Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-26 / 48. szám

Soerda, 1938. február 26. 3 SOMOGYI NtPLAP BEMUTATÓ ELŐTT Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok REIHET A BIZONYLATOK KÖRÜL! A BIOZONYLATI FEGYELEM látszólago­san elhanyagolt terület, amire nem sok gon­dot fordítanak a vállalatoknál. Pedig csakis a bizonylatok adhatnak pontos választ arra, helyesen vagy helytelenül gazdálkodott-e a vállalat. A mérlegek ellenőrzésekor derült ki, mennyire félvállról veszik egyes üzemekben a bizonylatok pontos kiállítását, tárolását. So­kan felesleges bürokráciának könyvelnek el minden bizonylati »»irka-firkálás«-t. Pedig a jó számvitel olyan, mint egy tükör. Az anyag használatbavételétől, a termék értékesítéséig mindent visszatükröz. Sajnos, a legtöbb vállalatnál nem tartják be a fő követelményt, hogy megfelelő dá­tummal legyen ellátva a bizonylat és az utal­ványozásra jogosultak aláírása szerepeljen rajta. Például a Oáurgói Faipari Vállalatnál az októberi és novemberi bérjegyzéket nem írta alá az utalványozó (igazgató vagy főköny­velő) ennek ellenére mégis kifizette a dolgo­zókat. -Ha esetleg súlyos hibák kerültek vol­na a bérszámfejtésbe, ki vállalta volna akkor a felelősséget? Zűrzavarra és utólagos káoszra vezet, ami­kor a pénztár aláírás és papír nékül ad ki pénzt. Csurgón az egyik dolgozónak aláírás nélkül adták ki a bérét. Előfordulhatott volna, hogy még egyszer felveszi Vagy a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnél kiadtak az egyik egységvezetőnek 600 forintot jutalma­zásra, de semmiféle Írást, bizonylatot nem kértek tőle arról, hogy valóban kiosztotta-e a pénzt a dolgozóknak. Pedig csakis kellő bizonylatok alapján le­het a vállalatok pénzforgalmát ellenőrizni, megállapítani mikor, miyen célra, mennyi pénzt használtak fel. Hogyan tud a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés vagy a Csurgói Fa’pari Vállalat egy utólagos ellenőrzésnél pontosan beszámolni a pénz felhasználásáról, ha nem törődik a bizonylati fegyelem betar­tásával. Meg kell értenie a vállalat vezetőinek, hogy a bizonylatok a vállalat helyes gazdálkodását, a megfelelő önköltség kialakítását segítik elő. Esetleges vizsgálatnál minden gazdasági ese­mény, ami a vállalatnál a múltban történt, pontosan rekonstruálható a bizonylatok alap­ján. Sok baj van az állóeszközök egyedi nyilván­tartásával. A vállalatoknál minden gépről kü­lön kartont kell vezetni, amin a bruttó érték­től az értékcsökkenésig mindennek szerepel­nie kell. A mérlegbe az állóeszközök kimuta­tása a kartonok alapján kerül be. Azonban majd minden vállalatnál elhanyagolják az év­közben beállt változások bevezetését. Ebből adódik, hogy a tanácsi vállalatoknál 160 000 forint értékű állóeszközt kellett kiselejtezni, mivel a rossz nyilvántartás következtében egyes gépek kétszer is szerepeltek, sőt előfor­dult, hogy nemlétező gépeket is kimutattak. Amikor a társadalmi tulajdon védelméről beszélünk, feltétlen hangsúlyozni kell, hogy a bizonylati fegyelem betartása és betartatása is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megóvjuk a nép vagyonát. Például az építőipari vállala­tok nem számoltatják el a munkahelyeket, nem