Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Kedd, 199& január 88. EGY HASZNOS ESTE VÖRSÖN Könyvtárosi munkám során kerültem nem- 3 Vörsre. Tennivalóm főcélja a könyvállo- iny gyarapításának megbeszélése volt a köz- gi tanács vezetőivel. A községet a közeljö- ben villámoeítják. A községfejlesztési alap- 1 éppen, hogy csak futja a költségekre, ágis kaptam ígéretet, hogy a második ne- edévben már 800—1000 forintot fordítanak •nywásárlásra. Örömmel fogadtam azt az ígéretet, hogy ha villany kigyulladt, akkor utána jöhet a ■nyvváisárlás. Érdeklődtem a kulturális élet egyéb terüle- l után, közben gondolkodtam, hogy mit te- ;tnék én is hozzá. Tájékoztattak, hogy a kö- imúltban játszották nagy sikerrel »A falu sszát«. Ennek egyik felvonásával be is ne­ktek a balatonszentgyörgyi kulturális be- utatóra. Jól működik a KISZ tánccsoportja is, mely szt vesz a körzeti bemutatón. Az iskolá- k ugyancsak a közelmúltban mutattak be esejátékot, telt ház előtt. Nagy a fejlődés őrsön a korábbi évekhez viszonyítva. De ijon hogyan áll az ismeretterjesztés? Az ;iistkalászos tanfolyamot megindították. De togatók hiányában abba kellett hagyni. Búcsúzófélben megkérdeztem, hogy szívesen gadnának-e, ha egyik este eljönnék egy iro- ilmi előadást tartani. A szíves hívásból nem volt hiány, de a csendben mindannyian rra gondoltunk, vajon lesz-e majd, aki meg- allgat. Január í6-án este 6 órában állapod­tuk meg. Még abban is megegyeztünk, hogy Hután az iskolás gyermekeknek mesefilme- et mutatok be. Mikor megérkeztem az isko- thoz, nagy gyermeksereg köszöntött és raj- snalban kísértek az igazgató lakásáig. Meg- ezdtem a vetítést. Piroska és a farkas, Hó- :hérke és a hét törpe, a Ludas Matyi, 2 órán t gyönyörködtette a gyerekeket. Nem lehe­lt mást hallani, csak a halk sóhajtásokat és az örömrivalgásokat. A gyermekek gazdag élménnyel mentek haza. Ez sikerült, de vajon estére megjönnek-e az öregek? Este fél 6 órakor már mély sötét­ség ülte meg a falut. Nem járt egy lélek sem az utcán, mikor az iskola igazgatójával át- rpentünk a tanácsháztól az iskolába. Hat óra előtt pár perccel megindult a nép az iskolába. Jöttek a 15 éves fiataloktól a 70 éves öregekig. Hat órakor 100—110 főnyi közönség előtt Németh Ferenc tanító bejelentette, hogy Mó­ricz Zsigmond életéről és irodalmi munkássá­gáról fogok előadást tartani. Beszéltem Móricz Zsigmond életéről, mű­veiről és ezt dia-filmen szemléltettem is egy- időben. Irodalmi szemelvényként -A szegény emberek« c. művéből és az »-Utolsó betyár« elbeszélését olvastam fel. Jóleső érzés töltött el, mikor láttam, hogy milyen figyelmesen hallgatták előadásomat. Ez érthető is, hiszen az ő életük is bent volt abban az egy őrás előadásban. Előadás után, egy újabb órán át az öregek is gyönyörködtek a »Toldi«, a »Lu­das Matyi« és más filmekben. A késő esti órákban úgy váltam el a vör- siektől, hogy meghívásukra két hót múlva ismét találkozunk. A nép kis csoportokban indult haza, lassan elnyelte őket az esti sötét, csend. 17 fiatal lány és 17 fiú még várt, közöttük az Ifi János bácsi, a most alakult énekkar tagjai, akiknek Németh Ferenc tanító Kodály dalokat tanított még -fél 10-ig. Együtt énekeltünk a vörsi fiata­lokkal és a község négy tanítójával. Utána elcsendesült, elsötétült az iskola. Kezet szo­rítottam a tanítókkal, elköszöntünk egymás­tól. Szó nélkül is éreztük, hogy pedagógu­soknak és könyvtárosoknak együtt kell dói goznunk a népművelés ügyéért. A csobogc sárban elindultam a vasútállomás felé. Rigó Lajos fonyódi járási könyvtáros FILMKRITIKA HELYETT... PROPAGANDA FILM a szó legnemesebb értelmében a -tájdalom nélkül« c. francia film, mert tanít, nevel, nnue«,. Méghozzá arra tanít, hogy a legősibb fájdalmat, az új élet vdlágrajöttének fájdalmát is 3 lehet győznünk. A fájdalom nélküli szülés ismeretlen fogalom a kapos­vári, sőt nyugodtan mondhat­juk, a magyar nők számára. Éppen ezért hitetlenkedve nézték végig Nicole Chourcel ;zülését a »Fájdalom nélkül c. francia filmben. Az asszo- nyi köztudatban a szülést ki­mondhatatlan szenvedéssel azonosítják, eredendően talán azért, mert hiszen írva is va­gyon: »igen megsokasítom vi- selősséged fájdalmait, fájda­lommal szülsz magzatokat«. Úgy mondják a régiek, az a JC( uk-e.it ONDOLATOK a helyes és helytelen szemléletről Egy mezőgazdasági tárgyú rtekezleten, nagyon helyesen s okosan, az előadó, Latino- its József főállattenyésztő, észletesen beszélt a szakem- erek szemléletének fontossá- áról. Már bevezetőben hang- úlyozta: gazdálkodásunk redményességénél döntő, iQgy a gazdálkodást irányító zakemberek szemlélete mi­yen. Értendő ez alatt: hogyan rtik meg a nagyiramú fejlő- lést, az újat, a haladottabbat, íogyan tudnak beilleszkedni a ejlödés menetébe, hogyan ké­psek lerázni — különösen az dősebb szakemberek — a kon ervativizmust. De önmagáét-' >eszéljen az előadás. — Ha helyes a szemlélet ér negértik, felfogják a fejlődés­ien rejlő nagy erőket, úgy a nunka is egyenes irányban javul a fejlődéssel. Ha azon ián helytelen a szemléletük conzervativizmusuk erősebb hatással van rájuk, mint mag í fejlődés, ha meginognak, kétkednek, haboznak, vagy ta­gadják az előrehaladás átala­kító hatását, úgy menthetet­lenül kiesnek a harcból és fel­tétlen elvesznek. Az ilyen szakemberek leg­jobban teszik, ha önkéntesen félreállnak és nem várják be, amíg az események sodorják el őket. A helyes szemlélet hozza magával, hogy mindent meg­értsünk, elsősorban az eléren­dő célt és megtaláljuk a cél eléréséhez szükséges módsze­reket és eszközöket. A helyes szemlélet képesít bennünket arra is, hogy sohasem kell hosszan gondolkoznunk a »mi- ért«-en, mert a helyes szemlé­let mindenre azonnal megadja a választ. Nagy feladataink megoldá­sához ilyen, helyes szemléletű szakemberekre van szükség. Sajnos, az eddigi gyakorlat­ban nagyon sokszor mással találkoztunk. A legcsekélyebb változás, vagy újszerű dolog említésénél özönnel jött a ki­fogások, akadályok felsorolá­sa, hangoztatása. Lényegesen ritkábban az olyan válasz, hogy megértettem, valóban -zükséges, bár van sok aka­dály és nehézség a megvaló­sításában, azokat igyekszünk az adott lehetőségek között le­gyűrni, de a feladatot megold­juk. Feltétlen szót kell ejteni a fiatal szakemberekről, akik­re számítani kell. Számítani, hiszen ezek a fiatalok eddigi tanulmányaikban és gyakorla­tukban már az újat kapták. Ezek mentesek mindennemű konzervativizmustól. A fiata­lok lendülete, párosulva a he­lyes szemléletű, haladó szelle­mű idősebb szakemberek gya­korlati tapasztalataival, bizto­san megbirkózik minden fel­adattal. Sohase keressük fel­adataink megoldásánál azt, hogy mit miért nem lehet megvalósítani, hanem legyen | olyan a szemlélet, mit hogyan j lehet a leggyorsabban, leg- j jobban és legeredményesebben megoldani. Mert aki úgy akar dolgozni, hogy elfeledke­zik a fejlődés sebességéről, azt a fejlődés sebessége el is gázolja. Mind helyes és megszívle­lendő gondolatok. Valóban igaz: ki milyen hozzáállással, ahogy itt az előadó nevezte, szemlélettel lát munkához, olyan sikerekről, eredmények­ről is adhat később számot. ez l-es területi pártszervezetben A kaposvári I-es területi pártszervezet legutolsó tag­gyűlésén elhatározta, hogy agjai részére klubestéket szer­ez, hogy a tagok jobban meg­merjék egymást, az elvtár- .asság és a barátság kimé /üljön, a vezetők, tagok é ,ozzátartozóik között a kap :solat szorosabbá váljon, to­vábbá szórakoztatást és kul .urális nevelést nyújtson a ,zervezet tagjainak. Az első ilyen klubestet az IparosszékSiázban lévő párt- -íeiyiségben 22-én, szerdán es .e tartották meg. A tágas he .yiségben 50—60 személy je- .ent meg és órák hosszat kel- .emesen elszórakoztak. Voltak, rkik sakkoztak, dominóztak, .ijságot, folyóiratokat olvas- ak, a legtöbben teázgatva él- jeszélgcttek a múlt harcairól ís a jelen problémáiról. A klub vezetősége elhatá­rozta, hogy minden héten szer­dán este hat órától klubeste. rendez. 29-én, szerdán este a Somogyi Irócsoport tagjai ad aak egyórás irodalmi műsort, .egújabb verseikből és próza, .rásaikbói olvasnak fel. Utána a városi tanács vezetőivel is­merkednek meg a tagok és el- oeszélgetnek a város ez évj .érvéiről, problémáiról. Hisszük, hogy ez a hasznos és jó kezdeményezés követők­re talál. S. P. természet rendje, hogy szen­vedjen az asszony S íme, mit tesz a tudomány, illetve az ember az ő egyre mélyülő tudományával! Rálel valami új csodára, ami talán 20—30 esztendő múlva már természetes dolog lesz: van mód enyhíteni a fájdalmakat! Nem kell hozzá gyógyszer, nem kell mesterséges eszközö­ket feltalálni, csupán az kell, hogy megismerjük testünk, idegrendszerünk törvényeit Talán soha eddig még nem voltunk annyira hálásak egy filmért, mint most a frán­yáknak a »Fájdalom nélkül« címűért. Ez bebizonyította, logy a nők kellő előkészítés- efl, mondhatni felkészüléssel gyermekük világrahozására, rányíthatják, elősegíthetik sa- ,át szülésüket. Nem véletlen, hogy pont a randák készítettek erről a zép témáról filmet először. Hiszen a Szovjetunió után a franciák alkalmazták eldsaör i.z úgynevezett pszicho-profi- laktikus módszert. Mi ennek a lényege? Felvilágosítja az asz- rzonyt, ismerje meg áldott tes- ének felépítését és a szülés közben majd végbemenő fo­lyamatokat. A film megtekintése után ogosan tették fel sokan a kérdést: ha van ilyen fájda- om nélküli szülés, miért nem ilkalmazzuk mi is Magyaror­szágon? VAN FAJDALOM NÉLKÜ­LI szülés. Noha távolról sem olyan mosolyogva történik, mint azt a filmen láthattuk. De az a tény, hogy lényege­sen enyhítő a szülő asszony ajdaima a pszicho-profilakti- isus módszer aikaimazasava.. A módszer eredményes gya aortása körülbelül azonos a uirnben látottakkal. Feltétel, a szüiőnő és orvosa. Akár a filmben, a mindennapi való sag ban is ők ketten a foszt repiok, körülöttük más min denki csupán statisztaszerepc. játszik. Az orvosnak a terhei ség kezdetétől ismernie ke. metegét«. Ismerni tempert, men túrná t, formálni, nevelni - közelgő eseményre, sőt, ha szükséges, álneveim. Tehát a .zuieszorvosnak egyben jo pedagógusnak is kell lennie, .természetesen az asszony ré­széről is kíván egyet s mást a módszer: feltétel nélkül kell oíznia orvosában, annak min­den utasítását végre kell haj­tania! Röviden: a szülészorvos és a szülőnő jóbarátok. S e megál­lapításnál álljunk meg egy pillanatra, azoknak a jövendő kismamáknak a kedvéért, aki­ket első szülésük előtt iszony­tató mesékkel traktálnak az idősebb nénék, ismerősök, ro­konok, s akik boldogan ka­paszkodnának a tudomány se­gítő kezébe, hogy fájdalom nélkül szülhessenek. Sok jó or­vosunk van, de sajnos, még mindig nem elég. Egyelőre nálunk kivihetetlennek látszik a »Fájdalom nélkül« c. film­ben megismert pszicho-profi- iaktikus módszer alkalmazása a gyakorlatban. Orvosi appa­rátusunk kicsi hozzá. Azért nem kell megijedni. Van egyszerűbb alkalmazási formája is a fájdalom nélküli szülésnek és ez a tanácsadás. Ez különösen hasznos az elő­ször szülő nők számára, hi­szen tény, hogy a legtöbb asz- szonyra úgy szakad a szülés, mint valami elemi csapás. Ml- {ért? Mert nem ismerik az alapvető fogalmakat. A ta- : nácsadás és kérés célja az, I hogy ne legyen az asszony sem laikus. Ismerje testének fel­építését, tudják mi vár rájuk és erre készüljenek fel! Helyes táplálkozással, megfelelő élet­renddel módjukban áll segí­teni. Nálunk egyelőre a fájdalom nélküli szülésen a gyógyszeres fájdalomcsillapítást értjük. Ez az orvos szempontjából köny- nyebb, kényelmesebb, de azért a pszicho-proíiiaatikus mód­szer az anyára és magzatára nézve is ideálisabb. ALAPJÁBAN véve te­hát minden különösebb anyagi áldozat nélkül megold­ató lenne a fájdalom nélküli szülés, csupán az orvosakon és anyákon múlik, s nem utolsó­sorban az egészségügyi illeté­keseken múlik alkalmazása. De talán térjünk vissza ma­iéra a filmre. Hálásak va­gyunk a francia filmgyártás­iak a »Fájdalom nélkül« című ilmért mély humanizmusa matt, hogy sikerrel vállalko­zót a legősibb fájdalom le- .yőzése útjának megmutatásá- a, hogy pontos s mégis művé- zi oktatóművet alkotott. Amit René Paul de Chanois, a film írója és rendezője a két nagyszerű színésszel, Jean Ga- bin-nel és Nicole Choruchel-el tanítanak, az oly nemes és ma­gasrendű, hogy elragadja a nézőt, átélésre, megrendülésre kényszeríti. Ez a film sokkal több, mint operatőri bravúr, ez a huma­nizmustól áthatott művészi mondanivaló szép beteljesülé­se. . — li — 7őat eiő kő T héwáiy- ELBESZÉLÉS »Senki sem külön sziget; min­den ember egy rész a konti­nensből. a szárazföld egy da­rabja: ha egy göröngyöt mos el a Henger, Európa lesz keve­sebb, éppúgy, mintha egy hegy­fokot mosna el. vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek ke­vesebb, mert egy vagyok az emberiséggel: ezért hát n* kérdezd, kiért szól a harang; éretted szól!» (John Donne.) ati kifogyhatatlan ko- sárkájával a karfán már végigjárta az összes cukrászdákat. Mintha valami jó angyal megsúgta volna neki, mikor hová kell men­nie, hol kell Szike-pillantá­soktól kisérve állhatatosan kínálgatni a decemberi ta­vasz ajándékát, a szoros csokrokba kényszerített hó­virágokat. Volt olyan hely, hová kétszer is érdemes volt bemenni, ügy surrant be ezekre a helyekre, mint éhes mezei egérke tél előtt a há­zakba: ügyesen, észrevétlen. S ha. mégis észrevették és kiparancsolták árujával, szó nélkül leszegett fejjel • som- fordált ki, hiszen nem ma­gyarázhatta el mindenkinek, amit ő tudott, hogy neki éves, továbbá azt sem, hogy a minap elhagyta ócska cipő­jét a talp, napok óta már a talvbélését koptatja, hogy új cipő kell, de az anyja nem tud venni. Egy utcai lámpa fényköré­ben elmerülten számolgatta, mennyit keresett, hány csok­ra van még, amit el kell adnia ahhoz, hogy holnapra együtt legyen annak a csillo­gó barna cipőnek az ára, amit rég kiválasztott magá­nak, és azóta ís mindig meg­nézi, nem vitte-e már el va­laki. — Nem fázol, te kislány? — szólította meg egy barátsá­gos férfihang. Tulajdonosa láthatóan a sarki italbolt fe­lé tartott, ahová Kati is in­dult. Villámgyorsan kötöt+e zsebkendőiébe a vagyonát, csak azután szólalt meg, mi­után biztonságban tudta a napi bevételt. — Egy kicsit fázom, de már nemsokára haza mehe­tek. — Van még virágod? — las­sította lénteit a k’slám/hoz az ismeretlen munkaruhás. — Talán venne a bácsi? őzike szemekben. — Vegyen, csak két forintért adom! — Csak két forint... — la­tolgatta a férfi nevetősen, s már nyújtotta is a pénzdara­bot. — D3 aztán szépet adj ám, mert a menyasszonyom­nak lesz! — Szépet, szépet — dünnvö- gött a kislány válogatás közben. — Ami virág, az mind szép, ezeket én szedtem. Ez jó lesz? — XJgy nézem jó. Kiértek a sarokra. — Na, isten áldjon kislány — lépett fel a kopott lépcsőn az új ismerős. — En is ide jövök ám! — Mi a szösz! — AmuTt. — Csak nem egy fél decire, le csipet. — Dehogy — kuncogott a kislány. — De a részeg bácsik mindig vesznek virágot — és már igyekezett is a benyitó után csendes észrevétlenül. De alighogy belépett, te­kintete találkozott a piros arcú csapos pillantásával, aki már-már rád'örrent, amikor sietve megragadta az imént- szerzett ismerős kabátja szár• — Bácsi kérem, ne engedje, hogy elzavarjanak! A férfi tréfás bosszanko• ** dússal fogta kézen a mellé bújó gyereket és bele­borzolt szöszhajába, amiről lecsúszott a kendő. — De sok baj is van egy ilyen kis nővel. Na gyere, te prücsök! Kati örömében, hogy vé­delmezője akadt, majd elej­tette a kosarát. Na, most szóljon egy szót az a ronda csapos, ez a bácsi nem enge­di, hogy elkergesse. Eladhat­ja a virágokat, meg is mele­gedhet egy kicsit. A helyiség egyetlen aszta­lánál négy férfi üldögélt po- harazgatva. Kati védelmezője feléjük tartott, kézenfogva a kislánnyal. — Jó estét, szakiki — Neked is, Gazsi — nyúj­totta kezét egy csupaibajusz arcú. — Hát ez — mutatott a gyerekre — táncsak nem a te lányod? — Fenét! Itt találtam az utcán, virágot árul. — Na te szépen vagy cim­bora, ha már csak ilyen csipH nő jut — élcelödtek a többiek derűsen. Kati pironkodva állt egyik lábáról a másikra, mintha el is felejtette volna, hogv miért jött ide. A nedves kövezet­ről rémülten kapta fel a jobb­lábát, mert talpát szokatlan hiAeaséa villan-uozta végig-. Cl ■ Elveszett a cipőbélés — vil­lant át szöszke fején a rémü- letes gondolat, amikor le­nézve meglátta, hogy a cipő orrán, mintha a nyelvét öl- tögetné a ronda jószág, ki­lóg az anyjától örökölt ha­risnyája. — Gyere közelebb már, te csipetke — ütött az asztalra a bajuszos ember. Szégyellősen hiízódott kö­zelebb. — Bátrabban no, nem ha­rapunk — bíztatták innen is, onnan is. — Ki lánya vagy — vonta magához egy vattaruhás az asztalnál ülők közül. — Az apukámé! vágta rá szomorkás büszkeséggel. Vá­laszára nevetés hullámzott végig a társaságon. — A teremtésit, jól mon­dod, de ki az apád, miért enged ilyenkor kocsmában kószálni? — Az én apukám meghalt a tavasszal. ényelmeüen vendég, a ború kért most helyet egy pillanatra az asztalnál. — Akkor is, mit keresel itt, amikor már a rádió rég el­mondta a nekedvaló mesét — ripakodott rá csendes harag­gal a legöregebb. — Nekem virágot kell árulni, mert... mert.— és kétségbeesetten mutatta fel a lábát, mint valami árusítás­ra jogosító igazolványt: -» nincs cipőm, és anyukám nem tud venni másikat. Az előbb még tréfára leső szemek odaszegeződtek a talpalatlan cipőre. Egyszerre nyúltak a cigarettáért, az­tán az az ember, akit Ga­zsinak neveztek a többiek, ölébe kapta a kislányt, de olyan hévvel, hogy a kis vi- rágkosár elgurult, tartalma széthullott a sáros kövezeten. — Betegre fázol, te prücsök, ha már eddig meg nem fáz­tál. Kati könnybelábadó szemmel nézte a formás csokrokat, a messze gurult kosarat. — Na, marad) csak itt — intette le mocorgásában a férfi a szabadulni akaró gye­reket. — Hány csokrod is volt? — Hat — szipogta. — Mennyi hatszor kettő? — Hatszor ket-tő... hatszor kettő az tizenkettő — hang­zott a sírásba hajló felelet. — Tizenkettő... nézd, itt van tizenkét forint. Jani, vedd fel a kislány kosarát, te meg Józsi bátyám hozz egy deci forralt bort. Fizetem. A kislány arcát pirosra festette a nemvárt öröm. Köszönöm-szó nélkül gyümöszölte a pénzt zseb­kendőjébe a többihez, aztán mohón kortyolta az elébe tett italt. Mosolygására, mint ta­vaszi nap simogatására a morc jégcsapok, felengedett a hangulat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents