Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
Vasárnap« 1958. január 19. 7 SOMOGYI NÉPLAP Óh, a mai színdarab választások! a Afcé megnézi ezt az új magyar filmalkotást, szívében valami belső örömmel távozik <a filmszínházból, örömmel és megnyugvással, mert az Éjfélkor sikertelen próbálkozások sorozatát törte derékba, s hosont idő után az első lépést jelenti a magyar filmművészet fejlődésének felfelé ívelő útján. Már-már azt hittük, filmgyártásunk kátyúba jutott. Ez a legújabb film azonban reményt ad nézőnek, kritikusnak egyaránt. 195S szilveszterének szenvedély fűtötte, félelem és bizakodás, lelki vívódások fűszerezte hangulatképeivel indul •a film. Egy művészházaspár történetéről szól, szerelméről •és e szerelem gátjairól, a múltról, mely a férfi szívében hazája iránti ragaszkodást, a •nő szívében menekülési vágyat korbácsol fel az ellen- forradalom okozta disszidálási •láz következményeként. Már az első filmkockák után nyilvánvalóvá lesz, kettőjük közül Valaki elhagyja az országát. Viki, a balett-táncosnő a szoba félhomályában emlékeitől szabadul, s az egyik fénykép felidézi benne <a máit örömeit, keserűségét. Kitűnő rendezői megoldással 4 Révész György) peregnek Éjfélkor vissza az események. A két ember merőben ellenkező múltja, érzései, gondolatvilága áll szemben egymással, s a férfi őszinte hazafiúi érzése, higgadt gondolkodása győzedelmeskedne. Legyőzi önmagában a legszentebb érzést, kaja az új út keresésének szép bizonyítékai. (Még akkor is, ha a beállítások nem mindenkor indokoltak, s néhol idegenül hatnak.) A maradandó képek, rendezői ötletek mellett olyan magasrendű, tökéletes művészi Q&L iiktriili hangversenyt rendezett csütörtökön este a Városi Tanács Szakszervezeti Bizottsága a tanács tagjai és dolgozói számára. Mindenekelőtt dicsérnünk kell a kezdeményezést, mely a zene megismerését, megszerettetését célozza, másrészt a könnyebb műfaj képviseletével színvonalas szórakozást kíván nyújtani. Függetlenül attól, hogy népszerű és közismert, mondhatnánk agyoncsépelt operett- részletek is szerepeltek az est műsorán, egy kicsit zenei ismeretterjesztésnek számít ez a hangvereny. S ha így van, több gondot, előrelátást érdemelt volna a rendező szervektől. (A műsoron lévő hiányos megfogalmazásokra gondolunk elsősorban. A Teli Vilmos elé például hasznos lett volna odaírni, hogy: Rossini, s utána, hogy nyitány!) A hangversenyen a Közalkalmazottak Szakszervezetének Szimfonikus zenekarából alakult kisegyüttes működött közre Várkonyi Sándor, á Csiky Gergely Színház karmesterének vezényletével, valamint Serfőző Ilona és Tarján Tamás, a Csiky Gergely Színház művészei. A műsoron szép előadásban hallottuk Rossini: Teli Vilmos nyitányát, részleteket Verdi: Traviata című operájából, s talán ez volt az a két mű, mely leginkább megnyerte tetszésünket. A zenekar •— a fúvósok bizonytalan belépéseitől eltekintve — meggyőzően játszott. Az ODeTP-t trés zl et e.k és keringők előadásában sem találnánk különösebb kifogásolnivalót, bár ezek nem is állították nagyobb nehézség elé a jóképességű zenekart. Serfőző Ilona — kár, hogy kissé rekedt volt — a Csárdás- királynőből énekelt duettekkel nyerte meg a közönség tetszését. Nagy sikert aratott Tarján Tamás szólója is, Lehár: Vágyom egy nő után című dalát énekelte. A közönség lelkes ovációval, vastapssal köszöntötte az est előadóművészeit. NÉHÁNY HÓNAPPAL EZELŐTT alakult meg a Cirkusz Vállalat gazdasági keretein belül az Országos Kamaraszínpad, melynek egyik első produkcióját láthattuk Siófokon 15-én esté a Fogas termében. Megnéztük, talán szórakoznunk is, de a lehető legaggodalmasabban jöttünk ki az útzára. Lelkiismereti kérdést kellett csinálni — némely lel- kiismeretlenseg miatt. Nem mintha a színészi produkció ellen különösebb panaszunk lenne. A Manzoni-darab 'Óh. a mai gyerekek!) tolmá- csolói jó színészek: Lévárd Judith, Koletár Kálmán, Nagy István különösen megnyugtató játékot nyújtottak. De vajon miben? Egy olasz miliőben játszódó vígjátékban, melynek lényege, hogy írója felvonultatja teljes színpad- technikai fegyverzetét, brillírozok, bűvészkedik, femek helyzeteket, teremt, csüri-csa- narja a cselekményt, s a harmadik felvonás végén (ilyenkor van rendszerint vége minden modern darabnak), megunva a sok huzavonát, szép happy-end-es pontot tesz a végére. Csakhogy a mi közönségünk már megtanulta azt. hogy mé- 'yebb tartalmat, úgynevezett eszmei mondanivalót keressen az irodalmi alkotásokban. S ennél a darabnál könnyen becsapódik. Az író ugyanis színpadi bűvészkedése ürügyéül csakugyan -feldob« egy problémát: a gyermek és a szülő viszonyát. Utóvégre csak kell valamiről szólni egy három felvonásos vígjátéknak! Itt a téma, a szép téma, s mivé lett ezekben a kezekben? A két gyermek csúfot űz a szülői féltésből, hogy bebizonyítsa: már nem gyermek. A szülő kétségen kívül alul marad, veszt. Megérdemli-e a veszteséget, vagy sem, itt mellékessé válik. Lehet, hagy a jelenlegi olasz társadalomban igen. Nálunk nem! De ezt a darabot Magyarországon játsz- sza a Kamaraszínpad, Fejér megyében, Győr megyében, s most Somogybán is. Hiába 16 éven felülieknek szól ez az előadás, rombol, hiszen eredetileg is morál-rombolónak készült. AZ ESET NEM TIPIKUS és nem igaz. Ürügy, semmi egyéb. S nálunk kétszeresen hazug* mg. Vannak, bizony vannak ellentétek (mindig is lesznek!) dősebb és fiatalabb 'nemzedékek között. S ezeket a problémákat városon és falun egyformán nehéz áthidalni. Ha x megoldáshoz segítséget adna Manzoni, zokszavunk nem 1enne. De mindennek tetejébe még malackodik is. Pilcántéri- íval mindig lehetett szórakozhatni közönséget, de népi gondolja az Országos Kamara- színpad, hogy ez olcsó diadal? Tehetséges, jó színészekből ill a társulat, tehetséges rendezőjük is, dr. Nagy György, aki maga bevallotta, mennyire nehéz volt dolga, míg a vígjátéknál is drasztikusabb élceket és éleket lefaragta. Vajon megérte a fáradságot? SOKSZOR ÉS SOKAN igyekeztek már a falut fertőzni — rosszindulatból eredő hamis kultúrával. Ez esetben nyilvánvaló, hogy nem rosszakaratról van szó, inkább fatális 'évedésröl. Hiszen nem hin- nők, hogy művészi ambíció nélkül —16 éven felüliek jelszó és egy alapos adag pikantéria zászlajával — kultúrát akarna hordozni bárki a magyar falunak. FEHÉR KÁLMÁN EZ AZTÁN A KÉNYELEM Az egyik New York-i színházban kicserélték a zenekari ülés öt első sorának asöllyéit, s helyükre díványokat tettek. Ezenkívül az igazgatóság minden néző számára, aki óhajtja, kényelmes papucsokat . bocsát rendelkezésre. V — Uj iskolai tantermei. létesített a berzencei községi tanács Perdócmajorban. A költségeket a községfejlesztési alapból teremtették elő. Ezenkívül a lakosság társadalmi munkában is hozzájárult az iskola létrehozásához. izzó szerelmét is, s Viki egyedül indul útnak... A film legfőbb értéke, hogy alkotói a közelmúltból merítették témájukat, s mondanivalójuk kicsengése félreérthetetlen. Őszinte, igaz ez a film, úgyszólván minden jelenete meggyőző, hiteles. Remekül sikerült az ellentétek szembeállítása, s szinte megdöbbenti az embert, amikor a pesti vagány — akiről igazán el tudnánk képzelni, hogy elhagyja az országot — egyszerű szavakkal szilárdítja meg elhatározásában a pillanatra megingott művészt. A filmben minden a helyén van, mindenre magyarázatot kapunk. Talán csak az ellen- forradalom felvillanó jelenetei homályosak kissé. Ezek a részek — úgy érezzük — nem tudtak szentesen belekapcsolódni a cselekménybe, nem voltak tisztán érthetők, művészileg átgondoltak. A rendezői megoldások. Hegyi Barnabás operatőri munalakításokat láttunk, mint Ruttkay Éváét, Gábor Miklósét, Rozsos Istvánét. Az ő művészi teljesítményük értékét nem fejezik ki a szavak. Az Éjfélkor művészei értékes alkotással gazdagítottak minket, s talán nem túlzás, hogy az utóbbi évek legjobb magyar filmjét üdvözölhetjük munkájuk nyomán. — Ti Könyvismertetés t Mathiez: A francia forradalom (Bibliotheca). Kb. 592 oldal, kötve 63,50 Ft A nagy francia történetíró munkája első részében alakos tudományos felkészült- •iéggel elemzi a francia feudális társadalmat, a monarchia rothadtságát, a polgárság erősödő osztályharcát. A továbbiakban részletesen ismerteti a forradalom bonyolult kibontakozását. A JÖVŐ HÁZIASSZONYAI Finomabbnál finomabb illat terjeng az iskola folyosóján. Nem kell kalauz, hogy oda- találjak a -tett színhelyére«. Gyermekes csacsogást, lányos kacagást hallok, de ajtónyitásomra — mintha varázsvesszővel suhintottam volna — elnémulnak a beszédes ajkak. Idegen vagyok a kis családban, idegen, aki előtt csak sugdalózni mernek a lányok... Sebaj, majd csak összemelegszünk, ha megismerjük egymást, ha megszokják kíváncsi kérdéseimet. Nem szokták meg. De azért ■égy kiosit mégis felengedett a hangulat. A környezetet nehéz lenne leírni. Aránylag ki esi, téglás szobában sürög-forog a tíz lány. Arcukat olyannak látom, mint a másod- napss asszonyét, aki kicsit szégyenkezve, kicsit büszkén, rózsapiros arccal forgolódik a tűzhely körül, miközben az ifjú férj éhesen ■pödií pdyfaedaő bajuszát, az ajtófélfának támaszkodva. Egyik fehér, szépen hímzett, másik pöttyös kendővel kötötte hátra haját, kötény van előttük. Olyan asszonyosak így, •olyan elragadok. S ha nem is valódi asszonyok még, élethivatásra készülnek, a főzés 'tudományát ízlelgetik. Hallgatnak. Pedig volna témájuk. A tanító néni — aki oktatja őket — Csák Emőné mondja, hogy tegnap este bál volt a faluban, s a göllei lányok, csakúgy, mint más falubéliek, ilyenkor erről szoktak csevegni izgatottan. Később ugyan kihámozok egy fiúnevet a sugdolózásból, a Puska Feriét. De azt mondják, nem illik hallgatózni, hát inkább lesem őket, nézem ügyes mozdulataikat. Ez is elgyönyörködtet, ez is leköti az embert. Úgy érzem: ide jöhetnek választani a legények. Sohse hittem volna hogy egy tűzhelynél tíz lány egyszerre öt ételféleséget tudhat elkészíteni. Most meggyőztek róla. A lányok — a tanító néni tervei szerint — maguk hozzák napról napra a -nyersanyagot«, s két-két lány közösen készíti el a nagyszerű ételeket. Ma este például burgonyalevest főz Horváth Piri meg Frankovszki Ibolya. Bodó Anninak kevésbé közkedvelt étel, a sárgarépafőzelék jutott. S miközben' a sütőben gyönyörűen pirul Lőczi Marika és Márton Erzsi női szeszélye, Esküdt Rózsi és Cser Rózsi nyúlvadast készítenek vacsorára. Bevallom, nekem Gelencsér Mariska és Bencze Erzsi készítménye á legszimpatikusabb. Inkább közöttük forgo- lódok, elvégre töltött csirke pirul a tepsiben ... Egyikük vízért szalad, a másik fát rak a tűzre, mosogat és törölget olyan tűzről pattant menyecskésen, ahogy az meg vagyon írva. <* Talán egy hónapja is tart már a tanfolyam. Először elméleti oktatást kaptak, s december vége óta mindennap új és új ételeket főznek. Megkérdeztem, az ötvenhetediknél tartanak ... Most már közeledik a vizsga. Készülnek is rá nagy-nagy igyekezettel... Éppen indulni akarok, amikor azt mondják: csak nem megy el, meghívjuk vacsorára. Lehet ellent mondani tíz lánynak és főztjé- rA'r? Maradok. S titokban arra gondolok, vájó«... Körbeüljük az asztalt, s bizony meg kell ereszteni a nadrágszíjat, hogy mindent végigkóstolhassunk. Finom a leves, a vadas a töttesirke, de ezen az estén még a sárgaréoa- íőzelék is ízlett. Női szeszélvből meg úgv -kitűntem«, hogy egy életre elég lesz. Nem volt orvosra szükség ... Azt mondják, amikor meghirdették a főzőtanfolyamot, egyetlen lánv sem volt a KISZ- ben. Egyszerre tizenöten jelentkeztek. Kettős hát a siker, Csák Emőné munkájának gyümölcse ... Most, hogy visszagondolok e kellemesen eltöltött estére, szívből, őszintén gratulálok a lányoknak, sok sikert kívánok a tanuláshoz és jó étvágyat a kitűnő vacsorákhoz. JÁVORI BÉLA