ellenőrzik, valóban felhasználták-e a ki­utalt anyagot. Ha pedig maradt, nem követe­lik meg, hogy visszavételezzék a raktárba. Természetesen ez lehetővé teszi, hogy egyesek elvigyék a hányódó építőanyagot és üzletelje­nek vele. Véssék jól emlékezetükbe a vállalatok ve­zetői, hogy a helyesen kiállított bizonylatok megakadáyoznak mindennemű visszaélést. A Siófoki Temetkezési Vállalatnál azért követ­kezhetett be harmincezer forintos sikkasztás, mivel a bizonylati fegyelem hiányzott, a ki- rendeltség vezetőket nem számoltatták el, a leltárt sem az előírás szerint vették fel. A Nagybereki Tőzegkitermelő Vállalat ta­lán csak kis hibának tartja, hogy nem vezet pontos nyilvántartást a munkaruha kiosztásá­ról, pedig az ország vagyonát herdálja altkor, amikor ugyanannak a dolgozónak több mun­karuhát Is kiad egy évben, épp a hiányos nyilvántartás következtében. A laza bizonylati fegyelem a dolgozókat is megkárosítja. Ha nem vezetik pontosan a munkalapokat, akkor előfordul, hogy ugyan­azt a bért kapja a többet és kevesebbet dol­gozó munkás is. A Marcali Sütőipari Válla­latnál októberben 150 zsemlével kevesebbet számfejtettek, mint amennyit valójában sü­töttek a pékek. A bizonylatok hanyag keze­lése miatt ebben az esetben a teljesítmény­bérben dolgozó pékek megkárosodtak. Nem kívánható helyes bérszámfejtés, ha a munka­utalványozás nem megfelelő. A VÁLLALATOKNÁL A JÖVŐBEN for­dítsanak nagyobb gondot a bizonylati fegye­lem betartására. Ha ezt megvalósítják, keve­sebb lehetőség van a visszaélések, sikkasztá­sok elkövetésére. A soronkövetkező feladat, ami megszünteti a bizonylatok körüli rendet­lenséget: előírás szerint állítani ki, ellenőriz­ni tartalmi és számszaki szempontból, idő­rendben, számsorrendben raktározni és meg­őrizni a bizonylatokat. Ha ezt megszívlelik és betartják a vállalatok, megszilárdul a biz­tonság és nem kell rettegni az esetleges el­lenőrzésektől sem. LAJOS GÉZA összedől-e o pisai ferde torony? A pisai ferdetorony dőlé­se már több évszázad óta problémát okoz és ameny- nyiben nem tudják meg­akadályozni a torony to­vábbi elhajlását, úgy az el­jövendő kétszáz éven belül leomlik. Az elhajlás évi növekedése átlagosan a milliméter egy- hetede. Pisai jelentések sze­rint, a további dőlés meg­akadályozására irányuló leg­újabb tervek nem sok re­ménnyel kecsegtetnek. Kü­lönösen nagy nehézséget je­lent a nedves talaj, amely homok és agyag keveréke. A talajviszonyoknak tud­ható be az is, hogy olyan sok évet szenteltek a torony építésének. Ugyanakkor még mindig tartja magát az a legenda, amely szerint a torony épí­tőinek az volt a szándékuk, hogy a tornyot ferdére épí­tik. Egyelőre nincs hír, hogy intézkedések történtek vol­na a további dőlés meg­akadályozására. Ebben az esetben azonban Olaszország szegényebb lenne leghíre­sebb'- építészeti furcsaságá­val. Vízkereszt — a szerelem és pajkos játékok ünnepe: s mindez nyomban romantikát és tréfát ígér. Shakespeare még tréfás kétértelműséggel azz is hozzáteszi: ha nem tet­szik, adhattok más nevet is a darabnak — amit akartok. Ahogy Szász Károly mondja: »Oly darab ez, aminőt a kö­zönség szeret, óhajt, ami nek­tek kell.K S hogy ez a vígjá­ték válóban a közönség tet­szésére