Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-18 / 15. szám

Szombat, 1958. január 18, 3 SOMOGYI NÉPLAP Bktívaiiiést tartott a Magyar-Szovjet Baráti Társaság Olyan elvtársak jelentek meg a Magyar— Szovjet Baráti Társaság napokban megtartott aktivaártekezletén, akik az elmúlt évek során sokat fáradoztak a magyar és szovjet nép barátsága elmélyítése érdekében. Régi, kipró­bált aktivisták, akik e munkában már sok tapasztalatot, jártasságot szereztek. Eaért is hívták össze, hogy elmondják javaslataikat, tanácsaikat, hogyan lehet még jobban kiszé­lesíteni a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkáját, kapcsolatát, s miként lehetne még több baráti kört létrehoani. sok, a műszakiak és a mezőgazdaságban dol­gozók körében. Ugyanakkor fontos feladat az is, hogy a falvakban lévő baráti körök ismer­tessék a szovjet mezőgazdaság, s a szovjet kultúra eredményét. Azt szeretnénk elérni — mondotta a feladatok meghatározása között Kiss alvtársnö —, hogy a községekben lévő baráti körök tevékenységüket a művelődési otthonokban fejtsék ki. Sok hasznos javaslatot A beszámolót Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára tartotta. Beszélt a Szovjetunió elmúlt hónapi eredményeiről, jelentős lépéseiről, amelyet a béke biztosítása érdekében tett. Majd az MSZBT 1957-es negyedik negyedévi eredmé­nyeit ismertette. Elmondotta, hogy baráti ta­lálkozót 12 helyen, többek között a Textilmű­vekben, a Cukorgyárban, Tabon, Marcaliban és Siófokon tartottak. Ezenkívül a Hazafias Népfronttal és a Béketanáccsal a városban 17 helyen, a községekben pedig 23 helyen él­ménybeszámolót tartottak. Jó példaként em­lítette meg a nagyatádi járási KlSZ-bizottsá- got, amely a járásban húsz élménybeszámolót tartott. Névszerint megdicsérte a jól dolgozo akti­vistákat: Bizvurm, Lövétei, Tóth és Börzsönyi elvtársakat, akik munkahelyeiken igen sok segítséget nyújtottak a társaságnak. Az eredmények ismertetése után elmondot­ta azokat a hibákat is, amelyek eddig akadá­lyozták a társaság munkáját. Hiba volt — mondotta többek között —, hogy nem támasz­kodtunk a régi kipróbált aktivistákra és még mindig nem kielégítő a kapcsolatunk a to- megszervezetekkel. Ebből következik az a lei­adat — folytatta —, hogy bevonjuk a társa­ság munkájába a régi kipróbált aktivistákat, s hogy még jobban együtt működjünk a tö­megszervezetekkel. Feladatunk még az is, hogy nagyabb gondot fordítsunk az üzemekben a szovjet technika fejlődésének ismertetésére, s megjavítsuk munkánkat az értelmiség, főleg a pedagógu­mondottak el az egybegyűlt aktivisták. Petra elvtára javasolta, hozzanak létre a városban és a járások székhelyein bizottságokat, me­lyek tagjai felkeresik majd az üzemeket, be­szélgetnek az emberekkel, s megkérdezik, mi­lyen előadásokat szeretnének hallani. Java­solta azt is, hogy a falusi könyvtárakat Lássák el megfelelő szovjet irodalommal. Ugyanakkor megígérte, hogy segíteni fogja a csurgói járás MSZBT elnökségének munkáját. Barth elvtárs azt kérte, hogy a Magyar— Szovjet Baráti Társaság hirdessen népművé­szeti pályázatot, s a nyertes tárgyakat állít­sák ki a Szovjetunióban. Ugyanakkor a Szov­jetunióból is hozzanak ilyen népművészeti tárgyakat, amelyeket aztán a megye lakóinak kiállításon mutatnának be. Javasolták, hogy az üzemekben és az utcákon felállított hirde­tőtáblákon rendszeresen tegyenek ki a Szov­jetunió eredményeit, fejlődését ábrázoló fény- képfelvételeket. Hiányolták az aktivisták, hogy a Magyar— Szovjet Baráti Társaságnak miért nincs meg­felelő helyisége, ahol időnként összejöhetné­nek olvasni, beszélgetni. Ezt a kérdést már tényleg meg kellene oldani. Végül azt kérték, hogy az üzemekben, községekben a pártszer­vezetek nyújtsanak több segítséget az SZBT munkájához. Valamennyi felszólaló aktivista arról szá­molt be, hogy üzemeikben, munkahelyeiken állandóan beszélgetnek a Szovjetunió eredmé­nyeiről. Elmondották, hogy az emberek nagy érdeklődéssel figyelik a Szovjetunió eredmé­nyeit, fejlődését, békepoiiükáját és szinte napról napra' nő a magyar nép körében a Szovjetunió barátainak száma. „Fehér és fekete“] pálinkafőzés Somogybán A megyében minden eszten­dőben nagy mennyiségű szilvá­ból, barackból, körtéből, szőlő­törkölyből, ' cseresznyéből, meggyből, de még almából is igen sok pálinkát állítanak elő. Az elmúlt évben majdnem fél­millió liter pálinkát főzettek ki a termelők a bor és gyü­mölcs szeszfőzdékben, amely­nek fele a főzető gazdák tu­lajdonában maradt. A törvényesen megengedett feles főzetés mellett nagy mér­tékben elburjánzott a megyé­ben a fekete pálinkafőzés. Ezt bizonyítja az is, hogy míg 1956- ban 560 liter 50 fokos pálinkát és 77 tiltott pálinkafőzőt fog­laltak le a pénzügyőri szervek, addig az elmúlt évben ennek duplája került elő: több mint 3200 liter 50 fokos pálinka és 157 tiltott pálinkafőző. Ezzel az államot a szeszjövedéki adó befizetésének eltitkolásává’ több mint 623 ezer forinttá' károsították meg. Nemréger lepleztek le egy »nagyüzemi- pálinkafőzőt Nagyszakácsibar is. Ifjú Niklai Sándor a nagy­szakácsi erdőben lévő egyik nagy horhosban, egy kis patak mellett főzte a pálinkát két 75 ' iteres buktatós üstben, mely­hez bort és cukrot hasznán tel. Rajta veszett és a nyomo­zószervek megállapították hogy pár nap alatt több min’ 100 liter pálinkát állított elő 5 50 forintos literenkénti árral számolva 10 ezer forint jöve­delemre tett szert. Az államo1 több mint 8 ezer forint szesz­jövedéki adóval is megkárosí­totta, mivel ezt nem fizette be. A fekete pálinkafőzőt átadták a rendőrségnek. Egy szovjet költő „műhelyéből" VERA INBER KÖLTŐNŐ: — Költemény Vlagyimir II jics Leninről, hazámról, »Ihlet és mesterség-« című könyvem az írói hivatásról — ezek el­múlt évi munkám legfőbb ál­lomásai. Jelenleg — s ez az idei év első alkotó terve — olaszor­szági utazásom élményeit dol- iozom fel. Néhány felejthetet- en hetet töltöttem ott, s szám­talan érdekes témát jegyeztem fel. Mégegy&ser a lehetőségek kihasználásáról és a parasztságért való felelősségérzetünkről Cikket írtam a Somogyi \féplap egyik decemberi szá­mában azzal a címmel: Hasz­náljuk ki a lehetőségeket. Eh­ren vázoltam, hogy nagy le­hetőségetek varrnak a megyé­ben a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítésére, mi­vel igen sok községben ott állnak üresen a nagyüzemi Gazdálkodásra alkalmas gaz­dasági épületek, s vannak nagy táblákban Lévő tartalék- 'erőietek is. Szót ejtettem a funkcionáriusok, a párt- ós állami vonalon dolgozó elv- ársak felelősségéről, mert ők ;okat tehetnek azért, hogy a helyes útra visszatérjenek a negtévedtek. S ebben a nézetemben meg­erősítenek a falvakból küldött levelek, a parasztokkal való beszélge­tések. Előttem van az ellen- forradalom hatásaként szintén széjjelment lengyeltóti Tán­csics Tsz egy volt tagjának hozzám címzett levele, amely­re ötven, dolgos parasztember keserű panaszát rótta. íme a levél, hogy mindenki lássa, micsoda otrombán elferdítik a valóságot, akik még most is az erőszakos tsz-szervezést tartják a szövetkezetek fel­oszlásának egyetlen okaként: »Én levelemmel a pártbi­zottsághoz fordulok, szeret­ném, ha meghallgatásra talál­nék. Az ellenforradalom előtt a lengyeltóti Táncsics Tsz-ben dolgoztam, amely tudvalévő, hogy a megyében az elsők kö­zött volt, s gazdag vagyon­nal rendelkezett. Már abban az időben szépen, ötven fo­rint körül tudtunk osztani egy munkaegységre, s ezt most egyéni paraszt létünkre egyi­künk sem tudta megkeresni. Most egy év távlatából fel­ötlik bennünk a kérdés, miért is kellett egy ilyen jól működő szövetkezetnek feloszlani? ALUMINIUM ÉPÜLETHOMLOKZAT A francia építőipar újabban sűrűn alkalmazza az alumíni­umot. Lille-ben egy épület homlokzatát alumínium ele­mekből állították össze. Október 23 és november 4-3 között a gyenge szövetkezetek széthullottak, a miénk ebben az időben szinte összeková- csolódott. Senki sem merte hinni, hogy decemberben még feloszlik. Sajnos, ez megtör­tént. De nem a tagság, hanem az akkori vezetők hibájából, mert nem álltak oda a tagság mellé. Még a tsz fennállt, de már ott termett nálunk a Jo- vánczai kulák, hintán robo­gott be a tsz portájára és kár­térítést követelt tőlünk a régi birtokért. Tüstént le akarta foglalni a magtárt, a górét, a benne lévő terményekkel, nem Odesszában gyűjtögette a tudomány kincseit — Lehet beszélni az igaz­gatóval? — ezt kérdezte egy fekete ruhás néni a Kapos­vári Állami Gazdaság iroda­épülete előtt. — Egyenesen tessék men­ni, aztán balra... \ De lépjünk be mi is az irodába. A gazdaság igazgató­ja Tobak István. 1956-ban jött meg a Szovjetunióból. 5 évig tanult az Odesszai Ag­rártudományi egyetem állat- tenyésztési karán. A fekete­ruhás asszony az igazgató édesanyja... Látogatóba jött. * * * Valamikor a somogyszili parasztszülők nem gondoltak arra, hogy a fiúlo messze, más ország egyetemén szerzi meg a diplomáját. S valljuk meg — amint ez Tobak Ist­ván visszaemlékezéséből is kitűnik — nem a legnagyobb tetszéssel vették a Pista be­jelentését: »megyek a Szov­jetunióba tanulni «. Már 1950- ben elhangzottak ezek a szavak, de az elutazásra csak az Oleg Kosevoj ösztöndíjas iskola elvégzése után, 1951 szeptemberében került sor. A Szabad Európa és a köz­vélemény itthoni mérgezői »úgy tudták«, hogy ólom- bányába viszik a magyar fia­talokat. Még a somogyszlliek is azt mondták: »na többet nem jön haza a Pista gye­rek«. Egy év múlva Tobak István hazajött. Három hetet töltött itthon. Ennyi volt a szünidő. Aztán minden év­ben megjött pár hétre. S mit csinált az öt év alatt? Bányászott, de nem ólmot, hanem aranyat: a tu­domány kincseit gyűjtögette lankadatlan szorgalommal. Az első időszakban, amikor még nem tudták a nyelvet, csak napi négy órái pihentek. — Sokszor azt hittem, nem bírom tovább. De mindig átsegített a krízisen valami. A professzorok látták, hogy bajlódunk, nekünk és a ro­mán fiataloknak megy leg­nehezebben, hát mellénk áll­tak. Lediktálták az anyagot, mi meg szótár segítségével lefordítottuk. Így volt bi­zony — mondja távolba né­zőén Tobak István. Egy-egy pillanatra messsze száll a gondolata, talán Moszkva, vagy Odessza fényei Villan­nak fel képzeletében. öt év, kemény, az ifjút férfivá érlelő öt esztendő. — Nem lehet a látottakat sza­vakban visszaadni, én kép­telen vagyok erre — moso- lyodík el az igazgató. Jártam több szovhozban és kolhoz­ban. Az Odessza melletti Sztálin kolhozban többször is megfordultam. Először 1952- ben, majd három évvel ké­sőbb. Ez a nagyüzem a hábo­rú idején német megszállás alatt volt. Csak a falak és a kémények maradtak meg. 1946-ban alakult újjá. Hat évre rá már milliós vagyon­nal rendelkezett. 1955-ben új házak egész sorával talál­koztam. A lakásokban víz­vezeték. Kétségtelen, hogy a Szovjetunióban már nagy­értékű hagyománya van a kollektív gazdálkodásnak, de az eredmények nem jöttek maguktól. A szovjet szov- hozokban, kolhozokban, de más üzemekben is a dolgozók magukénak érzik a munka­eszközöket, a gépeket, s o közös földet is, melyen ter­melnek. Ez az eredmények egyik titka. Mi mögöttünk nem áll még négy évtized ta­pasztalata, s éppen ezért, ami hasznos és alkalmazható, azt át kell ültetni magyar ta­lajra. Nálunk még harc fo­lyik eszmei síkon is. Sokan még nem értik meg, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a jó, s az előbbrevivő. Az Odessza melletti Sztálin kolhoz 6 év alatt elért eredménye az összefogás és az egyakarat bizonyítéka — mondja Tobak István. — Anyagi értelemben is különbözik a kép a miénk­től — folytatja. — A motor­kerékpár vásárlás nem okoz különösebb gondot egy kol­— Csak az tudja, hogy mennyivel könnyebb a gépi fejős — fűzi tovább a szót a fiatal igazgató aki valaha is fejt kézzel. A szovjet kol­hozokban már régóta géppel fejnek, s az abrak előkészíté­sét sem kézzel végzik. Ne­künk bizony még sok a ten­nivalónk. .. Tobak István még fiatal­ember, tele ambícióval, mun­kakedvvel. A tudomány, amit magába szívott a szovjet föl­dön, a magyar hazának gyü­mölcsözik. 1957 áprilisában állt a Kaposvári Állami Gaz­daság élére, s máris mutat­törődve azzal, mi lesz az 50 családdal az új termésig. Jováncaai uraság mint ré­gen, most is orditoeással kezd­je. Az első parancsa az volt, hogy súrolják fel a padlót a agak, mint egykor cseléd-ko­rukban. Bs egy kulák miatt szét kelleti menni egy szépen működő termelőszövetkezet­nek, 50 családnak. Na­gyon hibáztatom a volt tsz elnököt, mert a nehéz napok dején tájára sem jött a tsz- nek, hogy bátorítsa a tagsá­got. De az osxtozkodásra ő is megjelent, s olyan »tökéletes« munkát csinált, hogy még egy kuldkot is megjutalmazott egy villanymotorral, a mi tud­tunk nélkül... Ha a község ’vezetői támo­gatnák a volt tsz tagjait, s le­törnék a kulákok kinőtt szarvát, létrejönne újból a szövetkezet Lengyeltótiban.« Befejezésül azt kéri, hogy levelét közöljük a Somogyi Néplapban. Nem egyedülálló a lengyeltóti tsz tagjainak esete Mint a levélíró is állítja, sajnos még 1956 decemberben is volt bátorsága támadni a népi demokrácia mellett ki­álló embereket, a falun lábra- kapott ellenség. Erről beszél­tek a volt tsz-tagok Fonyó­don, Bedegkéren és Bábony- megyeren is. Itt is széthordták a gyönyörű állatállományt, a gazdasági felszerelést, és más vagyontárgyakat. De még most, 1958-ban is tapasztal­juk Bábonymegyeren, hogy a volt tsz-tagokat Németh, Ko­vács és Lukács nevű emberek fenyegetik, s azt a község ve­zetői eltűrik. Tengődön még ma is tagja a községi tanács végrehajtó bizottságának az a Fenyvesi, aki az ellenforradalom idején tevékenykedett, s talán mond­hatnám úgy is, nyakig benne volt a tsz-ek feloszlatásában. Vak, aki ma sem látja, hogy a falun a párt megsem­misítésével egyidejűleg a tsz- ek szétverését tűzték ki célul az ellenforradalmi erők. Ez a tény rajzolódott ki a január 13-án a Megyei Nő tanács ál­tal beszélgetésre összehívott tsz-asszonyok felszólalásaiból is. — Nem panaszkodunk — mondotta Daru Jánosné Kom- lósdról, hisz 99 forintot osz­tottunk egy munkaegységre, s sok az olyan család, akik 35— 40 ezer forint értéket vittek haza, s ebből bőségesen telik, mit aprítani a tejbe. Igaz, a párt és a kormány helyes politikája nyomán az egyénileg dolgozó parasztok is elérhettek ekkora, vagy na­gyobb jövedelmet, de amíg a tsz tagjai a jövedelmet tisz­tán magukra költhetik s fej­leszthetik a közös alapokat, addig az egyénieknek az el­ért 30—40 ezer forintból ki­adásaik is vannak, adóra, pa­tikára, s ébből kell fedezniük az egyszerű újratermeléshez szükséges költségeket is. A szövetkezés gondolata él a falun, különösen a volt tsz- tagoteban. Nemrég közölte az újság a csurgói járás B erzen ce községéhez tartozó perdéci új tsz megalakulását. Minden fenyegetés eilanáre Bábonymegyeren olyan jól dolgozó 12—13 holdas kö*ép- oarasztok írták alá a belépési nyilatkozatot, mint Szabó La­jos, Molnár Lajos. Tengődről is új termelőszövetkezet meg­alakulásáról érkezett hír. Galácz Jenő elvtárs, a Fo- nyódi Járási Pártbizottság ter­melési osztályvezetője szerint is számos községükben a he­lyi szervek csekély segítsége belépéseket, sőt új tsz-ek ala­kulását eredményezné. Ez1 igazolja a lengyeltóti levél is. Egyébként itt örömmel győ­ződtünk meg, hogy a volt tsz- elnök és a tanácselnök újra lábra állt. A megyében ma 111 mezőgazdasági tsz és tszcs •öbb mint -3 000 tagot és 26 00C kh földet fog össze. A szak­csoportok, társulások földterü­lete pedig több mint 5 000 hol­dat tesz ki. Ami még gátolja a kibontakozást A szövetkezeti mozgalom gyorsabb kibontakozását, a számszerű továbbfejlődést ma nem kismértékben gátolja egyes szövetkezetek és tagol zárkózottsága, káros befeléfor- dulása. S mondjuk ki nyíltan ma még néhány párt- és tanács; funkcionárius számára is kö­zömbös: előremegy-e a terme­lőszövetkezeti mozgalom. Ha csak azt említem me| a fentieken kívül, hogy a szét­hurcolt 70 millió forint szö­vetkezeti vagyonból még több mint 35 millió forint hátralék­ban van itt a megyében, azl hiszem nem árulok el titkot ha azt mondom: a jelenlegi tsz-tagok saját bőrükön érez­tek az anyagiakban ért vesz­teséget, elégedetlenek a taná­csi szervek erélytelcnségc miatt. hozparasztnak sem. Inkább gépkocsit nehezebb vásá­rolni: ezért sorba állnak a Szovjetunióban. Igén nagy a kereslet... — Meglepő a gépesítés fo­ka. Kevés munkafolyamatot végeznek fizikai erővel. Min­denütt a gép és a gép. És a szovhozok, kolhozok ki is használják a technika elő­nyét. Könnyebbséget jelent az, hogy a földek egy tagban vannak. Legalább is egy-egy üzemegység területe össze­függő egész. (Csak példának említi a Kaposvári Állami Gazdaság-ot. Két üzemegysé­günk van, s a föld meg 9 darabban.) kozik az eredmény, főleg aj tejhozam emelkedett. Az) eredmények 3 100 literről{ vallanak. Á törzskönyvezett] állomány pedig 100 híján el­érte a 4 000-et. Ez a takarmány-helyzet ál­landó javításának tudható bel — mondja az igazgató. — Azl alap most már minden két-], séget kizáróan megvan. Mostf már a tenyésztési munkául van a hangsúly. A legfonto­sabbak egyikének az egyedij etetést tartjuk. S ebben azf évben valamennyi tehénrőll kartonokat készítünk. A fe­jőknek kiadjuk az évi tervet,í napokra felbontva. így a dol-í gozó látja, mennyi tejetí várunk egy-egy tehéntől, sí mennyi az eredmény. Eddig) a dolgozó minden liter teji után 20 fillért kapott. Ezem most változtatunk.. Minden) liter tej után, ami napi nor-i mán felül van, 22 fillért jut-k tatunk a fejőknek. így ered-) ményesebb lesz a munka, s? elégedettebbek a dolgozók.. .5 A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi mun- -paraszt kormány gazdasá­gi politikáját két alapvető cél­kitűzés alapozza meg. Az egyik, a végcél: a kizsák­mányolásmentes szocialista társadalom felépítése. A má­sik: hogy ezzel egyidejűleg ja­vuljon a dolgozók életkörülmé­nye, s a termelő erők fejlesz­tése révén növekedjék az élet­színvonal. A párt a szocialista egység ‘megteremtése, az ipari ter­melés növelése mellett alap- Vető feladatának tekinti a me­zőgazdasági termelés fellendí­tését, egybekötve azt a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével. A megyei párt- és tanács- szervek a téli terveik elkészí­tésénél figyelembe vették e 'feladatok megvalósításának lehetőségeit, eszközeit. Most ,az szükséges, hogy felelősség­teljesebb munkával, a helyi erők: a falusi kommunisták, ,a volt tsz-tagok bevonásával ivégrehajtsák eme nemes cél­kitűzéseket. Magára hagyjuk az igazd gatót, hadd dolgozzék nyu-) godtan. Hiszen a gazdaságj irányítása éppen elég gondotj ad neki, a huszonhét (27) esz­tendős fiatalembernek. Tobak? néni is velünk együtt lép ki? az irodából. Aztán majdjj este elbeszélget a fiával az] otthoni dolgokról.., MISETA GYÖRGY A VILÁG NEGYEDIK LEGNAGYOBB VAROSA gobölös Sándor) A világ negyedik legnagyobb városa Sanghaj. Lakosainak [száma eléri a 7 millió 250 ez­ret. Sanghaj lakóinak száma 'egy év alatt több mint egy- !millióval növekedett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents