Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 33. szám
UVUCŐ A Hazafias Népfront írócsoportjának és a Somogyi Néplap szerkesztőségének összeállítása ©OG?OGOGGOGOOOOGGX3GOOO0OOO©OO0OOOOGOOOOOOOOCE)OOOOOOGGOO©OOOGOGOOOG©tAiX 90©<JOtK^OüOOOtK:K^O(^)UQOOCjOGGX3GOOOOGOÖGGOGOOO©OOOGQQ©C)G>Oe A mi gyerekünkről van szó (bocsánat a 'hasonlatért), a Somogyi Néplap «-Irodalom, művészet, népművelés« mellékletéről. S mint az egyik nevelő, a lektorátus, egyik tagja kívánok szólni a mi neveltünkről. Nem én mondok először diagnózist, hisz előittem nyilvános vitán, a lap hasábjain hangzottak el vélemények. De talán egy újabb meglátás segít elhárítani azt a vészfelhőt, amelynek hatására egyesek már meghúzzák a lélekharangot. Először is — milyten igény szülte ezt az irodalmi mellékletet? Az első, a szerkesztőségé, amely mögött ott van társadalmunk vezető ereje, a párt, az állam. Az ő igényük azon túl és afölött, hogy lehetőséget adjon egyes írással foglalkozó embereknek és anyagilag is támogassa őket, — az, hogy az irodalmi mellékletben megjelenő írások tartalmilag a szocializmus építését szolgálják. Ez az igény olyan írásokat akar, amely békét, vérkeringést hirdet a föld különbőz» népei között, igaz barátságot, proletár in tern aci on ali zmu st. Bátor állásfoglalást kíván mindazok ellen, akiknek nem érdeke, hogy minden ember boldog, megelégedett legyen. Ha ennek az igénynek mélyére nézünk — nem fognak frázisnak tűnni a fenti gondolatok. Vau egy másik igény, amiről ritkábban esik szó. Az olvasó igénye. Egy részük — főleg a párt- és állami funkcionáriusok — természetesen csak a fenti igénynyel lépnek fel. Más része viszont — s ezek vannak többségben — kettős -igényükkel állnak elénk. Az írások neveljenek, de szórakoztassanak, elégítsék ki esztétikai igényüket is. Azt hiszem nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a széppel is lehet nevelni az A mi gyerekünkről embert. S ha nevelési, társadalom alakító igénnyel lépünk is fel, a formai, művészeti igényekről nem mondhatunk le A mi irodalmi mellékletünknél ma főleg a tartalommal van baj, az első igény kielégítése nem teljes. Mint lektor, mint ennék az új korszaknak élő, érző embere a következőket tudom mondani. A lektor kezébe kerülő írások ígéretek. ígéretek arra, hogy lesz tartalmi változás. Aki ma kiáll őszi versével, egy szórakoztató elbeszéléssel, az holnap a mi új társadalmunkat segítő verssel, elbeszéléssel fog elénk állni. Akik ma odateszik asztalunkra — gyakran elég poros — írásukat, a nyilvánosság, az írás ihletében, holnap tiszta lapra írt versüket, elbeszélésüket tehetik elénk. A gyermek nevelése türelmet kíván. Nem, nem megalkuvó türelmet. Nyesegetnünk, bírálnunk kell a műveket, írásokat s állandóan hangoztatni igényünket. Mert hogyan is állunk az írásokkal, az írókkal, a mi kis környezetünkben ? Van néhány aktív újságíró, ők elsősorban az első igény kielégítői, bátor, harcos állás- foglalással, szilárd világnézettel, a mindennapi élet adta témalehetőségekkel, ők mindenkor szilárd alapot jelentenek. Van néhány elismert tehetségű író, a maga elefántcsont- toronyba vonult állásfoglalásával, konzervatív világnézetével. őket megbecsülhetjük, de toobet nem igen várhatunk tőlük. Van néhány fiatal és idősebb tehetséges író, aki most jutott el a zsengékig, vagy jutott túl a zsengén, éppen a helyi lehetőség hatására. E csoportnak még nincs, nem is lehet bátor kiállása, szilárd világnézete. Viszont ők azok, akik a legtöbb türelmet érdemlik, akik a legtöbbet adhatják majd. Nevelésük rajtunk áll. Ne csak azt mondjuk meg nekik, mi jó náluk ma, hanem azt is, hogy mi lenne jobb holnap. Nekik kell elmondanunk, hogy az ő segítségükkel akarjuk az új társadalmat építeni. Értünk és velünk. Mert a szocialista társadalom építéséhez mindannyiunknak hozzá kell járulnia. Nem tévesztheti meg őket az, hogy ma még a mindennapi életben nincs minden úgy, ahogy lennie kellene. Nem szabad elfelejteni, hogy ma még sok ember él közöttünk, aki önzőén csak saját hasznát lesi, akinek más a szava és más a cselekedete. Mi alakítjuk a jelent, de a jövőt is. A jövő olyan lesz, amilyenné tesszük. Nem olyan könnyű ezt írásban megvalósítani, mint így elmondani. Erősen kisért a sematizmus, az el- szürkülés veszélye. Fennáll a félelem is attól, hogy holnap helyes lesz-e az álláspont, amelyre ma helyezkedem egy társadalmi kérdésiben, Erre, azt hiszem, mindinkább bátram válaszolhatok. Az országgyűlés közelmúltban lezajlott tanácskozása segít eligazodni ezekben a kérdésekben. Nem állhatunk meg azonban csak a tartalmi igényeknél. A művészeti, formai igényt is hangoztatnunk kell. Az irodalom, művészet, amely a nyelv eszközeivel, a képszerű ábrázolással tükrözi a valóságot. Nem mindegy tehát, hogyan fejezi ki magát az, aki leírja gondolatait, érzelmeit. Ezután is el fogjuk utasítani azokat az írásokat, amelyek nem ütik meg azt a minimumot — bár mondani valójuk jó lenne —amit lektorátusunk felállított. All ez viszont azokra az írásokra is, amelyek mondanivalója sem nevelő, sem esztétikai igényt nem elégítenek ki. Én türelemről beszéltem, mint ahogy a gyermek nevelése is türelmet igényel. Adottságaink, lehetőségeink is korlátozottak, azokkal kell irodalmat csinálnunk, akik a Somogyi Néplap köré és a Hazafias Népfront irócsoportja köré tömörülnek, írásaikat a nyilvánosság elé bocsátották. Ki kell elégítenünk mind a két igényt, amely az irodalmi mellékletet létrehozta, fenntartja. Vitatkoznunk kell az írókkal, írásokkal, mind fokozottabb igényt támasztva számukra. Helyeselném egy-két írás nyilvános bírálatát. Olyanét is, ami már megjelent, olyanét is, amit a lektorátus utasított el. Én szívesen vitatkoznék például Csató János »Gimnazisták« című írásával. Sem nyelvezetével nem érdek egyet, sem mondanivalójával. Mint pedagógus pedig különösen nerp. Lehetne vitatkozni azon, hogy Virányi Pál fiatal, tehetséges ember, a maga húsz esztendejével, miért ír olyan őszi verset, amelyben ősz, öreg életének alkonyán lévő embernek mutatja be magát. Hogyan tud elmenni a mai élet ezernyi frissen pezsdülő témája mellett lekonyuló fejjel, pesszimista lélekkel? Szóval nyilvánosan is bíráljunk, buzdítsunk, próbáljunk a mi gyerekünk mellett egy kis nevelési vitát folytatni. Nem úgy, hogy lemondunk a gyerekről, mert belső betegség gyötri, hanem a gyógyulást, erősödést segítő kezelést • alkalmazzuk rajta. Bízzunk azokban, akik írásukkal a gyermek mellé álltaik, akik akarják, hogy felnőtt legyen belőle. Horváth János, az írócsoport lektorátusának tagja. Szlovákiai ufazás A hegy gerince vadul tornyosuló, Dunántúl dombja öklömnyi tanuló Kölyke lehetne: ha a távolt lesik, Ellátnak innen derűs napon Pestig. A vág völgyében vonatunk míg prüszkéft Sok erőmű, gyár csiholt fényt és üszköí. Hová lett, hová ifjúságom régi Regényes völgye?... A csendet nem tépi Most fel a vonat, zaját el-elnyomja Az új technika hódító zsivaja. Turista házban villany ád meleget: Ez volna a nép, mit ma úgy emleget Sok alvó magyar, mint régi szolgánkat? (Űri magyar dölyf hasznunkra nem váKjm" Fordul az idő, tör, zúz, ragad sodra... Szereted néped? — Ne akard: ostoba Csecsemő játék lágyítsa szép fejét, Hiszen a jövőnk, amit könnyen elvét. Szlovák vidéken (ne legyünk ostobák/> Magyart tanulhat, ki nem magyar — suSpoák í Közös célokat lobbantanak felénk, Itt élnek ők is, nem a Föld más felén. Merre tilos volt a zengő magyar szó, »Dunai tájról*> hall ma az utazó. Mintha Kossuthnak késő tanítását, Ady énekét értve visszhangoznák. Ott fent északon új ország, új nemzet Munkája nyomán frissen keletkezett. Látja a valót, felénk nyújtja kezét, Üj emberségünk forr, összehoz, megvéd. XJj emberi rendért ők is vért áldoznak, Közös dolgaink rendeződnek... s holnap} Sok csip-csup határ már nem dühítő jel — Jelkép, hol élünk, s ember embert ölel... Állok, eszmélek Magas Tátra csúcsán, Alföldi szemem kitárul nem csupán Tájnak, vidéknek: mint szűztiszta fényak, Feldobott rétek remegnek az égnek... És messzecsengő hahózó visszhangok Hegy szögletébe verődnek... Mit haHaétf Hegyi emberek elvágynak dél felé, Ki még nem látta, ismerni szeretné Balaton habját, s az alföldi katlant, Nap melegének fékje fia elpattant... Messziről síkok csábozzák szememet, Alföldi rónánk derűje felnevet Tátra csúcsára, s innen vizek futnák Le országunkba és meredek utak... Emberek, fények, hegyi szimfónia, Mintha orgona... s zúgna minden sípjt,.. Természet, sorsunk ím arra teremtett: Együtt görgessük az új évezredet! BELLYEl LASZ&Ú *TTTmmmmmTTTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTrfTTTTTTTTTfTmTTTT»?frTTT*TTTTnTnTm) Varga Sz. Sáidor: VASKERÉK z iskola zsongásába be- levisított a csengetés. Zsibongva tódult az udvarra a gyermekhad és indult hazafelé. Egyszerre beszélt mindahány. Még a máskor nagyoskodó, nyakigláb nyolca- dikasok is egymás szavába vágva erősködtek. Nem csoda! Az utolsó szünetben kihirdette Halmos tanár úr, hogy hulladékgyűjtés lesz az idén is, de nem ám olyan, mint eddig! Nem pénzt adnák az összegyűjtött anyagért, hanem sorsjegyeit, s azzal nyerni lehet házat, bútort, rádiót, de még kerékpárt, meg varrógépet is. Most aztán nagy az izgalom! A kis Horvát Marinak még a haj fonata is kibomlott a lelkendezéstől: — Majd meglátjátok, menynyi vasat hozok én! — Csak ne hencegj! — torkolta le a csarnokosék kövér fiacskája. — Én is hozhatnék, ha kovács volna édesapám. Erre aztán majd megtépték a kislányok. — Nem mindenki kovács. A Nagy Lali apja sem kovács, a Tóth Pistáé se, a Vörös Bözsié se ... Mégis mennyit hoztak tavaly! Meg nem is csak vasat lehet hozni! De te tavaly is csak egy sapka vad- gesztenyét hoztál! Mert lusta vagy!... Pergett a nyelvük mint a motolla. Be is húzta a nyakát Laci a váratlan viharra és békülékenyen morogta: — Jól van no! De most majd megmutatom ... Már nem igen hallgatott rá senki, hát eloldalgott onnan. Előtte nyolcadikas nagyleá- nyo-k haladtak összekapaszkodva, még előrébb fiúk, csoportban. Meglátta őket, s a lépést csendes ügetésre váltotta. Neki ugyan nem kenyere a futás, de azért elkerülte a lányokat. Beszédjükből megütötte néhány szó a fülét: Singer... Csepel... Süly- lyesztős ... Legyintett rá és befurakodott a fiúk közé. Török Péter vitte a szót. Mellé tolakodott, belekarolt nagy osan és próbált vele lépést tartani. Feti ugyan két évvel idősebb nála, hetedikes de szomszédok, innen a barátság. A nyúlánk fiú lepillantott Lacira és folytatta a beszédet. Egy kis tudatlan ötödikest leckéztetett éppen: — Te csak ne akarj nyerni Pannóniát! Van neked fogalmad, hogy az mit megeszik? Különben is, fel sem ülhetnél rá ,.. Gyereknek nem adnak jogosítványt. — Hát a Dongó? —• kockáztatott meg egy tiszteletteljes kérdést a tanítvány. — Az már más — felelte Péter, és a jövendő mérnök biztonságával kezdte magyarázni a Dongó tulajdonságait. T ülkölés hangzott mögöttük. Kiálltak a járda szélére, s úgy nézték az úton elrobogó szép zöld Pannóniát. Milyen lágyan hintáztatja a teleszpók azt a finom, sárga bőrülést! Hejhl... Ha nekik egyszer olyan lehetne! ... Vagy legalább egy Dongó. Nem olyan szép ugyan, de micsoda füsttel, berregéssel viszi a kerékpárt az is!... Sok, nagyon sok. sorsjegyet kellene szerezni! De hogyan? Péter hirtelen odafordult Lacihoz: — Te? Lali hol van? — Nagy Lali? Ott maradt a könyvtárban segíteni. Most- már biztosan jön. — Megvárjuk — szögezte le Péter. Azzal elváltak a többiektől, és nézegetni kezdték a szövetkezeti bolt kirakatát. — Miért várjuk meg? — kíváncsiskodott Laci. — Miért ? Hogy megalakítsuk a szövetkezetét. — Micsodát? — tágult kerekre a kicsi szeme. —- A szövetkezetei. Ha akarsz, belépsz. — Persze, hogy akarok. De minek az a szövetkezet? — Mert egynek nehéz a kocsi. — Milyen kocsi? — A kiskocsi, amire a vasat rakjuk. Délután végigjárjuk a házakat. Dali elhozza a kiskocsijukat, felrakjuk a vasat, ketten húzzuk, te meg tolod. A sorsjegyeken megosztozunk. — Jó! — egyezett bele Laci csillogó szemmel. — Nézd csaik jön is már a Lali... Nem is jött, hanem szaladt, mert utol akarta érni a pajtásait. Csak hárman voltak felsősök az ő utcájukból, s rendszerint együtt szoktak hazamenni. Ámbátor, Lajos néha elmaradt, mert a könyveket talán még a barátainál is iobban szerette. Most is az Egri csillagokkal volt tele a keze. Péter tervét nyugodtan végighallgatta, aztán bólintott: —■ Elkérem a kiskocsit. Többet nem mondott. Ke- vésbeszédű volt, kétszer is meggondolta, mire egyet szólt. Igaz, hogy azon aztán el lehetett indulni. — Akkor ebéd után találkozunk mi nálunk — mondta Péter. — Siessetek, a többiek meg ne előzzenek! Az ebédet jóformán állva kapták be. A toronyóra még el sem verte a kettőt, már újra együtt voltak. Lajos elhúzta a kiskocsit is. Otthon megkente a kerekét, hogy könnyebben forogjon. Jókedvűen fogtak munkához. Sorra járták a házakat, és majd mindenütt került valami a kocsira. Hol egynéhány feneketlen edényt, hol törött patkókat kaptak. Taróknál meg éppen egy öntöttvas kályhát. De akkorát, hogy maga a gazda segítette feltenni. Majdnem tele lett vele a kocsi, de azért még Fekete István bácsihoz 'bementek. István bácsi éppen kifelé igyekezett az udvarra. Meghallgatta őket figyelmesen, de fanyalogva válaszolt: — Nincs nekem olyan rossz vasam ... Ami van, az még jó lehet valamire. Péter szeme a kocsiszní felé tévedt. A sarokban jó csomó ócskavasat látott meg, összerakva takarosán. — Hát abban, István bácsi? — Nincs abban se olyan, gyerekem. Az még mind köll- het. Nem tudhatja azt az ember gyereke, mi mire lesz jó. Mit lehet tenni? A gyerekek elköszöntek és ballagtak kifelé. A kapun kívül Lali meg is jegyezte: — Akárcsak a Zsugori uram! Laci hevesen bólogatott rá, pedig még nem sokat hallhatott Csokonairól. Még két házat meglátogattak, és nem fért több a kocsira. A többit majd holnap, gondolták és húzták, tolták a kiskocsit az iskolához. Halmos tanár úr lemérte a szállítmányt és nyolc, darab sorsjegyet nyomott a markukba, Még sokallták is, de a tanár úr megmagyarázta, hogy az öntöttvas kályha értékesebb, mint a lágyvas. A gépöntvény meg mindegyiknél többet érne, L ement a nap, amire elvégeztek. Átvágtak a kertek alatt a kisutca felé, úgy hamarabb hazaérnek. Lajos óvatosan húzta a kiskocsit a kanyargó gyalogúton, hogy bele ne akadjon valamelyik szilvafába, a másik kettő meg utána ballagott. Hanem Laci egyszer csak belekapaszkodott a kocsiba: — Állj meg, állj meg! — s izgatottan mutogatott egy bokor felé. — Mit akarsz? — fordult meg Péter. — Bodzafa. — Azt hát... — folytatta a kicsi kapkodva — de alatta ... Mikor még nem jártam isko- 'ába, sokat játszottam vele... Aztán elfeledtem ... — Mi van alatta, nyögd ki már! — türelmetlenkedett Péter. — Alatta van a vasikerék. — Micsoda? — Vaskerék! Egy nagy kerék vasból. — Mutasd! Laci büszkén hajtotta félre a bodzafa ágait: — Idenézzetek! — Az anyját! — szaladt ki Péter száján. Lajos meg átszellemült arccal mondta: — Gépöntvény! Próbálták felemelni, de nem mozdult. Kézzel vájták el körülötte a puha, fekete földet, .s hárman akaszkodtak egyik felére, amire nagy nehezen felállították. De aztán se té, se tova! Péter már azt javasolta, hogy hívjanak holnap segítséget hozzá, de Lajos nem egyezett bele. Körülnézegette a nagy kereket, melléhúzta a kiskocsit és az oldalára döntötte. — Támasszuk hozzá a 'kereket! ... Úgy! Na, most lassan állítsuk fel a kocsit!... Vigyázz, a vasat is emeld! Lassan! ... Még egy kicsit! Egy zökkenés és a kiskocsi újra állt, rajta a nagy vakkerék. — Menjünk! Behúzzuk Pé- terékhez, holnap reggel meg az iskolába. Siessünk, holnap nehéz napunk lesz! — nógatta Lajos a társait, majd megkérdezte Lacit: — Biztos, hogy nem kell ez a kerék édesapádnak? — Hiszen nem a mienk! —- bökte ki. — Nem? Hát kié? — Fekete István bécsié. Eí a mi kertünk itt mellette! Elhallgattak. Lajos töprengett, de Péter hamar feltalált*, magát: — Ez igazán nem kell neki, mert akkor nem hagyta volna itt. El is felejtette már, hogy van. — Mégis csak az övé! — ellenkezett Lajos. — De itt semmi haszna, csak megeszi a rozsda. Ha meg elvisszük, az haszon a népgazdaságnak, a tanár úr is mondta, és sorsjegyet is kapunk érte. Fent van a kocsin, vigyük! Majd reggel elkérjük István bácsitól. Erre már Lajos se szólhatok semmit. Póteréknél a kiskocsit színbe állították és sietve hazamentek. « * * másnap reggel iskola- >a menet hiába keresők István bácsit, csak felé jött meg a határ- eleségével együtt. Jé ikarmánytököt hoztak, kták nyomban a disz- ellé, aztán Julis néni főzéshez látott, István leg vesszőkosarat, vasait a talicskára és k kertbe. Ott is termett más, de most már csak zár, krumpliszár, meg sárguló tök volt betakart egy kis rendet ten a darab-délelőttö*. a, elégeti a mákszárt gizgazt, a töltőt meg di a kosárba és felvi- ibbihez, az se vesszen hányta aa égjatnivalóf árba és aiágyújtott rés füst bodorodott n a fehéren, astán pat- gni kezdett a rakás* Ar villával itt-otó igazított ■ ’ * --- - sw« jt_ _