készült — Vízkeresztre, külön alkalomra, akárcsak a Szentivánéji álom — azt a mű keletkezésének története is mutatja. Próbált jellemekből és szituá­ciókból épül ez a darab, ame­lyeknek drámai hatásosságát Shakespeare mintegy eleven anyagon, a közönségen kísér­letezte ki, hogy a mű az le­gyen — amit akartok. Az irodalomtörténet számos kutatója úgy vélekedik, hogy a Vízkereszt mintegy két részre különül el: egy kon­vencionális szerelmi történet­re és egy másik, kacagtató, mulattató közjátékra, a puri­tán MalvoUó kinevettetését célzó komédiára. De hogy a vígjáték nem egységes és különböző részek­re esik? Igaz, több cselekrpény szá­lát bonyolítja párhuzamosan. Az egyik a konvencionális és megszokott szerelmi történe­té. A bonyodalom tragédiá­hoz is vezethetne, de a vélet­lenek mintegy gondviselés­ként hárítják el a csalódások, fájdalmak lehetőségét. Min­den feloldódik, happy-end-be torkollik ebben a könnyűnek Kedves ünnepség Kedves, megható ünnepség színhelye volt a napokban a Kaposvári Textilművek leány­otthona. Szovjet katonák, 200 fiatal és idősebb magyar dol­gozó ünnepelte a szovjet had­sereg 40. évfordulóját Az ün­nepséget a szovjet katonák zeneiparának játéka nyitotta meg, majd Molnár Lajos őr­nagy elvtárs mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után a szovjet elvtársak és az üzem dolgozóinak közös kul­túrműsora következett, mely­ben szavalatok, magyar és orosz népdalok, táncok és har­monikaszólók következtek. A műsor után tánc zárta be a baráti találkozót. tetsző komédiában. A mel­lékcselekmény konfliktusa a sokkal eredetibb, természete­sebb. Böffer Tóbiás, Keszeg András, Malvalió, Fábián és Mária világa nyersebb és mégis soklcal inkább angol környezetet idéz, mint Orsino herceg udvara. A Malvolió epizód komikuma is nyil­vánvalóbb: lényegében dur­va tréfa, s nem oly «■finom« csalás, mint például az ál­öltözetben járó Violáé. A két történetet Shakes­peare mesteri dramaturgiával szövi egybe. Az ikercsere bo­nyodalmaiban a Malvolió-tré- fa szereplői éppúgy részt vesz­nek, mint ahogy Viola össze­tűzésbe kerül Keszeg András­sal; Sebastian is párbajozik Tóbiás úrral. Csakhogy a komoly és tré­fás jeleneteket a Vízkereszt­ben korántsem a színpadis­meret ügyes technikája fűzi össze. Belső eszmei összefüg­gés kapcsolja egymáshoz a fő- és mellékcselekményl, ezért tud könnyed tréfák so­rán megoldani komoly kon­fliktusokat, nagy emberi prob­lémákat. Ezek a problémák a szerep­lők jellemében, összeütközé­seiben ábrázolódnak. Orsino és Olivia mesterkélt érzések rabjai. A herceg szerelme a grófnő iránt nem spontán fel­törő szenvedély, udvarlása kényeskedő, ápolja, neveli ér­zéseit. Nem is Olíviába, ha­nem magába a szerelembe sze­relmes. S Olivia? Az ő jelle­me párhuzamos a hercegével. Ezért nem is találhatnak egy­másra a szerelemben. PÖSől, kényeskedik a világtól való elvonultságában, pózol, akár­csak Orsinó. De beszédében nincs semmi szomorúság, há­za népével jókedvűen tréfálko­zik. S itt Icapcsolódik a két öncsalóhoz a harmadik: Mal- volió. ő már az önszeretet be­tege. Puritanizmusán átütnek a képmutatás jelei, komorsá­ga kicsinyes önzést takar, ön- áltatók és becsapottak a da­rab figurái. Keszeg Andrást, a gügye lovagot lóvá teszi Tóbiás úr, Olivia kezét ígér­geti neki. Mária felülteti Tó­biást — míg egyszerre csak házasságukról értesülünk. Ami tehát a szereplőket il­leti, Vilolát és Sebastiant kivéve, bírált személyek va­lamennyien. Mégpedig ugyan- egy szempontból, ha más-más módon is. A teljes és gazdag reneszánsz ember-eszményé­nek mércéjén maradnak alul a passzív, ernyedt, természet- ellenes érzésű udvari világ képviselői Orsinó és Olivia is — Malvolió szintúgy. Az előb­bieknek — az öncsalóknak — csak irónia jut osztályrészül a vígjátékíró igazságosztó kezé­ből. A puritánnak, az emberi szenvedélyek megcsonkítójá- nak már megtréfálás, kinevet- tetés, szatirikus leleplezés. Az emberi egyéniség csor­bulása, életidegensége, béklyó- zottsáfja^ az affektáltság és a tetetés — a feudalizmus bomlásának a jegyei. A Vízke­reszt ennek a bomlásnak tü­neteit ábrázolja a kényes Or- sinóban éppúgy, mint a nyers életörömök habzsolásában ro­konszenvesebb, áhn korhellyé züllött megtestesítőjében, Tó­biás úrban. A Vízkereszt világa tehát már kizökkent világ. Az ábrá­zolt bajok kisebbek, a meg­oldás lehetősége magától adó­dik. A tiszta, teljes humánus érzés — Shakespeare szerint ez az orvossága a melankóliá­nak, a mértéktelen önszeretet­nek. A darab végén gyógyult lélekkel kerülnek össze Or­sinó és Viola, Sebastian és Olivia. Mélységesen optimista mű a Vízkereszt, a természetesség győzelmét és e győzelem szükségességét hirdeti a póz és öncsalás felett. S ez a mon­danivaló lényegében bírálat is, hiszen a korabeli angol élet éppen e szép törvényszerűsé­gek érvényesülését gátolta! L. I. Könyvismertetés Dr. Hajdú Gyula: A semle­gesség. Kb. 224 oldal, ára fűz­ve kb. 25 forint. A szerző hatalmas irodalmi anyagra támaszkodva sok ol­dalról megvilágítva, tudomá­nyos igényességgel tárgyalja ezt a bonyolult kérdés-komp­lexumot. A munka egyébként a követ­kező kérdésekkel foglalkozik: A háború ellenszere — A sem­legesített semlegesség —< Ál­landó semlegesség — A semle­gesség válsága — Az ENSZ és a semlegesség — Kollektív biz­tonság — Hidegháború és ne- utralizmus. , YTYYTYYYVYYTYYTTYYYYTYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYYYYTYTTYYYYYY YYYYYYYYYYYTYYYYVY »YYYYYYYYYYYYYYYYVYYTTYYYYY» 1 IYYY YYYYYYY YY YY YYY Y Y YY léptek zaja besurran a gádoron a pincébe. Akik lent vannak, a hordók szürke, homályos világából (áramszü­net van) a délutáni napfény­ben fürdőző udvarra, meg a jövevényekre tapasztják vizs­gálódó tekintetüket. Ugyan, má járatban lehetnék ezek az idegenek? — ezt kérdezi hu­nyorgó szemük. A boros edé­nyek közé lejutva felelünk a ki nem mondott kérdésükre. — Csak legalább fél órával előbb jöttek volna — csóvál­ja fejét egyikük — egész ko­csikaraván sorakozott itt. Ér­demes lett volna lefényképezi ni őket. Borátvétel volt ma. _ Erről tanúskodik a kígyó- módra összetekert kötél is, ott fent az ajtónál, no meg az ilyenkor óhatatlanul keletke­ző kisebb felfordulás a pince mélyén. —- Sebaj. Azért el tudjuk mondani má a működésünket. Ml hárman vagyunk a vezető­ség — közli velünk Krausz Imre, a kétheiyi szakcsoport elnöke. — Menjünk fel a la­kásomra —• javasolja. — De előbb hajtsunk M egy pohár­ral. Szőlős gazdáknál eliszogat- hat a vendég, de ebből, a cso­port borából csak kóstolóra futja. Egy-két korty lenyelé­sét azonban nem lehet elmu­lasztani itt sem. — Mert ez az igazi ital, ez »-natúrban fek­szik-« — mondja az elnök. — A saját bora talán nem természetes? — Dehogynem. Azt viszont megjárta már a fenti levegő — tréfálkozik. Máris telik a vékony su­SZÜRETTŐL pohár. Gyöngyözik a vegyes fehér, aminek színe 'kissé meg­kopott a szállítás közben. Úgy mondják, megtörődött... z elnök lakásának elő­szobájában folyik a szó, amelyből kiderül a szakcso­port munkája. Három éve ti­zenkilencen kezdték e vezető­ség — Krausz Imre, Rumi La­jos és Szita János — irányítá­sával. Tüstént meghívták a Növényvédő Állomást és a csoporttagok brigádja közösen üzent hadat a gyümölcsösök kártevőinek. Tavaly pedig harminc mázsa rafiát és hu­szonöt mázsa rézgálicot sze­reztek be együttesen. Aki e fontos szőlészeti cikkek árát nem tudta előteremteni, aa$tak hitelbe adtak kötözőt vagy ve- gyiapyagot. Ma ötven tagot számlál a szakcsoport. Mindnyájan 8 holdon aluli gazdák. Harminc­hét hotldnyi szőlőjüket külön- külön művelik, a bor egy részét közösen értékesítik. Er­re írásban kötelezik magukat. Mika Lajos kétezer, Fáró Já­nos ötszázzal kevesebb, Bakai Józsefné ezerkétszáz liter — az ötven tag összesen ötszáz hektó bor átadását vállalta. Ennyi kel el szürettől szüre­tig a csoport marcali és buda­pesti kimérésében. — Módunk lenne új tagokat is felvenni — újságolják. Szólt már a belépés felöl Árva Ist­ván, Csuha István, Kelemen rZvK*tnr 7irr)Vv^ JjSnmcs <$<s TnÁfí SZÜRETIQ: tizenhárom gazda. Csak egy a baj. Nekik othellójuk van. A szlanka meg a rizling job­ban itatja magát... Gondol­kodtunk a dolgon: szeretnénk a megye szőlőben szegényebb vidékein a földművesszövet- kezeteknek bizományba adni vörös bort. Ha lehetne, akkor növekedne a taglétszámunk. Szita János üres poharat vesz el az asztalról, s megtöl­ti egy, eddig a szobasarokban eldugott üvegből. A folyadék színe zavaros. Hát még a za- mata milyen! Mintha melaszt ízlelnénk ... Egy »bekérető- zőnek« a bormintája ez. — Felveszik? — Dehogy kell nekünk ilyen ember-. Hiszen már a »-bemu­tatkozásnál-« is manipulál. A mi hírünket ne rontsa el. A különféle 'borhamisítások­ról szinte tudományos előa­dás következik. Ha a zajos er­jedés előtt egy hektó bor egy kiló cukrot kap, hat tizeddel növekszik a szeszfoka. Az ilyen must nem győz kiforrni. A szakértőt nem tehet vele megtéveszteni. Nemcsak a »»felcukrozással-, hanem a -házasítással« sem. A Mali- gand-főző nem hazudik. Ja­nuár 2-án, újévi meglepetés­ként ellenőrzésre ment Pest­re két vezetőségi tag: Fél fok hiánya volt a mérőhenger bo­rának. Rá egy hónapra újra felruccantak a fővárosba: ek­kor nem találtak vízzel foe- r<-cTteU heffvlevét s? kimérés­II Ötszáz hektó bor ben. Havi háromezerért él is várhatják a tiszta munkát megbizottjuktól. A közös alap felöl érdeklő- döm. — Most már van. Három fo­rintos árréssel dolgozunk. Az ötszáz hektó mintegy százöt­venezer forintot jövedelmez. Persze, ebből többféle kiadá­sunk van. De jut belőle a cso­port beruházására is. Itt az idei költségvetésünk — mutat­ja Szita János. — Borpumpa 2400, tároló edény ,10 000, új elárusítóhely létesítése 7000, oltványtelep költsége 13 000 és a szakoktatás 927 forintba kerül. Ez fölötte van a tiszta haszon egyötödének. Külön erőssége az összefo­gásnak az oltványos megte­remtése. Hat hold földet ka­pott a tartalékból a szakcso­port. A talajélőkészítéshez hozzáfogtak, s a vad gyü­mölcsfa-oltványokat cseme­tékké nemesítik. Az osztalékot nem pénzben, hanem oltvány­ban adják ki a tagoknak. Bővítik a jövő bevételi for­rását: szőlő mellett gyümölcs­csel is akarnak foglalkozni. Elsősorban az őszibarack vár­hat tőlük istápolást. Hogy miért éppen ezt a csonthéjast karolják föl? — Mert a Lajos — Rumi Lajos — őszibarack specialis­ta. Tavaly is húszezret vásá­rolt íki gyümölcsből. — Annyit egészen nem — veti közbe szerényen. De az­tán az előbbi számadat való­diságának bizonyítására hoz­záteszi: — Ésszerűen gazdál­kodom. Van 1100 öl szőlőm, 2300 régi és 500 öl ötéves gyü­mölcsösöm. A szántóm meg a rétem nincs egészen -három hold. ^ Dumi Lajos — aki két esz­**- tendőt az egyetemen töltött — jól tudja: még ész­szerűbben csak a nagyüzemi módon lehet gazdálkodni. Ha eljön hozzájuk Lakatos And­rás, a bogiári szőlészet főker­tésze, akkor tőle bizonyára nemcsak a szakmai kérdések­re kérnek választ, hanem a nagybani szőlő- és gyümölcs­termelés megvalósításának módjáról is. Táblásítani kel­lene öreg-Baglason, ahonnan tiszta nyári napokon meglátni a Mecseket. Igen, erről a ma­gaslatról jó kilátás nyílik. A távolba, a jövőbe tekintő sze­met megpihentetné a parcel­la ha tárok egybeolvadása. Ak­kor aztán jaj lesz a füoxérá- nak is, meg a bort nem termő öreg tőkéknek is. Ettől azonban még messze vagyunk. Vagy mégsem? — Nézzék — bök újjával a tavaly szeptemberi közgyűlés jegyzőkönyvének egyik sorá­ra az elnök: a szakcsoport végső célja a termelőszövet­kezet. A csemetéskert azon a hat holdas tartalékföldön mu­tatja: elindultak ebben az irányban. —- Mekkora volt ennek a szezonnak a forgalma? — December 9-én volt az el­ső átvétel, — mutatja az írást a könyvben Szita János. 4474 litert hoztak a tagok. Szilvesz­ter napján pedig 2919 litert. Ma pedig jött a 2148 literes készletünkhöz 2352 liter fehér és 3142 liter vörös. Hogy ki hozta a legerősebbet? Huszár József rizlingje 12,2 fokos... A bor árát az OTP fizeti. Ott van a pénzünk, az 59825-ös számlán. Ha valamelyik tag megszorul forint dolgában, adunk neki segélyt. Antal Jó­zsef is így kapott előlegbe egy ezrest, amikor meghalt az apó­sa. — Tehát itt nincs zsebre- gazdálkodás — szűröm le ma­gamban a tapasztalatot. Elha­tározom, hogy ezt kipróbá­lom: — Van egy üvegem a tás­kámban ... ha megtöltenék... Persze nem ingyen, hanem pénzért kérem, rendes forgal­mi áron — mondom az elnök­nek. — Ha csak a magaméból nem adok — válaszolja. EMdigre már tapasztalhat- tam, hogy Krausz Imre ►»magánbora is natúrban fek­szik«. Sőt szavából kivettem azt is, hogy a maradékot nem eladásra ttartogatja. Mit tehet­tem volna mást, hazafelé jö­vet betértem a Kétheiyi Sző­lőtermelő Szakcsoport marcali borkimérésébe. Utólag mond­hatom; nem. bántam meg. Olyan egy liter baglaslt kap­tam húsz forintért, mint ami­lyent e bor szülőfalujában íz­leltem meg. Kutas József

Next

/
Thumbnails
Contents