Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-11 / 34. szám

Kedd, 1958. február 11. 3 SOMOGYI nSFSAr Békét akaró emberek leveleiből Kommentál- nélkül közöljük az alábbi leveleket. Azoknak szól, akik a békében munkálkodó emberek el­len törnek. De azokhoz is, akik kételkednek az egyszerű emberek összefogásának erejében. i Mint ember, ismerem a há­ború borzalmait, mert részt vettem benne. Ismerem azt a nyomorúságot, mely a háború nyomán fakad. De milyen lenne a következő. Még gon­dolni is szörnyű. Az emberi­ség által alkotottak eltűnné­nek a Föld színéről. Ezt mi nem akarjuk. Mi az építés hí­vei vagyunk. Mint ács kis­iparos, sok kis pirostetős ház létrehozásán munkálkodom és sok, boldogan élni akaró ma­gyarnak segítettem hajlékot emeint Ezek elpusztítását nem akarjuk. Azt akarjuk, h.'gy a népek l ékében éljenek egymás mellett és mindenki elérje boldogulását a maga választotta társadalmi formá­ban és életformában. Ezek megvalósulásáért szükséges a millió és millió magyar, a millió és millió más nemze­tiségű dolgozók összefogása. A magam nevében és mint a Hazafias Népfront-bizottság elnöke, csatlakozom a béke- Iciáltványhoz. RIGÓ LAJOS ácsmester, Kaposmérő-Napjainkban az egész vilá­gon a legfontosabb feladat béke védelméért való harc« — olvashatjuk a szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjai képviselőinek moszkvai nyilatkozatából. Mi, egyszerű asszonyok mélyen átérezzsük özeket a szavakat. Anyák va­gyunk, akik aggódó tekintettel kísérjük gyermekeink minden lépését, féltő gonddal egyen­getjük az élethez vezető útja- itcft A felszabadulást hozó szov­jet hadsereg harcai nyomán, amelynek neve egyet jelent a békével, változott meg a mi életünk.. A magyar munkások békés élete a felszabadulás után jött csak el. Népi demok­ratikus kormányunk és pár­tunk politikája nyomán meg­szűnt a munkanélküliség, a munkásoknak mindennapi be­tevő falatért folyó küzdelmes harca. így változott meg az én csa­ládom élete is. Férjem, mint asztalos, egy ktsz-ben dolgo­zik, inem kell neki kora reggel­től estig robotolnia, szaporíta­ni a főnök bevételét. Nem kell egész héten azon aggódnia, hogy mennyit kap, elég lesz-e szűkösen a családnak. Most becsületesen dolgozik és ha­vonta közel 2000 forintot hoz haza. Munkahelyén is megbe­csülik, már többször kapott jutalmat és kitüntetést. Én, az egyszerű, hat elemit végzett munkásasszony, mint pénztáros dolgozom egy nagyobb nép­boltban. Ezzel a végzettséggel a múltban csak cseléd, vagy napszámos lehettem volna, mások keze-lába. Két fiúnk van, az egyik már katona, ci vilben jó szakmája van: autó- és motorszerelő. Most a kato­naságnál is továbbfejlesztheti tudását és mire letelik a ka­tonaideje, képzett, jó szakem­ber lesz belőle. A másik fiúnk még iskolába jár, ha továbbra is jól tanul, középiskolában, egyetemen folytathatja tanul­mányait. Az egyszerű munkás- család gyermekéből mérnök, vagy orvos lehet. Igein. Életünk szép és bol­dog, de szemünk előtt lebeg és még fennáll egy szörnyű, em­bergyilkoló háború veszélye. Az imperialista nyugati orszá­gok, az Amerikai Egyesült Ál­lamok pénzhajihászó vezérei nem akarják megszüntetni a hidegháborút, a fegyverkezési hajszát, az atom- és hidrogén­fegyverekkel folytatott kísér­leteket. A háború pénzt, hasz­not jelent számukra. Csak a hogy a világ minden részé­ben, mindenkinek mindent meg keli tenni a béke érde­kében. Fel kell számolni az ellenségeskedést és azokat a válaszfalakat, amelyek a vi­lágot megosztják. Ezért én is, nemcsak mint négy gyer­mekes családapa, hanem egy dolgozó tagja a világ­nak, kérem, hogy a nagyha­talmak üljenek össze és min­den áldozatot hozzanak meg, csakhogy megegyezésre jussa­nak, Sürgősen tiltsák be a pusztító fegyverek gyártá­sát és helyette békés embe­ri célokra használják fel az így felszabaduló energiákat és anyagiakat. Szüntessék meg az európai rakéta- és más háborús támaszponto­kat, amelyek egy új világ­égést okozhatnak. Én is hiszem, hogy a há­ború elkerülhető, a háborút meg lehet akadályozni, a bé­két meg lehet védeni és tar­tóssá tenni. MORVAY GYÖRGY kiskereskedő, Siófok, Fő utca 18. Bonyodalom a mérői szakcsoport körül saját érdeküket nézik, nem A moszíkvai békek.iáltvány- nyal, mint magyar állampol­gár, nagyon egyetértek. A Szovjetunióban megtartott testvéri pártoknak azt az egy­séges álláspontját, mély szd­gondolnak a népek millióinak sorsára, jövőjére. Ezért ne­künk, a szocializmust építő or­szágok dolgozóinak, a nagy Szovjetunió vezetésével min­dent el kell követnünk a há­ború megakadályozása érdeké­ben. Lukenics Sándomé, Kaposvár, népbolt pénztáros Elolvastam a Békekiált­ványt. Egyetértek azzal. Ne­kem is az a véleményem, gorúan elítéli a kapitalisták háborús törekvését, a rakéta­kilövő támaszpontok kiépítését, más országokban, a gyarmato­sítást. Nekem is az a vélemé­nyem, hogy a világon csak ar­ra van szükség, hogy minden ember olyan szabadion éljen, mint ahogyan a szovjet népek élnek, meg a népi demokrati­kus országok népei, mert csak így látjuk biztosítva a népek jobblétét. Tóth János tsz-tag Oszlopán. Május 1 u. 21. Mi, Ráksi község dolgozói igazán sokat köszönhe­tünk a proletár hatalomnak. Sok új gazda van községünk­ben, akik Valamikor cselédek voltak és most a maguk gazdái, vagy a nagy közösségnek: a termelőszövetkezet­nek tagjai. Én elmondhatom azt, hogy községünk lakos­sága 98 százalékának egy a szándéka: a béke megvédése. A népfront-gyűlésen ismertettem a békekiáltványt, s egyhangúlag helyeselték a felhívást. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk a béke megvédésére. Ez megnyilvánult abban, hogy községünk az 1957. évi adót 120 százalékra teljesitette. Ezen felül szabadgaboná­val, tejjel, hízóval és mindén egyébbel segítjük országun­kat Saraim zártával további jó munkát kívánok a béke megvédéséért folytatott harchoz. Vörös József egyénileg dóig. paraszt, a Hazafias Népfront elnöke, Ráksi IIA A PAPÍRRA fektetett I I listáról akarnánk eldön­teni tízegynéhány ember társu­lásáról, hogy az őszinte, becsü­letes szándékból jött-e létre, avagy spekulációból, haszon- hajhászásból, bizony könnyen tévútra csúszhatnánk. Hátha még a nevek után ott a min­dent sejtető jelzés az illetők foglalkozásáról: ez gatteros, amaz földművesszövetkezeti ügyvezető, a harmadik cipész, a negyedik felvásárló, vasutas, csak éppen a parasztember a fehér holló köztük, bizony rossz sejtelem keríti hatalmába az újságírót is. S ha még a járási vezetők is megerősítik eme hi­tében, nincs más út hátra, mint fogja magát, kiutazik a községbe, hogy megírhassa a leleplező cikket: Kaiposmérő- ben csupán a spekulációs tö­rekvések takarására vonták fel lobogóként a szakcsoport zász­laját, de ami mögötte van, az hamis, az minden, csak nem tisztességes. Ilyenfajta információt kap­tunk már vagy két hónapja Gőgös Péter elvtársiéi, a járá­si tanács elnökhelyettesétől. Suri Sándor elvtárs, a járási tanács elnöke, meg egyszerűen bűnszövetkezetnek nevezte a kaposmérői szakcsoportot egy értekezleten hetven valahány község tanácselnöke, titkára előtt. Szóbajött ez azóta másutt Most itt vagyunk a község­ben. Szóba elegyedünk az em­berekkel, halljuk, hogyan vé­lekednek ők önmagukról. Elő­ször Ki&pap Jánosé a szó. — Miért társultunk? Meg­mondom. Jobban akartunk él­ni. Pontosan ezért. Tudja, mi volt tavaly ilyenkor? A terme­lőszövetkezet tavaszra felosz­lott, a bevetett földjeikre szá­mot tartottak a kilépettek, amiben meg kukorica termett előző esztendőben, az ott állt üresen. Én bementem a tanács­hoz, mondom az elnöknek: mi jónéhányan összeállnánk szer­ződéses burgonya termelésére. Adjanak a feloszlott és gazdát­lanul maradt szövetkezeti táb­lából 13 holdat, mivelhogy any- nyi állt parlagon. Jöttek gaz­dák is, meg olyan családok is, ahol a férj vasúton szolgált, de az asszony, meg a család többi tagja is úgy ismeri a földmun­kát, mint teszem azt, akárme­lyik parasztember. Én is a köz­ségi tanács gatterjánál dolgoz­tam már akkor, de azt tettem magamban, úgyis 24 óránként váltjuk egymást a társakkal, amellett az asszonnyal még el­bírunk egy hold burgonyaföl­det. A nyáron megkerestem ugyan 1400—1500 forintot is havonta, de a tél óta jó, ha fél­ezerrel kijövünk. Az új házra hitelt vettem fel, azt minden hónapban törleszteni kell, el kel hát az a kis mellékkereset — gondoltam. — Engem választottak meg a Tarján Tamást, színházunk BESZÉLGETÉS új bonvivánját már nem szük­séges bemutatni a kaposvári színházlátogató közönségnek. Azt azonban kevesen tudják a városban, hogy a kultúrált hangú fiatalember a múlt év őszén értékes dicsőséget szer­zett a magyar népnek a toulou­— Mikor lesz ez az ese­mény? tarjáit CJamáuaL franciaországi utazása előtt sei nemzetközi énekversenyen Néhány szabad percében si­került erről az eseményről be­szélgetni Tarján Tamással. — Ha az énekversenyről aka­runk szólni — kezdte az éne­kes —, először is arról kell be­szélni, hogy a délfranciák, így köztük a toulouseiak, ének, a szép hang szerelmesei. Elsért is rendezik meg immár negyedik esztendeje a város hivatalos szerveinek támogatá­sával & irányításával ezt az ánekversenyt, ami minden al­kalommal nagyobb szabású az előzőnél és nagy érdeklődést vált ki. — Hány »indulója« legutóbbi versenynek? volt — Százhatvan énekes jött ősz» sze, nyugodtan állíthatom, a világ minden tájáról. Volt itt szovjet, angol, amerikai, dán, román, francia, de még japán, kínai és filippin énekes is. örömmel állapíthattuk meg azonban, hogy a legkiválób­ban a keleti országok, a népi demokratikus államok részve­vői állták meg helyüket. Pedig meg kellett küzdeni mindenki nek, amíg a döntőbe került. A nyelvi nehézségekkel, mert minden művet az eredeti Szö­vegével, nyelvén kellett elő­adná és a szigorú zsűrivel, amely a többi között olyan nagy szakemberekből állt, min Max Lorenz, a híres Wagner énekes, azonkívül a londoni és a kijevi operák igazgatói. A férfi nagy díjat Ladislon Kó­nya, a kolozsvári román opera baritonistája, a női nagydíjat pedig Nyina Olenicsenko, a moszkvai Nagyszínház kolora- túr szopránja kapta meg a dön­tőbe jutott többi hét férfi és hat nő előtt. — A döntő többi tagja lyen Jutalomban részesült? mi­— A nagydijakon kivül volt egy arany- és egy ezüstérem úgy a nőknél, mint a férfiak­nál. A döntő többi részvevőjét pedig díszoklevéllel és 10—25 ezer frankkal jutalmazták. — ön milyen eredménnyel végzett a versenyen? — Díszoklevélét és 25 000 frankot kaptam. A verseny be­fejezése után felállítottak egy lsét elég nagy nehézséggel is pontszámok szerinti, ranglistát is es ezen a foglaltam el. harmadik helyet — Milyen műsorral lépett a bírálóbizottság elé a selejtező­ben és a későbbiek folyamán? — A selejtezőben Richard Strauss: Ajánlás című művét énekeltem, az elődöntőben Schumanmtól egy dalt a Liechter Liebe ciklusból és Haydn Teremtéséből egy áriát adtam elő. A döntőben' Mozart: Don Juan című operájából a B-dúr ária és Kodálytól a Várj meg madaram szerepelt a mű­soromban. A toulousei versenyről való beszélgetés, az élmények visz- szaidézése még sok időt kívánt volna, ha Tarján Tamás köz­ben el nem újságolja: — A verseny, .rendezősége még akkor megállapodott, hogy a győztesek közreműködésével rövidesen előadják Verdi Requiem-jét. Bár a pontszám alapján összeállított listán előt­tem lévő olasz és spanyol éne­kesek esélyesebbek lettek volna, a rendezőség most mégis engem kért fel a Requiem egyik szólamának eléneklésé- fe. — Február 15-én, a toulousei Városi Színházban. A helyi ze­nekart Georg Pretre, a jónevű fiatal francia karmester ve­zényli. A kórusrészleteket a Spanyol pamplonia kórus adja elő. — Ezek szerint rövidesen elhagyja városunkat ós meg­kezdi a hosszú utazást? — Igen. Már kedden eluta­zom és csak február utolsó napjaiban térek ismét haza, mert toulousei vendégszereplé­semről értesülve, a párizsi Ma­gyar Intézet is felkért, hogy 22-én adjak egy önálló ária és dalestet a párizsi Magyar Házban. Ezt a meghívást is el­fogadtam. Kísérőm Kurtág György, a jelenleg Franciaor­szágban tartózkodó kiváló fia­tal zongoraművész lesz. — Ez alkalommal mi szere­pel majd műsorán? — Händel, Haydn, Beetho­ven, Schumann, Richard Strauss, Debussy, Kodály és Bartók művei, valamint virág­énekek a Kern—Molnár-féle daloskertből. Elbúcsúzunk Tarján Tamás­ból, mert szabad ideje lejárt. Amíg itthon van, sokat kell még gyakorolnia, hogy kinn Franciaországban minél na­gyobb dicsőséget szerezzen a magyar énekkultúrának.-ger­szakcsoport elnökének is. Az év jól sikerült. Igaz, dolgoz­tunk is a földön, amennyit csak kellett. A vetés közösen ment, a kapálást kiosztottuk egyénekre: ki mennyire vállal­kozott. Induláskor tizenhármán voltunk, mindenkire egy hold krumpliföld jutott. Aztán ké­sőbb, akik látták, nem bírnak az egy holddal, azok fél holdat átengedtek újaiknak. így let­tünk az osztozkodásra tizen­nyolcán. — Eszerint szabtuk meg, ki hány napot, hány munkással köteles részt venni például a szedésben, mert az közösen történt. Amikor szorult a kap­ca, természetesen szóltunk az anyósnak, a rokonoknak, s el­jöttek segíteni. Azt hiszem, er­re mondták egypáran, hogy mi napszámosokkal műveltettük meg a földet. — Nem dolgoztattak kérem ezek napszámossal — szól köz­be egy olajos ruhás, traktoros kinézésű fiatalember. — Én itt voltam a krumpliszedésnél is, a 13 holdnak a felét én szed­tem ki géppel, hát tudnám. O GY HALOTTUK, a szö­vetkezet ügyvezetője is társult ebben a szakcsoportban, ő hány napot töltött a burgo­nyaművelésiben? — dugjuk -fü­lükbe a darazsat. — Hát 'három napot ledol­gozott a kapálásban, az olyan biztos, minthogy itt vagyunk, mert egyszer ő fogta a lókapa szarvát — mondja Kispap Já­nos —, de a szedésre napszá­mosakat küldött maga helyett. Bizony, ez már nem valami egyenes, becsületes eljárás. Ál­lami földön, állami vetőmaggal haszonszerzés idegen munka­erővel. Hogyan mehetett ilyen­be bele Varga Lajos? A kér­désre ugyancsak Kispap János felel. — Tetszik tudni, hogy Varga Lajos szakcsoport tag lett, en­nek olyan spontán íze van. Mi mondtuk, jobb ha az ügyveze­tő is érdekelve van, mert úgy több előnyre számíthatunk. — Aztán ő nem tiltakozott ez ellen az enyhén szólva szabály­talanság ellen? Traktoros kollégánk veti közbe: — A jónak a Lajos sem elrontója. így kapott az ügyevezető is fél hold burgonya után 2261 forint készpénzt és 25 mázsa étkezési burgonyát. Akinek egy holdja volt, az ennek a dup­láját kapta. — Nem tagadhatjuk, hogy némelyikünkre nem dilik vala­mi jól a paraszt jelző, de bű­nösöknek mégsem érezzük ma­gunkat —* mondja Kispap Já­nos. — Nagyon fáj, hogy így vélekedett rólunk Suri elvtárs. — Mi a véleménye a tavalyi szakcsoportról? — ezt a kér­dést szegezzük Fellegi Bálint községi tanácstitkárnak. Gondolkodik, csak azután válaszol. — Megmondom. Volt abban mindenféle ember. A legkevesebb volt benne a pa­raszt. Mert mi is a cél: a nagy­üzem. E tagok nagy részéből pedig aligha lesz alapító tag. Mi szeretnénk, ha ebből ko­moly szakcsoport lenne, olyan emberekből, akikre lehet szá­mítani. Itt közbeszól Kispap János, aki ugyancsak jelen van a be­szélgetésnél. — Ha tsz lesz, én leszek az első, aki belép a szö­vetkezetbe. Hova mennék más­hová. — Emlékszik-e, minek ne­vezte Suri elvtárs azon a gyű­lésen a kaposmérői szakcsopor­tot? Igaz, hogy bűnszövetkeze­tet mondott? —Ezt megmondhatja bárme­lyik tanácsi vezető, aki akkor ott volt. Igaz, és nagyon meg­rótt bennünket, amiért enged­tünk ilyen szakcsoportot. — És Fellegi elvtárs is an­nak tartja, bűnszövetkezetnek? — Én ezt nem mondanám, hiszen nem haszontalan embe­rek ezek, 'becsületesen dolgoz­tak, abból nincs hiba. A bur­gonyájuknak csodájára járt a falu, máskülönben hogyan is termelhettek volna a 13 holdon tizenhat vagonnál is többet. Én csak a jövő, a cél szempont­jából mondom: parasztemberek kezébe kell adni a földet. A most összeállított névsorra azt mondom: erre már lehet tá­maszkodni, azt bizonyára jóvá­hagyja a járás. A Z UJ SZAKCSOPORT névsorából kihagytak jónéhány tavalyi tagot. Nincs benne a három vasutas, aztán Csilkfalvi Margit, meg mások. Ok most méltatlankodnak. Nezdeiné, a vasúti váltóőr fele­sége váltig azt hajtogatja, ő mindenképpen dolgozni akar a nyáron is, ha másként nem, harmados földet vállal. írtak a rádióhoz: lehet-e ilyet csinálni, hogy őket kizárják a szakcso­portból. — Ha termelőszövetkezet lenne, oda belépne-e? — kér­dem. — Be én, oda is, dolgozni akarok, látni munkám gyü­mölcsét — feleli. És Csikfalvi Margit mit gon­dol? — Ajjámnak egy hold földje van. Higgye el, nagyon elkelt az a fél hold burgonya. Azt mondják, hogy én nem va­gyok muníkiásember. Nézze meg ezt a tenyeret, nem mun­káskéz ez? Aratni is eljártunk tavaly, résziből. Ál-szakcsoport hát a mérői? Vannak, akik ezt, mások az ellenkezőjét állítják. Annyi bi­zonyos, a szocialista jövő szem­pontjából nem a legjobb pél­dát mutatta. De az is igaz, hogy a tavalyi szakcsoport tag­jai többségükben nem speku­lációs szándékból csatlakoztak a szakcsoporthoz, s nem tisz­tességtelen módon, hanem be­csületes munkájuk révén jutat­tok a burgonya utáni jövede­lemhez. Amint mondták, most új alapokra építették a szak­csoportot. A községi tanácstit­kár is kedvezően nyilatkozott az engedélyt kérő jelenlegi tagságról. Alapszabályukban rögzítik, hogy ez évtől kezd­ve közös alapot teremtenek, gépet vásárolnák. A kért 37 hold tartalékföldön csupán szerződéses növényt: cukorré­pát, burgonyát, heterózis kuko­ricát, pannonbükkönyt termel­nek. Ez az államnak is jó. Azonban egy a furcsa; ha lát­ják ezek a gazdák, hogy a szakcsoport jó, miért csak az állam földjére terjesztik ki, nem volna előnyösebb, saját földjeiket is bevonni a korsze­rűbb gazdálkodásba? N em kétséges, az ed­digieknél nagyobb gon­dot kell fordítani az alacso­nyabb típusú szövetkezetekre is, mert csak így érik él célju­kat. Az sem szorul vitára, hogy itt is csak a meggyőzés a legjobb eszköz. De higgadtan, józanul kell dönteni és gondol­kodni, mert az emberek nem holt figurák, s mi sem káro­sabb, mintha elhamarkodott ítéletet mondunk akárcsak tíz egynéhány emberről is. Varga József ÜJ KÖNYVEK Ellenforradalom Magyaror­szágon, 1956. (Kossuth) Háromkötetes tanulmányso- rozat első kötete látott most napvilágot a Kossuth Kiadó­nál, a Párttörténeti Intézet kollektívájának gondozásában. A tanulmánysorozat gazdag anyaggal mutatja be az ellen­forradalom előzményeit és ki­robbanását. Vázolja az októ­beri események idején kiala­kult nemzetközi helyzetet, megmutatja, hogy az imperia­lista nagyhatalmak politikájá­ban milyen szerepet kapott Magyarország, rávilágít arra, hogy az ellenforradalom ki- robbantásában a szálak köz­vetlenül a legilletékesebb nyu­gati körökhöz vezettek. Külön cikk ismerteti a hazánk ellen irányuló imperialista kém- és diverziós tevékenységet, bete­kintést nyújt a belső ellenfor­radalmi szervezkedésekbe. Egy másik tanulmány a nyugati magyar emigráció politikai ter­veiről és tevékenységéről ránt­ja le a leplet. A kötet lapjai­ról megismerkedhet az olvasó a hírhedt »Szabad Európa« rá­dió bűnös tevékenységével, mellyel jelentős mértékben hozzájárult a véres események kirobbantásához. Külön cikk foglalkozik a Nagy—Losonczy csoport kialakulásával és osz­tályáruló tevékenységével, mellyel döntő szerepet játszott az ellenforradalom eszmei elő­készítésében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents