Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 4. szám
Vasárnap, 1958. január 5. 5 SOMOGYI NÉPLAP Űteafcnem három hónappal eaetőtt kéthasábos ájságfelhí- vés aaólította munkára az Ifjúsági kultúrcsopor tokát. A Megy. Tanács Művelődésügyi Osefcálya és a KISZ Somogy megyei' Bizottsága ifjúsági seregszemlét hirdetett az 1957— 58-as évre. A felhívás szép elvi célkitűzésekkel indidt, majd megállapítja, hogy a bizottságok — a múlt káros gyakorlatától , eltérően — művészeti áganként és nem versenyszerűen fogják értékelni a csoportokat. Ezután a seregszemle időrendi lebonyolításáról írtak a felhívás szerkesztői, majd dőlt betűkkel szed tők, kiemelve: A seregszemlére való jelentkezés határideje: 1957. november 15.... A határidő tehát rég lejárt, ideje, hogy körülnézzünk egy kicsit a kulturális élet, a seregszemle, s a csoportok, de inkább a levezetésért felelős emberek portáján. A felhívás most itt fekszik előttünk, s mellette egy halomra való jegyzet. A kettő között — előrebocsátjuk — ellentmondás »an... KUKÉIN) EN FEE A LELKI ISMERET! tud a seregszemléről. Ezt mondta: — Tudok a felhívásról, olvastam az újságban. Es kiküldtem a nevezési lapokat, melyek még november 14-én ott hevertek a tanácsnál. Egyébként sok csoportunk lelkesen készülődik... A művelődésügyi osztályon nincs művészeti előadó. Helyette csak Honfi elvtárs foglalkozhat a seregszemlével. De mint mondja: ez a járási felügyelők irányítására, 'beszámoltatására korlátozódik, s a 'helyi ellenőrzés hiányzik. (Mondanunk sem kell, hogy a járási beszámolók rózsaszín képet festenek.) . Ha értékelni akarjuk az eddigi munkát, nem hihetünk annak, aki 18—20 benevezést jelez járásából, s a Megyei Tanácsnál csak négyről tudnak 1958. január 2-án (!). Mégis akadtak jelentkezők, akik részt kívánnak venni a seregszemlén. Azért írjuk, hogy akadnak, mert eddig az egész metgyéből 80 csoport jelentkezett. összehasonlításként csak annyit, hogy 1956- ban több mint 800 csoport volt Somogybán. (Ha ez az adat nem is egészen pontos, csak túlbuzgó népművelési embereink vállalhatnak érte felelősséget.) A jelentkezés, a csoportok felkészülése szervezés nélkül történt, anélkül, hogy bárki is beszélt volna velük, hogy bárki is buzdította volna őket. Lehet, hogy sokan erősnek találják e megállapítást, s valóságot nélkülözőnek. De ugyan mire gondolhat a vizsgálódó, aki tudja, hogy a marcali járásból mindössze egy csoport, a somogysámsoniak jelentkeztek, hogy a barcsi járásban 4, a siófokiban 5, a csurgóiban 3, a tahiban mindössze 5 kul- túrcsoport vállalkozott arra, hogy bemutassa a képességeit. a seregszemlén. Vagy talán megelégedhetünk az élgárdával, a kaposvári járás 16 kul- túrqsoportjával? Nem, ez túl kevés ahhoz, hogy eredménynek lehessen nevezni... KÉT ANY4 Szervesé* előtt TiJgy kezdődött, hogy a mű-rvTTTTTVTYVTTYTTVyttv▼▼▼▼▼▼ veiődésd osztály és a KISZ bi-* aotteág nem értett mindenben» Sok kedvei6je van nálunk •gyet A KISZ kulturversenyt^ ^ NDK filmgyártás alkotása- akart, és kifogásolta az anya-j. inak> hitelük van a keletné- tarthatjuk számon a legna- gi eszközök hiányát. A muve-j filmeknek, szeretjük gyobb jóindulat mellett sem lődésügyi oszt. elvetette — na-£ Persze nem válogatás, a sikerültek között. Egyrészt gyo« helyesen a verseny-^ ig^nye^ nélkül. A je- azért, mert témája nem ereaes módszerét és társadalmi^ eg müsorcm lévő Két deti: gyenge utánérzése a megmozdulással kívánta he anya c filmet például nem »Megosztott szív« című an- Iyettesitem az anyagi eszko-r a 1 zöket. } Az idő sürgetett, de az el-} leírtét olyannyira fokozódott,} hogy már erőszakkal sem le-} hetett volna egy nevezőre hoz-» ni a két szerv képviselőinek} ___ v éleményét. A művelődésü°'’’{ Hg|^_ ositály tehát kiadta a felhívást} ||||||| a KISZ nélkül és ezzel elkez-J dődött a baj. Talán csak azért} baj, mert a KISZ efeletti sér-} tődöttségében igen keveset tett» a seregszemle sikeréért. Más} okból ugyanígy a művelődési} osztály is. Végeredményben} tehát nem volt és — valljuk be} — ma sincs gazdája az ifjúság} kulturális seregszemléjének.} Kétségtelen, hogy személyi hi-} f ányok is hozzájárulnak ez ál-» 6 datlan állapothoz, de ez az if-* jóság, a megye -kultúrája* szempontjából nem mentség! * Szervessé* nélkül } A KISZ bizottságon Kaszámé* elvtársnőtől kérdeztük: mit’ Most háborodnak az illetékesek,kifogások özönét zúdítják ránk. M- tudjuk, hogy a kulturális munka jobb, mint amiről a benevezési lapok árulkodnak. Tudjuk, hogy vannak jó csoportok a megyében. Az is elképzelhető, hogy egy csomó jelentkezési lap elfekszik felelőtlen emberek íróasztalában. De ha már seregszemlét hirdettek, ha már jelentkezés! lapot adtak ki, csak ezen és egy sor tapasztalaton mérhetjük le munkájukat. De nem is a nevezési lapokról van szó. Arról, hogy a helyi bemutatóknak január 1-dg le kellett volna zárulni. Megtörtént ez mindenütt? Nem! Csak azokon a helyeken, ahol seregszemle nélkül is rendeztek volna karácsonykor, szilveszterkor előadást. (Úgy gondoljuk, nem elsősorban a hosszú éves hagyománnyal rendelkező csoportok fejlődése szempontjából hasznos a seregszemle.) Tehát a benevezett csoportok közül is kevesen 'tartottak her»»» goi filmnek, és szinte minden filmkockájával ezt idézi emlékezetünkbe. Másrészt a téma feldolgozása sem mondható sikerültnek. Egy náci szükségkórházban indul a mese, ahol egyszerre szül egy Németországba deportált francia asz- szony és egy német. Ez utóbbinak gyermeke közvetlenül a szülés után, bombatámadás áldozata lesz. A robbanásoktól ingadozó épület folyosóin anyai ösztönétől vezetve megy a gyermekéért és magyarázatra nem várva, a francia nőét öleli magához, mint sajátját. A nővér, aki szemtanúja volt a német asz- szony gyermeke pusztulásának, elhallgatja a cserét, mert az életben maradt csecsemő anyja halálán van. A gondos orvosi kezelés azonban visszaadja az életnek, és amikor hosszú önkívületi állapotából magához tér, felismeri a német asszony karján a kisfiát. Az ápolónő, aki a főorvos felesége, elhallgatja az igazságot, viszont a francia nő azután sem nyuglyi bemutatót. Mit mond erre a művelődésügyi osztály? Azt, hogy tulajdonképpen annak nincs is olyan nagy jelentősége. Majd a körzeti bemutatók. De akkor miért írták elő? Vagy miként képzelik megrendezni a körzeti bemutatókat januárban, ha a csoportok január elején még hozzá sem kezdtek a tanuláshoz? Erre nincs válasz, ném is lehet. Képtelenség tovább palástolni az apparátus hibáját... Érdekességé a dolognak, hogy a járási KISZ-titkárak ragyogó eredményről számolnak be vezetőjüknek. Lehet, hogy bizonyos esetekben igazuk van. Akkor viszont ismét a tanács és KISZ-szervek közötti ellentét lehet az okozója, hogy hivatalosan nem lehet elismerni e csoportok készülését. Szúrópróbaként öt községgel beszéltünk telefonon. Azokkal, melyeknek csoportjai beneveztek a seregszemlére. Betegben, szik bele a gyermekek elcse- rélésébe, amikor visszatérhet Eranciaországba. Mint mondottuk, a téma nem eredeti, bár izgalmas, mert olyasmiről szól, amiről nem lehet eleget beszélni: hogyan dúlja fel a háború embertelen borzalmaival a családok, anyák és gyermekek életét. Azonban az izgalmas és létjogosult történet érdektelenné halványodik a kivitelezés során erőltetette, mesterkélté válik a kitűnő indítás ellenére is. A befejezés pedig egyszerűen nélkülözi a valóság ízét. Hiába kitűnő a két anya szerepében Helga Göring és Francoise Spira. Wilhelm Koch Hooge Nemzeti-díjas is eredménytelenül küszködik a főorvos indokolatlan és érthetetlen jellem-bukfencekkel telített alakjának megformálásával. A tehetséges fiatal rendező sem tud mást csinálni a film-történet valószínűtlen befejezésével, minthogy lázasan cigarettáztatja hőseit.- li Boihón nem volt községi bemutató, s a harmadik, negyedik iközség vezetői is tétlea- ségről árulkodnak. Számíthatunk arra, hogy sikerrel végződik a seregszemle? Ha tovább is így folytatjuk a munkát, aligha... Szervesei fenség idején Igen, napjainkban szervezetlenség uralkodik a kulturális fronton. Meglévő csoportjaink telkesen dolgoznak, készülnek. Irtunk is munkájukról, ismerjük gondjaikat. Nem ők a hibásak azért, hogy akaratlanul is aggódnunk, félnünk kell a továbbiak miatt. Gazdátlanok a kulturális csoportok. Ha a művelődésügyi osztály személyi hiányra hivatkozik, akkor a járás' az'új emberek gyakorlatlanságára, « a KISZ arra, hogy nem lehet együtt dolgozni a tanács apparátusával. Dé legalább tett volna valamit külön, önszántából, saját erejéből. A gyűlések, értekezletek és beszámoltatások, ha foglalkoznak is kulturális kérdésekkel, nem elegendők, A jelenlegi kép láttán csak egy valamire tehet hivatkozni: tarra, hogy hanyagok vagyunk, ?hogy nem törődünk eléggé az ifjúsággal. Pedig ők örömmel t fogadták a seregszemle hírét, ' csak segítségre, megértésre Jvágynak... 3 Tapasztalatból tudjuk, nagy lesz a felháborodás, ha ez az újság az illetékesek kezébe keiről. Bizonyítja ezt, hogy- mije] ott a cikk megíródott volna, 3 már akadt, aki kifogásolta őszire vételeit. Mégis meg kellett «írni az ifjúság, a kulturális «munka érdekében. Akikkel, be- «széltünk a kulturális sereg- szemle helyzetéről, lelkesítő 3 cikket vártak tőlünk. De mi a «fiatalokat, a kultűrcsoporto- «kat akarjuk lelkesíteni, s erre «megtaláljuk a módot. De a ^művelődési osztály illetékeseit, «a KISZ vezetőit nem lelkesí- «teni akarjuk, hanem felrázni «tétlenségükből, s felhívni a figyelmüket, hogy a kulturális «tevékenység az ő részükre nem «társadalmi munka. Kötelesség! «Állami kötelesség. Ezért kapják fizetésüket, ez tenne a hi- «vatásuk. Lelkesítő szavak helyett lelkiismeretüket szeretnénk feléleszteni, s egy kicsit «kimozdítani a tétlenségből. Ha 'ez sikerül, írásunk többet ért «a lelkesítő szónál... Jávori Béla A SZÍV MA IS SAJOG — Isten vele, anyám. De Józsi nem kapott választ. Az anya hallgatott és befelé hulló könnyekkel, tétován állt a szoba közepén. Gondolkozott. Mi ütött ebbe a gyerekbe. Hát valóban komolyan beszél, hát rávinné_ a swve, itt hagyni őt, egyedül, 64 esztendős létére, öt, áld 23 esztendős koráig nevelte, óvta, a szívét is kitette volna legkisebb fiáért. Elfeledte, milyen szépen írta a katonaságtól, amikor tényleges idejét szolgálta: meglátja, édesanyám, soha se hagyom el, hűséges gondviselője leszek, csak egyszer hazakerüljek. .Akkor megérezte, hogy. az anya pótolhatatlan. Ha este takaródét fújtak, s fáradtan ajtette fejét a szalmazsákra, mindig hazagondolt. Mint a madár, szárnyakon szeretett volna anyjához szállni. Most meg itt hagy, ez nem lehet igaz. Miféle ördög szállt beléd, édes fiam, Józsikám? De csak magában mondogatta -ezeket a szavakat, hang nem jött a szájából. Ismét a régi életre vetette emlékezését. Cselédsors, kilenc gyerek ..; Ötöt felnevelt belőlük. De mi- asoda kínnal, keservvel. Óh, mily drágán és silányon mérték a gróf uradalmában a konvenciót. Mégsem éheztek soha a gyerekek, ha a föld alól is, de előteremtettük szegény jó urammal a mindennapit. Jó gyerekeket neveltünk, az igaz. Szorgosak, becsületesek. nevükre nem hull piszok. Az idősebbek szárnyra keltek, kirepültek a fészekből. A legidősebb fiam katonatiszt lett, a határ őrzését bízták reá. A lányom férjhez került, a Jenőm, meg a- Pistám itt lakik a faluban, keaüJc munkája révén tisztességes kenyeret esznek. Csak pont a legkisebbik hozzon szégyent a családra, minden testvére megél, megtalálja számítását, éppen ő pályázik el idegen földre? Nem, ez nem lehet igaz. Persze, még fiatal, telebeszélték a pajtások, ott benn a téglagyárban. Bezzeg csak élne az apád, fiam, majd . az megtanítana, vagy a bátyáid jönnének most haza, bizisten megmosnák fejed. Hirtelen jött harag, s a fia elvesztése feletti bánat szorította össze a szívét. Sírni kellett volna, de most nem jött könny a szeméből. Torkát mintha erős kezek fojtogatták volna. Remegett egész testében, félt, féltette fiát. S haragudott rá, ahogyan az anyák tudnak haragudni vétkes fiaikra. — Isten vele, anyám! — hallotta még egyszer az imént búcsúzónak szánt szavakat. Hát csakugyan komolyan gondolja ez a gyerek az el- menést?.Az előbb tiszta alsóruhát kért. Nem adtam neki, gondolva, majd csak észre téríti, ha más nem, az anyai kérielhetetlenség. Fia forró ajkai záródtak arcára, de ő most hidegnek érezte a csókot. Nem, azért sem adja búcsúszavát a tévelygő gyermeknek. Ajka néma maradt, egy «istenáld- jont« nem . hallatott, csak állt megkövültén, és megcsal at va a szoba közepén. Ábrándozásából a szél koppanása réví- tette fel. Akkor már egyedül volt a szobában. Legkisebbik fia mögött ■ becsukódott a szülői lak ajtaja. Igen, Józsi elment. A barátok elcsalták. Hitegették. Azt mondták neki: az élet odaát, a haza határain túl kezdődik. Ott személykocsija van mindenkinek, . s munkátlanul is köny- nyű, játék az élet. Amikor Józsi elment, az árván hagyott anya, s az itthon maradt testvérek még visszatartották magukat: «-úgy sem megy el, majd csak meggondolja magát, visszafordul.« De mindhiába. Józsi nem jött vissza. Elment a vándorútra kelt szárnytalan sereggel. Ausztria, aztán London volt utiállomósa. Csak később tudták meg levélből: «két napig egy falat harapnivalót se látott, s akkor magában újból megfogadta: csak még egyszer jusson haza, többé nem lesz olyan isten, aki eltávolítson édesanyámtól.« De az utak nem vezettek hazafelé. Londonból még jó sorról tudattak a levélsorok. De az idegen falevelet köny- nyen röpíti tova a téli szél, így Kovács Józsinak sem lehetett sokáig maradása a lordok földjén. Rendelkeztek fölöttük a láthatatlan kezek, Egyszercsak úgy május elején jött a parancs: Kanadába kell menniök, oda kaptak útlevelet. S nem volt apelláta, menni keltett «az új hazába«, új földeket elrabolni az őstermészettől. S ők mentek. Nem sokáig bírták itt a munkát a magyarok. Félelmetes volt az élet. Halálbor- zadályt rejtegettek a kanadai erdők. Volt úgy, hogy napokig keltett oltani a tüzet kapott őserdőt. Józsi is megszökött innen. Ezután tengő- dés lett a sorsuk. Naponta kétszer kaptak enni a Vörös- kereszttől, gyakran még levélre sem volt pénz. Mielőtt megérkezett volna Kanadába, azt írta haaa tevéiben: jó dolguk lesi, Kiért 200 dollárt-kapnak. Annál szomorúbb, volt a későbbi levél: az Ígéretek szépek voltak, de semmit se kaptunk, gondolhatják, hogyan élünk. Csak úgy mellékesen, minden átmenet nélkül megkérdezem az özvegy édesanyát: ha tudták fiúk nyomorgását, miért nem hívták, jöjjön haza a «paradicsomból« a mi szegényes szülőföldünkre? Az anya szeméből könnyek törnek elő, sír. Érzem, fáj neki fia botlása, fáj, hogy beszélni kell róla, s szinte felfoghatatlan számomra, amit mond: — Mire jöjjön haza? ,.. Flirteten nem tudok hova lenni. 'Tavaly még úgy volt, hogy a két kisebbik testvér közösen épít házat a felszabadulás után örökükbe szállt cselédházból. Merthogy annak anyagából könnyen kikerült volna a két kis családi ház. De hogy ő elment, az épületet lebontották, a ház felépült, a nagyobbik fiam kapott hozzá 27 ezer forint állami kölcsönt. A Józsink már úgysem tud miből fészket rakni. így pedig ... — De hiszen nekem sincs, s előreláthatólag jó ideig nem is lesz saj.át házam, mégsem esek emiatt különösen kétségbe. A fiának is van két dolgos karja, majd csak zöldágra vergődne. Különben meg legényemben is. így vetek ellent. — Korábban írt haza a Józsim, s kérdezte, hazajöhet-e. Amikor nagyon rosszul ment a sora, — És mit válaszoltak neki? Nem hívták? — A bútyjai kicsit megharagudtak rá akkoriban, s azt írták neki: nézd, öcskös, nem kérdeztél bennünket tavaly, amikor elmentél, most mi azt mondjuk: tegyél úgy, ahogy jónak látod ... Meg nekem is panaszkodott: roszszul esett, amiért egyetlen szó nélkül, búcsú nélkül útnak eresztettem. De tehettem-e mást? Megválaszoltam neki: fiam, én felneveltelek a cselédsorsból, te meg itt hagytál. Mondom, én úgy érzem, nem elég megbocsótók vele szemben. Bármennyire is vétett azzal, hogy akkor meggondolatlanul itt hagyta a szülőföldet, az özvegy édesanyját, a testvéreket, azért mégsem szabad a világnak ajándékozni, a kétségbe taszítani. Meg kell neki bocsátani. s hívni hiszen 6 érzi legjobban könnyelműségének következményeit. S ki hívja haza, ha nem a legdrágább? Az anya sír, tudom, szavaim továbbszaggatják a szívén támadt sebeket. — Hogyne sajnálnám, hiszen olyan jók az én gyerekeim, tudom, nem is látom én a Józsimat már soha. Idős vagyok, néha kihagy a szívem. Fáj látni a hulló könnycseppeket és hallgatni a lemondó siránkozást. Hogyan tehet, hogy az az anya, aki olvassa idegenbe szakadt fia panaszkodó leveleit, hisz mások olcsó, vigasztaló szavainak. A fiú, aki közben egy kanadai kertészetbe került — legutóbbi levelében arról panaszkodott: kínzó hideggé vált az idő, jó lesz, ha kosztra és lakásra való telik a fizetségből. Az itteni «jól értesültek« meg azt mondják az anyámnak: sose gyötrődjön, bánkódjon, jó sora van a gyereknek a mesés Nyugaton. Oh, mikorra foszoltok szét Nyugatról szóló hiú ábrándok? Az anya fejből idéz az idegenből jött levelek tartalmából, oly kedvesek neki; De hallgat a mendemondára is, pedig borzalmasan hiányzik neki gyermeke. A nemrégi kanadai magyarok éhségsztrájkjáról érkezett ' hírekből tudjuk, nem könnyű a Kanadába vetődött disszidens magyaroknak hazavergőd- niök. A hazánkkal szembeni ellenséges mákonyhintés zavarja, késlelteti a hazától elszakadt fiákban az elhatározást, a tisztánlátást. Ezért az itthoniak elengedhetetlen kötelessége egyengetni az elszakadtak hazához vezető útját. Mindent meg kell ten- niök, hogy a hazának azok a gyermekei, akik nem ka- landorságból, vagy ellenséges szándékból, hanem meggondolatlanságból, oktalan félelemből távoztak el tőlünk, visszajöjjenek. Sok-sok fájó, epedő szívet gyógyíthatunk meg ezzel, s varázsolhatunk örömet árván hagyott anyák, apák, testvérek, szerelmesek ajkára. Bárcsak eljuthatna ez az írás hozzád is, Kovács Józsi, valahová Kanadába; Édesanyád nem tudta megmondani bővebb címedet. És a hozzád hasonló többi jó- szándékúhoz, akikben nem szűnt meg a haza iránt érzett szeretet, a becsület, ti Kéthelyről eltávozottak. Józsi, mi mást nem mondhatunk, gyere haza, szárítsd fel a könnyeket, édesanyád arcáról. Mit éreznél, ha egyszer neked is, minit a szintén nyugatra távozott Balogh Sanyiinak, — azt írnák: az édesanyád, aki a cselédsorból emberré nevelt — nincs többé. Tudom, fájó, nagyon fájó tenne a hír. Hiszen te szereted őt. Ládd, édesanyád és idősebb bátyád házat épített annak a hatalomnak az anyagi segítségével, amelyet 1956. októberében ellenségeink meg akartak dönteni. S épül, gyarapodik a hosszú Balaton utca, dolgozik régi munkaadód, a téglagyár. Nálunk napról napra szebb lesz az élet. Józsi, gyere haze, várunk idegenbe szakadt testvérünk! Varga Jóasef
