Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-20 / 298. szám

Péntek, 1951. december 80. SOMOGYI NÉPLAP S DCa^ícmm^ el&tt a k&fiy,at&k&Ltkan Sokan azt tartják, hogy a legszebb kará­csonyi ajándék a könyv. Én is ilyen szándékkal léptem be a nagyatádi könyvesboltba. Most is tele volt. Sok könyv so­rakozik a pulton, lehat belőlük válogatni. Ezek o könyvújdonságok — mondja Valérián Irén, a boltvezető — arra már nem telik az időből, hogy a polcokra rakjam éket. A vásárlók között sok fejkendős par aszú- nénit látunk. Az egyik éppen Jókai: Arany- ömberét forgatja. Meg­szólítom: — Mondja ked­ves nénike, szeret ol­vasni? Igen, sokszor még az éjfélt is elüti a toronyóra és én még mindig a könyvvel a ke­zemben .ülök a lámpa mellett — mondja Hoff­mann Istvánná Tarany- ból. Minden héten be­látogatok a könyves­boltba, hogy átnézzem a könyvújdonságokat. — Rendszeresen megvásá­rolom az Olcsó könyvtár köteteit. Nagyon szere­tem Jókait, Móriczot, Mikszáthot. Plecsko Ist­vánná hatvan év körüli taranyi paraszt néniké ugyancsak könyvek kö­zött kutat, ő is gyakori látogatója a könyves­boltnak. Most a kis unokának meséskönyvet vásárai, amit ajándék­ként odatesz majd a ka­rácsonyfa alá. íme, mennyire más az élet most. Az egyszeri pa­rasztasszonyok, akik az­előtt imakönyvön és ka­lendáriumon kívül mást nem olvastak, könyvet vásárolnak, magyar és világirodalmat forgat­nak. Amíg a vevők a köny­vek között böngésznéle, a boltvezetővel beszél­getünk az áruellátásról és a forgalomról. — Saj­nos, kevés példányszá­mot kapunk a jó köny­vekből, az igényeket nem mindig tudjuk ki­elégíteni. Nagyon kere­sett könyv például Stu­art Mária Északnyugati átjáró, Quo Valis, Cso- dakulcs, Mesebolt. A vevők panaszkodnak — és hozzátehetem jogo­san — kevés az ifjúsági könyve — Milyen az átlagos forgalom? — Havonta 12—14 ezer forint értékű könyvet adunk el, most decem­ber 10-ig már 13 ezer fo­rinttal csökkent készle­tünk. Különösen sok munkás és paraszt törzs­tag vásárlónk van, akik rendszeresen felkeresik boltunkat. Igen kedvező a 400 forintos részlet- vásárlási akció is. Beszélgetésünket újabb ajtónyitás szakítja félbe. Vj vásárlók érkeztek és a boltvezető kedves mo­sollyal fordul feléjük, én pedig kellemes ünnepe­ket kívánva továbbállok. Dorcsi Sándor AMIKOR NEM AZ IKV A HIBÁS Elharapózott, hogy állandóan szid­juk az IKV-t, ha Kell, ha nem. So­kam. keresik: fel az IKV irodáit olyan Ijamasszal, ami nem is tartozik rájuk, 'kulikor közlik, hogy a panaszt nem orvosolhatják, válogatott cifraságo­kat vágnak az illető tisztviselő fejé­hez, az IKV nevét pedig leírhatatlan vonatkozásokban emlegetik. A leg- vi károsabb veszekedések abból adód­nak, hogy a lakók azt is szeretnék az IKV-val megcsináltatni, amit nekik kell rendbehozatni. Természetesen nem nyugszanak bele az elutasító vá­laszba, úgy könyvelik el, hogy ez csak rosszindulat. Hazamennek, hi­vatnak egy kisiparost és , megcsinál­tatják vele a hibát. A számlát el­küldik az IKV-nak, a lakbérből pe­dig jogtalanul lefogják a javítás árát. Amit a lakó köteles megcsináltatni A lakások tartozéka és felszerelése közül a lakó köteles a vízvezetékcsa- pot tömittetni, a kályhákat megjavít- latni, ablakokat, ajtókat rendbeho­zatal, pótolni és javíttatni a villa­mossági berendezéseket, redőnyöket, gáz- és villany tűzhelyeket, vízmele­gítőkéi, kutakat, íáskamrákat, vá­laszfalakat és belső kerítéseket. Ugyanígy a lakó köteles gondoskod­ni a WG, mosdó, fürdőszoba és zu­hanyozó berendezés tartozékainak használatban tartásáról. Nyugodja­nak meg azok a lakók, akik hasonló panasszal fordultak az IKV-hez és nem csinálták meg nekik, hogy he­lyesen alkalmazták velük szemben a lakásbérletről szóló 35/1956./IX. 30. M. T. sz. rendeletet, melynek végre­hajtását a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány 15/1957./III. 7. sz. rendelete is előírja. Hanyagság a lakbérfizetések körül Zavarok vannak a lakbérfizetéssel is. Sokan azt gondolják, miért fizes­sem én pontosan a lakbért, úgysem csinálhatnak semmit. S ez valóban így van, mivel kitenni is csak akkor tehetik ki a nem fizető lakót, ha ke­resnek neki megfelelő lakást. Bíró­sági úton is hiába akarják behajta­ni a pénzösszeget, mivel addigra, mi­re a tárgyalásra sor kerül, a lakó már rég befizette a hátralékot. Azzal érvelnek jó néhányan, hogy utólag kapják ők is a fizetést, várhat az IKV is a lakbérre. Arra természete­sen senki sem gondol ilyenkor, hogy nyugaton (s erről sok (hazatért tud­na mesélni) horribilis lakbéreket fi­zetnek a dolgozók, s nincs pardon, az első nem fizetés alkalmával kirak­lak: az illető lakót az utcára. A lak­bér náluk (viszonyítva a külföldi lakbérekhez) a fizetés elenyésző há­nyada. Sokan inkább hanyagságból, mint pénztelenségből maradnak el a lakbérekkel. Pedig a lakó legelső kö­telessége a lakbér pontos befizetése. Ha ezt megszívlelik, akiknek szól, nem lesz 65 000 forint lakbérhátra- !é*i az IKV számláján. Kell-e fizetni, a közüzemi díjat? A« állami vállalatokkal a közüze­mi díjak nem fizetésekor kerül el­lentétbe az IKV. A vállalatok váltig ítélik az ebet a karóhoz, hogy nem cell fizetni a közüzemi díjat. Pedig a törvény előírja a mellék-vízóra felszerelését abban az esetben, ha a vizet nem háztartási célokra hasz­nálják. Ellenkező esetben kötelesek az 50 köbméteren felüli fogyasztást megfizetni. A perlekedők és nem fi­zetők közé tartozik a Béke Szálloda és a gyógyszertár. Ezeknek a válla­latoknak igazuk lehet abban, hogy nem kifizetődő az 50 köbméteren fe­lüli fogyasztást vállalni, de ezen is 'ebet segíteni, szereltessék fel a mel- , kk-vízsmérőóróí­Az IKV 1957-ben 23 házat akart felújítani. Ebből a Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat csak 12-t vállalt el. Ebből kettőt befeje­zett, kilenc felújítás folyamatban van, a Dózsa György u. 2. sz. ház felújítását pedig el sem kezdték. A vállalat különbözőképpen igyekszik indokolni az elmaradást. Nem kielé­gítő az a válasz, hogy fontosabb munkákra vitték el a vállalat dol­gozóit, mivel a vállalt 12 házat min­den körülmények között be kellett volna fejezni év végéig. Nem meg­oldás, hogy a felújítás elvégzése he­lyett maid a hatalmas kötbéreket fogják kifizetni az IKV-nek. Lajos Géza CIPŐKRÉM ÁRUSÍTÁST balesetbiztosítással 1! 1 Megsebesültem. Nem lakom társ­bérletben, tehát sebem nem a társ­bérlőmtől származik, a házban nincs harapós kutya, tehát nem kutyaha­rapást kell gyógyítanom, nem vise­lek háborúságot senki ismerős vagy ismeretlen atyámfiával, tehát meg­érdemlőm a részvétet. A Budapesti Cipőkrém és Parkettpaszta Gyár és a kereskedelem áldozata vagyok. Miről van szó? Ismeretes, hogy újabban, nem tudni mi okból (mert ez nem anyagfcakarékosság!) a ci- pőkrémes skatulyákról lefelejtik azt a bizonyos kis nyitó füllentyűt a gyáraink, aminek segítségével köny- nyen felpattan a cipőkrémes doboz jólzáró fedele. Mi az, hogy felpat­tan?! Csak felpattant valamikor hajdanán, talán a tavalyi hó idején! Újabban halál veszedelemnek kitéve birkózik a cipőjét rendben tartani szándékozó boldogtalan, ama nyitó fiilecske nélkül, amit el takarékos­kodnak tőlünk. S aminek hiánya miatt naponta áldjuk, nem minden esetben szalonképes áldásokat mor­molva az ipart és testvérhúgát, a kereskedelmet. íme. Sáros cipőmet akartam a be­lém nevelt konvenciók kényszerítő hatalma alatt kitisztítani, s most — fél kézzel mosakszom, fésülködöm és fél kézzel, de nem fél szívvel tud­nám egy boldogító nyaklevesben részeltetni azt, aki beadta azt az anyagtakarékossági javaslatot, mi­nek következtében cipőtisztítással járó bajaink megnövekedtek. Csúnyán beleszaladt az ujjamba a cipőkrémes skatulya éle. Az első pillanatban rémülten kapkodtam kötszer után, majd a vérzés csillapí­tása közben felmerült lelki szemeim előtt a vérmérgezés lehetősége. Am­putálás, vagy... És láttam rokonai­mat, amint valami sírkereszt fara­góval a fejfámra írandó sírvershez szolgáltatnak anyagot. Felködlött előttem a kis földhányás — ami én leszek azután a cipőtisztítás után — előttem, iletve a fejemhez szúrt ke­reszt előtt egy néniké áll és köny- nyezve betűzi: A cipőkrémes skatulyáról elspórolta a gyár a zárat, elvágta ujját a doboz, ez adta őt ifjan halálnak ... Szerencsére itt megszakadtak a vízióim. Boldogan jelentem, hogy nem amputálták a karomat ég nem költöztem az örökkévalóságba, még egy kis ideig elbirkózgatdk itt, egye­bek között a cipőtisztítás konven­cionális feladataival is, de! E prog­ramtól teljesen függetlenül követe­lem, mielőtt még a cipőkrémes do­bozok körüli anyagtakarékosság na­gyobb áldozatokat szedne, a tisztelt kereskedelem ne vegye át a nyitó­zár nélküli cipőkrémeket! Vagy ha átveszi, nem is kicsit megtagadva a »mindent a vevők kívánsága sze­rint-« szépen hangzó elvet, javasol­ja, hogy a gyár a cipőkrém árába ezután kalkulálja bele a balesetbiz­tosítási dijat is. Fizessen kártérítést a cipőtisztítás áldozatainak. Mert addig, amíg nem lesz a skatulyáikon ismét záracska, addig mindig fenn­áll az ujjvágás, tépés, szúrás veszé­lye. Addig rémülten készülünk napon­ta a cipőtisztításhoz, addig minden reggel az ipart és kereskedelmet áldjuk, kívánva nekik »tengerszé­pet-« és »tengerjót«. Tehát: vagy nyitózárakat ismét a dobozokra, vagy -balesetbiztosítást, vagy vigye el az ördög az olyan ta­karékosságot az elkövetkező idők­ben, ami megkeseríti az életünkéit! — tüske — Lesz-e egymillió naposcsirke? Előneveli baromfii a isz-eknek Miéri vonakodnak a baromfiienyésziésiől az Á. G.-k? Használjuk ki a meglévő épületekei A baromfi nemcsak a háztáji gaz- Memyén, Csurgón és másutt is. A daság dísae, hanem a gazdasszonyák gazdák körében pontos ellátással új­kasszája is. Általában kevés ele- ; ra vissza kell állítani a bizalmat, ségért szaporán fizet. Falun meg is j Nem kis gondot okoz az sem, hogy szólják az olyan asszonyt, akinek | a gazdák többsége a korai hónapok- udvarán nem kapirgálnak tyúkok, ban szeretne csirkéhez jutni, erre pe­nincsenek kacsák, libák. Szárnyas jószágállom,ányunk zöme ma még egyéni kisgazdák kezében van. De nem hervadhat az állathadseregen belül elfoglalt rangja a nagyüzemek­ben, a mezőgazdaság szocialista át­szervezése alatt, és után sem. A ba­romfinak helye vap a magyar kony­ha főztjei között, de nem kisebb a becsülete más, külföldi nemzetek előtt sem. Fehérjében gazdag, nélkü­lözhetetlen tojása, ízletes húsa teszi kedveltté és értékessé. A tojásért drága árat kapunk külfödön. A liba­máj drága valuta, egy kiló baromfi­húsért jóval többet fizet a külföld, mint ugyanannyi sertés-, marha­húsért. Érték a toll is. Egyszóval minden érv amellett szól, hogy a ba­romfitenyésztést fel kell lendíteni s el kell terjeszteni a nagyüzemekben is. A baromfi az, amelynek elszapo- rításáért egy év alatt is hihetetlenül sokat lehet termi, nem úgy, mint más állatfajtáknál. Ennek pedig az a módja, hogy a lehetőségekhez mér­ten sok csirkét, kacsát, libát keltes­sünk. Ma már nagy lehetőségeink vannak e téren is. A megyei tanács kezelésében lévő állami »csibegyá- rak« 25 gépes állományuk teljes .ki­használásával nem kevesebb, mint 935 000 naposcsirke keltetésére vál­lalkozhatnak. Ezen kívül a Lábodi Állami Gazdaság 70 ezer, a Gsom- bárdi Gazdaság 10 és fél ezer napos­csirke keltetésére alkalmas gépi esz­közzel rendelkezik, amelyet ha hoz­záadunk a tanácsi kezelésű keltető üzemek teljesítményéhez, kiderül, hogy Somogybán több mint egymillió naposc&irkére számíthatunk. Megoldott kérdés tehát a baromfi továhbszaporítás gondja — mondhat­nánk egykönnyen, ha nem látnánk a nagy lehetőségek árnyoldalait is. De, és már most kell gondoskodni a ta­nácsi szakigazgatás, földművesszö­vetkezeti és feldolgozó ipari vállalat­nak, amely egyben baromfi- tojásfel­vásárló szerve is, hogy minden aka­dályt elgőrdítsenek az útból. Miről is vari szó? Hogy mennyire szükséges e szer­vek együttműködése, azt a követke­zők is magyarázzák: 1. A tojást az ipar megbízásából a földművesszövetkezetek vásárolják fel — ők is értékesítik, ám 2. a naposcsirkét zömben, mint em­lítettük, a tanácsok keltetik, s ezek után kérdés 3. ki értékesítse, ki szállítsa a ter­melőkhöz £ naposcsirkét, s ki szer­vezze meg azt? Bizony az elmúlt év tapasztalatai sajnos példát szolgáltattak arra, hogy e három körülmény szervesen befo­lyásolja az egész naposcsirke ellátást. A földművesszövetkezetek, a MEZŐ­ÉRT, a Megyei Felvásárló Kirendelt­ség és más szervek vezető munkatár­sai egyértelműen állítják: tavaly a rossz szervezés és a naposcsirke érté­kesítési nehézségek oka a »sók-kéz-« politikából adódott, a .gyakorlatban azonban nem volt felelőse a na­poscsirke értékesítésnek. Míg 1955- ben Nagybajom naposcsirke igénye 30 ezer darab volt, addig tavaly mindössze 3 ezer naposcsirke került szétosztásra. Hasonló volt a helyzet •rWWTVVTVTVVTTWVTVTTTTVVVVTVTTrrrVTVTTVVTVVVTVTTTTTVTTTTTVTVVTVVTrVWV l?VríVTm»WmTm»TTTTmmTTT»T» EGY NAP A BÍRÓSÁGON Amit nehéz kibogozni A Kaposvári Járásbíróság dr. Nagy Jenő tanácsának két tárgyalá­sa volt a keddi nap folyamán. Az első ügyben öten ültek a vádlottak padján. A vádlottak között a társa­dalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntettek szinte kivétel nélkül sze­repeitek: sikkasztás, hűtlen kezelés, ®tb. Mind az öten részt vettek egy szarvas lelövésében, s húsán osztoz­kodtak. A dolog még egyáltalán nem tisztázott, de ezen a napon Ar­nold János kaposkeresztúri erdész­nek, Marácz Vilmos erdőgazdasági kocsisnak és Haris Gyula erdészeti alkalmazottnak »szabad napja« volt. Az első és ötödrendű vádlottak: Be­ne Ferenc és Illés Ferenc a Balatom- nagybereki Állami Gazdaság sár­kánypusztai üzemegységének alkal­mazottaié volt a szó. Illés Ferenc 1948-ban csalásért egy év és hat hónapot, 1953-ban sik­kasztásért 8 hónapot ült le, ebben az esztendőben is kapott már négy hónapot, de ennek letöltése egyelőre még hátra van. A keddi tárgyaláson egy vállalati esőköpeny körül forog­tak az események, mélyet a kapos­vári pályaudvar restijében együtt vesztettek el Benével. Ha ugyan így van, mert ez alkalommal Bene egé­szen mást mond, mint az előző tár­gyaláson. Sok minden »eszembe ju­tott« azóta, hogyan lehet megnehe­zíteni a tárgyalás menetét, elhúzni az ítélethirdetés napját. Pedig rak­tárhiányának okaira utóbb úgyis fény derül. A december 28-ra kitű­zött új tárgyaláson könyvszakértőt is hallgatnak majd ki, s minden bi­zonnyal sor kerül az ítélethirdetés­re. A szarvashistóriáról és a kö- Penyügyről még írni fogunk. Aki nem szeret fizetni A második tárgyaláson Major Jó­zsef somogy,geszti parasztember zár- töréses sikkasztásában hozott ítéle­tet a bíróság. Ez a »zártörés« nem azt jeleníti, hogy valami ajtózárat törtek fel, hanem árverásre lefog­lalt négy mázsa kukoricáját tüntet­te el valamilyen módon a vádlott. Ez az ember nem szeret fizetni. Még évekkel ezelőtt adósa lett kö­zeli rokonának, Tobak Lászlónénak egy beteg tehén árával, 4Ó0 forinttal, de nem mutatott semmi hajlandósá­got, hogy megadja az öregasszony­nak ezt a csekély összeget. Tavaly, július 11-én azután végrehajtásra került a sor, lefoglalták a négy má­zsa csöveskukoricát. Mikor augusz­tusban árverezni akartak volna, Majomé a végrehajtó előtt kijelen­tette, hogy a kukoricát féletették a jószággal. Gőgös Rudolf végrehajtó kötelessége ezután már csak a fel­jelentés volt, s Majorék hiába fizet­ték be sietve az összeget, tárgyalás­ra került a dolog. A bíróság 500 fo­rint pénzbüntetésre ítélte Major Jó­zsefet, melyet behajthatatlanság esetén húsz forintonként egy napi, összesen 25 napi börtönre lehet át­változtatni. Kétszeres pénzbe került hát ez a zártöréses sikkasztás. Közben már négy órára jár az idő. Kinn sötétedik, benn a tárgya­lóteremben is közeleg a villanyoltás ideje. Véget ért a Nagy-tanács egyik »szürke« hétköznapja. Szürke? A méltányosság, az igazság keresése sohasem szürkülhet el. — fehér — dig nem képesek a kaltetöállomások. Ezért kell lenni szervnek — ezt a funkciót legjobban a földművesszö­vetkezetek tudják betölteni — amely számba veszi az igényeket és a gaz­dákkal megállapodik a naposcsinkéfe folyamatos ütemterv szerinti leszállí­tásában. Az ipar végezné az értékesí­tést, az osztást pedig a földművesszö- vetkezetek. E munka szántén nem tűr halasztást, hiszen a keltető állomások csak az igények ismeretében tudják a megfelelő mennyiségű naposcsir­két a megfelelő időben előállítani. A naposcsirkék keltetéséhez szük­séges tojást a keltetőállomások a ki­jelölt mintaközségdkből kapják. Az állomány e körzetekben vérvizsgála­ton ment át, s a tífuszos egyedeket kiselejtezik. Természetesen ez és az egyöntetű fajtajellegre való törekvés szükségesen előírja, hogy a tenyész- tojást magasabb áron fizessék meg. Sok szó esett előbbiekben arról, mi­lyen fontos, hogy a fejlődő nagyüze­mi gazdaságaink is rátérjenek a nagyüzemi baromfitenyésztésre. Saj­nos, még ez sok kívánnivalót hagy maga után. Termelőszövetkezeteink megfelelő épületek, s hozzáértő em­berek hiányában nem szívesen fog­lalkoznak baromfitenyésztéssel, mert még nem látják az ebből fakadó hasznot, másrészt ahol éppen a rossz gondozás miatt nagy számban elhul­lanak a kíméletre szoruló naposcsir­kék, ott aztán még inkább elmegy a kedv a további tenyésztéstől. Éppen ez adja az ötletet, tekintve, hogy So­mogybán van jónéhány, a közelmúlt években felépített, s ma kihasználat­lanul álló, vagy más célra fagott kor­szerű baramfifarm, — a keltetőállo­másról (kikerült csirkéket gondos, szakszerű felügyelet mellett tartsák itt egy-két hónapig, s csak azután kapják meg ezeket a termelőszövet­kezetek. Ez bizonyára növeli bennük a tenyésztési kedvet s a jövedelme­zőséget is. (Hogy ki vállalja ezt a munkát, a földművesszövetkezet, a keltetőállomás vagy az ipari vállalat, az másodrendű, s tisztázásra váró kérdés.) Úgyszintén a baromfi ex­portban rejlő lehetőségektől indíttat­va az sem lenne rossz, ha az ipar, vagy a földművesszövetkezet e célra az előneveléssel el nem foglalt állami baromfifarmokon csirkéket hizlalna, s ezzel pótolnák azt a nagymérvű ki­esést, ami az idei felvásárlásban is mutatkozik. (A parasztság több ba­romfit él fel, s kevesebbet juttat a központi árualapra.) Elgondolkoztató, s a kormányzat figyelmeztetésére szolgál az a sajnálatos tény is, hogy a megye 14 állami gazdasága közül miért csak kettőben foglalkoznak ba­romfitenyésztéssel, holott az erre va­ló lehetőségeink óriásiak. Sőt, mint a megyei operatív bizottság is megálla­pította, ez utóbbiak közül a lábodi gazdaság is minden követ megmoz­gat, hogy megszabaduljon a jelenlegi baromfiállománytól. Ez mindenki számára érthetetlen törekvés és fel­tétlenül szerét kell ejteni, ha gazda­ságpolitikai intézkedés szükséges, ak­kor azzal is, hogy az állami gazda­ságok jó példával szolgáié an ak a ba­romfitenyésztésben is a kisgazdák­nak és a termelőszövetkezeteknek. íme, mint látjuk, sok mindentől függ, hogy lesz-e 1958-ban egymillió naposcsirke, s felfelé ível-e az új esz­tendőben a baromfitenyésztés, hogy lesz-e elegendő és olcsóbb tojás a piacokon, hús az asztalokon. Közös erővel és akarattal valósítsuk meg e céljainkat is, tegyük ezzel is belter­jesebbé mezőgazdaságunkat. — vj — Egy új zeneismertető könyv jelent meg Gál György Sán-dor „Hazám, hazám, te mindeftem" j című kötete jelent meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents