Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-25 / 21. szám
Szombat, 1058. január 85. 3 SOMOGYI NÉPIjAI* A szövetkezeti mozgalom nagy térhódítása a csehszlovák mezőgazdaságban Csehszlovákia, jóllehet erő- sen ipari jellegű ország, a mezőgazdasági termelésben is versenyre kait a legfejlettebb tőkés országokkal. Jelenleg a hatodik, illetve a nyoleadik helyen áll Európában, aszerint, hogy az egy lakosra, vagy az egy hektárnyi mezőgazdasági területre eső termelés értékét vesszük alapul. A második ötéves terv célkitűzései szerint 1960-ig 30 százalékkal kell növelni a mezőgazdaság termelését A termelőszövetkezetek nagy része azonban vállalkozott arra, hogy az ötéves tervben előírt terméseredményeket már 1959-ben eléri. Az utóbbi négy évben Csehszlovákia mezőgazda- sági termelése mintegy 10 százalékkal növekedett. Felvetődik tehát a kérdés: eléggé megalapozottak-e a második ötéves tervnek a mezőgazdaságra vonatkozó merész célkitűzésed? A választ erre elsősorban abban a nagy társadalmi át- alateulávSban kell keresni, amely az elmúlt évben Csehszlovákia falvaiban végbement. 1957. január 1-től az év végéig mintegy 55 százalékkal növekedett a szövetkezeti tagok száma és a közös föld Is csaknem másfélszeresére gyarapodott. Csehszlovákia 14 230 községe közül mintegy 11 300-ban működik fejlett típusú egységes termelőszövetkezet és az ország termőföldjének 56 száza lékán közösen gazdálkodnak Az állami gazdaságokká1 együtt a szocialista szektor ? termőföld csaknem kétharmad részére terjed ki. Jellemző, hogy a szövetke zeü mozgalomba 1957-ben bekapcsolódott gazdaságok kiterjedése átlagosan 6 hektár körül van. Nyilvánvaló ebből, hogy zömében a közápparaszt- 'ág lépett a közös gazdálkodás útjára. J A középnarasztot elsősorban a szövetkezetek eredményei győzték meg. Az utóbbi három évben a szövetkezetek átlagos tertmésered - ménvei vitathatatlanul iotobak voltak az egyéni gazdaságok eredményeinél. Az átlagos munkaegység — a természetbeni járandóságokon kívül — elérte a 16 koronát, de a jól működő .szövetkezetek százai fizettek 25 koronánál nagyobb összeget munkaegységenként A szövetkezeti parasztok életszínvonala a középnaraszti ^'etszínvonat fölé emelkedett. \ falusi házakon látható televíziós antennák, a sok új lakásberendezés, a gépesített oa- raszti háztartások, motorkerékpárok, beszéde« bizonyítékai ennek a fejlődésnek. A szövetkezeti mozgalom gyors fejlődésében közrejátszott a munkaerő kérdése is. \ középnaraszt, akinek gyermekei legtöbbször már az : Parham dolgoznak, képtelen hat-hét hektárnyi földjével ’gyedül megbirkózni. Munkaerő-segítség pedig nincsen. Csehszlovákiában 1937-bem 3 millió 400 ezer ember dolgozott a mezőgazdaságban. 1956-ban pedig 1 millió 800 ezer. Csak a nagyfokú gépesítéssel és a szocialista gazdálkodás előnyeivel magyarázható, hogy a termés - a burgonya és a rozs kivéte- ’ével — minden terményfajtá- ‘vm és az állattenyésztésben is ragyobb volt a háború előttinél. A termelőszövetkezeti mozgalom múlt évi gyors Légifényképezőgép mesterséges holdak megfigyelésére Az ogyesszai csillagvizsgáló intézet tudományos munkatársai a mesterséges holdak fényképészeti megfigyelésére különleges légi fényképezőgépet terveztek. Az ogyesszai egyetem műhelyében négy berendezés rövid idő alatt el is készült. A fényképezőgép nagy fényerejű objektíwel rendelkezik és a csillagos égbolt terjedelmes részének fényképezését teszi lehetővé. A géppel pontosan megállapítható a mesterséges hold meghatározott időpontban elfoglalt helyzete, s ez igen fontos a kutatók számára. térhódítása most már as ország termőföldjének csaknem kétharmadán teszi lehetővé a nagyüzemi gazdálkodást. A párt és a kormány tisztán ban van azzal, hogy jelenleg a megnövekedett és az új szövetkezetek megerősítése, a közös gazdasági épületek gyors felépítése és a gépesítés további erőteljes fokozása a legfontosabb tennivaló. 1957-ben 14 százalékkal gyarapodott az állami traktorállomások gépparkja. A növénytermesztési munkákat már több mint 30 százalékban gépesítették. A következő években ds jelentős '•.Q^^ATAVnt fordítanak a mező- gazdaság fejlesztésére. A terv szerint például 1960-ban a növénytermesztési munkákat már 70 százalékban gépekkel végzik. Nem kétséges, hogy a csehszlovák szövetkezeti mozgalom, amely az elmúlt évben győrólmesen vívta meg döntő harcát a kőzépparasztért, az előtte álló feladatokkal is meg fog birkózni. Ezért a második ötéves terv bátor célkitűzése — a mezőgazdasági termelés 30 százalékos növelése — reális alapokon nyugszik. A FALU SZEGÉNYE Ozombaton délután 3 óra ^ tájban már csendesek a szerkesztőség folyosói. Vége a munkahétnek, hétfőig nem kopogtatnak az ajtókon új panaszosok, segítséget kérő emberek. A múlt szombaton azonban ebben az időben érkezett egy csendes, félénk asz- szonyka. Kézenfogva vezeti cserfes négy éves kislánykájdi s nem mart senkinek szólni milyen ügyben jött, csak leül’ az előcsarnok egyik félhomályos zugában. Kezében kis pa pírlapot szorongatott. Jó fél órai várakozás után adta oda félénken valakinek, hogy ezt a címet keresi: Panasszal jött a Somogyi Néplap szerkesztőségébe Kis korpádról, lakásának ügyében. — Férjem meghalt — mond fa — s én nehezen élek, mert két gyermekem maradt árván Segíteni akartam magamon és a házhelyre, amit még férjem életében vásároltunk, építeni szerettem volna. Szavai sírósak, elkeseredettek voltak. Becsapottnak, meglopottnak érezte magát. Állandóan a község párttitkámőjét hozta elő, azt bizonygatta, hogy ő vitte el a téglát, amit kiszedett egy lebontásra került épület alapzatából nyáron, az aratás idején. Csalódott a községi tanácsban is, amely elő szőr neki, aztán másnak utalta ki a bontásból nyerhető téglát. ELSŐ MIP A* tJ HELYISÉGBE]« (Tudósítónktól.) Szombat délután 4 óra. Nagy sürgés-forgás látható a kadarkúti KISZ-szervezet helyiségének kivilágított ablakain keresztül. Belépve a helyiségbe, vidám, szorgos munka folyik. Palkovics Irén KISZ-titkárral együtt a leányok nagy-takarítást végeznek. Régi kérésük teljesült, megkapták helyiségüket és most ezt takarítják. A leányok pókhálóznak és súrolják a termeket, a fiúk díszítenek, egy részük pedig a leányoknak segít; vizet hord. Az egyik sarokban »vörös-sarkot« készítenek. A másik részen Szervei Ottó elvtárs — a sportkör vezetője — néhány fiúval a KISZ egyik jelszavát rakja fel betűkből a falra, néhányan pedig képeikkel díszítik a termet. Közben a fiúk sportköri dolgokról beszélgetnek. Csapó Sándor KISZ-fiatal a tatai edzőtáborban eltöltött élményedről beszél, Szép terveket szőnek a kadarkúti kászisták, mind a kultúra, míndi a sport fejlesztésére. Szervei elvtárs a legidősebb KISZ-tag, akit a fiúk Ottó bácsinak hívnak elmondja, hogy szívesen segít, mert szereti a fiatalságot és meggyőződése, hogy érdemes az ifjúságért és a közért dolgozni. A fiatalság is szereti és ragaszkodik hozzá. Megtudjuk azt is, hogy ml ennek a nagy készülődésnek az oka. Vasárnap délután 4 órakor lesz a KISZ-tagság fogadalom letétele, s utána tea-délutánt rendeznek. Ahogy ezt a vidám, szorgos munkát és készülődést látjuk, biztosak vagyunk benne, hogy a kadarkúti KISZ-szervezet eredményesen végrehajtja maga elé tűzött szép terveit. Alig lehetett megnyugtatni, alig lehetett elhitetni vele, hogy rövidesen ellátogatunk a községbe a való vagy képzelt sérelmek kivizsgálásira, igazinak megkeresésére. A/ff történt hát a kiskorpá- di özvegyasszonnyal ? Ennek tisztázására is sor került. Az asszony valóban hoz zá kezdett az elmúlt esztendő >en a bontási tégla összeszedő séhez. Kis gyenge, rokkant ke zeivel azonban nem sokra ment. 1500—2000 tégla nagy ne hezen mégis egyhalomban volt, de ez nagyon kevés egy ház felépítéséhez. És hol volt még a többi építőanyag! A te 'őszerkezet gerendái, ajtó, ablakok? Több ezer forint fogyott volna el mindezekre. De honnan? Az özvegynek keresete nincs. Néhány helyen takarít, fát fűrészel, súrol — ■'tért kap némi pénzt. Ee azonban jóformán a legszüksé kese bb költségek fedezésére sem elegendő. A többiről, a kis hégyesztendős Erzsiké ris- házatáról a tanács gondosko dik, mert az asszony — a falu szegénye. Most is, amikor látták: nem boldogulna egyedül a ház épí lésével, segítségére siettek. A járási tanács is adott 2000 fo rintot, a községi tanács is hoz zájárult a költségekhez, s, a faluvégi kis telken ma már ál! a ház, amit neki építettek Igaz, nem valami tágas, ma még egyetlen szoba. Többre azonban egyelőre nem futotta. Az özvegy azonban nem akarja elfoglalni az új lalcást A kulcs már a zsebében lapul és mégis a bontási tégláját követeli, amit — szerinte — valaki ellopott. Mi lehet ennek az oka? Mi lehet az oka annak, hogy nem veszi tudomásul: az állam segítőkészségének mi mindent köszönhet. A kis négyéves Erzsiké büszkén mutatja mindenkinek szép új télikabátjit, új cipőjét. Karácsonyra kapta az állam pénzéből. A községi tanács letéti számláján pedig most ismét 750 forintja van az özvegynek. Ebből - ha még jön hozzá valami pénz — is- mét vásárolhatnak majd néhány szükséges holmit. N* 'em akarja elfoglalni a számára épített házat, s közben egymaga lakik jelen- leg egy kastélyban. Senki sem •ív&nja onnan erőszakkal kitenni, de neki is, be kellene látni, hogy az épületre nagy izükség van. A községi állatorvosnak például, míg 0 innen ki nem költözik, nem tudnak akist biztosítani. A falu szegény özvegye szívbeteg. Olyan gyenge idegzettel -endelkezik, hogy a legkisebb félreérthető szó is felháborítja, Ezt azonban — sajnos —, néhányan kihasználják. Azok az emberek, akikkel naponta beszél, s akik rendszerünknek ott igyekeznek ártani, ahol ’udnak. Ezért van hát az, hogy az asszonynak — aki mindent könnyen elhisz — semmi sem ió, semmivel sem elégedett. Mi hát a teendő? Megértetni vele, hogy nem. az elégedetlen« ségét szító »jóakarók«, hanem az anyagi eszközökkel is segítségére siető állam támogatja őszintén. ZJa a kiskorpádi tanács ezen a téren is tud segíteni az özvegynek, végre megnyugszanak majd háborgó gondolatai, megszűnnek a képzeli sérelmek. Mert ez sem utolsó szempont..,- ger NÉQY NEMZEDÉK A grúziai Zsordanyija családban négy tudós nemzedéket neveltek fel. A legfiatalabb, Revaz Zsordanyija, jelenleg a tbiliszi »Sztálin« egyetem biológiai karának ötödéves hallgatója. Tudományos értekezéseit már az egyetem lapja is közölte. A hallgatók Revazt tudományos ársaságuk elnökévé válasz- ották. Revaz édesapja, Csivi Zsor- lanyija, 20 éve tanít különböző főiskolákon. »A történelem tudományok doktora« címet a »Részletek az oroszfrancia kapcsolatok történelméből« című tudományos munkájával nyerte el. Georgij Zsordanyija, a nagypapa, számos könyvet írt a grúziai erkölcsi- és népszokásokról, amelyeknek ismert kutatója volt. A dédnagypapa, Klucsev- szkij, híres orosz történész tanítványa volt. Így tehát a dédnagypapa a grúz kultúrtörténetemről írt kétkötetes munkájával öregbítette a család hírnevét. (Tnrvffv UTCAI PÁRBA] — Hát elmész, Mihály? Tóth Mihály meglepődve állt meg. Az utcán arrébb égett csak a villany, hirtelen nem ismerte fel, ki szól hozzá, óvatosan állt meg, fürkészte az arcot. Nagy darab ember volt, rekedt, mély hangjáról gondolta, hogy ez Csík Imre lesz. S már sejtette is, mit akar. — Hát szóval elmész, Mihály öcsém?... — ismételte meg a kérdést az ember és közelebb lépett hozzá. A cigaretta parazsa egy pillanatra fölfedte a püffedt arcot Igen, ez Csík Imre. — Elmegyek, Imre bátyám — felelte csendesen. — Szóval el... - nyomta meg egy kicsit a szót amaz. — Igen ... Ment volna tovább, de az mintha véletlenül tenné, elé állt. — Na, oszt. mit szól az asszony? ... —szólt tréfálkozva, de szava mögött Izgalom vibrált. — Az is azt mondja, menjek... Elég volt ebből az életből. — Nem is tudtam, hogy ennyire megváltozott a ihúgomasszony. Tóth Mihályt már várták. Sietett volna. De csendesen válaszolt: — Ennyire... Különben eddig se volt más, csak hallgatott, mert ilyen a természete... — Igaz is, jó asszony az... Meg befolyásolható, arra hallgat, aki az ura, meg aki parancsol neki... A szavak mögött Mihály érezte a gúnyt. Kicsit elöntötte a harag, de türtőztette magát. — Jó asszony, igen... Jobb mint a rokonsága ... Érző szíve van, meg aztán megvan a magához való esze is ... Nem, az asszonyt néni hagyja. Ha vele van elintéznivalója. há.t jöjjön elő vele, gondolta. Tudta, hogy másról lesz szó. Várakozott. Amaz fújta a füstöt. Kényelmesen állt egyik lábáról a másikra. Mintha szándékosan fenntartaná. Mihály körülnézett. De semmit sem látott — Aztán még ml bajotok nektek így, egyedül? ... — Semmi... Nekünk semmi. Ml bajunk Is volna?... — szólt kesernyésen. — Akkor dolgozunk amikor híjnak, annyiért amennyiért híjnak, annyi napot adnak vissza a fogatos gazdák, amennyit akarnak.., Olyan jól élünk, hogy lassan mindenünk elfogy, amit a téesz- ben szereztünk... — Szóval visszaállítod a közöst megint? .,, — Vissza én ... . Újra csönd. A nagy darab emberben gyűlik a harag. Mit akar megint ez a mitugrász kis alak? Mit akarnak ezek itt megint? Gondolatai ide-oda ugrálnak. Már nem tud ellenállni érzékeinek. — Aszongyák, ta vagy az egyik szervező... — Ki tudja, tán jól is gondolják,.. — Mondd, aztán nem félsz? ... Nem vagy te mai gyerek, egyet-mást megéltél már... Semmi se örök a világon, nem gondolod? A nagy ember sokat lélegzett, csak úof szűrte a szavakat a tova között. ho«v amaz érezze a nyomatéköt. Még jobban közel ment Mihályhoz, méregette a kis alakot. Fél kézzel földhöz vágná, gondolta elégedetten. — Félni? Ma?... — felnevetett. — Régen volt az. amikor én féltem... Kiverték belőlem a félelmet őrökre a zsandárok. Persze, ezt maga nem érezhette, mert magához jártak, a na^vrazdához... Kiköpött egyet. — Mit sajnáljak magamon különben is? — Hogy kisajtolták minden erőmet a harmados kukoricával, a tizedik kereszttel, hogy elkoptam idő előtt, hogy ma nincs többem, mint azelőtt? Nem. Csík bátvám. én már nem félek semmitől, a jövőtől különben sem. nincs rá okom... De attól igen, hogy a múlt többet ne térjen vissza ... — De jól megtanultad a vonalas dumát — epéskedett a nagygazda. — Én a maga helyében, ha ennyit megélek, s mindent, olyan jól tudok, így nem beszélek. Maguk, a maguk világa is tanított az életre, de ezek százszorosán és másfajta értelemben, hogy ne legyek többé olyan türelmes birka, mint azelőtt, amire maguk szerettek rávenni... Csík Imre már nem bírta tovább. Kiabált. — Mit. te akarsz eng^m kioktatni?... Te szerencsétlen senki... Mindig a múlttal jönnek elő... Hát a te híres tegnapod, az milyen volt? Amikor behajtottatok bennünket oda a közösbe? A szomszéd kapu kinyílott, valaki közeledett ... — Az? — Nekem jó volt... Csak annak nem az, aki mindig parancsoláshoz szokott, meg a kuneceknek, és maguknak valóknak... Különben is, maguk ugrasztották szét, a maga- fajták, mit tesz most nekem szemrehányást? Inkább nekem volna kiket gyűlölni, nem magának... Már ő is hangosan beszélt. Balázs András is és Kiss Lajos pedig ott volt már a nagygazda mellett. Úgy látszik, ettől bátorságot vett, mert még fenyegetőbb lett a magatartása. De Mihály Ls elszánta magát. Lesz, ami lesz, bíztatta magát, mint a fronton, az értelmetlen rohamok előtt. — Te kis szemét, ide figyelj... Most itt négyen vagyunk, este van, sötét... Ha nem állsz el a szándékodtól, hát elintézünk, érted? Néhány pillanatra elsápadt önkéntelenül hátra lépett egy kicsit. A zsebbe nyúlt. A bicskáért. Úgy érezte magát, mint a rohamok előtt — Hát akkor gyerünk, Imre bátyám ... Mert én lehet, hogy meghalok, de másnak Is elfolyik ma itt a vére... Értik? ... Rekedt és halk, de elszánt volt a hangja. A három ember tömör fala mintha engedett volna. Mihály folytatta: — Mert én nekem nem mindegy, hogy mindig másnak leszek-e a lábakapcája ... Értik? Mert maguk könnyen beszélnek, könnyen dobálóznak az ezresekkel, meg könnyen dobálóznának velünk ezután ls ... De az a világ elmúlt, értik? ... Októberben még egyszer hazudhattak nekünk, hogy ilyen jó lesz, Miska, meg olyan jó lesz, hogy lesz annyi munkád, amennyi csak kell... Aztán mi lett belőle? ... Ugyanaz, ami azelőtt! Hát aztán most álljon elém akárki, de én belemártom a bicskámat, akárki lesz, ha utána beledöglök is, értik? Kis sovány testét rázta az indulat. A kezét közben már kivette a zsebéből. Benne a bicska. Ez egy kicsit megnyugtatta. A fenyegető fal most már tágult. A három ember csendben állt. Erre nem számítottak, Hogy ez a kis senki, hogy ez egyszer így álljon velük szemben. Most megint érezték az1 az erőt, amely évekkel ezelőtt oly feltartóztathatatlannak tűnt, ha most csak egv emberben is jelentkezett. Hát hiába minden? Megint Csík Imre vett erőt, magán. — Hát csak eredj... eredj, öesérri ... — s újra fenyegetővé vált a hangja. — De tudd meg, az egész falu figyel benneteket Aztán majd ... Vigyázzatok ... Jön még kutyára dér... — Ugyan, mit fenyegetőzik magg... Az eeész falu?... Azt hiszi maguk után mennek, hogy sokáig tudják még sakkban tartani őket? A nagy szájukkal? ... Az elég lesz +ájn hozzá? Tudjuk mi, merre mennek azok, ahol az erői látják, meg az igazságot,., Azok se olyan buták már, ahogy maguk hiszik. Elhatározta magát. — Na, de én megyek, várnak már... Elindult. A bekecse súrolta Csík Imrét. Az nem mozdult. Mikor pár lépésre ért, megállt. Valami eszébe Jutott — Ha mázuk figyelnek bennünket, tudják meg, mi is magukat... Értik? Most Balázs András szólt. — Vissza gyünnél te még közénk, de akkor már késő lesz. Keményen csengett a válasz: — Én maguk közé?... A maguk szolgájának? Soha! Értik? Soha!... De. maguk még igen. maguk biztosan miközi-bénk... No, j<5 éjszakát... Sietett. Már talán elkezdődhetett a gyűlés, gondolta. Erősen lihegett, mire belépett a tanácsiház ajtaján. Csakugyan elkezdődött. A padokon együtt ültek a Tégi ismerősök, a volt tsz fogatosai, csírások, .meg néhány asszony is. Óvatosan leült... Éppen Csikós Jóska bácsi mellé került. Az ránézett, elmosolyogta magát. — Mi az, téged ls megállítottak? — súgta oda. — Meg — lihegett még mindig Mihály. Amaz nem szólt, csak rátette tenyerét a kezsefejére és kicsit megszorította, mint bajtársak szokták, ha valamit megköszönnek. csákvAri János
