Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 4. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1958. január 5. MEZEI ZSUZSA: — Novella — Egy szép, szőke., szelíd- iekmtetfi fiatalasszony a vonatablakból nézi a reggeli napfényben fürdő tájat. Ajka olykor megrándul, gondolatai valahol nagyon messze járnak. Elfordítja a fejét a* ablaktól. Ránéz kisfiára, aki a pádon fekszik mozdulatlanul, csak egyenletes lélegzése áralja el, hogy él. Sápadt arcocskájában ragyognak — mint két nagy csillag — okos fekete szemei. Erzsi körülnéz a kocsiban, vele szemben egy fiatalember ül, újságot olvas, néha feltekint és elgondolkodik, majd újra az olvasásba mélyed. A fiatalember mellett egy falusi néniké alussza az igazak álmát. Más nincs is a kupéban, csak ők négyen. Az asszony tekintete visszasiklik a pádon fekvő kisfiúra, az ő fiára. Hirtelen megdöbben. Tomi hc-son- Iít az apjára. Nyomasztó érzés lesz úrrá rajta, szemrehányásokat tesz magának, hát csak ennyire ismeri a fiát, akit ő szült, akivel hat éven keresztül élt. Hirtelen védi magát maga- magával szemben, de hiszen ö nagyon keveset volt a gyerekkel együtt, csak este, _s akkor is mindig nagyon fáradt volt. Lázasan figyeli tovább fiát, a szeme, a szája, orra, mind olyan, mint Péter. Csak a haja az övé. Lassan maga elé Idézi Pétert. Látja a mosolygását, csillag-fekete szemét, érzi ölelését, csókját. Szemébe lopakodnak a köny- nyek, az emlékezés könnyei. Hazugság lett volna? — kérdezi önmagától. Szóltál valamit, anyu? — hallja Tomi hangját, de valahonnan nagyon messziről. — Óh, semmit! — siet a válasszal, majd folytatja. — Próbálj aludni, édesem, ma korán keltél, fáradt lehetsz, meg álmos is. Az újságos fiatalember ránéz az asszonyra, majd lassan felkel, odamegy Tomihoz. Leül hozzá a padra és megszólal: — Ugye, nem fáradtál el, öcskös, te már nagy gyerek vagy ahhoz, ezt csak anyu mondja azért, hogy téged kicsinyítsen. Erzsi nagyon hálás a fiatalembernek ezért az egy pár szóért. Ránéz az ismeretlen férfire, aki most Tomival beszélget. Az asszony lopva fürkészi az ismeretlen arcot, kis pisze orr, fekete szemöldök, amely alól mintegy megnyugtatásképpen csillog két okos, barna szem. Szép, magashomlokú fiú, ha előre hajol, a homlokába hullanak göndör, barna fürtjei. Nem lehet több húsz évesnél, állapítja meg Erzsi. Újra a kisfia hangját hallja: Magának, bácsi, nincs olyan szép hintalo- va, mint nekem, mert nekem azt apukám csinálta, még mikor nagyon pici voltam. Bácsi, magának nincs is olyan apukája, mint nekem. Egyszer régen, amikor még apu is ott lakott nálunk, elmentünk vele szánkázni, apa húzott, még futott is, mint egy igazi paci. Maga nem tud úgy futni, mint az apukám? — Honnét tudod, hogy nem tudok úgy futni, mint az apukád? Talán még jobban is, mondja az ismeretlen, és mosolyog. Tomi szeme nagyra tágul a csodálkozástól: Az nem lehet, hogy a bácsi jobban tudjon futni, mint az apukám, hiszen az centercsatár a Kinizsiben. Maga nem tud úgy futballozni, mint az apu — teszi hozzá lekicsinylőén. Az ismeretlen csendesen mosolyog, Tomi hirtelen megszólal: »Igaz is, még meg sem kérdeztem, mit gondolsz, anyu, apu várni fog? Erzsi összerezzent: — Igen, várni fog, de ha jó fiú leszel, még csokit is vesz, de aludjál, mert fáradt leszel, mire odaérünk. Most már nem érdemes aludni, mondja és legyint, de azért megfordul és aludni próbál. Az asszony tovább szövi a gondolatait. Vajon milyen lesz Péter, kedves-e, durva-e, nem fogja-e őket kidobni. Szereti-e még őt? Kínozza a kétségbeesés, a férj iránti szeretet. Most jött rá arra, ezen az egy órán, amit három évig nem bírt megfejteni, szereti az urát. Tűnődésében újra kisfia hangja zavarja meg: »-Mondd anyu, tényleg fog várni az apu? — Igen, várni fog — mondja, pedig maga sem tudja, szavai igazak-e? A vonat közben bedöcög Kaposvárra. Erzsi meglepődve ugrik fel, összekapkodja holmijait, Tomira ráadja a kiskabátot. Kinéz az ablakon, elétárul a szülővárosa. Kaposvár, ahol született és élt, aztán itthagyta és most, bár ha szorongva is, de visszatért. Az ismeretlen fiatalember hangja téríti magához az emlékezésből, — ne segítsek valamit. — Óh köszönöm, rebegi az asszony. A fiatalember felkapja a bőröndöt, leugrik a vonatról, lesegíti az asszonyt és a gyereket, majd megszólal. — Hát mikor találkozunk újra, öcskös? — Nem tudom, mondja halkan a gyerek, majd kérdően az anyjára néz. Erzsi elfordítja a tekintetét. Az idegen észreveszi és már sejt valamit, majd újra megszólal. »Hogy hívnak, legalább azt mondd meg. — Szalai Tamásnak hívnak — mondja é3 mielőtt Erzsi válaszolhatott volna, eltűnt a tömegben. Elindulnak. Kiérnek az utcára, Erzsi tétován megáll. 5 lost merre? De azért mégis elindulnak a Dózsa György utcán. Tomi lassan vánszorog anyja mellett, nagyon fáradt és álmos is, de nem nyafog. Elérnek a jól ismert házhoz. Az asszony felnéz az ablakra, azok sötétben bámulnak vissza rá, mintha csak azt mondanák: minek jöttél, ki hívott. A szeme könnyben úszik, de azért lenyomja a kilincset, belép a sötét kapualjba. Jól ismert hely, itt csókolta meg először Péter. Az arcán végigfolyik az első könnycsepp, gyorsan letörli, erős akar lenni. Elér a házmester- lakásig. kopogtat. Nem valami barátságos választ kap: — Az ördög vigyen ei! Ki az? Erzsi belép, maga után húzza Tomit. A kövér házmes- terné a tűzhely mellett állt, megfordult, hogy láthassa a belépőt. Ahogy meglátja Erzsit, odaszalad, átöleli és szinte sírva mondja: — Istenem, három év után újra itthon, hogy fog ennek örülni Szalai elvtárs. Meglátja Torát. kérdőn néz Ercsire. A fiatalasszony halkan mondja: a kisfiam, Tomi, hát meg se ismeri, Mariska néni. — De sokat dajkáltalak és most meg sem ismerlek, ölébe kapja Tomit. — De megerősödtél, — aztán mondta volna tovább. Erzsi, hogy megszakítsa a szóáradatot, remegve kérdi: — Hát Péter7 Mariska néni felemeli pámás kezét, mintha valakit áldani akarna. Az lelkem, egy szomorú ember, szereti az még magát, na jöjjön, felkísérem, mos Is itthon van, biztosan megint magáról ábrándozik. Ej, ha egyszer visszajönne, mindig ezt mondja, már három éve. Erzsi kéren fogta Tomit, Mariska néni a bőröndöt és elindultak az emelet, talán a boldogság felé. A fiatalasz- szony lassan ment, gondolkodott. Megálltak a lakásajtó előtt. Erzsi segélykérőén hátranézett Mariska nénire, az bólintott, s Erzsi tétovázva lenyomta a kilincset. Belépett a konyhába, ahol ételszag csapta meg az orrát. A szoba ajtaján akkor lépett ki a férj. Meglátta feleségét. Az eddig elfojtott szerelem vad erővel rohanta meg. — Erzsikém, hát visz- szajöttél, úgy vártalak! Magához szorította az asszonyt, úgy, mintha sohsem akarná elengedni Újra érezte a kedves asszonynak a jelenlétét, akit szeret, aki hiányzott neki. Érezte a forró asszonyi testet, Erzsi szívének dobogását. Az asszony ráborult a férfi széles mellére és eleredtek a könnyei először az első, aztán utána a második, harmadik és végül nem tudta megállítani a könnyzáport, sírt, úgy, ahogy soha még. Benne volt ebben a lelke, a fájdalma, a szerelem, minden, amit érzett. A kisfiú meglepődve bámult a két felnőttre, hiszen ő nem tudta mi ez, csak érezte, hogy valami nagy, ami neki Is hiányzott. Sokáig nézte őket, végre megszólalt, vékony gyerekhangján: Anyu, ez a bácsi apu? Péter eleresztette az asszonyt és ránézett a vékony hang tulajdonosára. Előtte állt egy hatéves kisfiú, hamvas, szőke hajjal, sápadt arccal, amelyben értelmes, ragyogó, fekete szempár tüzelt. A férfi szemét elöntötte a könny. A gyerek újra megszólalt, panaszos, magas hangon: édesapám. Ez a szó Péter szívéig hatolt -'és ott felébresztett egy szunnyadó érzést, az apa: szeretetet.' Felkapta a fiút, a gyerekét, az övét, akit három évvel ezelőtt látott. Erzsi ködös szemmel nézte a két embert. Az egyik férfi a másik majd csak le9z. Hirtelen eszébe jutott a sok átsírt éjszaka. A két szív, az anya és a fia szíve várta azt a harmadik szívdobbanást, az apáét. Most újra együtt dobban a három szív. A férfi, kezében a gyerek kezévei lassan közeledett az asszonyhoz és halkan megszólalt: Tudtam, hogy egyszer visz- sza térsz. C> o Karany Lajos: Vers semmiből Jött egy gépkocsi. Még a domb mögött rémlett csak távol zümmögiése, de már a rótt rongyokba öltözött táj megneszelte, mint az üldözött, s megállt egy percre szívverése. A dübörgés nőtt és az út hideg testét ősz ülte, ködbe-fúlt, vak: A nyárfasort borzongás lepte meg. s az aszfalton a vizes levetek félénk kezekkel összebújtak. Egy mozdulatlan néma tólelem lett minden. Hullott, sárga lombon döglött méhecske tárta védtelen testét a rém elé, mely hirtelen kibújt a ködből fenn a dombon. S volt, nincs ... A szürke, villanó robaj már elrohant. De huss! — boszorkány táncra perdül a nyargaló, szilaj légáramtól az út: száraz zsivaj zúdult s kavargott, mint az orkán: Talpra szökkent az áimából-cibált pusztuló sárga tevélhad, — majd ernyedten, mint holt tiszavirág, libbent vissza a hulló csenden át nyugodni mind. Már este fél hat Volt, messze járt az autó, csillagot szitált a köd, sötét lett, aztán a nyárfasor sóhajtott egy nagyot, s vállán kapával, fázva ballagott haza egy dúdoló parasztlány. Lelkes Miklós : KÜLVÁROS Az utcák sarkán meglapulnak Szívek fölé nőtt kósza árnyak. A bodzafák egykedvű arccal Szívják mérges füstjét a tájnak. A gyáraknak homályba burkolt Roppant izmaik megremegnek. Friss zaja száll vérbe-ivódott, Megszokott mozdulat seregnek. Piszkos falak néznek az égre Korom-rózsa homlokuk dísze. Fekete színek tobzódását Az alkony festi rózsaszínre. Mikor duzzadt felhővitorlák Magukkal röpítik a tájat S nappali hangok helyük adják Millió apró szusszanásnak. Együtt megyünk: én és a holdfény, Mély minden utcát bebarangol. Ki nem mondott öröm és bánat Zeng az ég felé ezüst lantról... Január 31-én lezárul a tavai. Csittel rrieqhirdcáett £kutató pályázat. A beküldött iréso-cbót most átnyújtunk olvasóinknak eqy csokorravatót. I • ''YT-»YYYYYYYYYYYVTYYYYY7TYYYYTYTYTYYYTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYTYYTYYYYYYYYYYYYYVTYYT-1 TYYYYYYYYYTYYYYTYYY Kordé Márta házassága világ“ jeligével beküldött írás „Két K ordé Márta születésekor veszítette el édesanyját. Élete egy életet követelt. Az örömmel várt gyermek gyászt hozott. Ezután a Szigetvár környéki, pusztákon cselédes- hede apai nagyszülők nevelték. Szigetváron járt iskolába. Az apja Pécsett a Sopiana gépgyárban dolgozott, csak nagyritkán járt haza. Amikor Márta a negyedik elemi tiszta kitűnő bizonyítványát megkapta, apja Pécsre vitte és beíratta a polgáriba. Kis albérleti szobában éltek, melyet teljes ellátással lieít ki az apa. Kordé János fejébe vette, hogy Mártát taníttatja. Leányában volt minden reménye, érte dolgozott, érte áldozott mindent. Márta kitűnően tanult, a másodikos polcf&rista lánynak már tanítványai voltak. A szállásadó gyermektelen házaspár is nagyon megszerette az illedelmes, okos leányt. Ok biztatták, segítették az apát, hogy a polgári elvégzése után beírassa a tanítóképzőbe. Mártát apja és élete is már gyermekkorától munkára, s a munka szeretetére nevelte. Márta mindig örömmel, jókedvűen végezte a reá háruló munkát. Takarított, főzött, rendben tartotta apja és saját holmiját. Vidám, üde gyermek volt. Osztálytársai, nevelői szerették a szerény, vidám leányt, aki úgy nyílott nagyleánnyá, mint bimbóból a rózsa. Alakja kitelt, anyjától örökölt okos szemeit hosszú szempillák árnyékolták, dús barna haj övezte szépmetszésű arcát. Az egyetemista fiúk szeme is megakadt a szép lányon, aki magabiztosan, de nem bántóan hárította el a tolakodó tekinteteket. Az 1945-ös éli, az ország új útra indulása Kordé János életének szekerét is új útra irányította. A gyár megbecsült munkása volt, aki tettel vívta ki tekintélyét, de szóval nem fukarkodott, ha a munkások követeléséért kellett kiállnia:. Szépen keresett, s az albérleti lakásból új, saját lakásba költözött leányával. Márta ötödikes képzős volt, 1947-et írtak akkor. Az életre, a tanításra készült. Csodálatos hivatásérzet hevítette, de a tavasz egy új érzést oltott bele. Szerelmes volt. Márta, dolgos, munkás életében eddig ismeretlen volt a szerelem. A fiúkkal csakúgy bánt, mint leány- pajtásaival. A szerény, tartózkodó leány most új érzés rabja lett. Farsang idején az egyetemisták bálján ismerte meg dr. Dálnoky Valért, a fiatal orvost. Az ismeretségből a tavaszra szerelem lett, s már a~*ől beszéltek, hogy Márta vizsgái után összeházasodnak. Valér jóindulatú hivatalnok család egyetlen elkényeztetett gyermeke volt. Tetszett neki a lány, de öt nem hódította úgy el a szerelem, mint Mártát. Kis számítás is volt nála. Az érte rajongó leányt köny- nyen nevelheti kényére, s ebben az időben nem volt rossz dolog egy karrierre törő orvos számára a munkás származású feleség, a munkáskáder após sem, aki ekkor bizalmi állásban volt. Az apának nem is tetszett a fiatalember, de nem hárított akadályt a fiatalok elé. J úniusban megesküdtek. Márta otthon maradt, feleség, anya, háziasszony lett belőle. A szerelemtől bódult, a sok nehéz napot átélt Márta, boldogan élt szépen berendezett kétszobás lakásában. Nemsokára az anyaság édes érzése vakította el. A harmadik évben már az öcsikét ringatta karján. De ahogy asszonnyá, anyává érett, úgy kezdett eszmélni ... Valér férji hatalmával tökéletesen uralkodott Mártán, a háztartáson és a gyermekeken. Nem mondta, de minden pillanatban éreztette Mártával a nevelésük s a családjuk között lévő óriási különbséget. Valér szülei is Pécsett laktak, de igen ritkán találkoztak. Minden egyes látogatásuk kínszenvedés volt Márta számára. Anyósa egyáltalán nem titkolta lenézését Mártával s apjával szemben. Nem mulasztotta el az alkalmat sem, hogy merő gúnnyal szemére vesse, amiért »meztelenül+• vette el a fia. Apósa valami kedélyeske- dő lenéző vállver égetéssel kezelte, ami legalább úgy fájt Mártának, mint anyósa nyílt csipkelődése. Férje rokonsága még nagyobb kínt jelentett számára. Leereszkedő mosolyuk mintha cselédjüknek szólna, olyan megalázó volt számára. Házukba csak Valér rokonai, ismerősei jártak. Márta csak akkor találkozott ismerőseivel, ha sétálni ment gyermekeivel. Apja éppen férje szülei, rokonai miatt mind ritkábban látogatta. Társaságba ritkán merítek, de hat mégis részt vettek valamilyen összejövetelen, Valér tórákig előadást tartott feleségének a helyes viselkedésről. Pontosan leírta, hova üljön, melyik főorvossal, professzorral mit kell beszélnie. Márta ilyenkor idegességtől nedves tenyérrel, kényszeredett mosollyal kín- lódta át az esteket. A mindenki szemében — ismeretségük és házasságuk elején neki is — oly kedvles, közvetlen Valér a családi körben durva, zsarnokoskodó volt. Néha vérig sértően gúnyos tudott lenni. Valér szépen keresett, de Mártának minden fillért kiszámolt, ö írta elő, mi szükséges a háztartáshoz, mikor, kinek kell ruha, zokni. Egy alkalommal kötőgéppel állított be Valér. Közölte Mártával, hogy egy divattulajdonos páciense megígérte, annyi munkát ad számára, amennyit csak meg tud csinálni. Valér azt is kiszámította, hogy Márta a házimunka, a gyermekek gondozása mellett ezzel a ház- bért, a villany- és telefonköltséget megkeresheti. A divatárus diszkrét, senki sem tudja, hogy dr. Dálnoky Valér felesége minden szabad idejében a kötőgépet csattogtatja. Ettől kezdve Márta mosott, vasalt, főzött, takarított, s ha ellátta a gyerekeket, sietett a kötéssel, nehogy Valér szá- monkérje, miért nem dolgozott. Nem, nem a munka volt sok neki. Hozzászokott ő ahhoz, szeretett is dolgozni. De családi tűzhelyének hidegülése kínozta. Valér éttermekbe járt vacsorázni, egymás után csináltatta magának a ruhákat. Márta nem járt moziba, wem rulett könyvet a kezébe, színházba is csak akkor volt, ha Valér úgy találta, hogy most már jó lesz magukat mint férj és feleség »megmutatni*. M árta hétről hétre többet veszített régi énjéből. Először vidámságát veszttette el, aztán megingott önbizalma, munkakedve. Kínos volt számára minden, a háztartás, a kötés, a férje garasos, kiábrándító magatartása, öröme csak gyermekeiben tellett. Aranyos kis lánya, pötyögő fiacskája volt a napsugár mind árnyékosabbá váló életében. Márta mind világosabban látta, hogy férje mennyire önmagának él, hogy önző, karrierista. Szörnyen fájt. milyen fölényes, goromba az egyszerű betegekhez. Megalázó volt látnia, hogy ugyanakkor milyen émelygősen kedves azokkal szemben, akiktől várt Vala.mil. Aztán pletykák is eljutottak fülébe, férje szórakozásairól S Márta fiatal arcára ráneot nyomott a gond. Lassan ‘életunt, ideges lett, elhanyagolta magát, otthonát, csak gyerekei tartották benne az élethez való ragaszkodást. Azután egy borzalmas, esemény megoldotta problémáit. A kis Márti és öeese az udvaron játszottak, ő pedig kötött, az ablakon nézett ki néha-néha, mit csmmí? vak a gyerekek. Egyszer es*fc
