Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

Vasárnap, 1958. január 19. SOMOGYI NÉPI.AP YURBCA LEÁNYKÉRÉS GYURKA BARÁTOM csen­des, barna fiú. Orra kissé merész metszésű, fekete szög- haját félrefésüli. Az úton megfordulnak utána a lányok. Egyszóval: jóképű gyerek. Ta­valy szerelt le a katonaságtól. A második sorból udvarol egy kis barna lánynak. Már én is nézegettem: jó lenne udva­rolni neki, de mióta Gyurka jár hozzájuk, egészen más­képp: tisztelettel nézek rá. Úgy, mint a jövendő sógor­asszonyra illik. Tavaly ősszel a lány kis- öccsének egy pár nagy kapcás- galambot Pettünk. Mindjárt ki akarták fizetni, de mi erősen tiltakoztunk: — A, tessék csak hagyni, rá­érnek később is. így az ügy abba is maradt. Gyurka sem emlegette, örült, hogy elfogadták az ajándékot. Ök sem emlegették, nem akar­ták megsérteni. Azóta fél év telt el. Húsvét előtti szombat volt. Az udvart talcarítgattuk, amikor beállí­tott hozzánk Gyurka: — Szevasz/ — Szevasz! — Mi újsáp? Mit csinálunk holnao? — kérdem. — Ráérsz? — kérdi komo­lyan. — Rá. Mit csinálnék itthon? — Meg akarom kérni a Ma­rikát. — Mit akarsz? — nézek rá csodálkozva. — Erről eddig nem is beszéltél. — Meggondoltam. Régóta já­rok már oda. meg itt is az ide­je. Mire várjak? A Marika is célozgatott már az esküvőre. — Jól van — mondom —, legalább csinálunk egy jó la­kodalmat. Kinevettem. Úgyis csak hü­lyéskedik. Húsvét délután átjött hoz­zánk Gyurka. Akkor már lát tam, hogy komoly a dolog- fe hete ruha. fe/íete civő. Sötét nyakkendőt tett fel. Én is söté* ruhába öltöztem. Kínálom egy pohár borral: — Igyál, majd jobban tudsz beszélni/ — Nem, nem iszom, hátha nem forog eléggé a nyelvem. — Ejnye, de gyáva lettél! Nem kell annyira szívre venni — vigasztalom. — Nézd meg majd, ha én leszek így! Végre elfogad egy pohárral. Elindulunk. — Szépen beszélj ám.. Én is tanulni akarok tőled. Bátran! Aggódva kérdi: — Mi lenne, ha kosarat kap nánk? — Te? — kérdem —, amikv úgy várnak, mint a messiást Ilyenre nem is gondolok — nyugtatom meg. ÍGY BESZÉLGETTÜNK, de már oda is értünk. Bözsi nén a konyhában fogad bennün­ket: — Isten hozott, fiaim! — Jó napot, Bözsi néni! — Gyertek a szobába, ülje- 'ek le. Mihály bátyátok oda benn van. — Jó navot. jó napot! — ke zet rázunk. Marika meg már hozza is a másfélliterest. Tő’ térték — iszunk, beszélgetünk Előjön a szó a politikáról, idő járásról, termésről. Gyorsan repül az idő. Marika nagyon nyugtalanul ül a széken. Szín te azt súgja tekintete: mié­rtem. kezditek már? Miér* hagytok ennyit izgulni?... Gyurka ért is belőle. A falt­ára ájtatosan veri az ötöt. Uj bői iszunk. Most Gyurka fel áll. Én biztatón nézek rá kezdd csak el! — Kedves Mihály bátyám' Kedves Bözsi nőném! — kezd' — Már régóta járok ide, itt az -deje, hogxt elmondjam, mit ir akarok. Biztosan tudják, mi­ért jöttünk ma, nem is akarok sokat beszélni. Ilyen az éle* egyszer csak meg kell váln! attól, amit annyira szeretünk, akit olyan fájó szívvel adnak oda. Én ígérem, hogy v'anázok rá. mint a szemem fényére. Hiszen úgy szeretem, ahogy senJcit... Én most szeretettel megkérem... — Itt hosszan nézett Mattkára. aki biborszín a-ceal a földet nézte, s azt sem ‘itílfa, él-e. vagy holt. — MR-isen szénen is beszél — villan át rajtam. — Hiába, na- tt’on szeretheti azt a k:s- 'ánvt... Hej, ha már én is itt *artok... De Gyurka folytatja: — Ün­nepélyesen megkérem — is­métli — azt a hatvan forintot. amivel már féléve tartoznak a galambokért. A villám nem okoz ilyen meglepetést a házban, amek- :ora Gyurka szavait követte. — Az anyátok bü... — izusszant fel az öreg. Először én hinni sem akarok a fülemnek, csak amikor az •reg kezdi a magasabb han­tokat megütni, iszkolok az aj ó felé. Gyurka már az ajtó­nál van, nem bfyja a nevetés1 artani. Belőlem is kitör. Mi- soda gazember!... HÁTUNK MÖGÖTT egyre ’rősödik a káromkodás, ami be már Bözsi néni szitka is belevegyül. Nevetünk, nevetünk ... így negjátszani! __ H armadnap hatvan forint érkezett a postán. A második sort ma is ke­rüljük ... Tóth Károly S zürke köd terjeszkedik a szűk, téglajárdád utcán. A falusias házak kes­keny ablakaiból ítt-ou egy-egy fénypászta szorította az úttest­re a fagyos köveket. Néha meg- nyikordult egy kapu és siető lé­pések dobbanása szeletelte da­rabokra a szelíd csendet. A visszhang kis ideig gomoiygott még a köddel, aztán szétterült megint a téli est hangtalan nyugalma. Pista nem gondolt a ködre, a csendre, lába alatt vígan szaladtak háta mögé a járda téglái, gondolatai pedig meez- sze, előtte jártak. »Ma megbe­széljük az eljegyzésünket s tán egy félév múlva összeházasod­hatunk« — nem is vette őszre, hogy mosolyog. Szerelmük el­jövendő boldog beteljesülése, régen várt csókok tüzének lán­goló Ígérete izzott az utcai lámpák fényén, s ő boldogan, nagyon boldogan mosolygott. * * * — Ha szeretsz, akkor igy is boldog leszel. Mit nem felelt, csak nézett maga elé. Vékony blúza alatt mind gyorsabban emelkedett és süllyedt kis melle. Csend fe­szült közéjük. Pista a kis vas­RESETERITS ISTVÁN: Érik a meggy... Érik a meggy, szép piros már, szemezi egy szép csinos lány. S miikor a lány észreveszi, hogy a legény nézi, lesi, Távolról egy ifjú legény lesi a lányt, boldog hetykén. Úgy elpirul zavarában, hogy az alkony homályában Szebben virul a szép leány, mint a legszebb gyümölcs a fán! Esti csendben.,. Esti csendben, künn a kertben, hol senki sem lát, dudolgatom, szaporítom dalaim sorát. Ahol ülök, szőlőfürtök csüggnek szótlanul. Hátam megett a nap lemegy s lassan alkonyul. kályha parazsát nézte. Apró, fel-íellobhanó lángocskák öltö- gettók rá nyelvüket; szereted? Mit ér, ha ö már nem szeret? Csinos kis lakást álmodtál ma­gatoknak! Mit tehetsz, ha ö toboet akar? Ha neki ez nem elég. Megcsókolod? A csókod majd megszokott és szürke lesz. mint ez a marék hamu . .. Nem, nem igazi — i-.apua el te­kintetét a tűzről. Editre né­zett, mintegy feleletet várva kínzó gondolataira. Megfogta a kezét, s amint gyengéden maga felé fordította az arcát, tekinte­tük szerelmesen összeölelkazett. A tiszta lányszemek könnyfátyo- lon keresztül néztek a flóra, d« szeretet és odaadás volt ragyo­gásukban. Szeret, Így is szereti — ujjongott fel az öröm a fiú­ban. — Szereti ... — akarta utánakiáltani előbbi, kínzó dé­monainak. És mindennek, min­denkinek, a falaknak, az ablak­nak, és azor, túl, a fáknak az udvarban, az utcán az embe­reknek — szereti. .. Egymás szemébe néztek szót­lanul és fogták egymás kezét. — Nagyon szeretlek — sut­togta alig hallhatóan a lány. Szeme szégyellősen siklott el a fiúról. — De anya nern fog beleegyezni, hogy ne templom­ban esküdjünk meg. És . . és én is olyan szépnek képzeltem el . .. Annyiszor álmodoztam róla... — hajtotta még mé­lyebbre a fejét. — Hidd el. nem az a fontos — kezdte lassan, halkan a fiú. — Hanem ... — nem folytatta tovább, látta, minden szava, mint ostorcsapás —. újabb fáj­dalmat hasít. Aztán ültek megint csöndben egymás mellett. — Miről vitatkoztatok? — lé­pett be Edit anyja. Pista Editre nézett, Így vála­szolt: a papokról. — És míg miről? — tekintete egyikről a másikra siklott. — Az ajtó nyitva volt, s bár nem beszéltünk hangosan, biz­tos meghallott ö Is valamit — gondolta Pista. Egyenesem a szemébe nézett s kimondta: meg arról hogy nem fogunk meg­esküdni templomban. Az asszony nézett rájuk, mintha nem jól értené. — Templomban nem eskü­szünk — ismételte még egyezer a fiú, nztán megint a tűz para­zsát nézte. Edit' a szoba egyik sarkába húzódott Anyja hol a fiú, hol a lánya felé fordult. — Akkor engem nem Ismer­tek többé — mondta, most nem nézve egyikre sem. Halk hangja meglepte a fiút, valami erélyesebb választ várt, s most nem tudta, mit csinál­jon. Érezte, az előre megfontolt. kemény mondatok most nem he­lyénvalók. Kérve, rábeszéíöen kezdte: — Ha szeretjük egymást, ek­kor így is boldogok le .zünk. És azok leszünk! .— fordult Edit felé. — Nem egyen** sefaasesn bele. — Nem a templom cifrasága számít, nem álszent papok ál­dása a fontos, ez mind csak külsőség, ettől ni-g nem si­került egyet'en házaséiig sem. — Csináljátok, ahogyan akar­játok, de ónhozzám lucboi el se jöjjetekl — Dehogyis nem jövünk, »• nemsokára majd hozzuk ez unokát — próbált tréfálkozni Pisla. Amikor k-mondta, már észrevette, nem illik ez a hang: Ide. Edit anyja váratlanul felcsat­temt: — Nem egyezem bele. és- nem adom oda a lányomat. Pista már azt hitte, hogy győzött Szép. szolid szóval majdcsak meggyőzi a mamut is. — védte, de most, a hangos szó­ra benne is fellángolt az indu­lat: — Én pedig papnál nem o»- küszöm. Aztán allg-alig szóltak. Ellen­séges, feszült csendben búgott néha a falióra harangja. * * * Késő van — nézett az órára Pista, s szedeiőzködni kezdett. Dac és harag fűtött*. Edit kínlódott. Az est folya­mán ő Is próbálkozott, hogy anyját meggyőzze, de a bátor­talan szavait, mit szerelmük ér­dekében mondott, neki Is fájtak, ö maga sem tudta, hol van a helye. Egyik oldalra, -anyja mel­lé. a gyermek szeretet« áhítot­ta, a másik oldalia pedig sze­relme. Szerelme, melytől új életet vért, amely megszabadít­ja a szülői ház néha fojtó, eiva- kod ásóktól terhes légköréből, régóta beteg apja gya- ran ki­bírhatatlan viselkedésétől. — De én mégis szei'etona szü­léimét, és nagyon-nagyon sze­retlek téged is — zokogta, hangtalanul és elfordult, hogy ne lássák könnyeit. Anyja mereven nézett maga elé. Hiszen rendes S: erek ez a Pisi«, de nem engedned, hogy úgy álljanak csak össze, mint­ha.. . Az ő lánya rendes láry„ nem akármilyen .. — Na, megyek- — búcsúzott Pista, s kezét nyújtotta Kdit- nek. Az nem nyúlt utána. — Így is jó — vonta meg a vál­lát s indult az ajtó felé. — Ne me-ij el! — tört ki a zokogás Editből s utána futott Amint anyja mellé ért, bizony­talanul megállt Pi in U • l*t ék ajtónál — talán még óra for­dul minden —, aztán hirtelen el­határozással becsapta luaga mö­gött az ajtót. * * * S zürke köd terjeszkedett: a szűk, téglajárdáé ut­cán. Egy ablak sem volt már világos, a járda kopott téglái lasoan vonszolták magu­kat a fiú mögé. A non tmre­VTTVTTTTVTTWVTVWTTTVVTVWVVTVTVVTVVyVT* tVWWVVVWVVWTVTWVVVVTVWTVTTVVTVWWWVWTVTWTTV-l TTHT7TrVVWTI¥rvTwTTi Äz autóbusz utasai Halk eső zuhogott odakünn. Az országút mentén lévő bök rokon fennakadt hervadt fa­leveleken úgy csillogtak a gömbölyű esőcseppek, mintha valamennyi bokor könnyel lek volna telehintve. Az autóbusz­ban az-emberek, mint szardí­niái dobozban a ha'ak, prése- lődtek egymáshoz. Egy-egy ka­nyarnál támaszt keresve kap­kodtak, dőltek jobbra, balra. Az időn töprengtem, üresen bámultam a naponta látott tá­jat. A borongás, esős idő he­lyett mily szép volna a tiszta, havas táj — gondoltam. Köz­ben, mint már oly sokszor, párbeszéd vonta magára a fi­gyelmemet. Mi mindenről be- szé'nek egy autóbusz utasai? Sokszor szólna az ember, de illetlenség beavatkozni mások beszélgetésébe, nem akar fo- gadatlan prókátor lenni... De meg lehet írni! S míg a tekin­ti üresen bámul a borongós tájra, sz emlékezet mozivász­nán peregnek a képek, a be­szélgetések ... A csillagász Középkorú férfi, gyakran itazik velem, ösz'be vegyült, iús haját gondosan fésüli, áte •ándos. kék szeme kutatva néz Jes zeige tőtárs után. Aztán ki- ogyhatatlan a beszédből. Leg- ijabb témája a csillagászat, 'fines az a tudományos ismer- •ető, amely lefőzné útitársa- nat a csillagok útjának is- nertetésében. Egyik nap ér­tekéé vitát provokált... — Elvtársam, mit tart ön a világegyetemről? — Az utas lem lehetett járatlan a kér- lésekb°n. de némi iróniával wesátkozott a vitába. — Azt tartom, hogy az egy »•engeteg semmi. — De elvtársam, »semmi nem létezik a teremtésben azt tudja minden iskolásgye­rek. — Úgy értem, kartársam hogy a világmindenség egy határtalan űr, amelyben száz­ezrével forognak a csillagok kiszám;■‘hatatlan időktől fog­va, anélkül, hogy egymásba Ütköznének. — Ez már más, elvtársam, de mit tart ön a csillagokról? Mert én azt mondom, hogy anyagból vannak és tebbé-ke- vésbé olyanok, mint a mi föl­dünk. — Vagyis, kartársam szerint a csillagokban éppen úgy van­nak érző és gondolkodó lé­nyek, mint a földön? — Éppen úgy. — Hát ez igen érdekes, de mi lesz akkor, ha egy szput- nyik rászáll egy csillagra? — Egy szputnyík? Elvtár­sam, hogy gondolja? Hiszen a csillagok örök törvények sze­rint mozognak. Nem látja ön a törvényt? — De igen, a szovjet tudó­sok is a törvények ismereté­ben röpítették fel a mestersé­ge» icVut <; 37 örök törvé­nyek szerint kering a föld kö­rül. Ki tudja, milyen örök törvény segít majd egy szput- nyikot a csillagokra. A mi tudósunk tudománya megakadt... Elhallgatott, az utasok pe­dig egyetértőén kacsintottak egyet. Az életunt Ő mondta, hogy 30 éves. Szőke haja kibukik a svejci sapka alól. A szavakat a foga közt préseli ki. Szomszédja Tőinek szólítja. Az autóbusz utasai előtt családi tragédia bontakozik ki. — Fejszét emeltem az apám­ba, s ha le nem fognak, agyonvágom. Tönkretette az é'e+emet, elvette a boldogsá­gomat. .. — Hallottuk, Tibikém, s na­gyon csodálkoztunk. Most mi lesz a gyerekekkel? — Én már nem is tudom, nem ér nekem az élet sem­mit ... S mintha csak kíváncsisá­gunkat akarta volna kielégíte­ni — beszélt éleiéről. — Szénen éltünk, több mint kétezer forintot kerestem az asztalosságban. Két aranyos kis gyerekünk van. Kanosvár­ra jártam dolgozni. Közben anáni elcsábította a felesége­met— rT*u ér-mák b» nem szé- gyellné, sírna. Szinte döbbent dnn-neepség veszi körül. Ilyen is lehet? — Uevis elemésztem ma­gam Nem ér az én életem semmit. Már kétszer levágtak a kötélről ... Nehéz tanácsot adni ilv fáidalmat hordozó embernek. Nemcsak feleségében, apjában is csalódott. Barátai csak hümmögtek, nem mondták ki, hogy csak a gyáva ember fél az élettől... Kedves csalódott utitárs! Két gyermeke már mondja: apuka, hol van? Úgy gondol­jon rájuk, ne mondják nekik, hogy többet nem jön vissza apuka... A békeharcos Kis, töpörödött ember ült egyik reggel mellém. Mély, barázdált arcából fáradt sze­mek tekintenek rám. Reggeli szórakozásom, az 'újságolvasás és szomszédom belepillant a kitárt lapba.- — A háború — sóhajt, s ér­zi az ember, hogy szeretne va­lamit mondani. — Hát igen. ott nyugaton megint nem nyugszanak ... S a biztatásnak adott sza­vak megnyitják az érzelem zsilipjét. — Öles, mészárlás, gyilko­lás. mind-mind szürke, enyhe fogalmak. Megölték ártatlan tcis gyermekeimet, drága fe­leségemet, édes jó szüléimét, kérges kezű, szorgalmas mun­kás testvéreimet. Amit a fa­siszták tettek, arra nincs sza­va az emberi nyelvnek! Könnvcseop áztatja az arc szikkadt barázdáit. Mintha nem is nékem, magának be­szélne Auschwitzról, Dachau- ról. — Nagy a politikusok fele­lőssége: Ráengedik-e újból az emberiségre a borzalmas háborút. De most már ez nem­csak Nyugaton áll. Aki meg­mentett egyszer bennünket, reméljük nem engedi, hogy újból feltámadjon a fenevad. A szovjet vezetők levele ta­lán észretéríti őket... Igen. békét akaró emberi­ség mit is vár legjobban az új évtől? Egyszerre a válasz: Békét, békét, békét... A bölcselkedő Ö a bölcs mondások példa­tára. Magas homloka egészen a kupájáig ér, sűrű szemöldö­ke alól mágikus szemek tü­zelnek. Szavai megfontoltak, olyan súlyosak, hogy akármi­lyen földi halandó nem is bír­ja el. Világnézetéről nehéz meggyőződni, mert állást nem foglal. Ö azt tartja, hogy a világfelfogás az életkorié' függ. A fiatalember az hiszi hogy a világ csupa szépségből gyönyörből áll. A tapasztal' férfi már helyesen tud külön­böztetni, a vüágban csodá" szépségeket fedez fel a rútsá­gok mellett. A befejezett em­ber mái- igazságokat lát, nem lepi meg semmi, de nem ie veszi el a kedvét semmi, mi­vel minden jónak és rossznak tudja a maga helyét. Ám, ezzel nem merült ki a tudománya. Beszél ő pesszi­mizmusról, optimizmusról is. Hasonlatai találnak, ha tőle erednek. Azt mondja: pesszi­mista az, aki mikor a hegynek fölfelé megy, azért haragszik, hogy nehéz, amikor pedig le­felé megy, azért haragszik, hogy majd megint fölfelé kell mennie. Az optimista ellenben, pmikor 'efelé mesv. ennek örül, amikor pedig fölfelé bak­tat a hegyre, annak örül, hogy majd megint lefelé kell men­nie. Az életet az önzés és jótéte­mény vegyülékének tartja, mint ahogy az ars nyékszerben is van arany és réz is. Vele nem lehet vitatkozni, lexikonok nem tudnak olyan választ adni, mint ő. Megkér­deztem. mi a véleménye az is- tenhitről. Szerinte: az ermbe- r k minduntalan megpróbál­ják az istent letagadni és a vége mindig az, hogy új nevet adnak neki. Az idealistát sza­márnak tartja, mert az az élet alaipelveit, s így az erkölcsi szabályokat nem az ösztönből és érzékiségből származtatja, hanem forrásukat magasab­ban keresi, nevezetesen vala­mely isteni eredetben vagy az ész parancsában, a lélek sza­badságában. A materialista szót kerüli bölcselőnk, helyette a realistát használja. Szerinte a realista az, aki az élet és erkölcs alap­élveit az ösztönökből, az érzé­ki életből, vagy az emberek együttélése közben lassan lét­rejött célszerűségi megállapo­dásokból származtatja. Tehát égre is a hasznosságot kéré­st Ezt ícv is lehet magyarázni.. Mielőtt elbúcsúznánk tőle, megkérdezzük, milyen élet­elv alapján él ő? íme a válasz: — Helyesen csak az él, aki emberi rendeltetésben és a* magasabb eszményekben való- hitét meg ‘tudja őrizni, de nem csinál belőle bálványké­pet. Utitársunk kellemes, akit bizalmába fogad »bolcse.lhete­tőié. Diákok Mint a méhek rajzáskor, úgy lepik meg a feljárót. Zsi­vajjal töltik meg az autó­buszt. Az utasok figyelmét csevegésükkel magukra tere­lik, * VI kíváncsi, megtudhat­ja, hogy X tanár bácsi miért szigorú, Y tanár néni milyen hangulatban lesz, aszerint osztályoz Kit vesznek be a labdarúgó csapatba, milyen filmet játszanak, engedi-e az igazgató bácsi, hogy megnéz­zék. Az utasok elmerengnek, a maguk gyermekéveit idézge­tik, amikor nem volt autóbusz, amikor kilométereket gyalo­goltak az iskoláig. S ez a mai fiatalság nem is tudja mit él­tek át ők, az öregek ... Az esőcseppek ráfagytak a fonnyadt levelekre, a decem­ber nem tűri ez esőkönnve­ket ... Az út sikoB, óvatosan halad az autóbusz, az utasok az életről beszélnek ... Harvátk Iá*«*. Ennek az oldalnak írásait a tehetség kutató irodalmi pályázatra kaptuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents