Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
i Vasárnap, 1958. január 19. SOMOGYI NÉPLAP M^'j&UmuLo téli prvqram^^ Eredményes tanfolyam — jobb közigazgatás A Megyei Pártbizottság és a itwnagszervezetek nagy téli programjában tanácselnöki tanfolyam is szerepel. A két-két hetes tanfolyam aagy segítséget adott az első előadássorozat hallgatóinak és ad a másodikon részvevőknek is munkájuk elvégzéséhez. A napokban ellátogattunk a bafatonboglári MTH-üdülőbe, érdeklődjünk és hírt adjunk a tanfolyamról. Elmondhatjuk, hogy a tanácsi igazgatásnak nincs olyan ága, melyről ne beszélnének, ne vitatkoznának. Természetesen a fontosabbakról többet, az elnöki feladatkörükhöz nem szorosan tartozó törvényekről, jogszabályokról kevesebbet — de mnadenről szó esik itt. A Megyei Tanács VB osz- tályoreaetői, csoportvezetői tartottak és tartanak előadást. Mezőgazdasági problémákról Deák János, a földrendezésről Farkas László, a községi tanácsok gazdálkodásáról Trobma- jer Jenő elvtárs beszélt. A tanácsok tömegszervezeti munkájáról, a községfejlesztésről, a falusi művelődés ügyéről é* ae «dóigazgatásról dr. László István, Kiss Károly, Balogh István, Rábai István elvtársaktól hallottak előadást a tanfolyamon részvevő elnökök. Szirmai Jenő elvtárs, az MSEMP megyei első titkára is eüátogatott az üdülőbe. Párt- problémákról és az osztályharc helyzetéről tartott előadását •élőnk érdeklődő vita követte. Bár csak két hétig tart a tan- fsíyam, de így is hasznos és előrevivő. A szemináriumokon és konzultációkon gazdát cseréinek a tapasztalatok. Sistergő, javítani akaró szándékkal telített viták robbannak ki még a hálótermekben is. Sok falu gazdája gyűlt itt essse. Cigarettaszünetben ki- sebb-nagyobb csoportokba verődik a 93 ember. Nyikkannak a ssékek, s ki-ki elindul, hogy megkeresse közelebbi ismerőséit, vagy éppen azt, aki egy órával előbb ellentmondott neki valamelyik témát illetően. Nehéz az itt uralkodó hangulatot papíron érzékeltetni A leírt szó kevés ehhez. Őszülő hajú emberek, markáns, nyílt tekintetű fiatal arcok hajolnak a jegyzetek fölé. K’ tudja, hány ceruza és tol! hányszor teszi meg lapszéltől azt is, hogy miért nem. Sokan — hallva elnöktársuk módszerét, pusztán csak ebből okulva, máris megtalálták a dolog nyitját. A Megyei Tanács VB vezetői pedig az apró mozaikokból teljes képet kaptak Somogy életéről. Már ott helyben számos panaszt orvosolni tudtak, s a még megoldatlan problémák végéről — a kéthetes tanfolyam jóvoltából — hamarabb eltűnik a kérdőjel. Az előadók is tanultak ebből. Részükre is van le- vonnivaló az MTH üdülőben elhangzottakból. Legtöbbet mégis a községi tanácsok elnökei kaptak. Különösen azok, akik nem régóta (két-három év) dolgoznak a közigazgatásban. De a tapasztaltabbak is — valamennyien — igyekeztek a hasznos előadásokból annyit a tarsolyukba gyűrni, amennyit csak bírtak. Szép ez a találkozó, ez a nagyszerű kézfogás. Tegyük hozzá még, hogy a nép érdekében, a jobbra törést, a tökéletesebb vezetést elhatározó szándék kifejezője volt itt minden szó/ gondolat és ki nem mondott fogadalom. A két hét alatt új, de erős barátság is kötődött elnök és elnök között. Leiner Nándor boronkai és Darázs József ba- latonőszödi elnök barátsága is ilyen. Leiner Nándornak az a terve, hogy boronkai egyéni gazdák társaságában meglátogatja a balatonőszödi termelőszövetkezetet. Okuljanak és lássák a falujaibeliek, mit tud fölmutatni egy olyan ember, aki a közösben dolgozik. Ilyen és hasonló kérdésekről is volt szó a balatonboglári tanfolyamon. Mit tehet és mit kell, hogy tegyen a tanács a nagyüzemi gazdálkodás érdekében? Tényekkel meggyőző, okos politikára van szükség, hiszen a szövetkezésről, végső soron a magvar mezőgazdaság fejlődéséről, a földművelők könnyebb boldogulásáról van szó. Nem könnyű, de szép feladatot kaptak és teljesítenek a községi tanácselnökök. Bízunk abban, hogy falujukba hazatérve még eredményesebben végzik majd tennivalójukat, s munkájuk nyomán tovább épülnek, szépülnek fal- vaink. GŐBÖLÖS SÁNDOR rOeji d£ (j ú q írni ^Uáks ib a n A KÉRI ÁLJÁN vadvíz csillog. Kisebb tónak is beillenéfc. Az utcákon sár dagad. Egyik-másik helyen (szó szerint értendő) térdik ér a sár. Az ég borult. Szemerkél az eső is. A szél sem pihen. Csipős ízzel csal köny- nyet az ember szemébe. A termelőszövetkezet udvarán emberek topognak. Várnak. Még nem érkezett meg mindenki, minden vendég. A siófoki, a fonyódi és tata járásból érkeznek a látogatók. Termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, mintegy 60—70-en. Amikor a harmadik autóbusz is az épület elé kanyarodik, percnyi tanakodás után felbúgnak a motorok és viszik a vendégeket az Uj Élet gazdaságába. Domb hajlatban bukkan elő a tsz új, modern tehénistállója. Palatetős. tetszetős épület. Odabentről rádiózene szűrődik ki. Az ■ állatgondozók "•irodájában-« sokan hallgatják. Valaki csöndben megjegyzi: — Ea nem dekoráció! Többen is odafigyelnek s rábólintanak. Két lépésre a bejárattól kérődzik egy tehén, Gyönyörű példány. Sok bámulója akadt. De a többinek is. Ez valóban nem dekoráció. Az istállóban kellemes a meleg. Kis csoportok verődnek össze. Eleinte halk, ismerősök egymásközti beszélgetése kezdődik, aztán mind bátrabb a véleménynyilvánítás. Sokan állnak az istálló egyik végében pihenő Ze- tor körül is. Tavaly vették a ráksiak úgy, hogy közösen adták össze a pénzt. Ott tartják a becses "jószágot«, mert annak éjszaka akikor is lehet feladata, ha nem is ül rajta senki. Ha véletlenül áramszünet van, akkor a Zetor lámpái adnak fényt. — Itt a gondozók sluszkul- csa — emel fel az ülés mellől egy hosszú pálcikát Póth Elek zetoros, aki most nagyon boldog. Pár nappal ezelőtt hozta haza vadonatúj Moszkvics autóját. Néhány lépéssel odább a sertéski futók vonzzák a látogatókat. Gondozójuk, Vin- cze István beszél a patyolattiszta, jó húsban lévő, egészséges állatokhoz. Mind tenyészállat. — Gyertek no, gyertek... S a kilencvenhárom kismalac egymást törve, lök- dösve rajzik kifelé, s körülfogják azt, akitől mindennap megkapják a kosztot, mint csirkék az anyjukat. Okos, kíváncsi szemmel figyelnek a sok látogatóra. Egy-egy erősebb koppanásra, hangosabb beszédre úgy iszkolnak el, mint a megriasztott nyulak, hogy aztán újra kíváncsian bújjanak elő. S AMIKOR EBÉD UTÁN az egy-két órás vitában ki-ki elmondja véleményét, s kérdéseket tesz fel Walter Imrének, a termelő- szövetkezet elnökének az egyik , vendég, a látrányi Varga Imre —, aki maga is volt tsz elnök, őszintén és kertelés nélkül így nyilatkozik: — Szentség, szakramen- tum! Ilyen gyönyörűséget még nem láttam. Nem hazudott az újság, amikor fényképeket közölt erről. Nagy derültség követi a humoros hajlamú embert, aztán amikor elül a zaj, még hozzáteszi: — De hogy érték ezt él? Kíváncsi szemek szegeződ- nek Walter elvtársra, aki nyugodtan, meggondoltan válaszol az egymást követő soksok problémára. Olyan emberek ülnek az asztaloknál, akik már dolgoztak termelőszövetkezetekben, s a kik újra a közöst szeretnék, olyan emberek, akik még csak most kóstolgatják a nagyüzemi gazdálkodás ízét, olyanok, akik még mindig egyénileg gazdálkodnak, de akik már fél szemmel a termelőszövetkezetekre is figyelnek A válasz sokrétű és terjedelmes, Walter elvtárs sűrűn jegyez, válaszol és mosolyog. Teheti. A ráksi termelőszövetkezet úgy működik, mint a jól karbantartott óra. Látszik, Varga elvtárs kérdésére a végén akar válaszolni. Azt gondolja magában: majd a vita rámutat, milyen utat tettünk meg eddig, és hogyan születtek az eredmények. Már másfelé figyel. Acsbók István, a zamárdi tsz elnöke áll fel. Keresi a szavakat, de végöl is kirukkol a kérdéssel. A ráksi elnök nyomban válaszol: — Pillangósokat a szántó- terület 31 százalékán termelünk. — Most már értem, miért olyan szépek a tehenek — kontráz nyomban Ácsbók. — De borsót is termelünk a szántóterület 10 százalékán — folytatja az elnök. — A fehérje az állatoknak tehát így van biztosítva — — közli újra az előbbi hang. Az elnök bólint. Másik kéz emelkedik a magasba. Biró Lajos, a nágocsi Rákóczi elnöke kért szót. Már a tsz tanyáján járva fészkelődött benne a kérdés, most kimondta: — Az építkezésről szeretnék hallani. — Nos, ez fontos és lényeges dolog — folytatja a megkezdett gondolatot Walter elvtárs. — Egy időben a községben szanaszét voltak az állataink. Költséget és szigorúbb, rendszeresebb ellenőrzést követelt ez. Elmondhatom, ;az abrak máshová soh- sem került. Persze, amikor építkezni kezdtünk, volt egy kis ellenállás a tsz-ben. Érthető, hiszen ez a jövedelem elosztásban mínuszként jelentkezett. De a vezetőség sarkára állt. Most már minden tag látja: helyes volt építkezni. Csak egy példát: amíg a sertések az összetákolt ólban voltak elhelyezve, igen sok elhullott. Sertésnél viszont fontos a szakszerű elhelyezés. A KIVETKEZŐ KÉRDÉS meglepő, de nem jelentéktelen. így hangzik: — Hány elnöke volt eddig a tsz-nek? Walter elvtárs mosolyog, ízlelgeti, válogatja a szavakat, aztán derűsen mondja: — Egy volt, s az még meg is van, s hozzáteszi — nem jó az, ha sűrűn cserélődnek az elnökök. Az a tsz kárára van. Nézzék «— magyarázza —, én jómódú gazda voltam. Nem azért léptem be, hogy rosszabbul éljek. Nem is élek rosszul. De a tagság sem. Van egy tagunk, aki két évet alig dolgozott nálunk és Répáspusztán már házat vett. — Javasoljon valamit elnök e'lvtárs — kéri a lengyeltóti volt tsz-elnök —, hogyan kezdjük újra. Szapora a kérdés, bár ilyen szaporán nem lehet választ adni. Walter elvtérs gondolkodik egy kicsit, jegyez is, aztán felel: — Mi sem voltunk nagy hősök. De a tsz-t nem engedtük. Amikor újra nekilendültünk a munkának, elmentünk azokhoz, akik kiléptek. Persze először megbeszéltük a tagsággal: kiket várnak elsősorban vissza. Lassan-lassan gyarapodtunk Megfigyeltem — beszéli —, hogy sole volt tsz-tag, aki egyénileg kezdte a gazdálkodást, hosy küszködik. Szinte elfelejtette, mikor, mit s hogyan kell csinálni. Fő dolog: bátorítani az embereket. S ha beszélünk velük, ne általánosságban szóljunk. I TT MEGÁLL egy pillanatra. Forgatja, gyúrja a szavakat, míg gondolatokká érlelődnek. — Vegyük a mi helyzetünket. Nálunk öt ló áll az istállóban. Egy fogat ellátása 50 ezer forintba kerül. Bgy ló takarmányozása 3009 liter tejjel ér fel. Ebből is látható, mennyivel üdvösebb a közös gazdálkodás. A jelenlévők mélyen hallgatnak és helyeslőén nyilatkoznak. — S milyen a munkafegyelem? — érdeklődnek többen. — Jó — felel Walter elvtárs. — De mit csináltak, hogyan fegyelmeztek? — toldják meg az iménti kérdést. — Receptet adni erre nem lehet — hangzik a válasz. — A fegyelem megtartásához az egész tagság összefogása kell. Aki kimaradt, azt a többiek figyelmeztették, bírálták. — Nálunk előfordult — meséli az egyik jelenlévő —, hogy többen is inkább elmentek pár liter borért napszámba dolgozni. Erre halvány mosolyt nyom el az elnök és példát hoz. — Mi legutóbb 80 forintot fizettünk egy munkaegységre, amiből 45 forint volt a tiszta pénz. Ha valaki csalt egy munkaegységet keresett naponta, már több volt a bére, mintha napszámba ment volna, hiszen az általában mindenütt 60 forint. Az öt liter bor ára is legfeljebb eny- nyl. Hát ki járt jobban? Aki a tsz-ben dolgozott, vagy tói máshová ment? A ki nem mondott válasz ott ég a szemekben, de azért és csak ide irom: az járt jobban, aki a tsz-ben dolgozott. — Tehát a jó jövedelem fegyelmezi is a tagokat — döbbennek rá többen. — De hogy lehet ide eljutni? — jegyzi meg csak úgy magának az egyik. — Hogy?! Hát elsősorban úgy, hogy legyen jó a vezetés — hallatja hangját újra Varga Imre. — Mert egy hajón hiába józan a kapitány, ha a matrózok "megbolondulnak«. Az ilyen hajó sohasem ér partot — rögtönöz azonnal egy példázatot is. — Tegyük hozzá: az, hogy a matrózok is józanul gondolkodjanak, az elsősorban a vezetőkön áll. A Z IDŐ ELTART. Menni kell. Sűrű kézfogások után felbúgnak az autóbuszok motorjai és viszik a látogatókat haza. Mindenki, aki itt volt, bátran elmondhatja: kellemes vendégségben voltunk Ráksiban. Tóth Ferenc. lapsTjélig az utat?!... írnak,********************************** • jegyzetelnek... j Az előadó, Kaszás József, a * Megyei Tanács igazgatási ősz-» rályvezetőjének hangja — őt besa& most — belevág a füzet-1 lapok, ceruzák zaja . borzolta { Pincébe télen főleg csöndbe: "A tanácselnöknek j csak ffl férfiak men- mimdig tudni kell. hogy milyen! nek. A nehéz mun- ügyben köteles vagy jogos el- j a lépcsőkön való járni« — hangzik a mondat, és fel járás nagy Egy-egy pillanatra felemelked-1 faradságot jelent, nek a fejek ... Érezni kimon- J amitől igyekeznek datiamil is, hogy sok-sok hóm- j megkímélni az asszo- lok mögött és a szívekben• nyokat. Ilyenkor, té- újabb tervek, fogadalmak szü-rt® estéken a szomszé- letnek... | dós pincék gazdái, no Ar ál^amteazoatási éli órások!!"'^- ? j° ismerősök, Az ai.arru ,az,atasi enarasok? bamtofc összegyűlnek szabályairól beszél az előadó. és néha haJnali el_ A szankciókat _ demokrabkus\húzódik a beszélqe_ amelyet sűrűn PINCESZEREN előbbre jutása érdekében be>szakit a poharak Kdl tortám es tartatni. És haí7coccaná B n6ta... nrA, tudiuk, hogy mit miért.:Férfimulatsá^ ez... akkor hiba van. A tórvenvek* J emberekre, dolgokra vonatkoz- 5 Az asszonyok, szénák., s aki ellenük vét. az tár- j gények, pedig otthon sá/t károsítja meg. Az élet ága-; tördelik kezeiket, bogai közt határozottan utat ; aggódnak, mi lehet az kell váffni az igazságnak. A fa- í emberrel, talán lábát lu elnöke ezer, vagy több ezer 1 törte, avagy leesett a ember tekintetét hordja ma- j lépcsőn, s most ott gá*. Rajta keresztül ad, vagy; fekszik félholtan a kér az állam, s nem mindegy! pincében. De csak an, hogy milyen módon tóimií-i addig tart az aggódás, csmü és hogy az ezrek nroblé-\amíg hajnal felé fér- mátra talál-e, vagy keres-e J jemuram virágos megoldást a falu vezetője. t.kedvvel, nótázva ha- A bogiári tanfolyamot bizo-| zaáUít. Egyszerre el- nyos1 értole’o^’aim összegezés-1 tűnik az aggodalom, nefc is lehetne venni. Miért? Is ° szegény férjnek Itt kiugrottak a hibák és az tvan mit hallgatnia. eredmények is. A községek ve-t®e ‘hát tél van, most aö*Si elmondták, hogy mit ho-Ívan ilyesmire idő, s gyan csináltak a faluban, a gazdák igyekezner* sikerült valóra váltani és* nek is kihasználni... Ilyen férfimulatságra, hívtak meg bennünket a napokban Ne- mesdéden azzal: menjünk el, nem bánjuk meg... Este kilenc óra felé járhatott az idő, amikor a falu szélén lévő pálinkafőző mellett összegyűltünk, hogy megkeressük Si- m.on Jenő bácsi pincéjét. Már az indulásnál majdnem, hiba történt. Az utolsó pillanatban torpantunk meg, majd belegázoltunk a pálinkafőző mellett felhalmozott forró cefrébe. Aztán nekivágtunk a sötétnek. Vendéalátóink bíztattak bennünket, csak száz-kétszáz méterre kell mennünk, s máris ott vagyunk. Hát mi mentünk, mendegéltiink, szántáson, legelőn, árkon, keresztül, s úgy éreztük, »valamivel-« többet gyalogoltunk, mint vendéglátóink ígérték... De végre barátságos lámpafény villant fel, s elértük útunk célját: Jenő bácsi pincéjét... Nem a pincébe, hanem a présházba mentünk, ahol vidáman ropogó tűz, ínycsiklandozó pörkölt illata fogadott bennünket, no meg néhány, már alaposan a pohár fenekére nézett, asszony nélkül "szenvedő« férfi ... — Foglaljanak helyet, fél óra múlva kész a vacsora — közölték, majd számunkra is poharat kerítettek és megkezdődött a különböző borok kóstolása. Vöröset, fehéret és ki tudja, hányféle fajtájú bort kóstoltattak meg velünk szives házigazdáink... A vacsora meg egyre késett... A fél órából óra, az órából pedig kettő lett. Mi pedig már csak nyalogattuk a pohár szélét, s vágyakozó pil- lantásokfcal nézegettünk a hatalmas lábos felé. A vacsora körül forgolódók pedig húzták-halasztot- ták az evés idejét. Időnként egy-egy darabka hússal berontottak, s kérdezték, hogy megfelelőnek találjuk-e. Jó, remek, csak hozzák már — kértük, de vendéglátóink bizonyára elhatározták, hogy megtréfálnak bennünket ... Jókedvű, tréfás társaság gyűlt össze Jenő bácsi présházában. Lukács Feri sohasem fogyott ki a nótákból, no meg Ember János (vagy Vörös János?), aki a tréfáknak nagy mesteré. De már ők is megelégelték az éhezést, s elhatározták, elősegítik, hogy mielőbb vacsorázhassunk. Egyikük kiment a sötét éjszakába, majd néhány perc múlva visszatért... Kis idő múlva a vacsora körül szorgos- kodók egyike elfintorítja orrát, s megjegyzi: ej, de nagy a füst... Végül kitárták az ajtót is, de a füst csak nem akar szűnni, hanem egyre inkább növekedett. Mi mást tehettek, kénytelenek voltak a vacsorafőzést abbahagyni, s az éhező vendégeknek feltálalni... Az történt, hogy a mi Ember barátunk leakasztotta a padlás ajtaját, s azt a kéményre tette, így a füst nem tudott elszállni, hanem visszafelé terjedt. Szegény Jenő bácsit sajnáljuk, bizonyára keresni fogja majd a padlás ajtaját. Ezért közöljük, hogy nem lopták el, hanem ott van a kéményen... De már ott párolgóit az asztalon egy nagyobb és egy kisebb lábosban a vacsora ... Valameny- nyien összetapadó szájjal, táguló orreim- pákkal, reszkető kezekkel emeltük szánkhoz az első falatot... De mintha égő tűzbe haraptunk volna.... Vendéglátóink, hogy nekünk »kedveskedjenek«, tele aprították a pörköltet méregerős cseresznyepaprikával ... — Elég erős? — kérdezték mosolyogva a vacsora készítői... Mi pedig sziszegve, erős csuklások közepette, fejbóliniva, mert beszélni nem tudtunk, bizonygattuk. hogy éppen megfelelő... Később egyikünk, bár szeméből a könnyek csorogtak, így szólalt meg: — Ilyen édesre csinálja otthon az asszony a mákostésztát. — Óh, ha tudtuk volna — sajnálkoztak házigazdáink —, akkor többet tettünk volna bele... De ezzel még nem volt vége a vacsorának ... Csak utólag csodálkoztunk, mert bárhogy kerestük a hatalmas lábosban a húst, mindig krumpli akadt villánkra — hús csak elvétve. Annál több volt benne az apró cseresznyepaprikából. Akkor tűnt csak fel, hogy a vacsorát készítők a kisebbik lábos körül csoportosultak... Abban talán <egy szem krumpli sem volt... Ennek ellenére sziszegve, nagy csuklások közepette, az utolsó szemig megettünk mindent. Még a lábost is kitöröltük volna, ha lett volna hozzá elegendő kenyér. Ez a vacsora dicséretére vált a »szakácsnőnek«, Tönzői János szövetkezeti felvásárlónak, aki bármelyik háziasz- szonnyal. felvehetne a versenyt... Aztán körbeültük az asztalt, s mindenkinek eldaloltuk legkedvesebb nótáját. Két óra felé búcsúzni kezdtünk vendéglátóinktól, akik alig akartak elengedni bennünket... Á sötétben. szakadó esőben elázva (kívülről is. belülről is), botladozva, majd hason- csúszva tettük meg a mncétől kivezető utat. Vendéglátóink még maradtak ... ók korainak tartották a hazatérést. .. Hát igen... Sok dolguk akad ilyenkor télen a pincékben szegény fér» fiáknak... SZÁLAI LÁSZLÓ
