Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

Szombat, 1958. február 1, 3 ftOMOGYI NÉPLAP Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága üzenete ci Somogyi Néplap szerkesztőségéhez Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága a Magyar Sajtó Napján köszönti a Somogyi Néplap szerkesztősége minden dolgozóját. A végrehajtó bizottság ezen a napon öröm­mel állapítja meg, hogy a Somogyi Néplap az elmúlt évben betöltötte a kommunista sajtóra kötelező hivatását. Ott volt a párt mellett az ellenforradalmi idők után Cikkei­vel segítséget nyújtott a konszolídáctó meg­gyorsulásában. A párt tagságában és a be­csületes dolgozókban elmélyítette a szocializ­musba vetett hitet. Nagy részt vállalt és való­sított meg az ipari és mezőgazdasági termelés növelésének propagandájában, s mind e fő fel­adatok mellett érdekesen., színesen mutatott rá a társadalom kisebb-nagyobb problémáira, ellentmondásaira, a kifejlődő szocialista de­mokráciára, a kultúrforradalom megvalósu­lásának tényeire. Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, amikor mindezért elismerését fejezi ki és to­vábbi sikereket kíván a sajtó munkásainak, egyben bizonyos abban is, hogy a Somogyi Néplapot a szerkesztőség a továbbiakban is hasonló gonddal és elmélyüléssel fogja el­készíteni. Ezzel tovább mélyíti azt a bizal­mat, melynek a szocializmus megvalósulása érdekében a párt és a dolgozó nép között fenn kell állnia, kivívja a békeharc, a társadalmi tulajdon megvédése, a mezőgazdaság átszer­vezése szükségessége gondolatának erősödé­sét az emberek között, s mindezekkel együtt tovább segíti a dolgozó nép anyagi és szel­lemi felemelkedését is. Kaposvár, 1958. február 1. Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága A MAQYAR SAJTÓ NAPJÁN A ma sajtóia tulajdonkép- ^ pen. emlékezik. Tizenhat éve, 1942. február elsején, a fasizmus legvére­sebb* legvadabb elnyomása idején jelent meg első ízben az illegális Szabad Nép, a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának lapja. Milyen idők voltak azok, milyen kegyetlen ‘küzdelem folyt akkor, mennyi kitartás­ba és áldozatba került min­den!. .. És hányán lettek vér­tanúi a lap előállításának és terjesztésének!... Harc folyt akkor a nép ön­gyilkos háborúból való le­választásáért, a fasizmus el­leni erők egységéért, a nem- zetrontó úri rendszer meg­szüntetéséért, a szociális fel­emelkedés megvalósulásáért. E célokért való harcban szü­letett és izmosodott meg a mai magyar sajtó a felsza­badulás utáni években és ma büszkén vallja magát a tizenhat évvel ezelőtti sajtó örökösének és hagyománya folytatójának. Ma már nem írnak a lapok . főúri vadászatokról, társaság­beli pletykákról, kacagányos, de üres ülésekről és fényes úri házak csodás ragyogásű kik­pornpás estélyeiről. De nek hiányoznak ezek? A mostani hasábokról a munkás hétköznapok és ün­nepek tükröződnek vissza, ahogyan a szocializmusban mindjobban előrehaladunk. A munkások, parasztok, becsü­letes értelmiségiek képeit, tet­teit, alkotásait, hűségét di­csérik és értékelik. De mi vetéléseihez alkalmazkodni. A kommunista újságírók nem szolgálnak mást, csak a népet. Magukon kellene erőszakot venniük, hogy mást írjanak. Méltatlanná válnának önma­gukhoz, a párt és Rózsa Fe­renchez és többi elődjeikhez, ha elnyomnák magukban el­veiket. A ma újságírói látják a teljes emberi szabadságot kiteljesedni a jövőben, abban a nem távoli időben, amikor a társadalom minden bék­lyóját levetette, melyet ön­maga hozott létre, szintén az dobén. De azt is tudják, hogy a jövendő végleges békéig harc vezet, s ebbe nekik is bele kell vetni szívüket, lelki- 'smeretüket és minden ener­giájukat, különben pályájuk tem hivatás lesz, csak kenyér- kereset, életük pedig elszakad a néptől, mely kiemelte őket. hogy harcoljon értük, lásson és láttasson velük és helyet­tük, A Magyar Srt*ó Napja ev. iékezés, de erőgyűjtés és fel­készülés is. Uj elhatározás a oárt politikájának követésére megmagyarázására, megláttatá- sára és abban való munkálko­dásra. Ez, csak ez méltó a kom­munista sajtóhoz, melynek bölcsője az illegális Szabad Nép volt, amely a párt esz- tméit szívfta magába anyatej- ként, s amelynek ez ifjúkorá­ban kell elhatároznia újra és újra, hogy méltó akar lenni harcos elődei példájához. A magyar sajtó ma a né- pet szolgálja, a törté­nelmet mutatja meg a napi politika megvalósulásaiban. Ettől nem fog eltérni soha. mert hűséges képet kell adnia még aikkor is, ha mozaikokra szabdalja a nagy egészet, me­lyet az idő mégis összerak majd egy egésszé: a kommu­nista társadalommá. Omladozó baromfiházak siralmai Nincs tíz esztendeje sem, hogy kőművesek, ácsok és egyéb építőmunkások bábás­kodása alatt megszülettünk (Azért beszélek többes szám­ban, mert ketten vagyunk, a tőlem néhány méternyire fek­vő ikertestvéremmel.) Építőnk a Marcali Állami Gazdaság sok gondot fodított külsőnk­re és belsőnkre egyaránt, és azt a nemes feladatot bízta ránk, hogy a baromfitenyész­tés szolgálatába álljunk. fi megtiszteltetésnek nagy öröm­mel igyekeztünk eleget ten ni, annál is inkább, meri minden kényelemmel beren­dezték belsőnket, a baromfiak lakosztályát. (Meghisszük nem kevés pénzbe került ez.) Még gyönyörű, zománcozott la­pokból megépített cserép- Icályhákat is állítottak be tag­jainkba — tehát a hőmérsék­letre sem lehetett panaszunk. Végül csinos kerítés járult hozzá boldogságunkhoz, ami azonban csak akkor vált tel­jessé, amikor megkezdhettük hivatásunk gyakorlását. Egy napon rengeteg apró kis csibe népesítette be a tele­pet és egy idősebb bácsi ve­zetésével megkezdhették a kis szárnyasok vidám, gondtalan életüket. Amikor étkezésre al­kalmasakká váltak, egy ré­szük az ország különböző vá­rosaiba került, hogy combok­ra, püspökfalatokra, miegye­bekre darabolva, prézlibe for­gatva és ropogós barnás-piros­ra sülve, vagy paprikásként ‘éjezze be rövid életét. — Más része még itt maradt és to­vább növekedett. Volt, ame­lyik megkereste egyik zúgo- mat, és tojással ajándékozta neg a gazdaságot. Vidám, napsugaras volt te- \át az életünk. Ablakszemeinlc- 'cei örömmel gyönyörködtünk i sok repdeső, csivitelő apró jószágban. És ez így ment mindaddig ímíg az idős bácsitól — sajnos, nekünk nem mondták meg miért — egy hölgy vette át a telep vezetését. Eddigi gon- lozójukat, aki oly nagy sze­retettel báni velük, szinte megsiratták a kis neveltjei. A mi ablakszemeink is elhomá­lyosodtak a búcsú perceiben, hisz nekünk is éber figyelem­mel viselte gondunkat. A hölgyet nem szerették o bis csirkék és még a jércák is ellenségesen kdricáltak rá. Ez bizonyára abból fakadt, hogy új gazdájuk sem kedvelte őket. Talán az is bántotta az idősebbjét, hogy tojásaik nem kerültek teljes számban a városba, hanem közülük nem egy szatyrok fenekén vándo­rolt el, nem éppen illetékes helyre. Az alig néhány napos kiscsíbék pedig a tisztaságra oanaszkodtak egymásnak, amit csak mi hallottunk. Reggelenként — bár mindig homályosabban láttunk az ud­Lakodalom a művelődési otthonban A »tavaszi« napokat követő egyik fagyos délelőttön a ri- nyaújlaki művelődési otthon igazgatója állított be a barcsi járási művelődési ház irodájá­ba. Toporog, és a kezeit dör­zsöli. Széket tolnak a kályha mellé, de nem ül le, azzal, hogy siet, rengeteg elintézni­valója van még. Éppen csak tanácsott jött kérni. — Miről van szó? — Lakodalomra készülnek Rinyaúj,lakon és szeretnék a művelődési otthonban megtar­tani. Lehetséges-e? — Ennek semmi akadálya, hacsak más programmal nem ütközik. — Színdarabra készülnek a színjátszók, Csizmarek »Bú- jócska« című háromfelvonásos vígjátékát mutatják be far- sangkedden. A lakodalom azt megelőző vasárnapon lesz. Nem ez az első eset az ilyen, akadt rá példa másutt is. Re­méljük, itt sem lesz az utolsó. A művelődési otthon a falu la­kosságáé s nemcsak a falakra aggatott népi hímzés jelenti a népművészet megbecsülését. Nem lesz szentségtörés, ha a népszokások is bevonulnak a művelődési otthonba. A főren­dezőt majd a házigazda szemé­lyesíti meg s a főszerepeket a vőlegény és a menyasszony játssza — az élet szövegköny­ve alapján. A rivaldafényben feltűnik a vőfély s ízes rigmu­sokkal elmondja a prológot. A zenekar tust húz s az egyik epizódszereplő elrikkantja egyetlen — de később több­ször megismétlésre kerülő mondóké ját: — Eladó a menyasszony! A táncosok -felgyűjtetlen és feldolgozatlan« csárdás- figurákat cifráznak, karmester nélkül — mégis együtemre zeng a kórus, s hajnal felé két boldog ember, egymást átölel­ve elindul haza, az új élet felé. Lehet, hogy Rinyaújlakon hamarosan foglaltaik lesznek a vasárnapok. (Bár a lakodalom hétköznap is csak lakodalom.) A községi tanács most mozit kér a falunak. A községfej lesz tési alapból erre a célra 12 000 forintot biztosítottak. — Akkor hát visszatérve s kérdésre... mondja búcsúzóul az igazgató . — Rendezzék meg ott a la kodalmat! A véleményt, íme írásba adjuk. S amikor majd a lakodalorr után másodszor átvonul a ri deg téli hold az égbolton, a színpadon ismét felgördül a függöny és megkezdődik az előadás. Az első sorokban ott ül egy ifjú házaspár, akit fe lejthetetlen emlékek hoztak ide. Szorosan fogják egymás kezét, s lehet, hogy emiatt tap solni sem tudnak. Pedig a műsor bizonyára nagyon tet­szik, de ezt a kis figyelmetlen­séget bocsássuk meg nekik! Vértes György varra, hisz a szemüvegeinké sem tisztították — megfigyel tűk, hogy a jószágok egy ré sze a nyakát behúzva szomo rúan gubbalzt. Másnap réggé nég több volt a betegek szá ma. Néhány nap múlva autói jelentek meg, és elszállítottá, a kis szárnyasokat Nekün) sem mondtak semmit, mi csal azt vettük észre, hogy egye iül maradtunk és nem tud juh, mi a teendőnk ezután. Egy darabig csak vár tűni hátha visszajönnek a miéin! vagy ha azok nem, hát v lakók népesítik be a telepe Hetek, hónapok, sőt hossz évek teltek el, de helyisége nk még mindig üresen ál] nak. Higgyék el, nagyon kel lemetlen a várakozás, főkéi ven, ha hiábavalónak bízó nyúl. Dobhártyánkat máj beszakasztják a szél által csat losott ajtók csattanásai, ma a törött ablakokon besüvít izéi. A kalapunkról lecsúszó cserepet senki sem pótolj* megrepedezett cserépkályhí 'Tikban nincs ki tüzet szítsoi És mennyire fáj látnunk, h 'PV-egy arra járó, keritésün larabjaival távozik el! — Ezé öprengünk a hosszú téli a. éken, a forró nyári napőko a pezsdítő tavaszi levegőbe: Szívünk majd megszakad, m tor a szomszéd nénike k házikója tájáról kotlós kotyt gása, csirkék csipogása j fülünkbe. Miért nem lehetünk újra egyenrangú tagjai épületek társadalmának, ása, iskolája a sok-sok n . < szá k szárnyas jószágnak? Vagy 1 ‘alán erre nem vagyunk a kalmasak, mi már azt bánnánk, ha kiscsirkék ke nének ki szárnyaink ala Legalább nem kellene a ma coliaknak Nagyatádról hoz iavoscsirkéket, hanem inn dláthatnák a környéket ezz i keresett áruval. Igaz, ho< ihhoz villany kellene, de ló juk mi periszkópjainkkt ogy csak alig 500 méter v setékről van szó, ha szer nértékünk nem csal. És a em bánnánk, ha baromi izlalnának falaink között. 1 iegfizetné azt is a külföld! Esedezve kérjük a jó emb •k segítségét, mert nem bi uk tormbb lesunyni fejünk szégyenkezéstől, ha az ar írók szemrehányó tekinteti reménytelen kézlegyintését le juk. Segítsenek rajtunk, me látják, nem leszünk hálát! nők! Feljegyezti P. L. AZ ÖRÖKSÉG MEG AZ ADÓHÁTRALÉK mást is dicsérhetnének, mint a verejtéket, az alkotást es á töprengést a jobb iránt, me­lyet a hazáját igazán szerető emberek sokasága végez, cse­lekszik naponta e közösségi társadalomban? És a rosszindulatúak, kétel­kedők, gáncsvetők ellenére is előremegy a szocializmus épí­tése, előremegy a rémhírter jesztők, spekulánsok, törtetők és lógosok ellenére is. Az 1956-os ellenforradalom is csak pillanatnyi megtorpanást jelentett az úton. Erre a helyzetre mutat rá a ma sajtója. A ma valósé gát kell bemutatnia, ha méltó akar lenni nagy elődjéhez. Láttatnia kell az ellentmon­dásokat, de azok megoldását is, a vezetés eredményeit és hibáit, a visszaéléseket, a még megoldásra váró problé­mákat, mint például a mező­gazdaság szocialista átszerve­zését, az ideológiai front küz­delmeit, és sok minden mást, az élet nagy és apró gondjait is. A ma sajtójának is a harc az életeleme, senki sem vár­hatja és .követelheti. hogy visszavonuljon, szemet hány­jon, a szocializmus jogán ne követeljen, bíráljon, megálla­pítson, ha arra szükség van. Ha ezt tenné, nem volna mél­tó a kommunista sajtó nevé­re. Harcolnia kell, mert az út nehéz, még sok az akadály előttünk, segítenie kell azok lebontásában. á/f égis könnyű ma írni. Azoknak, akik kétel­kednének a sajtó szabadságá­ban, üzenjük: soha nem volt ilyen szabad. A ma újságíró­jának nem kell kapitalista, vagy űri körök Ízléséhez, kö­MINDKETTEN NAGYON VÁRTAK az újságíró máso­dik látogatását. Kovács De­zső adóügyi csoportvezető is, meg Sömjén Ferenc panaszos is. A szerkesztőség munka­társa decemberben járt itt először, s szóban is, meg írás­ban is Igyekezett segíteni a nézeteltérések felszámolásá­ban. Mi volt‘a baj? Vukman József örökbeha- gyott nyolc hold földet és egy házat két férjezett lányá­nak, Sömjén Ferencnének Ss Horváth Sándoroénak. A birtokot 4320 forintos adó­tartozás nyomta. Behajthatat­lannak minősítették és töröl­ték a tartozást ötvenhatban. A terhétől ilymódon megsza­badított örökséget tavaly ta­vasszal átírták az utódok ne­vére. Ám később rájött Ko­vács elvtárs, hogy indokolat­lan a törlés — aminek idején ő még más beosztás dolgozott *— előírta a több mint ' négy­ezres tartozást. Egyedül Söm- jéntől követelte az egész ösz- szeget. A panaszos levél nyo­mán elindulva ennyit tudunk meg a helyszínen, s a cso­portvezető ígérte, hogy a két örökös között elosztja a hát­ralékot. Nem sokkal később újabb panaszt hoz a posta Babócsá- ról. Sömjén leírta, hogy de­cember 5-én megkapta a tar­tozás felélesztéséről szóló ha­tározatot, de előtte két nap­pal kezébe adták már a transzferálási értesítést. Rossz a sorrend, nem így diktálja az ügymenetet' az eljárási szabályzat. ! ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN látogattam el ismét Babócsára. Együtt ülünk az irodában a tanácselnökkel, ta­nácstitkárral, az adóügyi cso­portvezetővel és a levélíró­val. Kovács Dezső szólal meg elsőnek: — Most legalább a sajtó képviselője is megtudhatja, milyen embert vett védelmé­be velem szemben a párt lapja — mondja, majd bizony­gatni kezdi, hogy Sömjén Fe­rencnek — enyhén szólva — nem éppen tiszta a múltja. — A törvény rá is vonatko­zik — vetem közbe. így sike­rül a panaszosról a panaszra terelni a szót. A beszélgetés során kitudó­dik: a 4320 forintból 828-at Horváth Sándomé köteles megfizetni, a többit pedig Sömjénné. Miért van ez az aránytalanság? Mert a telek- könyvezés előtt Sömjén a ház ikertjében diófát vágott ki. A rönköt eladta 1856 forintért és maradt neki 800 forint ára tűzifája. A fa értéke együtte­sen 2664 forint — ez az összeg nem egyik, vagy másik örö­kösé, hanem mindkettőjüké. Méltányos, hogy ezt a pénzt az adóhátralék törlesztésére fordítsák. A 2364 forintot te­hát befizeti Sömjén, a többit pedig, az 1656 forintot ketten, egyenlő arányban tisztázzák. IGEN ÁM, de az örökség­nek vad ereje van! Száműz­heti a szeretetet a testvérek szívéből, egymással szembe­fordíthatja azokat az embere­ket, akiket egyazon édesanya hozott a világra. így történt ez esetben is. Sömjénék és Horváthék nincsenek beszé­des viszonyban egymással. A két asszony között Kovács Dezső adóügyi csoportvezető próbált igazságot tenni a hát­ralék elosztásának dolgában. Sömjénné látszólag el is fo­gadta a helyes számvetést Férje azonban reklamált. Kü­lönösen akkor, amikor kéz­hez vette a határozatot. Szó­váltásba keveredett Kovács elvtárssal és elpanaszolta vélt sérelmét az újságnak. Most is egyre azt firtatja: miért nem felezte meg az adósságot a csoportvezető. És mi jogon avatkozott bele a két család magánügyébe a tartozás ará­nyainak megállapítását ille­tően? Kovács Dezső örült volna a legjobban, ha Sömjénné, Horváthné — ahogy édestest­vérekhez illik — szép szóval megegyezik egymással. Neki legalább több ideje jutott volna a falu többi adózója dolgainak intézésére. A nehe­zebb utat választotta: az em­beri méltányosság diktálta szabályok szerint egy asztal­hoz ült a haragot tartó két örökössel, bár a törvény ilyen cselekedetet nem követel meg tőle. Ezért nem elmaraszta­lást, hanem dicséretet érde­mel. —* A végrehajtó bizottság­ban is vitattuk Sömjén Fe­renc fellebbezését — szól köz­be Papp elvtárs, a tanácsel­nök. — Félrevezetett bennün­ket. Azt írta, hogy fele-fele részben örökölték a vagyont. Pedig a földeket osztották el csupán egyenlő mértékben, a ház háromnegyede Sömjén Ferencé, mivel eltartja anyó­sát és csak a negyede van Horváthné nevén. Aki többet örökölt, többel is tartozik az államnak. Meg hát az sem lenne helyes, ha a fáról meg­feledkeznénk, s hagynánk, hogy Sömjén a rokonát meg­károsítsa. Es ha Sömjén a rönkért kapott pénzt a házra költötte, jó helyre tette, mert nagyobbrészt a saját javát szolgálja az a befektetés ... Ezért én indokoltnak tartom azt a megállapodást, amelyre Kovács elvtárs jutott a két örökössel. A 4320 FORINT elosztásá­nak mikéntjéről nem volt szó a tanácsnál. Csupán azt határozták el, hogy ezt a hát­ralékot fel kell éleszteni. Hi­szen erre szólítja fel őket a törvény. Egyébként a tarto­zás törléséről nem kaptak véghatározatot az örökösök, csupán a tavalyi adó előírásá­nál tapasztalhatták, hogy nem keresi rajtuk senki azt. a több mint négy ezrest. Most sem kellett volna határozatba foglalni a hátralék felélesz­tését, hanem szaporodásba kellett volna hozni a koráb­ban eltörölt összeget. De ha már papírt adtak ki róla, ak­kor ügyelhettek volna an hogy előbb küldjenek érte: test a tartozás előírásár azután zálogoijanak és a b táridő lejártával transzfer: janak. Kényszercselekmény ugyan nem került sor, teb tettekkel nem sértették m a törvényt — de hibáztál kell eljárásukat: ez csak ai jó, hogy lejárassa a hivatal ügyiratok tekintélyét. — így van —* helyesel B< bás elvtárs, a tanácstitkár. Kovács Dezső viszont ú tesz, mintha nem tulajdoi tana nagyobb jelentőséget papírforma szerinti tévédé nek. Végül viszont belát jobb lett volna megelőzni < a melléfogást. Sömjén Ferenc 2160 fort tot befizetett a tartozási 1332 forint jár még tőle. 1 azt postára adja, a hátrál miatt nem lesz több dolga csoportvezetővel, sem ann vele. Mert Így szól a tőrvéj Mindnyájan ezen a vélerr nyen vagyunk, csak a par szos nem. — Tudtam, hogy magán lesz igaza — fordul Sömj az adóügyi csoportvezető fe — Én meg megmondta hogy nem engedem kibújni kötelezettség alól, bárho írkál-firkál is — kontráz Kovács Dezső. — Jól van, na... Csak nagyképüsködjön... — fe ide nem való hangon Sömj- Helyénvaló hát a rendreu sítás. Nem tetszik neki, kénytelen-kelletlen elfogad s lenyeli a szót. PEDIG NEM AZ IGA SÄG, hanem csupán a v igazság áll az ő oldalán .. Kutas Józ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents