Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

Kedd, 1958. január 38. 5 SOMOGYI NÉPLAP Hivatás vagy ugródeszka? A NAPOKBAN ifjúsági küldöttség jött haza Bulgáriából. Az ő elbeszélésük eleveiíítette fel bennem a régi gondolatot. S hogy először nem írtam róla, bevallom, bátorta­lanság volt, talán aggodalom, hogy értelmetlenül fogadják, s írásom hatása ellenkező lesz. Egy kicsit elkéstem, de még mindig időszerű. Pedagógusokról van szó. Pe­dagógusokról, akikre nem lehet és nem szabad — általános­ságban kimondani a szenten­ciát, hisz nem mind részesei a bűnnek. Mert bűnnek neve­zem az egyéni érdek előtérbe- helyzesését, bűnnek a fiatalok, a falusi közösségek, a nép kul­túrája, a felemelkedés ellen. Bulgáriából hazatért baráta­im arról regéltek, hogy odaát óriási szerepe van a tanítók­nak. Hogy a falu vezetői, irá­nyítói ők, családapák a család­ban, ismerik a falu minden emberét, ügyes-bajos dolgait, s 'ha valamilyen rendezvény van, az tőlük ered, ők a szerve­zői, irányítói, főszereplői. És ekkor eszembe jutott egy köz­ség, amit úgy hívnak, hogy Masztegnyő. Tizenegy tanító­ja van, s ebből heten másutt Iáiknak, vonattal járnak be és vonattal indulnak haza az is­kolai tanítás végeztével. Ez talán önmagában még nem mond semmit. És nem * is írnék róla, ha egyedüli példa lenne á megyében. De több is van, sok, felsorolni is nehéz lenne ókét... Emlékszem, amikor gimna­zista voltam, az igazgató egy­szer arról beszél, milyen ká­ros és mennyire nem irigylés- rsméltó a bejáró tanulók sor­sa. És lám, azóta sok idő el­telt, már a tanítók is »-kijár­nak*. Most nem az ő sorsuk miatt aggódom, azok miatt, aki­ket rájuk bíztak, a falusi em­berek, fiatalok, iskolán kívü­liek sorsa miatt. Srámoszlopokat nem akarok összeállítani. De tudom, és tud­ja meg más is, hogy Attalába három, Kaposmérőbe, Nagy­berkibe, Bőszénfára ugyan­ennyi tanító jár ki Kaposvár­ról, vagy máshonnan; hogy a Felsőmocsoládon lakó Fehér Béla Somogyaszalóban tanít és ,i kisbárapáti Tóth Lajos Mo- csoládon... N agyon elburján­zott nálunk ez a pe­dagógus-vándorlás, különösen a kaposvári járásban, de má­sutt is. Az ötvöskónyi iskola- igazgató Belegról jár be, az egyik pedagógus Nagyatádról, Nik'án csak az igazgató tartóz­kodik, a három nevelő utazgat. Mondjam még tovább? Elég. Ha valaki megkérdezi, mi­ként folyik e községekben a népművelési munka, kihez fordulhatnak segítségért a fia­talok, ki látogatja a családo­kat, ki harcol a babona ellen, ki tanít, nevel, ki emeli fel a népet? Válasz csak egy lehet: senki! Senki, mert a pedagó­gusok csak kenyeret keresni járnak a faluba, s munkájuk az iskolai tanításra korlátozó­dik. Egy órakor vonatra ülnek, autóbuszra, s aztán ki törődik azzal, hogy úttörő is van, hogy szakkör legyen és népműve­lés? Fél emberek ők, akik ép­pen azt nem adják a népnek, ami szívükből, hivatásukból fakadna... Tudom az indokokat. Nincs elég pedagógus lakás. Igaz, több kellene legyen. De mond­tam el a bőszénfai Szabó Éva tanítónő példáját, akinek la­kást ajánlott fel a tanács, pad- lósat, de ő Kaposvárról akar kijárni. Miért? Mert neki így anyagilag előnyösebb. Hivatás? \z csak másodrendű. Igaz, hogy kevés a pedagógus lakás, i a községi tanácsoknak segí­teni kellene ezen. De én nem a. családos emberekről beszé- 'ek elsősorban, a fiatalokról. Az attalai Bencze Jánosokról, Hajcs Magdolnákról, Berkényi Krisztákról, ők egyedülálló emberek, fiatalok. Miért jobb naponta Dombóvárról, meg Ka­posvárról kiutazni? Nem köti iket semmi a falusi emberek­hez? Miért lettek tanítók? ... Ilyenkor lázadozom és úgy érzem, a felháborodás jogos. Nem azokról az emberekről be­szélek, akiknek Kaposvárott négygyermekes családjuk van. Nem irigylem tőlük, hogy ha­zajárnak otthonukba. Nem a 'ábodi Takács Lajosra gondo- 'ok, aki gyerkeket kísér az iskolába, nem azokra» akiket családi körülményeik akadá­lyoznak a kintlakásban. Tudok olyan példát is, ahol éppen a kijáró pedagógus ve­zeti atz úttörőcsapatot, s a helyben lakók nem csinálnak semmit. De egyszerűen nem tudom, miként lehetett volna valaki a múltban igazgató Mesztegnyón, ha nem ott la­kik, hogyan lehetett volna ta­nító Nagyberkiben, ha az üre­sen álló lakást nem akarja el­foglalni ... Fiatalok. Őh, a mai fiatalok — sóhajtják az öregek. Igazuk van, nem lehetünk elégedet­tek velük. Ha már iskolájuk­ban nem csepegtették beléjük a falu, az emberek szeretetét, miért nem gondolkoznak élet­pályájuk indításán. Tudom miért. Mert a me­gye-, a járási székhely vonzó, s ha ott lakom, előbb-utóbb úgyis behelyeznek. Hogy a hi­vatásom mást követelne? Hogy meg kellene állapodnom vaiar- hol, ahol az emberek lelkének közelébe férkőzhetnék, s al­kothatnék, jellemeket formál­hatnék? Ugyan, mire jó ez, csak könnyebb életem legyen, s kényelmem, elvégre azért ta­nultam ... Mennyire távol áll e gondol­kodás a falu igazi mesterétől. Mennyire fáj a szívem, s a népé, ki saját pénzén taníttat­ta tőle elrugaszkodott, hálát­lan fiát... N EM SAJNÁLKOZNI kel­lene ezen, cselekedni. Bevallom, a művelődésügyi osztály helyében — természe­tesen mérlegelve a helyzetet — köteleznék minden pedagógust, hogy ott lakjon, ahol tanít, ott éljen az emberek között, akik munkalehetőséget biztosítanak számára. Nem hagynám, hogy a falut csali ugródeszkának te­kintsék, honnét könnyen elér­hető a város és nem nevez­ném pedagógusnak, ki idegen­kedik saját népétől! Súlyos szavak ezek — tu­dom, de van más megoldás? Jávori Béla yvvVVYVVWVVVWVYVTYVWVVVVVWVTVVYVVWVVVVTVTVWVVTVYVYVVVVY Előkészületek a szovjet hadsereg fennállásának 40. évfordulójára Moszkva (MTI). Február 21- !m az egész Szovjetunióban megünneplik a szovjet hadse- •eg megalakulásának 40. év­fordulóját. Már javában foly­tak az előkészületek a neveze­tes jubileumra. A hadsereg és a hadiflotta egységeihez ellátogatnak a pol­gárháború és a Nagy Honvédő iáború veteránjai s előadáso­kat tartanak a szovjet hadse­reg legnagyobb szabású fegy­vertényeiről az intervenciósok, az ellenforradalmárok és a fa­siszták feltett aratott győzel­meiről. Gyakran találkoznak a katonák az üzemek, a gyárak, kolhozok dolgozóival is. Igen sok helyen rendeznek jubileumi kiállítást. Az egyik legnagyobb szabású emlékkiál­lítást most nyitották meg Moszkvában Anglia katonai támaszpontokat létesített Észak-Borneoban Djakarta (Uj Kína). A Brian Ralidat című indonéz lap pén­teken jelentette, hogy Anglia katonai támaszpontokat léte­sített Észak-Borneoban, az indonéz határ közelében. Múlt év novemberében né­hány angol és mintegy kettő­száz holland katona szállt patra Brit-Észak-Borneo egyik fontos városában, Sandakam- ban. A katonákat új lakta­nyákban helyezték el. Ezt kö­vetően .nehézfegyvereket — köztük páncélautókat és harc­kocsikat — szállítottak Sanda­kan térségébe. Később egyes vngol és holland egységeket az indonéz határ közelébe irá­nyítottak. labdarúgás legégetőbb kérdései kerültek bonckés alá az MLSZ országos értekezletén Január 26-én egésa napos or­szágos értekezletét tartott a Ma­gyar Labdarúgók Szövetsége Bu­dapesten, amelyen a főváros és vidék 300 meghívott labdarúgó vezetője vett részt. Terpltkó And­rás, az MLSZ elnökhelyettes® nyitotta meg az ülést, majd Barcs Sándor, az MLSZ elnöke tartotta meg beszámolóját Barcs Sándor elöljáróba.) vlpz- szapillentott ez ellenforradalom óta megtett útra. Megvilágította 1956-nak azt a szakaszát is. Hinl- kor már jóval az ellenforradalom előtt a revizionizmus igyekezett hangulatot kelteni. Nem a hibák kijavításáról volt Itt szó elsősor­ban. Mint ahogy az elienforrada- .»m alatt az MLSZ-be beözönlött hajdani kapitalista elemek sem a hibák megszüntetésén dolgoz­tak, hanem azon mesterkedtek, hogy megszüntessék a szocialista szellemű sportot. A hajdani társadalmi labdarú­gó szövetségek 1957 tavaszán in­dították meg harcukat és jórészt az ő munkájuk tette lehetővé, hogy ha lassan is, de egyenesbe jöttek a dolgok. A magyar sport átszervezésével megbízott kor­mánybizottság. különösen Hegyi Gyula elnök és Fehérvár! Béla a t-gnehezebb. időkben ie hathatós segítséget adtak a legnépszerűbb sportág újra feltámasztásához. A mai MLSZ önállóbb, mint az egykori önálló társadalmi szövetséq volt. Nincs felülről való parancsolga­tás. Az MLSZ és az állami sport­szerv között ma lényegesen jobb a kapeeolat. mint annak idején. Legfőbb feladatként az MLSZ el­nöke a SZOT-tal és a KISZ-szel való viszony rendezését jelölte meg. kimondotta továbbá, hogy a nevelés terén az MLSZ eddig nem sokat tudott tenni. E téren inkább a klubok értek el ered­ményeket. Labdarúgó sportunk színvona­láról szólva elmondotta, hogy a játékosok és csapatok szereplése hullámzó. Mindez azért van, mert nem fordítottak kellő gondot az alapozásra. Beszélt továbbá Barcs Sándor arról a sajnálatos ellentétről, amely az MLSZ és Bukovi Márton között fennállt, valamint arról Is, hogy a világ­bajnoki előkészületi terv meg­vitatására például nem hívta« meg a nemzetközi szaktekintély­nek számító Sebes Gusztávot. Szóba hozta a vidék által szór galmazott bajnoki rend reform­jának ügyét is. Úgy mondotta Barcs elvtárs, hogy az országot értekezleten hallani szeretnék . főváros és vidék szakemberéinek véleményét az NB 1. B., az NB II., NB III., megyei és Járási bajnok­ságok ügyében is. Nagy baj volt az — szögezte le Barc9 Sándor —, hogy a ta­nács négyszer is foglalkozott a lajnoki rendstzer kialakításával, s eddig mór több Ízben megvál­toztatta saját határozatait. Ezt mind a tanács tagjai, mind a saj­tó és a közvélemény joggal tette szóvá. A továbbiakban az MLSZ 12 bizottságának, valamint az ET- nek és a JT-nek az eddig végzett munkájával foglalkozott, majd vádolta a leglényegesebb teendő­ket. Ezek: Az MLSZ és az állami sportvezetés viszonyának rögzí­tene. A véglegss ba.noki rendszer kialakítása, irányelvek kidolgo­zása a játékosok és oktatók ne­velésének kérdésében az »Ép testben, szocialista lélek« jelszó­nak a szem előtt tartásával. A vi­lágbajnokságra való felkészülés. A szabálykönyv elkészítése. A középiskolai labdarúgó bajnokság megszervezése. A SZOT-tal és á KISZ-szel való megfelelő kapcso­lat megteremtése. A Duna Kupa megrendezése. Az őszi válogatott mérkőzésekre való felkészülés. A labdarúgás elméletének fej­lesztése. A játékosok anyagi helyzetének megvizsgálása. A nemzetközi kapcsolatok tovább­fejlesztése. A jelenlévők elismerő tapsa mellett fejeste be előadását Béres Sándor, óz MLSZ elnöke. Ezután került sor a hozzászó­lásokra, amelyek során sokan mondták el véleményüket. A vidéki küldötteit túlnyomó része igen aktívan vett részt a vitában. Felszólalásaikban nem­csak a bajnoki rendszerről, ha nem a vidéki labdarúgás fejlődé­sének akadályairól Is beszéltek. Kovács Imre, a Győri Vasa: ETO képviselője a játékvezetők­ről szólva például kifejtette, hogy nagyban engednek a túlfűtött hangulatú közönség befolyásá­nak, sőt különbséget tesznek az NB I-es és az NB Il-es meccsek­nél Ítéleteikben, az NB 11-ben sokkal kíméletlenebb játékmó­don is elnéznek. Ezen feltétlenfii változtatni kell — hangoztatta. Az új bajnoki rendszeri el kap­csolatban szinte mindegyikük anqoztatta az NB I. B. felállítá­sának, de az NB III. fennmaradá­snak szükségességét is. A Bara- íya megyei küldött például ezt mondta: »Ha nem volna« NB IIL. ízt létre kellene hozni, mert az színvonal emelkedést' jelentett a magyar labdarúgásban«. thhez az állásponthoz csatla­koztak a baranyai, Heves me­gyei, deureceni, tolnai, györ-sop- roni. borsodi, szabolcsi, Veszp­rém megyei ószövetségek kép­viselői, vajamint a budapesti LASZ elnöke is. Szinte egyhan­gúlag indokolták az NB 111. je­lenlegi beosztásának érvényét azzal, hogy a kevesebb csoport még nagyobb utazási költséget és egyén kiadásokat jelentene, megszüntetése pedig sok tehet­ség feltűrését akadályozná meg. Rámutatott arra is, hogy a jelen­legi, vagy legfeljebb egy cso­porttal kevesebb NB 111. költsé­gei nem sokkal nagyobbak, mim a megye! bajnokságban részvevő ősapátoké, a többletet viszont a nagyobb érdeklődés pótolja. igen órcekes javc.slatOKat tett dr. Vető Károly, a Baranya me­gyeiek küldötte. Kérte, I ogy az ún. nylon-buszok, MAVAUT gép­kocsik használatát Is tegyék ked- vczininyess- az illetékes sport­szervek, valamint, hogy a köte­lező orvosi vizsgálatot a körzeti orvosok is elvégezhessék. Figyfe- lemreméltó az a javaslata is, hogy indusainak falusi úttörő bajnak Ságokat is. s a gyermekek a fel­nőttek bajnokságával egy sorso­lásban legyenek, ez megkönnyí­tené az utazási problémát Is. Gyulaházi János, a debreceni alszövetség vezetője szintén élet­revaló elgondolást vetett’ fel: ae esek központi, hanem vidéki if­júsági edzőtáborokat is létesítse­nek, ahol 2—3 megye lfjai len­nének összegyűjtve. Az edzőkerdes. különösen vi­déken, igen komoly probléma. Lisztes Mihály, a Győr-Sopron megyei alszövetség vezetője on lek érdekében megyei segédedzői tanfolyamok Indítását' sürgette. A vidéki fölszólalókat nagyon megnyugtatta, hogy Barcs Sán­dor zárszavában a fenti problé­mák felvetését helyesnek találta, s ígéretet tett azok megoldására. MEGKEZDTÉK*A L4BD4RŰGÓK KMTE—Taszári Honvéd 9^ (3:1) Kaposvár, Bózsa»pálya, 200 né­ző. Vezette: Dobszai. Minus» 8 fokos hideg, s való­ságos »londoni köd« ülte meg va­sárnap délelőtt a Kaposvári Dó­zsa sporttelepét. Mindennek el­lenére a melegítőbe öltözött lab­darúgók vidáman, s amennyire látni lehetett, jókedvvel kerget­ték a laibdát a mintegy 10 cm-es hóban. A két csapat az alábbi összeállításban lépett pályára: KMTE: Boldog — Vigh, Egres, Ta­kács — Vajda, Németh — Jutási, Papp, Zsoldos, Pammei’, Tiszagátl. Taszári Honvéd: Gálfl — Balogh, Cseh L Kémény — Stündl, Dar- gai — Erdélyi, Tárnái, Csuzi, Pá­ntéi, Németh. Lassan kezdett felszállni e köd. s mintha a nap is kiváncsi lett volna az idény első labdarú­gó mérkőzésére, előbújt a köd- takaró mögül. A csapatok pedig, mintha csak meg akarták volna hálálni a labdarúgás fanatikusai­nak azt, hogy ott topogtok a pá­lya szélén a hóban, frissen, jól mozogtak, különösein a KMTE-től láttunk szép adogatásokat. Az é'V első gólját Zsoldos szerezte, aki a 17. percben a megújuló KMTE rohamok befejezéseként a hálóba küldte a labdát. Három perccel később a jnegzavarodott Honvéd védők egyike, Balogh juttatta a kapuvonaian túlra ismét a labdát, s Tiszagátlnak beljebb kellett azt segíteni. A 29. percben Papp— Zsoldos adogatás után a l^ozép- csatár újabb gólt szerzett. Mór 3:0-ra vezetett az MTE. amikor rákapcsolt a Honvéd'is. A fél­idő utolsó lő percében ugyanis 500 feljött a taszári csapat' s ezt Né­meten ek a 33. percben lőtt szép fi-- Nagy kópé vagy te, Ga­zsi, mégis csak menyasszo­nyod ez a borssszem nő, meri lám, hogy ölelgeted — nevetett fel teli szájjal a txijuszos. — Aztán, még eltöröd a csontját, pedig még a nevét se tudjuk. Hogy hívnak, te lány?! — Kati vagyok. Szabó Kati — csodálkozott rájuk a gye­rek, hogy még a nevét sem Tudják. — Aztán hány testvéred van, kislányom? — emelte jel az állát a legöregebb fér­fi, a Józsi bácsi. — Még kettő. Csalódottan néztek össze az emberek. —Hány évesek? — Van egy húsz éves fiú, Jancsinak hívják és bányász. A hugi hároméves. Anyukám takarítónő —• hadarta az es­ténként ki tudja hányszor el­mondott kis éVetrajzot. — S nem tud neked cipőt venni az anyád? — ingatta hitetlenkedve fejét az idős Józsi bácsi. — Nem tud. Azt mondja, hogy ő is dolgozott, amikor 8 éves volt, mert a nagyapa meghalt a háborúban. Meg a Pista bácsi is azt mondja, hogy dolgozni kell. — Ki az a Pista bácsi? — szólt közbe indulatosan a ba­juszos. — Az... az a... szóralcoz- tató. — Nem ette meg a fene? Az meg milyen? — Hát eljön az anyukám­ért, elmennek a moziba, meg táncolni. Néha meg ott ma- rad a Pista bácsi. — Szórakoztató... szórakoz­tató! — ráhintette el magát a Jancsinak nevezett fiatal­ember, de a többiek szigorú­an összenéztek, úgy mindent- értőn. Gazsi bácsi gyöngéden simogatta meg a kislány fe­jét. — Kérsz még egy kis j orrait bort, prücsök? IZ ati hálás mosollyal bó­■**- lintott. Dél óta nem evett semmit és végtelenül jólesett neki a forró folya­dék. Le sem vette ajkáról a csészét, míg volt benne egy csepp is a kellemesen csípős italból. — Idefigyelj te kislány, mennyi pénz kell még a cipő árához? — Már nem... nem kell bácsi kérem — dadogta aka­dozó nyelvvel. Anyuká.. .nál van százhúsz forint, nekem van itt húsz, holnap... meg­vesszük a cipőt! — áradozta. — Akkor jól van. Holnap bejössz ide este hat órakor és megmutatod a cipőt, értet­tél?! . — Bizony, látni akarjuk az új cipőt — helyeseltek a töb­biek. — Most pedig siess. Kati. Fuss hazáig, hogy meg ne fázz — állította talpra a férfi. A kislány végignézett a barázdált arcokon, mintha nagyon mélyen emlékezetébe altatná vésni vonásaikat. — Eljövök! Az új cipőben! Kezitcsókolom — és szédült - boldogan futott az ajtó felé, hóna alatt az üres kosárká­val. Nem hallotta az öreg rosszalló megjegyzését: — Te Gazsi, tán nem kel­lett volna annyi forralt bort adni ennek a gyereklánynak. Még valami éri,.. Az utcára érve Kati nem érezte a járda hidegét. Él­vezte a futást, hogy lobog a haja és bárhogy billeg az egyensúlya, talpon marad. Majd feldöntött egy kapu alól kilépő középkorú nőt. — Nem tudsz vigyázni, te taknyos! — kiabálta. Máskor tán megállt volna bűntudatosan bocsánatot kér­ni, ahogy az iskolába tanulta, de most szó sem lehetett ilyes­miről. Azt mondták az új ismerősei, hogy fusson ha­záig, és úgy röpítette a bol­dogság, hogy együtt van * cipőrevaló, Mint elszabadult kiscsikó futott, és amikor ki­ért a sarokra, szét sem néz­ve vágott át az úttesten. — Jaj! — hasított fülébe) agy sikoltás. Aztán hatalmasj ütést érzett és elsötétült élőt-* te az előbb még villany-’, fényben szikrázó utca. ön-f tudatának utolsó erejével aj virágos kosár után kapott..’, Nem érte el. f södüiet támadt az autó) körül. Néhányan szid-) iák, mások védték a károm A kodó sofőrt. A tömeg csak) akkor rebbent szét, amikor) közvetlen közelről felsikoltotlj o mentők szirénája. Döbbeni) csendben figyelték a kislány hoz letérdelő mentőorvos1 minden mozdulatát, s csak] ezután kezdtek elszállingós-j, ni némán, amikor a felemel- laedő orvos kimondta azt a szót, aminek félelme itt tar­tatta eddig őket. Szá)ról-l szájra adogatták a szomorú) hin, könnyezve a januári« égbolt hunyorgó csillagaij alatt, semmit sem tudva aj kis halottról, csak sejtve a- vádié tragédiát. A virágárus lányka arcá-' ra kövesedő mosoly-­lyal feküdt az utca fagyottj kövén-, kezében egy csomórat kötött zsebkendővel, mintha í cmk aludna és nagyon-na-i gyón nzép álmot látna. LÁSZLÓ IBOLTAi Szünet után jó néhány változás volt a csapatokban. A Játék to vábbra Is élénk maradt és szünet után méginkább potyogtak a gó­lok. A második félidő nyolc gól­jának szerzői sorrendben a kö­vetkezők voltaik: Zsoldos 4:1, Pú­méi 4:2, Papp 5:2, Jutási 6:2, Szvath 7:2, Németh 7:3. Papp 8:3, Szvath 9:3. Mind a csapatok vezetői, mind a nézők elégedetten távoztak. Kezdetnek valóban nem is volt rossz ... — A totó 12 találatos szelvé­nye: 1x111212122 2. 12 találatos szelvény csak egy Volt, ennek tulajdonosa 469 410 forintot nyert. A 11 találatos szel­vény 16 186, míg a 10 találatos 1372 forintot fizet. K. Kinizsi—K. Dózsa 2.0 (0:0, 1:0) Kaposvár, Kinizsi-pálya, néző. Vezette: Szigetvári. Vtasárnan délutánra teljesen felszállt iá l:ckl és kisütött a nap. A verőfény ellenére is csikorgó hidegben futottak ki a pályára e csapatok. A két csapat az alábbi összeállításban kezdte a játékon: Kinizsi: P.app — Szigeti, SzOi, Horváth — Gergely, vár izi — Ács, Mózsi, Havrillai, Szontgróti, Stadler. Dózsa: Molnár II. — Csima, Deák, Güth — Nagy A., Tacsi — Németh, Kecskemöti, Vé- verán. Kutas!. Jankovics. A gyors Kinizsi támadásojera válaszként a Dózsa csatárok is veszélyeztetlek. A helyzetek azonban egyelőre mindkét Gitta Ion kimaradtak. Az első harmad­ban (háromszor 30 percig ját­szottak a csapatok) nagyjából ki­egyenlített volt a játék. Gól neun is esett. f Szünet után a Kinizsinél f tör­tént néhány Caere. Szóhoz ju­tott Tóth Tibor, Bíró, majd ké­sőbb Tóth Dezső is. A játék raé sodik szakaszában a Kinizsi mái fölénybe került. A lövések azo»- ban most Is célt tévesztettek, inig végre a 47. percben Horváth há­lóba juttatta a labdát. 1:0. A vári folytatás azonban elmaradt. A harmadik harmadban, amikor a 70. percben Mózsi hatalmas lö­vését Molnár csak kiütni tudta, s Ács a hálóba bombázett (2:0). úgy tűnt. hogy megindul ft Ki­nizsi gólszüret, azonban nem e2 történt. Sőt éppen a Dózsa kapott jobban lábra, s az utolsó per­cekben a Kinizsi kapu forgot! többször veszélyben. A nagy hóban komoly játéknál tcrménzetesen nem lehetett szó. Az edzők is inkább jó erőnlét! próbának szánták ezt a találko­zót. Ezt a célt el le érték. Biztosan győztek ökölvívóink Dombóváron K. Dézsa—Dombóvári VSE 15:5 A kerületi bajnokságra készü­lődő Dózsa ökölvívó csapata elő­készületi mérkőzést ví.ott Dom­bóváron. A Dózsa öklözök for- 'máa megnyugtató. Véleményünk szerint egvedül Illés kapott ki, a Itöbbiek megnyerték mórkőzésü két, csupán a dombóvári ponto­zóbíró jóvoltából született hárem találkozón is döntetlen. Eredmények: Makk kiütéssel győzött Kállóz li ellen. ?tokk mái1 az első menet >en kiütötte ellenfelét. 2:0. Illés eladta Lenhardt ellen. Illés könnyelműsködöu, Lenhardt »1- ■apta őt. megrendült, nem is tárt magához, úgyhogy az edző be­dobta a törülközőt. 2:2- Horváth ö. pontozással győzött rberhardt ellen. Horváth mindhárom me­netben jobb volt. Tamásovfcs pontozással győzött Horváth el­len. Ez is séma győzelem volt. 6:2. Tóbl—-Juhász döntetlen, fő- bit lepontozták. 7:3. Füzesi ellen Darázsi föladta. 9:3. Dunajecz. nagy fölénnyel győzött Magyar ellen. 11:3. Dőri ellen Rajczi a: második menetben feladta. 13:3.; Horgert—Szajkó 11. döntetlen. Ez Is pontozói tévedés volt. 14:4. Miklai—Szajkó I. döntetlen. Ugyanaz történt, mint az előbbi mérkőzésen. 15:5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents