Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
I •«MOOTT WfiPtrAP 2 Yasára&p, 195*. jaauór «ft Üzemi tanáé* választó* a Nagyatádi Fonalgyárban Megszólal a gyári sziréna, lét óra. A délelőtti műszak olgozói most nem hazafelé, anem az ebédlőbe igyekez- ek. Úgy látszik, az udvari iunkAsok a legfrissebbek, ők jglalják el az első székeket a U mellett. Aztán megindul a épvándorlás, csakhamar mes- ilik a helyiség munkásokkal, junkásnőkkel. Forró Ferenc Ivtáís, az üzemi bizottság élőké nyitja meg a gyűlést. ;eszedében elmondotta, miért z&kséges az üzemi tanácsot Hrelooznl, miért éppen a zakszervezet vezetése alatt iüködik az üzemi tanács. «•Ha a szakszervezet nyolcán éves munkáját nézzük, kkor látni kell azt, hogyha oltak is kisebb-nagyobb hiá- yossáeok a szakszervezet íunkáiában, méeis igen so- at tettek a munkásosztály érekeiért. Éppen ezért a párt s a kormány helyesen tette, ogy a szakszervezetre bízta z üzemi tanácsok megalaikí- ísát, az üzemi tanácsok irá- yí fását« — mondotta Forró lvtáns. Ezután ismertette az zemi tanács felépítését, fel- datát, azt, hogy miben van [öntési joga az üzemi ta- ácsnak. Ezután ismertette a élőitekét: Hoffman Mária sstődei dolgozó, Kovács Fe- énené normás, Vincze Béla izemfenntartási vezető, Grel- er Gyula, ?. festődé osztályve- etője, ifjú Bosnyák Péter lakatos, Sebestyén József festő, Balogh Albin fizikai dolgozó, Béri Júlia, a kiskeresztorsózó lolgozója, Bódis Jánosné, az előhaspit dolgozója, Gál Anna,? a morridián műhely dolgonója, | Rácz Ferencné, a nagykereszt- * orsózó dolgozója, valamint í Kernyák Dénesné kézimunkás. Pillanatfelvétel Az új kosztüm Régen Álmodozik Pusztai Pálné egy sötétkék Amikor Balogh Albint kel- • kosztümről, régen szeretné ! lene megszavazni, innen is, 5 onnan i* közbekiabálnak: I »Nem dolgozik még két éve!« | Vita alakul ki. Sznopek Fa- f renc kőműves az udvari mun-1 Rásofc védelmében szólal fel. J »Válasszanak be az üzemi tanácsba közülünk, udvari munkások közül is valakit, mert a mi érdekünket senki sem képviseli!« Vukics József részleg- vezető válaszol Sznopek elv- •ársnak. Megpróbálja megma- yarázni, nem az a cél, hogy mir magára ölteni ezt a kívánt ruhadarabot, nézegetni magát a tükörben, jól áll-e rajta a kabát, nem cupfos-e a szoknya. Valahogy azonban mindig eltolódott a vásárlás kitűzött időpontja, hol ezt kellett venni a gyerekeknek, hol valamilyen nem várt kiadás vitte el az összekuporgatott minden munkaterületről vá-1 forintokat. Másfél éve dol- h’sszanak tagot az üzemi taINTERJÚ AZ ÜZEMI TANÁCSOKRÓL A Cukorgyárban már megalakult az üzemi tanács. Felkerestük a vállalat igazgatóját, Tabák elvtársat, hogy megkérdezzük: miben látja az üzemi tanács feladatát, jelentőségét. — Mi a véleménye a most megalakult üzemi tanácsról? — Örömmel üdvözlöm az üzemi tanácsot, s bízom benne, hogy közös erővel meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat. Remélem, hogy működésük nyomán javulás áll be az üzem életében. Vannak, akik nem jöttek el az üzemi tanács választásra, nem vették komolyan, mondván, ez is olya» lesz, mint a munkástanács. Pedig pás« ni vitással nem lehet nagyobb eredményt elérni. Nekünk meg kell győznünk azokat, akik húzódoznak, idegenkednek az üzemi tanácstól, hogy eredményeket tudunk felmutatni, képviselni tudjuk a dolgozók érdekeit. Elmondhatom, hogy gyárunkban a legjobb;, legbecsületesebb, szakmi téren legkiválóbb dolgozók kerültek be az üzemi tanácsba. Rájuk bátran ehet támaszkodni. — Miben vár segítséget az üzemi tanácstól? — A tervek lebontásában. Ott van szükség leginkább senácsba, hisz akkor nem harmincegy, de legalább hatvan tagú tanácsot kellene tani. Tanies József munkás elmondotta, milyen nehéz és kemény munkát végeznek az »udvariak« és kérte, válasszanak mégis közü- 'ük is valakit. Közben az Íróiéban utánanéztek annak, mióta dolgozik Balogh Albin a vállalatnál. Kiderült, hogy a reklamálóknak igazuk van, Balogh nem választható meg. Helyette a dolgozók legnagyobb megelégedésére Gál I kerül hogy az udvari munkások se gozik a Nagyatádi Fonalgyárban, de nem gondolta válasz-! volna’ éPP az üzem udvari-2 segíti hozzá álmának megvalósításához. Az ő fizetéKORCSOLYÁZNI ]Ó? Az igaz, hogy ismét táplálhatják, próbálgatják a korcsolyapálya jegét, s azon bizonyára jó is lesz korcsolyázni majd. Be most nem erről lesz szó. Hanem, hogy a síkos • járdákon milyen érzés a kor: tis, beteg anyósát is ők tartják. Ma végre elmondhatja: - csolyázás? S az nem jó! Nem enyém a kosztüm. A textilvásárlási utalványokat oszt- ♦ fák a gyárban. 0 is kapott. f Mégiscsak könnyebb volt t 270 forintot lefizetni a kosz- ; tűmért, mert mit kerülget- % sük, mint macska a forró | kását, Pusztainé az 1000 J azokat a házfelügyelőket hibáztatjuk, akik háza előtt el van takarítva a hó, sem a köztisztasági vállalatot, ahonnan a torlaszokat is elhordták már. Azonban a Cukorgyár környékének állapota már . megkíván némi szemrehányást. A malom mellett ívelő híd járdáján életveszélyes a közlekedés, a még csak be sincs szórva homokkal, vagy salakkal. A posts oldalán pedig még a napokkal ezelőtt esett hó is ott van, g mivel a gyalogjárók letaposták alaposan, nem kevésbé könnyű rajta a »korcsolyázás«. gftségre a karbantartási és rá“ pafeldolgozisi idényben egyaránt. Elvárom az üzemi tanácstól, hogy állandóan figyelemmel kíséri majd a karbantartás gazdaságosságát, a technológiai fegyelem betartását, a cukor minőségének javítását. Mindez azt eredményezheti, hogy a gyár megtakarításokat ér el, lejjebb szorítható a szénfelhasználás, a gyártási cukorveszteség. Az üzemi tanács jó munkájától i® függ: mennyire tudjuk jobban kihasználni a kapacitást, $ ennek segítségével megrövidíteni a répafeldolgozást idényt. [Ha az üzemi tanács az előbb elmondottakat betartja, bízvást mondhatom, csökkenni fog a cukor önköltsége. Sok segítséget várok az üzemi tanácstól a társadalmi tulajdon megvédésében is. Nem csak az eltulajdonításokra kell itt gondolni, hanem a takarékosságra is. A választó gyűlésen például Tápi József művezető elmondta, hogy a műhelyek körül rengeteg koksz található szétszórva, földbe taposva. Ha ezt összeszednék a dolgozók, jelentős összeget takarítana még a vállalat. Ilyen -apró« dolgok megoldásával is nagy segítséget nyújtana am üzemi tanács a vállalat vezetőségének. ászló, a festődé művezetője: forintos vásárlásra jogosító I érül be az üzemi tanácsba. S. utalványán veszi meg most ♦ NEM DŐLT ÖSSZE A VILÄG! a csodaszép sötétkék Mindenki találkozott már kiábrándult, panaszkodhassanak, _ Magyar { ^ ^ fl föMmüZt éríus^SImre udvari munkás is az üz®> , gzöpetkezeü nagyáruházban i tele után céltalan íjj+sitt t ődöngnek csak a vi• lúgban. Amikor ér.........................................>«««>♦.—. deklődnek tőlük, a ! jövőjüket firtatják, lemondó kézlegyínmi tanács tagja lesz az egyik: ' ieszalépő jelölt helyett, ♦ Atidtík a IvzioW rakodd brizddaak a 8000 Fl-o% /. dijat a Cukorgyárban Bensőséges ünnepség színhelye volt a Cukorgyár igazgatói irodája. A Közlekedési és Postaügyi Mtorisetérium és ä Központi Szállítási Tanács minden éviién versenyt ír ki a cukorgyárak rakodó brigádjai között. A verseny célja a vasúti kocsiforduló meggyorsítása, a kirakási idő csökkentése. A cukorgyárak versenyében idén a kaposvári Vati István brigád vitte cl a pálmát, nyerte a nyolcezer forinttal járó első díjak Vati István nem tartotta igazságosnak, hogy csak aa « brigádja között osszák fel a pénzt, kérte: részesüljenek a jutalomból a másik két brigád jól dolgozó munkásai is. A szoba teljesen megtelik a pufajkás, csizmás rakodómunkásokkal, mire Belesik János, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium szakosztályvezető helyettese megnyitó beszédét elkezdi. »Mióta a rakodó brigádok versenyben állnak, nem értek el olyan kimagasló eredményeket, mint idén. A Vati brigád eredményét kétszeresen emeli az a tény, hogy erős mezőnyben nemcsak első, de magasan kiváló is« — mondotta Belesik elvtárs, CseRó László, a Központi Szállítási Tanács titkára beszédében ígéretet tett arra, hogy a cukorgyárak munkáját a jövőben méginkább támogatni fogják, méginkább megteremtik a lehetőségét annak, hogy ilyen kiváló eredmények születhessenek. Ezután Tabák elvtárs, a vállalat igazgatója kiosztotta a jutalmakat. tés kíséretében mondják: »Nem vettek fel az egyetemre... Egy világ dőlt össze bennem... Nincs értelme az életemnek.« Vajon valóban olyan kilátástalan ezeknek a fiataloknak az élete? Nincs más út érettségi után, csak az egyetem? Erről beszélgettünk a Finom- mechanikai Vállalat irodájában Vándor gyulával, Horváth Istvánnal és Horváth Lászlóval. Mindhárman érettségiztek, mindhárman közepes eredménnyel. Vándor Gyuszi és Horváth Pista jelentkeztek az egyetemre, de egyikük sem jutott el az áhított egye- tégmstaságig. Horváth Laci, ahogy mondja trónikusan: "-Volt önkritikám, meg sem kíséreltem a kérvényezési.« Nyári szünidőben mindig eljárogattak dolgozni, nem volt Idegen számukra a gyár, az üzem. így született meg agyukban az a gondolat, -nem vettek fel egyetemre, tegyük magunkat tiü ezen, tanuljunk valami szakmát.« A három fiatal közül Horváth Laci volt a legszerencsésebb. Nyáron a Vegyi- anyag Nagykereskedelmi Vállalatnál dolgozott segédmuriltáskám egy' hónaréjj, még, mint gimnazista. A munkaviszony lejártst után állandó hely után nézett. Vonzották a műszaki dolgok, a Finom- mechanikai Vállalatnál próbálkozott. Nem volt hely, de felírták az adatát, s hamarosan meg is kapta a várvavárt értesítést: felvették orvosi-műszerész tanulónak. Vándor Gyula hosszab utat bejárt, mint Laci, igaz, 6 egy évvel hamarabb érettségizett. Baján az Aramszol- gáVató Vállalatnál kezdte segédmunkásként. Amikor családja Kaposvárra költözött, őt is áthelyezték az itteni Áramszolgáltató Vállalathoz. 1957 januárjában racionalizálták. Márciusban Huk- Jcant fel a Finom- mechanikai Vállalatnál szintén segédmunkási beosztásban. Állandóan ott motoszkált azonban 0 fejében: »mindenképp szakmát kéne tanulni«. Motorszere*- lőnek jelentleezett « vállalatnál, írógép- műszerész tanulónak vették fel. Horváth István, hét lehet, még több helyen megfordult, műre a vállalathoz került. Hosszú volna felsorolni. milyen városokban dolgozott érettségi után. Elé- szőr ő is segédmunkás volt, most már raktáros. S ha most kér*- dezsilk meg Sketf nem állítják már, hogy összedőlt a világ. Megtalálták, vagy legalábbis met*- találják a szárrítés*- kat a Fínommechrn- nikai Vállalatnál, nemsokára jó sváb- ember, műszerész vát- Hk belőlük. LAJOS GÉZA punfnTmuuuiUTfUimiTftmpmmnfffUfUTmTfifmofmmnmm^'yfnvmiTi HEB, AZ A BENEDEKI DOMB... Sűrű pelyhekben hull a hó. Rátelepszik a gépkocsi szélvédő üvegére, s a kis tisztító szerkezet nem győzi oldalra ölni, hogy a kormány mellett ülő férfi látását ne akadá- yezza. — Hová megyünk most? — kérdi a gépkocsivezető. A válaszra kicsit ráncokba szalad a homloka. — Kaposszantbenedekre? Jó. — Hirtelen nagyot fordít í kormánykörökén. A kocsi néhány perc múlva már a falu •elé vezető lejtős, behavazott úton gurul. — Nehéz lesz itt visszajönni — szólal meg ismét kis idő nűitán —, mert a teherautók még nem vágtak utat a puha lóban. Igaza lett. Az utasak dolguk végeztével kényelmesen ^.helyezkednek az autó ülésein. A motor felbúgott, egyen- étes iramban pörgette a négy kereket a falu Vége felé. De faj, álig hogy elmaradtak az utolsó házak, a sebesség csökkent, s egyszerre minden külön értesítés helyett kenesztbe- ördul az úton a jármű. A gépkocsivezető fején feljebb csúszik a barna svejci- iápka. Keze erősebben markolja a kormányt, lábával tapos- ;á a gázpedált. Hátha mégis sikerül valahogy elindulni smót a nem meredek, hosszú emelkedőn. Eltelik két-három kínos, próbálkozásokkal teli pere, de íz eredmény változatlan. — Hiába, nem megy — törölgeti a homlokát a sofőr, s szakszerű előadásba kezd az elakadás okairól: — Ez az út még járatlan volt, s én hiába jöttem úgy felfelé, hogy megmaradjon a keréknyom, az előbbi tejet szállító teherautó elrontotta. Most aztán kínlódhatunk... Az utasok kiszállnak. . — Megtoljuk egy kicsit, hátha úgy jobban megy — s neki- támasZkoctmák az autó farának. A motor felbődült, a kipuffogó csövön át dől a benzingáz, a kerekek pörögnek, s havat, sarat hordanak a hátul kínlódók arcába, szemébe, fülébe, telefröcskölik ruhájukat, kabátjukat A nagy erőlködés végén a kocsi valóban elmozdul addigi állóhelyéből és megindul előre, — vagy tíz centit. — No, még egy kicsit... no, még fél métert... no, most éjgyszerre... — már több mint félórája motorzúgástól és kiállásoktól hangos a domboldal, de hol van még a tető, amelynek elérését oly nagyon áhítozzék. Egy pillanatnyi pihenőnél visszanéznek az eddig kínosan megtett útszakaszra. A hóban olyan eikk-cakkos, kanyargós nyomokat hagyott a négy kerék, hogy becsületére válnék bármelyik, bevett egyenes út irányától a szesz hatására sűrúa eltérő részeg embernek. — Na nézd — kiált fel egyikük hirtelen —, a teherautó nem mer utánunk jönni. Valóban, a tejet szállító teherautó, amely a falu taté menet elrontotta az elakadt gépkocsi keréknyomát, most ott áll a domb alján. Vezetője kiszáll, nézegeti az utat, megpróbálja, milyen kemény a hó, aztán visszaül a kormány mellé, hátratolat néhány métert, majd eltűnik egy másik úton. — Másfelé mennek... — Arra is elakadnak — vélekedik a személyautó vesse- tője — az az út még rosszabb... Újra bekapcsol az első sebességbe, s Indulni akar. Most azonban mintha megint valami újabb ördög szállta volna meg a kocsit, elkezd jobbra-balra fickándoznl. Mint a szeszélyes, rossz gyerek, áld ki akarja tépni magát a lépteit irányító szülei keze közül, igyekszik megszabadulná a hátulját toló férfiak erős nyomásától. Egyszer az út jobboldalára csúszik, másszor a baloldalon húzódó ároktól néhány centire áll mes. Az utasok — ki félcipőben, bolkafikszes zokniban, ki csizmában —, nem győznek rohanni egyik oldalról a másikra, hogy erős kezekkel segítsenek a makrancos járműnek újra megtalálni az út közepét. A cipő, csizma, zokni, nadrág köziben észrevétlenül teljesen átázik. De ki törődik ezzel most. Több mint e"- órai kínlódás után egyet óhajt mindenki: egyszer kijutni innen. — Na most már csak addig a sürgőn»oszlopig kell eljutni — biztathatják egymást, de megint csalódnak. Az autó még az, oszlop után kövfelklsző, sokkal enyhébben (emelkedő öten sem hajlandó elindulni. — Hű, de mérges vagyok, de tudnák most bort fejteni — morgolódik a gépkocsivezető, s azért emlegeti a borfejtést, mert ennek a munkának már a gondolata is jó hatással van háborgó idegeire. Mintha végszóra történne, lakodalmas menet jelenik meg az úton. Niam borosüveget hoznák ugyan, hogy a sofőr kívánsága teljesüljön, hanem néhányan a kocsihoz ugranak, s egy-két perc alatt felsegítik a dombon. Végre ismét egyenes úton halad a gépkocsi. Az utasok száritgatják átnedvesedett ruhadarabjaikat, s mérgelődnek. — Hej, az a banedeki domb — szól egyiücük —, de megdolgoztatja a szegény gyanútlan autóst. Eljöhetne azárt idé néhány emfofer a télen autót tolni. Először is az, aki oly«» finom recés gumit utal ki a vidéki gépkocsiknak, mint amilyen a miénken van, másodszor pedig az, aki nem engedélyezi a hólánc használatát, mondván, hogy nagyon rongálj® a kerek köpenyét... A gépkocsivezető nem szól. Csak ül mereven, s jó. léte» is járható utakról álmodozik. Ilyenről, mint ez a deres fákkal szegélyezett útvonal, ami a képen látható: — ger —
