ szombaton adták át.) Az angol miniszterelnök haj­landó részt venni a kormány­fői találkozón, de hangsúlyoz­za, hogy azt megfelelő előké­születeknek kell megelőzniük. — Nagyon jól emlékszem a genfi találkozóinkra 1955 jú­liusában és októberében. E tár­gyalásokra visszatekintve az a meggyőződésem, annak, hogy miért ért el oly keveset, az egyik fő oka az, hogy a talajt nem készítették elő megfelelő­en a kormányfői találkozó előtt — írja levelében Macmillan. A napirend kidolgozásakor természetesen nemcsak az On levelében foglalt javaslatokat kell majd fontolóra venni, ha­nem bármely más olyan javas­latot is, amelyet esetleg más érdekelt kormányok terjeszte­nek elő. Itt vannak például az Eisenhower elnök által január 12-én önhöz intézett; levélben foglalt javaslatok, amelyeket teljes mértékben támogatok. A NATO tagállamainak kor­mányai decemberi párizsi érte­kezletükön javaslatot terjesz­tettek elő: tartsanak külügy­miniszteri értekezletet, hogy megpróbálják elmozdítani a le­szerelési tárgyalásokat a holt­pontról. A külügyminiszterek értekezlete is szélesíthetné ezt a tárgysorozatot és kormányfői értekezlet bevezetőjévé válhat­na. Iigy remélhetek, hogy a kormányfők az egyes meghatá­rozott problémák megoldására összpontosíthatnák erőiket. Ja­vasolom, hogy a külügyminisz­terek a közeljövőben üljenek össze értekezletre. Ezen a ta­lálkozón az 1955-ben Genfben képviselt kormányok külügy­miniszterei vehetnének részt. Ez azonban nem befolyásolná az ezt követő kormányfői érte­kezlet végleges összetételét. Azt hiszem, hogy ez a legjobb út a megindulásra. Egy másik módszer az lenne, ha az előkészítés bizalmas diplomáciai úton történnék. Ha e javaslatok bármelyike elfogadható lenne az érdeíkelt kormányok számára, haladék­talanul hozzáfoghatnának a külülgyminiszteri találkozó, vagy a diplomáciai megbeszé­lések részletes előkészítéséhez moszkvai diplomáciai képvise­lőik útján — írja Macmillan. A Reuter tudósítója szerinti Washingtonban és Moszkvában diplomáciai lépésekre kerül sor a csúcsértekezletet illetően Washington (Reuter). Arra számítanak, hogy ezen a héten diplomáciai lépésekre kerül sor Washingtoniban és Moszkvá­ban, hogy megfelelő, a csúcs­értekezlethez vezető utat ta­láljanak. Llewellyn Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete csütörtökön tér vissza Moszkvába, Washing­toniban folytatott megbeszélé­sei után és mielőbbi találkozás­ra törekszik Gromáko szovjet külügyminiszterrel. Menysikov, a Szovjetunió új washingtoni nagykövete már felvette a kapcsolatot Dulles külügyminiszterrel és valószí­nűleg újból .találkozik véle, hogy tájékozódjék a csúcsérte­kezletre vonatkozó legújabb amerikai álláspontról. Eisenhower elnök szerdai sajtóértekezletén pesszimistán ítélte meg a tárgyalások kilá­tásait, azonban hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok minden alkalmat meg kíván ragadni ahhoz, hogy megtalál­ják a csúcsértekezlet megtartá­sának módját. A tudósító hozzátette, hogy az amerikai szenátusban sók demokrata szenátor kívánja a tárgyalások megtartását a Szovjetunióval, azonbán a köz­társasági pártiák soraiban idegenkedés tapasztalható a tárgyalásokkal szemben. Jelentés Münchenből A Manchester United repü­lőgépszerencsétlenség sebesült­jeinek jelenlegi állapotáról ki­adott jelentés szerint Duncan Edwards, John Berry és Ray­ment kapitány állapota to­vábbra is súlyos. Matt Busby, Frank Taylor és J. Lanchflo- wer állapotában javulás követ­kezett be, A többiek helyzete változatlan. (MTI.) 1T11 T VTTYTYVYYTTYTYTVYTVYYVTYTTYYTYTTYTTTTYYTTYYTYTYTTTYTTTTTTYYYTTTYTTT^TTT l TYTYTTTTYTTTTTYTTTY1 I."L A HALHATATLANSÁGIG Kint, az állomás félig lebombázott csar­noka élőtt megállt a három magyar. Figyel­ték az utcai forgalmat. A figyelésnek eredmé­nye az lett, hogy négy autóbuszt leállítottak, az utasokat a fenébe tessékelne a két SS-kato- na a magyar főhadnagy tolmácsolása folytán a rendezőpályaudvar síndzsungelébe irányí­totta a kocsikat. S ezek a fajilag megnevelt bécsiek olyanok, mint az igába tört ökrök, még nem is csodálkoztak a dolgon. Mondanom sem kell, hogy Kovács Berta­lan csak csendes díszkíséret volt a dologban, mert valójában az egész dolgon a kémény­seprő feje főtt. Bercink csak úgy sodródott, mint az orkánba került virágszirom. Igazo­dott, csendesen igazodott az őrangyalaihoz. Nem is igen reflektáltak a véleményére. Hogy a négy autóbuszt teletömték a sebesült katonákkal, elfogyott a rendezőgárda tudo­mánya, s nem valami katonásan, de kellő tisztességgel felszólították Bertalant, most az­tán adja ki a parancsot. Azt hiszem egyetértünk abban, hogy nem­csak Bertalan állt volna tanácstalanul ilyen kérés előtt, hanem Közép- és Kelet-Európa valamennyi takarékpénztári tisztviselője is. Mert milyen parancsot kellene adni? Nyilván azt, hogy tessék az állomás után jobbra for­dulni, aztán balra, majd egyenesen, ott áll egy hatalmas, kétemeletes épület, az a kór­ház. Illedelmesen köszönni kell a portásnak, aztán befeküdni egy szén. tiszta kórterembe, s várni a doktor bácsit. Könnyű ezt mondani. Bertalanunk annyit tudott Bécsről, mint Bécs őróla. Ugye, ez nem sok. Tudta azt a történe­lemből, hogy innét rángatták négyszáz évig a magyar lovak istrángját, meg itt van az »Ausztria« nevű labdarúgó csapat, ahol Sin- .dcdlár volt a középcsatár. Ja igen. Tudta még azt is, hogy van itt valamilyen Burg, meg * 6. Schőnbrunn, meg a híres Stefánskirche. Ugye, ez nem sok? Elszítt egymás után két cigarettát. Három­szor kínálták pálinkával. Ennek meg is lett az eredménye, mert a kéményseprőnek hal­kan fülbe súgta: — Stefánskirche. Valaki azt mondta egyszer rólunk, hogy könnyebben áll a szánkra a káromkodás, mint az imádság. Bizony ez hamis propagan­da. Tessék csak megnézni a csodálatos bécsi templom padjaiban ülő, kuporgó, fekvő száz­harminc magyart, milyen szépen imádkoznak, énekelnek. Az imádság a sokféle litániákból találomra összeszedett könyörgésekből állt, melyet valaki elkezdett, s a többiek teljes torokkal harsogták: — Könyörögj érettünk. Meg: — Irgalmazz minékünk. Vagy tízszer elénekelték a »Boldogasszony anyánkat«, meg a »Keresztfához megyek« címzésű katolikus éneket. Egynéhányon azt is elkezdték, hogy »Bécs várában sír a né­met«, de ezeket lepisszegték. Egyszóval igen szépen, áhítatosan ment a dolog, s a délutáni órákra olyan közönség- sikerük lett, amilyent Bach óta a Stefáns- kircheben senki sem produkált. (Lehet, hogy nem is Bach, hanem Winditschgrätz volt az a hajdankori zenész.) A színészekről, meg az ökölvívó bajnokok­ról szokták írni az újságok, hogy sikeres fel­lépés után az ünneplők és gratulálok serege , nagy szeretetében majdnem szétszedte őket., s rendőri kísérettel kellett átmenteni becses személyüket a következő napokra. Igen, igen. Még a labdarúgó mérkőzések játékvezetőiről is lehetett ilyenelcet hallani. Ezeket a hason­latokat csak azért mondom, mert mire az an­geluszt elharangozták volna, Bertalan, külö­nítménye is hasonló helyzetbe került. Szinte úgy kapkodták őket széjjel. Ebben közremű­ködött két szakasz német katona, három pap, két apáca, egy magyar tolmács vadonatúj nyi­las egyenruhában, öt fehérköpenyes orvos és huszonkilenc bóbitás ápolónőcske. Ugye, a részletek már nem is érdekesek? Bécs elfoglalásához legfeljebb még annyit, amennyi egy ötperces beszélgetésbe belefér. Tehát: A Hotel Hietzing negyedik emeletének kék- tapétás termében fekszik Kovács Bertalan. Ágya közvetlenül üz ablak mellett áll, s gyönyörű a kilátás a valódi Schonbrunnra. Azt azonban tudjuk, hogy mint sebesült fek­szik itt a kórházzá alakult szállodában. Ezt különben arról is meg lehet tudni, hogy az ágya felett egy fekete tábla lóg, a következő felírással: Kovács Bertalan főhadnagy. Sebesülése: fejlövés. Csapatteste 52/3. Kora: 40 év. A tábla alatt a lázmérés grafikonja, ame­lyet egy meghalt zászlós ágyáról feje fölé akasztott Máté, a leghűségesebb pucér. Bizony, itt látja az ember, hogy mennyi hűség van egy borbély szívében. Az egész kórház bámulja hűséges odaadását. Még az este folyamán elmesélte minden emberfiának, hogy milyen nagy harcokból érkezett gaz­dájával együtt. A kórházban lévő két apá­cától imakönyvet kért főhadnagya számára, s érdeklődött aziránt, hogyan kaphatna papot, aki meggyóntatja. Az ápoló nővérektől fény­képeket kunyerált, a raktárkezelő tiszthelyet­testől egy pizsamát és két mankót. A kony­hában egy doboz cigaretta fejében megalku­dott a szakáccsal, hogy gazdája ruháit ki­vasalhassa. (Persze, az elhalálozott főhadnagy ruháiról volt szó, melyet magában Kovács Bertalanra hagyományozott.) Bercink igen jól érezte magát, s csak azon nyugtalankodott, hogy mi lesz vele a reggeli viziten. Semmi sem lett. Köveskály Illés orvosőmagy, főrendiházi tag, belgyógyász specialista tartotta a reggeli vizsgálatot. Ez a vizsgálat azonban csak az ajtóból történt. Megkérdezte, hogy van-e széklete, szereti-e a sajtot, és hogy működnek-e már az új fegy­verek a hazai fronton. Mit kell erre válaszolni? Semmit. Nyilván az orvos is így gondolta, s nagyot prüsszögve ki is fordult az ajtón. Bertalannak ez igen jólesett. A szobában lévő tizenhat sebesült azonban nem érthetett egyet az ilyen gondolatokkal, mert szidták az orvost, mint a bokrot. — Hat napja vagyok itt, s meg sem nézte a lábamat a tetves. Nézzétek, csak úgy dagadok a sok gennytől. — Kutyapecér ez, nem orvos. Két vidéki nyilvánosház tulajdonosa, s mint főrendiházi tag Németországba mentette a vállalatát. Ba­rátom, minden kitelepült kórházban van egy- kettő a kisasszonyaiból. Itt is: a Miéi, az a vékony fekete, Piroska, az a platinaszőke nő, meg az Emma, aki az ambulancián dolgozik. Azt mesélte a fürdő-vezető szakaszvezető, hogy minden vasárnap leszámoltatja a nőket a keresetről. — Fel kellene jelenteni az ilyen csibészt. — Hagyd, komám. Én már két hete vagyok itt, látom, hogy mire megy a játék. Legjobb, ha az ember befogja a pofáját. Volt itt tíz napja egy hadnagy, aki megpróbált patáliát csapni. Felsorakoztatta a második emelet összes járható sebesültjét. A raktárból kiosz­tatta a vöröskeresztes cigarettákat. Betörtek az apácák szobájába, öt sonkát, két füzér kolbászt hoztak ki onnét. Köveskályval la­vórból itatták azt a levesnek nevezett moso­gatóvizet, amit mi minden délben olyan áhí­tattal szürcsölünk. Ezután egy követséget szerveztek, mely a német parancsnokságra ment az itteni skandalum felsorolására. Na és mi lett a vége? Barátom, úgy internálták a főhadnagyot negyvenedmagával, mint a pinty. Egy-kettőre kommunisták lettek, meg háborús szabotálok, s ma talán már Dachau- ban kocsonyát főznek belőlük Hitler híres ve­gyészei. Pedig legalább húsz igen komoly se­besült is volt köztük. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents