Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

Vasárnap, 1958. febraár 2.

5

SOMOGYI NtPEiAr

SZÍN JETBEN KI "ŐRT— SZABÁSRÓL

* falu felső vége felé tetyQ szetős külsejű, társai

közül egy fejjel kimagasló ház áll. Ez lesz az, kérdezés nélkül is idetalálnánk — pontos útbaigazítást kaptunk a járásnál —, mégis a biztonság kedvéért megtudakoljuk egy járókelőtől: Vogronics Gyuláék portája elé érkeztünk-e? Az igenlő válasz befordítja Pobjedán- kat a széles udvarra. Van ott már egy személyautó, de elférünk mellette. — Én vagyok a Gyulának a bátyja — szól Ferenc, a szikár, csontos, derék termetű, az ötvenen még inneni parasztember, akit a motorzúgás a szabadban ért. — Kerüljenek beljebb, a konyhában van.

A vendégek éppen indulni készülődnek. Bemutatkozásunk egyben búcsúkézfogás is velük. A ház asszonya kikíséri őket. — Gyula pedig, aki testalkatra szakasztott olyan, mint a bátyja, a távozók kilétéi fedi fel előttünk.

— Az a férfi, aki utolsónak ment ki, a nőtársam. A kicsit molett fiatalasszony a felesége. Tapsonyban laknak. A kucsmás ember pedig idevalósi volt, gyerekkori pajtásom. Most Pesten élő- dik, Miniszteri sofőr volt, most egy gyárban van valami magas technikusi beosztásban. Ez a saját autója. Kapott rá vásárlási engedélyt, mert kiválóan érti a szakmáját. Reggel jött el hazulról az édesanyjával, azzal az ősz hajú nénivel, akit maga is láthatott itt az előbb. Bement vőtársnmékhoz, elhozta őket, most visszamegy Tapsonynak a fővárosba. 4 éra van. Éjfélre biztos hazaér.

Csupán pillanatnyi hallgatás szakad közénk, máris kérdő tekintetet vet rám és ismét megszólal:

— Maga mi járatban van, kedves... —' keresi a szavakat — kedves... na, hogijan is szólítsam hát, elvtársam?

— Amint az előbb is mondtam, az újságtól jöttem. Arról érdeklődöm, mit csinálnak, hogyan élnek a szabást parasztok.

— Akkor kérdezzen, én' majd felelek. Úgy is tudom, hogy a szövetkezetre kíváncsi. De azzal már elkésett, nem újság az már, hogy január húszadikán megalakultunk.

— Erről még nem írtunk

.a lapban.

— Nem akartuk nagydobra verni a hírt, hiszen csak nyolcán vagyunk. Nyolc család, tizenhárom tag. Úgy nyolcvan hold körül van a földünk.

— Ha már megalakultak, akkor ez termelőszövetkezeit, ha még kicsiny is.

— Van még valami kérdezni naláia?

Van bizony, de nem juthatok szóhoz, mert Feri bátyja jön vissza és most ő kér sürgős választ:

— Te. Gyuszi, melyik oldalán kell nyomkodni a felfúvódott tehenet. Mert Budaiéké úgy járt.

— Megkavja a kért tanácsot, aztán újra magunkra hagy bennünket.

— Hogyan jött létre az új szövetkezet, kik az alapitó tagok és mik a terveik?

— D’kfálom, írja — szól —, s - közelebb húzza székét az asztalhoz és nézi, mi kerül a jegyzetfüzeterpbe. — Ötvenhatin három szövetkezet volt a faluban. A Búzakalász meg az Uj Barázda ménért jó pár évet. A mienk volt a legfiatalabb, ötvenöt augusztusában alakítottuk. Kétszer vetettünk, de csak egyszer arattunk közösen. Az ellen- forradalom minket is szétzilált

jy- erek mondatokká ka- vaszkodnak össze a mv.ltat ismertető szavak. Most a jelenhez simuló közelmúltra tér:

— Úgy íria. hogy úiiáalakfr tottuk a Győzelem Termelőszövetkezetet. Azt feltétlenül vegye bele a cikkbe, hogy a legteljesebb önkéntesség alapján. Mert például itt vagyok én a húsz. holdammal. Szóval ez nem való az újságba, de azért elmondom. A legnehezebb években is bírtam

a teherrel. Amikor először

beingom, ö.o i.iotben megvolt a következő évi adóra a pénzem. Igaz, nem kellett csekkre feladnom, hát vettem rajta egy Pannóniát. Most sincs nekem egy Jil- lérnyi hátralékom sem. Nézzen körül itt nálam, meg majd kimehetünk az istállóba is és amit ott lát, abból megértheti, elhiheti, hogy nem a nyomor, vagy az adóprés szorított be a szövetkezetbe. Jól élek, nincs panaszom, de az ember, ha okosan gondolkodik bele lát a jövőbe. Ott pedig a fejlett nagyüzemek vannak.

ondja, sorolja érveit, amelyek a nagy elhatározó lépésre emelték lábát. Aztán újra belekap az abbahagyott válasz folytatásába.

— A neveket diktáljam? Én lettem a szántóföldi brigádvezető, a négyholdas Bergo- verz Imrét választottuk meg elnöknek. Köztünk van még: Jalsovecz Ferencz, Bergovecz István és Szabó János, akinek a felesége a könyvelő. Mi mind a Győzelemben voltunk. Aztán hatodik meg hetedik Szabó István párttitkár és Király Sándor újgazda. Ők a Búzakalászban dolgoztak azelőtt. És végül a nyolcadik: Tóth József. Az Uj Barázda tagja volt. Lehetnénk ám többen is. Négyen jelentkeztek az alakulás után.

— Mi történt velük?

— Várjon csak. Úgy kellene megfogalmazni, hogy meg ne sértsük őket. írja azt, hogy majd ezután döntünk a kérelmükről. Mert csak a magunk közé való, szorgalmas, józan életű emberekkel állunk szóba.

— És aki megissza a bort?

— Ha mértéket ismer, akkor rendben van. De voltak ám nekünk olyan tagjaink is, akiknek azt mondtuk: menjetek a mezőre, aztán órák hosszat a. kocsmában támasztották a pultot.

— Gyuszi, ülj gyorsan motorra, hozd el az állatorvost — ront be jajneszékelve özvegy Budai Jánosné. — Mert beteg az a szegény jószág.

Egy perc múlva nem a Pannónia, hanem a szerkesztőség gépkocsija indul Kutasra. ..

— Hogy mi a célunk a szövetkezetben? — ízlelgeti ^ a kérdést, \ aztán sorjában buggyannak ki ajkán a kétszer is megrágott szavak. — Becsületes munkával, a gének segítségével igen-igen magas paraszti életszínvonalat akarunk teremteni magunk- nak. — Itt elhallgat, de látszik. hogy még valami kikí- vánkozi-k belőle. Magas homlokán ráncok, barázdák jelennek meg, a fejtörés látható jelei. Aztán csak kiböki nagy óvatosan: — Jóba akarunk lenni a kívülállókkal. Nem szeretném számi sem megbántani őket. De azért megmondom: olyan csendes versennyel elhúzunk mellettük a termelésben is, meg a Jómódban is... Na de hadd lássam, mii jegyzetelt... Eny- nyi magának elég is lesz. Az adatok, száraz mondatok a füzetében vannak, a kiszínezés a maga dolga, azért újságíró.

Kiszínezés — ez a szó motoszkál agyamban. Tán csak nem arra gondol, hogy mást olvashat a, lap hasábjain, mint amiről valójában szó esett közöttünk?. Aggodalmam nem ölthet szó-testet, mert újra megszólal:

— Most meg én kérdezek, ha megengedi... Ez a paraszti eszem nem éri föl,' hogyan is készül az újság... Mert például estefelé még áll a meccs Pesten, aztán reggel már itt. Szabáson olvasom! a mérkőzés részletes leírását, nemcsak a végeredményt. Nagy technikai vívmánynak tartom ezt a. gyorsaságot. Az ember meg a gép micsoda összefogása kell ehhez!

Kézirat, tükörkészítés, gép- szedés, tördelés, korekktúra, lapnyomáx és hajtogatás — próbálom érthetően magyarázni, mit takarnak ezek a részműveletek. De úgy látszik nem éppen kézzelfogható a szakmai tájékoztatóm, a

A

képzelet soha nem látott dolgokat nerc# tud pontosan megjelentetni. Elő is hozakodik óhajával:

— Nem nézhetném meg egyszer a maguk nyomdáját?

A kedvező ígéret annyira hatalmába keríti, hogy mindjárt odaszól feleségének — aki a két gyerekkel' bajlódik a konyha egyik sáriidban,

' hogy »ügye eljössz te is Kaposvárra?«

második szomszédban, a Győzelem egykori és mostani portáján tapossuk a havat. — Nézze, itt a ló- meg a marhaistálló. Tiszta mindegyik. Villany világít bennük. A falak fehérek... Csak be kell kötni, hadd fényesedjenek ki a megrozsdásodott jászolkarikák. Hat pár lónak, meg tizenhat szarvasjószágnak van itt férőhely. Május elseje után tele lesz.

Szürke pára-felhőcske ömlik ki Vogronicsék istállójának nyitott ajtaján. Nem csoda, van abban eleven »fűtőtest« bőven. Csupa páros állat: két hasas ló, két fejős tehén, két másféléves szerződött húsbika, meg a ketrecben két kisborjú.

— Az igavonókat, meg az egyik tehenet átvezetjük majd a közös istállónkba...

A konyhában sodornánk tovább a beszéd fonalát, de ezt félbeszakítja az autó megérkezése. Az állatorvos nem jött, Pesten van. Feri bácsi rossz hírt hoz Budai- éktől. Vagdalja földhöz magát a beteg üsző. Nincs vesztegetni való idő. Percek kérdése és ezer forintokat nyel el a hirtelen jött baj. Van a faluban ember, aki tud a beteg állaton segíteni: Szabó János felcser. De megtiltották neki, hogy beleavatkozzék. Gyerünk hozzá gépkocsival. ..

... Jókor érkezünk. Felesleges volt a lázas rohanás, mert Budainé fia hazajött közben és kiparancsolta a sok levegőt a hasas üszőből.

— Gyere át hozzánk, János - invitálja a felcsert Vogronics Gyula. Közben kitudódik, hogy Szabó Jánosnak joga van elsősegélyben részesíteni a beteg jószágokat.

— Legyen szíves, elvtársam, olvassa föl, mit diktáltam — kérlel a házigazda.

— Úgy van minden, ahogy leírta — helyesel Szabó. — Jól indult ez a szövetkezet annak idején. Most megint jól kell indulnia. Az a fő, hogy felébredt ebből az egyéves téli álmából.

Erről a felébredésről kérdezősködöm újólag. Elmondják, hogy maguk között egyre istdpoltáh az összefogás gondolatát. Híre ment ennek a járáshoz. Kijöttek és gyűlésre hívták meg a szövetkezet felé hajlókat. A kiküldöttek ismertették az alakulás és a közös gazdálkodás mikéntjét. Erre azt mondja az egyik helybeli: »Szépen megkérnénk az elvtársakat, hagyjanak bennünket magunkra az irodában.« Mire beléptek, nyolc kitöltött nyilatkozatra tapadhatott tekintetük.

— így alakultunk meg. Azért mondtam és mondom is, hogy önként, mert minket senki nem fenyegetett sem ezzel, sem azzal — hangsúlyozza Vogronics Gyula..

— Abból sem csinálok titkot — folytatja hogy érdekünk volt a megalakulás. Előtte a falu szája azt beszélte: ezek megint szövetkezetei akarnak csinálni. Most

meg sokakat az a gondolat

foglalkoztat: vajon befogadnak-e maguk közé.

— Ezt tartom a mostani politikában a legüdvösebb- nek, valóban azzal szövetkezhet a paraszt, akivel akar — szól Szabó János.

F

ogronics Béla bácsi lép be. Szokásos esti rokonlátogatásra jött-e, vagy a városi idegen ittlétének hírét meghallva, a kíváncsiság küldte-e ide, nem tudni. Akaratlanul is belecsöppen a szövetkezeti téma boncolgatásába. Neki is fel kell olvasnom szabást jegyzeteimet. Mert ő is tsz-tag volt.

— És nem lesz az újra?

— Én még semmit sem fogadtam ■meg az életben... Ha meggyógyulok, újra beállók. Szerettem a szövetkezetben lenni. Még üdülni is el voltam, pedig azelőtt ilyenre nem is gondolhattam. De ezt el is mesélem ... Két éve lesz februárban, hogy jön a papír: küldjön el a tsz valakit üdülni, Pestre. Nem volt rá jelentkező. Én meg mondom, adjátok csak ide, elmegyek én szívesen, mert szeretek utazni. Hej, de úri sorom volt ott! Négyszeri étkezés naponta. Reggelire tejeskávé, vagy tea egy stamp- li rummal. Az ebéd meg hat- fogásos Volt. És micsoda kiszolgálás, mint régen a grófoknak. Aztán kérdezgettem ott a más vidékre való szövetkezeti embereket: maguknál mennyi volt az osztalék. Az egyik azt mondta: harminckét forint, a másik héttel többet mondott, a harmadik meg negyvenkettőt. Én meg rávágtam: az nem nagy, az csak olyan szegényes napszám. Dicsekedtem vele, hogy mi az első év végén hatvan forintot várunk.

— Annyi is lett volna. De a felszámoláskor mindent széjjel osztottunk, úgy emelkedett hetvenegy forintra a részesedés — veti közbe Gyula. Szavaiban bánkódás vibrál, a szétmenés miatt.

— A holnapra is gondolni kell, még pedig ma — fűzi tovább a szót. — Sok embert a tavalyi jó termés vezet felre! Tizenhárom ma- zsás búza-átlag ezen a földön ötven évben, ha egyszer van. Nyolc-kilenc mázsa szokott teremni. Többet kihozni a mi földjeinkből parcellás műveléssel nem lehet. Csak nagyüzemi módon. . kis gyerekek már A álomba szenderültek, megöregedett a havas este. De mi csak latolgatjuk a falu, az ország, a világ dolgait. A forradalom, vagy ellenforradalom-kérdés eldöntése után a fogatos és gépi szántás költségei kerülnek a szó mérlegére. A munkás-paraszt szövetség alakulása, a munkásosztály vezetőszerepe az újabb téma. Ezt követi az amerikai nagy- birtokpolitika vázlatos elemzése. Megannyi kérdés követeli a választ, míg végül a házigazda így szól:

— Jöjjenek el máskor is ilyen— ilyen baráti beszélgetésre. .. Meg aztán a nyomdának ne felejtsen el szólni a látogatásról.

A tizes számot elkerülte az óra m.utatója. A kihalt útra rátelepedő sűrű ködfátyollal keményen viaskodik a Pob- jeda reflektora. A gépkocsi- vezető szüntelenül előre kémlel. Úgy, ahogy az a néhány szabást ember, akinek életéből megláttam egy darabkát.

KUTAS JÓZSEF

SZERETNÉNK

HIBRID KUKORICÁT TERHELNI

A Somogyi Néplap január 23-i számában megjelent «■Magtermeltetők tanacsKoz- nak« című cikx szövetkezetünket, a szöllősgyöröki Kossuth Tsz-t is bírálta, amiért nem hajlandó hibrid-kukoricát termelni. A cikk állítása, vagy inkább feltevése szerint talán keveselljük a ihibrid«kukorica termelésével járó előnyöket Nem, erről szó sincs! Ellenben keveselljük azt a körültekintést és sokalljuk azt a felületességet , amellyel a MEZÖMAG Vállalat egyes dolgozói a sajtót és feletteseiket informálják.

A ihibridnkukorica termesztésére szövetkezetünknek a MEZÖMAG egyetlen dolgozója sem tett eddig ajánlatot, s ha a vállalat bizonyítja az ellenkezőjét, úgy küldje el hozzánk azt a megbízottját, aki ebben az ügyben már volt nálunk. Ha nem akarja bizonyítani, akkor is küldje el képviselőjét, minél előbb, mert mi igenis akarunk hibrid-kukoricát termelni 15 kát. holdon, tekintve, hogy már nem először termelünk és ismerjük az előnyeit.

És, hogy a szerkesztőség valamint a MEZÖMAG illetékesei szerződési készségünkről

meggyőződjenek, közölnöm kell az alábbiakat: tsz-ünk szántóterülete 87 kh., amelyből 43 kh. őszi kalászos. Szerződést kötöttünk eddig 10 kh. tavaszi bükkönyre, 4 kh. somkó- "óra. 3 kh. svédhere, 5 kh. vöröshere magra, 2 kh. magkenderre, 3 kh. rostkenderre, 25 kh. cukorrépára és 6 kh. vető*- mag-burgonyára. Néhány növényre azonban csak a jegyző- könyvi megállapodás van meg annak ellenére, hogy a jegyzőkönyvek még a múlt év november havában készültek. A MEZÖMAG illetékeseinek talán illene arról is gondoskodni, hogy a szerződés egy példánya eljusson a termelőkhöz. Tehát, amint látható, mi sem zárkózunk el a szerződéskötések elől, mert tudjuk, hogy abból nekünk is, az államnak is haszna származik. Mi sem akarunk spekulációs úton gazdálkodni. Éppen ezért arra kérem a MEZÖMAG illetékeseit, hogy a jövőben nagyobb ■körültekintéssel járjanak el és csak akkor bíráljanak, ha arra okot is szolgáltatunk. A jelen esetben a bírálat őket illeti.

Dezső József

■tsz-elnök.

Nagy gondol- vettek váltakra

Enyhe túlzással szólva üres konyhába lépett be december 2-án az új legeltetési bizottság Nagyberényben. Fogytán volt a szálastakarmány, az új termésig sehogy sem futotta volna az abrak-készlet. Látszott, hogy ingatag alapokon nyugszik az apaállatok áttelel- tetése. A múlt év gazdálkodásában gyökeredzenek a bajok.

Mintegy 170 holdon legelésztek a nagyberényi tehenek, sertések. A fűpénz — ha időben beszedik — enyhített volna a gondokon. A szántóterület egy része a pásztorok illetményföldje volt. 15 holdat pedig felesek műveltek. A csép- lési eredménylapok tanúsága szerint 35 mázsára tehető a bizottság magtárába került árpa- és zabmennyiség. Ez azonban

elfogyott már az utolsó szemig

— az átvételkor készített leltár ugyanis erre vall. A négy bikának és hét kannak egész évben mintegy 110 mázsa szemesabrakra lenne szüksége. Ám december 2-án 56 mázsa csöves kukorica várta a feletetést. A nyolc és fél holdas rét is megteremhette volna az évi szénaadagot. De az előfű nem száradt meg kellően, megmosta, kilúgozta az eső. így még a régi bizottság vett 17 és fél mázsa szénát Vaskó Lajosnétól.

Nem csoda, hogy egyre többen sürgették a vezetőségese- rót. A Ny. Molnár István vezetése alatt működött legeltetési bizottság egyetlen tagja sem kapott ismét bizalmát. Preinusz Ferenc új elnök, hatodmagával igyekszik rendbehozni a dolgokat. A köz érdekéért való felelősség mondatta — vele a választáskor ezt a szót: »vállalom-«. Nem szapul- ja, hallomásból szerzett értesüléseikkel nem vádolja elődeit. Nagy szavakkal, fogadalmakkal nem akar kétes hitelű érdemeket szerezni, hanem

Rideg-boriúnevelés a Kutas! Állami Gazdaságban

A Kutas! Állami Gazdaságban három esztendővel ezelőtt vezették be a riged borjúnevelést. Ez idő alatt szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szabadon tartott állatok súlygyarapodásában, sőt edzettségüknél fogva a betegségekkel szembeni ellenállóképességben is felülmúlják a zárt istállóban tartottakat.

A legutóbbi értékelés azt mutatja, hogy a ridegen tartott borjúk átlagos havi súlygyarapodása 4—5 kilóval több az istállóban neveltekkel szemben. A kutasi üzemegységben például 33 különböző korú — 10 napostól négy hónaposig — borjút nevelnek szabadban, s szépen fejlődnek, nagyszerűen bírják a húszfokos hideget is a hosszúra nőtt szőrzetükben. Ezeknek a borjűkimav q ha1» átlagos súlygyarapodása 34 kilogramm, míg «z istállóba» tartott 31 hasonló korúaké

Az elmúlt három esztendő alatt a ridegen nevelt borjúk között egyetlen elhullás sem volt, s ezek az állatok a későbbiek során is sokkal edzettebbek, ellenállóbbak a különféle betegségekkel szemben, S bírják az időjárás viszontagságait is.

csak 27—28 kilogram között mozog.

A Kutasj Állami Gazdaságban az elmúlt három év alatt 500 borjút neveltek fel szabadban és még ebben az évben teljesen áttérnek a ridegborjú nevelésre.

szerényen azt mondja: »megpróbálunk rendet teremteni«. Tettek beszélnek e szándék őszinte,ségérő.l. Átvett az új vezetőség egy takarékbetétkönyvet — tíz forint pénzkészlettel. A tartozások összege — 9103 forint — mélyebbre húzta a mérleg serpenyőjét, mint a 8158 forintos fűbérkövetelés. Persze,

az adósság másként is apadt:

a régi elnök tíz havi tiszteletdíjának — kereken háromezer forintnak a kifizetését mindaddig megtiltotta a bizottság, amíg pontos képet alkotnak a tavalyi gazdálkodásról. A legeltetési bizottság volt pénztárosa nyolc hónapra 2400 forintnyi ellenszolgáltatásra számított — ezt az igényt is magasnak találták, hiszen nem volt olyan túl nagy a múlt évi pénzforgalom.

Nem vesznek éhen a nagyberényi apaállatok! Az új bizottság tagjai tizenegy mázsa lóhereszénát vásároltak nemrégiben, s tudnak venni takarmányt ezután is, hiszen »csináltak« egy kis pénzt. A fűbérből összeszedtek 1338 forintot, 35 köbméter fa eladásából pedig mintegy 13 000 forint folyt be. Tettek arról is, hogy a mai gond ne ismétlődhessen meg: , erre az évre másoknak adták felesbe a földeket. A jövő — a mostani gazdasági év vége — majd megmutatja: melyik bizottság jobb gazdája a rábízott közvagyonnak.

248 agronómus termelőszövetkezeti tag

A legjobb termelőszövetkezetekben az agronómus tagja a közösségnek és jövedelmét egészében a szövetkezettől kapja. A munkaegység szerint, vagy más formában, saját erőből fizetett agronómusok száma 248. Ezenkívül az állana

anyagi segítségével 400 agronómus dolgozik a közös gazdaságokban.

A termelőszövetkezeti agronómusok számában további jelentős emelkedés várhatói mert az állam a jövőben a beruházási hiteleket elsősorban azoknak a termelőszövetkezeteknek adja, ahol a megfelelő szakvezetés biztosítva van.

— Gyümölcsfa permetező brigádot szervez a kutasi földművesszövetkezet vezetősége. A községben lévő gyümölcsfákat majd a brigád tagjai permetezik be.