Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

SOMOGYI NÉPLAP

R

Vasárnap, 1958, február 2.

A PIROS KENDŐ

Irodalmi pályázatunkra beküldött írás

A reggeli Toödök még szállingóznak... Min- 'en édes reggeli álomban zunnyad, csak mi ketten vágunk taloón: a kisfiú, meg n. Készülünk a magasságok elé. oda, hol legelőször mo- olyog a hajnal és ahova .tolsót csókol az esti pír. Hol iharverte fenvösudarak fö- itt aranypárában dereng a egi/tető síksága.

A kisfiamnak csillog a szene a boldogságtól, e hallga- ás nem az elmaradt reggeli lom nyomása, hanem a kisuny fiam által ritkán látott óra régnél elbűvöld bámula- a. Egyedül, egészen egyedül 'agyunk csak ébren és vígan akosgatjuk az úiraválót.

Egyszerre halk tipegést halok mögöttem, s a szék mö- rül egy piciny, hűvös kéz ci- ■ógat végig arcomon. A kis Isuzslka áll mögöttem, kit pp az imént édes szuszogás- >an hagytunk párnái között. f,emeg az izgalomtól, amint hirtelen magára kapott pety- y es ruhácskáját gombolja issza. Hízelgő mosolyt érőiéivé kérdi:

— Édesapám, ti mentek a hegytetőre, ahol a legszebb a nlág?

— Megyünk, kis virágom.

— Fogtok látni tarka madarat, reggeliző mókusokat?

— Talán bizony látunk, kis]

rirágom. ;

— Apám, vigyetek el en-j

jem is ... Én már nagy va- J nők. i

— De te még gyönge vagy {

\lyen nagy útra, én kicsi lá-\ nyom. 5

— Apám, én szörnyű erős] vagyok. Tegnap is megtartót-1 tam Magdát, amikor az árok-* ba a}-nrt csúszol...

— Nem vihettek el, kis vi-!

rágom, mert neked a hosszú henvi út még megártana. Lásd. a fiúcska már legény, aki bírja. Hogyha te nagyobb | leérni téged még magasabbra • viszlek. •

Csókolom, cirógatom, del két barna, nagy szeméből kéti

akkora könnycsepp gördül, hogy az én arcom is nedves lesz tőle. Majdnem elhiszem, hogy jómagam könnye, any- nyira sajnálom, hogy nem teljesíthetem e melegszívű kis teremtésnek első nagy vágyakozását.

Nem szabad ingadozni, búcsúzunk és megyünk. Lopva nézek vissza és látom, milyen szomorúan ballag vissza. Utána nézünk. Eltűnik anélkül, hogy hátrafordulna. Egyszerre újra megjelenik lelkendezve, valamit rejteget bánkódó kis keblében. Megállunk a hegyi ösvény első fordulóján és visszakiáltunk a nagy ház előtt mozdulatlanul álló piciny tündérálakra.

— Mi az, pici hugocska?

— Semmi, semmi. Ha már én nem mehetek, legalább integetni szeretnék, amíg el nem tűntök az erdőben. Szabad? Csak a pi-ros—ken-dő- vel integetni kicsit... a piros ken-dővel?

Alig bírtam továbbmenni, annyira visszahúzott az a dadogva mondott, pi-ros-ken-dő. Még sokáig láttuk a mélyben azt az apró lengedező piros- ságot, rnely nekünk a szeretet és a jóság netovábbját jelentette.

Sokszor látom magam előtt azt a piros kendőt, az ő legféltettebb kincsét.

Én hoztam neki valahonnan messzi útról, tulipiros a szegélye és apró tulipánok vannak ráfestve.

És azzal integetett nekünk bánatában, az ő nagy lemondásában: felénk árasztotta az ő ici-pici, hős női szíve egész szeretetét, ezzel a piros kendővel ... Kicsiny a történet, de igaz nagyságot ért belőle a férfiúi szív. Az a piros ken- dőcske a legszebb legkedvesebb asszonyt jóság, az önzetlen lemondás apró, de teljes szimbóluma volt.

Hányszor nem fogjátok követhetni útjain a férifút, kinek szíveteket adtátok bizalommal.

Elmegy mellettetek hidegen, bár szíve vérzik, de nem szabad megállnia.

J ntegessetek neki a piros ‘ kendővel, mely letörli, elrejti a ti könnyeteket. De ő visszanézzen mindig arra a kis »piros kendőre«, a jelre, melyhez mindenkor vissza kell térnie.

Az visszahív és visszahoz, mint minket a te kis »-piros kendőd.-«

P. Horváth Lós2ló :

DUNANTÜL

(TÉLI HEXAMETEREK)

Látod e tájat? Látod e dombok görbe gerincét?

Itten nagy tenger, haragos tenger merevült el, mit szél fel nem tép, nem fröcsköli szét sohasem már. Csillan a hó az ezüst levegőben az alkony! fénytől. Városok úsznak és sok kémény füstöl az égre, míg körülöttük száz falu rajzik, mint kicsi csónak.

Nem jön-e mégis a szél, a vihar nem tépi meg őket? Mondd, ó mondd, sose jön! Nem üt rést dübörögve, és nem vágja fel ég közepéig a ház tetejét sem.

Hullik a hóra az éj, míg békésen száll az idő el... Induljunk! Ugye fázol? Vedd szorosabbra a sálat!

(Pályázat.)

KINN MARAD? VISSZAMEGY?

DE .10 LENNE TUDNI!

A régi öregek azt mondják, hogy ezen a napon, február 2-án szokott kijönni, megszakítva á'rnát, körülnézni: mi újság az életben. Nem kell neki ébresztőóra sem, hogy csörgésével kiverje az álmot a szeméből, mert tudja a kötelességét. Megszokta már ez a felfce'ést és megszokják — mért úgy neveli valamennyit — gyermekei is. Ezen a reggelen .kimegy az á'fflti a szeméből, akármilyen jó is lenne még egy kis szen- dergés, hiába. Morog egyet- kettőt, a takaró áléi kidugja egyik mancsát, hogy megá’- lapítsa, milyen hideg lakosztályának levegője, aztán nagynehezen, re1tenrtes nyög- décseléssel kigomolyog az ágyból.

— Brr, de lehűlt itt a levegő — ál’apítja nie" bosz- szankodva, s hogy vérkeringése felgyorsuljon. esetlen mozdulatokkal tornázni kezd. A hosszú alvástól, a sok. fekvéstől szinte már eimereve- dett test rugalmassá p únak

visszaszerzése nem könnyű dolog. A nagyobb ler.dü'etű

mozdulatokat mindig recsegés-ropogás követi. A csontok, inak, Ízületek adják ezeket a hangokat, amelyekre felvirrad a család még alvó apraja.

ök is gyorsan követik apjuk példáját és nagyokat nyújtózkodnak. Az egyik kislány hirtelen karlendítés közben orron vágja a mellette tornászó és éppen guggolni készülő öccsét, mire az bőgni kezd.

— Milyen kár —• sóhajt fel az anya —, hogy a rádióban megszűnt a reggeli torna.. Mióta ez nincs. mindenki mádként, össze-vissza mozdulatokkal edzi, frissíti testét, így aztán nem is csodálatos, hogy hamar megvan a baj.

A sírásnak azonban hamar végeszakad, mert a gyerekek észreveszik, hogy apjuk kifelé készülődik, ök is részt akarnak venni ebben a várható nagy élményben. Az anya szeme viszont rajtuk van, s kemény szóval visszaparan- csolja valamennyit:

— Itt maradtok. Ez apátok dolga. Ti még kicsik vagytok erre. Majd talán jövőre...

így tehát az apa magányosan hagyja el a lakást. Kilép az éjszaka esett friss hóra, s a hideg levegő megborzong- gat.ia testét, hiába vett fel bundát. Tüdejét teleszívta friss levegővel és lassan körülnéz. Végigjártatja szómét az égen, s csak áll ‘ tanácstalanul.

— Még ráérek dönteni — mondja — akkor is, ha egy kicsit körülnéztem.

Megindul hát az udvarban, benéz a fáskamrába, a tyúkólba, felmászik a tűzfalhoz támasztott létrán, megtapogatja a padlásajtó lakatját, nem akarta-e valaki lefeszíteni, aztán ismét visszaballag az aitó elé.

— NA, MOST LÉGY OKOS ÖREG — biztatja önmagát — s gyorsan határozz. Hallgass az öregemberekre, tégy az ő tanácsaik szerint. Azt mondják, ha ezen a napon süt a nap, még hideg lesz februárban. Ka viszont borús az idő, akkor nyugodtan- kinn maradhatsz, mert enyhe napok várhatók.

Mégegyszer alaposan körülnézett, felpillantott az égre, s nem tudott dönteni. Kinn maradjon, vagy' visszamenjen? Ki volt ez a határozatlan? Hát a medve, »-aki-« minden esztendőben február 2-án »megmondja, milyen idő várható"',

Most viszont nem tud határozni. Mert napok óta hol süt a nap, hol felhő takarja- fényét, de azt nem lehet mondani, hogy »kicsit kinn is maradok, kicsit vissza is megyek". Mit szólnának hozzá az emberek, akik az ö jóslása nélkül sem szeretik már ezeket a csúnya téli napokat, s minden percben a meleg évszakok után sóhajtoznak ...

— BÁNJA A CSODA a

babonát — dönti el végre —, csak azért is kint maradok, még ha tízszer ennyire is sütne a nap. Előbb-utóbb úgyis meg kell jönnie a nyárnak, ha hamarabb nem, hát szeptemberben...

— ger —

BENCZE JÓZSEF:

T T / 1 rar raw 1 I f/

Hosubaju éjjeliőr

Hósubájú éjjeliőr: a Tél s csillagfénnyel kóborol, árnyék-bottal lődörögve utcát, házat végigsorol.

A lábán a völgy a síléc, havat füüöl szél-motorja, fent a heves ég nyakában sál a felhők tépett rojtja.

Rónaorrú hóemberek őrzik itt a házak táját, szén-szemekkel messze lesnek, figyelik a holdfóny dámát.

Kocsdzörgős tavaszi út, úgy szeretném járni utad, mert akkor majd kacag a Nap, és a szellő vígan mulat

(Pályázat)

WTWTfV'WTVVTf’tVTTWTV

IZG4LMAS DISZNÓÖLÉS ÉS A SZÖRNYETEG

Pályázatunkra ,1893' jeligével beküldött írás

Reggel nyolc óra. A mester úr bejött az skolába, egyszerre néma csend lett. Feláll- aink és nyújtottan énekeltük' Dicsér-tessék i Jézus Krisztus. — Ámen — felelt a mester úr is intett, hogy üljünk le. Leültünk. Felment i dobogóra, kezébe vette a somfaoálcát a két /égénél fogva, meghajlította, nincs-e körülkerítve késsel. Nem volt. — Pusz+ai ötödik és hatodikos osztály felállni! — parancsolta.

Megijedtünk, mert mi tagadás benne, mi enézettek és mellnzöttek voltunk a falusiak ilött és bizony visszaütöttünk, nem hagytuk magunkat. De most nem erről volt szó. — Ti szedíói-ek a sátorfátokat és menjenek haza! — mondia a mester úr. Mindjárt tudtuk, hogy napszámba kell menni és bizony nem örültünk neki csenned sem. Mert május elsejétől november elsejéig állandóan napszámba jártunk mii nagyobbak és ígv a falusiak rö’-'S->- tek bennünket, ha feleltünk. Most is épnen karácsony hetében voltunk már. az idén még nem esett hó, de olyan kecskétríkató szél fűit, hogy az utcán még a kutyák sem mutatkoztak.

Ide az iskolába egv óra járásnyira jártunk, persze gyalog, pedig a pusztához az erdőn túl is volt falu és benne iskola, d? oda az intéző úr két fia járhatott csak. illetve minden reggel vitték és délután hozták hintán őket; pedig csak tíz percnyire volt a pusztához a lakás. A bankosoké volt ez a puszta, dehogy puszta, pokol volt ez a szó szoros értelmében.

Jól benn volt az erdőben, egy völgvkat- lan-ban, olyan hatalmas fák között, hoav " a ház mögött, melyben laktunk, a hatalmas bükkfákról a malck elül a csorgásba folvt le. itt aztán édesanyáink teknőikbe csurgatták és vasárnaponként olyan bükkmakkos buktát sütöttek, hogy no.

Nagyon sok volt a fiatalság, legény, lány és icipici egyaránt. Ide csak kimondottan sokgyerekes családot fogadtak fel cselédnek. Kettő-kettő család lakott egy szobában és négy családinak volt egy közös lemvhőia beo- ne egy hatalmas kemencével. Mi is hatan voltunk testvérek, a lakótársunknak két gyermeke volt. az idősebbek az ököristállóban aludtak, mert itthon nem volt hely. Ha itt a két asszony összefért, szívelték egymást, még boldognak is mondhatták magukat, el nem cserélték volna egymást semmiért sem. De ha nem fértek össze, ha nem szívelték egymást,

rajtuk senki sem segített. Verekedtek, ütötték, verték egymást, addig, amíg az egyik fél ki nem törte a másik kezét, vagy* lábát, vagy agyon nem ütötte valamelyik a másikat. Akkor aztán megjelentek a csendőrök és egyiket vitték a börtönbe, a másikat a temetőbe. Az asszonyokat pedig bútorostól és gyerekestől a falu vésőre vitték szekérrel és otthagyták. így aztán persze mindenki magába fojtotta keserűségét, fájdalmát, még savanyú pofával inkább mosolygott a lakótársára, mint mutatta volna szenvedését.

De nem így a fiatalság, így téli időben, ha beköszöntött' a havazás és közben olvadás, tétlenségre volt; a gazdaság kárhoztatva, mert itt a völgykatlanban feneketlen sár volt és járhatatlan az út. Ilyenkor a fiatalságot nem foglalkoztatták, szórakozási leh^ős-t-^ rvyüg nem volt, így aztán minden a csintalanság és huncutság tanyája lett. Minket is azért rendeltek haza az iskolából, hogy a gazdaság kihasználhassa a hó előtti időt.

Az idősebbek a trágyahordásnál rakodtak és a mezőn teregettek, mi pedig a pusztától négy-öt kilométerre jártunk a gyümölcsfákat kukoricaszárral bekötözni. Reggel hat órakor indultunk és este sötét volt már, mire hazaértünk. Mikor jóanyánk 'felébresztett reggel, persze nem tudtunk enni, az úton, a menés közben és a dermesztő hidegben szintén nem ehettünk, ott pedig fent a dombon, a szőlőhegyben még hidegebb volt a széltől. így aztán egész nap csak sírással telt az idő, annál is inkább, mert volt nekünk égy nagy bajuszú pallérunk, aki ugyan nem dolgozott, de annál többet kiabáit ránk, és förtelmes káromlások között emlegette a jó édesanyánkat. Hiába kötözgettük madzaggal, ronggyal derekunkat, lábszárainkat, a hideg szél mindion lyukat megtalált hiányos ruháinkon.

No. de végre elvégeztünk, agyonfázva, éhesen értünk haza az utolsó este is. Szegény anám az ököristállónál várt rám, mert a lakásunk még jó messze bent volt az erdőben és én féltem. Nem csoda, abban az időben szüléink vagy semmit, vagy csak nagyon kevéssé ismerték a betűt és ígv oly babonásak voltak és maradiak, hogy például a lakótársunk felesége, a Borcsa néni elindult, hogy hoz egy oár csizmát a legénvfiának karácsonyra. de amint kiért a pusztáról, egy nyúl keresztülfutott előtte az úton, erre aztán

visszafordult, mert mint mondotta. úsvcem lett volna szerencséje. Amint odaértem apámhoz. újra sírvafakadtam, apám megfogta a megdermedt kezemet és azt mondta: — Ne sírj, kisfiam! — És így kézenfogva mentünk hazáig szótlanul. Mikor aztán a lakás elé értünk. megállt és íny szólt'

— Hónap Is möntök?

_ T'Tr“m megyünk édesapám, mert karácsony bűttye lösz.

— No okk. t !ó — mondja anám, — Leg-, alább seattő anyádnak vizet és fát hordani, mer me^őiiük a dis-nét.

Ezzel aztán bementünk. Az anám jó estét. én pedig d'csértcsoéke* mondtam. A mi felünkön e?v nagybajuszé bánói ült. felállt és apámmal kezetfogtak. nekem pedig azt mondja az anám:

— Ásná parolát a körösz+anádnak! — fin aztán belecsap' am a keresztpaoa kérges tenyerébe. vesztemre, mer1. Irgalmatlanul fájt a kezem a hidegtől, ő pedig egy barackot nyomott az ujjávnl a fejem búbjára és azt mondta:

— ttö-rék gverftk vagy, te kanod mög a hízó fankát. — így tudtam mag, hogy ő lesz a böllór.

Közben elkezdtem újra püyeregni, már nem fázott, hanem kegyetlenül fájt a kezem, lábam, anyám gyorsan lefejtette rólam a bátyám nagydolmánvát és kijavított bakancsát (nekem még nem volt) és a kályha melletti sai’oVbQin 1 tt.'ő ntteosr« t^tt fel és betakargatott, én pedig annál jobban sírtam. Mikor aztán a kérész'a na megtudta, hogy hol fáztam össze, íev szólt:

— Azt a köserves mimdönit az anyjuknak! Tugigya, mit mondok én magának, köröszt- knmám? Én jóban vagyok a községgazdával, mert odajárok segíteni egy kis fát vágni, szecskát és apró-cseprő dógokat csinyáni, Cyűijenek el mihozzánk községnásztomak, legalább az iskola is közelebb lösz, mög aztán nem töszi tönkre a gverökeit időnap- előtt. A két nagyobbik megőrzi- a disznókat, maga mög evvel a gyerökkel bír a marhákkal!

Erre apám azt felelte: — Isten mentsen! Inkább löszök egy ördögnek a szógája, mint egy egész községé, mert azoknak külSn-kíilön kell baíbókolni. én oedig azt nem tudok.

Közben megmosta a kezét és kiadta a disznóöléssel kapcsolatos utasítást a két bátyámnak, akik már megvacsoráztak és menni akartak az ököristállóba aludni.

— Gyerökök, hajnalban, ha az elsőbéres kalapál, szalaggyatok haza, segítsétek lefogni a disznót a körösz+apdtoiknak. aztán egyőtök menjen el az öreg Sebők bácsihoz, a högyre és a csobollót hozza teli borral. A másikótbk ötesse mög az ökröket, én már mögbeszéltem

az öregbéressel, mert én nem lehetek itthon.

A bátyáim elmentek, az öregek még vacsora után is soká elbeszélgettek, a kereszt-; apámnak olyan förtelmes meséje volt a fejetlen ló kísértéséről, hogy mi gyerekek a kuckóban még a fejünket i9 betakartuk.

Amíg ezesk történtek, három fiatalember lopakodva közelítette meg a magánosán álló birkaakolt. Bementek, megfogták a Maca nevű szamarat, kivezették és le a dombról, be a cselédistállóba, ott kérésztül-kasu 1 kötéllel és madzaggal átkötözték és ez alá többféle színű papírszalagot fűzködtek. A lábait is betekerték, a fejére régi viharvert piros huszár- csákót húztak, a füleit is alákényszerítették, úgy nézett ki szegény szamár, mint égy förtelmes szörnyeteg, annál is inkább, mert még a farkát is betekergették és a végén hosszú szá- lagcsíkot hagytak.

Hajnalban az elsőbéres elkezdte püfölni a dróton lógó ócska ekekormányt két kalapáccsal. Minket gyerekeket sem kellett felkelteni. Én is elfelejtettem az esteli kínszenvedést. Vártuk a bátyáimat, alak aztán jöttek is, egyszerre kiürült a szoba. Az egyik bátyám belül állt az ajtó mellé, a másik kívülről. a keresztapa a kerítésajtót fogta, de a tolózárat nem tolta rá, hogy alkalomadtán bennteremhessen segíteni bátyáimnak. Anyám egy nagy cseréptállal és fakanállal a kezében a keresztapa mellett világított, mi gyerekek hátrább dideregtünk egvfatkában. Az egyik bátyám elhúzta a reteszt az ólajtón.

— Szentsóges úristen! — ordított egy nagyot a keresztapa, mert az ajtóban nem a hízó. hanem egy förtelmes szörnyeteg jelent meg és amint észrevette, hogy szabad az út,- nekirohant a kerftésajtónak. Anyám ijedtében eldobta a tálat, a keresztpapa hanyatvá- gódott és irgalmatlanul jajgatott.

Édesanyám összecsapta a két kezét és csak azt hajtogatta:

— Mindön jótétlélök az urat dicséri — és hányta-vehette magára a keresztet Mi gyerekek, mivel Borcsa néni ijedtében eldobta a pipacsét, a si'-S'-Vm vakrémülettel rohantunk és sivalkodva, egymás hegvim-hátán kerültünk a szobába, utánunk a felnőttek jaj reszékelve.

Hamar híre ment, mert bátyáim ««ész aav istállóig futottak, a keresztpapa pedig ijedté-; ben a sötétben nem a lakás felé, hanem ellenkező irányba botplgott el, és a tűzdfarakás közé bújt.

A szörnyeteg eltűnt, se füle, se farka, az egész csak egy pillanat műve volt. Az asszonyok az ajtót meghintették szenteltvízzel, és gatyafűzővel kötözték le a fakilincset, mert azt tartották, hogy a kísértet ügy nem tudja kinyitni. Az ajtóhoz nem mertek közelíteni és nem eresztettek közel senkit sem mindaddig, amíg a béresek villákkal, kanászok kis-